Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-05-27 / 23. szám

Veszprém, 1893. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, máj. 28. Agglegény-adó. A 'leányos mamák ujjongva fogadták a franczia parlament azon javaslatát, bogy az agglegényekre adó vettessék ki. Az öröm csak addig lesz öröm, mig az adó életbe lép, mert a tapasztalat be fogja bizonyítani, hogy ezen uj adónem, egy hajszálnyit sem lendített korunk házas­ság ellenes elveinek javításán. A hiba máshol keresendő • ám lássuk : Minden agglegény élt egy bizonyos korban, midőn megunta a ezáltal an kósza életet, szívesen felcserélte volna elha­gyat otteágát egy boldog csendes családi tűzhelylyél. Eljárt leányos házakhoz, ud­varolt, talán szerelmes is lett, de nem annyira szerelmes, hogy éles szemmel józan észszel tanulmány tárgyává ne tette volna választottját, és minél jobban ki­ismerte, annál inkább meggyőződött ar­ról, hogy az ideálból, eszményi feleség válnék a szalonba, ünnepelt alak a bál­terembe, de sajnos, nem találta fel azon kellékeket, melyeket egy józan gondol­kodású férfi keres egy nőben, ki egy békés családi tűzhelyt alkotva, megosz­tani tudná a férj gondjait, megköuyiteni az élet terheit; röviden: egy takaros há­zias feleséget. Korunk hölgyeit három csoportra le­het osztani. Az első csoport, mely faj­dalom, oly kisebbségben van, azon józan gondolkodású mamák leányai, kik nem Úsznak a divatos árral, nem nevelik leá­nyaikat a látszatnak, a maguk egyszerű­ségében a mint őket nevelték szülőik, adják azt tovább leányaiknak, egy kissé átidomitva, megfeleiőleg a kor szükséges igényeinek. Hogy miben áll e nevelési rendszer, azt a legtöbb leányos mama úgyis ismeri, de téves felfogása szerint nem találja ezt az igaz útnak, mely legkönnyebben a főkötőhöz vezeti leá­nyát, tart attól, hogy egy előkelő háza­sulandó fiatal ember irtózik a konyha szagtól, nem találja elég szépnek, finom­nak leánya kezét, ha zongora, hímző gya­pot, festő ecset, regényeken kívül egyéb is, p. o. főzőkanál fordul meg kezecs­kéi közt. Pedig egyedül az a férfi számíthat igazi családi boldogságra, kit a szeren­csés véletlen ezen első csoporthoz ősz- I tályozott hölgyek egyikének karjaiba! viszi. A második csoport a legtévesebb ne­velésű hölgyek csoportja, honnan a leg­több boldogtalan házasság kerül ki. Ezek azok, a kik tisztán a látszatnak élnek tüntetnek a háziassággal, de se szóra­kozást, se ölömet, se életczélt nem látnak a házi gondokban. Itt kopogtat b legtöbb házasulandó, itt megy lépre a legtöbb férfi. A mama a kinek egyébb czélja nincs, mint leányainak egy biztos jövőt sze­rezni, mindig készen áll a hadi tervvel. Egy fiatal ember jön látogatóba, ki már a bálban a mama bárom leánya közül a középsőnek udvarolt, és el is fogadta szívélyes meghívását, másnap délután ozsonnára. Délután 3 órára már a fogadtatás jól kigondolt tervezete végre van hajtva. A legidősebb leány az ablaknál a hímző ráma mellett ül, a legkisebbik a zongo­rán idegrázó szorgalommal skáláz, a kö­zépső természetesen a konyhában van, ideális batiszt ruhábaD, csipke köténnyel feltörött habfehér karokkal leselkedik a konyha ajtóban, mikor jön az udvarló, mert a bejárás a konyhán keresztül ve­zet. Léptek hallatszanak, a kis leány a habkazán előtt áll, kezében habverővel, arczán a zavar rögtönző t pírjával fo­gadja az érkezőt s az alatt kegyetlenül veri tovább a habot. Erősen mentege- tődz k, bogy most éppen ő a hetes. A fiatal ember lépre megy, az ozsonna ki­tűnő, a mama szives kinálgatás közben nem felejti ügy odavetőleg megemlíteni, hogy „ezt is a leányom sütötte, az igaz nem olyan jó, mint a ezukrászé, csak házi sütemény.' A fiatal ember nem győzi dicsérni, nem győz bámulni válasz­tottja ügyességén, ki a főzés mellett még a szobaleánynak tányérokat is se­gít váltani, az a>ztalt leszedni stb. Pedig miijén más a kép valóságban! A kisasszonyok 10 órakor az ágyban r reggeliznek, fél 11-ig a fodrászné fésüli és felsüti a hajat, 11-ig az egész arc/J és ruházat .élethűen* van rendbe hozva, azután egy kis séta után haza jönnek, mivel a szakácsnő a mama felügyelete, alatt elkészítette az ebédet. A harmadik csoportba tartozók száma, már nyílt homlokkal a háziasság elleo- ségeikép lépnek fel, azzal védekezve, hogy ők nem születtek „szakácsnőknek.“ Mi öröme is lehet egy férjnek, olyan nőben, kinek látóköre nem téljed túl a konyha művészetén ? Ezek nem ismerik a két szélsőség közép útját, hogy nem azért kell a leánynak főzni tanulni, hogy ha asszony lesz, a szakácsnő dolgát vé­gezze, hanem elsajátítsa azon ítélő ké­pességét, melylyel megbírálni tudja, mi a hibája egy ételnek, melyet a szakácsnő elrontott, hogy ellenőrizni tudja és ki­adhassa a háztartáshoz szükséges czikkek mennyiségét, nehogy anyagilag megkáro­sít tassék. Legsajnálatraméltóbb azon fiatal asz- szonyka, ki a háztartásban a cselédje tanácsát kéri ki, hogy félje előtt ne kompromittálja magát. A cseléd felhasz­nálja úrnője tudatlanságát és nem csak hogy anyagilag megkárosítja, de lassan- kint felül kerekedik nrnöjén és ő intézi az egész ház sorsát. Az ily nők mégsem oly veszélyesek a házasulandókra, mint a 2-ik csoportba sorozott hölgyek, mert azok nem játsza­nak bújósdit, úgy mutatják be magu­kat, aminők. A társalgásban szívesen beszélnek a sportról, a divatról, a bá­lokról, de a háziasság ellen nyílt arcz- czal lépnek fel. Ki ezek után mégis megtalálja számítását egy ily nőben, az nem csalatkozik, mert olyan nőt kap, aminőt vélt. E két utóbbi csoport a mai divatos nevelés áldozata. A kis leány már 6 éves korában kalapot kap, divatosat, a mama örömmel viszi a tükör elé, oda hívja a papát is, hogy nézze meg mi­lyen szép a kis leánykája. A kis leány fiatal korában amidőn imádságon, a szülői szereteten kívül egyebet még nem kel­lene ismernie, már azon tudatra ébresz­t-e tik, hogy az uj ruha, a divatos kalap áltul szebbé lett-, mely tudat annál in­kább erősbödik benne, ha idegenek szá­jából hasonló dicsérő szavakat hall. Tizenkét éves koráig beéri a kis leány azzal, hogy önmagának tetszik; de a folyton élesbedő esz, a jő példa, melyet a nagyobb leányoktól )áf, hamar meg­érteti vele és felkelti benne azon vágyat, hogy ne csak önmagának tessék, hanem egy általa nagyon kedvelt 2-ik vagy 3-ik reálista gavallérnak is, ki naponkint várja az u'czasarkon. ki udvariasságból elkészíti számtani feladványát, sőt még czukorkával is kedveskedik neki. A mama, ki meggyőződik, hogy kis leánya sz' llemileg mily szépen halad, siet a nevelést kibővíteni az által, hogy tancz- iskolába adja, hogy a test elsajátítsa, a sikkes mozdulatokat, hogy letörlődjék mielőbb a gyenge gyermeki arcz piruló hamva, ha férfival találkozik. A társada­lom által szabadalmazott ölelkezés, a fesztelen érintkezés a kis leányt egy uj érába ragadja, e pillanattól fogva nincs többé kis leány, a 12 éves gyermek min­dazon vágyak tudatába jön, melyre 18 éves korában is rá érne ? ! A kis leány a nevelőnő kezeibe kerül, egy művelt német nő, aki bírja a franczia nyelvet is, de a magyar nyelvhez nem is konyit, ez veszi kezébe a neveles gyep­lőjét. A már nagy leány-észjárással bíró 14 éves leány szépen halad a zongorázás­ban, kitűnően fest majolika edényeket, beszél németül, töri a fianczia nyelvet, de elfelejtene magyarul írni, ha nem le­velezne titokban a pátikárus segéddel. A bálok megzavarják a rendes tanulást. így a mama belátja, hogy felesleges a neve­lőnő. Helyette egy zenetanár ad órákat, és egy született franczia nő hetenkint 4 órában képezi ki a magasabb franczia műveltségben 18 éves koráig. Kell, hogy fájdalom töltse el a honfi keblét, ilyen félszeg nevelés látásánál. Minő anyák lesznek ezekből, minő érzelmeket fognak ezek ártatlan kisdedeiknek tiszta leikébe csepegtetni. | Főleg leány-nevelésünk terén az a bal­hit kezd lábra kapni, hogy nem lehet az müveit intelligens nő, aki egy kicsit zon­gorázni nem tud, társaságban németül, francziaal párlirozni s ebbeli szakértelmét fitogtatni nem tudja! Igen, én ismerek olyan hölgyet, aki tud szépen németül, el-el kotyog franc/.iául is, egy pár klasz- Iszibus darabot is el tud játszani a zon­gorán^ de azért azt. müveit magyar hölgy­nek nem tartom. Nem pedig azért, mert a magyar történelmet, nem ismeri, az egri nők történetét sohasem hallotta, Dorottya, Lorániffy Z uzsana, Zrínyi Ilonáról, a murányi Vénuszról sohasem hallott., ma­gyar költőkről, magyar nemzeti irodalom­ról semmit sem tud, magyar könyveket nem olvas, még csak magyarul írni sem tud hibátlanul. Ne értsük félre egymást hölgyeim 1 Igen szép az, ha önök tudják, hogy ki volt Wolfram von E'chenbach, Valter von der Vogelweide, Gleist, Gottsched, hogy mi volt az a Sturm und Drang Peroide, ha ismerik Schillernek Gloc^éját., Lessing Nathan-ját, Götbe Fausztját, ez igenis a műveltséghez tartozik, de először ismer­niük kell saját hazájuk történetét, hogy majdan gyermekeikkel ismeri essék meg szeretni és imádni a drága bont, tanul­janak előbb ms» gyár irodalmat, ismerjék meg Vörösmarthyt, Kisfaludyt, Aranyt, és Petőfit, hogy lelkesedjenek, s gyerme­keiket lelkesíteni tudjak édes költői szép anyanyelvűnkre, ez az első kötelessége a magyar hölgynek a csak azután követ­kezik a külföldi irodalom megismerése. Épen ezen hibás nevelési rendszer okozza aztán azt, hogy leányaink, asszo­nyaink magyar könyveket nem vásárol­nak, íróink és költőink miattuk akár éhen halhatnak, de tessék csak b°menni a szál o nszobába, biztosítom önöket, hogy diszketekben ott fekszik az asztalon a Gartenlaube, Schiller, Heine, stb. stb. sőt vannak kevés irodalmi értékkel Biró né­met regények is a fel díszített könyvtárban, de Arany, Petőfi, Vajda, Bajza az bizony hiányzik. Oh hát a vallásossággal hogy vagyunk ?! Imakönyv helyett Zola regényeit lapozzák biblia olvadás helyett Xaver de Montepiu rém históriái ban gyönyörködnek. Minek egy müveit hölgynek a tizenkilenczedik század utolsó tizedében Isten, hit és vallás! ? Szomorú dolog ez nagyon, de menjünk tovább: A leány elérje a valóságos nagy leány korát, de már volt legalább is tiz ideálja, kiket többé kevésbé rövidebb és hosszabb ideig bálványozott; most is van egy újabb, egy csinos fiatal erdész gyakornok 350 frt fizetéssel. A mama par bie után néz, talál is, leányával eljátszatja a háziasság szerepét, a fiatal ember komolyan fellép a kedves leány kezéért, a mama túlboldog, leánya bár még mindig a csinos erdész gyakor­nokba szerelmes, mégis „igent* mond csupa hiu'ágból, hogy irigyeljék és előbb férjhez mehessen, mint barátnője, aki már 22 éves 8 aki folyton azon sopánkodik, bogy neki eddig mindig csak csupa ipa­ros, kereskedő fiatal ember kérője volt, pedig bizony az ő borzasztó nagy mű­veltségéhez legalább is doktor vagy ügy­véd feleségévé kell lennie. Mert ilyen ám a női hiúság és a női demokratia, inkább a rang és név, mint a szerény, szorgalmas, becsületes munka embere kell neki ezégerül, hogy egész életében azon ezéger árnyékában hüselhes- sen semmittevésben, mert abban a meg­rögzött balbiedelemben él, hogy nem volna méltó hozzá, tisztességes, szorgal­mas férje oldalán az üzletben a vevőket kiszolgálni, ezt ő szégyennek tartaná, pedig nem tudja szegény, hogy ez csak emelné becsülését az emberek előtt is és félje előtt is. A félj örömmámorban úszik, légvára­kat épit, gratulál önmagának a szerencsés választáshoz, csak akkor tér magához, mi­kor össze adja a havi huskönyvet, mely kettőjük és 2 cseléd részére 50 frtot tesz ki, néha hatvant is, de eltűri, hisz fo­galma sincs róla, mi kell egy háztartáshoz, mert előbb vendéglőből étkezett. Kölcsönhöz fordul, az eddig nyugodt életet élt férfi örökös pénzzavarba jut. Az első szemrehányás sírásra fakasztja az ifjú asszonykát, zsarnok férjről beszél, elválást emleget, és fut panaszra a ma­mához. A mama az anyósok szokott erelyével lép fel, kíméletlennek nevezi vejét, a férj kalapját veszi, fut ki a sza­badba, hogy rendbe szedhesse gondolatait, onnan a klubba megy, ott vacsorái és c ak késő éjjel vetődik haza. Ezek a házas élet elrettentő példái, melyet nem gyógyít meg az agglegény­adó, más kor más nevelési rendszer se­gíthet ezen. Csak egy nagyon eszélves férj tudja magát e korba bele élni, ki szép szerével idomítja nejét körülményei­hez, uj nevelést adva neki, s uj gondol­kozás módra szoktatju őt. Tegyék hölgyeim . kezüket szivükre és vallják be, hogy általánosságban niucs-e igazam (tisztelet a kivételeknek) és ne gondolják, hogy az egyoldalúság szemü­vegén át néztem a hölgynevelésre, ugyan ilyen ferde nevelésben részesülnek az ifjak is, ugyan ennyi hibás felfogással nevelik szülők férfi gyermekeiket. Legközelebb azokról iroui le a ferde nevelés kinövé­seit, és C'nk azért kezdtem a hölgyeken, mert mindig a hölgyeké az elsőség. _________Darnay Kálmán. Köz ségi és körjegyzők. Hh összehasonlítjuk az állami éle­tűnket a külföldével, egyrészt a nem­zeti önérzet, másrészt a kényszer is oda hajt, hogy az eddigi, mond­juk bátran a szégyenletes kormány­zási politikával és az államok kon­kurenciájában o’y erővel jelenhes­sünk meg, — bár hosszú elmara­dással — iniut a többi müveit európai állam. Reform és reform készülődik min­den téren. A kormányzás nyikorgó kerekeit kenték hosszú ideig, javít­gatták, toldottak-foldottak és ron­tottak rajta, — látják, nem hasz­nál; most végre valahára radikális kúrára, a’apos reformálásra hatá­rozta el magát a kormány.! Helyesen van igy. Reformot ígérnek a közigazgatás minden terén | reformot magában a szervezetben is. S azt hisszük, hogy ez az utóbbi a legfőbb; mert hozhatnak bármely üdvös egészség- ügyi, katonai, adóügyi, közlekedés- ügyi törvényeket, ha nincs hatóság, mely végrehajtja, ha nincs közeg, mely intézkedik; a tórvéuy holt betű, írott mai ászt marad, mely nem hasz­nál, de árt, mert alkalmat ád tör­vénysértésekre. A szervezet reformálásán a túl­nyomó vé'emény az állami szerve­zet felé hajlik, nagyrészben az au tonomikus jogok fen tartásával. Már másodrendű kérd is az, hogy a szer­vezkedést hol kezdjék. Némelyek, köztük a nemzeti párt vezére, gróf Apponyi abból indulván ki, hogy a közigazgatás alapja a község, a községi reformot ajánlja, kiindulási pontul. Ezt az. irányt a bel ügv miniszter is elfogadta, bár vannak sokan oly nézetben j§| hogy a község nem fundamentuma a vár­megyének, nem ezeken épül a vár­megye, hanem azok a vármegye belső tartozékai. Tény, hogy a vár­megye leendő reformja ismerése előtt nem reformálható a község sem, mert a keretet, melybe a községi szervezetet be akarják illeszteni, ok­vetlen ismerni kell. De kez.djék a reformot bárhol, annyi bizonyos, hogy kezdeni kell. Mint halljuk, a reformok egy része már készen is van. főleg a községi reformok. Nem kevésbé fontos azonban a községi reformok a jegyző-reformra vonatkozó része. A községi köljegyzőkről eddig csak annyit tudtunk, hogy a törvény megkívánt tőlük egp kis qualifika- tiót, 6 középiskolai osztály sikeres végzését s jegyzői szigorlatot, melyet a törvényhatóság előtt állott ki. Azt is tudjuk, hogy a jegyzőknek töménytelen a dolguk, nyomja őket a törvényhatóság, a pénzügyigazga­tóság, adóhivatalok, a törvényszék, a mérnök, a szolgabiró, a taofelügveló s büntetik őket nyakra-főre. Jövö- delme némelyiknek igen sok van, másiknak majd semmi; fizetése pe­dig mindenütt csekély. Az eddigi muukakőrét folyton fokozzák s fo- fogják. Most rájuk vonatkozólag is reform készülődik s mi magunk részéről tiszte szívből üdvözöljük e reformot. Hieronymi tervezetet készitett a községi és körjegyzők tanfolyamá­nak felállításáról. Hogy milyen le­gyen a tanfolyam, erre vonatkozó szerény kivánságnnk az, hogy semmi esetre sem oly méretű, mint az or­szág két helyen levő kurzus; hanem határozottan állami jellegű akadé­mia, mely minden lépcsőzetes meta­morfózis kizárásával szakférfiakat tudjon nevelni. A miniszter tervezete röviden ez: Az ország nyolez különböző pont­ján állami akadémia egy éves folyam­mal. A tanfolyam hallgat-lsára elő­feltétel: éiettségi vizsga és egy évi praxis. A tanfolyam tanrendszere nem igen hódul aj tanszabadság el­vének, mert havoukint collokviumot, félévenkint vizsgát tervez. Kivi kifogása senkinek sem lehet a tervezet ellen az esetben, ba azt a községi és megyei reformmal együttesen léptetik életbe. Mert azt még sem tarthatnék helyesnek, ba ily qualifikatióval biró fiatal embe­reket helyeznénsk a mai körjegy­zői helyekre; mert sem ők, sem a vármegye velük meg nem elé­gedhetnének. A mai körjegyző, kit a közönség választ, s csekélyebb képesitvénynyel s igénynyel bir, ma már összetört a közönségével, a mi helyes is, szükséges is. De a jövő körjegyzőtől, kit esetleg az alispán helyez egy helyre, miut ismeretlen­től többet várnak és mint ismeret­len kevesebbet uyujthat, igényei nagyobb mértékben vannak, a mi­nek kielégítését-, — főleg ha a szük­ség kívánalmához képest kisebb körök lesznek — a községek pénz­tárából, nem tartanók helyesnek. Ha az állami akadémia szolgáltatja a körjegyzőket, akkor ezeket az allami szervezetben is kell elhelyezni és állami pénzen is fizetni. Még ez. esetben is nehéz lesz kez­detben feladata, s azért a gyakorlati oktatást, vagy legalább a gyakor­lati ismeretek teoretikus tanítását legalább hetenkint 1 órában helyes­nek tartjuk, a sok jogi és poliikai Studium tanítása mellett Mi kevésbé érezzük e reform szük­ségét, mert jó jegyzői karunk van; bár nálunk is sok nehézséggel küzd meg a körjegyző, a mennyiben segéd- jegyzői állások rendszeresitve nin­csenek. De az ország más részén, már a szomszéd vármegyében is, érzik a hiányt. Óhajtjuk, hogy a reform mielőbb megvalósuljon. Castriferreus. Egyházi gyűlés. Pápa, májas 21. A veszprémi ág. hit. evang. egyházmegye Gyurátz Ferenc/ es­peres és Purgly Sándor egyházmegyei felügyelők elnöklete alatt folyó május hó 17-én tartotta városunkban ez évi rendes közgyűlését. A gyülekezetek küldöttei 16-án este előértekezletet tartottak. Másnap a gyűlésnek különösen két nevezetes tárgya volt; az elhunyt Tatay Sámuel esperes emlékére tartandó gyász isteni tisztelet s a helyébe egyhangúlag megválasztott esperesnek, Gyurátz Fe- reneznek hivatalába való beiktatása. Jelen volt az egyházmegyét 25 évig nagy buzgalommal, Ügyes tapintattal kormányzó megboldogult esperes gyá­szoló családja, j— a helybeli ref. gyüle­kezet lelkésze és gondnoka Kis Gábor és Barát h Ferencz. A gyászének elhangzása után Szarvasy Sámuel lajos-komáromi lelkész az oltár előtt kenetteljes buzgó imát mondott, Szalay Ferencz várpalotai lelkész pedig a szószékről egy minden tekintetben si­került emlékbeszédet — felelve azon kérdésre : „ki volt a mi barátunk ?* A tudományok papja, az igazság bajnoka, a munka vértanúja, a szeretet apos­tola. A szép hasoulatokban, gyönyörű esz­mékben gazdag, költői lendületű beszéd a szónoki művek valóságos gyöngyét képezi. Nem is volt szív, melyet bide* gen hagyott volna; kebel, melyben a legérzékenyebb húrokat ne hozta volna rezgésbe. Végeztével mindenki sietett a szónok előtt kifejezni elismerését. A világiak részéről Purgly Sándor megyei főjegyző méltatta hatásos, meleg szavakban Tatay Sámuel érdemeit. A gyász isteni tisztelet után követke­zett az uj esperes beiktatása és üdvöz­lése. Első helyen Purgly Sándor felü­gyelő, fordult az ünnepelthez, mint el­nök társához, könnyes szemmel kérve őt, hogy az elnökségben neki mint az egyház roncsolt testű agg bajnokának segítője és jobb keze legyen. Azután az egyházi főjegyző üdvözölte a lelkészi és tanítói kar nevében. A következő helyen Gyurátz esperes válaszolt a hozzá intézett üdvözlésekre, meg-meg köszönve az egyházmegye egy­hangú bizalmát, melyet úgymond, a mint egyrészről nagy megtiszteltetésnek tekintek, más részről kötelességemnek tartok elfogadni. Társaim ide állítottak a hajó kormányrudja mellé; de a hajó csak akkor haladhat biztosan, ha önök is velem együtt fel szállnak arra s ke­zükbe veszik az evezőt. Ékes beszéde oly hatást idézett - elő, melyhez hasonló­val kevés ember dicsekedhetik. Ihász L-ijos azon indítványának egy­hangú elfogadása után, hogy a most elhangzott szép beszédek kinyomattasBa- nak s a hívek között kiosztassanak, fel­olvastatott az esperes terjedelmes és részletes évi jelentése, melyben beszá­mol az év folytán letárgyalt és elinté­zett ügyekről. A gyűlés nagy részt privát ügyek elintézésével foglalkozott, amit 1 helyen szükségtelennek tartunk közölni. Csak mint örvendetes jelenséget említjük a kör-lelkészek jelentéséből, hogy a vesz­prémi ev. egyházmegyében az iskolázta­tás oly pontos, mint másutt ritka helyen. A tankötelezetteknek 981/. °/.-a járt az évfolyamán iskolába. Az egyházmegye elismerését fejezte ki a tanítók dicsé­retes szorgalma felett. A gyűlés d. u. fél háromkor ért vé­get, midőn a tagok a „Feher 10“ ven­déglőben gyűltek össze közebedre. Az ebéd alatt több ielköszöntőt hallottunk. A legelsőt Gyurátz Ferencz mondotta Purgly Sándor felügyelőre, magasztalva az egyház ez ősz Nestorát. Azután Dr. Purgly Sándor éltette, az uj esperest. Felköszöntőt mondtak még többen, Szar­vasy Sámuel, Kis Gábor, Lazányi Béla. Vukovics S. „Nyugat- Magyarországi Hír­adó“ szerk. Kolozsvár város kö­zönsége 197 frt 04 kr 300 frt Segélypénz! A „Veszprémi Független Hirlap“-hoz e héten befolytak, s érkezésük sorrendje szerint a polgármesteri hivatalhoz álta­lunk beszállitattak a következő adományok : Kompolthy Norbert állomás­főnök, Kaczkó (Erdély) 2 frt — kr. Almásy Lajos munkás, Po­zsonyból (az általa felta­lált 8 Veszprémbe Szénásy és társa méhészetének rendeletre küldött uj nap­tár árát) 5 frt — kr. E héten összesen befolyt 7 frt — kr. Előző hírlapunkban kimu­tattunk 367 frt 51 kr. Főösszeg: 374 frt 51 kr. További szives adományokat elfoga­dunk 8 hirlapilag nyugtázunk. A m. alispáni hivatalhoz e héten befolyt és takarékpénztárilag kezeltetik: A „Budapesti Hirlap* 17-ik küldeménye 385 frt 93 kr. Kakucs község gyűj­tése Pest-Pilis-Solt- Kis-kun vármegye alispánja utján 27 frt 21 kr. Kiskovácsi közs. gyűj­tése 4 frt 87 kr.| Az országgyűlés kép­visel őházának tag­jai által felajánlott összegből a m. kir. bel ügy m. utján 2-ik küldemény 519 frt 40 kr. Budapest fő- és szék­város közönsége 1000 frt — kr. Bozsok község gyűj­tése 3 frt 20 kr. A pápai hölgyek által rendezett, bazárral összekötött népün­nepély és tánezmu- latság tiszta jöve­delme beküldve özv. Latinovics Béláné által 453 frt 63 frt. és 1 drb 10 m. ar. Tas vármegye alispán­jának ujabbi gyűjt. 19 frt 45 kr. Nagyvárad város kö­zönsége 50 frt — kr. Vasvármegye alispán­jának ujabbi gyűjt. 182 frt 69 kr. Rumpeld József kassai vendéglős gyűjtése 10 frt — kr. A „Magyar Hírlap“ gyűjtése __________4000 frt — kr. A p olgármesteri hivatalhoz e héten befolyt, s a veszprémi régi takarék- pénztárban kezeltetik: Esztergomi keresk. és iparkamara 20 frt — kr. Szarvasi ipartestület 30 frt 46 kr. Ó-Kanizsai ipartest. 5 frt — kr. Váczi ipartestület 10 frt — kr. Jászfényszarui ipart. 4 frt 74 kr. Budapesti hentes-ipar­testül et 10 frt — kr. Solti ipartestület 7 frt 70 kr. Brassói ipar- és keres­kedelmi kamara 8 frt — kr. Zombori kaszinó-egyl. dalárda 358 frt 58 kr. Módosi műkedvelők 30 frt — kr. Bajai ipartestület 20 frt — kr. Csornai Lőrincz 2 frt — kr. Turkevei ipartestület 7 frt 05 kr. A győri m. kir. áll. polgári leányiskola növendékei 18 Trt — kr. Budapesti asztalosok jpartestülete 60 frt — kr. Zalasztgróthi jegyzs. 8 frt 25 kr. A zürichi magy. egye­sület gyűjtése 150 frankot. Veszprémi Független Hirlap 2 frt — kr. Veszprémi Független Hirlap 5 frt — kr. e ga­__________________________kr. Rendőrkapitányságunkhoz a hét fn. lyamán tiizkárosultaink részére be­érkezett pénzküldemények ; Segesvári rend őrkapi­tányságtól 9 frt 5g kr Abrudbányai rendőr­kapitányságtól 12 frt 90 kr Szászvárosi rerdőrka­pitányságtól ||| 10 frt 50 kr ÚJDONSÁGOK? — A herczegprimás udvarából, A herczegprimás mint jeleztük, RÁ mába utazott a pápához; Kohl Medárd titkárja pedig múlt szerdán érkezett az udvartartással Balaton. Füredre, ahol a nyarat fogja üdü­lés végett tölteni, illustris főnőkével együtt. — Báró Hornig Károly megy$8 püspökünk ő mltságát a pápa hóuap 19 én reggel külön kihall tásou fogadta. — Főúri eljegyzés. Esterházy Fe. rencz gróf, főispánunk testvéröcscse a devecseri uradalom tulajdonosa B napokban tartotta eljegyzését Lob- kovitz Mária herezegnővel Lobko. vitz I. herczeg prágai főur leáuyá. vak A széles körben jótékonyságé- ról és nemes szivéről ismert gréf eljegyzését városunk nagy örömmel vette tudomásul. Fogadja a nemes four eljegyzéséhez ez utón szivból jövő szerencsekivánatainkat! — Felolvasások Veszprém javára. Fenyvessy Ferencz dr. orsz. képvi. seló tegnap Győrött tartott, ma Pápán tartja s jun. 1-én Sopron­ban fogja felolvasásait folytatni a veszprémi tüzkárosultak javára. Az első nap felolvasott a „Lélek vilá­gából“, a második nap Jókai a fel­olvasás tárgya, a harmadiké pedig „A sas és a napsugár.“ — Vármegyénk a budai honvéd­szobornál. A budavári honvédszo­bor leleplezésénél Veszprémvárme- gye képviseletében dr. Óváry Fe- rencz országgyűlési képviselő, Ko­vács Imre, Paál Dénes, Lukacsek János, Kováts Ignáez, Veledics Mi­hály, dr. Kerényi Károly és Benkő István tették le a nagy és díszes babér koszorút, melynek nemzeti színű szalagján a következő felírás állott: „Veszprémvármegye hálás közönsége — Budavára visszavéte­lénél elesett dicső honvédőinknek.“ — Gyászhir. Dr. Koritsoner pápai ügyvéd neje, szül. Halasy Ida asszony, dr. H a 1 a s I y Vilmos volt megyei főorvos leánya, hosszas sor­vasztó betegség után, pénteken este 8 órakor 31 éves korában, városunk­ban meghalt, 3 gyászoló kis árvát hagyva hátra. Vigasztalja a mélyen sújtott derék családot a közrészvét, mely igaz bánatukban osztozik; az elhunyt fölött pedig legyen könnyű a föld ! — Régi honvédőink kegyelete. A budavári honvédszoborra a Veszprém* megyei honvédegylet, mü virágokból készült kék és fehér szalaga nagy koszorúját Paál Dénes, Kováts Imre, Kerényi Károly, Garai Mihály, Mesz- lenyi János, Farkas Lajos és Varga Lajos 48/49-iki volt houvédeink he­lyezték rá. — A Veszprém vármegyei tűz­oltó szövetség alapszabályai dr. Ováry Ferencz ur által elkészíttet­vén, a vármegye alispánja utján a belügyminisztériumhoz felterjesztet­tek jóváhagyás végett. — Vizsgálatok a főgymnázium- ban. A helybeli róm. katli. fő- gymnáziumban az érettségi vizsgá­latok a jövő hó 2, 3, 4. s esetleg 5 ik napjain tartatnak meg; a többi vizsgálat (az I—VII. osztályokban) ugyancsak a jövő hó 6, 7, 9, 10, és 12-ik napjain történik meg. 8-áű pedig tornaverseny lesz. — A ma­gánvizsgálatok idejéül az igazgató­ság jün. hó 13. és 14-ik napjait jelölte ki. A tanév az építkezések miatt jun. hó 15-én záródik, amely alkalommal a „Te Deum“ után záró­ünnepély, a jutalmak kiosztásával lesz. A jövő 1893—94. tanév csak szept. közepén nyílik meg. — Felhőszakadás ,volt csütörtök délután Almádiban, mely tönkre­tette Dr. Óváry Ferencz gyönyörű uj parkmnnkálatait s számos szom­szédos szőllöt. Sokat szenvedtek | Remetevölgyi s igy szerkesztőnk ot­tani birtoka is. — A veszprémi tornaegylet ál­tal rendezett vivási tanfolyam, mely­ben az egyleten- kívül állók is reszt vehetnek, Sztralay Norbert fő- g| székvárosi vivómester vezetése alatt jnnius hó 2-án veendi kezdetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom