Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-06-26 / 26. szám

Veszprém, 1897. Veszprémi íűggeten Hírlap. város határában elfoglalt területek kisajátítását a magyar kir kereske­delemügyi minister ur a folyó 1897. évi május II-én kelt 26734 szám alatt elrendelvén az ennek folytán n vármegyei közigazgatási bizottság által az 1881 évi XXI. t. ez. 33 §-a nlapján kiküldött bizottság, a kisajátí­tási terv megállapítása és a barátsá­gos egyezség megkisérlése iránt a tár­gyalást Veszprém városa városházánál a vármegyei közigazgatási bizottság 145/504—897 számú határozata alap­ján a folyó 1897. évi julius hó 20 napján délelőtt 9 órakor kezdi meg s a kisajátítási terv agyán ott a folyó évi julius hó 15-ig közszem­lére kitétetik azcal, hogy az bárki­nek jogában áll betekinteni. Felbivatnak ennél fogva a kisajá­títási összeírásban bejegyzett ingat­lanok tulajdonosai, a telekkönyvi érdekeltek és mindazok, kik ezen i Ijárás által magukat bármely okuál fogva érdekelteknek tartják, hogy a kitűzött tárgyalás idejében a bizott­ság előtt jelenjenek meg és észre­vételeiket akár élőszóval skár Írás­ban adják elő, s pedig annál is in­kább mert a bizottság az idézett fövény 34 §-a alapján a kisajatitasi ferv megállapítása felett akkor is érdemileg határoz ha az érdekeltek közül senki sem jelenik meg. Veszprém, 1897. junius hó 18-án. Eolossváry József s. k. alispán — mint a vármegyei közigazgatási bi zottság által kiküldött bizottság el­nöke. A városi tűzbiztonsági szabályzat. 1. Fejezet. Általános határozatok. A tűzrendészetet a városi zeli a rendőrkapitány és tűzoltó parancs* nokság közbejöttével. A tűzrendészet költségvetési előirány­zatát minden évben a tűzoltó-egylet el­készíti s a város tanácsához julius. bő végéig beterjeszti. A tűzrendészet költ­ségei a következő forrásokból fedeztetnek: a) a tűzoltó egyleii pénztárából, b) továbbá a tűzrendészed költségeknek is beszámolásával megállapítandó v. költ­ségvetési előirányzat alapján kivetendő községi adókból. A költség retési elő­irányzat akként készíttetik, bogy a nádas vagy szalmás fedélzetű házak és mel­léképületek számának 1 írtjával meg­felelő összeg az egész szükségleti összeg­ből leüttetik s a leütött összeg.a nádas vagy szalmás fedélzetű házak és mellék­épületek tulajdonosaira házbér jövedelmi adójuk arányában külön kivettetik. c) mégis e szabályrendelet alapján ki­rótt pénzbüntetésekből és egyébb ado­mányokból. A működő tűzoltók a tűz­rendészet költségei alól felmentetnek. A városi hatóság köteles intézkedni mind az iránt, a mi a tűzvész kitörését gátolja. Köteles minden oly cselekményt, vagy mulasztást, mi a helyi viszonyok szerint tűzvészt idézhetne elő, vagy a keletkezettet tovább szítaná, — meg­ák adály ózni. Működő tűzoltók, működésűk közben kőzhatősági személyeknek tekintendők, s mindazok, akik a tűzoltóság tekintélyét alá szállítandó az egyletet gyalázzék, vagy a tűzoltói szóval avagy tettel bántal­mazzák vagy a tűzoltóságnak ellensze­gülnek, kihágást követnek el. Minden házlulajdonos köteles egy oltó ^ vedret, egy szabadban hordozható zárt , kézi lámpát, egy vasvillát, vas lapátot, legalább 4 méter hosszú 2 oltó pemetet (szikra csapót), legalább 6 méteres nyéllel ellátott. 1 tű /.horgot (csáklyét), ®gj létrát, melylyel a tetőre feljutni lehet és a csúcstól az ereszig lenyaló egy tető- létrát nyitott s könnyen hozzá férhető helyen készletben és folytonosan jókorban tartani. Ezen oltó eszközök 2 hónap alatti beszerzése és állandóan készletben ■ |ő korban tartósáért a háztulajdonos s ha az ott nem lakik, a bérlő felelős. Tető létrákat és pedig annyit, hogy legalább minden 20. méternyire egy kerüljön s oltó pemeteket és vasvillát csak a nadaa szalma fedelű és fazsindellyel fedett há­zak tulajdonosai kötelesek beszerezni. Negyed évenként egyszer gabna taka­rod ás idején pedig mulhatlannl az egész város- tűzrendészed szemle alá veendő} ezen ?>zeiiil6 tagjai a rendőrség, a tűzol­tóság 2 kiküldött tagja és a kéménysep­rők, akik a tűzveszélyes állapotokat meg- figyelik, 8 azoknak megszűntetésére a háztulajdonosokat, vagy lakókat figyol* meztetik; továbbá a háztulajdonosok ál­tal tartani kötelezett oltószerek jókar­ban tartósat, * a viz készlet meglétét, valamint a kémények tisztaságát ellenőrzik. I Eljárásukról jegyzőkönyvet vesznek fel s azt 3 nap alatt vélemény«8 javaslatuk­kal együtt a varos tHuácsához megfelelő intézkedés végett beteljeszük. Tűzoltási czélokra szolgál s azt min­denki rendelkezésre bocsátani köteles: a) a Séd folyó vize a vá:os báripely pontján, b) a vár os területén létező minden tó és kút, c) a lakosság által készletben tartott viz mennyiség. E végből köteles minden ház lakója konyháján legalább egy tel 9 sajtár vizet, továbbá minden háztulajdonos vagy bérlő udvarán vagy nyitott s könnyen hozzá férhető helyen legalább egy hektoliter vizet, a téli hónapok kivételével éjjel úgymint nappal miudig készen tartani, a viz bordó és a várost öntözö lajtosok pedig kötelesek lajtjaikat vízzel megtöltve készenlétben tartani. Továbbá tűzoltási czélokra szolgálnak s azokat a tulajdono­sok rendelkezésre bocsátani kőtelesek : d) az önkéntes tűzoltó egylet tulajdonát képező gépek és szerelvények. e) malmok, gyárak, fakereskedések, gőz és lovascséplő gépek valamint majorok és nagyobb fuvarozó üzletek tulajdonosai ál­tal 2 hó alatt beszerzendő és folyton jő karban tartandó egy targoncza vagy put­tony fecskendő. f) a lakosság tulajdonát képező és is­mertetőjelekkel és betűkkel ellátott egyébb oltó eszközök, minők az oltó vedrek, lám­pák, vaslapótok, létrák, szikra, csapók, és tüzhorgok. Rendőri közegek, tűzoltók, kéménysep­rők, negyed mesterek, kötelesek az ezen, úgy a kéményseprési és építési szabály- rendeletben tiltott cselekmények vagy mu­lasztssokról, amint ilyenek tudomásukra jönnek, a rendőrkapitánynak áronnál je­lentést tenni, aki azok megtorlása iránt késedelem nélkül intézkedik. * * Türrendöri ügyekről a rendőrkapitány köteles kölön nyilvántartást vezetni, ázt évenként öszekötve kölön kezelni s a tű­zoltó parancsnoknak betekintés végett bemutatni. (Befejezés következik.) Mást is akart még mondani, de nem fért ki a száján. Pedig nagy szája volt. C.ak húzogatta, ránczolgatta azt a jó­ságos vén ábrázatát. Végül aztán mikor látta, hogy nem ura a beszédnek, beletö- rülközött egy ócska kék zsebkendőbe. Azntin kézen fogta és átvezette őket a saját udvarukba. Egy sárga gödörhöz érkeztek. A gödör mély volt. Nem lehetett belelátni. A mes­ter ur megint kihúzta a nyakát a gallér­jából és ordított Pöhöly apa letérdelt és sirt. Az asszonyok is mind letérdepeltek I és sírtak. A pap egy rézbuzogányból esőt hintett. Azután a koporsót leeresztették a gödörbe. Tompa dübörgés halatszott föl a mélységből. Az asszonyok egy-egj hantot | dobtak le a koporsóra. Pöhöly apa az ő I kezébe is adott egy-egy hantot. János elfogódni érezte a szivét; ha csakugyan az édes anya fekszik ott lenn . . . És titokban lecsnztatta a földdarabot maga mellé. Hazamentek. Már akkor sötét volt Pöhöly apa ráborult az asztalra és ngy maradt sokáig. Azt hitték : alszik. De nem alndt. Odavonta őket az ölébe. Megcsókolta az arcznkat és azt mondta nekik: — Feküdjetek le édes gyermekeim. Já­nos vetkeztesd le a Péterkét. Bnjjatok a jó puha ágyba és aludjatok. Aludni jó, mert álmodni lehet. Majd később én íb lefekszem', csak előbb enni adok a Ris- kának. A fiuk Ievetkezlek és belebujtak az ágyba a dunyha alá. Pöhöly apa kiment a szo­bából. Az ajtó becsappant utána. A fiuk csendessek voltak. A sötétség megtöltötte a szobát, meg ám a földtől föl a gerendáig. jegyszer Csak Péter fölemeli a fejét és hallgatódzik. — János—mondja halkan a bátyjának. — No? — Hol van édesanyám? — Azt mondják a földben. — Ugy-e nem igaz ? — Nem tudom. — Ugy-e a másik szobában van ? — Ott. • — Beteg? — Beteg. — Gyerünk, felelte János. Megfogták egymás kezét és az ágyból kicsuzva, átfutottak a szobán. Pista lábujjhegyre állva, fölnyitotta az ajtót. A konyhán is átmentek. Az első szoba ajtaja kissé nyitva volt. A gyere­kek bedugták a fejőket. A két viasz- gyertya még égett a szobában és az apjuk az ágyfejre borulva sirta: — Jaj Istenöm, jaj Istenem, milyen egyedül maradtam, milyen egyedül ma­radtam. A két gyerek befutott hozzá. Megáltak mellette. Mi lelte az apjukat ? János meg­fogta az apja karját: — Ne félj apám, hiszen mink is itt vagynnk. Tele volt már az akkor emberekkel és asszonyokkal. Az udvar közepén ott sőtétlett a nagy fekete koporsó. Előtte tarka, félelmes ru­hában a tisztelendő nr, meg a mester ur. Az apjuk is ott állott. Fehér kendőbe törttlgette a szemeit. A tisztelendő nr mindenféle érthetetlen szavakat kiáltott énekelve. A mester nr ! erre hasonlóan énekelve felelgetett, azu- I tán pedig megköszörülte a torkát; és a j fejét félrecsapva, hosszan kinyújtott nyak­kal olyan szomorú ordítást kezdett, hogy a hamvas macska a tyúkól tetején égnek - görbítette a hátát s egy ijedt pillantást 1 vetve a mester urra, elfutott. | A mester ur énekén föl-fölzokogtak az udvaron állók. Egyszer aztán rajtuk is átfutott valami különös borzongás, mikor a mester azt énekelte, hogy: ,Az isten veletök Jánoska,Pétőrke. Elválik anyátok tőletek örökre, Épéje édesebb az édes anyának. ’ Mint a czukrOB teje másik mostohának." Egy öregasszony átfogta a két gyere­ket és a kötényéhez szorította őket. Az öregasszony sirt János is sirt. Péterke titokb an megsimitotta az öregasszony ol­daláról lecsüggő rézfeszületet. A mester ur végezett. Visszaigazitotta a nyakát a gallérja közé. A kalapját a fejére nyomta. És elindult. Négy ember fölemelte a koporsót. Ki­mentek vele az utczára. És mentek, bal­lagtak mindnyájan. Az ég felhős volt. Langyos eső perme­tezett az ntra. Az asszonyok a fejükre borították a felső szoknyáikat és arról beszélgeuek, hogy bizony kár volt érte, az isten nyugtassa. Rendes, jóravaló asz- szony volt, tagja a rózsafüzérnek is, tavaly az ö libái keltek ki először: kár hogy ilyen fiatalon szólította ki az ÍBten a világból. János hallotta és értette ezeket a be­szédeket es bttsike volt as anyjára. Apjá­nak kérges kezébe fogódzva azon tűnő­dött, hogy álmodik-e? Ha álmadik, el­mondja majd reggel az anyjának. Olyan földhöz értek, a mely tele volt fakeresztekkel és aprő dombokkal. Né­melyik dombnak az oldalán friss fü zöl­déit, János azt akarta mondani Péternek, hogy jó volna na élne a kis bárány, ide ki [ehetne hozni legelni. De még sem szólt aemmit. Egy veszprémi hadnagy (Saját tudósítónktól.) Egy fiatal katonatiszt agyonlőtte magát a Gellérthegyen vagy négy nap előtt és ma találták meg a holttestét. Egy szerelmi regény utolsó fejezete ez az öngyilkosság. A fiatal hadnagy szegény leányt szeretett s mert kauc/ió hiányában nem vehette nőül. elkeseredésében kioltotta ifjú életét. Az öngyilkos­ságról szóló tudósításunk a követ­kező : Lelki JáDos közrendőr ma reg­gel telefonon jelentette az első ke­rületi kapitányságnak, hogy-a Gellért­hegyen. levő ménesi-utón a 98. száma, üres telken egy halottat talált. Az esetről rögtön értesítették a köz­pontot és a honvéd térparancsnok­ságot. Félórával később már a halott mellett voltak. a hivatalos emberek. A rendőrség részéről : I ványos G'ula központi inspek- cziős tiszt és F a 11 a y Lajos dr. rendőrorvos, a térparancsnokságtól Bakó Boldizsár százados, Gödi Pál és Csaták Béla főhadnagyok és Deák Mihály dr. ezredorvos A halott írásaiból előbb megálla­pították, hogy a szerencsétlen Rup­recht Oszkár 17. honvédgyalogez­Az érettségi vizsgálat után „fiatal­éin bér'-ré lesz. Az eddig szorosra fogott fék meglazul, szabadjára van eresztve s előtérbe lépnek az élv­vágy, a szórakozás igényei; társa­ságokba keveredik, mulatozik, ká- vékázakba, korcsmákba, tivornya­helyekre jár, iszik, szivarozik, Jéj- jelizik : mindezt mértéknélkül teszi. Hiszen életkorának ez egyik fójel- lege. És ezeken a helyeken a levegő százszorta rosszabb, mint az isko­lában ; telve van állati kigőzölgéssel, dohányfüsttel, életpárákkal. Egy lé- lekzetvétellel egész mikroskop-mozun tódul a tüdőbe. S ott ülnek, kártyáznak, olvas­nak a rossz világításnál ; a köteles ségszerU munka háttérben marad elvégzése az éjjelekre szolul, meg kell toldaniok a napot, s a nap fo­lyamában a szenvedély, élvvágya hevétől legnagyobb erőfeszítésekre kényszeritett, kifáradt testtől elra- boltatik jogos követelménye: az éjjeli nyugalom. S mire előkészítő magát életpá­lyájára s a hasznos polgárok közé akar állani, minden érzéke tönkre van téve, szemüveget visel, hal­vány, vértelen, nagyobb testi moz­gásokra képtelen, unott, ideges, mint egy meghasonlotfc vén szűz lábait huzza, ha jár; összeesik, ha ül; kényelerakereső kedvetlen, bla- sirt. Folytonos lappangó lázban van- Az ilyen testi hüvelyü lelkektől aztán mit várjunk ? Azt, hogy élet­erős, hasznos polgárai legyenek a hazának; hassanak, alkossanak, gya­rapításnak ; előbbre vigyék a nem­zeti művelődés zászlóját; hogy ge- niusok legyenek; hogy ha kell oda álljanak a gátra, védeni a hazát; hogy dolgozzanak, keressenek, adóz­zanak ? Legyenek jó ügyvédek, bí­rák, orvosok, tanárok, művészek, Írók, és katonák ? Az a test, mit a nicotiu, bor, sör és liqueur, kávé, tbea, bors, paprika, redbeli hadnagy. Azután konstatál­ták, hogy Öngyilkos lett; a golyó jobb halántékán ment be s a balon jött ki. Az orvosok szerint az ön­gyilkos már legalább négy napja fekszik temetetlen, mert a tetem már erősen a feloszlás állapotá­ban volt. Ruprechtről különben’ már vett értesítést a rendőrség. Múlt héten ugyanis távirat érkezett . a rendőrséghez Székesfehérvárról. A táviratot a 17. honvéd-gyalogezred parancsnoka küldöttp, s arról érte­sítette a rendőrséget, hogy Ruprecht Oszkár hadnagy, aki a Veszprémben állomásozó 3. zászlóaljhoz van be­osztva, engedelem nélkül távozott-, A hadnagy" a távirat”szerint "való­színűleg Budapestre utazott, ahol öngyilkosságot akar elkövetni, mert reménytelenül szeret egy szegény leányt. A parancsnokság arra kérte tehát a rendőrséget, hogy akadá­lyozza meg a hadnagyot sötét szán­dékában. A rendőrség katatni kezdte a hadnagyot. Megtudta, hogy , a múlt csütörtökön a déli , vasúttal a fővárosba érkezett. Az első éjszakát az Erzsébet-8zállóban töltötte. Pén­teken rejggel elment onnan s azóta nyoma veszett. A rendőrség már abba is hagyta a keresést, azt hívén, hogy a had­nagy elutazott a fővárosból. Ma aztán váratlan fordulat állott be a kutatásban, mert egy rendőr vélet­lenül ráakadt a katona szökevény tetemére. Vizsgálat közben a rendőrségen egy budai asszony jelentkezett, aki a ménesi-at 74. számú házában -la­kik s elmondta, hogy ő tud az ön­gyilkosságról. Az elmúlt vasárnap délután hat órakor látta a hadaa- gyott, amikor egy szép fiatal leány­nyal sétált a ménesi utón. Izgatott hangon beszélgettek. Később úgy nyolez óra tájban lövést hallott, de. nem gondolt semmi rosszat, mert a környéken gyakran lövöldöznek Flaubert-puskával. A halottat be­szállították a XVI-os helyőrségi kór­ház halottas szobájába. az éjjelezés megrontott, produkáljon perfectett, kiválót, remeket ? Erősíteni, edzeni kell a testet minden áron, hogy az elkerülhetlen cultur-élvezetének káros befolyását ellensúlyozhassuk s a test vissza- 8zerző erejét fentartsuk. Sz.—B. VESZPRÉM P01G.§MÜA KÖN!« & mai magyar fiatalság. Veszprém, jun, 24. Sok a panasz a mai fiatal nem­zedékre s ha szigorú bírálat alá vesszük e panaszokat, van is némi alapjuk. Értjük különösen a fiatal­ságnak testi elpnhulását, mely hova­tovább ijesztő arányokban mutat­kozik. Ez az oka, hogy illetékes köreink legalább ott, ahol lehetsé­ges, még idején segítenek. De nem is csoda. Fiatalaink 6 éves koruktól fogva 23—24 éves korukig iskolába jár­nak. Ezen idő alatt naponta 5—6 órát töltenek rosszul szellőzött tan­termekben, ötvened-hatvanad ma­gukkal, miazmás, bűzös levegőben. Ott ülnek összegörnyedt gerinczczel, összeszorult mellel, lehorgasztott fejjel. S ez így tart csekély megszakí­tásokkal legalább is 12 évig. H&aasságot kötöttek. Jun. 20. Lővinger Joákitn marha kereskedő és Spitzer Jozefa izra­elita. — Ányos Pál csizmadia segéd és Povelka Mária róm. kath. Születtek; Jun. 19. Sárdi Mihály és neje Kiss Erzsébet fia Imre Mihály róm. kath. — Lichtenstein Sándor és neje Weisz Karolin leánya Borbála izraelita. — Oblatt Rudolf és neje Stern Gizella fia Lajos izraelita. Happl György és neje Tóth Mária leánya Anna róm. kath. Jun. 20. Csornai Lajos és neje Se- gesdi Julianna fia István róm. kath. Jun. 22. Smidt Mihály és neje Hor­váth Erzsébet fia Mihály róm kath. — Fehér Sándor és neje Szabó Ágnes leánya Jolán róm. kath. Juu. 23. SágiFerenczés neje Stumpf- hauser Teréz leánya Mária Terézia Jan. 24. Bors Rudolf és neje Priszt- nicz Emilia fia Rezső róm. kath. Meghaltak: Jun. 19. őzv. Zsebeházi Istvánné szül. Keserű Mária 76 éves evang. reform, szivhüdés. — Csiszár Ka­talin 14 hónapos róm. kath. sziv­hüdés. Jun. 25. Siegel Gizella 14 hónapos róm. kath. tüdőhüdés. TÖRVÉNYSZÉK. Végtárgyalások a veszprémi kir. törvényszéknél Junius hó 30 - á n : Közokirat hamisítás miatt vádolt Joó Sándor elleni bűnügyben. Súlyos testi sértés bűntettével vádolt Németh Gábor elleni bűnügyben. Re bene gesta. Budapest, 1897. junius 18. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniseteriinknek a katonai jasaélatok ügyiben aratott történelmi jelentőségű as egéss nemzet által rendkívüli lei • ketedézsel üdvözölt sikerét egy külön czikkelyben következőképpen méltatja a nPezler Correspondsnz.‘ A képviselőház, mint mír tud­juk nagy többséggel megszavazta a honvédség nevélő- és képzo-iDté- zeteiról szóló törvényjavaslatot s mai ülésében harmadszori olvasás­ban is elfogadta azt. Ellene szava­zott a Kossuth-párt, mellette a Ház többi pártja mind. Ezzel tehát teljesedésbe ment egy nemzeti ki­vánalom, létesült egy oly intéz­mény, amely a nemzeti kivánatok teljes kielégítése mellett gondosko dik a hadsereg ügyéről is és figye­lemmel van ennek érdekére, »meny­nyiben a két állam védőerejének a legjobb élelmeket szolgáltatja, melyekről eddig le kellett mondani. A nyelvi kényszer legyőzhetetlen akadály volt a magyar nemzet fia­ira nézve s a legbátrabbak vissza­ijedtek oly életpályáról, melyen a nyelv nem tudása nem engedte teljes érvényre jutni a különben legkitűnőbb tulajdonságokat. A tiszti akadémia kérdése nem­zeti kívánalommá csak akkor lett, midón a jelzett' nehézségeket teljes mértékben Kezdték méltányolni, mi­dőn belátták, hogy a magyar fiuk­nak kell, hogy joguk legyen ahhoz, hogy a többi nemzetekkel egyen­lően vegyenek részt a tiszti állások betöltésében és midőn felismerték a bajt, mely abban van, hogy a magyar nemzet fiait más nemzeti­ségű idegen-nyelvű tisztek vezénylik. Azt a nemzeti követelményt végre figyelembe kellett venni, mert in­dokai mind jobban észrevehetővé tették magukat és végre mind a honvédségben, mind a közös had­sereg soraiban feltűnő tiszthiányban kulmináltak. Bizonnyal volt elég sok legyőz- hutetlennek látszó akadály, melyek késleltették e nemzeti kivánalom teljesítését. Első sorban és minde­nekelőtt meg kellett óvni a nyelv egységének nagy elvét és buzdítani ösztönözni kellett a magyar fiatal­ságot, hogy tömegesebben lépjen a katonai pályára, egyúttal pedig le­hetőséget kellett neki nyújtani, hogy ezt a pályát minden irány­ban — a saját nyelvén is — biz­tosíthassa magának. Az arany kard­bojtot a magyar fiatalság számára könnyebben hozzáférhetővé kellett tenni és lehetőséget kellett neki nyújtani, hogy a szükséges előisme­reteket és tudományt a saját nyel­vén megszerezhesse. E kérdés helyes megoldásán ed­dig mindenki hajótörést szenvedett, aki annak megoldására vállalkozni mert. Sőt még azok is, akik e nemzeti kivánalom szószólóivá tet­ték magukat, nem titkolhatták el maguk előtt ama nehézségeket, Me­lyek minden terv kivitelénél kelet­kezhettek. Ekkor megtalálta báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszternek egy félévszázados katonai tevékenység által támogatott tapasztalata az egye­dül helyeset és tető alá hozta a már ismeretes két törvéayt. Az or­szág versenyzett a nagy eszme el­ismerésében és dicsőítésében, mely nemcsak .rendkívüli katonai geni- álitásról és nagyszerű államférfim konczeszczióról tanúskodik, hanem egyszersmind a honvédelmi minisz­ter valóban lángoló hazaszeretetét is oly vitágitásban tünteti fel, mely magasan kiemeli őt szőnobló ha­zánkfiainak közönséges nagysága fe­lett. Katona ő, nem pedig szónok. A tett embere, és nem szép mű­vész. Felismerte a nemzeti kivána­lom jogosultságát és az előnyöket, melyek annak teljesítéséből ered­nek és czélszerünek találta 8 e pillanattól kezdve vas eréllyel és hazafi is törekvéssel iparkodott a czélhoz, mely kétszeres előnyét a czélszerüségben és a népszerűség­ben találja meg. Báró Fejérváry ezzel nagy és maradandó érdemet szerzett magá­nak a hadsereg körül, valamint soha nem múló érdemet szerzett a nemzet körül is, és arany betűkkel irta be nevét Magyarország nem­zeti történetkönyvébe. Keresk. és iparkamaránk közzétételei. A m. kir. államvasutak gépgyára és a diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyár igaz­gatósága f. évi augusztus hó 1-től 1898. év julius hó végéig szükséges repczeolaj biztosítása czéljából nyilvános pályázatot hirdet. A szállítandó mennyiség: 120,000 kilogramm savtálan, kenő rep­czeolaj, is 70,000 kilogramm savtalan, égi repczeolaj fentartja azonban az igaz­gatóság magának a jogot, hogy a fenti mennyiségnél — minthogy az évi szük­ségletnek csak megközelíti részét képezi — 25°/„-al többet, vagy kevesebbet is ren­delhessen. Érdeklődőknek felvilágosítást nyújt. A kér. kérték, él iparkamara. Telepítés, parczellázás, haszonbéres telep. Budapest, jun, 21. A múlt héteu a záloglevelek biz­tosításáról benyújtott törvényjavas­latnak van egy fontos része, mely a telepitósről és parczellázásról szól. • Ez a jelentős rész, mely a főldmi- - vel/sügyi minisztérium búréiban jött létre, egyrészt megkésett, másrészt hibás gazdasági politikára van épitve. Megkésett azért, mert ma a telepi- tést az eddigi kísérletek annyira ■ diszkreditálták, hogy ma és még hos.zu ideig alig fog valaki telepe- désre gondolni. A bizalom a pénzes telepedők részéről annyira .megren­dült, hogy olyan parasztgazdát, aki képes legyen az uj telep negyedré­szét lefizetni és még. tőkével is ren­delkezzék a gazdaság folytatására, nem igen lehett rábírni az áttelepe- désre. Szegény embert igenis lehet találni, de az meg nem ^használ az ügynek s mindjobban diszkrejitálja a telepítés ügyét. , így vap ez az , Alföldön is, de igy van ez a felvi- ,. déken is. a hol Sárosban, Zemplén- v. ben jó áron lehetet a földet értéke- siteni az Amerikából visszaszárma­zott parasztok kezéhez. . Most már egy éve nem vesznek semmit, s azt mondják, hogy ók Amerikában ol- 4, csobban kapnak földet és még nem > is zaklatják őket annyi adóval, úti- munkával stb. A mi pedig a javas­lat rendelkezéseit illeti, ha a tele- pitést, mint üzletet, a bankokra bíz­zák, s azok azt természetesen mint üzletet fogják is fel, az nagyon is káros lehet, de tartós telepítés még­sem fog létre jönni. Érdekes tervet közöl ezzel szem­ben Vancsó Gyula, a „Köztelek*1 legújabb számában. O azt tartja, hogy a kérdést csak parczelláris bérletek és haszonbéres telepekkel lehet megoldani. Szerinte például a 3—4000 holdas birtoktestekből 600 —1000 hold továbbra is házi, illetve - uradalmi tiszti kezelés alatt ma­radna, egy bizonyos majorsági kör­ben, a többi földterület akként lenne bérletképen fölosztandó, hogy min­den munkaképes családra a helyi viszonyok szerint 30—60 hold mű­velhető földterület jusson. Ott, hol elegendő rét, legelő van, kiegészítő- ' sül ilyet is lehetne, sőt kellene is adni, kezdetben az egyes majorok,'"» istálók települési helyül engedtetné­nek át, később a föld tulajdonosa maga építtetne bérlői részére laká­sokat. Á földek egyelőre 3 forgó szerinti gazdálkodásra lennének be- osztandók, mely a magyar földmives ezidó szerinti gazdálkodási ismere­teinek leginkább megfelel. Törvény­hozási kezdemény és intézkedések is lennének teendők, hogy az ilyes - bértelepek tulajdonosai a bérösszeg utáni jövedelmi adóktól, legalább az első 10—20 évben mentesittes- senek. A bérfizetések tekintetéből különben nem az egyetemleges, de csupán az egyéni kötelezettséget csalá­dostul tartaná helyesnek. Abérleti idő­szak 15—20év, de voltaképp, örökbér­nek lenne az tekintendő, mely a változott viszonyok szerint újítandó meg- Vancsó e terve, melyhez rész­letes kiviteli tervet és számítást is közöl, érdemes rá, hogy foglalkoz-. . zunk vele. Szombat, jun. 20. Kasztrendszer a társadalomban. Veszprém, jun. 24. Sajnos, de úgy vanj hogy a kasztrendszer, vagyis a társadalmi osztályok egymástól elszigeteltsége ma is meg van a társadalomban s talán inkább még, mint kevéssel ezelőtt. Nem a fraternizálást, nem a túl­ságos bizalmaskodást tartjuk mi helyén valónak, egészségesállapot­nak, midőn a tényleg létező álla­potokat elítéljük. De igenis azt ki kell mondanunk, hogy a magasabb ember is talán ideális szempontok­kal ellenkezik, a gyakorlati életben pedig sok jó ügyet s nemes czélo- kat megakaszt sz a káros állapot, mely szerint egyik társadalmi osz­tály a másikra bizonyos kicsinylés­sel, nagyúri gőggel tekint le. Minél messzebb megyünk vissza a múltba, annál nagyobb mérték­ben látjuk kifejlődve az emberben az embertársától való elkülönítésre törekvését. Ez hozta létre ama ki­váltságokat, melyeknek a hatalma­sok, az anyagi erővel jobban győ­zők birtokába jutottak s viszont ez idézte elő a gyengébbeknél azt a rabszolgai állapotot, mely az embert mondhatni az állatokhoz stt- lyesztette alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom