Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-12-18 / 51. szám

Veszprém, 1897.

XVII. évfolyam. 51. szám.

Szombat, decz. 18.

TLEN MAP

Szerkesztői iroda: Veszprém SiabadLi.-ntoza 514. s*

Hirdetése Is :

(x hathasábos petitsor vag> annak tere)

Az első oldalon ... ao éllét A 2-ik s 3'ik oldalon x6 filler A 4-ik oldalon . . . i* fii léi A nyiltérben .... 40 fíllé^ Kincstári illeték .. Go fillér

Utolsó búcsúszavak.

Vessprém, decz* 18,

Búcsút veszek a »Veszprémi Független Hírlapi derék olvasóközönségétől. Leteszem a publicista tollat, . melylyel immár 22 év óta vívódtam ez ősi város és megye jobbsorsra segítése érdekében.

Ama veszprémi hírlapok, melyeket én teremtettem meg, im megszűnnek. A Krausz Ármin fia tulajdonát képezett „Veszprém* et 1875. május : 5-én indítottam meg s szerkesztettem 1 harmadfél esztendeig; a .Veszprémi | Független Hírlapu-ot 1881. szeptember 20-án alapítottam meg s szerkesztettem szünetlenül a mai napig. Ma e két vállalat, mint a kötelességüket megtett előőrs-katonák, félre állnak az útból, hogy közöttük tel jes arczélban felvonulhasson a »derék had«, melynek a zászlójára az lesz ráírva „Veszprémvármegye“ s a melyet erősvivásu, edzettlelkü bajnoka a magyar liberális publicista gárdának tart kezében: Szeredai Leo.

Vivat sequens! Legyen üdvözölve itt e jólelkü néplakta ősi virányokon, melyhez engem is, őt is sok boldogság édes vérköteléke, önzetlen emberek jóbarátsága -s szeretete csatol mindörökre . . . örökre!

Úgy érezem, hogy amint messzebb, sok száz kilométerre távol visz el innét hivatásom sorsa, hivatottságom kötelezettsége s a nemzetem és családom iránt való kötelességtudásom : az itt átélt sok keserűség ezen szo- j moru emlékei egymásután fosztanak [ le izgatott szivemről s lelkemen mind- erősb zománczczá kristályosodik az I a szintén sok öröm és boldogság,

■ melynek kutforrása ez az ősi jó■ magyar Balatonvidék s annak ne- 1 messzivü derék népe volt.

Életüterén tartottam mindig a 1 kezemet s veleéreztem én is minden 1 buját, örömét, izgalmát. A pusztuló flBalatonpartok uj édenné átvarázsolja óriási munkájából a .Veszprémi 1 Független Hírlap* is jó részt vön 9 ki magának: évtizedes harezot vitt |az agyonépitett vasúthálózat jobb I irányba terelése érdemében ; ott ivóit, ha szerencsétlenség, tűzvészek fdamonai csaptak reánk, nyomban ■az első segélygyüjtők és vigasztalók ■között; űzőbe vette a Bakony du- vadjait, a haramiákat és télvizek in- lséges napjaiban a könyörüld népkonyháit segített ellátni az ember- szeretet adományaival. A jólét köz- ' intézetei, egyesületei mindenha erős- ■cezü, önkéntes munkást találtak e 1 nyiltszavu sajtóorgánumban s ha Itelvi harezra lobogtak a választási

zászlók : két évtizeden át örökkön a liberális elvek diadalra segítésében küzdött törhetetlenül. Amint rajongva védte oltalmazta a vallás és hit igaz érdekeit s a jövő nemzedék leik’ életét — époly kérlelhetlen üldözője volt a vak fanatizmusnak, ha bármily féktelen boszut és gyűlöletet is támasztott fel ezáltal önmaga ellen. Egyaránt edzett szivvel adta és fogadta a csapásokat; nem kérve várva érte olcsó elismerést, de nem is panaszolkodva soha senkinek, a jó Istennek sem.

O a mindenek tudója, védte és vezérelte ezt a mi szellemi küzdésünket; ő a S'ivek alkotója edzette meg lelkünket az ellenségek támadásai ellen; — a köz- és magánélet szélcsendében Ő áldott meg a nyugodt önérzet megelégedettségével és jutalmazott meg a családi tűzhely melen gető boldogságával. Hála neked ezért, én Istenem ! Csendes Tedeum ma szivem minden dobbanása . . .

Régi vágyak, régi hivatottság visz le, férfikorom munkássága szinteréről oda le a magyar tengerpartokra, hol ifjúkorom első boldog életálmai szövődtek negyedszázad év előtt s a hol most azokat, Isten rendelése szeri rjt, valóra váltják — gyermekeim.

A nemzeti éleinek ott ma sok vitá’is érdeke igényli a jó szellemi harezosok lelki erejét, szive melegét és agya tudását: ott a küzdők sorában nekem is ki van jelölve az én vedetta-helyem és szükségesebb ott az élettapasztalatok által megélésük szellemi fegyverem, mint — a már uj életre, jobb jövőre serkedt nyugodt Balatonpartokon. A jó katona oda áll, hova a harczi tárogató hangja hívja. Én hát elmegyek — Istennek nevében!

A liberalizmus istenséges eszménye itt jó kezekben, erős karokban marad megvédve - óva. A „Veszprémvármegye“ szellemi vezérét igaz örömmel, nyugodt szivvel ölelheti keblére ez ősi vármegye minden jó fia, O benne, mint önön .lelkében, soha senki meg ,nem csalódhatik.

Engem pedig, a kik valaha megbecsültek, tartsanak meg a jó emberek szives emlékükben.

Az én ide való visszaemlékezésem mindenha imája lesz, érző hálás szivemnek.

Isten velünk 1

Kompolthy Tivadar.

Áz idők jele.

w

Ez a boroagós, szocziális mozgalmakkal és nagy eseményekkel terheg idő, a midőn úgy látszik, sok tekintetben aj csapásra fogunk áttérni, különösen kötelességünkké teszi, hogy foglalkozzunk azokkal az intézményekkel, melyek a nép anyagi javulását és a fennálló társadalmi renddel való kibékülését előidézhetik. Kevés ilyen intézményünk van.

Az utolsó 30 évnek sok tekintetben rohamos munkássága a szoczi&lis reformok körül csodálatossan meddő vo)t, jóformán csak a posta’akarék I pénztár az, a mi a Baross idejében i hozott munkástörvényeken kivül igényt tarthat arra, hogy figyelembe vegyük.

Fejlődése eleinte igen biztató volt. Megczáfolta azokat, akik azt állították, hogy a nép alsó rétegei nem hajlandók takarékoskodni, mert nem gondolnak a jövővel. A betétek örvendetesen gyarapodtak, úgy hogy a gyümölcsöző állomány gyarapodása 1891-ben 1,176 ezer, 1892- ben 1.450 ezer frt volt. 1895-ben tekintettel a pénzpiacz helyzetére 3%-ra szállították le a kamatlábat ennek folytán a betétek és kamataik emelkedése leapad 6—800 eier frt I tál. Ez a tény elitéli a kamatláb | leszállítását, de ez a leszállítás nem fejt. meg mindent- Arra a követke- zézre kell jutnunk, hogy azok a ré tegek, a melyek v postatakarékpénz tárra vannak utalva, nem igen vagyonosainak és kevés félretehető forintot képesek meggazdálkodni Ami nagy baj és méltán kiérdemli azok figyelmét, akik súlyt helyeznek arra, hogy a haladó évek áldásaiból ne csak a nagyok, ha nem a kicsinyek is egyaránt része süljenek. A fenti eredményeket látva méltán kérdhetjük, vájjon igy van a dolog és ha nincsen, nem kell- félniiuk attól, bogy a mesterségesen növesztett igények s a gyorsan meggazdagultak szaporodó csapata elmérgesiti azokat a társadalmi moz galmakat, melyek már eddig is olyan rossz hírbe kevertek beonünket külföid előtti »Magyarország a k zsákmányoló nemzetközi nagy tőke Eldórádója es sehol az szabadabban nt-m garázdálkodik, mint az egykor szabadságszeretetéről híres magya- ( rok között!* Ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat olvashatunk a külföldi lapokban és bizonyára igaz, hogy nagyon is elhanyagoltuk azoknak a föladatoknak megoldását, a melyek a szoczi&lis bajok megelőzésénél szolgálatot tehettek volna neküuk. Más országok tapasztalatait értékesíteni elmulasztottak, mert bármilyen különös fényt vet is ez Ítélőképességünkre, abban a gyerekes hitben voltunk, hogy nálunk rendben van és rendien is lesz

minden, az idők végezetéig. Most már kiábránduljunk ugyan, de azért csak haladunk a régi utón, ha bár nem igen lehet kétség az iránt, hogy igy hova jutunk.

A postatakarékpénztár betéteinek, ha viszonyaink kielégítők volnának rohamosan és nagy arányokban kellene emelkedni. Tágulni kellene nem csupán a betevők körének, hanem gyarapodni azon összegnek a mi egy betevőre esik. E helyett a betétek apadását látjuk, daczára annak, hogy az intézmény előnyeit több mint tiz évi működése után már eléggé ismeri a nép.

A kamatláb emelése a legcsekélyebb, amit tehetünk és amit meg is kell tennünk. E mellett gondoskodni kell arról, hogy az alsó rétegeken nyomó terhek apadjanak. Ezt módunkban volna tenni, ha az évról-évre kimutatott fölös milliók egy részét erre fordittanók, nem pedig kétes értékű vagy éppen teljesen improduktív beruházásokra fecsérelnek el. Nincs jogunk az alsó rétegeknek szemére hányni könnyelműségüket és azt, hogy mit sem goudolnak a jövővel. A mi politikánk is csak ilyen. A jelen élvezeteiért megterhelni a jövőt De majd ha ezen jövő jelenné válik, akkor látjuk csak meg, mennyi kötelességet mulasztottunk el. Vájjon akkor ez a belátás nem fog-e későn jönni, az a nagy kérdés ?!

Az orvosi pálya nyomorúsága.

(Az orvosi szövetkezés alkalmából.)

Veszprém, decz. 10.

A »Pesti Napló“ nov. 10 számába egy czikk íródott, mely a tiszti orvosi vizsgákkal foglalkozik. Teljesen egyetértünk a czikk Írójával, de szeretnénk még egyel-mással ki- pgés/iteDÍ.

Sok évi fáradságos munka után, pénzen a fiatal orvos elnyeri nagyhangzása oklevelét: „az összes gyógy- tudományok tudora.“ A pénzt a vizsga- í dijak felemésztették, valami fix állás után kell nézni. Éppen kapóra jön egy 400 frtos szegényesen jövödel- mező járási orvosi állás. Pályázik. De folyamodványát tekintetbe se veszik, most kisül, hogy az a drága nagyhangzása diploma őt ilyen szegényes állásra nem képesíti. így jár aztán több más állással is, mint a törvényszéki orvosi — a trachoma stb. állásokkal is.

A szegény falusi orvos kölcsön kér valahol, talán uzsora kamatra pénzt, felrándul Pestre és lefizet nj

vizsgadijakat. Neki áll a vizsgáknak.

De most abban a szerencsében részesül, hogy a minősítés elégtelen. Ismétlés esetében újra fizetnie kell tárgyanként 10 irtokat. Ez a buktatási dij; vagy is a buktató még prémiumot is kap. Hát kérjük tisztelettel: nem elég egy szegény embernek egyszer lenyúzni a bőrét ?

A gyakorló orvosok .között meg van az a kölcsönösségi viszony t. i. ha egy kollega megbetegszik, akkor a másik helyettesíti a praxisban anélkül, hogy eszébe jutna remuneratiora számítani.

Tisztiorvosi vizsga elé állítják az amúgy is agyonsanyargatott falusi orvost. A vizsgáló bizottság miuden tagja zsebére teszi a kezét, óssze- ránczolja tudákosan a homlokát, fontos arezot vág, mintha már tettek volna ók is tiszti orvosi vizsgát (de hogy is tettek, csak tetetnek.) Va- lamenyi jól fizetett állásban levő kollega és még sem restelik a szegény kollega véres-verejtékkel Össze- kuporgatott pénzét zsebre vágni. Hol itt a collegialitas 1

De kérdezük érdemes-e ugyan egy hitvány 400 frtos állásért annyit vizsgázni I Aztán micsoda penzióra számíthat az a temérdek vizsgákkal agyonzaklatott hivatalos állásban levő orvos 1 Bizony felkophatik az álla mellette és családostul éhen halhat. Az orvosoknak tömörülni kell. Jöjjön létre az a szövetség, de nem a czégtáblák nagysága kedvéért. Más itt a teendő.

A tiszti orvo-i és más egyéb extra orvosi vizsgák dolgában pedig, követeljék a törvény revízióját. Es ha ez nem fog megtörténni, akkor majd annak idején az országos sajtó utján megmondjuk, hogy az orvosok mitevők legyenek ? Concordia parva res crescunt t

üzleti forgalmuk van, mint úgy ezután is bőven fognak

Az árvák karácsonya.

Veaiprém, decz. 18.

A bfüredi Erzsébet-szeretetház árváinak karácsonyfájára 17 év óta minden karácsonykor a „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége gyűjti össze a szeretet adományokat e czélra, a veszprémi jó kereskedők közt.

Ezúttal utoljára * tette meg ezt a kegyelet - szolgálatpt szerkesztőnk. Hivatása s hivatottsága messze vidékre vonta innét — de bízvást megnyugszik abban, hogy az általa a szeretet legszentebb ünnepén megvigasztalt árvagyermekekről, az új liberális szerkesztő sem fog megfeledkezni s a nemeslelkü veszprémi kereskedők, kiknek pedig vajmi

silány eddig,

gondoskodni a szülőket vesztett árvák karácsonyi örömeiről.

Gyűjtésűnket ma egy nagy ládában Füredre vitte a. szeretetház kocsija s midőn az adományozóknak ezúttal is hálás köszönetét mondunk, közöljük az adományok listáját. íme : Marton Móritz szentjánoskenyér, Czit- rom és füge; Steiner Márton 1 klgr. füge ; Penitsek Ármin 20 kr; Reininger D 2 koszom fuge; Rápoch Sándor 3 drb házi eszköz; Haas Manő 2 koszorú füge; Magyar Antal szentjánoskenyér, füge; Hoffmann Sátnuelné 1 edény; Gärtner Ignátz zsebkendő; Diamant Lina 6 drb zsebkendő ; Stern Moritz 3 drb zsebkendő; Steiner Samu utóda 5 drb tolleszköztartő; Lengyel «Mór szabó 6 drb zsebkendő, I mellény; Löwenstein B. özvegye 6 drb zsebkendő; Stern József 1 kocsi, 2 erszény; Schwarz Jakab 1 kendő; Scheiber Soma 4 vizes pohár; Dőri Ödön 1 pár talp; Schelnitz Rezső 1 frt; Kolin Lázár 20 kr; Hajek Ede ezukorkák; Götzenberger Lajos 1 sapka; Nay Mór és fiai 12 drb zsebkendő s 1 lábtörlő ; Weisz Jakab szabó egy használt felöltő; Elkan József 1 sapka; Ungár Lipót tollszárak és irón; Taubler Ignácz I üveg magyar bajuszpedrő; Tauszig Sándor 1 üveg bor; Schwartz Antal 3 nyakkendő; Krammer Johanna 4 drb nyakkendő; Mauthner Ignácz és fia 6 darab nyakkendő; Névtelen 50 kr; Steiner J. Jenő 3 drb játék; Rothauser M. Miksa talp; Lang Mór 3 drb zsebkendő ; Köves Boros 3 drb könyv; Bokrosy Viktor 10 drb jegyzetkönyv; Kelemen Imre 2 kgr. maróni; Berger Sámnel 3 drb zsebkendő; Meisner 2 drb játék; Kohn Izidor 6 drb zsebkendő; Ornstein Ignácz 6 drb zsebkendő ; Szente Gyula 2 drb óra . láncz ; Szemerey János 20 narancs 3 koszom füge 3 kgr dió 2 kgr mogyoró 5 kgr; alma;

I Braun 10 füles poharat; Pósch Endre 120 : világrész-irka; Herczeg Lajos 1 szappan; ’ j Fekete Károly pamut, gallér és kézelő.;

I Veszprémi egy pár háziczipő; Quirico Domonkos 1 drb ezüst óraláncz; Stern I Lipót 10 játék, 2 meleg schawl; Hirsch i Lajos 6 drb játék; ifj DeutscherIzidor 1 1 5 drb zsebkendő; Gunst Ignácz 3 festékdoboz; Márton Gábor 2 koszorú füge,

! 2 kiló mogyoró, 4 kiló datolya, Regényi I Lajos 3 drb ezüst gyűrű; Fehér Sándorné 1 frt, Schwarz Ignácz 6 téli nyakendő 1 1 drb ezukor sütemény 1 csomag dió;

Félix Árpád 1 k. füge; Fáy Ferenez 1 I k. füge; Neumann Lajos ezukorkák;

• Süsz József ezukorkák és szentjánoskenyér ; Eiselt József 2 k. Jfüge: Keim Adolf 8 csokoládé: Eszterhay Ferenez 2 k. füge: Schönfeld ezukorkák: Weisz Vilmos 2 erszény: Pfeiffer Miklós 1 mos- ; dótál: Lőwy Jakab ezukorkák: Krausz ; Armin fia 2 rajzeszköz, 3 doboz festék, j 6 zseb-iron, 20 szentkép, 20 jegyzőkönyv,

1 2 zsebtintatartó, 2 dobozzal színes rajzón,

1 4 imakönyv; Pfeiffer Mór 1 teaszürő, Kreutzer Ferenez 1 tábla füstölt szalonna.

Az eltűnt fiúról.

Veszprém, decz. 16.

A mai postával vettük az alábbi érdekes levelet, mely a hírlapunkban körözött eltüut Uegyi-fiu föltai TÁR CZ A.

Tiltsa bár az ész szaza.

Kábult jbvel esküvik meg Csendes holdas ijszaka,

Almaimért küzdők, élek Tiltsa bár az ész szava.

Teljesedjék legszebb álmám,

£ Ringasson el gyönyörbe I I „ Napkeletnek jénysugára Árasszon el örökre I

Üdvösségnek tiszta fényt Gyújts sötétben világot; r Hadd öleljem át karommal I B megtisztult világot l

f Édes álmom visszavárlak Csendes holdas éjszaka,

Szeretlek egész telkemmel >

Tiltsa bár az ész szava 1

BECK BLANKA.

Singapore.

Irta; If. GBilleg Gyula.

n.

Bn- pillái. — Chitty. — Mr. F. Mal&ji Juczi.

pandán. — Raffles. — Dinner. — Durian, ■hnfiitan. — Kínai számológép. — Sient 1 I nr. —

fwcat érzés fogja el szivünket, mi- 1 -T idegen helyre, egy idegen vá- megérkezünk, ahol azelőtt még * Toltunk. A teendők tervét, hogy lógjunk előbb, úgy vaktában meg- f . .u8j»u jó eleve az ember. S*éI iipipgáljuk magunknak, amit látni iif és utfitudni akarnánk. Da

|w ehuől az előre megfestett képből

li ?n. c,a^ uagyon kevés szokott mezrII ülni. *

» hogy ^ Singaporeban partra száll- mar elállt az eszem, daczára annak, hogy nagyon versált turista vagyok. Az a tömérdek kufár lélek, mely ilyenkor a hajót ellepi, — zav.irba hozná még a legszilárdabb jellemű diplomatát is. Mikor a hajó fedélzetén a kész tervvel fejemben és dobogó szivvel vártam a partraszállást, egyszerre csak mint a sáskaraj tolakodó fekete és sárga emberek szállták meg az utasokat és állták u'jokat. a. tarka Hzalma>apkás gyér kör-zakállu, csokoladóbarua, vigyorgó chitty és a sarkáig leérő copfos kínai tukang ( toang fülünkbe csörtetik dollárokkal megtömött nehéz pénzeszacskőikat. A kapzsi bankár nkak pénzünket dollárokra szeretnék felváltani és egyre biztatnak bennünket: „sah change dolla (sir changn dollar.) Jól tudják „ezek a bankárok, hogy mire az ember megérkezik Singaporeban, bizony miuden fajta pénzt csörtetünk a zsebünkben, amit itt a forgalomban nem használhatunk, Van nálunk arany áa ezüst, sovereign meg aprópénz. Portosaidban, a hol mindenfele natiobeli ember megfordul, ugyanannyiféle pénz is van forgalomban. Pénzünk közé keveredik itten pár franc, lira, drachma, lei. Colomboban (Ceylon) megismerkedünk az ezüst rúpiával és az annakkal, pénzünk újra keveredik. Jő ezt a sokfele pénzt Singaporeban beváltani, mert itt. a mexikói ezüst dollár és a japáni Yen van leginkább forgalomban.

Ha a bankárokat leráztuk magánkról, akkor utunkat állják a mative szabók és szemünket majd kiverik mustráikkal és jön egy csapat bugyros kereskedő nép, ezek is kinálgatják áruikat: „Kabaja, kipas sah" stb.

Miután megszabadultunk ezektől is, jön még aztán csak a piece de réaistance : a hotel szolgák és hotel ügynökök raja. Mert van itt 3 előkelő hotel és még több a másod és harmadrangú hotelekből is. Valamennyi agons agyon dicséri és magasztalja a hotelt, a melynek a képviselője. Az én programmom az volt, hogy a hotel de i* Europban szállók meg. Nem is engedtem egy cseppet sem a rábeszélésnek, a csabibgatásnak, maradtam a mellett, amit kifundáltam. Leküzkudöttem ; végre minden akadályt »hotel d«

1’ Europe* volt a jeUző.

Partraszálltam, diadalmasa* körültekintettem ; nagy embernek érettem magamat. A lelkesedéi tüze azonban csakhamar lelohadt. Megdöbbenve »Untain meg a mólón, mert nemtudtam, joblra, vagy pedig balra tartsak-e vagy mentik egyenesen az orrom után ? Én, Idák az előbbi oly nagy ember most egy sedben akkorára zsugorodtam Össze, mik a liliputi törpe, pedig még ez is naiv volt hozzám mérve. A véletlen rendeUn kisegít bennünket a bajbél és csinál gyakran nagy embereket. A véletlen a legnagyobb lángéaz es a legbefolyásosabb pro- tektor. Egy kocsit hallok dübörögnt zörögve, zakatolva áll meg előttem. A piros turbánoa barnafekete seit megszült ; ,luan pigi mana, uram hová?*

— »Ruma makan (hotel) de 1’ rope*.

A kocsis rövidre fogta a gyeplőn a lovak fülüket hegyezve felütötték fejüké, a kocsis egyet durrant ott ostorával ásV , két ponni neki iramodott. Rövid negyet éra alatt már a hotelben voltam, mely} ! nek egy ás kétemeletes épületei bizony nem imponáltak nekem, ki már láttami Bombayban, Colomboban, Calcuttában, olyan szép szállodákat, hogy akár Buda-U pesten is megállnák a helyüket. Singa-\ porénak még nincs egy kifogástalan, modern hotelje.

Alig megérkezésem nt&n, egy kellemes meglepetés várt ream t. i. a managerben ki engem fogadott, egy jé barátomra ismertem. Mr. F. volt a neve. Néhány érvel ezelőtt Colomboban (Ceylon) ittuk meg a barátságpobarát. Ha az ember sokat utazik és sok helyütt megfordul, akkor bizony egy egész gárda internáti- onális és intarconfse tionális 'trinkbrude- rehkel dicsekedhetik. Az én F. barátom csak annyit változott, hogy egy kicsinyt nagyon hízásnak indalt. a trópusokban t. i. az ember vagy nagyon megbízik, vagy nagyon lesovauykodik, a mi természetesen nagyon individuális de mindenesetre nagy befolyással van az éghajlat és az életmód. A lesoványkodast előmozdítja a sok mindenféle betegség, melyek között leggyakoribb a malaria (no- ' csárláz). A hízást pedig elősegíti a lustaság, kevés mozgás, mert nagyobb részt j koosin jár az ember, a sok írás és a rizseledel. Az angolok között a kolóniákban ritkábban találunk elhízott embe- : reket, mint a hollandusok között. Az í angol t. i. húsevő; roaatbeef, beefsteak j tojás stb. az ő föeledele és amellett sok } időt áldoz a fárasztó sportnak is. A hol- I landns sok rizskását eszik és a sportnak nem barátja.

Da történt a hízásnál egy más na- j eyobb változás is F. barátommal. Oly- ' forma változás t. i. amilyen agyán már sok emberrel megtörtént, de ő tőle még- ; sem vártam volna, viszontlátás örömére i hangulatom egyszeribe a régi mederbe . került, gyönyörű jé kedvem szot.ytyant. i Ennek azonban F. barátom csakhamar | elejét vette és igy szél*, engem mintegy figyelmeztetve : »most már nem ngy fütyülünk ám, mint azelőtt*.

— Nem értelek barátom.

— Csak légy türelemmel. Mindjárt szolgálhatok felvilágosítással. Es most jer velem, tudom hogy szomjas vagy, — Es mentünk. Felérve az elő emeletre, egy csinosáén bútorozott szobába nyitottunk, ahol nagy meglepetésemre

\ egy pap fiatal növel találtam magamat szemben. Barátom észrevette pillanatnyi «avaromat, azonnal bemutat: ,dr. Ca. és

V nagysága kezét megcsókolva : Mrs. F. íj', én kedves feleségem* mondá mosolyogva. vMost értettem csak, hogy miért fütyülünk máskép: majd csakhamar to- valb vándoroltunk és benyitottunk egy kist)b szobába, ahol a bábu (maláji nő- cselid) társaságában két szőke kis angyal játszott, kik meglátván atyjukat, feléji rohantak. Barátom megcsókolta őket! megsimogatta selyem hajukat és apai (büszke önérzettel mondá: gyermekek.

A ávérmekek egy szót sem tudtak angolul hanem csak malájai. A bábu mutatnlakarta, hogy a gyermekek már tudnak jegy kis becsületet és nagyban

nógatta őket: Kasai tabé sama tutin, mondjatok jó napot.

A bábu gyakran az egyedüli nőcseléd a bazban ; olyan szobaleanyforma, csakhogy n mi fess Juczink arrogáns finnyássága nélkül. Téves tehát az az állitás, hogy nincsen szobaleány. Az ilyen tévedés gyakran megesik azokkal, akik a hajókról teleskoppal tanulmányozzák az egyenlítő alatt élő európaiak családi életét.

A kolóniákban t. i. az a szokás, hogy minden valamire való házban van a háziasz- szonynak egy nőcselédje t. i. a bábu a háziúrnak pedig egy férficselédje, legyen az bár egy maláj) vagy kínai ficzkó.

A férfi cselédet az angol kolouiakban boy- nah, a holland kolóniákban p-jdig jón- gensneh vagy spadanah hívják, lóvén ez maláji sző, összevonva ebből: siapa (ki), oda (van). Sőt a garem emberek is gyakran tartanak a nyai mellett bábut, de egy boyt minden esetre.

A vendéget mindig u boy fogadja és hordja f«I az ételt az asztalra. A nőcse- lédnek — legyeu az nyai vagy bábu — magát a vendég előtt mutatnia nem ."zabád. Ez határozottan az étikét ellen volna, sőt némely vendég még rossz néven is venné, különösén ha a nőcseléd nem valami szemre való találna lenni A teleskopos idegen pedig ki a hajókon szokott meghállni — jlyen körül menyek között, könnyen azt hiheti, mert nem látott nőcselédet, — tehát niac3 is A gyermek istállóból, amint barátom tréfásan a gyermekszobát nevezte, miu tán viBzontlatábig búcsút vettem mrs. F.- tói, lementünk a szálló veraudajára, ahol a bar (csapszék) van. Jól látogatott he lyiség ez, mert rendesen sok a tropok ban a szomjas ember és mert innen szép kilátás nyílik egyfelől a tengerre, másfelöl a nagy esplanadera, ahol bizo- | nyos napokon katonazene szokott lenni késő délutáni órákban. Jó helyen va gyünk itteu és henyélhet mindenki a sa jat módja szériát. Sajna, ritkán is ta lálni cgy-egy üres krossi malast (indiai szék). Leggyakoribb szó, amit itt hallunk boy, brandy-soda, whisky-soda. A szom juhozó vendégsereg, mind tetőtől talpig fehérbe vannak öltözködve: fehér kabát, fehér nadrág, fehér czipö és fejük egy széles karimáju fehérre meszelt parafakalap árnyékában hüsel. Sőt ünnepélyek alkalmával e fekete kabátot, vagy frakkot is gyakran feleslegessé teszi a fehér vászon dinnerjacket, melyet veresselyem övvel kötünk át és melynek szabása megfelel a smokingaak.

Mar 5 óra Után járt az idő. Az espla- nadon az élet mind élénkebb kezd lenni és a jól ktivicsozott kócsiuton, mely az esplanadot övezi, gyönyörű fogatok robognak, különösen a kihizott szélesképü kinai kereskedők tüntetnek szép austra- liai lovaikkal. A kocsit sürn sorát hébe- korba megszakítja egy-ogy délezeg native lovag, díszes aranyozott nyeregben ülve, a johori sultan suitejáből. A karcsú paripa oly büszkén Lépked és rakja a lábait, mint akár egy czirkuszló.

Az esplanadon szól a zene és az angolok jól neki vetkőzve űzik a sportot és élvezik a cricket, tennis, bowls, foot ball és más athletikai sport ed*ő fáradalmait, Itt lévén t. i. a cricket- és recreation elnb helyiségei.

A benszülöttek is eltanulták már a sportot és gyakran lehet őket látni játszani : erikát, tennist stb. csak hogy nem az európaiakkal együtt.

Figyelmemet teljesen lekötötte ez a tarka, zajos élet és jónak véltem .t'.fc közelebbről is szemügyre venni. Az én kedves barátom ugyan nem szívesén vált meg kényelmes indiai székétől, de másfdöl baráti kötelessége volt velem jönni és a ciceronet játszani. Körülsétáltuak egyszer az esplanade körűi, megpihentünk a tengerparton, ahol a tenger felöl hüs szel«* lőcske fujdogált, betekintettünk egy közel eső pagodaba (kinai templom) és innen a zöld pazsitos térségre mentünk, ahol egy inpozans szép szobor vonta magára figyelmemet. Megéltünk előtte és barát i i nagy hévvel igy kezdé : „hit offe ; a t- ‘ >ddal. Egy nagy ember emléke előtt á ■ most, ki Singaporet sémiből teremtette; Sir Stamford Raffles emléks^.obra előtt. Ennek az embernek köszönhetjük, hogy Singapore | birtokába jutottnak és az ö bölcsességé-