Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-01-02 / 1. szám

Veszprém, 1897. Veszprémi Független Hírlap. aOOOOOOOOOOOOOOOOOüOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO ^8(^nl0Di jól felszerelt raktúramat A. Rig&'féle belőt' zo rabat* jan. % lí 0 5 05 U oooooo belőtt fjgyve­_ rekből angol bemard és damas csövekkel; valamint jó minőségű kariothiai fegyvereket, FLOBERTEK, LANKASZTER és LEFOSCHEAUX revolvereket mindennemű lőhüvelyek, gyutacsok, fojtások, ólomgolyók és sörétek, töltckészölékek. Vadásztarisznyák, fegyversarsolyok, övék, vadászczikkek, kutyanyakravalók és korbácsok, szóval mind e szakmába vágó czikkeket nagy választékban, meglepő jutányos árakon. @ Töltött hüvelyek készletben azonnal is kaphatók, VESZPRÉMBEN, Föözlet Fiók-üzlet © P 6 o Szemerey János Főtér 68. ez. Kossuth utcza (Palotai-uf) 336. szám alatt. Vidéki megrendelések azonnal és pontosan eszközöltetnek. 2Zepes ávxjegryzéls 'toérraeaa.t-ve I @ 0 Részletfizetésre előnyös feltételek mellett. @ ® @ Mindennemű fegyverek b3C3eréltetnek. |§ @ I 0 ©, “ P <» 53 e» 03 — ba már az erkölcsi erőnek oly nagy hatalnmt tulajdonítunk — akkor el kell ismerni azt is, hogy az igen sok tekintetben uralkodik még. fizi­kai életünk fölött is. Es ha egy-egy olyan mozzanattal találkozunk, mely megdöbbent bennünket; azoknak előzményeiben rendesen megtaláljuk a jelenségeket, a mikből meg lehet állapítani az erkölcsi eró fogyatékos­ságát is, Az olyan társadalmi egyén, aki­ben az erkölcsi eró részint a nyert nevelés hatása, részint öntökéletesí­tése folytán teljesen kifejlődött, min­denkor, minden körülmény között eszményi ember. Az ilyen egyén — bárhova sodor­ják a körülmények, bármily nehéz helyzetbe állítsa az élet vagy a véletlen — sohasem fog kizökkeni abból a mederből, melyet az erkölcsi világrend alapja és mozgató ereje: a becsület szab meg. Nincs az a roppant sorscsapás, mely alatt össze- roskadna; nincs az az üldöztetés, mely a kétségbeesés örvényébe so­dorná. Szikla-szilárdsággal, nemes nyugalommal fogadja a hullámokat, melyek egyéni vágyai, törekvései elé tornyosulnak; a viharuk csak tisztítják, mint a gránitszirtet; de egyénisége értékéből elvinni nem tudnak egy szemernyit sem. Az erkölcsi erővel rendelkező em­ber biztos tudattal áll aküzdelmekkel szemben is. Nem labda a sors ke­zében ; hanem erő, hatalom, mely a sors kezét is megragadja és küz­delemre kell vele. E küzdelem el- bukhatik ugyan, a sors lehet a győztes felette ; de még elbukásában is nemes, nagy, hozzáférhetetlen ma­rad. Ezek az ig zi, fénges tragikai jellemek, akik általános jogokért vagy elvekért küzdenek és állnak szembe az uralkodó felfogással, az ostobán kimért emberi sorssal és ha nem győznek is, a becsület ragyogó nimbuszával esnek el a küzdelem porondján. Az erkölcsi erővel rendelkező egyének a legkedvesebb, a legbéké­sebb tagjai a társadalomnak. Velők bátran, nyugodtan töltheted idődet, beszélhetsz velők bizalmasan ; ki­mondhatod előttük tartózkodás nél­kül véleményedet: ók nem fognak veled hajba kapni [még akkor sem, ha véleményeddel egyéniségüket kel­lemetlenül érintenéd, mert az erköl­csi erő biztosítja náluk az önuralmat, A pásztor földre szegezett szemmel ült a kaliba ajtajában, akkor vette észre őket amikor épp oda értek. — Jő napot Péter, bogy van a fele­sége ? — - Ó, uram. sokat szenved. Nyomorék lett egész életére. Bárcsak engem talált volna istennek a nyila. Mert én azt meg­érdemeltem. Azelőtt egy félórával vertem meg a feleségemet, pedig ha jól meggon­dolom, én voltam a hibás. S lám uem- elég, hogy megvertem, az isten ia meg­verte. Nyomorék asszonyt kell tartanom, Jó szívvel teszem, ur m, amit tehetek, de bizony, nagy nyomorúság ez. — Mit csinál most a felesége ? kér­dezte Ann. — Mit csinál ? Fekszik, mindig fekszik. Tessék megnézni. Beléptek a szűk, homályos kalibába, melynek az ajtó volt az ablaka ia. A nap beragyogott a keskeny ajtón s egy-egy sugara a kaliba vesszőből font falának nyiladékain is beszűrődött. Világosan le­hetett látni az asszony arczát, melyet oly ijesztőre torzított a szenvedés, Anna rémülten tándcrodott vissza. — Fél ? Megiszonyodott tőle P — kér­dezte Bakó Ferencz. — Nem, nem. De nézze, nézze. Nem látja? Egy gyermek csüngött az asszony bal emlőjén s szívta mohón az édes anyai tejet. — Ó Istenem 1 Óh Istenem 1 — zogo- gott Anna! Magánkívül térdepelt az asszony mellé, akinek arcza vonaglott a fájdalomtól. — Fáj nagyon fáj ? — Nem, nem fáj . . . s mosolyogni próbált. Egy kicsit huzza, már hat foga is van a szivemről szakadtnak, de én tű­röm . . . hogyne tűrném . . . anya va­gyok . . . — Hallja. Ferencz, hallja ? Bakó [Ferencz megnémulva állott az asszony előtt. Szeméből megeredtek a könnyek. Tisztán, világosan látta, hogy e pillanatban egy elhagyott gyermek meg­találta uz anyát . . . ő meg elveszített egy egész világot . . . ami a társadalmi együttlét békéjét, sima. folyását leginkább biztosítja. Es ha valahol, Valami körülmény­ben véletlenül olyan véleményt nyil­vánít, amivel esetleg a te egyénisé­gedet kellemetlenül, talán éppen sértő módon érintené: ne félj, nem kell vele társadalmi reputációd ér­dekében egy szál kardra vagy pisz­tolyra kiáltanod; mert az erkölcsi erő nagysága abban fog nála, az ó ré­széről megnyilatkozni, hogy mihelyt tudomást szerez az elkövetett sértés­ről, megadja neked a legszebb, a legnagyobb elégtételt 1 a bocsánat­kéréssel. Mennyivel kevesebb volna a be- csület-reparáló lovagiaskodás, a pár­viadal, ha az emberekben nagyobb volna az erkölcsi erő ; ha megtud­nák adni a legnagyobb erkölcsi erőt igénylő elégtételt a bocsánat­kéréssel. Mert megtörténhetik ugyan az erkölcsi erővel rendelkező egyének­nél is, hogy az idegek túlfeszült­sége közben egy pillanatra elvesz­tik önuralmukat és megsértenek valakit, de nyugodtabb állapotuk­ban, mikor az erkölcsi erő veszi át egyéniségük fölött az uralmat, okvetlenül be fogják látni tévedé­seket és akkor lesz erejük a leg­szebb elégtételadáshoz: a bocsánat­kéréshez is és gyávaságnak nem ezt, hanem a fegyveres elégtételt fogják tartani. Azok az egyének, akik másként cselekesznek, sohasem rendelkeznek valódi erkölcsi erővel, valamint azok sem, akik — habár müveit embe­reknek tartattak is — olyan tettek elkövetésére sülyednek, a mikkel kizárják magákat az erkölcsi ala­pokon nyugvó emberi társadalomból Az erkölcsi erő azonban nem olyan tulajdona egyéniségünknek, mint fizikumunk, melyet a szüle­téstől nyerünk, hanem oly kincs, mit részben a nevelés, részben saját jellemfej'esztésünk utján szerzünk meg. A mindennapi élettapasztalat is azt igazolja, hogy az életben azok a valóban minta-emberek, akiknek lelkét erkölcsi erő vértezi. Találkozunk nagy-tudású, bámu­latos elméjű emberekkel, a kik az élet legközönségesebb körülményei­ben elbuknak, lehetetlenné teszik magukat, mert erkölcsi erő nélkül indultak annak az útnak, a mit a sors számukra kijelölt vagy a mit maguk választottak. Az ilyen egyének sorsával szem­ben — nem tagadható — igen sokszor és sokat lehet az agyide­gek betegségének vagy bomlásának rovására írni; de legtöbb esetben minden ilyen szomorú tünetnek lét­oka az erkölcsi erő hiányában vagy fogyatkozásában van. Az erkölcsi erő adja meg egyé­niségünknek a valódi becset; e nél­kül minden tudás, a legnagyobb lángelme is csak értéktelen por­téka. Ez ad önuralmat, önérzetet; ez ad bátorságot az életre, a küz­delemre ; ez talizmánja becsületünk megőrzésének. Ez képezi varázsere­jét annak az általános nagy fela­datnak, hogy mindig, minden kö­rülmény között emberek legyünk. Decz. 29. Plank István és neje Hor­váth Katalin fia János, r, kath. Decz. 31. Sipos József és nejé Czvikk Éva leánya Anna, r. kath. Meghaltak: Decz. 26. Varga István, r. kath., 6 napos, veleszületett gyengeség. — Varga Terézia, r. kath., 6 napos, velesz. gyeng. — Özv. Galgóczi Jánosné sz. Figuli Zsófia, r. kath., szivhüdé«. — Schlesinger Margit, izr. 5 éves, szivhüdés. Decz. 27. Pálcsik István, r. kath., 33 éves, tüdőhüdés. Decz. 28. Falman István, r. k., 2 óra, velesz. gyeng. hozta uieg a végleges Ítéletet, mely négy havi fogságra s tetemes pénz­bírságra szól s immár elmúlt 7 hónapja anélkül, hogy ez Ítélet még csak kihir­dethető is lett volna. Hol nem találják a kézbesítések az elítél­tet, hol meg orvosi bizonyítványt küld Veszprémbe a törvényszékhez, hogy betegség miatt nem utazhatik ; közben meg épen Vesz­prémbe is ellátogat vizi­telni. Most ismét január 20-ára van kitűzve az ítélethirdetés, mely ezúttal okvetetlenül meg is lesz, ha ugyan ismét el nem napolódik — a végítéletig. Ép igy készült el valamikor a Luczaszéke is, mely Decz. 29. Frastya Lajos, r. kath., 8 j jeles óstylü bútordarab úgy látszik stafierungdarabjává vált a veszprémi Justitiának. Vájjon milyen kedve tellik benne a kedélyes Erdélyi mi­niszter urnák ? éves, agy kórlob. — Özv. Nagy Lászlóné sz. Horváth Erzsébet, r. kath., 86 éves, s/ivh. — Dukovics Sámuelné sz. Széli Mária, ev. ref., 62 éves, tüdőh. Decz. 30. Molnár Mihályné sz. Hor­váth Terézia, r. kath., 55 éves, tüdőhüdés. A lefolyt év statisztikája. Az x89Ő-ik évben Ve-zpvémvámos­ban született 410 gyermek. Halálozás volt 352. Népesség-szaporulat, 58 ember. Házasság köttetett 98. Ezek zül vegyes házasság volt 23. kö­Az egyházi áldást nem vette igénybe 3 pár; egyházilag is meg- áldatta frigyüket 95 házaspár. A gyermekek vallására nézve meg- egyezés történt 7 esetben. ÚJDONSÁGOK. — Zenekedvelőink Szylveszter- estélye nem nagy számú, de igen distingvált közönség jelenlétében folyt le a „Korona“-szálloda nagy­termében. Az előadó tribün igen czélszerüen, a terem hossza közepén volt felállítva s köröskörül hossza asztalok voltak teritve. A közönség ez asztalok körül foglalt helyet s a műsor pontban 8 órakor vette kez­detét. A műsor ez volt: 1. Nemzeti dal, férj kar Boldia Ignácz. 2. Népdalegyveleg czim I halmon előadja Szaluy Zoltán ur. 3. Török őijérat, zenekép Michaelis F. Előadja az egyesületi zenekar. 4. Sylvesteri pomp I funebre Kompolthy Tivadar. Szavalj Dwelly Mariska k. a. 5. Fantasie Scene de Ballet Berriót. Hegedűn előadja Schön- féld Manő ur, 6. Furcsa Erőmüvészeti Előadás, a külön e czélra szervezett Túr- kóczy-féle hírhedt akrobata család által I 7. Normann dala, férfikar Kücken. 8. Kö vetválasztás Knkutyinban Társasjáték. Allatnégyes. zenészeti bohó ság Brixoer, Személyek: VESZPRÉMI POLG.§ ANYAKÖNYV Házasság nem köttetett. Születtek: Decz, 26. Schvarcz Ignácz és neje Schön Róza leánya Olga, izr. — Szukob Sándor és neje Edlinger Erzsébet fia József, r. kath. — Krisztián János és neje Csapó Te­rézia fia István, r. kath. Decz. 27. Paltesz József és neje Mol­nár Mária fia István, r. kath. — Bokrossy Viktor és neje Szente Alojzia fia Zoltán, r. kath. — Sinkai Pál és neje Morvái Mária léánya Terézia, róm. kath. Decz. 28. Benedikti Róza leánya Mar­git, ág. ev. — Falman József és neje Gubicza Mária fia Istvánt r, k. — Hírlapunkra előfizetéseket, hir­detéseket, úgy a „Balaton“ könyv­nyomdái s hírlapkiadó vállalat ré­szére nyomdai megrendelések elfő1 gad Schwartz Antal, szabadságtéri díszműáru üzlete, melyet az ideig­lenes pénztáros Bokrossy V. után, a »Balaton«-nyomdavállalat vég­legesen megbízott a vállalatok administratiójával. Ugyanott kaphatók a ,V. F. Hírlap« egyes lappéldá­nyai is. — Mutatványszámokat küldtünk szét mai hírlapunkból, oly czimekre, kik még nem voltak előfizetői a hír­lapnak. A mutatólapokat néhány héten át küldeni fogjuk s elfogadá­suk nem jár az előfizetés kötelezett­ségével. Ha majdan megismerték a vállalatot s ennek iránya megfelel meggyőződésüknek, bízvást meg­rendelik azt. Ellenben pedig vissza­küldik valamelyik mutatólapunkat s az expeditiót részükre beszüntetjük. — A nagyvázsonyi Todesco-ura- dalomnak, József-főherczeg ő fensége általi megvásároltatása, ugylátszik nem jön létre. A főherczegi uradal­mak főkormányzója azóta, hogy az árat, melyért a birtok eladó, meg­tudta, nem érdeklődik többé az ura­dalom iránt. Ugylátszik, tulmagasnak találta azt s nem reflektál többé e bakoDyi szép pagonyra — melyet főként vadászczélokra akart a fen­séges család megvásárolni. — Az újévi ünnepek meglehetős élénkséget adtak a városnak ; számos helyen s magánkörben is vidám társaságok gyűltek egybe, hogy az epochális nap örömeit minéljob- ban élvezhessék. Az idő is kedve­zett az újévnek; veröfényes, száraz volt ez évnek első napja. Babonás emberek jó termést, bőséget szok­tak jósolni ebből. Ráférne a sze­gény magyarra. — Köszönet. Méltóságos Báró Hornig Károly megyés püspök ur a veszprémi jótékony nőegyletet újabban ismét 100 forint kegyes adományban részesítette. Ezen nagy­lelkű kegyes adományért úgy a maga — mint az egylet által se­gélyezett szegények nevében — ez­úton is hálás köszönetét mond: Az egylet elnöksége. — Justitia Luczaszéke. Várkonyi Dezső bűnügyében a legfőbb itélő­[ szék még a múlt év junius havában Áilatszeliditö Famulus — Tenoré I. — Tenoré II. — Basso I. — Basso II. — Zongoraművész Száz Ferencz ai * o Macska. Tyuk. Kutya. Disznó» Majom. 10. Milleniumi induló Mátray L. Előadja az egyesületi zenekar. A zenei részeket, főként azonban a Dalárda egyes számait a közönség élénken megtapsolta. Jól mulatott a közönség a szerkesztók-irfa Szilvesz­teri pomp-fünébre-szatirán is, mely­nek effektusos szép előadásáért a kedves Dwelly Mariska kisasszony sokszoros taps-ovátióban részesült. Sokat lehetett nevetni Lukácsy bohó- zatos erőművészetén, melyet két kis fiával rögtönzött. Pompás jelenet volt az is, mikor Kruspér Pál a vá­lasztási visszaélnökök hunezutériáit parodizálta. Legjobban sikerült azon­ban a kutya-macska-tyuk-majom- és sertés kvintett, mely egy szerelmi idyllt konczertezett ie. Mátray zseni­álisan kisérte zongorán a sikerült minyau-katzenjammert. Volt tom­bola is, melylyel mindenki becsapó dott Szóval bolondos, jóízű kis muri volt az s a derék zenekedvelők sok mulattatót produkáltak. A jövedelem, fájdalom, jóval hátrább maradt az erkölcsi sikernél. A táncz jó éjfél- utánig tartott. — Szerkesztői válság. A „Vesz­prémi Hírlap“ czimü helybeli kleri­kális lap ama fura beköszöntője miatt, hogy első lapja vezérczikkét maga a szerkesztőség konfiskálta, az eddigi felelős szerkesztő Csolnoky Viktor, a szerkesztőségből távozni volt kény­telen. A lapot ezután egyedül Vad- nai Béla fogja szerkeszteni. — Időjárásunk az ünnepek heté­ben rettenetes volt. Fagy, eső, szél­vész, köd óráról-órára váltakoztak, úgy hogy az utczákra csak az ment ki, akinek épen muszáj volt Teg­nap megenyhült az idő s ma verőfé­nyes szép napunk volt. Az időma­tató általában hőemelkedést jelez. — Megyebizottsági tagválasztá­sok. Csapó Kálmán megválaszta­tása megsemmisittetése folytán múlt kedden volt meg az uj választás Kajáron. Szalay F. 112, Bajnok Ist­ván 75, dr. Vadnay Béla 2 szavaza­tot kapott. Bakony-Nánán gr. Zichy Vladimir egyhangúlag választatott — Gyászhir. Dukovits Sámuel | városi köztiszteletü képviselőt s iparosságnak egyik legbecaültebb tagja családját mély gyász, pótolhatlan veszteség érte. Jó neje, kit páratlan szivjóság jellemzett, rövid szenvedés után, múlt kedden elhunyt s teme^ tése a városi polgárság osztatlan részvéte mellett, az év utolsó nap ján ment végbe. Az elhunytban Dukovits István derék meg< ei tiszt­viselőnk édes anyját gyászolja. A kiadott családi necrolog igy hang­zik : Dukovics Sámuel úgy a maga, mint gyermekei Dukovics István, Dnkovics Ilona férj. Jákói Grézáné és Dukovics Károly, — továbbá vője Jákói Géza, valamint unokái Kreutzer Mariska és Erzsiké, ifj. Jákói Géza, Endre, Margit és Vilma és Dukovics Sarolta nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik a szerető hitves, jó anya, anyós, illetve nagyanya D u - ovici Sámuelné szül. Széli Mári­ának folyó hó 29-én déli 12 órakor, 'éle­tének 62-ik évében történt gyászos elhuny tát. Az elhunytnak hült tetemei folyó hó 31-én (csütörtökön) délután 4 órakor fog nak az ev. ref. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra helyeztetni. Veszprém 1896. deczember hó 29. A jó emlékezet szelleme viraszszon a drága hamvak felett — Az iparosok Szylveszteri es télye az »Iparos kör« helyiségében ó-év estéjén kitünően sikerült. Balogh Károly és Bauer Károly elnökök aegise alatt mintegy 100 derék ipa ros gyűlt össze, hogy vidám poha razás kőiben búcsúzzanak az ó-év­től. Az első felköszöntőt Balogh Károly tartotta, majd az alkalmi beszédet Rosenberg ügyvéd mondta el. Az ipartestület elnökének, Bauer Károlynak ezúttal rendezett megtisz­telő ovátiót a város összes iparos­sága ama nagylelkű tényeért, hogy 200 koronás alapitványnyal alapot kezdeményezett az elagott szegény iparosok gyámolitására. E nemes tett, valóban lélekemelöleg hatott az egész iparosságra s szép példája bízvást derék követőkre is fog találni. Ám úgy kellene lenni, hogy illeté­kes helyen is méltánylatra találna az ily példaadó kezdeményezés s hisszük is, hogy az erkölcsi elisme­rés nem fog elmaradni, mert ezáltal csak maga a nemes ügy nyer morá­lis súlyt és jelentőséget a derék kezdeményezés. — Eljegyzés. Márton Gábor helyi derék fiatal füszerkereskedő. ki nem­rég a jóbirü Kiss István féle piaexi kereskedést átvette, eljegyezte magá­nak a szép I kedves Svoboda Irma kis­asszonyt, Svoboda Mátyás közbecsült, törekvő iparos polgártársunk ifjú leánykáját. Az ég minden áldása ki­sérje az ifjú pár szivfrigyét! — a veszprémi zelenyák-kaszino, mely az öreg zelenyákok tanyája volts az Angyal-fogadó emeletén szé­kelt, njév napján kiszenvedett. A rémes hirü bünbarlang bezárása, hinui akarjuk, hozzá fog járulni az alapjában felforgatott felekezeti tü- relmesség vizszaállitására városunk­ban I — Kerületi szölöszeti felügyelő­ség. Veszprém-, Vas- és Zalame- gyékre az Agrár-bank kerületi szől- lőszeti felügyelői állást szervez, mely állásra sikerült egy előkelő vesz- prémmegyei gazdát megnyerni; a kinevezés rövid idő alatt megtör­ténik. Gratulálunk a szerencsés vá­lasztáshoz az Agrár-banknak, a me­gyéknek és nekünk érdekelteknek ! — A veszprémi nemzeti casinó választmánya deczember hó 28-án ülést tartott s ezen az újjáalakulást kimondotta. A közgyűlés határide­jéül 1896. évi január hó 3-ának dél­utáni három óráját állapította meg. — Névtelen jótevő. Z s i r & r ó 1 •Egy honpolgár« harminezöt irtot küldött a veszprémi állami polgári és felső kereskedelmi iskola részére. Az ismeretlen adakozónak az igaz­gatóság im hírlapunk utján fejezi ki hálás köszönetét 1 — A veszprémi izr. krajezáregy- let I hó 9-iki tánczvigalma iránt széles körben nagy érdeklődés mu­tatkozik. A rendezőség saját hatás­körében mindent elkövet, hogy az egylet tánczvigalma, az egylet régi jó hírnevének mieden tekintetben megfeleljen, a hasznosat a kellemes­sel egyesítve a résztvevőknek kelle­mes mulatságot az egylet szegé­nyeinek pedig minél nagyobb örömet keltő segélyt nynjtsön. — Halálozás. Múlt deczember hó 27-én helyezték örök nyuga­lomra Budapesten, a kerepest nti temetőben Horváth Antal volt 48-as honvéd és veszprémvarme- yei s. esküdt, utóbb Budapest székesfővárosi tisztviselő özvegyét, szili. Beleznay Terézt. A megboldogultban, kinek megyénk­ben- különösen Várpalotán ki­terjedt rokonsága van, Horváth A. Gyula kollégánk, a „Pester Correspondenz“ cx.imü félhivatalos lap dolgozótársa, anyját gyászolja három nővérével együtt. A halál­esetről a következő gyászjelentést vettük: Horváth A. Gyula, Szabó Endrénó szül. Horváth Piroska, Sziklay Henrikné szül. Horváth Erzsébet és Horváth Aranka mint a többi rokon nevében is fájdalom­tól megtört szívvel jelentik, hogy forrón szeretett édesanyjuk özv. Horváth A. n- talnészül. BeleznayTerézurnő f. hó 25-én délutáh 5 órakor, életének 64-ik évében, hosszas szenvedés után az Urban csendesen elszenderült. A drága halott földi maradványai folyó hó 27-én délntán 3 órakor fognak a gyászházbán: VII. kér., hársfa-uteza 38. szám alatt, a róm. k ath. egyház szertartása szerint be­szenteltetni és a kerepesi-ut melletti BÍr- kertben örök nyugalomra helyeztetni. Az ■engesztelő szent miseáldozat folyó hó 28-án reggeli 9 órakor az erzsébet-városi plébániatemplomban fog a Mindenhatónak bemutattatok Budapest, 1896. deczember hó 26-án. Áldás és béke lengjen drága porai fölött! — Halálozás. T é I z 11 i Géza kislődi fiatal, tehetséges jegyző múlt év utolsó napján hirtelen halállal, tüdősorvadás folytán elhunyt. A meg­boldogult, ki a liberális eszmények egyik legkitartóbb harezosa volt, a néppárt által agyonfanatizált közsé­gében ; egyetlen támasza volt becsü­letes, agg atyjának, kinek benne összes reményei sírba szálltak. Le­I gyen néki könnyű a fold s az örök világosság fényeskedjék néki! — Tisztujitás Várpalotán. Decz. 30-án volt Várpalotán a városi tiszt- újítás, Kletzár Ferencz veszprémi fő­szolgabíró elnöklete mellett. Meg­választattak : városbiróvá: Magyar József, másodbiróvá: Bátor János, pénztárossá: Sárfy Béla Asztaller Kálmánnal szemben 170 szótöbbség­gel, ezen egy állásra névszerinti szavazás történt j közgyám : Mórocz Sándor, tanácsnokok: Magyari An­tal, Kristóf Sándor, Mórocz Lajos, Tímár András, Bátor József és Ré­vész Gyula. A választás a legna­gyobb rendben folyt le. — Állatkiviteli tilalom. A fül dm. m, lrir. miniszter értesítette a vár­megyét, hogy megyénk területéről a kérődző állatok s a sertéseknek Ausztriába kiszállítása, az osztrák­kormánynak 28.746 sz. a kiadott rendelete értelmében tilos s innen szállított ily állatok a határon át nem bocsáttatnak. — Tánczmulatság. A vilonyni dalegylet m. hó 27-én a népiskola termében jótékonyczélu táuczvigal- mat rendezett, mely minden tekin­tetben sikerült. A helybelieken kívül a vidék is szépen volt képviselve, a tiszta jövödelem 27 frt 30 kr. Hogy a jelenlevők mily jól mulat­tak, kitün’k abból, hogy a dalegylet tagjai már is felkérettek, — s pedig a szépnem részéről, — hogy — dupla vagy semmi — fogjanak a másik bál rendezéséhez. Hát azok pedig szót fogadnak, s igy nagy ki­látás van rá, hogy a hosszú tél unal- masságába egy-egy kedves napot is beszúrhatunk. — Sertésvész. Nemes-Szalők köz­ségben is fellépett a sertésvész má­sod Ízben. Ez is el lett titkolva és vitték a beteg állatokat a pápai és sárvári piaczra, mígnem egy káro­sodott a hatóságnál jelentést tett a kisült-, hogy a sertések betegen vol­tak eladva; kisült az is, hogy a nemes-szalókiak is úgy kapták a vészt októberben a pápai piuczon vásárolt ádász-teveli sertésekkel, me­lyek Somogy vármegyének több vi­dékén lettek házaló kereskedők ál­tal összevásárolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom