Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-07-24 / 30. szám

Veszprém, 1897 XVII. évfolyam. 30. szám, Szombat, jul. 24, a|,iM á,»: »vént évre 12 koron», fél ér re 6 koron», jjagyedévre 8 korona. Kgjei, siAm kr» 30 fii. Kapbat6 Sieemeréy J. és .*:«rcs«s L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. pb. Szerkesztői iroda; Veszprém Szabadi-nioza 514. ■* 2=£ixd.etéselc : (r hathasábos petítsor vágj annak tere) Az első oldalon • • ao fillér. A 2-ik s 3«ikoldalon s6 fillér. A 4>ik oldalon . . • r* fillér A nyiltérben . . . . 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér Nyílt szó I Kolossváry József i. t. alispán úrhoz I Hosszú évek sora óta tudja az utolsó városi rendőr is, azon nyilt titkot, hogy a veszprémi piaczon a gabonaeladó közönségnek azon ré­szét, kik a mázsállást tökéletesen nem értik, az átvételnél 5,- sót igen gyakran 8-io*/o‘al *s megcsalják. Az átmázsállással való tolvajlások, nem hamis mérleg használásával esz­közöltetnek — hanem a nagy siette­tés és kapkodásoknak azon furfangos fogásával; hogy akkorára, mire a mázsáláshoz kevésbé értő eladó, össze képes számittani azon súlyokat, amennyit az általa eladott gabona nyomott: az ideig az átvevő siet­tető gyors kapkodással leveszi a mérlegről 5 vagy io°U-jét azon súly­nak., mennyit az eladott gabona a valóság szerint nyomott. Veszprém város gabona-piaczának jó hire, és a szolid versennyel dol­gozó kereskedők érdeke követeli, az átmázsállással való tolvajlásoknak következő intézkedéssel való gyors orvosoltatását! Az eladás czéljából behozott ga­bona könnyű zsákokban 51 kiló­grammra, nehéz zsákokban pedig 52 kilogrammonként mázsálandó be. Ha az eladó otthon ezen szabályzat szerint be nem mázsálja az eladás czéljából piaczra hozott gabonát: akkor azt a kereskedő addig ne ve­hesse attól, míg a város hivata'os mázsáján az eladó meg nem mázsál- tatja. A mely kereskedő ezen ren­deletet áthágja, vagy kijátsza, bir­sággal büntetendő lenne. Nagyságodat e városban s e me­gyében mindenki, az igazság s a méltányosság lelkiismeretes őreként tiszteli. Ezéit fordulok, a nagy közönség nevében is i. t. alispán úrhoz, hogy a most oly óriás mérvben folyó nyilt s alattomos csalásoknak, me­lyek által ép a legszegényebb ter­melő osztály sok ezernyi forintjától lelketlenül megraboltatik: igazságos szigora szerint véget vetni kegyes­kedjék. Hisszük, hogy panaszunk, kérel­münk kegyes meghallgatást talál. Veszprém, 1897. jul. 25. Mély tisztelettel Posgay Miklós városi polgár: Ki akar tengerész lenni? (Kivonat a fiaméi m. kir Tengerészeti Akadé­miával kapcsolatos internátns szervezeti sza­bályzatából.) A) Általános tudnivalók. Az aka­démiával kapcsolatban ugyancsak a kereskededelemügyi m. kir. Minisz- I tér rendelkezése alatt állami inter- □átus áll fenn, melynek növendé­kei tanulmányaikat az Akadémia többi növendékeivel együtt végzik. Az internálna külön feladata : sze­retetteljes vezetéssel és oktatással a növendékekbe tiszta és tönkéit gon­dolkozást, vallásos érzületet, a haza és trón iránt való odaadó hűséget, jövő pályájuk iránti szeretetet és azon tulajdonságokat oltani, melye­ket müveit tengerésztől elvárni le­het ; továbbá a növendékeknél a valódi önérzetet és müveit magavi­seletét, úgy mint a velők egy pá­lyán levőkhöz való ragaszkodási szel­lemet fejleszteni. Az intemátus növendékei a mel­lett, hogy az Akadémiában kivétel nélkül ingyenes oktatást nyernek, ruházatot (egyenruhát) is beleértve, teljes ellátásban részesülnek. Az egyelőre rendszeresített 20 hely­ből évenkint betöltésre kerülő he­lyek száma évröl-évre pályázati hir­detményben tétetik közzé. Az in­gyenes helyek közül kettő az „Adria“ m. kir. tengerhajózási részvénytár­saság javaslata alapján fog betölteni. Az ingyenes helyre felvett növen­dékek ellátása egészen állami költ­ségen történik, a félingyenes helyre felvett növendék évi 200 frt és a fizető helyre felvett növendékek évi 100 frt ellátási általányt tar­toznak fizetni. Az internátusba rendszerint csak az Akadémia 1-sö osztályába lépő növendékek vétetnek fel. Az ingyen, vagy félingyenes helyre felvett növendék köteles a m. kir. Tengerészeti Akadémia elvégzésétől számított öt éven át kereskedelmi hajón alkalmazást vállalni és szol­gálni. B) Feltételek, a) a betöltött 14-ik de meg nem haladott lóik életév; b) a gimnázium v. reáliskola, az 1868. évi XXXVHI. t. c. rendelke­zéseinek megfelelően szervezett pol­gári iskola IV-ik osztályának siker­rel való elvégzése ; c) a m. kir. Tengerészeti Aka­démia felvételi vizsgálatának sike­res letétele; d) a tengerészeti pályára való testi alkalmasság ; e) a magyar honosság; f) a magyar nyelv ismerete, vagy nem magyar ajkuaknál abból lega­lább oly előkészültség, mely ezen nyelvnek további tanulmányozása mellett sikeres elsajátítására enged következtetni; g) a kifogástalan előélet. C) A folyamodványok benyújtása és felszerelése. A szabályszerűen bélyegzett folyamodványok ingyenes és félingyenes helyekért a kereske­delemügyi m. kir. Miniszterhez, fizető helyekért ellenben a m. kir. Ten­gerészeti Hatósághoz intézendók, és a pályázati hirdetményben megsza­bott időn beiül a m. kir. Teng. Aka­démiai igazgatóságához nyújtandók be. Későn érkező kérvények nem vehetők figyelembe. A folyamodványokhoz a következő szabályszerűen bélyegzett okmányok eredetiben vagy hiteles másolatban csatolandók; a) keresztlevél; b) honossági bizonyitvány; c) a végzett tanulmányokról szóló összes bizonyítványok vagy legalább a végzett ntolsó osztály bizonyít­ványa és a folyó tanév második har­madának végén nyert értesítő. A tanév befejezésekor pótlólag az év­végi bizonyitvány is beküldendő; d) a tengerészeti pályára való testi alkalmatosságot és a szinmegkűlőn- bóztetési képességet igazoló hatósági orvosi bizonyitvány; e) a második védhimlő oltást iga­zoló bizonyitvány; í) az ingyenes és félÍDgyenes he­lyekre folyamodóknál vagyontalan­sági bizonyitvány. D) A felvételi vizsgálat. A felvé­telre pályázók az internátusb i csakis abban az esetben vétetnek fel, ha a felvételi vizsgálatot am. kir. Ten­gerészeti Akadémia 1-só osztályába sikerrel léteszik. A felvételi vizsgálat tárgyait ké- ! pezik. , 1) a magyar vagy ólasz nyelv; 2) a földrajz; 3) a közönséges és be üszámtan; ' 4) a mértan és a mértani rajz. A felvételi vizsgálaton a pályázó ' kimutatni köteles, hogy ezen tantár- j gyakban bezárólag (a középiskolák negyedik osztályáig előadott tan­anyagot, ismeri és abban megfelelő jártassággal bir. A felvételi vizsgálat — a szerint amint a pályázó a magyar vagy az olasz nyelvből kivánja kimutatni ismereteit — a magyar yagy olasz nyelven teendő le. A felvételi vizsgálaton megkívánt ismereteket részletesen feltüntető programmot a m. kir. Tengerészeti Akadémiai igazgatósága kívánatra megküldi. Á felvételi vizsgálatok Fiúméban a m. kir. Tengerészeti Akadémia tanári testületének vizsgáló bizott­sága előtt teendők le, miért is azon pályázók, kik benyújtott okmányaik alapján az esetleges felvételre al­kalmasaknak látszanak és erről meg­felelőig értesittetnek, szeptember hó 1-éa az igazgatóságnál jelentkezni tartoznak. A belügyminiszter a fiumei ma­gyar királyi tengerészeti akadémiá­nak a középiskolákkal való egyen­rangúsága tárgyában a következő körrendeletét adta ki: Az 1893. évi I. törvényczikben előirt köztisztvi­selői minősítés szempontjából a kö­zépiskolákkal egyenrangúaknak te­kintendő tanintézetek és tanfolyamok megjelölése tárgyában hivatali elő­döm által 1890. évi január hó 5-én 80.816—1889 szám alatt kibocsá­tott körrendelet kiegészítésül, a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértóleg kijelentem, hogy a ke­reskedelemügyi minisztérium által 1894. évi julins hó 18-án 35.469. szám alatt kiadott szabályzattal újjá­szervezett fiumei magyar királyi ten­gerészeti Akadémia szintén azok .közé a tanintézetek közé tartozik, melyek a fentidézett tőrvényczikk szempontjából a középiskolákkal egyenrangúaknak tekinthetők, minél fogva említett Akadémiából nyert zárvizsgálati bizonyitvány ugyanesak az idézett törvény szempontjából a fógimnáziumi vagy íőreáliskolai érett­ségi bizonyitványnyal egyenértékű. Az internátus igazgatósága. Termésünk értékesítése. Budapest, jul. 23. Az egész országban immár erősen folyik az aratás, sőt az alföldön be­fejezéséhez közeledik. Az eredmények, amint ez már most lépten-nyomon kitűnik, sokkal kedvezőtlenebbek még azoknál a csekély várakozások­nál is, amelyek eddig általánosak voltak. A cséplés ugyan még nem indult meg általánosan és ennek számszerű eredménye csak nehány hét malva lesz konstatálható, azon­ban már most is bizonyos, hogy az j idén Magyarországon jóval kisebb nemcsak a búza — és a rozs ter­més, hanem az árpa termés hozama is; azonkívül, hogy a zab, a kuko- ricza, burgonya sem fogják megadni a rendes termést. Az a sok elemi csapás, amely még az utóbbi időben is nagy károkat okozott, tetemes százalékkal rövidítette meg a ter­mést, mely mennyiségileg és minő­ségileg egyaránt rósz. Kiváltképpen nagy panaszok érkeznek azokról a vidékekről, a melyek máskor a leg­több búza anyagot szolgáltatták. A pestvidéki, a fehérmegyei és a tisza- vidéki területnek ezidén aránytala­nul silány a hozama, mig az ország egyéb tájain, mint Torontálban, Te- mesben és a Duna alsó mentén a viz egyszerűen tönkre tette a ter­mést. Jobbak a termés kilátások a Dunántúl és a felsőbb vidékeken, a Dunán inneni részeken. Ez a két vi­dék és a Tisza vidékének egy-két vármegyéje fogják az idei forgalmat leginkább ápolni. Csak az kérdés azután, tudják-e majd pótolni azo­kat a hiányokat, meg tudnak-e fe­li a keresletnek. Külföldön a ve­ik állása a földmivelési minisz­terhez beérkezett jelentések szerint a következő: Belgium minden ré­szén állandóan kedvezően gyarapod­nak a vetések. Bulgáriában a gabona kielégítő, de a dóit bnza, rozs, árpa, zab alig közepes. Kukoricza gyen­gén áll. A gabonakészletek teljesen kifogytak. A takarmánytermés nagy­része tönkre ment Francziaország- ban a kilátások kielégitőek, de az eredmény el fog maradni a tavalyi mögött. Összesen 105 millió hl. bú­zát remélnek. A rozs is sokkal ke­vesebb lesz mint tavaly, a zab kie­légítően áll. Angliában a terméski­látások javultak; az eredmény kö­zepesnek Ígérkezik. Németországban junius hóban a vetések jól gyara­podtak. A repoze jó termést igér. A búza igen szép és üde, a rozs nagyon jól áll, s kedvezően virág­zott. Az árpa kielégítő, úgyszintén a zab is, habár ebben a férgek kárt okoztak. Kapásnővények néhol kie­légitőek, másutt azonban alig köze­pesek. A komló terméskilátások ked­vezőtlenek. Olaszországban az aratás megindult s a várható termés ered­mények hasonlók a múlt évihez. Oroszországban a gabonanemüek rosszul állanak. Romániában a ter­méskilátások nagyon kedvezőtlenek. Svajczot nagy csapások sújtották. Az időjárás is folyton változó és a növényzet fejlődésére kedvezőtlen. Szerbiában a terméskilátások erősen csökkentek. Törökországban a vizá- radások és nagy zápore9Ők követ­keztében a termés kilátások a múlt évihez viszonyítva csak 50—60 szá­zalékra tehetők. Az amerikai vetés­ről nagyon ellentétes és egymástól eltérő hírek érkeznek és ^Európa egyáltalában nem tájékozhatja ma­gát aziránt, vájjon az Unió képes lesz-e Angliát Franczia- és Német­országot a szükséges gabonával el­látni. Mint ezen hiteles jelentésekből kitűnik, az összes enrópai államok terméskilátásai kedvezőtlenek. Tehát majdnem az összes enrópai államok osztoznak abban a sorsban, ami or­szágunkra jutott. De kiváltképpen figyelmet érdemel az a . körülmény, hogy éppen a legnagyobb exportál­lamokban, nevezetesen Oroszország­ban és Romániában legrosszabb a termés. Ha még azután hozzá vesz- szük ehhez, hogy az amerikai ma­gánjelentések is kedvezőtlenül hang­zanak, valamint azt, hogy a gabona készletek agy szólván világszerte el­fogynak, úgy tűnik, bogy a nálunk képződött magas búzaár teljesen jo­gosult és a viszonyok lényeges szám­bavételén alapszik. Amerikában a contremine igyekszik a jó híreket felhasználni és az árakat lenyomni, a héten azonban nem érte el ered­ményét, mert a folyton apadó kész­letekhez mérten a kiviteli kereslet élénk volt, minek következtében az árak mintegy 3 czenttel magasab­ban záródtak. Az angol piaczok csak vontatva követték az emelkedést, nyu­godt üzlet mellett azonban az ide­gen bnza ára valamivel emelkedett. A franczia piaczokon a gabonaüzlet e héten is vontatott és csekély ter- jededelmü volt. Németország már inkább reagált a külföldi hirekre, mint hogy a szügséglet is jobb ke­resletet tanúsított, mig a kínálat gyengén alakalt. — A mi piaczua- koii most az a kérdés foglalkoztatja a gabonakereskedőket, hogy a világ - piaczoktól izoláltan emelkedhetnek-e tovább nálunk az áraki Nem kell-e alkalmazkodnánk a külföldi piaczok tartásához. Annyi tény, bogy a ke- lendőségi viszonyok egyelőre ked- vezőtleoek, mivel már az osztrák fogyasztó piaczokra sem versenyez­hetünk, holott ezek a mi rendes vá­sárlóink. Újhelyi Manó. milyen legyen a ne ? Soha sem volt a nő helyzete oly nehéz, mint napjainkban. Annyi jó tanácsot adnak, annyi irányt jelöl­nek ki neki, azt se tudja melyiket kövesse; egyfelől az orsót nyújtják feléje, hogy idézze vissza ama jó időket, mikor még .Berta font!“ Más oldalról megnyitják előtte a tudományok csarnokait: .Tanulj, haladj előre, küzdj versenyt a fér­fiakkal!“ Majd ismét a fehér kö­tényt lobogtatják; .Főzni tanulj !“ Hát hiszen szép és tartós az otthon szőtt vászon és jó házi leves, de a házi munka tndása még nem elég a megélhetésre, a nőnek azontúl még sok mindent kell tudnia, hogy a sors változó viszonyai között fenn­tarthassa magát és esetleg hozzá­tartozóit is. Igaz, hogy sok nőt láttam, aki szívesen eldobta volna fáradságosan szerzett oklevelét, hogy jó házi­asszony, kedves, szeretett feleség le­hessen. Mig viszont láttam sok jó háziasszonyt, aki azon kesergett, miért nem szerezhetett valami ké­pesítést annas idejében, hogy most szerény állású férjének segíthetne a nehéz anyagi gondok viselésében. A korszak igényei nagyok s bi­zonyos társadalmi kötelességeket ró. nak minden egyesre, aki müveit körökben forog s ha nem divat, hölgy is sok nő, öltözékeiben, ottho. nának berendezésében bizonyos esi. nosságra kell törekednie, mert ellen € TÁRCZA. i Szépségred.. Ha a tr szépséged Lefesteni bírnám: Cstllagfinybe mártott Hattyutollal imám 1 Színeket kérnék a Hajnal sugarától, Harmatgyöngybe fürdő Liliom szirmától. Kölcsön kérném tüzes Ntlait a napnak: Ha a vándor felhők Aranyszárnyat kapnak . . . Szeplőtlen azúrját Jellegtelen égnek; Midón megszületik A csalogányének . . . Ha ez' mind mégvolna, Ha ez mind meglenne, Oh az a kép mégis De halavány lenne ; Mind eme varázslat Nem adhatná vissza : A te nagy szépséged Oly szent, szűzi, tiszta. Csak az Isten ujján Volt egy méltó ecset; De az is lehullott, De az Is leesett. Édes gyönyörében Hogy valóra vála : Ragyogó szépséged Nyíló rózsaszála 1 Kenese, iSyj. július Jtő SOÓS LAJOS. Két női szít. Kadelburg Margit. Gyászt öltök magamra. Ő meghalt. — Megszűnt számítani az emberek között; megszűnt élni. De minek is vegyek gyászruhát.! Az emberek nem éreznek; az emberek kine­vetnek, ha megtudják bánatom. Nem elég ha szomorú vagyok és komoly ar- czommal mindenkit elriasztok mellőlem ! Nem öltözködöm puezosan, szépen, de fekete ruhában sem akarok feltűnni. Ö meghalt és halála, mintha már rég vártam volna, úgy következett be. Pedig dehogy voltam rá elkészülve. Rózsás boldogság közepette, aranyfelhök világá­ban rabolta el tőlem a Bors. Fájdalmas volt — és mégis mennyire belenyu­godtam. Idegen érzés fel-feltámad szivemben, érzés, mely néha még arezvonásit is el­felejteti velem, gyűlöletessé teszi — aztán ismét szent áhittal gondolok roá. Elfelej­tem, ő nem létezik többé. Teljesen nyugodt vagyok, a szivem sem fáj egy cseppet sem, — sőt közö­nyösség vált meg. Áldom az Istent érte, hogy igy jött és nem máskép. Pedig milyen szép volt ő I Szép ne­kem és nem is annyira szép, mint vonzó, Megerőltetésembe kerül, hogy őt ma­gam elé idézzem. Csak bánatos szomorú arczát látom, midőn azt vélte, hogy én nem akarom őt megérteni. Ebbe az ar- czába lettem én szerelmes. Az ébresz­tett bennem szánalmat a nőnek ama fájó szánalmát, melyről tudja, hogy ő az okozója és amelyet az e téren gya­korlott férfi oly gyakran kihasznál, 0 is kihasználta, osakhogy én azt ek­kor nem tndtam. És azt hittem, hogy jót teszek rajta, ha barátságos vagyok hozzája és agy észre sem vettem, meny­nyire kívánkozom én végre elismerő sza­vai, dédelgető kifejezései után. Áz emberek figyelmeztettek, hogy ne szeressem, mert ő csak hiteget. De én nem hittem nékik, sőt megnyugvásomra szolgált, hogy leánybarátnőim rosszal ítélnek felette. Legalább egy sem fogja elszeretni! Gondoltam magamban. Egyszer egy kis idegen fiatal me­nyecske jött az egyik nénémhez látoga­tóba. Nem is volt valami szép, csak azt mondták róla, hogy igen rátartós és le­néz minden férfit. Néhány nap múlva, ő az enyém, sétált, vele és én büszkén meséltem barátnő­imnek. — Lám-lám a hideg rátartós elbiza­kodott kis menyecske őt, az enyimét, az édest mégis szóra méltatja! Es a barátnőim irigykedtek. — Mikor lesz eljegyzésed 1 — kér­dezték. — Nemsokára. Majd ha édes apám vissza jön a fürdőből, akkor — ngy mondta, megkér szüleimnél. Addig csak igy titokban, magunk közt. — Oh, de nagyon-nagyon szerettem én már akkor. Ami rosszat beszéltek rá, az csak nö­velte, szerelmemet. Nem hittem volna ak­kor, hogy valaha is nála nélkül meg­élhetek, Esős idők következtek és nem moz­dulhattam ki a házból. Hétfő elmnlt és ő nem látogatott meg, Bizonyára félt, hogy zokon vesz- szük, ha oly sokszor nálunk vau. Ked­den sem jött el; nagyon is esett az eső. Szerdán fehér csipkés ruhámba öltözköd­tem ; egész estig vártam, de nem jött. Talán csak nem beteg ? ! Megijedtem és levélben míg akartam tőle kérdezni, mi baja van. Tízszer is elszakítottam egymásután a leveleket és álmatlan éjszakát töltöttem. Csütörtökön egész nap az ablaknál ültem; lestem, nem fogom-e az utcsán látni. Pénteken már megnyugodtam, mert biztos voltam benne, hogy elutazott. Hogy is nem látogatott volna meg egy álló hétig 1 Szombat volt a nap, hol rendesen vi­rágot hozott magával, melyet bácsiia kertjéből szedett, mert ott szokott e napon ebédelni. Az eső még mindig szomorúan ver- deste az ablakomat és én is szomorú szívvel várhattam őtet, édesemet. Hiába vártam. Rendkívüli unalom vett rajtam erőt. Megkértem édes anyámat, mennénk el a nénémhez, kinél e menyecske vendég volt. Az majd szórakoztat. Örült a néni is, a kis menyecske is. Később ő is jött, az enyém, az édesem. Szemrehányólag néztem rá és kérdőre vontam kimaradása miatt. — Nem jöhettem. Nem mertem jönni. Azt mondták, édes apja hazajött ... — hebegte. — Édes apám. Hogyan, — hát a végett — — Nem, — azaz — azt mondták, hogy-hogy édes anyja nem szereti. — hogyha oly gyakran, — folytatta még nagyobb zavarral. — Édes anyám I . . . Én nem értem magát . . . feleltem nyugodtan, de ben­sőmben minden reszketett. Azaz hogy . . . igen . . . sóhajtott alig hallhatóan. Rám nézett azokkal a szomorú bánatos szemekkel. Megint úgy, mint akkor elő­ször, midőn rabja lettem néki. — Aztán szomorúan, megadva magát, fejét lehaj­totta. Szivembe nyülalott a palástolatban sze­relmi nyilatkozat, mely csak szavakat nem mert használni. Halkan remegő hangon mondtam. — Maga már nem szeret! . . . Gyorsan feltekintett. Szemében mosoly fiit; arcza örömét árulta el. Kezemet kereste és gyors csókot nyomott reá. Midőn hazamentünk és ő bennünket elkísérve a kapunál elváltunk, biztató mosollyal szóltam hozzá. — Csütörtökön jő apám haza a fürdő - bői . . . Szombaton aztán . . . viszont­látásra 1 . 0 mélyen szemembe nézett. Nem vet­tem észre akkor, hogy nem felelt. Másnap eljött és harmadnap is. Rósz- sznl nézett ki, és azt mondta, hogy ezt az a határtalan szerelem okozza, a me­lyet irányomban érez. Még sohasem be­szélt olyan szerelmesen, mint akkor, még sohasem szerettem én úgy, mint akkor. Uh ha én tndtam volna, hogy az utol­jára lesz 1 Ha én azt tudtam volna ! I Zokogás fogott most el egy perezre, de nem az a fizikai zokogás, mely köoy- nyekbsn olvad fel, hanem a lelki zoko­gás, melynek hangja más! mely magában tombol és elmúlik, mert tudja, hogy muszáj. És mit tettem volna akkor, ha tadom is I Talán midőn meg akart csókolni, engedtem volnál Nem soha! jobb volt igy! Könnyebb nekem igy! Utoljára láttam én akkor drága arczát, melyet már drágának nem nevezhetek, mert nem létezik 1 Megszűnt és emléke is kezd mnlni szi­vemből I Apám megjött és egy fiatal unokahu- gomat hozta magával. Én mint csacska gyermek, elmondtam apámnak szerelmem történetét. Megsimogatta hajamat. — Hát szereted kis leányom ? És ő is szeret. Hát milyen ő ? — Édes apám, — feleltem, — ő na­gyon jó, és nagyon szeret. Több nem kell sem nékem, sem neked. — De tudod biztosan, hogy szeret? — Uh édes apám, számtalanszor val­lotta már. És érzem, hogy csak engem szeret. Soha mással nem láttam. Apám mosolygott és én büszke voltam; oly büszke, hogy unokahugom előtt titkol­tam boldogságomat. — Úgy sem értene, — gondoltam, — és nem is törődik ezzel. Nem is érdekelhette nagyon, mert né­némhez ment mindjárt első nap és azéta szintén ellátogatott hozzájuk. Emlékszem ; szombati nap volt. Az ama nap, melyen ő virággal szokott jönni. És az a nap, a: hozta azt a végzetea döntő pillanatot, moly őtet elrabolta tő­lem. Reggel volt még és én ablakom mellett ülve, fejemet a párkányra hajtot­tam és boldogan ábrándoztam a délután­ról, ha ő el fog jönni. Áz ajtőmon kopogtattak és ijedt sza­bad kiáltásomra a kis menyecske futott be rajta. Haja kuszáit volt, arcza piroB foltos és szemei kisírtak. — Mi bajod van babám ? — kérdeztem. 0 mellém ült, megfogta kezemet és he­vesen zokogott. Alig tndtam lecsendesiteni. Olyan volt, mint egy gyermek, ha valamit elvettek tőle és az tehetetlenségében sir. Végre megnyugodott. Arczomba nézett és kérdezte. — Ugy-e te szeretsz engem ? — Már hogyne, szivem. Csak mond el mi bántott. — J£s megezirógattam apró fehér kezeit. Egyszer összereszent és megint pihegni kezdett. — Pedig te vagy az oka mindennek l — Én. Mit tetem én néked ? Csodál­koztam. Uh ő szeretett engem. Szeretett egész odaadással; szivvel lélekkel. Én nem akar­tam meghallgatni, mert tudod, hogy gyű­lölöm a férfiakat. De ő néki még azt is megengedtem, hogy meglátogasson. Szemeim kissé kitágultak, amint beszé­dét lestem, és kezem, mely az övét szo­rította, meggyengült. Kiről beszélsz ., . Hisz én nem tudom. Kiről? Öróla, — hát létezik más, __ szó lt még mindig zokogva. — Az 6 ud­varlását sem akartam megtűrni. De | oly boldogtalannak érezte magát; láttam azt szemei végtelen szomorú, bánatos kifeje­zésén . , . Az 6 szemei! — kiáltottam felugor

Next

/
Oldalképek
Tartalom