Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-03-20 / 12. szám
Veszprém, 1897. gr jelen. minden Mombaton. A. lap ára: Ggész évre 12 korona. Fél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona, ßfryen Rzám ára 30 fii. Kapható Szemerey J. és ;i«rczeg L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. sz. XVII. évfolyam. 12. szám. Szombat, márcz. 20. m a Szerkeaztói iroda: Veszprém Szabadi-ntoza 514. 2Zlxd.etése3c s (z hathasábos petitsor vág) annak tere) Az első oldalon . . zo fillér A 2-ik s 3-ikoldalon 16 fillér. A 4-ík oldalon . . . <z fillér A nyíltérben .... 40 Allér Kincstári illeték .. 60 fillér A veszprémi és országos holt kéz. Mióta a m. kir. Curia plenáris határozatát meghozta a holt kézi törvények érvényben nem léte iránt, azóta napirendre került a holt kéz terjeszkedésének és kárai megszüntetésének kérdé-e. A szabadelvű sajtó azonnal tiltakozott i Curia döntvénynye el'en és végié I joutos kérdésben nyila'kozott Erdélyi Sándor igazságügy-miniszter, miután Polonyi Géza or. z. képviselő e kérdését a képviselőházban a hét folyamán szőnyegre hozta és Veszprém város területén dúló tömeges holtkézi birtok összeharácsolást a kormány figyelmébe fján'otta. A „Veszprém“ hírlap 1896 évi jul. 11-iki és jul. 25-'ki 28 és 30 iki száma volt az első jogos felháborodás kifejezője azon káros birtokösszeharácsolás ellen, melyet a veszprémi róm. kath. püspökség folytat Rain- precht Antal garasos és szatócsos gazdálkodás aegise alatt királyi és kormány engedély nélkül régi köz- 1 jogi törvényeink tiltó rendelkezése daczára. Városunkat a dolog szoczialis köz- gazdasági, népesedési, kulturális és elhicai szempontokból közelebről érdekelvén, szükségesnek tartom, a képviselőházban a hét folyamán az e tárgyban tartott beszédeket szegény városunk szegény polgársága oku'á sára ide iktatni. Pólonyi Géza azt mondja: a „lio't kézenlevő birtok a szoczializmusgyökere-, tűrhetetlennek tartja, hogy a Curia olyan törvényeket, melyek e bajt orvosolni vannak hivatva, egyszerűen hatályon kívül helyezzen ; a Curiálól e törvények tiszteletben tartását lehet követelni. Módot és alkalmat akar nyújtani a törvényhozásnak, hogy e téren egy döntő lépési tegyen-, arra az esetre, amit a Curia már eldöntött, már hiába való az intézkedés. De a jövőre nézve megteheti, hogy vagy hoz egy j törvény magyarázó határozatot, vagy i pedig hoz egy uj eldöntő törvényt. I A dolog kényes, de meg kell oldani és pedig« jeleli zeni egyenjogúságának alapján, felemlíti hogy Veszprémben a püspökség (értsd Rainprecht Antal -lovag) valóságos expropraicziót végez a birtok összevásárlások terén, hogy a polgárság nem képes vele versenyezni, aminek természetesen a polgárság lesz az áldozata“ ! Erre Erdély Sándor igazságügyi- miniszter következő választ adta Polonyinak: „a t. képviselő ur harmadik kérdésére vonatkozik a holt kéz szerzési és elidegenítési tilalmára; ha jól értettem, a t. képviselő ur azt kívánja tudni, mi az igazságügyi királyi kormánynak álláspontja e kérdésben általában és mi a Curia határozatával szemben. A kérdés első részére álláspontom az, a mi még a ma is teljes hatályon levőe kérdést szabályozza törvéyekben meg van állapítva t. i. a szerzés és elidegenítés tilalma és annak föntar- fása. Az ellenkező álláspontot zz or szágra nézve úgy politikailag, mint közgazdaságilag \ eszélyesnek tartom. Az ország ingatlan birtokának — beleszámítva az állam tulajdonát képező ingatlanokat is — körülbelül 34o/° ka meg van kötve ; a kötött \ birtokoknak ezen mennyiségét tovább szaporítani az országra óriási veszély nek tartom, ami az alsóbb néposztály- iiak a földbirtokból való kisajátítására vezetne; a kir. Curia hivatkozott határozata súllyal nem bir, azzal szemben a törvény hozásnak különö s tenni valója nincsen; de mivel azt a kir. Curia teljes tanácsülésben hozta, megtörténhetik, hogy olyan bírói gyakorlat fejlődik, mely a fentálló törvénnyel ellekezik; ő figyelemmel fogja ezt kisérni és ha látja, hogy ez csakugyan úgy történik, akkor a Ház elé fog lépni a megfelelői, törvényjavaslattal. Ezen Ígéretet tette, Erdély Sándor, nohát akkor Veszprém városra vonatkozólag a holnapi napon beterjeszt heti | holt kézi birtok szerzését és szaporítását tiltó törvényjavaslatot, mert a veszprémi telekkönyvi hatóság teljesen a Curia döntvénnyé ellenében jár el és helyt ad a királyi engedély igazolása nélkül a veszprémi róm. kath. püspökség tulajdonjog bekebelezést kérő beadványainak, amint ezt ! i8g6 julius hótól történt birtok vásári ások igazolják; mutatóul újra j köz fák néhány vételt az előbbi sorozat folytatása képen : 57. Kovács Irma és Róza 5 h. 629 □ öl, 58. özv. Braun Ferenczné szül Keresztes Zsófi 9 h. 438 □ öl, 59 Freund Péter 1 h. 1228 □ öl, (püs pöki szolga,) 60 Kopácsy Ipoly 3 h 232 □ öl, 61. Cseh Alajosne 3 h 132 □ öl, 62. Kopácsy Árpád 1 h 1434 H öl, 63. 14 h. 932 □ öl, 64 6 h. 1018 □ öl, 65. 1 h. 475 □ öl, 66._ii62.ű öl, 67. Veledits Józsefné 6 h. 508 C3 öl, 68. Kátai István 1 h. 450 □ öl, (püspöki kocsis. )Ő9. Scheele Frigyes 2 h. 1189’□ öl, 70. Vajky Károlvné örök. 9 h. 595 □ öl, 71. Véghely Zoltán 1 h. 782 □ öl, összesen : 69 h. 5 □ öl. Tehát 8 hónap alatt ismét 69 hold j 5 □ ölnyi szabad polgári birtok jutott a holt kéz életet ölő csontjai közé városunk határában; lassankint e kiaszott csontok megfogják fojtani Veszprém város fejlődését, a pol gárság anyagi jólétét, földönfutóvá teszik a bentsznfátteket, és vége lesz a vagyonos középosztálynak, mely jó és bal-orsban e város elégedett elemét képezte és amely hangadó volt e város falain belől. A veszprémi holt kéz által teremtett birtok viszonyok a város középosztályának terjeszkedési gyarapodási szerzési képessegét örökidőkre lehe tétlenné tették, mert az újra lábra állítani nemzeti talaj híjával fölösleges kísérlet leend. Csemegi Károly nagy jogtudósunk tanulmányában világosan kimutatta, hogy a kir. Curia átlépte hatáskörét, midőn a holtkézi törvényeket érvényteleneknek jelentette ki, és hogy a közjogi törvények soha el nem évültek, mert ily alapon az egész alkotmányt és közjogi szervezetünket confiskálni lehetne. Erdély Sándor igazságügyiminiszter helyes álláspontot foglalt el akkor, midőn a törvényjavaslat beterjesztésére Ígéretet tett, mert igv or I vosolva lesz a zavaros jogi felfogá- I sok és nézetek folytán keletkezeti ' logállapot. V7árosunk és bolgárságára birtok - ' iss7.onyira.é/etkérdés hogy a törvény- javaslat mielőbb a képviselőház asztalán feküdjék, mert máskép a püspök- ségi birtokvásárlásnak határt szabni képtelen a tapasztalt vakmerőség mellett. Csak an sajnálja a polgárság, j hogy egy felvidékiképviselönek kellett ’ Veszprémváros bajait a képviselőház- 1 ban feltárni és nem városunk nagy- j tehetségű és mereven liberális felfogású képviselője vállalkozott ezen I kényes kérdés megismertetésére az illetékes fórumok előtt. Ha egy-két évig késik a megígért törvényjavaslat a holt kéz ellen, úgy megtörténhetik, hogy egyedüli földbirtokos városunkban a holt kéz lesz, a polgárság birtoka pedig egy koldusbot leend, ha ugyan annyi koldusbotnak való fa akad még a Bakonyban, amennyi koldust teremt a birtok összeharácsolás. Veszprém, 1897. márcz. 20 án. 0r. Benkö Károly. városi po/gár. fagytól, féregtől, tüztől, szárazságtól, jégveréstől, Kikeletkor. Veszprém, márcz. 20. Megmozdul, az ős - természetnek milliárdnyi atomja. Uj hatalmas életerő kél a heverő rögökben. A verőfény letüzött a hómezőkre, a fehér pánczél engedett keménységéből s életadó, termékenyítő nedűvé változva tűnt el a fekete humus szom- jus mélyében, mely megüdülve szívja |.— szívja magába a nedvet, a meg- ifjodást, az- életet. És a barázdák alatt, ahol az őszi mag pihen, megpattan az élet. A kenypradó magból kicsirázik a növény, áttöri a földet és a zsenge fejével feljut a föld színére, finom gyökereivel pedig lefelé kapaszkodik a fekete földbe. A sugár végig c-ókolja a kibukkant magnövényt s rövid időn halovány zöld szine lesz a löld felületnek. Ez a zöld szin a reménység, az Ígéret. A gazdaember örvendező szívvel elfogódott lélekkel tekint munkájának eredményére s megható fohászt küld a nagy mindenség urához, hogy óvja a vetést minden romlástól, vihartól, háborútól Amit keze munkájával, homloka verítékével, odaadó szorgalom- és bnzgósággal megmunkált, amit vetett áhítattal, az Istenben való bizalommal, az emberek iránti jóindulattal, — vájjon lesz-e azon áldás?! Meghozza-e a nyár az aratást olyan örömmel, mint amilyen reménynyel kecsegtet a munka ilyenkor, meg- pattanáskor, virágnevelő fuvalom lengése idején, ragyogó tavaszszal. . . Mert itt van a tavasz! Nemcsak a föld regéli, nemcsak az első kitörő fűszál hirdeti, hanem erről be- j szél a rügyező erdő, a csobogó patak, erről beszél a sugárban fürdő természet, az ujjongó madársereg, uj dalt énekelve uj életről, viru- lásról ... I • | De szép a poézis, az álmodozás! Szeretnők folytatni ezt a hangot, hymnuszt zengeni a természet örök rendjéről, ha az örök küzködés vissza nem vezetne bennünket újra meg újra a való életbe, a reális gondolkozás piaczára. A tavasz valóban az a gondolatkör, mely leghamarabb elkalandöz- tat bennünket a virágos mezőkön, pedig a munka vár reánk, a munka, mely életet, mely nevel, mély képesít bennünket arra, hogy megálljunk az idők forgatagában, az emberiség örök küzdelmében. S ha mégis a tavasz most szemlélődésünk tárgya az nem az egyes ember tavaszára vonatkozik. A nemzeteknek is van tavaszuk! Van a magyar nemzetnek is tavasza, mely úgy érezzük, most van rügyezésben. Hosszú ideig bénult, lenyűgözött erők támadnak föl újra, forr minden rétege a társadalomnak s utat keres a megnyilatkozásra, az alkotásokra, a fokozott erő teljes érvényesülésre. A megmunkált területek, ahol a gondos kéz az ügyesen előkészített I talajba friss magvat vetett, csoda módra termik a legszebb gyümöl csőket s mutatják a legszebb ered- ifiény eket. Van gaz és dudva is elég. nem tagadjuk. Van gondatlan gazda s van hanyag kertész, — sőt van még egészen parlag terület is, mely hez nem tud'unk elég munkáskezet, elég vetőmagot találni. Ez onnan van, mert a nemzeti erőnek egyszerre sokleié kellett el forgácsolni munkáját s egyszerre nem volt képes valamennyi terén munka alá előkészíteni. De a tavasz erre is jó időszak! Látjuk, hogy merre van a terület, ahová a mag hiába hullt, merre van a mező, melyet fölvert a gyom. Ki kell irtani a rosszat gyökerestől, fel kell szántani a földet újra, s uj, friss magot kell belevetni. A közeli nyárra talán meghozza a fáradságos munka a maga eredményét. De nincs okunk panaszkodni a mi tavaszunkra. Sokkal fényesebb ez, sokkal ragyogóbb, sem mint álmodni mer tűk valaha, szomorú időkben, lelket dermesztő nemzeti lelkűnknek szomorú idején. Akkor a legjobbak sem hitték azt, hogy a bekövetkezhető tavasz ilyen fényes lesz. Nem hitték, hogy a nemzetben alvó energia ilyen hatalmasan fog fölébredni, hogy századok mulasztásait képes lesz pótolni néhány rövid évtized. Csodaszerü- nek látszik a múlt emberei előtt ez j az ébredés, ez a fejlődés. Az öregek, akik csak 40 évet tudnak visszafelé emlékezni, úgy látják a jelent, mint egy álmot, mint egy-egy ragyogó, mesés álomképet, melyet ébren látnak maguk előtt elvonulni s melynek ők maguk is élő, szereplő alakjai, cselekvő tényezői. Mi ifjak pedig, akik a tavaszt élvezzük, lelkűnkben érezzük a jó gazda aggodalmát, reménykedését. A vetés jól sikerült, az aratásnak is sikerülnie kell s itt az égi hatalmakor., a nemzetek, népek nagy Istenén kívül a saját erőnkre is erélyesen közre kell működnie. Most van az ideje a figyelésnek, az intésnek. Pusztuljon a gyom. a gaz, csak a tiszta kalásztenger maadjon a nemzet arató munkásai előtt. Ä zsendülésnek, megpattanásnak, drágfakasztó fuvalomnak idején ezek 1 gondolatok futnak el előttünk . . ban, azt is hogy mi hiányzik eset leg belőle, de. azt nem, hogy a ta" lajban levő tápláló anyag milyen 1 érvben, milyen mennyiségben használható fel, a növény által. A talajban levő nyers tápláló anyag ugyanis bizonyosa változáson esik át felhasználás előtt előtt, s épen azt nem lehet vegyi utón meghatározni, hogy mennyi táplálék készülhet évente a nyers anyagból, s hogy meghatározni, hogy mily erélylyel képesek a növények. A nehezen oldódó tápanyagokat gyökereikkel oldásba hozni. Ez a mód tehát nem alkalmas a talaj termő erejének megállapítására. Volna s czél elérésére egy másik mód is, t. u. a gyökereknek vegyi utón való megvizsgáltatása, azonban ez utón sem «nyerhetünk teljes tájékozást. A gyökerek meglemezte- tése által ugyan tájékozást szerezhetünk arra nézve, hogy melyik tápláló anyaghoz jut könynyen a növény, melyikből van tehát sok a gyökérben is meg a talajban is, s melyikből van kevés, de nem arra nézve is, hogy vájjon jobb eredményeket érünk-e el abban az esetbenj ha abból a tápláló anyagból a melyikből kevés van, többet jutatunk* a talajba. A talaj termőerejének miként való fokozására egyedül a megejtett termelési kísérletek vezethetnek. Csak abban az esetben ha a saját gazdaságunk talajában, a saját viszonyaink között végzünk termelési kísérleteket, fogunk meggyőződést szerezhetni arról hogy ezzel vagy azzal az eljárási móddal érhetünk-e el nagyobb hasznot, ez a trágyá- zási mód az, a melylyel eredményeket és pedig haszonual járó eredményeket érünk el. Sajnos, hogy a magyar gazdában az efféle kísérletezésekre nincs nagy hajlam, s ez bizony az ország közgazdaságára milliókra menő veszteséggel jár. Igaz, hogy az efféle kísérletezések gondot, munkát, utánjárást és a mi fő Közgazdaság. Mi a gazdának legfontosabb feladata ? A gazdának nem az a feladata, hogy politikával a keleténél többet foglalkozzék, hanem csupán csak az hogy a kezelésére bízott földterületet mlnnél jövedelmezőbbé tegye, Ez magában véve is elég nagy feladat ; sok tanulással, munkával, fáradtsággal jár, de elvégre is ha a külfölddel e tekintetben a versenyt sikeresen ki akarjuk állani, nincs más mód, mint megadni magunkat s mindazt megtenni, mint az újabb kori buvárlatok e tekintetben szükségesnek vélnek. A termés átlagok fokozása ciél- jából ismernie kell a gazdának elsősorban talaját, tudnia kell nem hiányzik-e abból egy vagy más alkotó rész, melynek hozzáadásával netalán nagyobb termések volnának elérhetők. Ebből a czélból a gazda rendessen a vegyészeket szokta igénybe venni, beküldvéu azoknak egy-egy minta talajt meglemezés czéljából. Ez eljárás azomban csaknem teljesen czélt tévesztett, mert a vegyész megmondja ugyan bogy micsoda alkotó részek vannak abban a talaj a terméseknél nagy pontosságot igényelnek, de ezután dúsan jövedelmező felfedezésekre is vezethetik a törekvő gazdát. A kisérletezés trágya lehet, különböző fajta magvaknak a kipróbálása, különösen árpa, zab, répa, burgonyával, abból a czélból, hogy mely féleség diszlik az adott viszonyok között legjobban, melyik adja a legnagyobb termést. A különböző művelés módoknak befolyása a termés nagyságára, a midőn megfigyelendő, hogy a háromszori szántás mennyivel ad nagyobb termést a kétszeri szántásnál, hogy vájjon tavaszszal nem czélszerübb-e a szántás helyett csak grubberozni stb- mennyiben van befolyással az elvetés ideje a termés nagyságára, a mennyiben van befolyással az elvetés ideje a termés nagyságára, a mennyiben vidékenként a késői veSátor Arca, a székely ágyuhős. 1848. novemberében már egész Erdély elveszett a magyar ügyre hézve. Enyed, Torda, Deés, Szamosujvár u'án Kolozsvár is elveszett. A Bzékely tábort Maros- Yasárbelynél szétszórták. H<*ydte osztrák tábornok betört Udvarhelyre; sőt már * Qsiksgéket js hatalmába kettelte. C^ügge- dós, kótsógbeesós is erőt vett az embereken, Ezalatt az oláh rémuralom fénykorát érte Erdélyben. Egyik magyar családot a másik után irtották kj. Egyik magyar község után a másik borult lángba. Z t* iatbnatől föl Maros-Újvárig egész Alsó- Fehármegye egy nagy temetőhöz hason« ütött. Janku, Axente: az oláh hordák vezetői elemükben voltak; csak úgy tobzódtak a magyar vérben. Még csak Háromszék nem hódolt meg; csak még Háromszék állott rendületlenül! November 28-ára gyűlést hívtuk össze Sepsi-Szent-Györgyre, hogy Pucbner c*. kir. kormányzónak feltétlen meghódolást követelő proklamécziőjára megadják a választ. A gyűlés nagyon népes volt. Készt vett benne a megyének minden számot« tevő embere, ßbt volt néhány főtiszt kíséretében Pobai Károly ezredes is. A nép izgatottan hallgatta meg Pucbner fenyegető iratát. Voltak, kik követelték az ellenállást; voltak, kik az egyre hangzó rossz hirektül lehangolva, a teendők higgadt megfontolását ajánlották. — Ha kell, mind meghalunk, de meg nem adjuk magunkat! — kiáltott k&zbe Nagy Ferencz gidófulvi ref. lelkész. | — Helyesen mondja I Úgy van! Nem ( adjuk meg magunkat ! — zúgják minden- j felől. — Ez mind nagyon szép, de a háborúhoz pénz kell! — mondja Dubai ezredes,-—Vau még hatezer pengő forintunk í — kiáltották többen. — De nincs puskaporunk ! kiáltotta Dohai. Erre már csak egyetlen hang felelt: — Teremtünk 1 — Nincs ágyú! — folytatta az ezredes. — L°sz! — kiáltotta ugyanez a bátor hang. — Ki az ? Ki beszél ? Lássuk! — kiáltották. A terem egyik szögletéből egyszerű zekeposztóba öltözködött, izmos, kerek- képű. barna székely férfi kért szót. — Uraim, hallom, bogy a főtiszt urak azt moudjak, nincs ágyú, nincs mnniczió. Ha csak ez a baj, úgy én azt mondom : lesz ágya, lesz municzió, a mennyi csak kell! — Ki az? Ki az? — kérdezték többen, mire végig dördült a termen : — Éljen Gábor Áron! — Én Gábor Áron vagyok. Öntök ágyút, amennyi csak kell. Nem kérek többet, csak egy forintot, hogy a fülei vashámorba utazhassam s ott dolgozhassam ! Ha mához két hétre Sepsi-Szent- György piaczán hat ágyú nem lesz fölállítva s ha azokkal a próbalövésnél czélt nem találok: magam állok tiz lépésnyire elejébe c/éltáblának 1 Uriási lelkesedés harsogta át a termet. Az ajánlatra nem lehetett más szóval felelni, mint annak elfogadásával. Bölön község volt az első, a mely templomi haranjait odaajándékozta ágyú* fémnek. Csak egyet hagytak a toronyban. Arra szükség volt. Ha valamelyik székely falu határán megjelent az ellenség: megkondult a toronyban az egyetlen harang. | Zendülése híradása voltba veszedelemnek. Szava át zúgott a másik faluba 8 pár perc/, múlva olt is meghondult a harang és átvitte ezt az eredeti telefonhirt ,a harmadik, negyedik, tizedik faluba. És felajánlották Székelyföld asszonyai is csinos ón- és rézedényeiket. Hat nap múlva mar ott állott Sep-i- Szent György piaczán két ágyú és Gabor Áron az első lövésnél czélt talált. Két hét nem telt bele s fel volt szerelve a hat ágyú. Gabor Áron fellépése csodás változást idézett elő a székelyek hangulatában. Székelyek önbizalma visszatért, most már birozolm akartak mindnyájan. De az ágyúhoz golyó és puskapor is kell. Sebaj; ezeken a hiányokon is segít a székely találékonyság. A fali órákról leszedik a vasnehezékeket 8 ezeket Öntik golyóbissá. Majd előáll Szacsvay János, esztelneki birtokos, a vidék leghíresebb vadásza. — A puskapor miatt ne aggódjunk, — szólt öblös, mély hangján, — majd csinálok én. Tiz óvóra pusztítom a vada:, de még soha egy szem puskaport sem vettem ; magam készítem magamnak. Torja ad ként, salétromot kerítünk, szenet pedig majd égetünk. És megkezdődött a puskapor gyártás is. Gabriányi József gyógyszertáros a kapszli készítés nyitjára bukkan. Soha senkitől sem látta, magától jön rá. Gabriányi gyógyszertára 24 óra alatt kapszlikészitő mühelylyé változik. E közben megérkezik Gábor Áron. Á hadfelszerelés élére állt, a műhelyeket egyesíti; az ágyuöntö-műhelyt; berendezi, a mühély főmesterévé Thnróczi Mózest, az Üstcsinálót teszi. Thuróczi munkatársai asztalosok, kerékgyártók, csizmadiák. Áz asszonyok előkeresték óntálaikat, kanalaikat, tányéraikat, a férfiak levették a harangokat s vitték valamennyit KézdiVásárkelyre; hadd legyen miből Gábor | Áronnak ágyút önteni. Gábor Áron személyesen őrködött az | ágyuöntő-telepek munkáján, nemcsak itt, de a fülei és a szent*keresztbányai hámorokban is. Itt tervez, ott munkát vezet, amott utasítás okát ad s dolgozik mindenütt, mintha, száz keze volna. Emberfölötti erőfeszítéssel rövid idő alatt hatvaunégy ágyút önt és szerel föl teljesen. Ez az lenergikus és tevékeny ember, ez a katona- és technikus-zseni, egy be- r^czki születésű, egyszerű katonaviselt ember. De a mi érték, a mi erő a székelyben van: értelem, tehetség, találékonyság, hév, lelkesedés, szabadságszeretet, akaraterő, az benne fokozott mértékben meg volt, azt ő mind harezba vitte a nemzeti ügy érdekében, Már javában megkezdette Gábor Áron ágyuöntö munkáját, midőn egyszerre megcsendül a harang-telefon. Heydte dragonyos főtiszt b'törni készül Háromszékre. Mint a megzavart hangyaboly, egyszerre megmozdulnak a szék lakói. Megperdül a dob, kibontják a zászlót; harsogó énekszóval, lengő zászlóval indul útjára a fegyveres nép, mintha csak lakodalomba menne. Kitörő lelkesedés és nemzeti önérzet lengette a széketyek zászlóit; csak egy dolog bántotta: nincsenek még ágyúik. Áz ellenség Földváron ütött tanyát, a székelyek Hidvégen vonalnak meg. Egyszer csak a messze távolból dübörgő moraj zúgását hozza a szél, mely egyre növekedik. Mint a mesék segítő tündére,, egyszerre csak közöttük terem Gábor Áron két ágyújával. Megkezdődik a csata. Gábor Áron a dombtetőn állitjaföl ágyúját; * ő maga tölt, maga irányoz. Eldördül az első lövés. A golyó magas iv alak ban csap az előnyopuM. d^gpnyósok közé; a második ————^ az oláhok tömegén szánt keresztül. Az arezok egyszerre megelevenednek 1 s mint a villámos áram fut a székely I hurezosokon végig a lelkesedés gyújtó I szikrája, — A miénk nagyobbat szólott, I mint az ellenségé! Miénk a győzelem! 1 — hangzott végig a honvéd sorokon. A kik az ágyú körül voltak, elhalmozták szeretetük minden jelével, reá borultak, simogatták, csókolgatták. — S/.uronyt szegezz! Előre I — hangzik most a vezér dörgő, vezérlő szava. Nem kellett a székelynek több biztatás. Mint a futó tűz lángja, mint az áradat csapott az ellenségre. Az ellenséget nem verte meg, hanem szétszórta, elseperte. A kivívott diadalnak nagy fontossága következései voltak. A felbátorodott szé- kelység időt nyerve, szervezkedett a további diadalmas csatára. Gábor Áron a hídvégi ütközet után még több más csatában vett részt. A riadó szavár a azágyahős bőrkötényét karddal cserélte fel s rohant a vérmezőre. Ott is bős volt, első az elsők között. A bős nevét és tetteit a bir is szárnyáfa kapta és elvitte a hegyeken is túl, a magyar kormány székhelyére, Debveczen városába. Az ország kormányzója kiváló érdemei elismeréséül őrnagyi ranggal a székely tüzérség főparancsnokává nevezte ki Gábor Áront. Csodás szereplésének legnagyobb része van abban, hogy a Székelyföld 1848—49. telén a védelmi barezot megkezdhette s magát Bem diadalmas előrenyomulásáig fenntarthatta. A védelmi harcz azonban csakhamar támadó harczczá változott át, mi az ellenséget az orosz segítségének igénybe vételere kónyszeritette. Háromszék erejének egy részét Bem seregéhez csatolva, osztozkodott azon bámulatos badjarat dicsőségében, mely rövid három hónap alatt Erdélyt megszabadította az osztrák-orosz íjiad^-^gektjlv,, —— 1849. jul. 2-ika dicsőséget hozott a székely fegyverekre, de egyszersmind nagy gyászt a székelyekre. A kelő nap tényében úszott a város, a midőn futár érke- i zett Gábor Áronhoz, jelentvén, hogy a \ körösi hídnál az oroszok megtámadtak a székely sereg előőrseit. Habozik nélkül lóra pattant s mint a szélvész, elvágtatott. Mire ő és kevés vártatva ágyúi megérkeztek, már javában folyt a Maros és Kőrös között elterülő téren a csata. % Felállította gyorsan 36 ágyuj it s megkezdődött a rettenetes ágyuüarcz. Az ágyuk dörgésétől rengett a föld, vértől piroslott a mező s a közeli dombok puskapor füstöt felhőztek. Gábor Áron a legöldöklőbb golyózápor között száguldott egyik ütegtől a másikhoz, hol biztatva, hol dicsérve, hol korholva az irányzó tüzéreket, vezérelve a tüzelést és az előnyomulást. A küzdelem hevében, lova . nyakára hajolva vezérrel, irányoztat. . . s e perezben jön a végzetes 6 fontos ágyúgolyó s bal karjából és melléből egy darabot elsodorva, nemes szivének lángját, nagy szellemének világát egy pillanat alatt kioltotta. Csodás végzet I Az ágyubÖst, az ágyuk nagy mesterét, épeu ágyú ölte meg. A bős tetemét az eresztevéíiyi temetőben tették örök nyugalomra. Sokáig jeltelenül állott a sir, 1892 óta díszes síremlék jelzi, a helyett, hol a legendás bős porai pihennek. A síron virág diszlik, a síremlékén soha sem hervad el a koszorú; vájjon vau-e a Székelyföldnek annyi virága, koszorúja, a mely méltóan kifejezhetné Gábor Áron iránt a nemzet háláját? A hős lelke ihlesse meg, a bős erényei hassák át nemzedékrpJ^edizedá e föld minden gyermeke)
