Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-05-27 / 23. szám

XIII. évfolyam. 23. szám. Veszprém, 1893. minden Mombaton. lap ára: Egész évre 12 korona. Fél évre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szára Ara 30 fi*. Népünk megmentése. Veszprém, május 28. A kormány meghallotta az ínsé­ges Balaton vidék panaszát s azon van immár, hogy mielőbb segélyére legyen. Húszezer boldnyi borvidék pusz­tult el itt e 120 ezer ember ma­radt kenyér nélkül. A szegénység hovatovább kivándorlásra késztette a Balatonvidék népeit s a parti- községek napról-napra csendesebbek lettek. A pusztuló vidékek országgyűlési képviselői gyors segélynyújtásra kér­ték a kormányt. A földművelési m, kir. miniszter 1S93. évi május hó 24. és 25-ik napjaira szaktanácskozmányt hívott egybe, szőllötermelésünk ügyeinek állapotát 8 további fejlesztését be­hatóbb és részletes eszmecsere tár­gyává kívánván tenni. Ezen tanácskozmány a földmű­velési minisztérium tanácstermében tartatott meg, Bethlen András gróf miniszter elnöklete alatt. Részt vettek a tanácskozásban: Miklós Ödön államtitkár, Miklós Gyula kormánybiztos, Dobokay oszt. taná­csos előadó, Bernét Béla, Szeder­kényi Nándor, br. Andreánszky Gá­bor, Skublics Gyula, dr. Szabó Gyula, gr. Keglevits István, br. Fiátb Mik­lós, Boross Károly, Kende Mihály, dr. Ováry Ferencz, Atzél Péter, dr. Herczeg Mihály, Hagara Viktor és C8Ígó Pál. Az első kérdés a következő volt: 1. Megfelel-e az eddig követett irány a czélnak és kívánatos-e an­nak általánositása, terjesztése és mélyítése ? Erre a kérdésre dr. Ováry Fe­rencz speczialiter a Veszprém és balatonvidéki érdekekre tekintettel, a következő választ, illetve kérelmet terjesztette elő : A főldmivelési kormány által a szőllők újra alakítására nézve 4—5 év óta követett irány általában véve jó s a czélnak megfelelő, mert a földművelési tárcza budgetjébe felvett összeg oly csekély, hogy ab­ból többet tenni alig lehet. Ha azonban — mint várható — pénz- Iigyeink rendezésével a tárcza búd getjébe a szőllók újjáalakítására felvett összeg megötszöröződik, ak­kor minden egyes vármegyének, sőt azon belül minden egyes borvidék­nek kell szőllőszeti szakközeget adni, szóllő-telepet, ojtvány-telepet berendezni, hol a szakközegek jó példával, buzdítással előljárhassa­nak, a nép pedig tanulhasson, lás­son és okulhasson. Addig is azonbau, míg ez meg­történik, a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználásával, miután eddig az állami telepek csakis a legjobb talajviszonyokra rendeztet- tek be, Veszprém és a Balaton bortermő borvidéke, hegyi rósz ta­lajain hegyközségi kisérleti telepek íelállithatása czéljából 4—5 évig községenkint 40—50 írt évi pénz­segély és 2—3000 darab minden­féle fajú amerikai szőllővessző és Szombat, máj. 28. 2 — 300 darab különféle fajú olt­vány volna ingyen szétosztandó hegykőzségenkint, hogy ezen idő alatt kis területeken a rosszabb talajok is kitanulmányoztathassanak, s ez alapon azután az általános újra beültetés a hegyi, eddig úgy­nevezett rósz talajokon is megkez­dethessék. A 2-ik kérdésre : Szükséges, vagy kívánatos- e a mezőgazdasági törvényjavaslat ter­vezetének a hegyközségeket illető fejezetében letett elvi alap széles­ítése, vagy szükitése s ha igen, minő irányban ? Erre dr. Ováry Ferenc? a kö­vetkező feleletet adta : A hegyközségek kötelező megala­kítása mindazon összefüggő szőllő- terűletekre nézve kimondandó volna, melyek 300 kát. holdnál nagyobb kiterjedésűek, azon összefüggő terü­leteken, melyek 300 kát. holdnál kisebb terjedésnek, de 100 kát. holdnál nagyobbak, a birtokosok háromnegyed részének kívánatéra a hegyközségek megalakithatók vol­nának. A szőllők regenerálására vonat­kozó intézkedések lehetőleg külön törvényjavaslatban s nem a mező­rendőri törvényjavaslatban volnának megoldhatók s! szövetkezeti alapon. A hatóság és szövetkezet között I legyen kapcsolat és kölcsönös el­lenőrzés. Az egyéni tevékenység . kényszerítő alakban mondassák ki. A hegyközségek kötelesek legyenek intézkedni a közös őrzésről a szü­retelés időpontjának megállapításá­ról, a károk felbecsléséről, alanyte­lepek létesítéséről és a hegyrendé­szeti szervezkedésről. A 3-ik kérdésre : Mi volna teendő s minő alapon és mi módon, a szöllóbirtok hitel­képessége érdekében s miként le­hetne viszonyaink között arra utat és módot találni, hogy a szöllőbir- tokosok elpusztult szőlleik felújítá­sára hitelhez juthassanak ? Dr. Ováry Ferencz felelete erre ez volt: Mindenekelőtt létesítsen az állam egy alapot és pedig vagy az ital­mérési vagy a fogyasztási adó 5, esetleg 10 százalékából, mely hi­vatva legyen arra, hogy a regene­rate czéljából olcsó, kölcsöcökül kiadathassák s így a fogyasztási adó részére uj alapot nyithasson. Vagy pedig úgy, amiut a kis birtokosok földhitelalapja léttesittetett, úgy lé- tesittessék minden hivatott tényező közreműködésével egy, a szőllók regenerálására hivatott alap s ebből adassanak ki tisztán és kizárólag azoD szegény nép és vidék részére 4—g évig teljesen kamatnélküli, azutáu pedig 4 százalékos törlesz- téses kölcsönök 15 év alatti vissza­fizetésre, melyeknek eddig is leg­főbb jövedelemforrásukat a sző 1 lő művelése képezte. Ha a nagy gyá­rak részére tud a magyar állam 17»% kölcsönöket nyújtani, úgy a szövetkezeti alapon regenerálandó szőllőkre még inkább kötelessége olcsó kölcsönöket szerezni. Két napi tanácskozás után a mi­niszter köszönetét mondott a szak- tanácskozmány tagjainak, kijelent­vén, hogy ezen szaktanácskozmányt a szőllók regenerálása szempontjá­ból állandósítani fogja s az előadott vélemények a további munkálatok becses anyagát fogják képezni. Kétségtelen, hogy ama javasla­tok, miket dr. Ováry Ferencz terjesztett a miniszter elé, elpusz­tult borvidékünket pár év alatt tel­jesen regenerálják. A kormány el is fogadta azokat s így megnyugvással, vigasszal s bizalommal nézhetünk a jövő elé! Dr. Ováry Ferencznek mara­dandó érdeme lesz a Balatonpart- vidék megmentése. Adja az ég, hogy az raielébb ál­dásosán érvényesüljön s a nyomor és Ínség helyébe jólét, boldogság lépjen-i" Miként oldható meg Yeszprém vizkérdése ? Irta- BOLGÁR MIHÁLY. Veszprém város vízszükséglete ez- ideig nagyobbrészt az egyes helye­ken fúrt közkutakból lett fedezve; nagyobb részt mint mondom, mert a várbeli vízvezetéket csak a vár és kispiacz vette igénybe eddig is. Hogy ezen közkntak létesítése és gondozása évenkint mily összeget igényelt a város pénztárából, nem tudom ; én legföljebb is azon ered­ményeket konstatálhatom, a melye­ket ezen összeg árán nyert. Minthogy a Hosszu-utczáu, Séd- mentéD, Szegfű és Buhim-u'czákon kivül, tehát a város területének kö­zel 7s-öd részén, a kutak ásása oly összegbe kerül, hogy azt egyes ház- tulajdonosok még a legnagyobb ál­dozatok árán sem tehetik; nincs más bátra, minthogy eme területek­ről a város gondoskodjék illő képen.' A város csakugyan furatott is néhány ilyen közkutat, nevezetesen a Béla- utcza sarkáD és Csorda-utcza köze­pén a Temetőhegy és a Csapószer részére. A vásártéri-, Kerekes- és Ki- rálykatakat a Cserhát számára, a Koma- és sétatéri-kutakat a belvá­ros, a szt.-annatéri- és Festőkutakat a hosszú-utcza s végül a jeruzsálem- hegyi mély lyukat; de. hogy ezen kutakat, melyeknek egész városrészt kellene ellátni ivóvízzel, mennyiben felelnek meg a kivánalmaknak fö­lösleges lenne említenem, meg kell csak nézni ezek környékét délután 4—6 óra tájt, midőn az összesereg- lett cselédek czivakodva egymás ke­zéből kapkodják ki a húzót, s nem hiszem, hogy lenne valaki, aki szá­nakozással ne tekintene eme elége­detlen s lármázó tömegre, de még inkább a lakókra, kik ily nyomorult módon juthatnak még a mindennapi ivóvizükhöz is. Városunkban jó ivóvíz található a Megyeház-utczában és a Főispán- téren, Kerekes-utcza végén és a Király-kutnál, a Séd mentén végig húzódó s kevésbé népes utczákban, a Hosszu-uteza alsó részén. Viz van, de sem ivásra, sem egyéb házlszük­ségletekre Dem használható a Csapó- szer Sédmenti utczáiban, a Buhim, Laktanya és toborzó-utczák környé­kén. A többi utczák pedig teljes vízhiányban szenvednek. Már régen érzi városunk a víz­hiány nyomasztó kellemetlenségeit, figyelmeztető haog sem hiányzott, hiszen élénk emlékezetében lehet min­denkinek dr. C I o 1 n o k y Ferenc/, orvos ur küzködése, s mégis a város, valahányszor hozzá akart fogni a baj orvoslásához, erélytelennek s te­hetetlennek bizonyult. Itt az ideje végre-valahára, hogy a cégiek mulasztásait helyreütve, letegyük a város jövendő boldog­ságának, nyugalmának és felvirágzá­sának alapkövét a vizkérdés végle­ges megoldása által. Szégyenitsük meg a múltat s kötelezzük le örök hálára a jövőt, mutassuk meg, hogy nem a X-ik század gyermekei, hanem a XX-ik század megtermett férfiai vagyunk! A jó ivóvíz beszerzésének négy féle czélja van: 1) Mint tápanyag megjavítja az egészségi viszonyokat. 2) Mint a tisztaság előmozdítója, társmunkása az orvosoknak, utczák I kertek öntözésénél, a csatornák és háztartásnál egyaránt nélkülöz hetetlen tényező. 3. Kellő mennyi ségü viz elő mozdítja az ipart : benépesíti a lakatlan területeket. 4) Mint a tűzvész elleni leghatalmasabb óvszer biztosítja a polgárok nyu galmát. Ezen négyféle rendeltetés közül még talán a tűzbiztonsági szempont lenne a legutolsó; mert az utczák és épületek czélszerft elrendezése a fedő-anyag kellő megválasztása mindenek fölött pedig a lakók jó zaDsága s óvatossága által, vajon könnyen elejét lehet venni a tűz veszélynek. Kétségkívül legfontosabb feladata a vízvezetéknek az, hogy a lakók könnyű szerrel juthassanak a min­dennapi ivóvízhez. Minden ember­nek kedvesebb az egészsége, összes földi javainál. Kell tehát, hogy a város mint erkölcsi testület is többre becsülje fiainak életét és egészségét minden kétes s bizonytalan jöve­delmi forrásoknál. Hol pedig a jó egészséges és tiszta viz könnyen s' sellő mennyiségben beszerezhető, on­nét a tisztaság sem fog hiányzani, minthogy e kettő együtt s karöltve szokott mindig járni: De szerény véleményem szerint semmivel sem kisebb azon haszon, a mely a vízvezetékből az iparágakra fog háramlani. A cselédtartás költ­ségei megapadnak, sok idő megki- méltetik, s az oly iparágak, melyek több vizet igényelnek, a város bár­mely pontján is könnyen üzhetők lesznek. S ami a legfőbb s minde­nek fölött nagyon is megszívlelendő körülmény, különösén Veszprémben, a város népességének szaporodása és teritletbeni növekedése ez által, de csak is ezáltal lesz elérhető a jövőben. Eszembe jut itt az 1887-iki □agy tűzvész, mikor is a város az újonnan nyitott utczahelyet, a lakók­nak uj s ingyen telket jelölt ki a márkói országút szélén, de senkinek sem kellett, egyszerűen s csakis azért, mert a víztől még messzebbre estek volna, mint most. A külföld statisztikai adatokkal képes igazolni azt, hogy amily arányban javul azivóviz linősége, karöltve az egész­égi viszonyok is jobbak, mily arányban növeke- ik a viz mennyisége, oly rányban szaporodik a akoság száma, lendül az par s emelkedik a jóléte. Ezen megdönthetetlen igazságok s többé nem theoriált tény ellen tovább is küzködni s kitérni botrány lenne s nem válna dicséretünkre. Vízszükségletének kielégítéséhez majdnem mindeu világváros más és más módokhoz folyamodott, úgy hogy nem találunk két várost sem, amely babár némi módositá-sal más­ként ne oldotta volna meg vizkér- dését. De ez nagyon is termész etes, mert a viz beszerzéséhez a módot első sorban is a természeti ténye­zők határozzák meg, nem kevésbbé fontos az másodszor a helyi viszo­nyok és földrajzi fekvés, igények, és czélok szerint. Bécs, Róma, Konstantinápoly, ha­zánkban Bsszterczebánya stb. távol eső kisebb nagyobb források vizeit gyűjtögetik egybe, s részben nyílt részben pedig zárt s nagy költség gél járó csöveken és csatornákon vezetik a város oly pontjára, a hon- nét a viz a pókhálló módjára szét ágazó csöveken saját nyomásával jut a magán és közhelyekre. Persze, hogy ez lenne legtökéle­tesebb megoldása a vizkérdésuek, csakhogy ehhez legalább is 100 ezer jómódú lakos kivántatnék, akik az erre fordított 100 ezer forintos ki­adásokat födözni tudnák ; mert ezt Veszprémben létesíteni nem tartozik a lehetetlenségek sorába; nem pe­dig azért, mert a herendi Séd kö- ' zépső forrásai oly magasan feksze- j nek | oly bővek, hogy azoknak vizét kellő aquaductok közvetítésé­vel a temető-hegyre juttatni vajmi könnyen lehetne, de a város leg­magasabb pontjaira márcsak milliók árán. Berlinben s az angol városok leg­többjében (Battersea, Paisly, Glas­gow, Chelsea stb.) mesterséges s igen költséges nton szűrik a vizet, s ezt gépóriásokkal hajtják a város magas víztartóiba. Minekünk, ha már egyszer gépek segélyével kePeue a magasba haj­tani az ivóvizet: ily mesterséges szűrőkre épenséggel semmi szüksé­günk sincs, hisz itt a város-tövé­ben bújnak ki a föld álól a legjobb s bő forrásvizeink, a melyek szűrésre nem szorulnak. Velenczébeu s a tenger partján fekvő több más olasz városokban az eresz csatornák vizeit gyűjtik egybe s ezt használják ivóvízül mert nincs más módjuk. Szegeden s a többi alföldi váro­sainkban csakis a mély artézi ku­takból nyerhetnek bő és jó ivóvizet. Paris vízszükségletét részben be­vezetett források, részben pedig ar­tézi kutak elégítik ki. Selmeczbányán a magas hegyek XXlrla.plzqAa.: Veszprém, Szabadl-utcza 514. sz. XZircLetése^ : Petifcsoronként 12 fii. Nyíl te tér petit-tere 40 fii. Kincstári illeték 60 fiL szűk völgyeit zárták el s alakítot­ták át óriási tavakká. Budapesten először a tatai forrás­vizek bevezetéséről ábrándoztak, de látva a technikai akadályokat, a nehézségeket, a káposztás-megyeri bő talajvíz kizsákmányolásához lettek kénytelenek fordulni. Falu helyeken s kisebb községek­ben, ha van a talajnak kellő meny- nyiségü s bó víztartalma, meg te­szik a közönséges huzó-nyomó vagy gémes kutak is. Miként eme pár sorban kimuta- tám, alig találunk két nagyobb vá­rost, a mely egy és ugyanazon mód- ' boz folyamodott volna vizkérdésé- nek megoldásánál. Minekünk Vesz­prémieknek is,tehát előbb ismernünk kell városunk viszonyait, mielőtt ezek egyike, vagy másikát akarnók el-' fogadni, s nagyon is megfontolni, vájjon hát melyik vezetend a leg­nagyobb sikerhez ? Én több éve foglalkozom már e tárgygyal, ismerem annyira-mennyire Veszprém környékét s vizeinek ter­mészetét, s folytonosan összehason- litgattam s próbálgattam, hogy hát mely ut is vezethetne minket leg­közelebb a czélhoz) Engedjék meg tehát, hogy eme kutatásaim s ta­pasztalataim rövid öszfoglalását itt felsorolhassam s a maga érdeme szerint bírálhassam. 1) A talajvíznek kút-vizek által való kizsákmánylása minálunk Veszp­rémben többféle szempontokból le­hetetlen. Első 8 legnagyobb akadály az, hogy a magasabb fekvésű helye­ken a talaj-vizet csak igen nagy­mélységben lehet fölelni, ez pedig költséges és drága vizhuzó-szerke- zetet és ásatást igényel, a nélkül, hogy eme áldozatok árán megfelelő kényelem is nyeretnék, mert ezen kutak vizei több helyen igen so­ványak, évi épentartásuk sok költ­séget igényé® De ami legfőbb: nem is jók.. Ami jó volt a múltban, nem jó a jelenben, nem mintha talán az emberek ízlése lenne jobb, vagy az igények növekedtek volna, hanem egyszerűen azért, mert minálunk is bekövetkezeít ama szomorn tény, hogy a még nemrégiben valóban jó és kifogás nélküli vizeink, a né­pesség szaporodtával, legkivált pedig a rosszal épitett csatornák áltál évrőhévre rosszabbakká lettek. A város területén kivül artézi kutak túrása itt lehetetlen s megbízhatat­lan, de fölösleges is volna. Szűrésre vagy az eső viz összegyűjtésére még egyáltalán nein szorultunk. Hátra lenne tehát még két mód, nevezetesen pedig a közeli forrás­vizeknek direkt vagy indirekt mó­don való bevezetése oly képen, hogy az ebből kiinduló csőhállózat közve- I Ütésével a város minden pontján 1 könnyen hozzá férhető legyen a viz. Ez pedig nem lehetetlen, mert hisz itt a város tövében fakadnak bőven a legjobb forrásvizek, úgy, hogy ezek nem Veszprémét de félmillió I lakosú várost is eltndnáoak állan- | dóan látni. Valóban ngy vagyunk mindig a vízzel, mint a tyuk, á ki még a garmada tetején is kapargat a szemért. (Folyt, követte.) Templomban. Te a templomba mégy, én titkon utánad, Ajkainkon buzgó, hó imádság támad; Te bízva s remélve a Madonnát kéred, Az én oltárszentem: átszellemült képed. Fájdalomtelt szívvel, ottan, térd en állva, Szép,nemes lelkeddel fenséges vagy lányka! Gondolatod, lelked az ég urához száll; Te magad angyal vagy: értem imádkozzál. Siszesz és nem kívánsz belátni az égbe, Bit s kétely csatája szivembe’ megy végbe Fs szemednek könnye, szivednekfáj lalma Eltűnik; letörli az áldott Madonna !■— KERCZA BÉNI. A parasztfiu. áz öreg, hatvankét éves Zománczy, a * ?®7es festő, az előkelő emberek sajátos szerénykedésével válaszolt az erős, esvállu fiatal ember hálálkodásaira. — Ne nekem köszönje, hanem a felesé­gemnek ; a miniszter figyelmét is 6 terelte önre. Én . .. éD csupán igazat adtam neki, a mikor az ön vázlatait nézdelve, önről úgy nyilatkozott, mint valódi nagy tehetségről. Tudja, az asszonyok szeretik a szuperlativu- szokat. — Na az igaz, ön igazolta is a hozzáfűzött reményeket. A festő nem is késett s hálás tekinteté­vel oda fordult a fiatal asszony felé, a ki ott ült a tarka keleti szőnyeggel takart ottománon. Szép szőke asszony volt. Leheletszerű fi­nom arczvonásokkal. Arcza — a mint a hálálkodó fiatal festő őszinte hévvel meg­ragadta odanyujtott kezét, hogy azt meg­csókolja — kissé el is pirult. Az öreg festő azután visszatért korábbi munkájához, t. i. egy tükröt tartva maga elé, abból nézdelte a háta mögött levő táj­kép távlati hatását. Aztán látva, hogy a festő és a felesége élénken beszélgetnek, vette bizar alakú felöltőjét és nagy Bubens- kalapját. ___ A. szürkület épp kedvem szerint való. Valamit megakarok figyelni a Gellért szik­láin, megyek a Dunapartra ... Ön úgy is most Budapesten marad, a klubban naponta vagy ha ideje engedi, nálunk is találkoz­hatunk. Tekintse magát egyszer s minden­korra meghívottnak. Az asszony és a festő egyedül maradtak. _ Nagyságos asszonyom, tehát ön, az egy kori földes ur leánya, emlékezik reám P b. szegény parasztimra ? — Emlékszem-e ? . . , Hisz ön volt S mi falunk, később a vármegyénk nevezetes­sége. Mondhatom, gondoltam önre, még pedig nagyon sokszor. — Tehát ön volt az én rejtélyes géniu­szom, a ki látatlanul is vezérem és véd- angyalom volt? — No no, ön tulságba megy, érdemeim méltatásában. De mondja, min dolgozik most? Vannak tervei bizonyára? Dgy-e, valami nagyobb kompozíció ? Ilyenek tü­zelik rendesen a fiatal művészek akaratere­jét . Boldog emberek ! Akiknek előjoga, merész álmokkal szőni át a mindennapi élet szürkeségét. Mondja, mit fog festeni legközelebb ? — Megmondhatom. A ,Sírba tételt.* — Megálljon! ... ha jól emlékszem, a műcsarnokban az a színvázlat . ! Jobb ol­dalt a Golgotha göröngyös, szirtes oldala holdfényben, a baloldalon egy sírbolt nyilasa várja az üdvözítő testét; a sirbolt előtt az égfelé nézve, szenvedéstől dicsőült arczczal áll a szeplőtlen anya, négy alak óvatosan, vigyázva viszi a bolt Istenfiát a sirbolt felé. — Úgy van! Ez az ! ! a színvázlat. — Pompás! . | . Bemek! Nekem is fel­tűnt. A komor színek fönséges harmóniája úgy hatott rám, mint Beethoven egyik Mar­cia fimébre-jének akkordjai . . . — Ön valóban kegyes, asszonyom. El­találta. Valóban ezek az akkordok rezegtek, zúgtak lelkem mélyén, az eszme fogamzá­sakor. Én is temettem ezen a napon, remé­nyeket, üdvözítő vágyakat; merész álmokat czipelnek ottan sirjok felé! . . . — Csak fesse meg, alkossa meg azt a képet, úgy a mint ön arra képes, önre nézve alig lesznek többé elérhetlen álmok. Mondja csak, ki számára fogja festeni ? — Egy püspöki templom számára, egyéb­iránt az egész jövő reménye. Előbb el kell adogatnom egy rakás apró képet, hogy megfelelő műtermet rendezhessek be. — S ha nem veszi indiskrécziénak, a tiszteletdij ? — Ötvenezer frank. — Nem sok. Nincs megfizetve. — Tudom, de mit tegyek ? Az ember nem festhet folyton mithologiát, fürdő nőket. — Mondja, mikortájt jött 'ez az ötlete ? . . . Mikor kezdett hozzá ?- Két év előtt, novemberben. — Ah, november elején volt az esküvőm. Igaz j . . . Majd el feledtem. Ön csodál­kozni fog rajtam, hogy igy mentem férjhez. Több, mint barmincz év van közöttünk. Bokonaim azt mondták: hóbortos ötlet! . . Tán ön is hallotta, hogy beteg lettem ; az orvosok azt mondták, egész életemen át nyomorék leszek a fóllábamra és hogy so­hase lehetek valódi asszonynyá. Én ez időtáj­ban kedvet kaptam ismét, hogy fest egessek. Ez volt a vigasztalásom. Zománczy volt a mesterem. Hiszen tudja, otthon is mennyi festéket pocsékoltam el, midőn önt akartam utólérni!: . . . Tanulásközben ismertem meg azt a rejtelmes, csillogó, kietlenül is vonzó világot, a mit úgy hívnak: művész- élet, Megújultak gyermek-leánykorom álmai, vagy tán a betegségtől elgyötört idegek kinja űzött, hajtott valami elérhetetlen utón; elég az hozzá, lemondtam. Majd kerestem Zo'mánczy barátságát, ő mogértett és az ő j neje lettem. Most . . meggyógyultam. Egy pillanatnyi hallgatás utón, közönyt erőszakolva vonásaira, folytató: — Ha nem is teljesen, mégis annyira, hogy alig észrevehető, hogy biczegek. Ezzel belekapaszkodva a festő erős kar­jába, végig biczegett vele a műtermen, még pedig meglehetős gyorsan. E közben tovább beszélt. — Nem is képzeli ön, mily rettenetes csapás az a festői érzék, az a tekintet, mely semmit sem lát úgy, a hogy van, de a hogy lenni kellene I a mely a szürke egy­hangúságba belevarázsolja az ismeretlen tró­pusok 8zimpompáját. Látja, az idő, mely elsuhant fölöttem, mintha el sem múlt volna. Én akkor is úgy láttam önt, ilyen erősnek, ily istentől kiválasztottnak, mint amilyen most. Csak hogy nem volt alkalmam meg­mondani önnek, legkevésbbé volt alkalmam, pedig, hogy ilyenekkel atyám elé álljak. Persze, ön erre azt mondhatja: igen asz- szonyom, önnek alkalom kellett; az alka­lom, melyet két müvem, a Mayflower és a Golgotha sikere képezett? . . . Nem! . . . Én hittem, én tudtam ezt, de a hétköznapi lelkek, a kik anyám halála utón környez­tek, ezek nélkül az alkalmak legyőzheüenek lettek volna. Pedig én csak . művész neje akartam lenni. Azt akartam, hogy nap le­gyek, még pedig oly világ központja, a melyben csak kevés kiváltságosak lélegződ­nek; a melynek fénye, árnya szebb, mint ezé a másiké. Azt hittem, ebben a naprend-. szerben még egyszer találkozhatom valaki­vel, aki bennem mindezeket a vágyakat, rajongást felkőltőtte önnel! Mondja . . .' és ön minderről megfeledkezett, nincs mire emlékeznie ? — Asszonyom, látta ön Mayflowert ? azt a képét, a melylyel a nagy dijat nyertem? — kérdi a festő elkomorult arczczal. I— Láttam. A gyöngyvirág áruló leány nagyon hasonlít reám. — Lássa asszonyom, én azt a képet csak ezekért az emlékekért festettem a tavaszon. — No és a modell ? .... Mi lett a modellel ? A festő zavarba jött. Meglepte a kérdés. — Nos, feleljen őszintén, vallja meg . . ki volt, ki volt? — Egy bájos fiatal leány ; valóban önre hasonlított. — Tetszett önnek ? — Nem tagadom ! — ügy elcsábította!? kiáltotta izgatottan a nő. Eltaláltam? . . . Vagy legalább meg- kisérlette. ? Ne tagadja. Hisz ön is férfi, hús és vér. Ez igy következetes . j Mondja kérem! sürgette az asszony türelmetlenül és jobbjával megtópadt a festő vállán. — De nagyságos asszonyom, mért akarja tudni? — Hogy megbocsássak önnek! — Peleit hévvel, szenvedélylyel suttogva az asszony és szemei bűvös fényben égtek. A festő hidegen szemébe nézve válaszolt: . — Nőül vettem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom