Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-06-24 / 27. szám
Veszprém, 1893. „tnde» '^»ba lap ára: U» IS i Bi ii évre 6 korona. ■S1» jijgyeB szílm Ar». 80 fi . XIII. évfolyam. 27. sz^m. Szombat, jun. 24. Hírlapíród.» : Veszp ~ém, Szabadi-utcza 514. »*. HirÁetéseifc : Petitnoronkónt 12 fii. NyiU-vér petit-tere 40 fillér. Kincstári i'letéV 60 fii. Előfizetési felhívás a ^VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ 1893. (XIII.) évfolyam II. ifiére. Hírlapunk barátait, tisztelt előfizetőinket bizalommal kérjük a júliusi évnegyed alkalmából, hogy előfizetéseiket megújítani, illetőleg bátralékösszegeiket — lehetőleg mielőbb — beküldeni szíveskedjenek. A viszonos méltánylat jogczimén kérjük ezt, mert olvasóinkkal szemben elvállalt kötelezettségeinket mi is tisztesen, szorgalommal róvtuk le, még azokban a válságos napokban is, mikor a városban dúlt tűz- katasztrófa lángjai minden o'dalról ostromolták a hírlap irod át, nyomdáját s az anyagi kár mellett, a könyvnyomó intézetet sok ideig munkasz.ünetelésre, tétlenségre kényszerít ették. Akkor is, mig a nyomda emherei a hirlap lietüanyagának munkaképessé tételén fáradtak éjjé'-nappal, a szerkesztőség tagjai minden pillanatukat arra szentelték, hogy gyorskiadásu rendkívüli lapokkal ecseteljék országszerte, városunk pusztulása mérvét és segélyre hívják fel a nemzetet Hogy a mentés és segély gyűjtés nagy müvében milyen részt vett a „Veszprémi Független H i r 1 a p“, arról hétről hétre meggyőződhettek szives olvasóink, hasábjainkrólA nyomorba jutottak részére nemcsak kérni s/.okjuk a segélyt. D e föl is keressük — és meg is hozzuk. így ismerjük mi a lelkii-mereles újságíró hivatását. S e szerint cselekszünk. De sem költséget, sem fáradságot -nem kim él lük akkor sem, mikor számtalan rendkívüli lap kiadásával, tiszta képet törekedtünk a vármegye s a megyei székváros polgársága elé tárni, vasúti politikánk igaz helyzetéről. A megyei székváros egy félszázadra szóló óriás tehertől menekült igy meg; tisztán látja im maga előtt a helyzetet — az izgalom, melyet a retteniő tájékozatlanság ez ügyben szült, megszűnt s higgadt észszel, a' v áros igaz é r- dekeineks anyagi erejének egyenlő latbavetésé- ■ v el mérlegelheti követendő eljárását. Komoly, nehéz harcz volt az, ebben az ügyben. De győzött a meggyőző igazság, mely nem tűrhette, hogy combina- tiv, képzelt remények fejében óriás teherbe sodortassák e szegényülő város jövő nemzedéke, egy íélszázad időre! Különösen akkor, mikor annyi sok kulturális | gyors megoldást sürgető kérdésünk, mind nagyobb áldozatot igényel már most is a polgárságtól. Ilyenek: A polgári fiúiskola, az óvodák rendszeresitése ; ilyen a haladékot nem tűrő vízvezeték ügve, ilyen lesz a laktanya | a honvéd- barrakok ügye. Oly intézmények, melyek sok-sok pénzáldozatot fognak igényelni tőlünk, de meg fogjuk adói, mert e befektetés realissága evidens s forgalmilsg gazdagítani fogják városuukar. Éber őrei leszünk ebbeli érdekeinknek is. Ez intézmények gyors rendszeresitése lesz első lépcseje a rekonstruálás nagy müvének, melyre Veszprém váró«, százados mulasztások után, im reákényszerült. Kivesszük majdan részünket ebből a munkából is, lelkiismeretes hivatásuuk szerint. Amelylyel népünknek, véreinknek s jövő nemzedékünknek is tartozunk. Legyen rajt Istennek áldása! Legközelebbi programmj i ez a .Veszprémi Független Hirlap“-oak. Ezt tartottuk szükségesnek röviden ecsetelni. S be fogjuk azt váltani függetlenül ; senkitől befolyásolható nyílt őszinteséggel. Se kérve, se várva elismerést, de ezentúl se törődve semmi sunyi-gáncscsal. Mint legnagyobb lapja a megyének, teljes bő hírrovatokkal tömör hírlapot adunk hétről-hétre olvasóink kezébe — hü tükréül a megyei s városi közélet krónikájának. Ezt biztosítjuk s be is tartjuk. S ezzel nyitjuk meg az év második félévi fjlyamít. A „Veszprémi Független Hírlap1, irodája. A hirlap árai: Fél. évre (jul.— decz.) 3 frt — kr. Negyedévre (jul.—szept.) 1 frt 50 kr. Vasút Veszprémből Bfüredre. Veszprém, jun. 24. Holnap, vasárnap délután lesz Balatonfüreden az első érdemleges érdekeltségi, gyűlés, a Veszprém— Balatonfüredi helyi érdekű vasút létesítése ügyében. Volt ugyan már ott egy értekezlet, melyen 28 balatonpartvidéki község képviselve volt, de annak feladata nem volt s nem is lehetett más, mint a kezdeményezés idejére egy ideiglenes bizottságot s elnököt választani. Ez a bizottság s illetve elnöke, báró Puttheány aztán körira- tilag s külön meghívókkal is érdemleges gyűlésre hívta egybe, úgy a partvidéki érdekeltséget, mint az érdekelt megyéket s városokat s igy a holnapi értekezletet már érdekeltségi szervezkedő gyűlésnek kell tekintenünk. Mint ilyennek feladata lesz, a kouibioativ vnsutirány megállapi- tasa, az előmunkálati engedélv kinyerése iránti intézkedés s egy executiv bizottság megválasztása, mely aztán a részvényjegyzést foganatosítsa. A holnapi érdekeltségi gyűlésen megyénk s városunk számos vezér- férfia is meg fog jelenni s igy az előzetes trasse-ra vonatkozólag egynémely dolgot figyelmükbe ajánlunk. Azt ugyanis, hogy miudeu vasúti terv alphája, a jövedelmezőség lehető reális kombinatiója lévén : ne helyezkedjenek arra, az eddig tervbe vett álláspontra, hogy a lehető legrövidebb | igy o'csóbb trasse választassák ( Veszpvém-Alsó-Ors- Balatonfüred) ; mert igy e vonal, habár később Tapolcza s Keszthelyig to- vábbittatnék is, alig hozná be csak 1 pályafen tartás s regie költségeit is, a részvénytőke teljes kamatta- lnnságától is eltekintve. S nem is az a czél itt, hogy Veszprém és Balatonfüred között rövidebb, gyorsabb legyen a közlekedés, mert hisz fuvaron is elérjük § két pontot 6/*-cd óra alatt s a vasút sem fogja ez utat (trasse- kanyarulatait tekintve, az alsóörsi lejtőn) sokkal rövidebb idő alatt megtenni. A valódi czél az, hogy e vasút magva legyen a Balaton veszprém-zalai parti direct vonalának ; mely gyors forgalmat létesítsen az uj életre ébredő Balaton- partokon 1 hatalmas lendületet adjon a Balatonkultusz nagy müvének. Nem kell ahhoz se frázis se vérmes remény, hogy az eddigi előjelekből, a fiilokszératarlott partvidékek népei mai munkáiból azt lássuk, hogy 5—I év alatt a parti szőilő- begyek ismét viruló borágas éde- nekké lesznek, mert évról-évre immár 100 meg 100 koldnyi birtok zöldül ki ismét amerikai szőllöte- lepekkel. Egyidejűleg pedig a fürdőélet alig képzelt versenyre lendül a partokon. Parti községek, melyek lakói 8—10 év előtt szinte kicsufolták, ha 1—2 „feredő vendég“ tévedt hozzájuk, ma már rendszeres fürdőtelepekké alakultak s lakóházaikba örömest fogadnak évente 100 meg 100 idegen családot — kik aztán szép összeg pénzt hagynak vissza gazdáiknál. Hát ennek a kettős nemzetgazdasági mozgalomnak kell sz’rnyat adnunk a Veszprém—bfüredi vasút által, de úgy, hogy annak iránya czélszerü és jövedelmező is legyen. Czélszerü és jövedelmező pedig csak úgy lesz, ha a trasse Veszprémből a Balaton eredő pontjára, kutfejéréKenese-Füzföresinnen AImá- din, Alsó-Őrsön, Lovason, Paloznakon, Csopakon s Arácson át (mindmeganbyi megállóhelyekkel) vezettetik Balutonfüredre. Mig aztán Füredről a továbbépítés Tapolcza—Keszthelyre csak idő kérdése, addig a vonal igy is jövedelmező lesz, mert egy nagy kul- turvidék népeit segiti forgalomhoz. A trasse Alsó-Őrsnél sok költséges serpeDtin-elbajlást és kanyarulatot involvál, mig Keaese-Fttzfőre minden nagyobb akadály nélkül, egyenes irányban levezethető, onnan aztán a Freystádtler-trasse szerint folyton a partok természetes egyenes vonalában vezettethetik Füredre. Csak igy képzeljük czélszerünek s jövedelmezőnek az uj vonalat. Csak igy felel ez meg magasabb vasúti politikai szempontnak s annak a nagy nemzeti eszményuek is, melynek Balatonkultusz a neve. Ezeket kívántuk az értekezleten megjelenő megyebelieinknek figyelmébe hozni s megvagyunk győződve, hogy h í ez irányt fogadtatják el ott: akkor az érdekeltség s p irticipatio is kétszer akkora les?, mint egyéb irány mellett. Egyébként e propositiónk oly természetes, hogy tán fölösleges is kommentálnunk. Azt hisszük, e tekintetben teljes megegyezésre jutunk Füreden. Fürdőélet a Balatonon. A herczegprimás Balaton-Föreden. Balatou-Füred, jun. 23. A főmagasságu biboro*, Vaszary Kolos herczegprimás tegnapelőtt érkezett meg. Kitűnő szinben van; a római ut fáradalmai egyáltalán nem törték meg. Megérkezése valósággal felvilla- nyozólag hatott a fürdővendégekre is. Azóta napról-napra élénkebb itt az élet 8 az ivad delelőjéhoz közeleg. A bíboros egyház nagy Ut marad nemcsak egész julins hóban de aug. hóban if; bogy a tó fürdőj ét s az annyira megszokott savanyuvizet reggelenként élvezze. Villája nagy ízléssel berendezve, a nők fogadóterme a nyugati részen világoskék nehéz selyembutorral ; hálószobája a keleti részen ugyanott, az ebédlő is; a terraszokról elbűvölő kilátás a tó tükrén s fel Gamászáig s a somogyi mezöségekre, majd Tihany felé. Valóságos tündérlak. A rögtönzött park ma már teljes pompájában, tetve rózsa s más nyíló virágokkal, mesteri kéztől alkotott szőnyegekkel, mintha úgy hímezték volna egy szalon számára. Itt tölti pihenő óráit az ország bíboros prímása, hogy minél kevesebb politikai kérdéssel bíbelődjék, minél jobban elzárkózzék a világtól s csak saját hivatalos teendőit végezze, üres idejét töltvén hirlapolvasassal, mert a hozzá járó összes lapokat végig futja. A Balaton hómérséke napok óta állandóan 21—23 fokon áll. Oly hőfok, mely nyár derekára illő. A vendéglősök olcsó, leszállított árai megszülték a várt eredményt. Máris több a vendég, mint ilyenkor más években i sokkal több a lakások előjegyzése is. A megjelent 3-ik névsor 384 fürdővendéget tüntet ki. r.—I. Siófok megnyitása. Siófok, jun. 21. Mait vasárnap reggel külön vonat hozta az egyetem profeszorait és több más orvost és meghívott vendéget Siófokra, melynek évadja nyílt meg hivatalosan. Ott voltak Mihalkovics, Klug, Laufenauer, Kótli, Fodor, Högyes,Réc?.y, Bókái, Schwim • mer, Büké, Navratil, Ángyán, Tóth Lajos, Verebélyi, Jendrassik, Elisehcr, Csapodi, Irsai, Dinier, Bartba stb. egyetemi tanárok, Szalay Imre, Leö- vey miniszteri tanácsosok, Chyzer osztálytanácsos és mások. Az érkezőket a község részéről Rozsos plébános, a fürdő társaság részéről Bé- lavári Burghardt Komád üdvözölte ; Fodor József professzor felelt üdvözlésükre. A vendégek a siófoki közönség és a tűzoltók sorfalai közt vonultak be. A fürdőt Preysz Hugo dr.-nak egy most megjelent füzete behatóan ismerteti. Igen érdekes volt a megnyitáson a siófoki hölgyek színes cső portja, a melynek nevében Karlberger Irma és Malvin kisasszonyok nyújtottak át bokrétákat a budapesti küldöttségnek. A telep megnézése után bankethez ült a társasa?, a melyen Than László, Koller Gyula, dr. Ángyán tanár, Major Ferencz dr. és Kétly Károly dr. és mások mondtak fölköszöntőket. Esti 6 órakor—csői Bakokon kirándultak a vendégek a Balatonra; 8 órakor társas vacsora volt, mely alatt meggyujtották az összes villám- lámpákat. A vendégek 9 órakor utaztak vissza Budapestre. r.—1. Balaton-Almádi, jnn. 22. Az idei ivaduak nagy érdeket ad az, hogy egy általán szeretett, megyebeli születésű főur, Fiáth báró, Fejérmegye főispánja is itt fog nyaralni. Az erre való dispositiók most vannak folyamatban s a főispán ur minden valószínűség szerint a Fekete Károly-féle gyönyörű villában fog lakni, mely nemcsak a legszebb az egész fürdőtelepen, de valóban nagyúri kényelemmel is van berendezve ; 7 pompás szoba s egyéb helyiséggel bir. A fürdővendégek egy része már itt vau. így Bohuniczky kalocsai törvényszéki elnök családja s több budapesti előkelő család. A postahivatal 1-én lép életbe, úgyszintén a rendes omnibus-közle- kedés Veszprémből { honnan a koc3Í d. u. 2 órakor indul (a „Szabadságtér* -röl) s Almádiból esti 9 órakor tér vissza. Az oda- s visszautazás dija 1 frt. Jónásék zenekara szintén julius 1-én érkezik meg s nem mint eddig, aug. 1-ig, de aug. 20-áig lesz köteles itt maradni. A Margit-bucsura, mely jul. 16-án lesz, nagy előkészületek történnek s az ünnepély — eleve megjósoljuk — oly impozas rendezésű lesz, hogy az sok évre emlékezetes fog maradni. r.—1. A balatoni kirándulás programja. Budapest, jun. 23. Balaton-vidék szépségeinek és nevezetességeinek lehető teljes megismertetése ▼égett a Balatoni-Kulturegyesület, kitűzött feladatai értelmében junius hó 29-töl július 2-áig kirándulást rendez. Ritkán nyílik alkalom arra, hogy még azok is, kik különben huzamosabb ideig szoktak a Balaton-yidék valamely pontján tartózkodni, az egész vidéket szakszerű vezetés mellett és viszonylag kevés költséggel megtekinthessék. A kik Közép-Európa e nagy tavát, hazánk egyik leggyönyörűbb és legérdekesebb vidékét megismerni óhajtják és ott kellemes társaságban vidám szórakozást szeretnének találni, bizonyára meg fogják ragadni az alkalmat, melyet a B. K. E. nyújt nekik. A kirándulás menetrendje. (Péter és Pál ünnepén, csütörtökön.) Juuius 2 )-én reggeli 7 óra 5 perczkor indulás a déli vasút budai személypályaudvarából Székesfehérváron át Veszprémbe. Megérkezés 11 órakor. A város nevezetességeinek megtekintése. Délben 1 órakor ebéd a „Korona1 fogadóban. Délután 4 órakor indulás kocsin Bilaton- Füredra, a veszprémi és csopaki erdőn, a bájos nosztori völgyön keresztül. Megérkezés 5l/2 órakor. Elszállásolás. (A szállás az első rendű fogadóépületekben lesz, minden kényelemre való tekintettel: a családok együtt, a magánosok külön-külön vagy kivánatuk szerint kettesével is.) A fürdőintézet megtekintése. Este 10 órakor a Vigadó (u. n. gyógy- ház nagytermében a b -füredi helyi bizottság által rendezett tánozmulatság. Junius 30-án (pénteken.) Délelőtt pihenés, fürdés, esetleg a fürdőhely folytatólagos megnézése. (Találkozás a reggelinél, a kávéházban.) 11 órakor a Vigadó nagytermében a közönség jelenlétében a B ilaboni Kultur- egyesület első jutalomdijjainak kiosztása. Délben 1 órakor társasebéd a Grand Hotel vendéglőjében (Vild vendéglője.) Délu‘án 3l/a órakor kirándulás, csoluakon, kocsin Tihanyba, a Balaton e festői vulkanikus félszigetére. A templom, a monostor megtekintése, a hires, 16 szó tagú visszhang meghallgatása. Este 8 órakor a b.-füredi Vigadó nagytermében hangverseny, előkelő fővárosi írók és művészek közreműködésével. A kirándulók e hangversenyen részbvehet- nek ; a jegyet igazolványuk, felmutatása mellett B.-Füreden kaphatják meg a titkártól. Julius 1-én (szombaton) reggel 7 óra oft? TARCZA. AZ EZREDIK EV. Hajnala pirh'id egy uj ezredévnek, Öröm zengje be Hunnia terét! Mittió ajkról diadalmi én-k Szent orom hangján szálljon szerteszét l.... Zengje a róna, az aranykalászos, Viszhangozzák a Kárpát ormai: Él a magyar I s hü ősi szent honához, Tűét érte élni, kész vért ontani I Seriek alá ti hazaszerzó ősök, Jertek, üljetek ünnepet velünk ! Daloljatok harcéi dalt hegedűsök, Hadd gyuladjon szent lángra kebelünk I... Hős daljaiddal jöjj párduezos Árpád, Suhogjon kezedben az ősi kard, Zúgjon Adria, rendüljön a Kárpát, Hadd bámulják hódolva a magyart !... Szabadság szent apostolai,jertek: Hollós Hunyadik, hős Rákócziak I Hadd lelkesüljön az öreg, a gyermek, Hadd folyjon kényünk szent öröm miatt !... Mutassátok, mi volt a ínagyar hajdani — Jöjj varázsszava aggastyán — Kossuth! S lángajakkal hirdesd, mi tehet majdan: Ha lelkesedve hatni, tenni lúd t Égy ezredév dől enyészetbe, sírba. Ézer év óta küzd itt a magyar! Hevünk a népek nagy könyvébe iroa. Ha elsöpör is a vad zivatar! Ha elveszünk is, élni fog emlékünk, S az enyészeten büszkén átragyog ! Tenger küzdésünk’, fényes dicsőségünk’ Csudáim fogják késő századok! De nemi... halál ott nem vehet hatalmat, Hol ily dicső múlt áll a nép mögött! A hősi nemzet soha meg nem halhat, Mely annyi harezon győzve küzködött! Igen! élni fogsz, édes magyar népem, Amíg az égen Isten napja süt: Csak egyet, oh! csak azt fogadd meg nékem, Hogy egyet értesz mindig, mindenütt! Szent esküoésre jertek minden össze, Jertek s fogadjunk örök fogadást! _ Az ősök hamvát kényekben förösztve — Hogy n em hagyjuk el soha mi egymást!.. S zengi a róna, az aranykalászos, S visszazugják a Kárp át bérczei •• Él a magyar s méltó az ősapákhoz, Halál, enyészet meg nem győzheti 1 LAMPÉRTH GÉZA. Lelkem meghasonloít . . . Lelkem meghasonloít önmagával, líinzó pokol már nekem a „lél“.: Tövis vérzi, szírt hasítja lábam, Imbolyogva bárhová ha lép. Nyugalomra mind hiába vágyom; Megpihenni — nem tudok sehol... Egyre zúg a küzdelmek viharja, Sorsom átka egyre ostromol. Átok sarjadzik fel nyomdokimból; Ájkamon a kárhozat lakik: Amióta — Istenemnél jobban — Imádom azt az egy valakit. Képét oltárom fölé helyeztem, Honnél glóriája rám ragyog Ott imádom — térdre hullva — miglen Kínjaim közt összeroskadok. SOÓS LAJOS. _zä_!Z ÍTÉLET. — Elbeszélés. — Irta; Molnár Gyula. Öten ültek égy kerek asztal mellett és hallgatagon, némán szivaroztak, a. szoba elegáusul, felette csinosan volt bebutorozva. A falakon hírneves maestrők képeinek másolatai függtek, melyek felé lassan kóvályogva szállt a szivsrfüst. Egy szőke, magas nyúlánk fiatal ember, kit különben Bárdossy Miklósnak hivtak, hirtelen felkelt és. izgató'tan sietett az ablak mellé, hol alátekintett az utczára. Künn a nyári élet zsibnngása hallatszott, mely oly zajos ellentétben állott a kedves kis szoba komorságáv.il. csöndjével. Pár pillanat múlva a fiatal mérnök, kit általánosan szerettek és nagyrabecsültek az egész városban, megnézte éráját, aztán újra elfoglalta helyét az asztal mellett. Mind az öt fiatal ember csinos volt; A mérnök jobb oldalán ült Gáborffy Andor megyei aljegyző, baloldalán Grothy Béla aljárásbirő, a másik kettő közül az egyik Hajdú Géza orvos és Kégly József ügyvéd volt a másik. Valamenyieu feketébe öltözve, komoly arczal tekintettek maguk elé, kiki a maga gondolatával lévén elfoglalva. Nemsokára halk kopogtatás hallatszott az ajtőn és Buday Pál püspökség! számtartó lépett be, ki kezet fogott barátaival. Feltűnően csinos fia'alember, választékos öltözékben. rokonszenves arczczal. Helyet foglalt a kijelölt széken és társai példáját követve szintén szivarra gyiytott reá. A hossza néma csendít Bírdossy Miklós mérnök szakította félbe, kié szavtkkal szólalt meg: I. Kedves jé barátaim! mikor benneteket I magámhoz meghívtalak, tettem oly czélbél, I melyet világosan kifogok előttetek fejteni, I magyarázni. Még alig mait el két hete, hogy szerencsétlen közös barátunkat Mar- sovszky Gyulát kikisértük utolsó útjára a fájdalomtól lesújtott édes anyával egyetemben, ki oly magasztos szerettei csüngött egye1 len fián. Jó barátunk volt jobban szeretett .bennünket, mint önmagát és ezt bizonyította annyiszor, a mennyiszer csak egy kis alkalom kínálkozott, hogy határtalan, hozzánk való ragaszkodását kimutathassa. Nem tudtuk még ez ideig, hogy ő, a ki oly szereucsésnek vallotta magát minden körülmények között, miért vált meg oly gyorsan az élettől, mely oly fényes jövővel kecsegtette. Még az utolsó perezben is vidám derült volt, miut az élet, mely fellegtelen boldogsággal látszott elhalmozni őt is, mint sok más becsületes embert. Emlékezhettek reá, hiszen együtt voltunk halála e-téjén mindannyian és ünnepeltük őt, a legpompásabb barátot azon alkalomból, bogy könyve pályadijat nyert. Hát ki vette rajta akkor észre, hogy mélankolikus és oly sötét gondolatokkal foglalkozik?.... A legvidámabb hangulat mellett beszélt szónoki hévvel, költői ihlettel a sze. elemről és a végét minő adomával fejezte be, melynek elhangzása után mily óriási kaczagás tört ki közöttünk. Állithatja-e róla valaki azt, bogy el mező varban követte el öngyilkosságát?.... Valami daczos kedv villant meg szemeiben, azokban a sötét kék szemekben, mikor a czigáoynyal huzattá a dalt: „Sirassa'ok, ha meghalok...* Gondolt vagy gondolhatott-e valaki ekkor közülünk arra a szörnyű katasztrófára, mely másnap bennünket ért?... Senki. Megvált az. élettől, mely oly rózsásan mosolygott felé. Miért?..! Nem tudta senki Titok volt mindenki előtt, még előttünk is. Azt tudtuk róla, hogy rendezett anyagi viszonyok közt élt; szeralmi csalódásról regélt a fáma, hanem alaptalanul.. A jelenlevő fiatal emberek szomorúan hal- gatták a megindító élettörténetét annak a barátnak, ki egy volt velők és mégis oly rejtélyesen vált meg tőlük. A mérnök szavát szinte elfojtotta a zokogás, a mint lassan a múlt emlékeit idézgette fel társai előtt. — Nem irt: semmit sem anyjának, sem nekünk. Egy sor maradt meg íróasztalán, mely k tségtelenül anyjához szólt; ,Sirasd meg szerencsétlen fiadat !...* Egyéb semmi. Eltemettük, megsirattuk a drága barátüt és emlékeztek, hogy akkor megfogadtam, hogy meg fogok tudni rejtélyes halála felől mindent, ha éjjel nappal-kell is utána kutatnom, hogy rejtélyes öogyilkosságát felderítsem. Nos, most elmondhatom, hogy mi okozta a mi legkedvesebb barátunk, testvérünk halálát. A fiatal emberek izgatottan ugráltak fel székeikről és megrohanták a mérnököt a kérdések árjával. — Hallgassatok I — mond Bárdossy. Hosszú, néma csend állott be. Mind viszszafojtott lélekzettel hallgatott. IL A fiatal mérnök egy könyvet vett elő, melyu 'k borítékára ezüsttel volt kiverve e sző: „Napié*. Felnyitotta azt, azután igy folytatta beszédét: — Barátunk édes anyjának kegyes en- gedelmével felkutattam irományát, felforgattam irodáját, megnéztem szobájában minden zeget-zugot, ha nem akadnék-e valami nyomra, a mely útba igazítana. Fáradozásaimat síkéit nem koronázta. Nem tudtam meg semmit, nem találtam semmit. Kétségbe voltom esve. Hanem a mint véletlenül iré asztalán kotorásztam, kezem valószínűleg egy titkos rugót nyomhatott meg és azon pillanatban egy kis fiók tárult szemeim elé, mely oly módon volt elhelyezve, ho^y azt még a legfigyelmesebb szemlélő sem tudta volna sohasem felfedezni. A fiókban leveleket, költeményeket és e „Naplót* találtam. É< a véletlen, mely a világon annyi dolgot fedez fel, most bepillantást engedett nekem kedves és jó barátunk azon leikébe, mely nem volt egy a miénkkel. Most már világos előttem és világos lesz előttetek is, hogy barátunk öngyilkosságát szerelmi csalódásában követte el. Naplójának az utolsó lapján ezeket írja. „Teher az élet akkor, mikor a szív csordultig tele van keserűséggel.. Szerelmi mámor! bolond szó! Igen, az. És bolond az is. a ki hisz benne, akkor van a legnagyobb csalódásnak kitéve. Furcsán is van az ember megalkotva; az a parányi hus- darab, mely az ember szivét teszi, tesz egyeseket a föld legboldogabb teremtéseivé és tesz egyeseket iszonyú boldogtalanokká. Nem irigylem az elsőket, de követem az utóbbiak sorsát és ítélek ön magam felett. Mondhatják rólam, hogy gyáva voltam és nem tudtam megküzdeni az élet kétségbeejtő viszonyaival, de mikor halott az ember, nem szokott törődni ily csekélységekkel. Egészen tisztán, teljes öntudattal határoztam el magamat arra, hogy öngyilkos leszek. De nem is lehet tovább kiál- lanom azokat a kínokat, a melyek lelkemot sanyargatják. Szerelmes, igen bolond szerelmes voltam és az, a kiért oly kimondhatatlanul édes vonzalommal viseltettem, az gnnyosan kikaczagott akkor, mikor szenvedélyemnek ellent nem állhatva, karjaimba akartam ragadni azt a ragyogd szépségű teremtést, ki ime Ítélt sorsom felett. Mily boldog voltam addig, anyám, és kimondhatatlanul kedves barátaim társaságában. Nem volt szükségem őrült érzelemre, moly felforgatja még a legeszesebb embernek is gondolat-világát és uralmat gyakorol az ész felett. Mindig csak az élet csendesebb oldalát óhajtva, nem áhítoztam soha sem arra, hogy szkeptikus mód dicsekedhessen! valamely szép nő kegyeivel. És mikor megláttam a szép Idát, a fess özvegyet, ki szép volt, mint maga a feslö rózsabimbó és kaczér, mint egy gitána, oh akkor elhomályosodott a szemem, szivemben a vérkeringés pár pillanatra >*>«?• állott. Miért ? . . . Mit tudom én. Az élet annyi kritikus válságaiban nem tudni biz-
