Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-09-18 / 38. szám
Veszprém, 1897. XVII. évfolyam. 38. szám. Szombat, szept. 18. minden iiombnton. .A. lap ára: Sgéfiz évre 12 korona, fái érre 6 korona. Setfyedérre 3 korona. ÍCffjoi* szám ára 30 fii. KaphetA Sremorey J. é»- L> urak iiileteibiD. KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. ez. Az ószi évnegyed küszöbén tisztelettel férjük hírlapunk szives olvasóit, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Különösen azon vidéki t. előfizetőinket, kik a hirlapdijjakkal hátralékban vannak, kérjük arra, hogy e hátralékukat törleszteni szíveskedjenek. Az év utolsó negyedere a hírlapvállalatnak is sok esedékes terhet , kell leróni, s hogy kötelezettségeinknek megjelelhessünk, viszont mi is t. olvasóink méllánylatára appella- lünk. Tartalmas, bő s minden izében liberális független hírlapot adunk hétről-hétre olvasóiuk kezébe, mely úgy a megye,- mint a város közéletének hű képét tárja az olvasó élél Nem vagyunk lekötve semminő hatalmi érdeknek, s úgy a kormánytól, mint a megyei és városi befolyástól mentien, szabadon mondjuk meg véleményünket minden aktuális kérdést illetőleg. Nyiltszavu volt mindig a vármegyének ez a legnagyobb újsága s ezzel is vívta ki magának ama nagy elterjedtséget, mellyel ma a vidéki hírlapok legelsői között áll. így fogjuk azt szerkeszteni a jövőben is s mint eddig, úgy ezután is, nagyobbérdekü események alkalmával külön rendkívüli hírlapokat fogunk kiadni. Szóval, egy jó újsághoz kötött minden jogos igéuyt kielégíteni törekszünk, s hogy éz ígéretünket be is váltjuk, — arra é hírlap tizennyolcé évi pályafutása elég biztosítékot nyújt. A viszonos támogatást igy kérjük s bízvást meg is szolgáljuk. Hazafias üdvözlettel. A hírlap szerkesztősége. A „Veszprémi Független Hírlap“ ára: Az oki. i. decz. 31. évnegyedre 1.30 kr. LEN HÍRLAP Szerkesztői iroda: Veszprém Szabadi-ntoza 514. ■» Hirdetések : (i hathasábos petittől* * * vágj fiilét annak tere) Az első oldalon . A a-ik s 3-ikoldalon 16 fillér. A 4-ik oldalon . . . iá fittéi A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér sikerült Király Jánossal, a legrégibb magyar divatlap szerkesztő-kiadójával oly egyezségre lépnünk, hogy lapját, a Budapesti Bazárt mely jövőre har- minczkilenczedik évfolyamába lép, lapunk t. előfizetőinek kedvezményes áron megszereztük. A Budapesti Bazár havonta kétszer megjelenő szépirodalmi divtlap-, minden számában számos ábrán mutatja be a legújabb hölgy- és gyermekdivatot, a legújabb kézimunkákat mindenkor szem előtt tartva a czélszerüséget, az elegáns egyszerűséget, gondosan kerülve az oktalan eziezomát és a czéltalan czifrálkodást. Az öltözékek kiszabásához természetes nagyságban rajzolt szabás minta-iveket nyújt s negyedévenként egy egy gyönyörűen színezett aquarell divatképet is ád. A Budapesti Bazárhoz mellékelt szépirodalmi részen regényeket, tár- czákat és költeményeket közöl, megemlékezvén a fővárosi élet mozzanatairól is. Hírlapunk t. előfizetői, ha a Budapesti Bazárt is megrendelik, egy divatlap birtoklása mellett minden más szépirodalmi folyóirat járatását mellőzhetik. A Budapesti Bazár rendes előfizetési ára / frt. 30 kr. negyedévre. A „Veszprémi Független Hírlap1 t. előfizetői a Budapesti Bazárt negyedévenként 80 kr. előfizetési árért rendelhetik meg. Midőn a most kezdődő október- deczemberi negyedre az előfizetést megnyitjuk, tisztelettel kérjük lapuuk t. előfizetőit, hogy az előfizetési pénzeket hozzánk beküldeni szíveskedjenek, hogy kellő időben intézkedhetvén, a Budapesti Bazárt b. czimükre azonnal megindíthassuk. Hírlapunk t. előfizetőinek b. figyelmét ez általunk nyújtott kedvezményre ismételten felhiua, vagyunk Kitűnő tisztelettel „Veszprémi Független Hírlap.' e>zerk esz tősége és kiadóhivatala. a „Veszprémi Független Hírlap, t. előfizetőinek. A mai viszonyok között, midőn a hölgyek és gyermekek öltözékeinek házilag való elkészítése a háztartás pénzügyi viszonyainak egyensúlyozásához lényegesen hozzájárul, csaknem nélkülözhetetlen a családban egy erre vonatkozó okszerű és tanácsadólap. És mi lehetne ez más, mint egy szakszerűen szerkesztett, jó divatlap. Azt hisszük, kellemes szolgálatot teszünk lapunk t. előfizetőinek, midőn bók fellebbezését is e határozat ellen, azon megjegyzésünk kapcsán, miszerint teljesen megbizunk Kolossváry alispán igazságos méltánylatában s ő ezt a kinos dolgot expiálni fogja. S hogy feltevésünk helyén való volt, erre megadta a bizonyságot maga a megyei alispán, ki a nála járt szabóiparosok-küldöttségét szívesen fogadta s kérvényezd felebbe- zésüket pártolólag Ígérte a törvényhatóság elé terjeszteni. Nem szóltunk többé a dologhoz s hagytuk volna továbbra is békén az egész aífairet, ha egy helybeli lap akkora óriási fontosságot nem tulajdonit neki, hogy a miatt kiadójával összevész, más nyomdába megy s ott nyomatja ki 4—5 nappal későbben a lapot — melyben konok pártfogásba veszi az illető megyei szakbizottságot s mohón megörül neki, hogy immár vége van a 1 o- kálpatriotizmusnak. Hát ahoz az örömhöz szólunk még egykét szót. Jó volt-e, rósz e, drága-e vagy sem a múltban a megyei személyzetnek szállított egyenruházat ? nem tudjuk; annak nincs is semmi köze a felmerült affaire-hez. Itt csak arról van szó, hogy ki volt e zárva annak a lehetősége, hogy ugyanoly tninőségü egyenruhát, amiuőt Tiller ur fog a vármegyének csinálni: a helybeli vagy megyebeli szabók csinálhattak volna e ugyanabban az árban ? Azt mondja a megye védőügyvédé, hogy ki volt zárva. Mert noha a Weisz D. fia czég ára olcsóbb volt a Pillérénél, de a szővetanyag rósz volt. Ennél jobb anyaga volt a Balogh féle ajánlatnak, de sokkal drágább vala Tillerénél. Eszerint legelőnyösebb volt Tiller ór offertje s a megyei gazdasági bizottság parolát is csapott véle. így nézve a dolgot, persze hogy sutba kell dobni a lokál patriotizmust é-í kiadni a megye pénzét a vármegyéből. Hanem egyébként pedig egészen sántít a dolog. B 1 i n d r e Hezitált itt mind a három offert s persze hogy az győzött, aki a legnagyobb tőkével dolgozik. A nagy hal tudvalevőleg elnyeli a kis halat. Elnyeli Veszprémben is. Hát hogyan ment a blindre Hezitálás ? Úgy ment, hogy a gazdasági bizottság nem adott ki oly szövetmintákat, melyeknek gyárait is megjelölve (ahogy ez másutt mindenütt szokás) azt mondta volna : Ebből és semminő másféle szövetből kell az uniformis ; ki szállítja olcsóbban ? Ha I aztán igy lett volna drágább a lokál- j patrióták ajánlata : akkor félre a hel yi érzelgősséggel — éljen Tiller Mór! A kecske nem lakott jól — s a káposzta sincs meg! Veszprém, 1897. szept. 18 Persze a vármegyei árlejtésről van szó, mely két hét előtt azzal végződött, hogy a szabómunkák szállítását kiadták, a helybeli szabók ajánlata mellőzésével. Tiller Mór budapesti szabónak. Az Írószerek szállítását pedig 300 írttal drágább ajánlattevőnek adták ki, mint a legolcsóbb volt. Aztán közlöttük e sajnálatos ered- ! mény.iyel egyidejűleg, a helybeli szaHanem nemugy vala. Egyszerűen azt mondták: a megyei mondurokra tessék pályázni, tessék mintákat mutatni s ki lesz az olcsóbb ? A Balogh-czég jó mintát mutat, de jó árt is kér; Weiszék roszabb mintát adnak, de megelégszenek a hozzávaló legolcsóbb árral. Aztán jön az évente százezernyi monduroka t fabrikáló Tiller s ajánlatával középen marad. Mintája jobb a Baloghénál is, de ára magasabb a Weiszénál. Inter duos Htigantes — Tiller Mór ór gaudet! A bizottság neki ítéli a veszprémi káposztát — lakjék jól a pesti kecske. Hát kérem szívesen, nem kell ide semmiféle lokálpatriotizmus, hogy be ne lássuk — miszerint itt hiba történt. Ha másban nem, hát a pályázat kiírásában. Részünkről visszautasítjuk azt az illetlenséget, hogy az eljárás lefolyta körül borrava- 1 ó z á s r ó 1 beszéljen a helyi sajtó, de azt megvárhatja nemcsak a lokálpatriotizmus, de az objektiv közvélemény is -- hogy feltétlenül ne takargassunk oly mulasztásokat, melyek a helyi ipar háttérbe szorítását eredményezhetik. Ha egyforma adott mintákra pályázók közt, a szakbizottság drágábbnak adja ki a szállítást, mint ahogy ez a papíranyagok szállítási pályázatánál történt: ott esetleg a megbízhatóság mérve indokolhatja — ha ugyan indokolja — a bizottság döntését : hanem hogy az egyformán nem (azaz sehogysem adott) minták nélkül pályázó szabóiparosaink feltétlenül elutasitattak: ahhoz bizony szó fér. Ezen az utón minden egyébb megyei és városi munka Budapestre fogna kerülni, mert ott dúskálnak a nagy halak, amelyek a vidéki kis potykákat bizony megeszik, ha t. i. a megyehatóságok ráeresztik. Hát csak mégse dobjuk egészen félre a lokálpatriotizmust. Nem közömbös nékünk, hogy 35—40 szabóiparosunk, kik ebből a munkából éltek, hogyan élnek majd meg ezután ? És nem közömbös főleg akkor, mikor a város minden érző és hatékony befolyású emberének azon kellene lenni, hogy amúgy is koldusboton támolygó helyi iparunknak máshonnan uj munkaforrásokat nyisson: akkor éppen e sze- 1 gény iparosok által fizetett garasokat I odadjuk Tiller oreságnak, spekuláljon rajt a vidéki ipar rovására továbbra is Budapesten. Majd a megyei alispán ur tenni fog róla, hogy e csúnya hiba korrigálva legyen. Tőle sem kérünk lokálpatriotizmust. De igaz én je megnyilatkozását — az igazságot! A herczegprlmás jubileuma. Veszprém, szept. 17. Az esztergomi primási palota fényes termeiből, hol Vaszary Kolos herczegprimás a magyar katholiku- sok föpásztorának kötelességeit teljesiti, lelki gyakorlatokra és hálaimára ugyanabba az egyszerű és szegényes czellába vonult vissza ez a nemes főpap, melybe 50 évvel ezelőtt szeptember 15-én lépett be legelőször mint egyszerű papja a Szt. Benedek rendnek. Az 1847. évben szegény, de jámbor és istenfélő novicius Magyarország herczegpri- mása lett és ezért az isteni rendelkezésért, az Égnek ezért a nagy kegyéért ad hálát Urának a herczegprimás 1 A bibort, a fényt, a földi gazdagságot levetette és ismét a fiatal szerzetes szegénységét öl'ötté magára, hogy ugyanazon szent érzelmekkel, ugyanazon békés gondolatokkal forduljon alioz az egyetlen Istenhez, kinek kezéből nemcsak a főpásztori botot kapta, hanem a világi állást és befo'yást is, melylyel e tiszteletteljes és dicsőséges állásnak eleget tehet. Az egész emberiség iránt való végtelen szeretetében Vaszary Kolos ugyanaz maradt, aki 50 év előtt volt, — szerény és alá atos szolgája az egyháznak, izzólelkü hazafi és az emberiség barátja a szó legteljesebb értelmében. A bibor talár alatt ugyan az a békés, emberszerető szív dobog, mint az egykori klerikus szőrcsuhája alatt. A változott viszonyok közt is az maradt ó, aki volt! az emberiség jótevője, aki hatalmát csak eszköznek tartja arra, hogy szive jóságának dusabb kifejezést adhasson. Az ifjú benezés szerzetes a magyar katholiczismus lelke lett, pedig aligha tarthatta a primási széket elérhető méltóságnak. És a gondviselés mégis őt választotta erre a magas állásra és oly időben állította a főpapi trónusra, mikor vallási válság látogatta meg az egész ' hazát. Az egyházpolitikai törvények körűi folyó harcz az ő békés jogara alatt vetette a legnagyobb hullámokat és az esztergomi főpásztorra nézve közel volt a kisértés, hogy vagy az egyház törvényeivel, vagy hazaszeretetével jnsson összeütközésbe. Nagy volt és maradt Vaszary Kolos ez időben az ó békeszerete- tében, melyet ahol csak lehetett, hirdetett és követésre ajánlott. Felvilágosodott bölcsességének, végtelen emberszeretetének és lángoló hazafiasságának köszönhetjük, ha a harcz- kész papok letették a csatabárdot és az egyházpolitikai törvények oly gyorsan, felforgatás és a béke meg- z varása nélkül átmentek a nép vérébe. Ha az emberszeretetnek ezt a fő- 1 ‘pját, | ki egy munkával, szorgalommal és jótékonysággal teljes életet élt át, a legnagyobb dicsérettel illetni és legjobban jellemezni akarjuk, azt kell mondanunk, hogy ö égj igazi magyar pap, kit a hivő szivek milliói kisértek abba a csendes czellába, hol 50 évvel ezelőtt jött fel az ő fényes csillaga és akivel millió ajk zeng a mennyek urához jámbor imát a magyar hazáért, melynek üdvére Vaszary Kolos még sokáig gyakorolja a végtelen béke szeretetét! task, és iparkamaránk közzétételei. Az amerikai Egyesült Államok budapesti konzulátusa közölte a kamarával, hogy Magyarország területéről az amerikai Egyesült Államokba szállítandó árukról megfelelő számla állítandó ki, melynek kiállitása, ”felülvizsgálása és hitelesítése a régi szabályzattól eltértöleg bizonyos formához van kötve. Ezen szabályzatról az illető 8záUitót vagy eladót érdeklő részt nevezett konzul ur körlevél alakjában közölte a kamarával, amely körlevél az érdekeltek által a kamara irodájában betekinthető. Geng Ákos szerkesztésében Kolozsvárt megjelenő |Gyakorlati Ipar| czimü kiváló szaklapot a kamara az érdekeltek figyelmébe ajánlja. A komáromi, esztergomi, győri, soproni és trencséni katonát kórházak, valamint a nagy-szombati rokkant kórház és elmebeteg gyógyintézet élelmezési szükségletének szállilására, úgy szintén a győri katonai kórház téher- nemüinek tisztítására pályázatok vannak hirdetve. Bővebb felvilágosítást nyújt A kér. keresk. és iparkamara. Az illám töntartói. (aó.) A földmivelésügyi miniszter, mikor megnyitotta az agrármúzeumot, azt a reményét fejezte ki, hogy ez az uj intézmény is hozzá fog járulni ahhoz, hogy az államtöntartó gazdaelem sorsán segítve legyen. A mezőgazdasági múzeum kétségkívül üdvözlésre méltó intézmény, melyre egy mezőgazdasági alapokon nyugvó állambau a továbbfejlődés helyes iránya ^érdekében ok- vetotlenül szükség van. Elég kéBella könyvéből. XV. Kerted rózsáiból nekem est a csokrot Te küldted, te szedted, kis kezed kötözte-, Szent marad előttem minden egyes szirma: Lelkem édes álma ott lakozik közte. Ez a néma csokor nekem oly beszédes: Minden levelére tündéri jegy Írva . . . El nem tudnék válni tőle soha többé / A szivemre zárva leviszem a sírba. Áldja meg az Isten minden porszemében Azt a földet, mely e rózsatőt nevelte . . . Áldja meg az Isten azt a kelő hajnalt, Mely harmatos csókját reája lehelte . . . Áldja meg a szellőt, mely ölelve tartá . . . Áldja meg az éjét; áldja meg a napot : Melynek csillagától, melynek sugarától Egy-egy illatbontó édes szirmot kapott. Óhl de áldja Isten: százszor és ezerszer Áldja azt a szivet, mely küldötte, adta ... Amely a távolból még nem feledett el, Habár nem esküdte, habár nem fogadta, Legyen áldva áldott minden dobbanása \ Érte száll imám Jel, ameddig csak élek ; •S ha van egy másvilág: ott a másvilágon, Ott is érte esdi Istenét e lélek. 1897. szept. is. SOÓS LAJOS. Biczikli és — tokánál I Mi tagadás, bizony közeledünk a nó- etnanczipaczió felé ! — A nő lassanként tgysnlő jogúvá lesz a férfiúval és ez — ka nem is Örvendetes és természetes, de tény. Pedig de sok foglalkozás van, a mit tsrfi semmiestre sem tölthet be, — s a ■* nfi mégie elhanyagol — a biczikli 1 .it. Mert hát ez is egyik nagy tényezője a női egyenlő joguság kivívásának. Mikor a leghasznosabb a bicziklizés ? Nyáron, akkor is kora reggel, vagy késő este. És a nő, a feleség az anya, vagy akár a leány — felpattan a vasparipára és éránként akár húsz kilémétert beszáguld akkor, a mikot reggelit főzni, takarítani, a gyermekeket mosdatni, fésülni és iskolába küldeni kellene! Vagy a hűvös alkonyaiban ki tudja, hol versenyez a szálló mrdárral, a mikor vacsorát készíteni, ágyazni és ügyelni kellene a gyermekek lefektetésére. — Bizony-bizony, nagy ellensége a bicziklinek a főzőkanál, és nagyon üdvös volna, ha hölgyeink a gazdaság körül forgolódnának, még azok is, kik nem szorultak rá, a helyett, hogy vasparipáznak ! Hová tűntek a házikisasszonyok díszei, a remeknél remekebb kézimunkák ? Hová a dicsekvés a főzésbeli tudománynyal?! Az igaz, hogy a fehér házi köténynél és a főzőkanálnál jobban fest a biczikli- nadrág, és a sapka — és végre ez a sikk 1 Nem ie az a czélom, hogy ennek a kóros áramlatnak útját álljam. Jeremiás is sirt Jeruzsálem fölött, (bár tudta, hogy a végzetet megakadályozni nincs hatalmában. ______ Piqifax. Hár om a táncz - néha négy is. Irta: Ruydard Kipling. A gyeplő ha kíosaszik a markodból és lábod ha kíosaszik a kengyelből, akkor ne üssed bottal a lovadat, hanem szépen veregesd meg a nyakát a tenyereddel. Punjabi közmondás. A lakodalom után visszahatás szokott be&llani, egyszer nagyobb, másszor kisebb. De előbb «utóbb mindenesetre bekövetkezik és mind a két félnek ugyancsak birkózni kell az árral, ha azt akarjam, hogy éle- ; tűknek hátralevő napjai szép simán foly« j dogáljanak. A Cusack-Bremmil házaspárnál ez a visszahatás az esküvő után csak a bar- madik esztendőben állott be. Bremmilt m*ég jó időkben is csak ügygyel-bajjal | lehetett veszteg tartani; de kitÜQŐ férj volt egészen addig az ideig, áruig a kis baba meghalt és Bremmilné asszony feketét öltött és megsoványodott és gyászolt- gyászolt, mintha kiesett volna a mindenség feneke. Talán Bremmilnek vigasztalnia kellett volna a feleségét. Úgy hiszem, meg is próbálta; de minél jobban vigasztalta, Bremmilné asszony csak annál jobban busongott és ennek következtében Bremmil csak annál jobban elkedvetlenedett, Valami levegőtiszti tó nagyon elkelt volna mindakettőjöknek. Lett is benne részük. Bremmilné asszony könnyen nevetheti már most, hogy elmúlt, de akkoriban bizony nem volt mit nevetni rajta. Egyszer csak megjelent a látóhatáron Hauksbee asszony, és ahol ő megjelent, biztosra lehetett venni, hogy ott valami keveredés lessz. Simlában (Simla város a Himalaya hegységben fekszik, és nyaralóhelye az Indiában tartózkodó angoloknak.) „A ViharmadárfE-nak emlegették. Öt esetet magam is tudok, amikor ugyancsak rászolgált erre a névre. Kicsi, sovány, majdnem csont- és bőr asszony volt, nagy mozgékony ibolyakék szemekkel ; modora édes, megnyerő. A délutáni teánál csak a nevét kellett említeni, és a jelenlevő as.-zonynép azonnal felfortyant, kijelentvén, hogy — nos hát igen — bogy Mrs. Hauksbee nem éppen szent. Hauksbee asszony élénk észjárású, ügyes, élezés, és sziporkázó szellemű nő volt, hanem a inalicziának és ártani vágyásnak is számtalan ördöge lakozott benne. Miademellett azonban még kedves is tudott lenni, még a saját nemével szemben is. De ezt majd máskor mondom el. Bremmilt a kis baba halala ős a vele járó általános levertség egészen kihozta a sodrából. Kezdte ridegnek találni az otthont. Hauksbee asszony elfoglalta őt, mint valami ellenséges tartományt. Foglyait nem szerette véka alá rejteni. A nyilvánosság előtt fűzte őket magához és gondja volt rá, bogy a nagyközönséget is észrevegye. Bremmil kilovagolt vele, társas kirándulásokon részt vett vele, és Palitinói villásreggelizétt vele, amíg az emberek fölhúzták a szemöldeiket és rámondták hogy: „Shocking 1* Bremmilné asszony otthon ült és a halott kis baba ruháit rendezgette és belesirdogált az üres bölcsőbe. Egyébbel nem törődött.' De végre is vagy nyolez kedves, szeretetteljes barátnője töviről-hegyire megmagyarázta neki az állapotot, hátba nem is tudja még a legjavát. Bremmilné asszony nyugodtan végighallgatta őket és raegkö- ! szőnte a szív ességüket. Olyan eszes nem volt ugyan, mint Hauksbee asszony, de azért ö sem esett a feje lágyára. Egy hangot sem szólt arról, bogy mi a szándéka, és nem mondta el Bremmilnek, hogy mi mindent hallott. Ezt érdemes megemlíteni. Még soha sem vezetett semmi jóra, ha férje murámnak telebeszéltek a fejét, vagy pedig nagyon is siránkoztak utána. Amikor Bremmil otthon tartózkodott, ami bizony nem valami gyakran esett meg, gyöngédebb volt, mint rendesen; ez csak azt mutatta, hogy ügyes ember. A gyöngédséget azért erőszakolta magára, hogy a maga lelkiismeretát is, meg a feleségét is megnyugtassa. Egyik sem sikerült neki. Ezek után „a szolgálatot tevő A. D. 0. (Angolban szokásos rövidítése az aide- de-camp szónak; magyarul hadsegédet jelent.) Lord és Lady Lytton ő excellen- ciáik meghagyására Cusack-Bremmil urat es feleségét ezennel meghívja Peterhoffba julius 26-áu este 9l/a órára.* — A meghívónak alsó baloldali szöglete szerint „táncz* is lesz. — Én nem mehetek, mondá Bremmilné asszony — hiszen a szegény kis Florrie csak nemrég ... de te azért csak menj el, Tom. Bremmilné asszony érezte is, amit mond Bremmil azt mondta, hogy csak a látszat kedvéért megy el, csakhogy mutassa magát. Olyasmit mondott tehát, ami nem volt igaz. Bremmilné tudta ezt. Az asszony,, ha sejt, sokkalta közelebb jár a valóság- ■ bos, mint a férfi, ha biztosan tud. Bremmilné is rögtön kiérezte, hogy férje amúgy is elment volna, még pedig Hauksbee asszonynyal. Leült, hogy gondolkozzék a j dologról és elmélkedése arra az eredményre vezetett, hogy a halott gyermek emléke jóval kevesebbet nyom a latban, mint az élő férj vonzalma. Megcsinálta a | maga tervét és elhatározta, hogy min- ! denét felteszi a koczkára. Ebben a kemény órában rájött, bogy Tom Bremmilt tökéletesen, a maga teljes valóságában ismeri eszerint cselekedett tehát. — Tom, mondá — 26-án este nem ebédelek itthon, hanem Longmoreéknál. Te meg jól tennéd, ha a klubban ebédelnél. Bremmilnek nem kellett ürügyet keresni többé, hogy estére kimaradhasson és Huuksbee asszonynyal ebéd-lbessen, minélfogva lelkében hálás volt, és ugyanakkor silány és hitvány ♦ mberuek érezte magát — ami csak egészségere vált. Bremmil ötkor kilo vágóit. Esti fél hat tájban Biemmiinéuek nagy bőrskatulyát hoztak a Pheip uőszubó czégtől. Azok közé az asszonyok közé tartozott ő, akik tudnak öltözködni. Ezt a bizonyos ruhát egy hétnél rövidebb idő alatt megkomponálta, kiszabátta, felbodroztatta, meg- balcsontoztaltu, Ui-és beszedette (vagy hogy is mondiák), és mindez alig került . valamicskéjébe. Remek ruha volt — fél- ! gyász. Apróra leírni én bizony nem tudom, de olyasféle volt, amit a Queen (The Queen; (magyarul; a királynő) a czime egy Londonban megjelenő lapnak, amely kiváltképpen a legeslegfelsőbb tízezrek ruházatavul, estélyeivel, mulatságaival, egészéégi állapotával s több effélével foglalkozik,) „kreálás*-nak nevez — olyasvalami, amit ha meglátsz, majd megvakulsz és a szemed-szad eláll tőle. Nem a szive vitte fa arra, amit meg szándékozott cselekedni ; de az álló tükörbe pillantva, nagy megelégedéssel észlelte, hogy ilyen jól még nem nézett ki soha életében. Szépen meg termett szőke asszony volt és ba akarta, remekül tudott viselkedni. Longmoreéknál megebédelt, azután elment a tánczmulatsagra. Kissé későn érkezett oda. Szembe találkozott Bremil- lel, aki Hauksbee asszonyt vezette a karján. Erre hirtelen elpirult és amikor a férfiak egy-egy fordulóért körülrajzot- ták, elragadó szép volt. Táuczrendje egészen megtelt; csak károm tánezot nem ajándékozott el. A két asszony szeme összeviUant egy röpke pillanatra: és Hauksbee asszony megérezte, hogy harcz — komoly harcz — ütött ki kettejük közt. Háüksbee asszony már a kezdetén a küzdelemnek hátrányban volt, mert Bremmillel szemben egy piczi kis hajszállal tulment a határon; és a férfi már berzenkedett is. Aztán meg az is hozzá, hogy a feleségét még sohasem látta ilyen kedvesnek és szeretetreméltónak. Ajtók mögül bámulta és fülkékből nyeldeste a szemével, amint tánczosaival elsuhogott előtte; és mennél többet nézte, annal inkább oda lett. Alig tulka elhinni, hogy ez ugyanaz az asszony, aki fekete szövetruhaban vörösre szokta volt , sírni a szemet a reggelinél, a lagyroiás • fölött. Hauksbee asszony minden tudományát • összeszedte, hogy őt magamellett tartsa, ! de Bremmil a második hörtáncz után (Az angolok egy egész körtánezot egy és ugyanazzal bölgygyel tánczolnak végig.) A terem túlsó oldalára tolakodott i és tanezra kérte a feleségét. — Tartok tőle, hogy későn jön, Bremmil ur 1 Mondta az asszony csillogó szemmel. Kérte hát, hogy „foglalkozzék* vele égy későbbi tánezra, es felesége nagy kitüntetésképpen az ötödik tánezot adta neki. Szerencsére az ötös erős volt a férj táuczrendjóban. Egymással táaezolták,. ami a teremben némi kis föltüaést keltett. Bremmil valami nagyon homályosán mar annak előtte is sejtotte; hogy a felesége tud tanczolni, de hogy ilyen isteni tanezosuő, azt nem gondolt.* volna. A keringő végén még egyet kért — kegyképpen, nem mintha joga volna hozza. És Bremmilné asszony igy szóllott : „Mutasd a tánczreudedec, édes !* Bremmil megmutatta neki, mint amikor a neveletlen kis iskolásba kiszolgáltatja a tii
