Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-06-10 / 25. szám
Veszprém, 1893. XIII. évfolyam. 25. szám. Szombat, jnn. 10. jolni«“ ■lombaton. lap é.ra: egén évre fél évre tíoBíed így61 12 korona. 6 korona. £vre 3 koron a# szám ára 80 fii. VESZPRÉMI FÜGGETLEN HIRUP Hírlapíród.» : Veszprém, Szabadi-ntcza 514. »1. Hircletéseic : PetVtaoronkénb 12 fii. Nyílt-tér petit-tere 40 fii. Kincstári illeték 60 fii. Ai uj iskola Veszprémben. Veszprém, 1898. jun 10. Alig egy hét még, és Veszprém város népoktatási tanintézetei feltárulnak a közönség előtt is, hogy bemutassák egy évi működéseik ter- ! máséit. És ekkor előáll a többi közt egy jövevény is, ki csendben, minden zaj nélkül kezdé meg, itt működését, ki most szintén figyelmet kér a maga részére, ki szintén azt mondja: „Jertek ide, és lássátok, én is hozzá akarok járulni egy porszemmel ahhoz az alaphoz, melyen az uj Magyarország épületének föl kell emelkedni!“ — Ez az uj valaki f. olvasd, az állami polgári fiú iskola. Meglehet talán, hogy lesznek olyanok, kik azt kérdik: hát ki ő és mi ő; honnan származik; mit keres itt ás minő jogon foglal itt helyett közöttünk ? ?? — Mert annak dacára, hogy már 24—25 év óta itt van körünkben, mégis vannak, kik kevéssé, vagy éppen nem ismerik őt. Hogy ki ó és mi ő, arra ma már nem kisebb államférfiu, mint Appo- nyi Albert gróf felel meg e szavakkal, hogy „a polgári iskola van hi vatva az iparos és kereskedő osztály zömében a magasabb műveltséget növelni, s ez által a hazai közép- osztály igen fontos, fejlődésre sépes, fejlődést igénylő és mindenképen fejlesztendő részének ez tnlajdon- képeni tanintézete, mivelődési műhelye. . .“ E nyilatkozattal egybehangzóig Írja körül a polgári iskola czélját Kovács Albert, orsz. képviselő, midőn mondja: „ .. A polgári iskolát világosan ismerni és helyesen megítélni nagyon kivánatos volna, mert ennek az egész apparátusnak nagyon fontos missiója van a mi magyar életünkben. Megteremteni egy olyan magyar művelt polgári ] osztályt, a melyből egyes alakokat j látunk ugyan már közöttünk, de-1 jelentékeny számban még nincsenek, | a mely osztály pedig a müveit külföldnek a fóerejét képezi. Azt az osztályt t. i., mely két karjával is tud dolgozni, az eszével is, nem is nagyságos ur, s vagyont is tud szerezni és mégis müveit, értelmes s bármely körben használható ember. Ez a középosztály hiányzik nálunk nagy mértékben; és a ki ennek a létrehozására tudna valamit tenni, az bizony nemzetünknek igen nagy szolgálatot tenne.“ — Ehhez a valamihez akartak hozzá járulni városunk ama jelesei, kik itt a polgári fiu-iskola létrehozásán fáradoztak és csakugyan meg is teremtették. Tehát egy magyar müveit polgárosztályt szükség megalkotnunk. Miért? Az a felelet rá: mert nálunk nincs; s mert az ujabbkori államnak az értelmes, vagyonos és független polgár-osztály egyik legszilárdabb alapkövét képezi. Az állam gépezetében nálunk még a nem oly rég múltban is a kövép- nemesség volt a legfontosabb hajtókerék. Ezen kívül ő volt a nemzeti hagyományok, eszmék és vágyak tulajdonképeni letéteményese, ezeknek alkalmas időkben tovább illesztője, a sokszor fenyegetett alkotmányosság meg védelmezője.' — E szerepének és helyzetének okvetlenül változáson kellett keresztül menni a demokratikus áramlatok hatása alatt. Azért indult meg a mozgalom egy uj társadalmi réteg alakítására, már a nagy reformok behozatala előtt. A nagy .átalakulás végre, .megkezr dódött, és tart manapság is. A régi alap megváltozott; de az őt helyettesíteni hivatott egységes, erős és hazafias középosztályt az ő müveit, vagyonos és önálló gondolkodású polgár-osztályával még nem látjuk. Még mindig hiányzik nálunk az a kapocs, mely a születési, vagyoni és értelmi, úgynevezett előkelőségek csekély számát a nemzet legalsó munkás ezreivel szerencsésen, úgy szólván észrevétlenül össze tudná kötni. Pedig, ha a nemzetek ujabbkori s mindég küzdelmesebbé váló nagy versenyében meg akarjuk helyünket állaui, ez összekötő láncz- szemre okvetlenül szükségünk van. De, hogy az alakulandó polgárosztály a modern államban és társadalomban az ót megillető helyet elfoglalhassa és azt a köz érdekében méltóan és helyesen betölthesse, első és főkellék az: hogy értelmes, szakavatott, müveit legyen ! És pedig e műveltségeta^egtisztább, a legÖDzetlenebb nemzeti érzésnek és gondolkodásnak kell áthatnia. Röviden, olyannak kell lenni az uj polgár-osztálynak, hogy méltóan betölthesse azt a szerepet; melyet a középnemesség a maga idejében és annyi századon keíesztül betöltött. De hát hogy állhat elő nálunk egy ilyen, minden körülmények között megbízható polgár-oaztály ? — Úgy, ha a középkorból fenmaradt társadalmi osztályok egybeolvadását ok- és czélszerü módon és eszközökkel siettetjük. Úgy állhat elő, ha, levetkőzvén a régi korból öröklött előítéleteket, minél tömegesebben lépünk az oly pályákra, melyek aránylag rövid időn — kellő műveltség, szakértelem és szorgalom segítségével — vagyonhoz és igy önállósághoz juttatnak: a kereskedelmi és ipari pályára ! Ma már sajtóban, mindenütt hirdetik, hogy minden tisztességes munka nemesit. Egyik legnagyobb költőnk pedig eképen dicsőiti a kézi munkát: „Legnagyobb tisztesség a munka, legjobb czim a mester, s legjobb nemesi czimer: a kézmives a műhely ajtó felett.“ — Csakhogy az a baj, hogy nem igen követjük a buzdító szót Nemzetünk testében még ben- maradt a régi idők és előítéletek eSÍ'6Sy gyökérszála. Ilyen az, bogy I lealacsonyitónak tartjuk a kézi mun- I kát. Úgy beszélünk erről manapság I is sokan, mint a XIV. Lajos korabeli elszegényedett nemesség. Midőn I ezeket a nagy Colbert, ki maga is kereskedősegéd volt egykor, a ke- I reskedelmi pályára akarta kecseg- I tetni, azt felelték, hogy annyira még nem sülyedtek, hogy kereskedők legyenek. És maradtak inkább királyszolgák, mint független és vagyonos polgárok ! — Nálunk a legtöbb elfogult szülő — és itt nincs kivétel polgári osztály, nem polgári osztály között — még mindig papot, ügyvédét, orvost, tanárt stb. akar nevelni gyermekéből erőnek erejével, bár meglehet, hogy nincs hozzá sem neki kellő anyagi ereje, sem fiának szellemi tehetsége. Sőt eli- degenitjük gyermekeinket a praktikus pályáktól, midőn ezeket rémképekként állítjuk eléjök. A helyett, hogy igy szólnánk a gyerekhez: „Lásd, fiam, te jó tanuló vagy, eszed van ; mehetnél tudományos pályára is; de hát az az nt hosszú, sok időt és költséget emészt fel. Azon kívül bizonytalan, hogy czélodat éred-e-? Tanulj te inkább a gyakorlati életnek; azután légy kereskedő, vagy iparos. Most vaunak jóhirü tanintézeteink, melyek arra aránylag rövid időn és alaposan kiképeznek. Szorgalmaddal és munkáddal aztán a jég hátán is megélsz. És ha majd kellő számmal lesztek, kik tudo- mánynyal, érzékkel és bátorsággal | birtok a magyar kereskedelem és í ipar kifejlesztésére, akkor elkezdhetitek ti magatok elhárítani azokat a gátakat, melyek a magyar ipar és kereskedelem kifejlődésének valódi akadályai már századok óta!“ — Ennek ellenkezőjét mondjuk: s az eredmény az, hogy sokan, de igen sokan nem érnek czélt, ezren, meg ezren kénytelenek aztán —% nyomorogni. . . . Államférfiaink 26 év óta folyton fáradoznak a müveit, erős magyar középosztály megteremtésén. Az erre szolgáló eszközök között a legbiztosabbak egyike: a nevelés- tanitás. így álltak elő az ipari és kereskedelmi iskolák, és előcsarnokaik — a polgári iskolák. Ez utóbbiak a gyakorlati életre szükséges általános tudnivalókat a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő mértékben és módon adják az ifjaknak, fölösleges dolgokkal nem terhelik őket. A polgári iskola létrehozója tehát a köz-szükség; i közoktatásunkban azt a tátongó űrt tölti be, mely eddig a tudományos pályákra előkészítő tanintézetek és az elemi iskolák között volt a gyakorlati élet szempontjából. Ez ad tehát a veszprémi áll. polgári fiu-iskolának is jogot arra, hogy helyet foglalhasson a többi népokt. tanintézetek között. Helyesnek kell elismernünk városunk intézőinek ama bölcs előrelátását, mely szerint az uj iskolát akkép tervezték, hogy betetőzését egy háromosztályu középkereskedelmi iskolában nyerje. A város érdekén kívül közgazdasági és nemzeti é:dek szól a mellett, hogy az uj iskola az említett irányban fejlesztessék. Mert: hogy a régi és uj társadalmi elemek mielőbb ösezeforradhassanak, szükséges, hogy azokkal is megkedveltessük a kereskedelmi pályát, kik ettől eddig idegenkedtek. Evvel egyszersmind nagy lépést teszünk a kereskedelem nem- zefciesebbé tételére is ! Az uj iskola e mellett az iparra készülők érdekeit is elő fogja mozdítani. Az el. iskola IV. osztályának befejezése után az ilyenek tendel- kezésére áll a polg. iskola négy osztálya; mely iskola a gyakorlati ismereteket nagyobb mértékben és alaposabban fogja velük elsajátíttatni, mint azt az elemi iskola V. és VI. osztálya teheti. Most már csak az a fő, hogy az uj iskola csakugyan úgy és oly irányban fejlesztessék, hogy kitűzött czéljának megfelelhessen. Érre nézve pedig figyelembe veendő, hogy valamint a kisdedet örökre bénává teheti a felszínes gondviselés vagy egy-egy vigyázatlanság; úgy az ilyen uj intézet egészséges tovább fejlődésének gátat vethet egy-egy elhibázott intézkedés. A helyes és szabad tovafejlődésnek első kelléke, hogy az uj intézet alkalmas helyiséget kapjon. Itt is nagy szükség van az óvatos körültekintésre. Az uj iskolának először is a város középpontja táján a helye. Azon kívül, minthogy a múzsák szeretik a csöndességet, az nj iskola épületének oly tájon kell emelkedni, hol a külvilág zaja nem hat háboritölag a tanításra. Továbbá kellő szabad térrel j kell bírnia a játékra és testgyakorlás tanitására. Nem szükséges, hogy az uj iskola temploma holmi kaszár- nva-stilben épüljön, mely rendesen hidegen hagyja a szemlélőt; sőt azon kell lenni, hogy már maga az iskola külseje és környezete szelid és kellemes benyomással legyen a gyermekre! Szóval nem volna helyes, ha figyelmen kívül hagynék az nj iskola végleges elhelyezésénél a pae- dagogiai, egészségi, szépészeti és es- tetbikai szempontok közül akár az egyiket, akár a másikat. Bizton biszszük, hogy azok, kik városunkban az uj iskola létrehozásán fáradoztak, e nagyon fontos és sürgős kérdést, az uj iskola kellő felvirágozhatása szempontjából fogják megoldani. Udvarhelyi Gyula. A veszprémi ipartestillet reformjai. Veszprém, junius 9. Tek. Szerkesztő Ur! Becses lapjának e bő 24-iki számában, fenti czimen egy javaslat jelent meg, mely a veszprémi ipartestület figyelmébe volt ajánlva, 230 veszprémi iparos által. Mivel pedig ezen javaslat nyilvánosság elé hozatott és részben I engem is érdekel, ennélfogva szűk- I ségesnek tartom erre vonatkozó né- I zeteimet röviden elmondani, remétve, I hogy tek. szerkesztő ur becses lap- I jában ennek egy kis tért fog en- gedni. Én mindenek előtt, habár ezt nem szívesen teszem, kénytelen vagyok kijelenteni, bogy a 230 tisztelt tagtárs nr aláírása sokkal nagyobb sulylyal és érvónynyel bírna akkor; hogy ha ezt mind olyanok irták volna alá, kik az ipartestületnek igazi buzgó tagjai és kik az ipartestület köteletettségeinek minden tekintetben eleget tesznek. De sajnos, hogy az aláirottaknak kétharmadával nem igy áll a dolog; közülük 15—20 pedig nem is tagja az ipartestületnek. Mind ennek daczára én a magam részéről szívesen foglalkozom az általak felvetett kérdéssel. A magam részéről kijelentem előre, hogy én a legnagyobb tisztelője vagyok mind azoknak, kik az iparosok érdekében valami jót, hasznosat és üdvösét képesek alkotni és teremteni; e végből én mindenkinek becsülöm és tisztelem ebbeli buzgalmát és törekvését is, de határozottan rosszalom és elitélem azt, hogy ha valaki akár tájékozatlanságból, akár szereplési viszketegség- bolj akár bosszúvágyból, vagy pedig népszerűségi haj húszasból izgatást követ el oly intézmény ellen, mely igen sok gond, fáradság és anyagi áldozat hozatala mellett, az ország összes értelmes iparosainak óhajtására és kívánságára iktattatott törvénybe. Mivel pedig a jelen fenálló törvényes ipartestületi szervezet igen széles és tág teret nyújt az ipar- ügyek hasznos és czélszerü vezetésére, ez által megvan abban minden jónak és üdvösnek az alapköve, melyre építeni sok szépet, jót és hasznosat lehet. Ezen fontos alapelveket pedig a veszprémi Ipartestület alapszabálya mind egytől-egyig magában foglalja. E végből tehát egészen fölösleges dolog lenne azt, az említett 12 ponttal kibővíteni. Az uj ipartörvény teljes autonómiát vagyis önkormányzati jogot ád az iparosok kezébe, de ha mi ezzel élni nem tudunk, úgy ez sem a tört ény-, sem az alapszabály hibája, hanem nagyon természetes, hogy a miénk, de az már régi megszokott dolog és emberi gyönge- ségünk, hogy a hibát hajlandóbbak vagyunk mindig inkább másban ke' resni, mint önmagunkban. De most már lássuk a reform- tervezet 12 pontját, hogy vájjon mily alapeszméből indul az ki és hogy tulajdonkép mit követelnek általa a tisztelt aláirt urak? 1 - só pont.) A jegyző fizetése leszállittassék és az saját keblünkből választassák, vagyis más szóval, hogy az iparos legyen. Ezen első pontra felvilágosításul, azt hiszem, elég lesz csak annyit megemlitenem, hogy ezt az iparles- i t.ület elöljárósága minden kétes eset- . ben megkísértette, de arról győződött meg, hogy ez sikerre nem vezet és alig is. lehet erre a legcsekélyebb kilátás is. 2- ik pont) A házbér leszállítása. Ez jelenleg 160 frt ; ennél olcsóbb tisztességes hivatalos helyiséget, azt hiszem, senki sem tud előteremteni, privát helyen pedig a hivatalos helyiség fel nem állítható, mivel ott a nyilvántartó-könyveléseketfmit a törvény előír) vezetni lehetetlen, de másrészt a központból sem mozdítható az el. 3- ik pont.) Erre nézve az ipar- testületnél való állásomnál fogva véleményt nem mondhatok ; csakis azt jegyzem meg, hogy a pénztárnoki kezelés lelkiismeretesen vezetve, évenkint legkevesebb egypár havi időt igényel. Kérem tehát ezt e szerint elbírálni, bárkinek a részére. 4- ik pont.) A testületnél teljesítendő felszolgálat. Ez most jelenleg havi 12 írtért történik oly személy által, kivel mindenki megvan elégedve, aki ót közelebbről ismeri és amely szolgálatot olcsóbban és jobbaD, az igazat megvallva, egyik iparostársunk sem teljesíthet né. 6 ik pont.) A kontárok megfékezése. Ezen szó aunyira belenyúl az iparos-életbe, hogy ennek egyes különféle értelmű felfogásait és részleteit itt bonczolgatni teljes lehetetlen és igy erre vonatkozólag csak annyit emlitek meg, hogy ameny- nyire az ipartörvény ezeknek korlátozását megengedi, azt az ipartestület kötelességének tekintette mindig és nem is mulasztja azt el, ha ez iránt nála panasz emeltetik. Meg emlitendó azonban az is, hogy törvénytelen dolgot pedig senki kedvéért nem követhet el. 6- ik pont.) Mivel ez teljesen ösz- szefüggésben áll az előbbivel, ennek értelme itt önmagától elesik. 7- ik pont.) Hivatalos órát he- tenkint csak egyszer kelljen tartani. Ezt a számos ügyek elintézése sehogy sem tűri meg, de maga az ipartörvény szelleme smjn E pontban emelt vád is méltatlan, mert az igazságnak nem egészen felel meg. 8- ik pont) A kántor-fizetések, vagyis az évi tagdíj leszállítása. No ez úgy sem sok; a fizetés pedig nagyon is meg van könnyítve. Ez tehát kisebb összegre le nem szállítható, még a legjobb akarat melllett sem. Mert ez még a társula€ TÁRCZA. Dicsének — egy lóhoz. A Derby-nyerő „Gourmand“ csődörhöz. Tapsolj Magyarország, de minden erődből I Százezer koronát nyert minap egy csődör, A. Batthyányi grófé! Most lett három éves, És már ilyen dicső, nagy tettekre képes I Szereti is őtet gavallér gazdája, Szívesebben néz rá, mint egy szép leányra. Oh Gourmand, engedje meg nékem kegyesen. Bogy Önt méltóságos lónak nevezhessem! Be vegyi rósz néven egy szegény ördögnek, Azt, hogy per tu nem mer verset Írni Önnek, Bisz Ön annyi pénzt és babérkoszorút nyert. Bogy nem iszik velem, tudom soha brúdert, Bedig ön bizonynyal pezsgőzik ám folyton; Big én szomjamat csak Dunavizzel oltom. Oh Gourmand, engedje meg nékem kegyesen, Bogy Önt méltóságos lónak nevezhessem / 4s egy miniszternél Ön nagyobb ur sókkal, On nem társalkodik, csupán mágnásokkal; Lám, Baross miniszter éveiig dolgozott, ■4 magyar nemzetnek javán fáradozott; S mikor bevégződék nagy pályafutása, Ötezer farint volt összes hagyománya, h Gourmand, engedje meg nékem kegyesen, Bogy Önt méltóságos lónak nevezhessem! TWja Méltóságod, hogy Önt Magyarhonban p'eser tanító irigyeli mostan ? esázezer munkás, sovány keresettel Te°É*0’r oLtenem, kérlek szeietettel. Mii forr“sa vagy minden bölcsnek, jónak, Oh c nem *erem*ettól engem versenylónak?1 Bu ou£mand; engedje meg nékem kegyesen, tt9y Ont méltóságos lónak nevezhessem! Tisztelet, becsület bármilyen munkának! És Ön a futásban mégis csak kifáradt. Bár a rengeteg pénzt két perc alatt nyerte, A többi paripát küzdve lefülelte: Sok mágnás ellenben, mióta szü1eleit, Még egy hatos ára munkát se végezett. Oh Gourmand, engedje meg nékem kegyesen, Hogy Önt méltóságos lónak nevezhessem I ön egy pár év múlva a ménesbe kerül, S polgári házasság jul osztályrészéül; Lesznek szép csikai, akik gyors futással, Hátukon tízezer forintos lovászszal Hirdetik, hogy milyen dicső volt 0 apjuk, S pénzét a szegény nép elvesziti rajtuk. Oh Gourmand, engedje meg végül kegyesen, Hogy én Önt kegyelmes lő urnák nevezzem! Seress Imre. á daka-i románcz. Irta: Babay, Kálmán. Fehér a táj köröskörül, egy-egy fekete kánya röppen a tiszta, hideg légben, le-le- csap az ország útjára felszedegetni a szánokról lehullott potyadékot A kelő nap fényétől szikrát vet a megfagyott hópihé; annak a vígan szaladd szánkónak csengetyüje, mely Litért elhagyva most kapaszkodik fel a Disznódombra, messze elhallatszik a rónán. Négy tüzes paripa röpíti a fatalpu paraszt szánkót, melyen két déci bundás Slab. húzta nyakig fejébe a bárány béléses süvegét. Amint a Disznódombot elhagyta a szán és rátért a veszprémi kanyarulatra, puska dörrent el, az ezüstös erdőaljban, melyre felágoskodott a két első paripa; de a vasmarok, mely a gyeplőszárt tartotta, egy rántásra megállítja a prüszkölő állatokat. Két veszprémi szűrös atyafi lép ki a galagonya csalilbél, az egyiknél még füstölög az imént eldörrent fegyver. — Te vagy Gáspár ? — hangzik a szó a szánkéról. Meglepetve áll meg az ut partjánál a fegyveres ember, vékony fekete szemöldökét összerántva, fürkésző pillantással tekint a déci bundás alakra. — No csak lépj közelebb, czédulát hoztam számodra. Es mialatt felezihelödik az ülésben, hogy azt a szóban forgó levelet előkeresse, mosolyogva motyogja: tudtam, ha sz ezüst csengőket felrakom s a négyest neki szalajtom, előcsallak a sűrűből. Gáspár átvette az előkerült levelet a kalendárium egy kitépett lapjára meghigitott eseteiével néhány rend ákombákom volt oda vetve. Nyúlánk, magas, alig 25 éves vékony képű barna legény ez a Gáspár; amint vörösre fázott kezeivel letörli a héharmatot piczi pörge fekete bajuszáról, ott állott a szánké mellett a czédulát olvasva Veszprém- megyének leggyönyörűbb, — de legveszet- teb birü — betyárja: Pap Gáspár. Egy néma intésre a másik szűrös atyafi megfordítja a gőzölgő állatokat s a topor- zékolé paripák vihogva röpítik a pille jármüvet vissza, Mezőföld felé, bonnét érkeztek. * Egész sessiéja volt Pap Jánosnak Lepsényben s egyetlen gyermeke, ki, hogy katonának el ne vihessék Olaszországba, 18 éves korában beállott az uradalomba kocsisnak. Mert olyan egy fara törvénye volt a magyarnak, hogy nemesi portáról tilos volt katonát fogni. Az enyingi pandúrok 3 évig lesték Gáspárt, ki 3 év után megunva a zaklatást és bujkálást, eltűnt a faluból s vele együtt eltűnt az uradalomnak két leggyorsabb réptü lova. Ezen kezdte; s bár a lovakat később felismerték egy karczagi vásáron, de a legénynek nyoma veszett egy időre. A mint az idő múlt, itt is, ott is felhangzott a Bakony aljában garázdálkodó uj betyárnak rémes kalandja. Egyszer Világosból terelt el 12 tinót, másszor meg a berhidai öreg abrahám boltját verte fel. Fényes nappal megállította a Miklés-napi vásárról hazatérő palotai mesterembereket s elszedte pénzüket ; igaz-e, nem-e, egyik intéző volt a híres kajári rablógyilkosságnál. Bakony alján lassanként rettegett lett Pap Gáspár neve, s kézrekerithetése végett egész pandurraj mozgésittatoti. Mezőföld két nagy községébe: Enyingre s a főbírói szállásra; Szilasra. Mondani is fölösleges, bogy Pap Gáspár ő tőlük iriss, jé egészségnek örvendett; mert a régi idők e nevezetes specziálitásai nagy hatalmak voltak a falusi lakodalmakban, de ha a rengetegnek kellett neki menniök, szépen haza került valameny- nyi. Nem is csoda, feleség, gyermek várta otthon jöttoket. Bakony alján, a Mezéföldről Veszprémbe vivő országút mentén nevezetes két csárda volt ez időkben a felső- és alső-daka-i. Igazi betyárfészek mind a kettő, a jámbor mező- földi nép még fényes nappal is sebes vág- tatással hajtott el előttük. Felső-Daka hírben is felette állott az alsónak, mert itezése : Sátor Márton, eltekintve attól, hogy orgazdája volt minden betyárnak 8 e miatt ösz- szeköttetósben állott a túl a Dunaiakkal, maga is tekintélyes betyár-hirnévuek örvendett. Voltakép maga Műfűit tette ki it- ezésnek bandájából, hogy legyen egy biztos tanyája itt a Bakony alján, kivel a Balaton sarkához, honnét üldözés, vagy statárium idején könnyű szerrel át lehessen váltani Somogyba. Sátor uram csárdája azért mégsem a gazda veszett voltának köszönte hírét, olyan betyár- maraszté virított mestergerendás szobájában, a minő nem nyilott 7 vármegyében. Kecskemét tájékáról bozta azt a dundi, ropogós derekú, barna piros leányt, ki reggelig képes volt inni a busuló betyárral, ez elázott, maga józan maradt, s ha Putri, a mindenes alakja megjelent a söntésben, 10 perez múlva * jöhetett a tollas pandúr, szine világát se | látta a betyárnak. — Bunkót hoztam Márton Bátyám, zsidó pénze égeti a zsebemet, — állított be hozzá legelső ízben Pap Gáspár. — Jól van szégám, kerülj belül, engem már nem éget, mert becsületes embertől jön hozzám. — Neked meg suba pántlikát a hajadba, ha elfogadod. — Vigye a szeretőjének, jobban kell annak. — Az után járok, azért hoztam hozzád. Először Gáspár lett bolondja a csárdás leánynak, itt nezott el az a temérdek vagyon, a melyet Gáspár összeharácsolt, utóbb meg Zsófi; nem volt a betyárnak lépése, hogy azt a leány ne tudta volna. Jól is ment minden addig, míg az a görhes bojtár, a Pénzes Istók meg feleségesedett Geleméren. Gáspár megtette neki, hogy elment a lakodalmára. Gelemér egy rozoga tanya a veszprémi útban, fél órányira a várostól, melynek bérlője Selyem András uram 4000 hold erdőn teljhatalmú ur. Selyem előtt akárhány bir- kás volt Geleméren olyan, ki nem sajnált 20.000 pengőt leolvasni a magyar nemességért, a melyre Selyem uram már csak azért sem vágyakozott, mert az 20.000 pengőbe került. De mit is használt volna neki a nemesség? Egyetlen gyermeke volt csak, az is leány, aki 20,000 pengővel biztossab- ban elkel, mint a kutyabőrrel. Ismerték is a boltosok Veszprémben a geleméri Selyem Lidit, ki ha pénteken belédnlt a heti vásárra, selyemben meg pántlikában ment vissza Gelemérre a portéka. Mikor a futó betyár kitánczolta a lakodalmat Geleméren, Selyem András szivessen látta. Jé a birkásnak ismeretségben lenni az e fajta néppel, mert akkor nyugodtan al- hatik födele alatt. Ahogy másodszor is ellátogatott hozzá a betyár,, megkínálta itallal, meg szalonnával, ahogy dukál. Hanem mikor észrevette, hogy a leány ki-kiáll a kapuba ! és sóvár pillantásokat vet az erdő felé egy I tabé pregócsot elmenesztett testvér öcséhez Somogyba, hogy nézzen valami bérlet után ott az ő számára. Nagyobb nyughatatlanságot csinált Daká- ban Gáspár geleméri látogatása, a szerelmes csaplárleány kitalálta a mágnest, a mely szeretőjét oda vonja. Mig addig alig volt nap, hogy Gáspár él ne látogatott volna Zsófihoz, a Pénzes Istók lakodalma ntán hétszámra is alig látta, akkor is olyan kölletlen volt az ember, mintha vadalma lett volna a leány ajaka. De ha azt gondolta volna a betyár, hogy a szerető leányt kijátszhatna, nagyon rosszul számított. A betyárok társasága, | ezéda élet, a folytonos mámor, a minden pillanatban bekövetkezhető meglepetések, a halállal való örökös játszás megölték benne a félelmet, a női gyengédséget, szemérmet s mint a kölykét és párját védő nőstény farkas, minden elhatározásra kész, semmit meg nem fontold, a pillanat hatása alatt élő, szerelméért a halál torkába rohanó temperamentuma súlyos végzetként lebegett a hűtlen kedves feje fölött. Ebben a lélek- állapotban küldte el a leány levelét Putritól a betyárnak, szakitva mindennel, elszánva magát a legvégsőre. Vagy? vagyl Gáspár, hogy Zsófi levelét elolvasta, bevette magát a márnái rengetekbe, honnét alkonyat tájban azzal az elhatározással indult Gelemér felé, hogy Zsófit nem látja többé az életben. Nem füstölt a geleméri puszta kéménye, üres, kihalt volt a háztájék, mintha minden elköltözött volna belőle. Egy fekete komondor létott-futott a kisajté körül, keserves vonítással keresve a nyílást. A mint az ismerős alakot meglátta a ház felé tartani, vig nyüszítéssel ugrálta körül. Egyetlen lélek volt a tanyában, a görhes bojtár: Istók, az is, mintha csak a betyárra várakozott volna. — Hát a többiek? I — Nincs itt ogy árva lélek se már. . — Lidi?
