Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-04-14 / 16. szám
XIII. évfolyam. 16. szám, Veszprém, 1893. Péntek, ápr. 14 Regjeién. miuden nomtaion. .A. lap Ära.: Egész évre 12 korona. Fél évre 6 korona. Negyed évre 8 korona. Egyes Izéim Ara 80 fii. Hírlapíró Aa.: Veszprém. Szabadi-utcza 614. W. XSÍxö.etéeeJsz Petiteoronként 61* Nyilt-tér petit-tere 40 fii. Kinostári illeték 60 fiiA tegnapi tűzvész. Veszprém, 1893. ápr. 14. Azt a napot, akik itt Veszprémben átéltük, láttuk, átéreztük : azt a napot nem fogjuk elfeledni soha. Megértünk sok veszedelmet, csapást — és azt hittük, hogy immár ismerjük a tűzveszedelem erejét, hatalmát. Hát ma olyan napot értünk meg, melyhez foghatót e város még nem ért meg, mely arra tanított meg, hogy „Embernél a bölcselem ; Istennél | kegyelem !“ Homo proponit — ueus d i s p o n i t. így mondja ezt az Írás, az öreg filozófia. Ezt az öreg igazságot ma borzasztó áron ismerte meg városunk. Tervezünk, légvárakat építünk, mint ahogy az szegény emberekhez, szegény városhoz illik. Készek vagyuűk vabankot játszani a jobbjövő reményéért; föl akarjuk tenni az egyedüli ntolsó garast, a pót adóterhet is érte; aztán csúffá tesz bennünket, minden légvárastól, egy rövid pár óra. Hogy ez az utolsó garas, amelyet most blattra teszünk, amel\ et e szegény városból tudja Isten hová, Piripócsra küldeni akarunk, rég megtalálta vo'na már itt a helyét, lett volna ily rettentő istenátka- veszedelem ellenében jó védekezé- , sünk .... pénzalappal biró, erŐ7 teljes tűzoltóságunk s vízvezetékünk, melyről annyi évtizeden át hiába prédikál e lap s a tűzoltók parancsnoka s a mely a mai veszedelmet bízvást a kár egynegyedére szállította volni le. De nem rekriminálunk. A vádnak, panasznak ma helye nincs. Mind bolond ember az, aki panaszkodik. Erkölcsi testület és város pedig vessen magára, bahogy oly rettentő ostorcsapást kap a végzettől, amilyent teguap átszenvedett. Meg fogjak ezután ismerni, hogy mire van igaz, szükségé a városnak; hogy mire kell itt megfeszíteni e szegény polgárság pótadóterhét. Rossz gazda az, aki nem csinál elébb rendet a saját házánál; uem csinál annak biztos alapot s utolso hitelét kétes, senki és semmi által nem erősített remények koczkajara teszi föl. Előrelátás, komoly, józan férfiak, e város elei itt, ebben a lapban, I ja. város közgyűlésein csak a múlt ■ bét napjain is beh sokszor hangoztatták azt, hogy e városuak (ha éppen fölös jövedelmei lehetnek) azokat első sorban városi szükségletekre fordítsuk. A vízvezeték szükségletét mindannyian hangoztatták. így Dr. Ó várj, Magyar, Rainpr echt, M a r g a 1 i t, Dr. B e z e r é d j, K o- lossváry, Dr. Spitzer, Dr. H a 1 a s s y, Balogh és Fehér tanácsosok, Dukovics és vele az iparos- és kereskedo-osztálybol számosán. Foganatja nem lett semmi jo tanácsnak — more patrio. Mert mint a városi dissonans hang, Rainprecht Antal konstatálta, „annál szívesebben kapkod valaki a hiú reméuyek után, minél nyomorultabb, szegényebb.“ t— Reméljük, más idő, más gondolkozás járja itt ezután. A meglevő status-quo alapot nem tesszük kocz- kára ezután és saját erőinket, hitelünket első sorban a magunk biztonságára, polgárságunk védelmére használjuk fel. így segéljüuk magunkon. Aztán segit az Isten is. A tűzvész kitörése. Délután SIA óra volt, mikor a tűztorony vékonyhangu rémes kon- gása megszóllalt. Szomorú hang. Valamikor lélekharang volt. Akkor egyetlen lelket siratott,; ma egész családok, város- 1 részek pusztulását sírja. Döbbent mindenki. Irtózatos északi szél süvöltött végig a városon s első pillanatra is átérezte mindenki i vész nagyságát. Pillanat alatt tereken, utczákon künn volt a nép. Kereste, nézte, bot van a tűz | Porfelhőket kavart a levegőbe a szélvész utczaszerte. Kérdezősködve, kiabálva szaladtak . erre-arra — mig előrobogott a tűzoltóság, gyalogszerrel vonván hyd- roforjaikat, föl a palotai úti meredeknek . . ! ekkor tudta meg a város, hol a tűz ? Rohamlépésben jött a honvédség is- Őrnagyuk I tiszteik általán gondos lelkiismeretességet, legénységük pedig a vagyon mentése s annak őrzése körül elismerésre méltó szolgálatot te'tek. ^ A tü_z_a Cserhát,-utczában tört ki. Pap Sándor takács házában, ki azonban nem abban a házban lakik. Két lakója lakta a végzetes házat. C 1 e k ö József csizmadia a hátsó részen, mely a völgyi kútra néz, elől pedig Schwartz Jakab szabó. Bizonyos az, az összesszomszédok, kik szintén leégtek, úgy állítják, hogy a tűz Pap Sándor háza hátsó részén gyulladott ki. Először észrevette a tüzet a szomszédos ház, Olschár János csizmadia segédje B o l v á r y Károly. Ez kirohant az udvarra, felverte a háznépet i az utczát vizért, de persze az nem vo't sehol. Mire visszatért a mühelj'be, az ő gazdája háza is égett már. A vész bekövetkezett. A láng átcsapott nemcsak a szomszéd házakra, de át a jobbról s balról levő utczák házaira is. Perczröl perezre meggyűlt a ke- rekeskut-uteza i a másik oldalon lévő olajmalom-utcza is. Mind a három utcza szűk ; kocsival alig járhatók különben is. Most pedig a lángok tüzfátyolt borítottak fölójük, a tüzes füst végig hőmpöly- gett a házsorok közt. Hát oltásról, mentésről szó sem lehetett. Égett egyszerre három utcza jobbról balról. A vasút felé való olda- lou lévő tűzfészek lenyúlt a völgyi kutig s felemésztett mindent, mit útjában talált. Még nem ért a tűz a palotai-ut déli oldalára, amely utczasor többnyire cseré p-zsindellel födött, mikor ez utczasoron s a nagy vásártér északi oldalán átcsapva, a vásártér túlsó oldalán 3 helyen is megjelent, a tíízkakes. Égni kezdett a postaépület. Azt leverte Győré postaszolga; égői kezdett a Todesco-báró és Hets- bázak gazdasága és a Zuschmaun- vendéglón túl levő kertben egy szalma-kazal. Most már se jótanács, se hidegvér nem segített. A tűzoltók parancsnoka dr. 0 v á r y ezerielé osztotta az ő csekély önkéntes csapatát, akik derekasan meg is feleltek kötelességüknek. Jenöfi alparancsnok | a többi altisztek mind, elfúlva füsttől, bőségtől, az önfeláldozásig teljesiték főparancsnokuk rendelkezéseit. Aztán kigyult a palotai ut mindkét oldalon. Képtelenség volt az átnyaldosó füst- láng és sziporka-tengeren át, átszabadulni mentésre a „Szarvas“- vendéglóböz. Menthetlenül égett ott el a Dör- gicsey János féle házsarok-tómb (a vasútról befordulólag) a véle szemben lévő nagy Galamb-ház; innen rátapadt a tű;nyelv a Szarvasfogadóra s ott meghagyván egy értéktelen nádasfészert, fölette a drága épületeket mind. Eközben raeggyuladt a vásártér déli oldala mind. A Galamb-háztól, Politzer Áronig. Csak egy épület mentette meg a Politzer-sarkot. Ha ez is kigyul ! a város legértékesebb része, a szabadi-uti rész veszve van. Ott is burczolkodtak a pinezékbe az értékes holmikkal akkor, mikor borzasztó robajjal ledült a vásártéri nagy Bruck-ház j tűzfal a s áttörvén az emeleti lakás plafondját, Boór József telekkönyvvezető egyik szobáját a tűz ellepte. Szita honvéd- tiszt segédkezett abban, hogy ez a ház belülről is el nem égett teljesen. Emberfeletti erővel folyt a küzdés minden oldalon. Óváry tüzoltó- főparancsnok összeégett arczczal hol itt ebben az utczában, hol a vész más helyén parancsnokolt; de persze az elementáris végzet- szerű isten-csapásával ő sem boldogulhatott. Pedig segített, engedelmeskedett neki nemcsak — törvényszeriut a katonaság, — a polgárság | a ká- dártai örökjószivtt derék tűzoltók, Nagy Sándor vezénylete alatt.... de minden ember, aki ezt a borzasztó munkáját látta, segítő akaratának bénultságát vele együtt érezte. A palotai-utcza végén se ki, se be, senki se szabadulhat. Ott ég a balsárkon a Marton-bolt, a másik oldalon a nagy Galamb-ház. A vásártérről sem lehet odajutni a „Szarvasihoz, hogy ég-e, nem? Amott az összecsapó láng, itt a dobány-nagytözsde borzasztó égése dönti a füstgomolyokat oly tömegekben, hogy azokon áttörni lehetetlen. Órákon át igy tehetetlenül nézi a polgárság. Aztán hire kél, hogy Szabó Imre képviselő emeleti lakása belül ég. A szomszédos llefs-ház s Cseresnyés belső majorja már égtek. A tü/.oltőság, parancsnoka intézkedései szerint, k i v ü 1 r ü 1, az al- táuon át megtámadta a tüzet i elfojtotta. Elégett a képviselő salonja, fogadó, terme sok értékbolmival együtt. A tűzvész által okozott kár mintegy 300.000 frtnyi. Ma éjjel, mikor csak óriási íára- dás után állapítható meg leégett polgártársaink névsorát 1 az elpusztult épületek szomorú listáját j nem áll módunkban a borzasztó csapás teljes képét ecsetelni. De azt láttuk, mikor az olajmalom-utcza égett házait konstatálni akartuk, hogy ott a völgyi kút sziklatörmeléke völgyében sok égett család tölti a mai éjjet szabad ég alatt s az apák, anyák a mentett holmik rongyaival törekszenek megmenteni áldatlan kicsinyeiket — az éj borzalmai ellen. És láttuk a rettentő szerencsétlenség sok oly képét, melyet ob- jectiv újságírói toll le nem irhát, mert az ott az irgalom, könyörület és emberszeretet hallgatag munkájának lehet helye csak. Holnap, e város szomorú hetivásárán, nézzék meg, polgárok, azt a szörnyű képet. Koldussá lett ott sok olyan ember, ki becsületes, takarékos volt teljes életében ; gondos, jó családfentartó volt; csak egy-két nap előtt is a város közérdekei javára munkált esze és anyagi ereje teljéből. Polgártársak! Ezekről se feledkezzünk meg. A legszegényebb károsultakról gondoskodói fog ma reggel rögtön a városi hatóság. A polgármester ki fogja doboltatni, hogy a rögtöni segélyre szorulók, segély végett jelentkezzenek a városháznál. Ilyen nagymérvű segélyezésekre, nincs ugyan 9eminő alapja a mi szegény városunknak; de hiszen van még Emberszeretet a világon; van még becse a tisztes magyar sajtó felhívásának; vaunak önzetlen emberek, kik veleéreznek a nyomorúsággal és tehetségük szerint odaáll- nak melléje, azt mondván: „N e csüggedj ember, mi is itt vagyunk!“ A város hatósága bizonyára rda vagy holnap segélyező-bizottságot fog alakítói a beállott szerencsétlenség alkalmából. Támogatni fogjuk e bizottságot mindnyájan polgárok, akiket a mai szerencsétlenség nem ért. Mi is, a mi hirlapirodánk is megteszi az a kötelességét s e czélra megnyitjuk a gyűjtést tíz forinttal. A hozzánk küldendő adományokat, átvétel után azonnal áttesszük a segélybizottsághoz s nyíltan nyugtázzuk. Pénzbeli, élelemszer vagy ruhanemüek is egyaránt enyhítik az égettek nyomorát! A szerencsétlenség áldozatai ezek: Kecskés János, föleim., 1 ház. Varga István, csizmadia, 1 ház. (beégett). Gémessy Dániel, csizmadia, két,utczára átnyúló 3 épülete, raktárral | a pinezében elhelyezett nagy híranyaggal. (Porrá égett.) Hermán János csizmadia 1 lakháza, Csőkör Sándor hentesné bédakával földig leégett. Sörös Zoltán ügyvéd 1 lakháza. Náthán Mór, zsibárus, 1 ház. (Mindene elégett.) H e t y e y József, püspök uradalmi gazda 2 épülete porráégett. Rigó István szürszabó 1 lakháza. Streit Manó czip^sz 1 lakháza. Baum Fülöp, tanitó, 1 lakháza. (Beégett.) W e | s z-ház, (Diener-család bérlete), 1 épület; főidig égett Galambos Gusztáv, birtokos, 2 épülete földig égett. Özvegy Horvát.hné 1 lakháza. Fülöp József kovács 2 épülete, (Berger borkereskedő bérletében), porrá égett. Z a p 1 e t á n Antal műépitész ujonépült 3 szép épülete elhamvadt. Özv. H a k 1 y Mártonné 3 épülete teljesen leégett. Steiner Mór (lottó-gyűjtő) 1 lakháza s két épülete, egy bolt kivételével, porrá égett. A báró T o d e s c o-féle nagyvázsonyi uradalmi fadepó 5 épületével s a 3000 méternyi tűzifa háromnegyedrészével (Stern felügyelőnek a vásártérre néző boltbajtásos s vassjtóval, spalettel ellátott lakása is meggyűlt s mindene porráégett). H 11 s Pál 1 lakháza s 2 melléképülete. (Mindenestül elégett.) A Bezeréd j-B é k á s s y-ház 1 melléképülete. Cseresnyés Nándor 1 belső épülete. (Innen a tüz-daemon szeszélye átcsapott a posta épület- s Zusch- mann-fogadón á% ennek majorságos területére s ott leégetett egy szalmakazlat. A postaépület kigyulladását G y ö r y levélhordó vette észre s felrobanván a födélre, lecsapkodta az égő zsindelyeket; a Zuschmann-vendéglőt pedig csak a Balog-tó szomszédsága mentette meg. A kétségbeesett báznép elárasztotta a tetőt vizzel.) A tűzvész áldozatai. A legszomorubb adatok ezek, melyekkel im beszámolunk. A kórházban most a jó apáczák ] — három összeégett embert ápol- i nak; ősszeégett torzalakok, testük telve sebekkel; egyikük még alig pár óráig él. Egy fiatal asszony ez, hat hava áldott. Gyönge teste nyers hús; fájdalmai irtóz- tatóak. Mikor a Cserhát- és Kőkép-utcza már lángban állt, Hirschl Lajos, Kollin Lázár czipész segédje segélyére sietett Streitéknak, menteni akart ö is, de körülöttük leszakadtak az égő házak ereszei, az égő kapuk ; ruháik meggyuladtak s igy menekültek darabig, mig összerogytak s segítő emberek mentésökre jöttek. Hirschl és Streit a kórház földszinti nagytermében fekszenek. Eszméletnél vannak, de szemeik, szájuk összedagadt. Bár telvék égési sebekkal — életük nem forog ve- szélybeu. Azonban a szegény Streitné any nyira összeégett, hogy alig van emberi alakja. Nyers, pörkölt hustömeg szegény j az agónia deliriumával vivődik. Nem ad többé másnak életet — az övé is elveszett. Őt az apáczafönöknő ápolja; a másik két beteget külön-külön egy-egy nővér gondozza. Édes anyja ott virraszt a hal dokió ágyánál, sirav, zokogva. Benkő István, Becsák Ferencz, Czollenstein Ferencz, Csolnoky László, Gémessy Dániel, Krnusz József, Kompolthy Tivadar, dr. Óváry Ferencz, dr. Rédey Gyula, Spitzer Mór, Szabó Imre, Udvardy Gyula, Weisz Elek és Werner Károly. Fölkérte ezután Szabó Imre bizottsági elnök urat, bogy miután Csolnoky főügyész, ki a városi közgyűlés által tett kérdéseket a kormánynak előadta, még nem érkezett haza — terjeszsze elő a küldöttség eljárását. Szabó Imre elnök erre röviden egybefoglalta a kapott ministeri válaszokat, miután azonban ezek által az 5 szemelje is érdekelve volt, tartózkodott azok bővebb kommentálásától. Ezért kötelességünk a küldöttség eljárását, teljes hűséggel részletezni. Szabó Imre küldöttségi elnök d. e. II órakor vezette a bizottságot az országházba, a miniszteri fogadó terembe. A kereskedelmi miniszter e pillanatban az ülésteremben létén, 6 nmga Wekerle miniszterelnök, ki a fogadó terem előtt állt, megtudva Szabó Imre nrtól, hogy mi czélból van itt a bizottság, szívesen hívta meg úgy Szabó Imre kép viselőt, mint a bizottságot, hogy addig is, míg minisztertársa eljöhet, vele beszélgessék meg a veszprémi vasutügyet. _ Rendkí vüli szívélyességgel fogadta, azután a bizottságot, melynek tagjait a 'küldöttségi elnök neki egyenkint bemutatta, s dr. Spitzer Mórral, kit a polgári kaszinó disztagsági oklevele átadása alkalmából látott, azonnal megismerve, beszélgetni kezdett vele. Csolnoky főügyész intézte aztán ő ex- cellentiájához azt a kérdést, hogy ama 20 %-nyi jő ve del mi többlet-visszatérítést, melyet a kormány az egykor regáletulaj- Idonos s most kezelő városoknak ad, csak a város által tényleg birt regáleérték arányában, vagy a város területén volt ösz- szes regálék után adja-e? ■Eire az volt a válasz, hogy a városban volt összes regálék után számítandó We 20 %. A veszprémi vasutügyeket alaposan is=_ meri e szinte bámulatos, hogy pl. a hajmáskéri átmetszésnek nemcsak távolsági, de költségkülönbözeteit is csaknem pontos számadatokkal ismeri. Kovács Imre, Rosenthal Nándor, dr. Rhédey stben vázolták azután a városi ipar tönkremenését 8 azt, hogy a vasútra nagyobb áldozatra nem képesek, mire a miniszterelnök- kf- ® - jelentette, hogy Szabó Imre őt már teljesen informálta ez iránt; tndja e szo- Imoru viszonyokat, de sajnálatára nem biztosíthatja a bizottságot ez ügyben a kormány pénzbeli támogatásával, mert az e czélra rendelt igen kis alap már rég teljesen kimerült. — Majd a nyáron, — igy szólt aztán a küldöttségi elnökhöz, — talántán megjavul valahogy a helyzet, akkor még egyszer megbeszéljük s hacsak lehet, nyélbe sütjük a dolgot! Szívélyesen kezet fogott ezután a bizottsági tagokkal s visszatért az ülésterembe, honnan ép akkor jött ki Lukács Béla kereskedelmi miniszter, a küldöttség elfogadására. Bemutatás után, Szabó Imre magvas, minden kifejezésében velős, átgondolt beszédben, nemcsak a depntatió czélját ä kérdéseit, de a dombovár-veszprémi vasút- ügy egész történetét s mai állását mondotta el a miniszternek oly preczizitással* hogy aki tán sohse tudott e vasútról semmit, az előtt is tiszta tükörként állhatott az ügy. A miniszter szótlan hallgatta végig a s aztán kijelentette, hogy ismeri az egész dolgot; a Szabó Jenő miniszteri tanácsos által Szabó Imréhez küldött átiratról nemcsak tudomása van, de az az ö beleegyezésével s akaratával íratott s expediáltatott. Csolnoky főügyész erre azt magyarázta a miniszternek, hogy ép ez a leirat a város létérdekét teszi koczkara. Mert ha Hajmáskéren épül, a leirat szerint, a főállomás, akkor a város forgalma tönkre megy ; ha pedig ennek megakadályozására a város 383.000 vagy bár kisebb, de jelentékeny összeget volna kénytelen áldozni, akkor ez oly teher lenne a váró Ta, hogy ez alatt szintén összeroskad. Erre kijelentette a miniszter azt, hogy a kormánynak sem most, sem azelőtt nem lehetett olyan intentiója, hogy egy város romlását előidézze. Az, hogy a főállomás Veszprémben vagy Hajmáskéren ópite8sék, nem a kormány, de tisztán a vasutengedményesek tervezése. Az ő dolguk, hogyan és mint tervezik olcsóbban a vasutat. Igy tehát tisztán alku targya az, az engedményesek s az illető város, vagy érdekeltség közt, hogy merre épüljön a vonal ? A kormánytól feltételezni nem lehet, hogy bármely város virágzása ellen közreműködjék. Dr. Úváry Ferencz erre konstatálta, hogy a vasútra való eddigi összes részvényjegyzés a , Veszprém* -főállomás feltételével szavaztatott meg, így adta meg 1 400.000 frtot a vármegye is. Szivére köti a miniszternek, hogy ez érdemben ne engedélyezze a hajmáskéri beagazást. Inkább elállunk a vasúttól. A miniszter: Hogy ne épüljön ki? Dr. Óváry Ferencz: Igen, kegyelmes uram. Inkább ne legyen vasút! A miniszter: így természetes is. Hírlapunk szerkesztője vázolta ezután a városi s megyei polgárság abbeli szomorú helyzetet, - melybe a hajmáskéri beágazásnak oly fenyegetése által sodortatott, hogy ez a kormány határozott ultimatumkövetelíseként állíttatott. Mindnyájunk megnyugvása az, hogy im e pressio nyomása alól szabadultunk. A cserhát-utczában Weisz Dániel örökösei özvegy Fata épület (beégett.) Pap Sándor 1 épü'et támadt a tűzvész.) Olschár János csizmadia 1 épület (porrá égett.) 1 p i 11 e r Vilmos, házaló, 1 ház, (be is égett). épület. Mártonné 1 (Ebben Az olajmaiom-utezában. Politzer Áron 1 bérháza (Vida Miklós kovács és Daru József ács bérsetében) földig égett. Sörös Zoltán, ügyvéd, 1 bér^ háza. (Beégett.) G é b e r István, csizmadia (sü- ket-néma, kit jószívűségéről ismert az egész város), 1 lakbáza, mindenestül leégett. H ql 1 ó s y István, takács, 1 lakbáza, porráégett. Itt összetorkollik az amúgy is szűk olajmalom-utcza § porráégtek ez utczában jobbról-balról még: Sasa József, takács, 1 lakháza. Özv. S i d. | Lnjosné 2 épülete. Kiss József, csizmadia, 1 lakháza. Rőthauser Móricz 2 épülete, óriási gabnakészlettel, raktárakkal. Özv. Szarkáné 2 épülete. Cseresnyés Nándor 2 bér- fa áza. A palotai-utczában. D ö r g 11 s ey .János, jákói kör- J jegyző 4 épülete (Simon kovács, Marton kereskedő s Fischer Miksa j téglagyáros bérletében. (Mindany- nyian porráégtek.) Stern Emil gabna- s lisztke- reskedó 2 épülete. _ Özv. Galamb né 2 épülete. Özv. Rothauser, lgnáczné 2 lakháza. (Beégett.) Özv. Bunczelné 3 épülete. P a | k e s z Mór dohánytÓzsdés lakháza, "melléképülete, a nagytözade- raktárak 18.000 frtnyi dohány és szivarkészlettel. BrucJr Sámilel gabnanagyke--- reskedő 2 nagy lakháza, granáriuma, óriási gabnakészlettel. (Teljesen leégett.) Özvegy Rőthauser Simonné 1 lakbáza s 1 melléképülete. (Porráégett.) Kreutzer Frigyes, vendéglős, 1 vendégháza s 1 melléképülete. (Beégett) Felcser hentes 1 lakháza. Cseresznyés Nándor 1 bérháza (Ellinger kávés bérletében.) Teljesen rommá égett Rőthauser Rudolf) lisztkereskedő 1 lakháza. (Beégett.) Özv. Huppánné 1 bérháza. Ifj. G 111 m b o s J. bérháza. (Teljesen leégett.) A kökép-utezában. S e g e s d y járásbiró | épülete. (Rommá égett.) Vörösmarty, pintér, 1 lakbáza § egy melléképülete. Özv. T a 11 a y Sámuelné, ref. lelkész özvegye 2 épülete. (Beégett.) Link József vendéglős 1 lakháza s 1 melléképülete. A vásártéren. A „Szarvas“-vendéglő 3 épületével. (A uagy nádas félszer megmaradt, pedig senki se védte a lángtengerben.) Rendkívüli városi közgyűlés a vasutügyben. Veszprém, ápr. 13. A tegnapelöttról mára elnapolt közgyűlés, ma délelőtt tartatott meg s illetőleg fejeztetett be. Szokatlan nagy érdeklődés közt folyt az le. amennyiben több, mint 100 képviselő jelent meg azon. A vasutügyben a kormányhoz utazott küldöttség számolt be útja eredményéről 1 ezt Szabó Imre küldöttségi elnök adta elő, praecise, a minisztereknek válaszait teljes hűséggel ecsetelve. Erre indult meg aztán a vita, melyben városunk Számos kitűnősége vett részt — s helyesen tette a közgyűlés, mikor a kormányválasz által eddigi eljárásában desavouált vasúti engedményes, dr. M a t k o- I i c h Tivadarnak szót engedett saját rehabilitátiójára. Konstatáljuk, hogy ezt sikerrel tette, okmányokkal támogatta, — de azáltal, hogy az illető miniszterhez saját' rehabilitátiója végett küldendő nemcsak delicát, de sértő hangú táviratát is felolvasta, azzal bízvást rendkívül sokat ártott az ügynek. A közgyűlés lefolyása ez volt I Kovács Imre polgármester^ d. e. 10 órakor megnyitván a közgyűlést, meleghangú beszédben utalt ő exltja a herczeg- primás ellen elkövetett merénylet fölött érzett általános sajnálkozásra s indítványozta, bogy a város fejezze ki ő emtja szerencsés megmenekülése fölött őszinte örömét s azt táviratilag tudassa vele. A képviselet egyhangú éljenzéssel emelte határozottá ez indítványt. Áttért aztán a napirenden levő vasut- ügyre s jelezte, hogy a küldöttség eljárt megbízatásában s ebben részt vettek; Szabó Imre orsz. képviselőnk vezetése alatt: Balogh Károly, Brenner Lőrincz,
