Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-01-30 / 5. szám
Veszprém, 1897. XV11. évfolyam. 5. szám. ä*£egr3oleaaL. minden aiombatoa, A 1 ap óura,: Egész évre 12 korona. Eél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. Egyes szám ára 30 fii. Kapható Sremerejr J. és utrcug L. urak .Uilateiban. KIADÓHIVATAL: Szabadi ntcza 514. sz. Szombat, jan. 39. H Ö Sierkcutfi iroda: Yaczprés SsabadJ-atcsa 614. Hlideté.ek : (x hathasihoa petitser ugj annak tere) Az első oldalon . . ao fillér. A 2-ik s 3-ik oldalon z6 fillér. A 4-ik oldalon ... is fillér A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillérvízvezetéki ajándékbehajtása. Tudvaleyő tény az, hogy városunkat 1893. évi ápril hó 13 és 14 napján ért nagy tűzvész után dr. br. Hornig Károly megyés kath. püspök ur a város közönsége és a jó veszprémiek iránt érzett részvétének, gondoskodásának és anyagi hasznos segedelmezésének jelét adni kívánván : Budapestről 1893. évi ápril hó 18 ról kelt és kormányzójához intézett megható levelében elrendelte, megparancsolta és hagyta! hogy a város vízhiányának megszünteUsíre az urkuti vizmü 1894.. «» folyamán olykép rés- tauráltassék, hogy a nyerendő vizfe- leslegből a- város nemcsak a főutcza és környékének lakóit láthassa el egészséges vízzel, hanem több helyen felállítandó viztarlányokban oly mennyiségű vizet gyüjthessen és tarthasson állandóan készletben, mely előforduló tűzesetben gyors védekezésre elegendő anyagot szolgáltasson 15000 j frtot ezen czé okra_.máj^ az 1893 évi 'p 'uspőki óriási jövedelem terhére utalványozott, a többire nézve pedig elrendelte, hogy a szükséglendö ősz- szeg az 1894 év jövedelmeiből lesz fedezendő. Szakértők véleménye szerint ezen vizmü restaurálása és átalakítása a jó veszprémiek érdekében és javara ajándékozásiczélzatból, legalább'^0.000 frtot igényelt volna. Rainprecht Antal püspöki jószág- kormányzó, gazdája: br. Hornig Károly róm. kath. püspök ur ezen meghagyását Veszprém város polgármesteréhez : Kováts Imre úrhoz 788/893 szám alatt másolatban azon kéréssel volt „ szerencsés* megküldeni , hogy annak tartalmát Vtszprém város képviselő testületével közölni szíveskedjék; de megküdötte ezen felsőbb rendelkezést és meghagyást a jószágkormányzó a helybeli összes "lapoknak, sőt ezen főúri kegyes és üdvös ajándékozást ténye br. Hornig Károly róm. kath. püspök urnák a fővárosi összes napilapokban is dt- csérőleg és magaszlalolag napvilágot látott, azon kozzdfüzés és megjegyzésekkel, miszerint ezen átalakítás Vesz- prém város javára legalább 50.000 frt értéket képvisel. Veszprém város közönsége 1893. évi május hó 8 ik napján tartott rendkívüli közgyűlésében tárgyalta br. Hornig Károly rom. kath. püspök ur ezen főúri, gavallér és igen kegyes ajándékozási cselekményét,- azt mély köszönettel elfogadta, hálás köszönetét közgyűlést jegyzőkönyvbe iktatta, az általános vízvezetéki mü-létesitést az egész város területére, következésképen minden polgárára kötele- zöleg elrendelte és mindezen inlézkedési, rendelkezési, elfogadási lényrőlhr. Hornig’ Károly róm. kath. püspök urat határozatilag értesíteni kimondotta egyhangúlag. Báró Hornig Károly róm. kath. püspök ur e rendkívüli közgyűlési határozatot kézbesítés utján kézhez vette, abba úgy ő, mint megbízott jószágkormányzója belenyugodtak, — ezzel létrejött egy ügylet, melyet jogi kifejezéssel ngy hivnak, hogy ajándékozási szerződés. Azomban br. Hornig Károly róm. kath. püspök ur főúri gavallér és igen kegyes meghagyása sem 1894 év végéi1', sem mai napig nem teljesült, sőt még a részleges terveket sem készítette el Rauiprecht Antal megbízott jószág kormányzó. A városi általános vízvezetéki mű a polgárság nagyrészének igaz és őszinte örömére már elkészült, múlt év október-havában fokozatosan a forgalomnak átadatott, felvétetett a 150. cod frios kölcsön is, azomban a 20. 000 trios püspöki ajándék még mindig nem ment teljesilésbe\ pedig az elfogadás ténye által az kötelező lett br. Hornig Károly róm. kath. püspök urra mint ajándékozó félre. Veszprém-város közönsége tehát mint megajándékozott fél jogosult akár a törvény rendes úján kö betelhetni a kötelező ajándékozz s püspöki ígéret folytán So. 000 Jrtnyi értékű ajándékozási összeget, mert arra nézve számtalan felsőbb bírósági határozat van már, hogy az ajándékozás alatt bárminemű vagyoni előny igyenes átengedésére irányuló olyan megegyezést, szerződést kell értenünk, melynél fogva valaki (a püspök-ajándékozó) merő bőkezűségéből saját vagyonából egy másik személynek (Vezzprém város közön- sége, a megajándékozottnak) bizonyos vagyoni előnyt juttat abból a ezé Iból hogy azt (Veszprém-város közönségét) azzal gazdagítsa, az utóbbi pedig (Veszprém-város közönsége) ama vagyoni előnyt (a 20. 000 frtos részleges vízmű) hasonló czélból elfogadja. Az ajándékozási jogügylet minden kelléke benfoglaltatik az általam fentebb vázolt püspökségé vízvezetéki ajándékozási jogesetben, tehát Vesz- prém város elöljáróságának valamit kellene már intézkedni: annak behajtása czéljából! Az osztó igazság, a nép igazságérzete kívánja azt, hogy a szegény városi bérlő épen olyan elbírálás alá essék, mint bármely hatalmas és nagyur, mikor arról van szó, hogy a város közönségének közvagyona megőriztessék, megtartassák és Öregbíti essék. tMegbocsáthatlan mulasztása a városi hatóságnak, hogy még mostanig sem intézkedett a vízvezeték okozta terhek fel Piaranak. Kicsiny bölcsőd párnái közt, Nyugszol mosolgva kis fiam / Boldog te I hisz nem tudsz ma még Semmit sem arról, a mi van! Ádáz tusáival az életet Kis ártatlan te még nem ismered! Apád s anyádat ismered E nagy világon csak te még . . . S mi rajtunk csüggve kedvesen Nézel te szűk körödbe szét . . . Nem fényes e kör se nagy, De benne ur parancsolása vagy 1 . . . Szolgálatodra ébredünk, Álmunkból is, későn, korán . . . S te mint zsarnok uralkodót Rajtunk az életnek során . . . Nem kérdezzük, hogy mit miért telpünk . . . Hiszen te vagy kedves kis gyerviekünk 1 ... Reád tekintünk éberen S aggódva lessük álmodat Mosolygásod örömre hiv, S ha sirsz, nekünk az gondot ad! . . . Bajod ha van mi félve rettegünk, S föl égre néz esdőn könnyes szemünk 1 Ölünkbe véve hordozunk . . . Mint drága kincset egy hajó . . . Mit hoz reánk a sors szele t Az Isten tudja csak . , . a jól \ . . ■ Elérsz-e a partra 1 vagy elsülyed Mint annyi sok nemes és jó kebel I . . . Óh légy megáldva gyermekem I Isten ne hagyjon el soha! . . | nevem ha béfedendi majd jetinek egykoron mohét • 11 Gondolj re ám kedves kis gyermekem ! S poromra mondj áldást, esedezem. E csókba vedd áldásomat . . . Mást én reád nem hagyhatok ... Majd megtudod idővel azt, Hogy én bizony szegény vagyok . . . Kincsem szivem, s lelkemben hordozom, S csak ezt hagyom reád én magzatom ! . . ! E lelki kincs biztos vagyon. Gazdag, — ki bírja — a kebel Más földi kincs bizonytalan De ez örök, Vem veszhet el / . . . E kincset én örökre rád hagyom . . . Boldoggá tesz ez tégedet nagyon ! . , . 5 ha majd egykor, később tatán Magadra hagylak gyermekem . . . Áldást rebegjen ajkad el Nyugvó poromra csendesen 1 Síromból is incgáldlak tégedet . . . Legyen boldog, s megáldva életed 1 DŐMÉNY ZOLTÁN. osztási módozatáról» mondja Rai nprecht Antal püspöki megbízott josz ágkormányzó . .. Mcgbocsáthathatlan mulasztása a városi hatóságnak, hogy még mostanig sem intézkedett a vízvezeték okozta ajándék behajtása és beszedése módozatairól! mondja a városi polgárság, mely a közvagyonra és annak szaporulatára nagyon féltékeny: pedig ezen behajtási munkákat és eljárásokat már akkor kellett volna megkezdeni, mikor a város utczáin az elsó csőárkot kihányták, sőt mát akkor, midőn a vízvezeték épitési szerződése aláíratott mert akkor már fizetni kellett az i-ső a-ik részletet a Rumpel és Niklas Czégnek. Mi történt ezen fontos és terhes ajándékozási ügyben a városi hatóság által? Négy évig semmi, ismét semmi, teljesen semmi. Veszprém város közbénztára nem oly fényes és gazdag, hogy 15.000- 20 000 forint ajándékozási előnyöket a város polgársága megkérdezése nélkül elengedjen vagy pláne elévülni engedjen. Mulhalatlanul szükséges, hogy ezen 10.000 frios ajándékozási jogügylet behajtása és érvényesítési módozataival a legközelebbi rendkívül vagy rendes közgyűlés fog'alkozzék, mert a közvagyont 20. 000 frt. érték ere- ; jéig megkárosítani, a. városi polgárság jól felfogott közérdeke nem engedheti. ' Vizadbt pedig addig absurdum kivetni a szegény népre, mig azt sem tudjuk, vájjon mennyi lesz a bevétel a püspöki ajándékozási jogügyletből! Nagyon nagy erkölcsi ‘főkére és értelmi \f üggetlenségre vallana a szegény polgárság azon együttes és összhangzó cselekménye és correct eljárása, ha paszive mindaddig megtagadná ä vizadó fízétését, mig " a városi hátóság előzetesen nem intézkedik a pü-pökségi ajándékozási szerződé^ betöltéséről. Ne fizessünk tehát addig vizadót, mig a veszprémi püspökség ajándékozási kötelezettségének pontosan eleget nem tesz ! Fiat justitia, etsi pereat muudus 1 Dr. Benkö Karoly városi polgár. Adós, fizess! Mindenki tudhatja tapasztalásból, hogy a magvar földmives nép' a kölcsönvett tőke után a kamatokat az esedékességi napon majdnem órapontosságra fizeti le, e tekintetben gyakran fölülmúlja a kereskedőket, kiknél pedig életkérdés a pontosság. Ezen tény gondolkozóba kell, hogy ejtse azokat az embereket, kik az eladósodott nép sorsát szivükön viselik és akik őt az adósságok hihá-' rából kimenteni tudják és akarják is. A hitelszövetkezetek utján elértük azon eredményt, hogy a legelhagyot- tabb szegény havasaljai községben is sVs7o-ba áll a pénz és amit ezen felül nyerészkedik a községi hitelszövetkezet — legrosszabb esetben 2°/o Ot — az otthonmarad, a faluból ki nem megy, hanem osztoznak rajta a törzsrészvényesek, kik nem mások, mint éppen az adósok. Ha a dr. Nagy Ferencz szövetkezeti törvényjavaslata a gyakorlati útmutatások nyújtotta módosításokkal törvényerőre emelkedik: ki lesz használva a népnek pontos kamat- fizetési hajlama és meg lesz mentve I földmives a vagyoni elzülléstól. E javaslat egyik czikkelye szerint a törzsrészvények 5% nál többet nem jövedelmezhetnek, | felesleg a tartaléktőkére fordítandó ; de e tartaléktőkét sem szükséges, sem helyes nem lenne a végtelenségig gyarapítani. Ha elérte már I törzsrészvények értékét: a további gyarapítás felesleges, sőt haszonnal sem járna. Felmerül a kérdés: mi történjék ekkor a jövödelemtöbblettél ? A legjózanabb felelet erre az, hogy azok kapják, akik létesítéséhez hozzájárultak : osztassék ki az adósok között, magyarul mondva : az adósok kapjanak osztalékot. Szokatlan egy ilyen indítvány és sokan lesznek, akik megtámadják. Elejét veszem a támadásoknak és iparkodni fogok a következőben inditványom közgazdasági jogos voltáról meggyőzni az olvasót. Eddig is az adósok teremtették meg a részvénytársaságoknak azt az örvendetes gyarapodást, hogy ma hazánkban van részvénytársaság, mely részvényeseinek évenkint 114,/° (egy- száztizennégy százalékot) osztalékot ad és igen kevés vidéki takarékpénztár az, mely osztalékul a törvényes kamatlábnak megfelelő osztalékot adja és amellett akárhány takarék- I pénztárnak tartaléktőkéje, — mely I szintén a részvényesek tulajdona — feléri, sőt többszörösen felülmúlja a részvénytőkét. Ez mindenesetre hasznos a rész vényeseknek és érdem a kezelőknek, mert tőkét gyűjtöttek össze. Sokan azt mondják, hogy tőkét teremtettek a takarékpénztárak. De ez nem áll, mert a tőke — ha nem is egyszere és egy helyen — de mégis megvolt. Összegyűjtötték úgy, hogy olyan 'kamatláb mellett kapott a vidéki birtokos kölcsönt, hogy saját romlásával a részvényesek jólétét mozdította elő. ügy tettek, mint a gyógyszerész a szegfüvirágtheával, hogy köbölszámra veszi a czigányaszonytói olcsón (4%-ért) és eladja a betegeknek drágán (10%-ért). A részvényesek és részvénytársaságoknak, egyszóval a vagyontömegeim1 k nem szabad oly nagy anyagi előnyöket szerezni, hogy az ebből kizártakban a szoczializmus és anarchizmus tévtanai ébredjenek fel. Be kell érni mindenkinek a szokásos és törvényes haszonnal: a felesleget annak kell visszaszolgáltatni, kitől azt jogosan, de nem méltányosan beszedték. Jogosan azért, mert egy részvény- társaság sem tudhatja előre, hogy ha a kamatlábot a minimumra szállitja le, kikerül-e neki év végére a méltányos jövedelem és a tetemes kezelési költség ? De ha év végén, mikor a zárlatot elkészítette, megtudta ; méltányos, hogy részeltesse benne az adósokat is. A hitelszövetkezetek járjanak ebben elöl. Nem úgy, készpénzben leszámlálva kifizessék az egyes adósoknak, az osztalékot hanem úgy, hogy tőkéjök törlesztéséül év végén leitják. A kamatlábat szedjék az egész töke után tovább is, a másik év végén a leirt tőkerészletre eső kamatot is, fordítsák tőketörlesztésre és igy tovább, mindaddig, mig az adóst — tudtán és akaratán kivül — nem sikerült teljesen tehermen tesiteni. Ha végéig nem is tud erről az adók, nem válik kárára. Itt az ideje, hogy hazánk — földmivelő ország — intézői végre ebben az irányban is kifejtsék te vékenységüket és a minden politi kai pártmozgalomtól teljesen fűgget lenül alakult és vezetett községi hi' tels/övetkezetet gyámkodásuk alá vegyék. Ne nézzék, hogy kitől jön, de szí' véljék meg e czikkelykét mindazok, kiknek kezében a tőke van és a kiknek vezetéséiül a nép anyagi és erkölcsi jóléte függ. Kérjük őket érre. talaj minőségének kellő megisme rése, azaz constatálláaa annak, bir-e a talaj mész tartalommal, és ha igen, lehetőleg megközelítve minő arányban ; mert tagadhatatlan, hogy a talaj minőséghez képest helyesen megválasztott amerikai alauyfajok alkalmazásától függ a sikere a biztos jövője. Ha a talaj meszes, 15—207« vagy ennél is több mésztartalomrnat bir, megfelelő» alanyt megtalálni igen bajos, mert az ily talajokban az ily földben az oltványok" betegeskednek," nem fejlődnek, mind jobban csenevészaek, mind jobban sárgul* án chlorosisba esnek s végre elpusztulnak. Igaz, - hogy újabban a chlorosist vasas sók kellő adagolásával állítják gyógyit.hatóaak s a zölőt meg menthetőnek, de ez csak is időleges, némi meghosszabbítására szolgáló gyógyszer a beteg életének , mert ezen sók alkalmazásával is a meszes talajokban elhelyezett ojtványok legnagyobb része idővel kipusztul. A oagyméltóságu íöldmivelésügyi minisztériumot pedig arra kérjük, hogy a talajok megvizsgálására kiküldendő szőlészeti és borászati felügyelőket arra méltoztassék buzdit- tani, hogy lehető legnagyobb szakértelemmel, ügy buzgalom mai és lel- kiisnvreteasóggel járjanak el kiküldetésükben, mert a recoustruálás müve legelső sorban az ő kezükbe vau letéve. Az alanyfajok helyes megválasztására különös súly fektetendő, s hogy miuő fajok alkalmazandók a meszes talajokra, az mindenben függ a talajban előforduló mész meny- nyiségétól. Miuden esetre jobb mindjárt a legbiztossabb fajt alkalmazásba venni. Még is hogy a közönség teljesen ismerje azon fajokat, melyek meszes talajokon is jól tartják magukat és diszlenek, néhányat azok közül a következőkban ismertetünk : Amerikai szőlői és ojtványok sárgulása. (A Chlorosis) Irta: Nagy Iván, g«ud. egyl. igazgató. Az amerikai szőlők, különösen az alanjfjjok egyik lényeges hibája, hogy nem minden talajbau diszlenek, különösen nem szeretik a meszes talajokat, a melyekben bármi gondos kezelés mellett is előbb, vagy később, de minden esetben elsárgulnak, siulődnek s végre teljesen el is pusztulnak. Ez a Chlorosis. Az eddigijkisérletek s tapasztalatok eléggé meggyőzhettek bennünket arról, hogy az amerikai szőlő- fajokkal valő felújításnál avagy uj szőlők létesítésénél első kellék a Riparia portalis. Gazdag gyükérzettel erős nővésü elég sűrű gazdag lombozattal éa jő, tömött vesszővel. A hazai fajok ráojtását meglehetősen tűri, a meszesebb talajon is jól tartja magát. Ismerünk egy anyatelepet, a hol a portalis épen eldicsért jóságának kipróbálása végett erősen meszes talajba vitetett, melynek altalaja tiszta meszes murva, a hol ezen faj már 10 éve áll, s folyton a legüdébb állást s mondhatni bnja tenyészetet mutat állandóan. S 0 1 0 n i s. Általában jó használ- , ható faj a meszes talajokon ép ngy mint a portális. Ezen fajnak azonban azon számot tevő és nagy hU Irta-. Kadelburg Margit. Isten volt 6, a lány pedig csak egv kis porszemecske. Messziről bámulta, alig mert még rágondolni is, és remegett, midőn csak a távolból megpillantotta. Megismerkedett vele egyszer, 5 maga is csak homályosan emlékszik reá; — csak azt tudta, hogy már akkor olyan boszu- san, sejtelmeaen — ő volt a legszebb, a legférfiasabb ! ! . meg kellett ijjedni, ha valahol össze jöttek vele, — pedig még akkor a szerelemről mit sem tudott. Nem tudta, hogy létezik, hogy annak meg kell lennie mindenkinél, ha még úgy védekezik is ellene, — nem tudta, hogy szerelmet ébreszteni is tnd az ember, ha akar, ha nem, És most itt van. meg sem bírja állapítani mióta, bármenynyit gondolkodik is. Hisz mindig örült, ha megpillantotta, mindig legszívesebben tánczolt vele, de ha nem látta, elfelejtette ... rá sem gondolt. Aztán ecyszerre ... de errs sem bir visszaemlskezui . . . csak egy idő óta, ha meglátja, minden ver a szive felé mini ha szétukarná dobbantani . . . még nyelni is alig bir . . . aztán lassan, bizseregve szintén észre veszi hullámzását, végigszalad hátán, egész testén, még a nyaka, még a fületöve is érzi. És ha ránéz, olyan végtelen nagy zavarba lön, torkúi akad a szó, szemeit le kell sütni és alig tudja mit beszel. Ö pedig mind nem veszi észre, mert Isten ő, a leány psdig o-ak egy kis porszemecske. Hogyan is gondolhatta valaha, hogy hosszúbb ideig együtt fognak lenni, hogy (ö* fel fogja társaságát keresni és beszélhet vele mindenről, amiről csak akar. Most tudja azt is, hogy azelőtt Os’ák azért nem szerette forró, szenvedélyes szerelemmel, mert nem volt bátorsága hozzá, vagy mert nem merte még magamagának sem bevallani. De más volt ez mostl Az utolsó bálon annyit foglalkozott vele, — ő, a büszke, a hideg, az Isten; — megvan egészen zavarodva égy ilyet) balga kis leány, pedig milyen kevés kell hozzá, hogy boldoggá tegyék ! Igen, boldoggá, — kimondhatatlan boldoggá ! Mert boldog az, kinek szive lángra gyűlt; rózsás álmokba ringatja magát, reménykedik, ábrándozik. Csak mikor napok múlnak és nem beszélhet szive halványával, akkor magához tér, szive ösBzeszoiul és lesújtó szomorúság lepi meg. Nem lúd semminek örülni, nem tud semmit türelemmel végezni és sirni szeretne leginkább! Aztán ha magába száll és kutatja, mi a baja, akkor olyan gyönyörűségéé érzés fogja el. Igen, ezerét a lányka, — mert lati« őt mindennap, ha nem is heszél hozzá. Gondolatban eleget társalog vele, olyun élethűen, olyan elevenen, mintha igazán együtt volna vele és igy alig veszi észre, hogy a büszke férfi már feléje sem néz. Aztán jönnek napok — és nem látja őt. Lehetséges ez is? Ni tudja ezt kiáltani ? Azelőtt ha tánczközben kezét vállára tette, nem érti, hogy nem volt boldogabb, még sokkal boldogabb ? vagy mikor az utczán mellette ment, bogy egyáltalában szavakat talált? De igaz is, annyi mindenfélét a" art mondani, és csupa haszontalan, érdektelen dolgokról fecsegett. Ds mit is mondhat egy leány ? 1 Szive csordultig telve van, agyabun gondolatai őrülten dulakodnak, nyelvén u szó, — az az édes, az a borzasztó szó . ! . Dt mert leány vagy, őrizd meg titkodat, mélyeu, lenn, senki Be tudja mag I Óh. ha tudná ő, mennyire szereti, ném maradhatna olyan hidegen, viszontszeretné öt; hisz már mások is szerették, akikkel nem törődött 1 De lesz nemsokára bál, — hejh! hogy most már a bálokra kellett szorítkoznia! — Akkor, akkor . . . Egész nap töri fejét. Más lányok mit tesznek ilyenkor? Nem azok a kaczér lányok, kiknek érzelmük letetett, kik mindenre képesek és semmit sem restellnek a világ előtt,------azok a másik lán yok, akik olyanok, mint ő, akik nem tanultak még meg, hogy kell a férfiúban szerelmet ébreszteni, szerelmet szítani I Össze fog jönni vole a bálon, tudja biztosan. Mert ha máskép n°m is, úgy a sablonszerű muszáj-túrnál. Ö udvarias, a túrt nem felejti el semmiesetre. Da hogyan kezdje aztán ? B“V»Uja neki szereimét? Nem, inkább nyelvet harapná le. Vagy csak sej ese vele? Nem, ez annyira merész dolog és nem leányhoz illő. Idegennel adja neki tudtára? Nem, aemiért sem; szégyenében » földel* buina, Nem tudja meg senki, senki — ő sem — soha. És eljött a hál napja. Eljött az est és a lény felöltözött, a tükör előtt állott. Bele bámult, de maga magát nem látta. Azt sem tudta, mikor tették vállára a felöltőt, azt sem, hogyan jutott le a kapuhoz. Csak a csilingelősről sejtette, hogy szán viszi tova. Késő volt és már javábin járták a csárdást, midőn beléptek, A csillár világossága, a terem melegsége, a zajos zene és kavargó tánczo sok vissza adták neki rendes eszméletét. Mosolygott is már, midón egyik fiatal ember tánezra szőlitotta. Mig az ,ujrá*-hoz értek, nevetgélt is, beszélgetett is és igen boldog volt. A panza alatt szemei nyugtalanul siklottak végig a fekete frakkok és fényes uniformisok c-otnóján a terem közepén. Egyszerre megpillantotta azt, akit keresett. Magasabb a tnbioél, nem esett nehezére megtalálni. Üdvözlő meghajtásért zavartan, alig észrevehetően bóliutott és a másik pillanatban már boszankodott a fellett, miért n«m mosolygott barátságosan ; hadd láthatta volna, hogy örül jelenlétének. — Én nem tadok — sémit sem tudok. De 1 turnéi 1— a tantál biztossan , j • Kezdődött a tánc/.; a lány elpirult. A tf-nezosok jöttek és ö hagya magát vinüi; szive hevesen dobogott, de azért nyngodtan mosolyogni igyekezett. Aztán jött ő. Már látta messziről, — midőn a csomóban az 6 alakja tmegmozdult, már akkor látta. Várta, hogy őt fogja felszólítani és öntndadatlanul ino solygott. Tudta, hogy jön, el volt rá készülve, és mégis midőn előtte meghaj tóttá magát, szivében egy gyors szúrást érzett és kezei remegtek Ds összeszedte minden akar.it erejét. — nyugodmak litszntt sőt komolynuk is és jgv értek együ t a tor harmad részéhez, Eszébe jutott! most vagy .sohaU, mit 1 mondjon!?,.. Rí nézett és ő, való- sziuüleg mit Bem sejtve, köteleségét vélte a tánczczal leróni. — Milyen hideg az arcta 1 ő kinevet.. nem — nem tehetem 1 .. . . így ér ek a tar második harmadához. — D) kell valamit mondanom — most van itt az alkalom; — hát hetikig epsdek megint ? 1 Czikázott át villám gyorsasággal agyán. — Mit? mit? És fennh.ngon: — Mar olyan régen láttam. — — — 0 mosolygott. — Igen, két napra el voltam utazva, kezeit c ókolom. Azzal a leány helyéhez érve, meghajtotta magát és távozott. A leány ajkába harapott; tágra nyílt, száraz szemekkel nézett utána. Tudta is az a férfiú, hogy abban a mondatban : Már oly régen nem láttam,— minden benn volt, amit egy szerelmei lovárgó kis leány érez! Minden szenvedély, minden bánat, minden hiába való reménykedés" és meghiúsult ábránd, a rózsás c-alf 1 álom képekből való ébredéi, az a kifesthetetlen vágyódás látása után, és az a megfekezhetetleo, lüktető, áruló, hiábavaló valami, amit az emberek szívnek neveznek. — — — Hála Isten, vége a tánc'.Dak 1 Az öltözőbe ment nagynénje vei, ki gardírozta. Várt, mig |, lányok mind eligazítják magukat, mig vissza mentek a terembe. Mikor egyedül volt, leült. Fáradtnak látszott,- még pihenni akart. Szemeit felig lehunyva, sokáig maradt igy. Halk zsibongás beszélgetés, nevetgéled hallatszott át a teremh&L — Tálán már mennénk bé, gyermekem, mondta a nagynéni. A leány fejével nem-ek ntett. Nem megy innen, w Vei nem jön érte. A (egyezésből ' q is volt uái ólján Btt»''’ wß m
