Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-05-06 / 20. szám
Szombat, máj. 6 Veszprém, 1893. XIII. évfolyam. 20. szám. 3==ElrlapirocLa,: Veszprém, Szabadi-ntcza 514. *í. HirAetéselc : Petitsoronként 12 fii Nyilt-tér petit-tere 40 fi'. Kincstári illeték 60 fii. A rendőrkapitány > a a polgárok. Veszprém,*május 6. Dobszóval s a városi hírlapok utján közzétette a rendőrkapitány, a hatóság s illetve a tanács mind amaz üdvös rendeletéit, melyek a tüzkatasztrófák által veszélyeztetett közbiztonság érdekében szükségessé váltak. Figyelmeztetve lett a közönség arra az iminens veszélyre, mely a tűzzel való könnyelmű bánás folytán az egész városra hárulhat. Az óvásnak, figj elmeztetésnek az volt az eredménye, hogy ezen a héten ismét három helyen ütött ki a tűz! Utasította a rendőrkapitány az összes háztulajdonosokat, hogy — a törvényerőre emelkedett tűz rendőri szabályzatunk értelmében, haladéktalanul szereljék föl házaikat tetólétrákkal, két tüzhoroggal, tűzcsapé peinetekkel, vizvedrekkel s 2 akónyi viztartálylyal. Aztán tessék megnézni, hogy fogadott szót a polgárság 1 Tetőlétra alig van minden ötvenedik házon ; víztartálynak, tüzho- rognak, pemetnek s vizvedreknek pedig sehol, a legtöbb városi képviselő házánál sincs hire-hamva. Még a városháza tetőjér, sőt a rendőri épület zsindeltetején sincs tetőlétra! Polgárság és rendőrség bátran parolát csaphatnak. Ilyen könnyelmű, meggondolatlan nép, mint ebben a váróban, nincs' széles ez országban! Itt arra jó az üdvös rendelet, hogy senki meg ne tartsa. Egj- pár derék, jóravaló polgár megteszi a kötelességét; a többi 12 ezer pedig még most sem okul, mikor 200 épület romokban hever s az egész ország könyöradományokat gyűjt nekünk. Hit önérzet, tisztesség az, piru- lástalan elfogadni napról-napra az ország minden részéből érkező könyöradományokat, tüzkárosult polgáraink részére .... s azután a közbiz tonság érdekében ezután se tenni semmit, félvállra venni a hatósági rendeleteket s várni, mig ismét leég a város másik fele, hogy aztán ismét odatartsuk markunkat az országnak: „Adjatok, adjatok; amit az Isten adott !* Bizony nincs abban az e járásban se egy parányi önérzet, se tisztesség. Hanem szégyen, gyalázat és impertinentia bőven ! S zédelgés ez, az Emberszeretet legnemesb érvelmeivel. Hozzáillő egy hamiskártyás bandához — de nem egy tisztességes város becsületéhez. Hs micsoda fejreesett logika van abban, bogy mig 1 hét előtt 380 ezer irtot akart a polgárság 50 évi tehert£) magára vállalni, hogy egy uj vasút bői majd haszna légyen: hát most azt a c-epp kis vagyont, amit a város reprezentál, a saját maga fészkét se tudja, vagy akarja megvédeni a polgárság! Jövőbeli álompolitikát űz — s addig rom- badől saját tűzhelye is. Bizony, ha igy ismerné ami léhaságunkat az ország, alig küldené ide ezrével az irgalom fiilléreit. A holnapután tartandó közgyűlés tegyen ez ellen a szégyenletes állapot ellen. Ez a közgyűlés hivatva van, a Pató Pál-féle léhaságokat e városból egyszer s mindenkorra kiküszöbölni s a város biztosságáról vala- hára szigorúan gondoskodni. Mert vájjon, hogy ha az e héten kiütött három tűzeset valamelyike ismét elhamvasztotta volna a város egy részét, mit szólt volna ahoz az ország ? Nem azt mondta volna, hogy „Segítsük a szegény veszprémieket!“ — hanem azt, hogy „A veszprémi népnél könnyelműbb, léhább nép nincs ez országban!“ S többé nem könyőrület, de szidás lett volna a kény erünk. Nem recriminálunk tovább. De bűneinket föl kellett tárnunk, hogy orvosolhassuk a bajt! A hétfői közgyűlés emelje határozattá dr. Ováry Ferencz orsz. képviselő urnák a városhoz ma benyújtott határozatait. Egytől-egyik kiváló fontosságú mind § kommentárt Írni hozzájuk fölösleges. A rémséges helyzet javításának első alapkövei ezek. Dr. Ooáry Ferencz indítványai ezek : 1. Határozza el a közgyűlés, egy újabb szerkezetű kocsifecskendőuek 850 forint vételárban leendő vételét. 2. Határozza el a közgyüle's, hogy a városház tetőzete még ez év folyamán cserépzsindely ly el fedettessék, közigazgatási és árvaszéki irattárak ablakai vastáblákkal, ezen két helyiség, úgy az adószám tiszti helyiség exlinctőrökkel elláttassák. 3. Hogy a vízhiány városunkban végre valahára megszüntettessék, az e czélból megválasztott bizottság sürgősen vizsgáltassa meg | baráterdei városi kút vizbősé- gét a földmivelési minisztertől lekérendő cultur .mérnök által, s ha ezt elég- vizbő- nek ta’álja, készíttessen sürgősen költségelőirányzatot ezen kitűnő forrásvíznek, a mely bizonnyal legkevesebbe kerül az ösz- szes tervezettek közül, a városba leendő bevezetésére. 4. Határozza el a közgyűlés, hogy a kerekes-knt és völgyi-kut között egy második összeköttetést, uj utczát nyit, s e czélból a Szalai Ferencz háza kapujával szemben fekvő, a kereke--kut utczát a közép -ntczával összekötő név nélküli két kis utczát egyenes irányban meghosszabbítja I egész az olajmalomig s az igy nyert uj ulczát .segitfég“ utczának elnevezi s ennek sürgős keresztülvitelével a reconstruálé bizottságot megbízza. 5. Mondja ki a közgyűlés, hogy a Sza- badi-utcza és Kisovics-u'cza között fekvő Wei-z Dániel örökösei tulajdonát képező leégett ház kisajátittassék, s ennek helyén utcza nyittassák. Megvagyuk győződve arról, hogy városatyáink ezúttal szivükre teszik kezüket s lelkiismeretük | a város iránti kötelességük szerint egyhangúlag elfogadják dr. Óváry ur határozati javaslatit. Ezzel sok régi bűnt javitank jóvá | rálépünk a város alapos rekonstruálása első lépcsejére. A magunk biztosságának s az ország részvéte iránti hálánknak tartozunk ezzel! A vár és piacz vízvezetéke. Városunknak közel 200 éves óhaja fog teljesülni nem sokára; mert vizet a vízvezetéket kapunk. A közelmúlt tűvész alkalmával tett szomorú tapasztalatok megmutatták azt, hogy Veszprém város vizkérdése nem 1 20 — 30 méter mélységű, drága és sovány víztartalmú kutak, hanem egyedül | rendszeres vizvezeték által oldható meg. Az eszme nem uj, valamint a szükség sem az, ami ennek meg- valósitását sürgeté, csakhogy ily óriási szerencsétlenségnek kellett előbb bekövetkezni, hogy megvalósulhasson. Szerencsénkre eme nagy feladat megoldásához van emberünk is, Rainprecht Antal ur püspöki javak kormányzójának személyében. Mióta a vizvezeték ügyét ő vette kezei közé a siker biztosítva van, mert a város közügyei érdekében tett szolgálatai már eddig is fényesen igazolták azt, hogy ha nem is dicsekszik kalkulusaival, annál jobWn- dicsérik őt az általa kivívott eredmények. Hogy majd hounét és mimódon kapjuk vizünket, a fölött semmit sem kell búsulni, bizzuk azt csak egyelőre a kultur-mérnök urra 1 ne vágjunk tervei elé holmi kivihetetlen módok ajánlgatása által. Helyi lapjaink mindegyike fölvető azt a kérdést a múlt heti számában, hogy miként is lehetne az urkuti malom vízesését kellőképen felhasználva, a város vízszükségletének kielégítésére fordítani 1 Időszerűtlen lenne tehát fölösleges ismétlésekbe s meddő vitatkozásokba bocsátkozni akkor, amikor még nem hallottuk a kiküldött mérnök ur véleményét. E helyett inkább elmondom azt, amit följegyezve találtam az urhutról imii t-amott az egykorú irományokban. 1755 julius napjaiban az akkori veszprémi püspök nagymányai báré Koller Ignácz barátságos és vendégszerető asztalánál szóba került I veszprémi vizkérdés s az ivóvíznek a várba való felhajtása gépezet segélyével. A nagylelkű főpapot nemes tettére ugyanazok az indokok serkenték, amik még most is íönnállanak; nevezetesen: tudta azt, hogy mily nagy bajjal és veszélylyel járt a mindennapi ivóvíz beszerzése a mély völgyből; tűzvész, esetén gyors védelmi eszközt nyújtaná a lakóknak s még ekkor a várban lakó nagyszámú kézművesekre ebből nagy haszon fog háramlani. 1767-ben készült el teljesen a a vizhuzógép, melyről az egykorú iromány á következőképen emlékezik meg : „Inter praecipua, quae anno hoc „civit.aii nostrae accesserunt, orna- „menta et commoda sempiterna re- „cordatioue. digna est machina sitn- „licissima, qua sumptu Antistitis e „fonté dominornm arci subjecto ad „altitudinem 23 orgiarum per tubos „70 orgias longos aqua effertur „eopissa. — Primutn fono fiúéie in „areem coepit ipso festő nominis „Mariae die. — Coepit machinam „Thumler molitor legendi scribendi- „que ignarus, quo anno 1766 mor- „tuo opus filius eins natus anoos „non araplius 18 perfecit.— Quam- „qnam opus non ita perfectum sit, „ut non mutari aliqua ad stabilisaiéin melioremque usum debuerint. „Thumlerm antequam opus aggre- „dietor potissimas in Austria Huu- „garia et Moravia machinas inspe- „cit, et habitu delectu utiliora in „snam transtulit. Praemio loco Aoristes iái perpetuum filio suo eius „procnratione centum fiorenos at- „ribuit, et Viennae ut architecturam .^edisceret aumptus dedit. Praecla- „rum hoc in publicum raagDi animi „testimonium et liberalitas praeces- „sit, viarum lapidibus duratius ex- „positio. Ut amoenam etiam red- ! „deret, lilias numerosissimas adveti „fecit et ante aedescivium collo- „cavit, ciira soium earundem ser- „vandarum patribua familias relictio. „At liberalitas Antistilis mulforum „mulita aliornm negligentia iterum „iternmque arboribus arescentibus „elusa est. Az 1830-iki Sédmalmok jegyzékében pedig a megjegyzések rovatában az van mondva, hogy „a püspökség Thumler Henrich urnák, mint építőnek a vizhajtő erőműért fizet 300 frtot, s minden munkáért s pedig a helybeli vagyis urkuti molnárnak ugyan arra való gond viselésért 50 frtot váltóban. Egy kereke ezen malomnak rendesen áll. Szept hó 25-én 1865 ben kőldőtt- ségileg a malomfejnek feljebb emelése 6 hüvelykkel megengedve lévén a száraz eset 4 láb 4 hf.velykre szabályoztatok,“ A káptalannál található okmányok alapjáu, ezen hely vizesete teljesen a káptalané volt., de midőn I püspökség a vizet a várba hajtatta volna, a káptalan a malom egyik kerekét vagyis a vizerőnek fe'ét e czélra egyszerimindenkorra a legnagyobb készséggel átengedő. A vizhuzó gép teliát kezdetben a még most is fennálló malom egyik kereke által tartatott működésbe. A vizhuző gép és vezeték építésének költségeihez pedig a káptalan egyébként nemcsak nem járult, de sót határozottan kikötötte magának azt, hogy erre a jövőben sem lesz kényszerithetó. Később, a legnagyobb valószínűség szerint 1803-ban, midőn a nagy május 7-iki felhőszakadása malmot s vizhuzógépet tönkre tévé, a viz- huzó gép áthelyeztetett a szomszédos szigerre vagyis oda, ahol most is áll s a malom ezentúl csak egy kerékkel dolgozott. Miként a nyomó szerkezet állványára kiszögezett tábla mutatja, nagyobb újítás és átalakítás csak az 1877-ik évben eszközöltetett mlts vizeki tallián Lázár a püspöki javak időközi gondnokának igazgatása idejében, azóta pedig változatlanul áll s végzi hivatását úgy ahogy. 1792 juh 26-án Sándor fóherczeg és nádor Veszprémbe jövet megnézte a vizhuzó gépet, mint városunk egyik nevezetességét s elismeréssel nyilatkozott felőle. A várbeliek hajdan vizüket a mély völgyből részint szamarakéu szállították a magasba, részint pedig azon várkutból nyerték, melynek káváját még ma is láthatni a 1 Gizella-bápolna előtt. E kút kávája fából volt, mely fölé tojásdad alakú gömbölyű torony ..volt építve. A vizet két fogas bengerkerákkel húzták föl. amelyekről lánczokon függő kettős ved- i reh lógtak le a mélybe. A kút mélysége 24 öl s benne a viz 3 ölnyi volt, felülről 3 ölnyi mélységig a kút falai kivoltak kövezve, a többi része pedig egész a fenékig sziklába volt vésve. Miután Koller püspök a vizet géppel hajtatá föl a várba, e kutat teljesen mellőzték a lakók. Sőt a püspöki viztartó fölös vizét is ebbe bocsáták mindaddig, mig a városi csurgókut el nem készült Miután tehát a' kút feleslegessé vált s dísztelen veres tornya a préposti lakásból gátolá a kilátást, 1797 aug. 17-én. lt-rontatott s teteje egy malomkőataku kövei fedetett be. A kispiaczi drága vörös márvány kómedencze, miként a rajtalevő évszám mutatja, csak 1816-ban készült s ekkor vezettetett le a püspöki vízi ártó fölös vize is a városi csurgó kúthoz csöveken. Ez lenne az úrkút rövid története s mutatja, hogy nagy szolgálatokat tett ugyan eddig is, de sokkal nagyobb feladat vár reá a jövőben. A főt káptalan újabb áldozat- készségének adta jelét akkor, mikor a szomszédos malom vízesését is a püspöki vizhuzó gép czéljaira átengedő s méltó a város hálájára. De legkivált nemes gondolkozást! főpásztorunk, ki határt nem ismerő bőkezűségével Veszprém legnagyobb s jótevő püspökévé lett! Bolgár Mihály. A Balaton halászata. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerk) Tekintetes Szerkesztőség I A „Veszprémi Hírlap“ április hó 29-iki (17.) számában „Spectator“ név aláírásával „Néhány őszinte szó a balatoni halásztársulathoz“ ezim alatt egy közlemény jelent meg, a melyben a czikk iró előadja, hogy ő a balatoni halásztársulat működését a megalakulás óta figyelemmel kiséri s daczára, hogy többrendbeli intézkedéseit helytele- n:ti, késett véleményének nyilvánításával azért, mivel gondolta, hogy a társulat maga fogja azokat észre venni s nem lesz szükség a figyelmeztetésre. Kérem igen tisztelt szerkesztő urat, szíveskedjék b. lapjában jelen s közérdekben történt válaszomnak helyet engedni, mert noha én a czikk iró ur szakismeretét nem vonom kétségbe, de a magam tapasztalatait is szeretném érvényre juttatni, legalább azon dolgokkal szemben, melyeket az igen tisztelt czikk iró nr helytelenít és a mely intézkedések az én nézetemnek, igen is mind előnyösnek tetszenek. Czikk iró ur eltekint a halászattól, csakis a balatoni halásztársulat „administrativ“ ügyeivel kíván foglalkozni, én sem érintem, mert hogy ha az „Administratio* elhibázott, a halászat módja és üzeme sem lehet kielégítő, mig ha az administratio helyes, a halászat is magától érthető, nem ütközik a halászati törvények tiltó §-aiba. Kiváncsi vagyok tehát, hogy „Spectator“ hogy és miként hallgatja el előttem ismeretlen véleményét a halászat üzeméről — s a társulati administratio ügyköréhez tartozó két intézkedés fölött töri el a pálczát! Halálos szerelem, — Elbeszélés. — Irta: Mártonffy ím e. (Vége.) Könnyek folytak végig szép arczán. is zeniéiből a szerelem és fájdalom voltak uiolvasbatók úgy, hogy Altorjai újból ■letérdelt előtte. ■ — Teréz, suttogá, ha csakugyan szeretsz ftniórt nem akarsz oldalam mellett élni? Légy az enyém, legyünk boldogok ! Mily »korlátok vannak köztünk, melyek egymásból elválasztanak? Szegény vagy? Nekem pan pénzem. Talán a származásod alacsony ? Csak téged nézlek, nem tekintek múltadra! Teréz, angyalom, légy az enyém! ■ — Sohase ! ismédé a milánói nő ha- Kott halványon és hangja hidegen és [tompán hangzott. Köztünk a múlt sötét árnya lebeg! ■ — Magyarázd meg mi az ?! kiáltá Altorjai magán kivül. Tudod, hogy a szemelem mindent megbocsát! Oh szólj Te- féz, ne gyötörj a kétség kínjaival ! ■— Jer holnap reggel hozzám, akkor meghallod feleletemet I suttogá Teréz. B&gyj most nyugton ! ■ Altorjai felkelt, gyötrelmektől és aggodalmaktól gyötörve távozott. HPgész éjjel fent volt, álom nem jött ezremére. ■ Kétségbeesve forgott agyában az a gon- dolat, vájjon mi lehetett az a sötét pont ^^hsiíalat képezett kettőjük közt? ■Reggel rohant a szállodába. Szétdult arc/czal haladt el a kapus előtt. Bordoni Teréz asszony, még az éjiéi elutazott! mondá a kapus. ■A kórjaira e szavak úgy hatottak, mint vf^m csapás^ Teréz megszökött, aunélkül fttylíy az ígért felvilágosítást megadta fo ma, A következő pillanatban lázas gondolatok támadtak agyaban. Minden áron utána megy és vissza hozza. A kapus azt mondta, hogy Teréz a nyugoti pályaudvarból utazott el. Altorjai azonnal bérkocsiba ült és a pályaudvarba hajtatott. De itt minden kntatása és kér- dezősködése kárba veszett. Hisz nem tűnhetett ? Vad kétségbeeséssel hajtatott barátjához. Tanácsot akart kérni tőle. — Hadd menjen I mondá a hadnagy zordonan. Rád nézve jobb, ha azt a vö- röshaju ördögi asszonyt nem látod többé. Hisz gyűrűt se viselt. Mint özvegyasz- szony a jegygyűrűjét viselnie kellett volna. Ki tudja, mily sötét múltja van. — Mit bánom én azt ! kiáltá Altorjai magánkívül. Szeretem s nem bírok nélküle élni! Oly kétségbeesett állapotot tanúsított, hogy végre a hadnagy azt tanácsolta néki, hogy a rendőrségnél tudja meg hollétét. Altorjai rögtön elindult. 0 maga nem mehetett kutatni. Lelki állapota és felindulása nagyon hatottak idegeire. Valóságos hideglelést kapott. Altorjai szobájában a pamlagon feküdt, midőn egy detektív jelent meg hogy a rendőrség hívja őt. — Báró ur, mondá, a hölgyet megtaláltuk. Párisba ment. — Hol \an? kérdé Altorjai kíváncsian, írja fel bővebb czimét. Nagyon gyenge volt, de mégis érzett annyi erőt magában, hogy Teréz után menjen. — Báró ur, folytatá a dedektiv, én annak a hölgynek nemcsak a tartózkodási helyét tudom, de ismerem, hogy kicsoda, Bordoni Teréz asszony jelenleg leánykori nevét használja. Tudja hogy ki ő? — Ki ő ? kérdé Altorjai mohón. Mondjon meg mindent, mit róla tud! — Legyen ! Bordoni Teréz asszony milánói méregkeverőnő, férjezett Copel- laro grófné, kinek pőre most két éve oly nagy szenzáczióc keltett. Altorjai kétségbeesett kiáltást hallatott. — Az lehetetlen! kiáltá a báró. Itt végzetes tévedésnek kell lenni! — Nem tévedek báró ur! viszonzá a detektív és papirt vett elő zsebéből. Itt van a „Politisches Volksblutt* most két évi példánya a m'éregkeverőnő arcz- képével. A ba-onlatosság meglepő. Becsig követtem, de azután nyoma veszett. Hihetőleg Párisba * utazott Altorjai halotthalvány urczczul meredt maga elé. Azután bővebb felvilágosítást kért a detektív tői. Ez folytatá: — Két évvel ezelőtt az összes lapokban benne volt, hogy Capellaro Terézt felmentették. Teréz előkelő, de szegény szülők gyermeke volt és fiatal éveit egy öreg grófhoz lánczolá. A házastársak nem voltak boldogak. Capellaro igen féltékeny volt ifjú szép nejére és úgy őrizte mintha börtönőre lett volna. Teréz sokat szenvedett. Heves jelenetek fordultak elő köztük, 8 egész Milanóbau tudták, hogy mily életet élnek. Végre Teréz egyik imádójának járt a kedvébe. Amint Capellaro ezt megtudta, elutazott. Ugyanaz napon este titokban visszajött és belopó- zott a házba. A boudoirban látta nejét egyik imádója karjai közt. Capellaro őrült dübvel vette elő lovuglóvesszejét és kiverte háza becsületének elrablóját. Ekkor bütelen feleségét aranyvörös hajánál fogva a szobában hurczolta körül, miközben ütötte szidalmazta, ahogy csak bírta. HA szolgája azonban kiszabadította a nőt a dühös emh-r keze közül. Amint Teréz szabadon lélegzett és férje vasmarkát nem érezte nyakán és karján; felkelt és szeméből dömoni gyűlölet és harag vil- lámlott. — Vigyázz magadra! sziszegé vadul. Ezért bűnhődni fogsz ! Ezzel szobájába ment és bezárkózott. Capellaro gróf ügyvédhez ment, bogy a válópert megindítsa. Másnap késő este hazajött és szobájába tért nyugodni, de előbb szokása szerint az éjjeli asztalon levő vizet kiitta. Elaludt, de gém ébredt fel többé. Az orvosi bonczoláson kideritte- tétt, hogy erős adag cyankalit ivott, mely megmérgezte. A gyilkosság gyanúja Te- rézre irányult, kit azonnal letartóztattak. A gróf szolgái mind ősz emberek voltak kikmég apját is szolgálták. Egyiknek sem állott érdekében, hogy meggyilkolja urát. Cap ellő ra még házassága első napjaiban •irt végrendeletet, melyben Terézt teszi egyedül örökösévé. Az esküdtszéki tárgyalásnál óriási hallgatóság jelent meg. Teréz ki már négy hónapig ült a vizsgálati fogságban, hal o> thalványan jelent meg, de szebb volt mint valaha. A szent szűz oltárára esküdött, hogy aznap este nem hagyta el szobáját, s Istent hívta tanuul, hogy ő ártatlan. Imádöttjáí, ki előtte való este ott volt, szintén megidézték, de ez megszökött. A gyáva faképnél hagyta azt az asszonyt, kinek szerelmet esküdött. A körülmények bizonyítékok Teréz ellen szóltak, egész Milánó méregke verőnek és férje gyilkosának tekintette, mindegyik megjósolta, hogy halálra fogják ítélni, de a csillagok közt máskép volt megírva. Teleznek hatalmas védői voltak : szépsége és fiatalsága. Az esküdszék előtt ravasz kaczérságá- nak minden művészetét felbonczolta és az eredménye az lett, hogy — felmentették. Egész Milánó, sőt egész Olaszország meglepetve fogadta ez Ítéletet, hogy a férj- gyilkos nÖ, kinek bűnét a napnál világosabban bebizonyították, kikerülte a büntetést. A nép dübvel rontott Teréz házának, hogy a méregke verőnövel együtt elpusztítsa azt, de a szép asszony eltűnt. Azóta nem hallottak róla semmit, mig én meg nem ismerteti Bordoni név alatt. Halotthalaványan, sötét tekintettel hallgatta Altorjai a detektív elbeszélését. Amint elvégezé, vadul kiáltá: — On látta Terézt, s bűnösnek véli ? Az az angyal méregkeverőnő legyen? Sohase ! Ezentúl életem főfeladatául fogom tekinteni, hogy Teréz ártatlanságát' bebizonyítsam, úgy hogy a Világ, mely most átkozza és elítéli, lába elé boruljon bocsánatért esdekelv0. Teréz magasan fogja hordani fejét mindenki előtt! Altorjai még aznap este elutazott Párisba. Amint megérkezett, sorb i járta a szállodákat, mig végre rátalált. Még ott időzött. Gyanútlanul olvasva ült szobájában, midőn Altorjai miot őrült rohant feléje. Amint meglátta, arczát sötét pir boritá, de melyet azonnal halotthalaváuyság váltott fel. Altorjai hozzá rohant és szenvedélyesen szőritá karjai közé. — Teréz! kiáltá hévvel, mindent tudok! Oh miért nem ajándékoztál meg bizalmaddal, miért nem voltál hozzám őszinte? Azt gondoltad, hogy elítéllek ? Hogy elátkozlak, téged az ártatlan, tisztalelkü angyalt ? Ezzel szenvedélyesen csókolá. Teréz nem válaszolt, de azért nem bontakozott ki az ölelő karokból sőt viszonzá a csókokat. Altorjai közel volt az őrüléshe,z kéjrészegen szorongatta a szép nőt. — Most szeretnék meghalni! folytatá a báró Itt karjaid közt kebleden, tüzes csókjaidból szívnám ki édenemet és lehelném ki életemet, oh ez volna a legnagyobb boldogság ! Végre felocsúdott mámorábólÉrtékes gyémántgyűrűt vett le ujjáról és Teréz bájos, fehér kezeire húzta, kinek semmi ékszere se volt magán. Ezután jobb kezét .tisztelettejesen megcsókold ... — Drága menyasszony, mondá benső hévvel, e. gyűrűvel lánczollak örökre magamhoz, kezedből akarom életem boldogságát élvezni. Te leszesz csillagom, életem koronája! — De mit szól a világ? lehelé Teréz. — A világ lábaidhoz fog borulni és bocsánatért esdekel, amiért elátkozott téged, mondá Altorjai büszkén. Azt hiszed, hogy megtűröm a neveden e szégyent? Minden követ megmozgatok, nem pihenek, nem lesz nyugtom addig, mig z igazi gyilkost meg nem találom. Es ha az egész világot is fel kell forgatnom, meg fogom találni, s ha egész vagyonomat is feláldozom, ezer örömmel teszem. Az igazi g7Ílkost meg kell találnom, ha mindjárt évek múlva kerülne elő. Ártatlanságod a napnál fényesebben fog kiderülni, ez czélom, ez egyedüli törekvésem, imám és legbőbb vágyam! Fokozott szeuvedélylyel ej te ki e szavakat. Teréz halotthalaványan dőlt hátra székében. Altorjai e hallgatást az erős felindulás következményeinek tulajdonította és forró csókkal halmozta el a szép arezot. Már nagyon késő este volt, midőn Altorjai felkelt. — Holnap! suttogá lágyan. Holnap ismét boldog leszek! — Holnap! ismétlé Teréz. Hangja hideg és színtelen volt. A fiatal ember távozott. Altorjai nem bírt aludni az izgatottságtól, Teréz szabad volt! Most az övé lesz az egész élet e. Ártatlanságát majd napfényre hozza.Szerel me oly nagy volt, hogy minden sötét gondolat, minden gyanú mind köd oszlottak szét. Másnap reggel gyönyörű virágcsokrot vett és kedveséhez sietett. Félve szerényen kopogott az ajtón. Nem kapott feleletet. Altorjai most hangosan kopogott s figyelt, de semmi nesz. Ki akarta nyitni az ajtót, de az belülről- volt bezárva. Kétségbeesve rohant le a kapushoz és kérdé: — Bordoui asszony nincs itthon ? — O nagysága még nem távozott ma a szállodából, feleié, Ezer aggodalomból gyötörve Altorjai ismét Teréz ajtójához rohant. Miután se a kopogásra, hívásra és dörömbölésre nem nyílt ki az ajtó, lakatost hivatott. Minden tagjában remegett és izgatottan várta mig az ajtót kinyitották és mint örült rohant be a szobába. A következő pillanatban hangos sikoltásba tört ki.
