Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-09-30 / 41. szám
Veszprém; 1S&S. IvícgrJalon minden irombaton, yb_ lap ára: BgéBz évre 12 korona. Fél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. Egyes szám ára 30 fii 1849. Okt. 6. S Hevesebben loklet a vér uz erekben s a lázasan dobogó szívből az agyba szőkéiig — ennek a sötét napnak emlékezetén. Az a szomorú nap merne tinójául áll a szerencsétlen nemzet népének, mely ezer éven át vérével itatta ősi földje virányait, hogy azon a népszabadság fája lombosul- jon, — mementójául áll, hogy a bonszcrelem s a szabadság- vágy égi erényeinek nem Glória a jutalma — hanem a zsarnoki hatalom bitója. Az aradi Golgotha keresztfáit rég megörlütte a szú; és oegyvennégy év ködös szürkülete borult reájuk szem- fedőül. De a vértanuk végsóhaját szét vitte szerte a hazába az alföldi szellő s most attól sir egy egész nemzet lelke. Oktober 61 Az a 13 félisten, kik villámpallossal űzték ki 9 határon a magyar ellenségét, s a bitor hatalomnak ágyu- szóval menydörögték oda a megbántott nép haragját, az a 13 hős, kiket imádott egy ország, bámult a félvilág — ezen a napon, rablánczczal kezükön, szuronyos katonák közt tették meg a siralom útját az aradi várból — a bitófákhoz. Körülöttük a zsoldos csőcselék tisztei vihong- tak, kik annyiszor futottak gyáva nyulakkt’flt a most halálra való hősök előtt. Istenem! Micsoda menet volt ez! 1 A bakó elvégezte rémitő munkáját. Az ég 13 lélekkel lett gazdagabb. A földön pedig föUiarsant az örömteli „Gott-erhalte!“ Én Istenem, micsoda végzetes hymnus az! Borítsuk szemeink elé azt a bizonyos fátyolt. Lépjünk az orgonadallamos boltíves templomokba s hallgassuk meg a hazafias papok szomorú zsolozsmáját: Kequiem aeternam, da ei, Domine! És adjuk át a sziveinkben sajgó hangtalan fájdalmat utódról, utódra — a honszerelem, a hazafias kegyeiét örök mementójául. És boruljunk térdre a nemzet vértanúi szent ravataláFohászuukat megfogja hallgatni a népek Istene. Imádkozzunk!.., « évfolyam. 41. szám. Szombat, szept, 30. SXlrlapirod.a: Veasprém, Si&badJ-ntcca 514. U. ZZirdLetéselc : Petitsoronként 12 31 Nyilt-tér petit-tere 4. fillér. Kincstári illeték 60 fii Felhiyás előfizetésre. a „Veszprémi Független Hírlap* — f. évi okt. decz. folyamára. — Az októberi évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük szives olvasóinkat, hogy előfizetéseiket megűjjitani, illetőleg netáni hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek. Az év vége felé különösen sok teher súlyosúl a hírlapi vállalatokra. A papírgyárak, betüöntödék lejáratai ilyenkor kell, hogy fedeztessenek, .emellett a könyvnyomda embereinek rendes regieje is elegendő gondot ád az adininistratiónak. Akkora óriás hírlapnak a szellemi munkája, minő a miénk, magában véve is mondhntlan gondot ád a nagyterű hírlap irodának; száz-féle közérdek és híranyag kellő feldolgozására állandó munkáját kell, hogy szentelje s ha e mellett még a vállalat anyagi gondjai is hozzájárulnak, bizony latba kell vetnie minden erejét, bogy e terhekkel megbirjon. A lap szives olvasóin s főként a vidéki előfizetők pontosságán függ az, hogy lejáratainkat mi is pontosan fedezhessük. Minél több hátralékunk marad künn a vidéken, anyival több gond nehezedik év végén vállainkra s befolyásolja szellemi munkásságunk complett voltát is. Azon reményben vagyunk, hogy hátralékos vidéki előfizetőink méltányolni fogják kérelmünket s dijaik pontosabb beküldésével anyagi terheinken s gondjainkon könnyíteni fognak. Ezt kérve s várva megnyitjuk az uj őszi évfolyamot Hazafias tisztelettel Veszprém, szept. 30-án 1893. A hírlap irodája. A lap ára okt. decz.-re 1 írt. 50 kr. Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Veszprém, 1893. szept. 25.- ^vdes Imre elnöklő polgármester ur üdvözli a szép számmal megjelent tagokat és az ülést délelőtti 10 órakor megiiyitottnak nyilvánítja. A mai közgyűlésen Kolosváry József megyei főjegyző a város képviseletében a győr — zircz — dombóvári és a veszprémi-dombóvári vasútvonal íelépitése iránt 50.000 frt megszavazása végett a közgyűlés előtt a következő indítványt teszi. Indítványozó előadja, hogy miután megbízható értesülések nyomán a győr — zircz — dombóvári és veszprém-dombó- vári helyi érdekű vasutak építésének ügye a megvalósuláshoz közel áll, sőt lehet, hogy az építés még a jelen év folyamán kezdetét veszi, és mivel az eddigi tárgyalások során kétségtelenné vált, V hogy a város azon óhajtása, mikép mindkét vasút sínpárja a veszprémi főállomásba fusson be s ott egyesüljön, ezen megoldásnak szerfelett . költséges volta miatt keresztül vihető nem leven; és miután nemcsak Veszprém városának kócskán levő fontos érdekei követelik, hogy a város ezen érdekek figyelembevételét megfelelő anyagi áldozatok árán biztosítsa, hanem megköveteli a városnak a vármegyében elfoglalt állása is, hogy » midőn a vármegye költségén tekintélyes anyagi áldozatokat hoznak a czélból, hogy a Székvárossal va>uti összekötetést nyerjenek, a város ezen összekötetés létrehozását anyagi áldozattal szintén támogassa: Indítványozom, hogy mondja ki a város képviselő testületé, inikép az 1886. XXII. tcz. 131. §-a értelmében 15 nap közbevetésével, tehát 1893. évi okt. 17-én rendkívüli képviseleti közgyűlést tart, s ezen közgyűlésem a kérdéses vasutak kiépítése czeljáből a város által hozandó anyagi áldozat iránt végleg határozni fog. Indítványozom továbbá, hogy az október 17-én tartandó rendkívüli képviselő- testületi közgyűlésen határozza el a város képviselőtestülete, hogy a győr ~— zircz — veszprémi és veszprém-dorabó- vári helyi érdekű vasutak kiépítésének előmozdítására törzsrészvényekben 50.000 fotót, szavaz meg azon kijelentéssel, hogy u törzsrészvények beváltására nézve csak az esetben vállal kötelezettséget, ha. 1. Az újból építendő veszprémi vasútállomáson és ha az ál lám vasutak mostani veszprémi állomása be nem szüutettetnék ezen állomáson i* minden Veszprémbe érkező és Veszprémben feladott áru után vámszedési jogot nyer. 2. Ha biztosítékot nyer arra nézve, hogy a palotai ut melletti, Veszprém város közvetlen közelében építendő vasúti állomássá]^ úgy, mikép az a miniszter megbízásából Szabó Imre Veszprém megyei képviselőhöz intézett levélbeu részletezve van, mindazon személyvonatokhoz, a melyek á győr-dombóvári vasúthoz közlokednek, valamiut mindazon személyvonatokhoz, amelyek a kistczell-székesfehérvári vonalon közlekednek, közvetlen kocsiösszeköttetés is fog létesittetni. 3. ha biztosítékot nyer arra nézve, mikép az újból építendő veszprémi vasúti állomáson a teherszállítmányok, a kisczell- fehérvári irányban felvehetők lesznek, és az ezen iráuyból érkezők ezen uj álo- máson átrakás nélkül beszállittatni fognak. Az indítványt a képviselő testületi közgyűlés a tárgyalás alapjául elfogadja 8 az 1886. XXII. tcz. 131. §-ának figyelembe vétele mellett elrendeli, hogy a győr-zircz-veszprémi és veszprém-dombóvári helyi érdekű vasút segélyezési ügyében 15 nap közbevetése mellett f. 1893. éri okt. hő 17-éü d. e. 9 órakor a városház tanácstermében közgyűlést tart, és meg- 'oí^á polgármester urat, hogy ezen közgyűlés ír.ábályszerü kikérdezése és a kitűzött határiakén megtartása iránt intézkedjék. Továl^á felkéri a képviselő testület a vasnt&izottságot, hogy az indítványt vegye eY^ö£es tárgyalás alá és javaslatával ellátni k\zi*eakedjék. A közgyűlés tártját képezte továbbá Kovács Imrepolgármester előterjesztése a dr. Óúw$ Ferencz orszgy. képviselő által \íoly<5 hő 4-iki közgyűlésbe a hozzá\ intézett két interpe'.láczió tekintetépen. Az első interpelláczió az OrlK4o-féle ház mellett levő C*ikázs-féle\háznak cseréppel való befedése vegftkfc tett közgyűlési határozatra, a má$ik a tűzrendészed szabályrendeletnek végrehajtására vonatkozott Az els£> interpelláczióra nézve a polgármes-' tér kijelenti, hogy neki a Csikasz- féle ház iránt hozott határozatról tudomása nem volt, miért is a jegyzőkönyvet átvizsgálta és abból a kérdéses határozatot kiirva, azt most bemutatja; az pedig, hogy Stefauics József, a kinek a határozat kézbesítve lett, jogosan képviseli-e a Csikász-ház örököseit- és igy a határozat végrehajtható-e? — kérdésesnek tűnik fel. A másik kérdésre kijelenti, hogy a tűzrendészed szabályrendelet most van előkészítés alatt, A polgári fiúiskola felépítésére a közgyűlés a város tulajdonát képező szedreskertból ingyentelket ajándékoz, az építési költségekhez pedig az ajándékozott telken felül még 5000 írttal hozzájárni. A szedreskertért való kárpótlás fejében a városi hatóság a Plosszer-sétány mellé egy újabb térséget fog venni és ezt a közönség rendelkezésére bocsájtja. A közgyűlés, néhány kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után véget ért. Á háziipar terjesztése. Nem először kerül miiünk napirendre a háziipar rendszeres fejlesztésének fontos kérdésp. Sok kísérletek nyomán eredmény, vagy bal siker mutatkozott; de ez a kérdés mind e mai napig sem kiderítve sem megoldva nincsen. Sok kérdéssel úgy vagyunk, hogy sorát kell várni. Hiszen abban i néhány évtizedben, melybeD kultu ránknak európai színvonalra való emelésével foglalkozunk, annyi kér dés nyomult előtérbe, hogy bár mennyit markoltunk, bármely lázas sietséggel dolgoztunk is, mindent nem intézhettünk el; és a fontos kérdé sek, mintha egy körforgó perspecti vában vonulnának p1 előttünk, nem jönnek ki az evidencziábdl. Mind egyikre rá kell kerülni a sornak És tapintat dolga, hogy a helyes és alkalmas momentumokat meg ragadjuk bizonyos kérdések propi gálására és érvényesítésére. íme e kérdések sorozatához tartozik a háziipar is, mely eddig távolról sincsen nálunk megoldva. — Sőt határozottan állíthatjuk, hogy az, ami a~ háziipar elnevezése alatt nálunk számot tesz, koránt sem felel meg a háziipar fogalmának. — A mi háziipariunk, a mely itthon és a külföldön sikert és elismerést arat, csak névleg háziipar, tulajdonképen pedig igazi, állandó tog- lalkozástnyujtó kézmüvesipar-számba megy pl. a kalotai varrottas, a szőnyeg-, hímző- és szövő ipar stb. Házi ipar alatt azt kell értenünk, amit a nép az év bizonyos szakában nem fő, hanem mellékfoglalkozás gyanánt mellékkeresetképpen űz. Ez a tulajdonképpeni népipar. És ennek a népiparnak van ná- lnnk messzeható fontossága, mert arra van hivatva, hogy a mezőgazdaságban fogla'kozó munkaerőnek abban az időben, amikor a mező- gazdasággal dolgunk nincsen, foglalkozást és főleg mellékkeresetet biztosítson. A henyélés sok miudenféle bajiak a kutforrása, A parlagi munkaerők foglalkoztatása révén növeljük | Ki ép kereset képességét, szelídítjük erkölcseit s távol tarthatnék a reny- heségkőí következő számtalan bajtól. Úgy kellene nevelni a mezei munkákban éló embereket, hogy a mezei manka legyen afókeresetük,de ennek megszűntével is foglalkozzunk munkával s számíthassanak keresetre. Hogy télen is nemcsak fogyasztók, de termelők is legyenek. És hogy e munkaerőt érvényesítők, három kategóriát kell meghűlöm böztetn fl n k. Itt vannak először a mezei munkások, akik nyáron napszámba járnak. Itt van másodsorban a nagy uradalmak számos cselédsége, akik bizony télen át keveset dolgoznak, korán fekszenek, későn kelnek. És harmadsorban a szorosan vett kisgazdák és ezek háznépe, akik télen a betakarított aratás teleraész- tésével foglalkoznak. Mind a három kategória számára különböző foglalkozásokat kell teremteni, illetőleg a meglevőket helyesen alkalmazni. A munkásoknak olyan népipart ke l a kezébe adni, melylyel az egész család foglalkozni képes és melyet az otthon maradt, nép akkor is hálás keresetképen űzhet, ha a fökereső családfő mezei munkára messze elvándorol. Ilyen pl. a szalmasás-fonás, melynél a férfiaknak, nőknek és gyermekeknek gyakran akad munkája. A cselédség a háztartási nép- iparban találhat jnta'mazó foglalkozást. A tollfosztóit nálunk kicsinyük, a szappanfőzés, tarhonyakészités csak egyes vidékeken dívik, a szárított tojás előállítása csak kivételesen ismeretes, a háztartási s gazdasági eszközök (favillák, fakanalak stb.) előállítása szintén csak egyes vidékek specziálitása. Pedig ezek és ezekhez hasonló termelés felkarolása bizony hálás foglalkozást nyújthatna számtalan népes uradalmi cselédségnek. A kisgazda pedig milyen hálás munkát végezne — hogy ism^t csak példával éljünk, — ha az ipar számára félkészitményeket állítana elő, akár bognár, akár a kádár, akár másféle iparág számára. S ha egy lépéssel tovább menne s ugyancsak a mezőgazdaság számára teremtené elő a szükséges segédeszközöket, hogy csak egy példát említsünk: a gyümölcstermelő vidékeken a gyümölcskosarakat., a tojás export számára alkalmas kasokat stb. Mindezt azonban rendszeresíteni kellene 8 bizonyos beosztásról gondoskodni, hogy túltermelés ne álljon be; gondoskodni kellene és lehetne arról, hogy egyes vidékek megrendelésre dolgozzanak, esetleg, hogy előre megkapja az anyagot s ahol költségesebb munkát végeznek, ott, — szükség esetén — előleget is. Gondoskodui kellene arról, hogy ott. ahol akármely kategóriába tartozó raunkásnép még tudatlan és a házi ipari munkára nem elég fogékony, tanfolyamok által oktatást nyerjen. Gondoskodni kellene arról, hogy akár gazdasági egyletek, akár megyei vagy helyi szövetkezetek a háziipar-tanitást patroni- zálják s nemcsak mától-hol napra, hanem állandóan támogassák. És ha a czclt biztosítani akarjuk, gondoskodni kell első sorban arról, hogy a házi-ipar vidékenkint mindenekelőtt | helyi szükséglet kielégítésére helyezze a fosni yt, hogy olyan dolgokat termeljen, a melyeknek ott gyors és jó kelete lesz s csak ha a szükséglet ilyképen fedezve van. akkor lehet és kell távolabbi megokolt kereslet számára dolgozni. És gondolni kell végre arra, hogy a rendszeresen megindult nép-ipar lassan-lassan kifejlődik s idővel a szó mai értelmében vett háziiparnak s talán a műves iparok egész sorozatának vesse meg biztos alapját anélkül, hogy a mező- gazdaságtól a nélkülözhetlen munkaerőket olvonná. Lelkesítő lehet az a tudat, hogy a parlagi munkaerőket értékesítsük, ezzel a közvagyonosodást, a jólétet előmozdítsuk s általában a régi jelszót érvényesítjük, mely szerint a termelés fokozása, az erők nem kizsákmányolása — hanem jóravaló kiaknázása által növeljük nemzeti jólétünket s biztosabb alapra fektessük mezőgazdaságunk prosperálását Ezt a czélt tűztük magunk elé a házi-ipari ügynek rendszeres felkarolásával s aki ez irányban bennünket támogat, amire ezennel minden igaz Ogybarátot felhívunk az hazafias munkát teljesít s mezőgazdaságunk fejlődésének, népünk intellektuális emelkedésének hasznos szolgálatot tesz. Gelléri Mór. A vajúdó vasutilgy. Veszprém, szept. 29. A városi közgyűlésre szóló és lapunk hasábjain közlött tudósításunkban részletesen van ismertetve a győr-veszprém-dombóvári vasutügy állása. Fájdalom, hogy a vasutat e czimen többé nem nevezhetjük. E vasútnak ezentúl az lesz a neve: Györ-Hajmáskér-Dombóvári vasul. Mert mint ügybuzgó s a vasut- ügyben teljesen szakértő megyei főjegyzőnk, Kolosváry József ur bőven kifejti, a vasútnak főállomását Veszprémben csak akkora óriási pénzáldozattal lehetne behozni, mely összeg itt és a vidéken egyátalán föl nem hajtható. A megyei főjegyző ur tehát megalkuszik a szomorú helyzettel, hogyha máskép nem lehet, hát épüljön ki Hajmiskér-felé a vasút, Veszprém város pedig kapjon egy csatlakozó sínpárt, mely valahol Kádárta község táján folyna be a fővonalba. Fizessen pedig a város ezért a kedvezményért 50,000 forintot törzsrészvényekben. Éz a szomorú helyzet döbbenti ma meg, nemcsak Veszprém város lakosságát, hanem a megye összességét is, mert hiszen a megye a maga 400.000 ftját s a megye többi községei az ő százezreiket nem azért szavazták meg, hogy érdekeiket forgalmukat, az uj vasút a megyei székváros elkerülésével, Hajmáskéreu át, Strimfli. Jogászkoromban egyszer bemutattak valami vidéki fiatalembernek, a kiről akkoriban annyit tudtam csak, hogy hajlamokat táplál a helikoni múzsák közé való felkapaszkodásra: más szóval verseket ir. Strimflinek hívták és a kávéházban egyszer bizalmas viszonyba keveredtem vele. A bizalmasságot ő kezdte és azzal ecsetelte a hozzám való jóindulatát, hogy beavatott az élethiatőriájába, a mit különben mások előtt malicziőzus homályba burkolt el. Az élatbistóriájábél arra emlékezem csak, hogy egyizben azt mondta: — A sors igazságtalansága miatt a kiváló tehetségek is nélkülözéseket szenvednek . . . Bizalommal vagyok ön iránt és remélem, hogy nem fogok megcsalődni. Adtam neki egypár forintot, amivel elhallgatott. Máskor meg azt mondta.-—- Szeretnék egy rokonérzésű emberre találni, a kitől a bizonytalan helyzetekből való kikeveredéseket illetőleg támogatásokat nyerhetnék... — Csak tessék keresni: azt hiszem, *kad az emberek közt egy olyan is. * Nem keresek, mer^hidom, hogy nem »°gok találni, A közéjr\a mit az anyagias fogalmak korlátoznak : az egyes emberekkel szemben nem gyakorol kiválóan humánus cselekedeteket. Méregbe jöttem és az mondtam néki, hogy ha nincsen bizalommal az emberek iránt; akkor nyugodjon meg a sorsában szőnélkül. — Bocsánatot kérek, modta Strimfli gonoszul mosolyogva, megfeledkeztem aról, hogy ön kivételt képez. Igazén ostoba voltam, hogy nem jutott mindjárt az eszembe az ön jóindulata, a mivel irántam viselkedik. A jövőt illetőleg önön kivűl nem is fogok másra gondolni. Megvallom, hogy ügyesen megfogott. Megkellett Ígérnem, hogy Strimflit a bizonytalan helyzetekben támogatni fogom. Másnap eljött hozzám és szóba hozta, hogy a minisztériumnál valami jóravaló hivatal van üresedésben. Nehány szót kell szólnom a bátyámnak, a ki a miniszter intimusa és ő boldoggá lesz téve egész életére . . . Utána jártam a dolognak és néhány hét múlva Strimfli már jószabásn szalonruhát csináltatott magának és kiváló grandezzával szívta a havannaszivarokat, A minisztériumnál később panaszkodtak Strimflire és nem sokara el is csapták. Strimfli a hivatalos órák alatt szerelmes verseket irt, közbe ostobaságokat beszélt. Mióta a hivatalból kimustrálták: nem találkoztam vele egyszer sem. i Idővel szép birtokot vásároltam és mikor I újabban egy kis németországi varosbao a | nagynéném után egy meglehetős kastélyt 1 örököltem, elhatároztam, hogy a német területen is birtokjogokat fogok vásárolói. Magam néztem utána a dolognak és most jobb szeretném, ha nem akadékoskodtam volna. A nagynéném kedvéért csináltam I az egészet, a ki németszületésű volt és a végrendeletében kikötötte, hogy az ősi tulajdonokat az ő hazája földjén is tiszteletben tartsam. Mikor Németországba utazóban az egyik bécsi szállodába beszállottam, a folyosón valami gyanús alak került a szemeim elé. -Eleinte nem ismertem meg, később mikor megszólított, a hangjáról ráismertem: Strimfli volt. — Mivel lehetek szolgálatára? Kérdeztem tőle gorombán. Utánam jött a szobába és mindenféle czeremónia nélkül helyűt foglalt a kanapén. — Pinczér vagyok és a helyzetem tűrhetetlen. Mondta Strimfli egyszerűen. — Segíthetek a helyzetén ? — Igen: fogadjon fel szolgála'ba és biztosítom, hogy nem fog bennem megcsalődni. Eszembe jutott 3 minisztériumi esete és azt teleltem neki. — Sajnálom, hogy már nem tudok bizalommal lenni maga iránt, mert egyszer már szégyent vallottam magával. — Fiatalkori ostobaság volt az egész, mondta Strimfli, a ki beismerésben volt. Azóta hat evvel idősebb vagyok és az a hat év az életet illetőleg komolylyá tett. Nem veszem észre, mondtam, mert ha komolyan felfogta volna az életet, azt hiszem Viem sülyedt volna le a pinezér- «égig. . fi _ LPS(j.lvedtem, mert ostoba voltam, mon dta Str.’01®' keserűen. Ostoba voltam, mert az egésVÍÖT°met tönkretettem.. * Délibábot láttam) fi pl hittem, hogy elérhetem, ha a ke\zem,jt kinyújtom. — Kár voll1 kinyújtani .. . — ÉlinondoWi hogyan történt. . . Egy kicsit hosszú históriája vau a dolgomnak, de azért, ha ak.lrj*. szívesen beszélek Nem kívántain, eW «óval sem, hanem azért Strimfli mej? ** elmondta. _ Ilii hivatal ik koromban megszerettem egy leányt, i kinek | a kedvéért sokat megtettem. a leányt megszerett em, a fizetésemet,'! 1 uüt máskor a borszámla emésztett meaü a^divatkereskedők rakták zsebre. Szívesül0 áldoztam a leányért és csak az esett] nehezemre, mikor | neki prezentált . rendesen egy ostoba rövidkeresÜétá® kabátján láttam meg. Az ékszerekig P8á'Si * miket s születése napjára vettem, a bátyjának adta, a kit egv kis pénzzavarból segített ki velük . . . Nem tffi>r6át«m volna a lenézésekkel, de a leái^y uSy csinálta -a dolgot, hogy nékem észiF0 kellett vennem azt. Megharagudtam rá y®3 ^ verseimet, a miket néki írtam, egf| erélyes perczemben visszaköveteltem tűf"' A leány éppen a hajtincseit rendezt | és a kormirozó vasat valami teleirt pap^ií080Q próbálgatta. _ Nehezen hrt*l ^' ez a vas, mondta a l eány mire használható lesz, a papírjaimból egy-két dababot rendesen el kell használnom. A tükörfiókból egy másik papirost vett kiésuzt. amit a kormirozóvaeeal márössze- sűtogetett, ledobta a földre. Kíváncsiságból felvettem a papírdarabot és olvasni kezdtem : Szemed, e bűbájos korány Virítson lelkem asztalán .... Az én ver.-em volt. — A kisasszony azt hiszi, mondtam mérgesen, hogy az ilyen csele kadetekkel a tehetségemet kise bbiti; ha azt hiszi, akkor csalódik. A leány elpirult. — Bocsásson meg, modta akadozva, ez a vers véletlenül keveredett-a papírjaim közé... Siettem és igazán mondom, hogy nem is néztem, mit veszek a kezembe. Hát a többi verseim hol vannak ? kérdeztem gyanakodva. A leány egy darabig motozkált a tükör- fiákban, aztán kiszólt a konyhába az anyjának, — A Strimfli úr a verseit kéri... nem találom egyiket sem. — Persze, hogy nem találod, mondta az asszony, a ki bejött a szobába. Ma sütögetted össze a körmi főző vassal az utolsót' és azt mondtad, hogy sajnálod a többit, a miket összetéptél, mert legalább a fé- sülködéshsz azokat is baszoálni lehetett volna.. . Dühbe jöttem és kirohantam a szobából. A folyosón neki mentem a falnak, a kapu.alatt meg valakiuek a lábára hágtam, a miért az a valaki bátbavágott: a rövidkereskedő volt. .Elhatároztam, hogy többé feléje sem nézek a leánynak. Egy hét malva levelet kaptam. A borítékon, a melyen csókolődó galambok voltak, megismertem a leány írását. A levélben ez volt: ,Kedves Strimfli úr! Haragszom magára, mert a,jelleme nagyon gyönge alapon áll. Észrevehette volna, hogy én csak próbára teszem magát. Nem igaz, hogy én nem szeretem, az a baj, hogy nagyon ie szeretem magát ée látom, hogy maga egy kis haszontalanság miatt igyekezett tőlem megmenekülni. A mama azért fogta rám azt, hogy a verseit összetéptem, mert a viszonyunkat nem találta helyesnek ... A mama határoz, én végezek. Azt Tégeztem, hogy szeressük egymást*. A levelet igy fejezte he: örökös hűséggel vagyok Flóra. Nem volt okom kételkedni a leányban és az udvarlásaimat rendesen elkövettem. A leány anyját, aki míg java idejében volt, e közben elvette egy tőkepénzes és feljöttek Becsbe, a hol ezt a szállodát megvették. Mikor elutaztak, a leány tilokbm azt mondta nekem : — Igyekezzen valami jó állást szerezeti e§ bizonyosra veheti, hogy egytnisé tojunk lenni. Megígértem neki, hogy igyekezni fogok. Az a gondolatom támadt, hogy a ver-
