Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-10-07 / 42. szám
Veszprém, 1893. XHI. évfolyam. 42. szám. olBd.*> »»“bi'on. lap é-xa: g,é.. «vre | komim. Ü2 6 ko.onn. L„yp«''r0 8 Ilii S .«ín< |t 30 fit Szombat, okt. 7. 3EXlrla.p2.roda.: Veszprém, Sifttad^-ntcsa 514, m XXirdetésels : Petitsoronként . 12 fii Nyílt-tér petit-tere 4. fillér. Kincstári illeték 60 fii A balatoni ivad végén. Veszprém, okt. 7. Cseudes az egész Balatonpart. A tó is néptelen ; a szélben lengö- lobogó vitorlák már nem fehérle- „ek a ringó habokon ; csak egy-egy fehér sirály, árva vészmadár kering még a hangtalan Őrben. A parti fürdők deszkaházait egymásután bontják széjjel. A terrasz- gzokon elhal az utolsó balatoni nóta is. Szomorún bólogat a deres virága nádas: Egy év munkájának vége. A menyi fáradást, gondot, munkát és pénzt igényel a magyar tenger egy évi kultusza, azt rövid 8 hét egyszerre fölemészti, Ez a pár hét alig képes a sziszifusi munka gyümölcsét megérlelni. Ezért nehéz, csaknem meddő a Balaton kultusza. Az orsz. balneologiai kongresszus a baj főokát abban találja, hogy a két havi rövid iskolai szünet befolyásolja főként a fürdőivadot a pe- titiót szándékozik a kormány elé terjeszteni, hogy e szünet szeptemberre is kiterjesztessék. Ezáltal a tanuló ifjúság szellem tulter- heltetésén is vél segíteni. Mi lesz a petitio sorsa 1 Nem tudjuk, de úgy véljük, hogy ez irányban a törvény- hatóságoknak is mint kezdeményezőknek kellene föllépni. Fökép a legérdekeltebb megyéknek, Veszprém-, Zala- és Somogynak. Az elmúlt ivad tanulságaiból az összes parti fürdők okulhatnak. A verseny nagyobb tevékenységre több erőkifejtésre serkenti Őket. Olcsóbbá kell tenni a fürdódijjakat _ a egyáltalán figyelmet kell fordítani arra, hogy a Balatonpartokon minél kevesebb költséggel élhessen a fürdóvendég. Mert ma, főként a nagyobb fürdőkben, egész vagyon kell arra, hogy valaki 4—6 hetet többesen partjainkon, Drága a szállás, drága a fürdő s legdrágább az étkezés. Briliáns tengeri fürdőkben, minő Ostende, Trouville, Abbázia, vagy a. Kontinens belső pompás fürdői Reichenhall, Karlsbad stb. olcsóbban él a fürdővendég, mint pl. Siófokon. Ott 10 frt nem volt sok egy napra. Egy reichenhalli penzionátusban megél abból egy bét g. Aztán, ha a Balaton bejáratánál, Siófokon igy fogadják a turistát, ki a kontinens fürdőinek olcsó áraihoz szokott, hogy kapjon akkor az kedvet a Balaton egyéb partjait fölkeresni. Milyen forgalma lehet annak aztán, a sokkal biresebb Ba- latonfüred árairól s minő hírünket viszi ez aztán világgá ? BalatODfüred a lakáshiányt sínylette ez idén is; pedig egyike volt a legrosszabb ivadoknak. Ad infinitum nem lehet azt úgy csinálni, hogy szükség esetén évről-évre a fürdőszobák változtassanak át lakszobákká. Elvégre elterjed ennek a hire 8 nyár derekán majd senki sem mer Füredre jönni, mert attól kell tartania, bogy fürdőkabinba szállásolják. Hát égető szükség van arra, hogy olcsó turista-ház épitessék Füreden. S hisszük, hogy a jövő szezonra ez el is készül. Keszthelyen 12 krról 15-ra emelték a fürdódijjakat s a bevétel érzékenyen kevesebb lett mint tavaly volt. A D. K. E. által kiadott s a balatoni fürdőket ismertető ingyenfüzet pedig csak azoknak a fürdőknek használt, melyek a legolcsóbb szállásokat oőerálták. így Kenese és Almádi törave-zsufolva voltak egész nyáron. Mindkét helyen csak az a hiba, hogy a vendégek kényelméről, tisztes kurszalonról, illetve közös társalgó teremről nincs gondoskodna. Mindkét helyen az or- szág számos művésze fordul meg évente, kik szívesen fűszereznék az egyhangú szezont egy-egy müvész- estélylyel. De hát megfelelő helyiség hiányában nincs arra mód. A 3 parti vármegye alispánainak a Balatonkultuszt érdeklő határozataiból még nem látunk semmi foganatot. Legalább teg yük meg az első lépést, hogy körül a Balaton partjain az utakat az országút hálózatba vennék s tennék járhatókká. így a parti közlekedést könnyitenék meg s emelnék a fürdők egymásközti forgalmát. Áldozat nélkül semmi se megy. Baokettbeszédekkel pedig nem lehet csinálni Balatonkultuszt A mely parti telep pénzzel-munkával most nem lát dologhoz, az mentbetlenül elvész a versenyben, egy-két év alatt. Aztán sok ezrek árán sein nyeri vissza az elvesztett nymbust. Az elmúlt ivad tanulsága ez. Okoljunk belőle. A balatonparti homok-szűllótelepről. Fonyód-Keresztúr okt. 1. Gróf Széchenyi Imre kormány- biztos meghívása folytán számos szaktekintély jelent meg a fonyód keresztúriszőllőtelepen, hogy a kormány által kitűzött jutalmak serkentésül szolgáljanak a jövőre s még azok is megkedveljék az »otthont“, kik a politikus csizmadiák és az amerikai eldorádóval kérkedik által lebeszélve, eltántorítva lettek! ( A Fonyódra érkezőket az állomásnál a közhasznú ténykedésben olyannyira fáradnatlan Széchenyi Imre gróf fogadta. A bíráló-bizottság a következő tagokból állott; Dr. Csanády Gusztáv a keszthelyi gazdasági tanintézet igazgatója, Csigó Pál országos képviselő, Engelbrecht Károly szölőszeti és borászati főfelügyelő, Dr. Horváth Géza az állami rovartani állomás főnöke, Dr. Lovassy Sándor a keszthelyi gazdasági tanintézet tanára és Szalay Imre orsz. képviselő. A bizottság elnökévé Csigó Pál választatott. A bizottságot ténykedésében támogatták : Miklós Gyula borászati kormánybiztos,, továbbá gr. Széchenyi Imre telepítési kormánybiztos és Inkei Béla m. kir. fógeologus. A bizottság mindenekelőtt megállapodott a bírálatnál követendő egyöntetű eljárásban, mely szerint minden szóllőnél súlyt fektet annak tisztaságára, a Peronospóra ellen való védekezésre. Miután a bizottság az osztályozás fokozatait illetó- eg is megállapodott, az összes jelenlevők a már óda rendelt vasúti hajtányokou a szóllőtelepekig hajtattak. Az első telep Skubics Mihályé, melyen a szépen felkötözött két éves ültetés, a homok ellen nádfallal s cziroksorokkal való védekezés mintaszerüsége meglepte a jelenlevőket. Ez a szőllőtelep a birtokos kivánatára pályázaton kívül állott. Innon a bírálók egyenként tekintették meg a Kereszturig terjedő egyes telepeket, számszerint mintegy ötvenet, mely fáradságos munkálat részben esőben fél 10 órától délutáni 1 óráig tartott. Ebéd előtt a bizottság összegezte tapasztalatait s megállapodott ™a dijak kiosztását illetőleg. Ebéd vé- i gén gr. Széchenyi Imre telepítési kormánybiztos kihirdette az eredményt, mely szerint a 100 koronás dijat Gőndöcs József nyerte ; 50—50 koronás második . dijakat kaptak; Nagy Vincze és Tusár Péter, végül 25—25 koronás harmádik díjra érdemesítettek; Bucsi N., Kovács István, Raposa Lajos és Bán János. Minthogy harmadik díjra még egy egyenlő érdekű eredményt mutató telepes is versenyzett, szorgalma méltatásául gr. Széchenyi; kormány- biztos az állami dijakat sajátjából még 25 koronávaal megtoldotta, a melyet Mányoki Gyula nyert el. Szécsenyi gróf az eredmény kihirdetésével egyidejűleg köszönetét mondott a bizottságnak fáradságos és önzetlen ténkedéseért, buszditó beszédet intézettt a telepesekhez, a kik nevében köszönetét fejezte ki Bethlen András gróf földmivelésügyi miniszternek az engedélyezett dijakért. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Miklós Gyula borászati kormánybiztos Széchenyi grófra emelte poharát, mert — mint egyebek között mondá — az eddig elért eredmények megszemlélésénél látja a nagy Szécsenyi nek egyik ivadékát a dicső elődnek nyomdokába lépni, a midőn fiatal hévvel felkarol, foglalkozása körébe von égy nemes ügyet, a melyen már négy év óta munkálkodik előszeretettel, kiváló eredménynyel. Beszédét riadó éljen követte. K. H. Dr. óváry Ferencz orsz. képviselő a nagyérdekü javaslatot igy terjesztette elő : Tek. Törvényhatósági Bizottság! Yeszprémmegye közgyűlése (október 2-án ) Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó évi október bó 2-án tartotta rendes közgyűlését, melyen a betegsége miatt akadályozott gr. Esterházy Móricz főispán helyett Véghely Dezső kir. tanácsos alispán elnökölt Elnöklő alispán a gyűlés megnyitása után a részvét meleg hangján emlékezett meg, a vármegyei közélet egyik legkiválóbb bajnokának a fáradhatlan tevékenységű puritán jellemű id. Purgly Sándor bizottsági tagnak, nagyságos Dr. Makara Györgynek vármegyénk tb, főorvosának elhunytéról és indítványára elhatározta a vármegye közönsége, hogy emléküket jegyzőkönyvileg örökíti meg és részvétének a családhoz intézendő átiratban ad kifejezést A közgyűlésről, melyen egyáltalán vita nem fejlődött ki és melynek lefolyása meglehetősen lanyha volt, tudósitónk a következőket közli. ' Idősb. Purgly Sándor halálával a közigazgatási bizottságnál üresedésbe jött helyre titkos szavazással nagy többséggel Dr. Óvdry Ferencz orsz. gyűl. képviselő a megyei közélet e fáradhatatlan munkás tagja lett megválasztva. A vármegye 1894. évi költség- vetési előirányzata jóváhagyatott. Debreczen, Győr és Marosvásárhely közönségének a főrendiház reformálása tárgyában a képviselőházhoz intézett felirata minden vita nélkül egyhangúlag tudomásul vétetett. Hasonlókép tudomásul vétetett Pozsony városnak az országgyűléshez' intézett felirata, hogy Pozsonyban 3-ik egyetem állitassék fel, mert az akadémiai rendszer fejlesztését helyesebbnek tartja. A szék házépítési nyugdíj, betegápolási és katonabeszállásolási pótadók megszavaztattak, a múlt évi cholera járvány alkalmával működött községi és körorvosok jutalomban részesültek. Elhatároztatott, hogy felirat lesz intézve a képviselóház- hoz, hogy az ártatlanul elitéltek kárpótlása tárgyában törvény alkottassák, hogy a tankötelesektől szedetni szokott 15 kros járulékok, melyek a legszegényebb osztályt érzékenyen sújtják, ezentúl ne sze dessenek . .. Legérdekesebb mozzanata volt a megyegyülésnek, a megyei tűzrendészet! szakoktatás tárgyában dr. Óváry Ferencz által benyújtott s érdekesen indokolt javaslat tárgya lása, mely aztán határozottá is emeltetett Vármegyénk területén a nagy tűzvészek mind sűrűbben fordulnak elő, a mi elég aggodalomra és meg- szivlelésre ád okot. A tüzrendészeti kormány rendelet megalkotása óta — mi ha pontosan végrehajtatnék mindenesetre kevesbítené a tüzesetek számát és mérvét — 5 év telt el; a vármegyei tüzrendészeti szabályrendelet is jogerőre emelkedett: e szerint vár megyénk minden községének fecskendővel és tűzoltósággal ellátva kell lennie. A fecskendők legnagyobb részben be is szereztettek már, nj tűzoltóságok azonban — legalább tudomásom szerint — nem igen alakultak még. Miután pedig a meglevő tűzoltóságok kiképeztetésére is sok kívánni valót hagy hátra; miután akárhány község van, hol nincs egy ember sem a ki az uj gépek kezeléséhez értsen ; miután a tűzrendészet elemi szabályai sem ismeretesek a községi lakosság között; a gyakori tüzeseteket, s ezeknek nagyban való el terjedését oktatás és tűzoltók gya korlati kiképzése által lehetne elősegíteni. Az országos tűzoltó szaktanfolyamok költséges voltuknál fogva czélra vezetőnek nem találtattak; hiszem azonban, hogy a megyei szaktanfolyamok czélravezetóbbek lennének. Miután pedig vármegyei tűzoltó szövetségünk is megalakult Veszprém székhelylyel; miután sikerült nekem az országos szaktanfolyam előadóit f. évi november hó 2-tól 8-ikáig terjedhető tartamra útiköltségeik és ellátásuk megtérítése fejében megnyernem, miután a Geit- ner és Rausch ezég díjtalanul felajánlotta az összes előfordulható gépeknek - és tűzoltó szereknek a szaktanfolyam tartalmára leendő átengedését, csakis a szállítási költségeket kellene viselnünk; miután november hó elejére az összes mezei munkák már befejeztetnek, igy a községek kiküldendő tűzoltó tagjait a megjelenésre kötelezni lehetne ; tisztelettel terhe alatt való megjelenése kötelez- tessék. Ezek voltak az őszi ^közgyűlés leglényegesebb határozatai. A folytatólagos közgyűlések ma értek véget 3 kisebb tárgyakat végeztek el. indítványozom: mondja ki a törvényhatósági közgyűlés, hogy í. évi 1893. november 2-tól—8-ikáig terjedő idő tartamra vármegyei tűzoltó szaktanfolyamot rendez; melyre minden község leg alább két tűzoltót berendelni köteles, s ennek költségeire 350 irtot utalványoz saját pénztárából. Határoztatok: A tűzoltó szaktan folyamnak a veszprémi és enyingi járás részére Veszprémben november 2-tól—8-ikáig; a devecseri járás részére pedig Pápán nov. 9-töl—15 ikéig leendő megtartása; s erre az összes községek küldötteinek birság A megyés püspök dméltósága Tapolczán. Tapolcza, szept. 27. Báró Hornig Károly dr. Veszprém megyés püspöke mázodizben jelent meg megyénkben a bérmálás kiszol- gáltása végett. Szept 26. és 27-én a tapolezai kerület híveit erősítette meg a hitben. Szept. 26-án reggel indult | méltósága sümegi nyaralójából jPalotay Ferencz pápai prélatus, Vogrovics, Jáüosy, Rédey kanonokok és Simon György sz. széki jegyző kíséretében Tapolczára. A vidék lovas bandériumot köldött eléje. A város mindent elkövetett, hogy a főpásztort a legnagyobb ünnepélyességgel fogadja. A házakon nemzeti és püspöki zászlók lobogtak; a főút nyugoti részén, a templom utczán és a plébánia laknál gyönyörű díszkapuk állíttattak föl. A megérkező főpásztort a város nevében egy bizottság élén a tapolezai városbiró üdvözölte. Az utezá- kon a kellemetlen idő daczára óriási néptömeg tódult, melynek öröm rivalgása és harsán éljenei közé a harangok ércznyelvének magasztos hangjai vegyültek. Fönséges látvány volt, amint a püspök a lelkesült népcsoportok között vonult a plébánia templomba, hol virágkoszoruk- kal díszített, fehérbe öltözött lánykák üdvözölték az egyházmegye legelső hitoktatóját. A bérmálás végeztével a püspök a plébánia lakáson fogadta az egyházi és világi tisztelgőket Az ebéd Ley József plébános vendégszerető házában volt, melyben részt vettek: báró Hornig Károly püspök, Svastics Benő zalamegye főispánja, dr. Palotay Ferencz pápai prelátus, Vogronics, Jánosy, Rédey kanonokok, dr. Dunst Ferencz keszthelyi apátplebáuos, Skublics Gyula, báró Pudheány, Csigó Pál, Bogyay István, Töreky Aladár, Rajky Lajos Hertelendy Ferencz földbirtokosok, Dávid városbiró, Virlus Vincze tiszttartó, Simon sz.-széki jegyző, Takács Jenó körjegyző, Csendes József ügyvéd, Beredics orvos, Szentmiklósy, Sóos Pongrácz főszolgabíró, Bakacs, Aczél, Varga Tamás, Tóth Rafael, Molnár József plébánosok, Viola Jóséi, Vida János, Huber Gyula, Szántó László, Imrék György, Kelemen Géza káplánok. Ebéd közben az első felköszöntőt a házi gazda mondta a megyés püspökre, szépen körvonalazván a híveknek a főpásztor iránt való sze- retetét, kinek nevében ő a főpásztornak a fáradozásáért kiváló köTÁEGZA. Szivembe vésve képed — és Vele porlad a eirba, Lelörleni, kitépni azt Még a halál se bírja: ... Vele porlad a sírba . . . Ha majdan kínom éltemet, A vándor esti szellő Szerelmemmel repül feléd, Amely síromhoz eljő : ... A vándor ezti szellő .. Es felkeresvén átölel Egyetlen egy virágom; Elsuttogja,, mit álmodom Bálod — a másvilágon .* ... Egyetlen egy virágom: Soós Lajos. A párbaj. — Chavette rajza. — Az első ur megszólította a pinczert. — Pinczér, egv beefsteaket. A második ur is megszólalt: _ Nekem is egy beefsteaket. _ Az enyimet salátával. _ Az enyémet Baláta nélkül. — F élig kisülve. — Egészen kisülve. Az első ur, aki félig kisülve kivánta a beefsteaket, oda fordult az .egészen kisülve“ úrhoz és dühösen megszólította: _ Uram, tréfát akar belőlem űzni: _ Már miért gondolja ezt? _ Mert én salátával rendelem a beefsteaket, Bn saláta nélkül; én félig kisülve, ön egészen kisülve. Úgy látszik, belém akar kötni. — B ocsánat, de . . . _ Vagv pedig súlyt fektet arra, hogy mit se tegyen úgy mint a többi emberek 1 .Égésien kisülve* azt hitte, hogy szomszédja be van csípve s úgy akarta magát tetetni, mintha nem hallott volna semmit, mikor egyezerre csak hatalmas hümmögéasel figyelmeztették, hogy még valaki van ott. Megfordult es ráismert a főfelügyelőre, aki a szomszéd asztalnál ebédelt. Ismeri az olvasó a főfelügyelőt? Ez egy kövér, kiváncsi és fecsegő ur, aki folyton a mások dolgaiba avatkozik és szabad éráiban hírmondással foglalkozik. Megvetik, megverni, de köszöntik. Mindenki azon van, hogy tetszését megyeije. Ep oly önfejű, mint oetoba, de 'imaüett igényteljes és kegyetlen. Sok lator és éidemteljes ember szenvedett mar hajótörést életpályáján, mivel nem, akart előtte kalapot emelni. I Ép mikor .félig kisülve* azt *ondta szomszédjának: ,0a eredeti ember: a főfelügyelő, aki kirántott pontyot ebédelt, megfordult és mereven maga elé nézve, azt mondta: — Hm j hm 1 Bizonyára, nem volt semmi ok a haragra. De a szerencsétlen „egészen sülve,* aki az imént még oly bókeszerető volt, igy okoskodott magában: — Nem léphetek vissza, mert a főfelügyelő, aki mindent hallott,' fees égni fog. Azért odafordult „félig kisülve“-hez s igy szólt: — Kérem a névjegyét; itt van az enyém. A csere megtörtént s a két ellenfél elolvasta egymás nevét. Rokonok voltak, akik hasz évi távoliét után, mely idő alatt a legrokonszenvesebb leveleket váltották, ebben a vendéglőben adtak .egymásnak légyottot, | hol egymás mellé kerültek ismeretlenül. Mind a kettőben megvolt a hajlam, bogy a másiknak nyakába boraljon, de ott volt | veszedelmes fáfr'\ügyelő, aki folyton hümmögött. Mind a két ellenfél büszke magatartással igy szólt: — Tehát holnapra, uram! * A vendéglő előtt .félig kisülve* megállt s igy gondolkozott: — Unokaöcsém eredeti embernek nevezett, de ebben nincs semmi sértő. Nem haragszik reám s én nem is látok okot rá, hogy gyűlöljem. A főfelügyelő előtt azonban ki akartunk magunkért tenni. Megkérdezem Tripótot barátomat, a ki oly kényes a becsület dolgában: neki már húsz párbaja volt és .legjobban érti, hogyan kell az effélét békés utón | kiegyenlíteni. Pedig Tripótot, aki oly kényes volt a I mások becsületére, még eoha sem vere- j kedett s nem is mutatott ilyesmire hajlamot. Az volt a szerencséje, hogy húsz párbajban, melyeknek a hire az újságok ntján elterjedt, mint tana szerepelt, e a passzív szerep, mely neki ilyen alkalommal kijutott, az emberek emlékezetében félelmes jelleget öltött. Azt mondták róla: — Tripótot ? Várjon csak! Hisz ennek özönnel voltak már párbajai. Legalább ie ötvenezer olvastam nevét. Kitűnő vívói Nem történt párbaj a nélkül, bogy a felek igy nem okoskodtak volnál — Tripótot kiismeri magát az efféle ügyben a jó lesz, ha megnyerem tannnak. így terjedt el Tripótot gyilkos hire, e ő nagyon jól érezte megát. ^-4 Mikor eredeti embernek nevezte, milyen volt a magatartása ? — kérde Tripótot. . — Ült. ti- Rossz jelül Megvetését akarta kimutatni! A becsület meg van támadva! Milyen hangon szólt hozzád ? V Tele volt a szája. — Bizonyos vagy ebben ? V- Láttam, mikor teletömte kenyérrel. — Sajnos, nagyon sajnos! A becsület még inkább meg van támadva. Világos, hogy kicsinylésénsk akart kifejezést adni. — De kérlek, .eredi ember* még nem sértés. .— Ha jobban tadod, akkor nem szóltam semmit- Én másként értelmezem a becsületet 1 — Mit nevezess te ebben az esetben becsületnek ? — Becsület az becsület! Nem hinném, hogy itt kétértelműségnek .volna helye! — Ah! E pillanatban az ntczáról tőlhall átszőtt a főfelügyelő hümmügése, a ki ép arra ment. — Beláthatod, hogy nem léphetsz vissza a főfelügyelő már türelmetlenkedik. — Tehát az ő kedvéért verekszem meg ? — Me g a sértett becsületért ? • n, pillanatban Garubic lépett be. Caru- bic pedig rettenetes ember! Egy este a vastag porosz őrnagyot, aki ötszáz fontot nyomott és egy tallért összemorzsolt njjai közt, a másvilágra ezpediálta. A porosz azt találta mondani: Az eső eltarthat estig. i.z érzékeny Carubic, akinek nem volt esernyője, ebben ezélzást látott. Kihivatta a poroszt. A becsület két ilyen fanatikusa közt nem lehetett szó könnyű föl- tétekről: csakis a halál moshatta le a súlyos sértést. Elmentek az ójszaki sarkvidékre, a jéghegyek közé, hogyannál biztossabbak legyenek a rendőrségtől. Ot lépésnyi távolbői mindegyikük négyszer lőtt egy hatcsövű revolverből; összesen hnszonnágyszeri golyóvaltas. Az első lövésnél Carobic golyója elvitte ellenfele balfülét, a másodiknál a jobb fül esett áldozatul. Minden következő lövés az ellenfélnek egy-egy njjiba került. aztán az orrára került a sor és végre, mikor már kezén és lábán nem volt ujj, az utolsó két golyót szemüregsibe bocsájtotta. A szerencsétlen őrnagy a sok kiömlő vér folytán odafagyott a földhöz s most is ott áll a jéghegyek közt, mint megcsonkított törzs. Carnbicnek pedig nem történt semmi baja. A nevezetes és rettenetes párbaj ismeretlen maradt volna, ha Carubic maga nem mondja el a részleteket. Megjegyzendő még, hogy ő gaBCOgne-i születésű volt. — Ha ezentúl azt mondták neki: — Hl fügét matatott neked és te nem szóltál semmit. Y. megfricskázott és te csak följajdnl- tál: mit jelentsen ez? Ó csak komolyan és a fájdalmas lemondás hangján igy szólt: — Mióta a vastag őrnagygyal volt affairem, megesküdtem, hogy nem verekszem meg többé. Carubio lett az .egészen kisült* második tannja. * Tripótot elmondta Carnbicnek az esetet* — Röviden, a dolog következőleg áll: Barátunkat egy nr, a kinek tele volt a szája, eredeti embernek nevezte. Az az nr ült,..mikor ezt a sértést elkövette. — Ülve! Mikor állt föl ? — Nyomban a kihívás után. — Világos hogy meg akart minket sérteni. A becsület a nem csak meg van sértve, de meg is van támadva! — Szerencsére, a fegyverek választása tőlünk függ, — szólt Tripótot. Akkor a pisztoly mellett vagyok, mert ahhoz értek! — kiáltott .egészen kisülve*. _ Akkor lehetetlen! Nem nyújthatunk seg édkezet egy gyilkossághoz.
