Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-06-17 / 26. szám
Veszprém, 1893. Alii. evxoiyam. fi\ írt® BÍ I ára,: 12 korona. 6 korona, edérte 8 korona. . lap i évre így®' ,iim ára 30 fii. VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP iEHrla.plrod.eu : Veiiprém. Siabadi-atcca 514. M. Hirdetés ele : PetitsOronként 12 fii. Nyílt-tér petit-tere 40 fillér. Kinostári illeték 60 fii. i diátoknak - 8 szüléiknél;. Veszprém, jun 17. \ napokban szétoszlik a tanuló ifíuság. A vizsga az a kínküszöb, az a 'Lgatorium, amelyen át a mosolygó Ltalság a kéthavi szabadság para- ^csomkertjébe lép. A végső eró «egfeszitésének ideje ez, hasonló a eisenytér paripáinak száguldásához. tl utolsó fordulónál; tele aggó. dalommal, reménynyel és félelera- me]. Sokakra, a tanulók javára csak egy stádium jelentőségével bir, csak pihenőt jelent egy határkövénél a pályának, melyet megfutni-indultak. A kedves vakáczió után ezek pihent elmével, megújult lélekkel és frissült testi erővel térnek vissza oktatóik elé a padokba, hogy egy uj iskolai esztendő munkája alá bocsássák mágukat. Mások tehetségekben, becsvágyban és az ;rás szeretetébenszegényebbek, már jtt kihullanak a rostán s mint a pelyva vagy a könnyebb, tartalmatlanabb mag szétszóródnak más pályákon, nem kevésbbé jelentős, csak külső tekintélyben alantasabb foglalkozásokra. E pont az, amelyről szívesen szólunk ma egy szót a szülékhez, akik aggódó szeretettel nézik a család büszkeségének első próbatételeit s dobogó szívvel várják haza a tűzhelyhez ; megölelni, megcsókolni, ha jó eredményekkel jő ; megdorgálni és aztán megbocsátani, ha nem jó barátságban élt Plátóval, Ariszto- teleszszel egy éven keresztül, amely aztán el is veszett. A pályaválasztás kérdése az, amelyről most a szülök közt gyakrabban folyik a szó. Mire nevelni a fiút? Tovább tanitani-e vagy kenyérkeresö foglalkozásra adni ? És a sajátságos ebben a dologban az, bogy legritkábban a szülők megfontolása és belátása és éppen olyan ritkán a gyermek paszsziója dönti el a kérdést, hanem eldönti rendszerint az — iskolai Tuzönyitvány'. Szeretünk gyermekeinkből urat nevelni s ezt természetesen úgy szoktuk képzelni, hogy végig oskoláztatjuk. Amíg zsebünk pénzzel, a fiú tanulással győzi, addig eszünk ágában sincs intézkedni. Addig egyre csak az az ábrándunk, hogy lesz — ügyvéd, doktor, hivatalnok vagy mérnök. Amig a gyerek meg nem bukik vagy tanulásának középszerű eredményével ki nem fárasztja türelmünket és áldozó képességünket, addig ezen a pályákon kivül más pálya ránk nézve nem is létezik — ha csak még a — papi. Mihelyest azonban beüt a szekunda s fogyatékán van az apai türelem — azonnal észrevesszük az élet ezerféle pályáját, amely emberét kéri 8 fenyegetjük a rósz tanulót, hogy bizony kereskedésbe vagy mesterségre, gazdaságra, katonának adjuk; még a matrózság is eszünkbe jut, hiszen mennyi hajó jár a Dunán, Tiszán, de sőt még Fiume is, fölviheti akár a kapitányságig. Jó Írása vau a kölyökoek. Jó lesz bedugni valamely pénzüzletbe írnoknak, majd hasznát veszik szemességének s csak nevelődik belőle valami. Még milliomos is lehet. Íme, a magyar gyerek pályává* lasztásában a véletlen játsza a döntő szerepét. Ha a gyermek jól tanul, vígan megy a diplomatikus pályára; ba nehéz a feje a tanulásra, oda dugják a szerencsétlent ahol a számára összeköttetéseiknél fogva helyet találnak. „Úgy kell neki, mondja, inkább magát vigasztalva, mintsem ellenséges indulattal magzata iránt, az elkeseredett apa, úgy kell neki, miért nem tanult, én az utolsó falatom árán is ki- tanitattam volna I“ Nem akart orvos lenni, most legyen patikus 1 Nem akart mérnök lenni, hadd legyen pallér! Nem akart építőmester lenni, hadd legyen kőmi- vés — és igy tovább. Pedig nem kell hinni, hogy min dig a legostobábbak azok, akik szekundával jöonek haza az iskolából. Sok rossz bizonyítványnak az a titka, hogy a gyermekben erős és kifejezett vágy van valamely foglalkozásra, amely a gym- náziumi tanítás tárgyaival látható kapcsolatban nincsen, a fiú vágya kielégítetlen, kedv nélkül járja az iskolát s unottan teljesít terhes kötelességeket. Ez a hal, amelytől azt kívánják, hogy ússzék — a homokban. Nincs hal, amely ezt megtegye, a legkülönb is szekun- dát kapna - benne. De bezzeg, ha elemébe bocsájtod! Bezzeg, ha sikerül fiad passzióit kilesve idejekorán oly foglalkozásra adnod, amely érdeklődését, figyelmét vonza, tehetségeit felfokozza és lehetővé teszi, hogy gyermeked egész emberré legyen ! A mai világ már nem olyan, mint a régi! • Akkor egy mesterember a czéhben akármennyire vitte is, csak czéhbeli mesterember volt és maradt mindörökre 1 Foglalkozása, társadalmi állása, műveltségi köre, ezime és ransja ki volt szabva és változás alá nem esett. Apáról fiúra szállt a műhely és bélyegét nyomta a társadalomnak egész rétegére. Nézzétek meg ma az ipar embereit ! Népgyülést tartanak, politikai propagandát csinálnak, „európai“ összeköttetéseket ápolnak, beszédeket tartanak és újságokat adnak ki. S vegyétek szemügyre mestereiket, akik városi képviselők, országos pártoknak képviselőjelöltjei, még a fővárosban is. Az iparosegyesületben magokra vonják a közfigyelmet, országos kiküldetésben, még a külföldre is, igénybe vétetnek a kormány által s csak egyéni és szakbeli képességeikben áll, hogy díszes és előkelő állást foglaljanak el a nyilvános élet terén. Nem kell tehát a mai napság semmitől sem irtózni. Az ut hírhez, dicsőséghez, fényhez, ranghoz és befolyásos álláshoz nyitva áll az iparosnak, akiből lesz a gyáros és vállalkozó. Nem rósz bizonyítvány által kényszerítve kell a praktikus V j . I pályákra térni, amelyeknekWflBz elsőbbségük is van a diplj^^^B pályák felett, hogy egy ^||Brt nem kell száz dologból képesítést szerezni vizsgálatok által — nem rósz bizonyítvány által kényszerítve kell a fiút praktikus pályára terelni, hanem megfontolással, hajlandóságai szerint oda nevelni, oda vezetni. Egy passzionátus mesterember, ellátva annyi tőkével, ameny- nyin egy doktor vagy ügyvéd a diplomaszerzésig eljut, a mai világban bátran megszólíthatja a szerencsét, akar e neki kedvezni, vagy sem ? El kell foglalni e pályákat. Nem semmi nélküli urakra, hanem hasznos és értelmes munkaerőre van nagy szüksége a hazának és hozzá a magyarnak. Aki ezt megérti, azé itthon a jövő. Aki meg nem érti, az ur lesz külsőleg, látszatra, valójában pedig rabja a szerényebbeknek, de 8zeme8ebbekuek. szemesebbekuek. A töke és munka. Az a szembeötlő és folyton fokozódó aránytalanság, mely a tőke és munkaközti viszonyban mutatkozik, a huliámgyürü fizikai szabályosságával hódítja meg Európa területét a szocializmusnak. A szociális kérdés ma már oly erős hullámokat vert, hogy előle kitérni nem lehet; azzal már számolni kell mindama tényezőknek, mik az emberiség társas életére befolyást gyakorolnak, 8 amiknek élet- gyökerei az emberi társadalom békés harmóniájából táplálkoznak. Azért foglalkoznak azzal a fejedelmek, a kormányok; azért vette fel encik- likájába maga az egyházfejedelem : a római pápa is. Kétségtelen az, hogy minden oly tényezők között, melyek a socialis kérdés megoldásához járulhatnak leghatalmasabb a vallási vigasz. A bit az elégedetlen emberek lelkére nagy orvosság, mert az életért küzködő porember érdekkörein tulemelkedő magasabb czélok rejtelmes világába vezet A földi élet igazságtalanságaiért kárpótlást igér ott, hova már az élet izgalmaiból nem szövődik át egyetlen szála sem a küzdelmeknek; hol már mindenki megalakultan találja azt a sokak által álmadott minta-országot, az egyenlőség országát; hova egyenlő joggal léphet be gazdag és szegény, csak higyjen, reméljen és szeressen! Kétségtelen az, hogy a vallás vigaszában találhatja meg a legegyszerűbb ember is azt az erőt, mely Őt a tnlkapásoktól megőrzi, mely lelkének az életviszonyok nagy aránytalanságaival szemben a megnyugvás igazi egyeusnlyát megadja. A szivben gyökerező vallásának óriási ereje vau. Amit profán törvények paragrafusaival el nem lehet érni, azt az igazi vallásosság alaptörvénye: a „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“ megteremtheti; ha valóban gyökeret ver a nagy milliók szivében. A szeretet igaz vallása, — mely i & hamanismus aranyszálaival igyek- ! szik összekötni g a szó legne- 1 mesebb értelmében testvérekké tenni az embereket — van első sorban Livatva arra, hogy az élet, a sors nagy aránytalanságait mindenkire nézve egyformán eltürhetókké tegye. És igy a szeretet a vallásban gyökerező bumanismusnak kell kétségtelenül megoldania a socialis kérdést ia, mely a tőke és munka közötti viszonyban mutatkozó nagy- aránytalanság folytán hódit egyre fokozottabb mértékben, immár a magyar társadalom munkás rétegei bfljfc.. is. ■t szeretet vallásának a. iramanis- musnak jelszava az igazi felebaráti szeretet, az igazi testvériség, mely ennélfogva jogosultnak tartja, becsüli, minden emberben a boldogság után való törekvést; de a mely a boldogulás jogosultságának elismerése mel- llet egyúttal kötelességül szabja a boldogitást. Fizikai életünk a boldogulás föltételei közé anyagi eszközöket is kiván. Ilyen összeg a tőkepénzesek kezében: a tőke és a munkásokra nézve: a munka. Mindegyik arra való, hogy különböző életviszonyok között ugyan, de egy czélnak: a boldogulásnak alapját képezzék. Midőn tehát tőkéjét a tőkepénzes és muukájác a munkás akként' igyekezik érvényesíteni, hogy a boldogulásnak anyagi föltételeit megszerezze, ezt a törekvést jogosultnak kell elismerni, tiszteletben kell tartani mindenkinek. De valamint az életboldogság minden egymásra utalt tényezőjének, úgy a tőkének és munkának is figyelembe kell venni, hogy a boldogulás joga mellett a hu- manismus szellemében még a bol- dogitás kötelessége is fennmarad; a miből az következik, hogy a tőkepénzesek a tőkét, mint létboldogságuk anyagi eszközét, sohase igyekezzenek oly módon érvényesíteni, hogy azzal a munkások boldogságra való törekvését megakadályozzák és viszont a munkások a tőkésekkel szemben sohase támaszszanak oly igényeket, melylyel azoknak jogos törekvéseiket megakadályozhatnák. Ezt követi a szeretet vallása: a humanismus, a kölcsönös testvéries boldogitás nagy elve. No és mit tapasztalunk! Azt, hogy a tőke urai nem igen tartják meg az aurea mediocritast, azt az arany középutat, mely az anyagi tekintetben való biztos boldogulás mellett a tőke szolgálatában álló munkásokat is boldogíthatná. Egyes kőszénbányák, gyárak részvénytársaságai — a mint a napi lapokból mindenki meggyőződhetik — rendkívül magas perczentre dolgoznak. Egyiknél másiknál 100 írttal jegyzett (s tényleg csak 50 írttal megváltott) részvények ára ma már 800—1200 frt értékre szöktek; mert 50—80% osztalékot biztosítanak a részvényeseknek. Az ma már szinte veszedelmes versenyzéssé fajult. A részvénytársaságok szinte lázas con- currentiában állanak egymással, hogy mentül magasabb százalékra emelhessék az osztalékot s igy a tőkét uentül jobban a maguk körébe csa- . ogassák. Holott ez nyilvánvaló do-11 og. bogy egészen normálist viszo- i íyok közt ez a % emelkedés lehe- etlen. Ha a tőkések az egyes részvény- társaságoknál kevesebb százalékkal is megelégednének; ha 40% helyett beérnék 20% osztalékkal, még miniig igen-igen tisztességes jövedelmet élveznének tőkéjük után; az eként megmaradó osztalékot pedig részben a munkások napidijának emelésére, részben pedig azok családjának biztosítására fordíthatnák. • És ezzel bizony vajmi hamar el Tehetni simítani- azokat a hullámokat, miket a tőke és a munka közti aránytalanság folytán a socialismus fölvert és a tőkének nem kellene rettegnie attól, hogy a munkások anyagi jobbléte utáni törekvésük túlkapásaival — a jogos törekvéseknek is útjába áll, vagy azokat éppen veszélyezteti. Mindezekhez pedig nem kell más (mert hisz ezt törvényekkel szabályozni alig lehet), mint az, hogy a tőkések és munkások körében egyformán hódítson a szeretet vallása : a humanismus; hogy a tőkések és munkások törekvéseit egyformán a kölcsönös boldogitás szelleme hassa át. A hamanismus már sok téren elsimította az élet-, a sors aránytalanságait, bizonyára el fogja simítani a tőke és munka közötti aránytalanságot is, csak fogadják be boldogságot árasztó sugarait szivökbe azok, kik e socialis kérdés megoldására legelső sorban hivatvák s kik a megoldásra saját érdekükben is határozottan utalva vanuak. & kézügyesség! oktatás. A kézügyességi oktatás eszméje nálunk „háziipari oktatás* czim alatt már egyszer hajótörést szenvedett. Az elméletben a 70-es évek végén s a múlt évtized első felében érte virágkorát az iskolai háziipar. A tanitó-jelöltekböl egyetemes „honboldogitókat* próbáltak formálni a képző-intézetekben, a 23-féle elméleti és gyakorlati tantárgy, a kántorság, okszerű gazdálkodás, kertészkedés, gyümólcsíate- nyésztés, selyemtermelés, méhte- nyésztés stb. mellé még 5 — 6-féle úgynevezett báziiparág ismeretével óhajtották a növendékeket az életbe kibocsátani, bogy az elemi iskola a nép összes értelmi, erkölcsi s anyagi haladásának alapja legyen ; biztos záloga az általános műveltség tetjedésének s a háziipar fellendítése által a nép anyagi jobblétének. Egyes lelkesebb tanítók mutattak is fel egyik-másik háziiparág kultiválásában némi sikert de általában | kísérlet be nem vált. A tanító a sok mesterség tanulása mellett egyben sem vitte bizonyos fokú tökéletességre. Kontár munkájával a háziipar-ágat a különben is tartózkodó és bizalmatlankodó köznéppel megkedveltetni nem tudta. Az iskolai háziipar háttérbe szorulásának másik oka abban keresendő, hogy a szükséges eszközök nem bocsáttattak az iskola rendelkezésére. A munkával különben is tulhalmozot.t, anyagi nyomorúságai miatt kedvetlen tanítónak legkisebb anyagi előnyre sem vala kilátása a külön munkáért, műhelye a legtöbb helyen a szűk iskolaszoba volt; egyetlen eszköze a 3 kros fanyelű bicska; az „ipar“ anyaga, amihez a természet ölén ingyen hozzájuthatott. A szegény embernek semmiből kellett volna egy a folytonos munka áldásaiból hasznot bűzni tudó népet nevelnie; de biz - a semmiből nem csinált semmit. A honboldogitásnak ez a neme ily körülmények között leszorult a napirendről, a tanítóképzőkben a háziipar-oktatás egyre összébb szorult, annyira, hogy ma már az állami képzőkben is a „kántorság“ az a háziipar, mely ha nem is a népnek, de a tanítónak tisztes mellékkeresetet igér. Az iskolai háziipar eszméje újabban ismét életrekelt s a látszat szerint szerényebb, de tényleg magasabb igényekkel léphet fel. Ma nem mint közgazdasági, hanem mint paedagógiai tényező követel helyet a minden rendű és rangú iskolák tantárgyai között A kézügyességi oktatás mai apostolai az oktatásnak e neme által ma már nem akarják hamarosan boldoggá tenni a népet, nem futnak megvalósíthatatlan ábrándok után ; a slöjd által a tanuló jellemén óhajtanak változtatni. A kézügyességi oktatást, mint a nevelés eszközét igyekszünk felkarolni, a munka révén táplálékot adni a gyermekben alig ébredező productiv képességeknek, általa fegyelmezni az akaratot, ügyesebbé, hajlékonyabbá, készségesebbé tenni a testet, szóval az egész embert a kézimunka segélyével is előkészíteni az élet küzdelmeire: ez a most ismét emlegetett kézügyességi oktatás czélja. Ebből a czél- ból a slöjd egy-két kivétellel ma már az összes nyugati népeknél fel van az iskolák tantervébe véve, sőt Oroszországban is hatalmas arányokban terjed; de legotthonosabb az oktatásnak ez a neme tu- lajdonképeni hazájában, Dániában, s különösen Svéd- és Norvédország- ban, hol a világhirü upsalai egyetem polgárai is véső és gyalu segélyével keresnek a műhelyekben, a kávéházak helyett, üdülést a szellemi erőfeszítések után. Világrészünk legmunkásabb és legtakarékosabb, tehát legjobban boldoguló nemzetei között egyre fejlódófélben van a kézügyességi oktatás; e népek úgy a törvény- hozás, mint a társadalom utján meghozzák a szükséges anyagi áldozatot arra a czélra, hogy saját fiaikban a munkásság érzetét csökkenni ne engedjék, hanem azt helyes irányban fejlesszék s a cselekvés ösztönét romboló irányban kifejlődni ne engedjék. Ha van nép, amelynek szüksége van a folytonos mun zára, a cse* Fürdőre kell menni! — Szezon-tárcsa. — Elevenen eltemetve. Elevenen eltemetve, Elő halott lettem, Alig, hogy az élet napja Délre járt Jelettem. Most ragyogna legszebb sugárt — Jellegtelen égen . . . Hajh / de az — már beborulva — Else tétült régen. Elsetétült, ki se virrad, Több hajnalt nem érek; Temetői kísérteiként Bolyg e sebzett lélek, Útja közben, itt is, ott is Harmatos a pázsit ; Nem is csoda: hiszen hulló Kényeimtől ázik. Es e kények harmatából — Setét Jelhó támad; Ez a setét, terhes felhő Telkemen — a bánat . . . Mely, lesújtja — átkom égő — Villámait rátok: Akik — olyan kegyetlenül — fgy meggyilkoltok. SOÓS LAJOS. Négy eladó leányom, két fiam, egy anyósom és háromszáz hitelezőm volt. Igenis volt; mert ma nr és fürdőtulajdonos vagyok. Fürdőm a legkeresettebb üdülő helyek egyike ezéles e hazában. Kár, hogy Gastein nincs valahol itt a közeibe; bizonyosan elpirulna szégyen- letébe az én fiatal fürdőm előtt, mely esztendővel ezelőtt liba-usztatő volt. Szegény feleségem, teteme ott porla- dozik a temetőben, cziprns hajtja koronáé lombját sírköve fölé. 0 nem érhette meg az én boldogságom hajnal- pirkadását, nem érhette meg leányainak szerencsés férjhez menetelét, nem érhette meg, hogy anyósomat egyszer az életben mosolyogni lássa. Mosolygó anyós P Igen, az én anyósom mosolyog. Leveles szölőindával befutott házam tornáczán ültem. A nap lealkonyodott, a szivem zakatolt, mert hajnalhasadásra vendégeket vártam: az adóvégrehajtót óe a becsüst. „Hát nincs irgalom a mennyekben ? ordítottam megfelelő kétségbeeséssel. „A mennyekben van, de az adóvégrehajtóknál nincs,* vigasztal egyik leányom, a kinek arczán mely barázdát hasított a kesergés, még eddig ismeretlen jegyese után. Magam köré gyűjtöttem családom tagjait s megrendeltem, hogy zokogjanak. Ók is zokogtak, én is zokogtam, mindnyájan zokogtunk. Panaszos jajgatásunkba mélán vegyült bele a haza terelt csorda diszkant bőgése. Künnyeiok kiapadtak: a zokogásból kétségbeejtő fnldoklásba csaptunk át. Vártuk, hogy megnyílik a menny s a legfelsőbb égi hatalom, engedve a magyar törvényhozás sürgetésének, rendezni fogja nemesi curiám valutáját. Törődtem volna én azzal, hogy a monumetallismus vagy a bimetallismus elvei szerint rendezi-e, csak hogy már egyszer rendezve legyen. Mély bánatomat politizálással igyekeztem elűzni. Szidtam Bismarkot, izgattam a hármas szövetség ellen, tiltakoztam a védvámos rendszer ellen és végül bejelentettem az obstraktiót. Leányaim, anyósom véghetetlen szánalommal tekintettek rám ; az egyik azt hitte, hogy megbolondultam, a másik azt, hogy megőrültem. Hirtelen örömrikkantás hangzott a pajta felől Termetes szakácsnőnk közeledett felénk, magasra emelt kezében hízó libát tartott „Megkerült! MegkerültI* sipította és arcza a boldogságtól piros szint fogott. Leányaim, anyósom örömrivalkodva ugrottak fel s rohantak az elveszettnek hitt liba diadalmas megtalálója elé. Ez volt életemnek második derűs napja: az első akkor volt mikor megütöttem a bécsi ambót és Wekerle mély fájdalmára bezsebeltem nyolez forint negyven krt. A megtalált liba kézről-kézre járt. „Csoda történt! ájnldozott anyósom, hisz ez a liba mikor eltűnt, eovány volt I most ime . . . • Hó! vágott közbe leányaim közül az egyik, legalább is négy kilót bízott,* — Hol találta meg, hol találta ? Kérdeztem izgatott remegéssel a ezakácsnétól. „A Csobolya tő partján." .Sejtettem* válaszoltam s szempillám remegett a jövő boldogságtól. Bánattal vegyes örömünk csillapodott. Újra leültünk ős kéjes gyönyörrel hallgattuk a megkerült liba gágogását. Uraim és hölgyeim 1 Leányom, anyósom ős mélyen tisztelt szakácsnőm: vettem fel a beszédet én. „Amit rég sejtettem s a mit lelkem óhajtva remélt, immár megvalósult. Igy kellett történni; a nagy természet kérlel- hetlen logikával igy rendezte azt. Családom rokonszenves bámulással irányította szemeit beszédes ajkamra. Rövid szünetet tartottam, hogy szónoklatom hatását növeljem, mert igy vagyon ez megírva Beöthy Zsolt szónoklatában. „Halljak ! Halljuk jl Kiabálta egyhangúlag az anyósom. „Nos hát hallják, nos hát tudják meg, nos hát hirdessék a Kárpátoktól az Adriáig, hogy föl van fedezve !* Homlokomra kővár cseppekben hallott alá az izzadság. „Mi van felfedezve ? Kőrdé remegő kíváncsisággal anyósom. „Mi van felfedezve? ... nógattak leányaim. „Mi van ? Hát nem sejtitek? Ó hosszú hajn teremtményei a mindenhatónak, nem tadjátok, hogy föl van fedezve a cso- bolyai fürdő. A libát a csobolyai tő partján találták meg, ott is hízott négy kilót. Már pedig ahol egy liba négy kilót bízik, ott két liba nyolez kilóval fog gyarapodni. Holnap megvizsgáltatom — folytattam örömkönnyek közt. — Elhivatom Csercső Gáspárt, a ki a fővárosban kékfestő gyári munkás volt s a ki, nincs a világon olyan folyadék, a melyben vegyelemet ne találna. Igen ! végzőm szavaimat s kezeimet áldólag terjesztőm ki családom tagjainak feje fölé. A csobolyai fürdő, az én harmincz ízben bi táblázott ingatlanomon lévő csobolya tő a legjobb hatású gyógyfürdő e világon. Anyósom tett oéháoy ellenvetést: leányaim hallgattak. Cseresé Gáspár vegye- lemző a szomszédban lakott. Áthjvattam. Éppen hivatalos körútra készült. Mert tetszik tudni, éjjeli bakter volt és nagyon becsületes ember, akinek dicsőséges kormányzása alatt a csendőrségnek soha Bem sikerült a „tettes* nyomára jönni. Ha valakit lopással gyanúsítottak, Csercső Gáspárhoz fordult: szép szóért, egy pipa dohányért bebizonyította bárkinek is az alibijét. Két pipa dohányért esküt is tett Csercső Gáspár átjött I családom tagjainak kíséretében vonult a Csobolya tóhoz. Kalapjába merített a vízből s nyomban konstatálta, hogy a Csobolya tó telisded teli van al- és felkohol tartalommal és agy a köszvény bántalmak, mint az idegbajok, de főképen a nátha gyógyítására kiválóan alkalmas. Csercső vegyelemző tiszteletére gazdag vendégséget csaptam s kiállítottam számára a szabad jegyet a Csobolya fürdőbe. Még az nap éjjel hire futott a községben az éu gyógyhatású fürdőmnek. Korán reggel már beverték az ablakomat; annyi fürdőző közönség jött, hogy zendüléstől tartottam. Háromszáz ember vonult a Csobolya fürdőhöz. Háromszáz ember fizette le az őt krajezár fürdőzési dijat. Tizenöt forintom volt, meg voltam mentve. A végrehajtót lekenyerezhettem, a becsüst leitathattam, a felperes ügyvédjéhez nőül adhatom az egyik leányomat. Épp most egy éve, hogy a fürdőt felfedeztem; nem én, hanem a liba. Egy esztendő óta a Csobolya fürdő világfürdő, melyet északról a bagosi alpesek, nyugatról a keczmeregi fenyvesek, délről a sükösdi legelők öveznek. A fürdő kies parkjában naponkint zenekar játszik. A közönség kényelméről minden tekintetben gondoskodva van, csak még a lepedők nem érkeztek meg. A tó jobb partján jelző tábla mutatja, hogy ott az urak, a baloldalon pedig a hölgyek fürödhetnek. A Csobolya tő alig másfél- napi gyalogjáró a vásottól. A postát minden kát hétben pontosan meghozzák. Mikor a nap lenyugvóra hajlik s a zenekar már nem játsza a „Nincs még veszve Lengyelország* kezdetű nótát, fölhangzik a békasereg orchesterének andalító brekegése. Eh I de minek folytassam tovább. Az ón fürdőmnek nincs szüksége a reklámra.
