Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-04-29 / 19. szám
Veszprém, 1893. XIII. évfolyam. 19. szám. Szombat, ápr. 29. Hirla-pirod-a.: Veszprém, Sz-badi-utcza 514. M. HircLeteselc : Petitsoronként 12 fii* Nyilt-*ér petit-tere 40 fii. Kincstári iUeték 60 fii. Post Égi - Pöoebus. Veszprém, ápril 29. A két hét előtti rém-napok vi- I harfelhóit, borúját, az egész netn- I zet részvéte deríti föl. Két hét előtt a tüzdaemonok ir- I galom nélkül döntötték itt romba a szegény polgárok házait. Most a I részvét irgalma építi fel azokat I újra. Akkor kétségbeesve, segély- I télén sirt itt sok száz ember. Ma I a hála örörakönyei csillognak sze- I műkben. Veszprém üszkös romjai fölött UáMd holdfénye világit az Ember- I szeretetnek. Post nubila — Phoebus. Mikor e sorokat írjuk, már 35 I ezer segélypénz gyűlt össze az alis- ( páni s polgármesteri hivataloknál. A segélybizottság ez összegből a I rögtöni segélyre szorulók között már kiosztott 8500 frtot. Az álta- | lános segélyosztás akkor lesz, mikor I a segélybizottság a gyűjtést befeje- I zettuek fogja kijelenteni. A biztositó társaságok liquidáló I kiküldöttei ellen, mind hangosabb a panasz — s mi sem zárkózhatunk [ előlük. Szabó Imre orsz. képviselő már 2 nappal a tűzvész utáü [ aposztrofálta ezek manipulátióit, a [ segélyzö-bizottság alakuló ülésén s felszóllalása némileg meg is zabolázta lelkiismeretlenségüket. Szükséges azonban az, hogy a ta- _ pasztáit anomáliák e téren alaposan ■ kuráltassanak s országos képviselő- link jól teszik, hahogy ez ügyet a ■ parliament elé viszik. Mert ennél fejreesettebb logika | nincs, aminek alapján a biztosító | társaságok levonásokat eszközölnek a | biztosított összegből. íme a veszprémi példák. Leég egy ház kivül, belül. Bizto■ sitvavolt a tető 500 írtra. A liqui- dáló jön és azt mondja, a tető ■ 15—20 éves, elhasználási díjban ■ levon 100 irtot. Micsoda jogalap ez? Hát ezalatt a 15—20 év alatt a ■ háztető reperatió költségeit nem-e ■ a gazda fizette s e költségek 15—20 ■ év alatt nem-e csaknem az ujtető ■ költségeit érik el ? Mit fizetett e ■ költségekhez a biztositó társaság, ■hogy ezeket semmibe sem vévén, ■mereven arra az álláspontra helyezkedik, hogy az 500 frtot egész telijében csak akkor fizette volna le, ■ha újkorában égett volna le ? I Ha igy évröl-évre nő a levonási Százalék, hát akkor egy ház után, Bnely 60 éves koráig bírja a tata- Bozott tetőt s akkor ég le: semmit Re kell fizetni a társaságnak. A 'gazda azonban 60 évig fizesse a tűzadót-. Eb-filozófia kell az ilyen biztosítási kalkulushoz. Azonban sikerült erre a kalkulusra, mely — tisztelet a kivételeknek! — teljesen tág kaput nyit a liquidátorok raffinált lelkiismeretlenségének, kormány jóváhagyást, nyerniük a társaságoknak — a régi, könnyelmű világban. Reméljük, . hogy most, mikor a belügyminiszter tűzrendészed ankétet hívott egybe, épen a veszprémi katasztrófa alkalmából, e kardinális biztosítási clausulát is ankét tárgyává teszi § megszünteti, illetve a társaságokat uj kártérítési kulcs készítésére utasítja. Egyáltalán arra kérjük a belügyminiszter urat, hogy tekintetbe vévén azt, miszerint biztosító intézet és biztosított fél egyaránt kötelező szerződő felek ugyan, de a tűzkár nemcsak a biztosított felet, de a nemzeti törzsvagyon egy részét is éri, ennek a kárnak a liquidátióját ne engedje a liquidátorok terrorizmusa s a kárvallottak szorult helyzete által érvényesülni. Utasítsa | ex Íja rendeletil-g a köztörvényhatóságokat, (mint azt Veszprém város hatósága saját polgárai védetéseül most tette), hogy minden biztosított tűzkár liquida- tióját, az illető kárvallott polgár képviseletében, a hatóság érvényesítse, a liquidátorokkal. Ha tisztességesek az illető biztositó bankok, akkor megnyugszanak a hatóság lelkiismeretességében s nem Hezitálják el egymástól a legravaszabb, raffináltabb, terrorizálóbb liqnidátorokat, hogy ezeket az amúgy is kárvallott tűzégett nép kizsebe- lésére ráuszítsák. Most bizony egy-egy tűzvész után úgy jelennek meg ezek az áspis- szemű perczent-lovagok a füstölgő romok közt, mint csata után a hareztér byénái. Hogy az amúgy is megölt embert, paragrafusok raffi- neriája szerint teljesen ki is foszszák. Hisszük, bogy a belügyminiszter ur ő nmltsga, e sorainkat szives figyelembe-veszi: S hisszük ezt anQyival inkább mert hálás szívvel látjuk ő exllja mély részvétét e város iránt. Első segélyül kétezer frtot küldött égetteiuknek. Összehívta rögtön a tűzrendészet] ankétet I — mint alább közöljük — rögtön leiratot intézett megyénk alispánjához, fel- hiván őt a vesz prémvárosi vízvezeték létesitésére, melyre hathatós segélyét fölajánlja. Oly nagymérvű jóakarat ez, mely ellégé meg nem hálálható. De ennek mérve szerint városi eleinkre is nagy és lelkiismeretes feladat hárul. Amit apáink századok óta, e viz- szegény városban elmulasztottak, meg kell most teremtenünk okvetlenül. Meg kell csinálni az általános városi vi/.vezetéket mindnnárou. Fölhív rá a kormány; segít hozzá a nemeslelkü püspök is. Dr. 0 v á r y Ferencz propagálja azt t. legezél irány osabb tervet, hogy a városi úti utászháztól a városerdőbe vezető ut mellett, a városerdőben levő roppant bóerü forráskút vize, alagcsöveken vezettessék e magaslatról (mely magasabban fekszik a várbeli kápolnánál is) úgy a Cserhát, mint a Jeruzsálem hegy re s e városrészekben, az olasz városok mintáira legalább 4—1 óriási slag- bazin (cziszterna) állítassák, ezenfelül a friss víz állandóan csaposcsöveken használtassák föl, e -czisz- ternák fölött. Tűzvész esetén e cziszternák sok száz köbméter vizet adhatnak s e mellett állandón a legkitűnőbb forrásvíz áll a lakosság rendelkezésére. lgv.a Cserhát s Jeru'/sálemliegy a városerdei bő forrásból, a niac/ok a püspöki vízműből nyernék vizüket; a temetőhegyre azonban mindenesetre egy gőzmotoru vizmü nyomná föl a Fejes-völgyi kitűnő vizet s gyüjtené szintén 4 alag ba- zinba. Ezt a gózmotort czélirányo- san arra is be lehetne rendezni, bogy a város világítására felhasz náltatnék. Oly követelménye ez is városunknak, melynek rendezése szintén elodázhatatlan. Ám bármily terv szerint fogoa a vízvezeték létesülni, a kivitel fölött gondolkozzék a képviselet minden tagja. Ez legvitálisabb érdeke ma a városnak. Ezt kell sürgősen létesíteni. A rekonstruál bizottságnak ez a legelső s legfontosabb feladata. Lásson munkához. Az ország részvéte serkentsen — a magunk iránti kötelességre. És segéljen a rekonstruáló bizottságnak, képviseletnek minden polgár. Szívvel, lélekkel, észszel. Hogy a vész borúját a jövő sötét egéről is eloszlassuk, e szegény város fölött. Hogy a rémnapok szörnyű emlékét könnyelmű huzavonával többé vissza ne idézzük. .. . Post nubila Phoebus ! =■ A belügyminister a veszprémi tűzvész alkalmából vármegyénk alispánjához a következő leiratot intézte : Nagyságos Ür! Értesültem, miszerint Veszprém városában folyó hó 14-én és 15-én dühöngött tűzvész romboló hatását jelentékeny mérvben elősegítette azon körülmény, hogy a város kutjai elegendő vizet nem szolgáltatnak, és a városnak csak egy kis rész (a vár és belváros) van vízvezetékkel ellátva. Minthogy a közelmúltban a várost hasonló csapás már 'érte, Nagyságodnak figyelmét első sorban a [vizhiány megszüntetésére szolgáló intézhedések megtételére irányzóm és részemről hajlandó volnék mindenek előtt egy vízvezeték tervét' és költségvetését elkészíttetni és a földmivelésügyi ministert felkérni, hogy jelen leiratomról Veszprém város közönségét értesitse, és nekem jelentést tegyen, vajon a cul- turm-érnök kiküldendŐ-e és mikor 1 Budapesten, 1893. évi április hó' 17- én. Ilyeronimy s. k. = A dunántúli dalosszövetség megalakulásának előmunkálatai — a mint soproni levelez öok Írja nem sokára befejeződnek. A május hó 21-én tartandó alakuló közgyűlésére eddig is már szép számmal jelenkez tek dalo-iegyesületek, legnagyobb részt Sopron, Győr, Veszprém, és Zala megyékből, jeléül annak, hogy a dunántúli dalosszövetség prog- rammj l a hazai dal- és zeneművészet fejlesztés nek Délkülö/.hetlen érdekeit öleli fel magában és hogy különösen a vidéki dal- és zene- művészeti viszonyok emelésébeu régen érzett hiányt van hivatva pótolni. A „Győri Ének- és Zeneegylet“ és a „Soproni Férfidalkör“ a magyar ] dalművészet intensivebb művelésének közóhaját nem csak kifejezésre juttatták, hanem a mint a kövekez- mények eddigelé is már fényesen igazolják, a Dunántúlban ezt a köz- óhajt tetté is érlelik és az a közgyűlés, a mely Sopronban május 21-én a Dunántúli dalosszövetséget meg fogja alakitaui, újabb bizonyságot fog szolgáltatni arról, hogy Dunántúl közönségének művelt érzéke, nemes fogékonysága van hazai közművelődésnek és kulturális haladásunk közczéljai iránt. Örömmel töltenek el bennünket ezen eredményeiben közművelődésünkre és társadalmi fejlődésünkre oly fontos mozgalomnak sikerei és a mikor ennek hasábjainkon különösen is kifejezést adunk, felhijuk érdekelt köreink figyelmét a dunántúli dalosok üdvös mozgalmára. Különnösen számítunk arra, hogy vármegynk (v. városunk) összes’ dalegyesületei képviselve lesznek a Dunántúli dalosszövetség soproni alakuló közgyűlésen és ha eddig egyik-másik még nem jelentkezett volna, hogy jóhir- Deve érdekében a soproni Férfidalkör elnökségénél május 12-ig képviselőjét bejelenti, elnemulassza. Az adózó közönség figyelmébe! (Hivatalos ) Felhívom mindazon urak figyelmét, akik a III. osztályú kereseti adó alá tartoznak (ilyenek az orvosok, ügyvédek, mérnökök, gyógyszerészek, Írók, kereskedők, segédekkel dolgozó kézmü iparosok, kávésok, földbérlók, bérkocsisok, mészárosok, hentesek stb.), hogy az 1893—1895. évre kirovandó 111. őszt. kereseti adó kivetéshez szükséges bevallásaikat — amennyiben azt még uem eszközölték volna, — ezen város adóügy osztályánál 43 őrá alatt saját jól felfogott érdekükben benyújtsák. Veszprém, 1893. ápr. 29. Kováts Imre, polgármester. A t. háztulajdonosokhoz. Felhívás! (Kivonat a tüzrendőri szabályrendeletből.) A legszigorúbb büntetés terhe mellett köteles Veprém városában minden háztulajdonos. 1- ször Egy jókarban lévő elég hoszu létrát, melyen a tetőre felmászni lehet azonnal szerezni, úgy szinte egy fenyő léczböl készült létrát: cserép vagy fa zsin- I delyes, nem különben nádas és , szalma fedelű házakon is állandóan tartani. 2- szor. Egy tűz horgot csáklát 5 méter husszu nyéllel beszerezni. 3- szor. Egy hordó, legalább 2 ako vizet az udvaron folyton kész- letben tartani, meregető edénnyel i együtt dézsa vagy sajtár. 4- szer. Egy illetve 4 drb tűzcsapé legalább 4 méter hosszúságai léczet beszerezni, ezek vé- ! gén rongyot kötni, tűzvész esetén ezen. eszközök nagy szolgálatot tesznek, megnedvesitve a tetőre hulló zsarátnokok eloltásánál. Mindazon háztulajdonosok, kik 1 ezen felhívásnak haladék nélkül eleget nem tesznek, terhűkre és költségükre a felsorolt tárgyakat a hatóság fogja beszerezni. Veszprém, 1893 ápril 17-én Fej es Antal, r. kapitány. Dunántúli dalszövetség. (A győri és soproni dalegyletek felhívása a dunántúli összes dalegyletekhez.) Kedves Dalostársak ! A dunántúli dalosszövetség megalakítása tárgyában kiadott emlékiratnak- és felhívásunkat folyó hó elején azon kéréssel küldtük meg Önöknek, hogy a Dunántúli dalosszövetségnek folyó évi május 20-áu tartandó alakuló gyűlésén képviselőjük által megjelenni s ennek nevét a Soproni Férfidalkör elnökségénél legkésőbben ápril hó 30-ig bejelenteni szíveskedjenek. Az alakuló gyűlést azért tettük eleinte Pünkösdvasárnap előtti szombatra mert a pünkösdi ünnepekben a soproni Liszt-szobornak leleplezési ünnepélyességei voltak tervben. Minthogy azonban ezen, a pünkösdi napokra tervezett Liszt-ünnepélyességek elmaradnak, azon szerencsés helyzetbe jutottunk, hogy eleget tehetünk a sokoldalról, de különösen a dalosszövetség alakuló gyűlésére a szomszédos vármegyékből eddigelé is már szép számmal jelentkeztek dalosegyesületek részéről nyilvánított óhajnak és a Dalosszövetség alaknló közgyűlést május 20-ról május 21-ik napjára, vagyis Pünkösdvasárnapra tehetjük át. Értesítjük tehát a kedves Dalostársakat, hogy a Dunántúli dalosszövetség megalakítása tárgyában az alaknló közgyűlés májas 21-én lesz. A Dunán átüli dalosszövetség megalakításával kapcsolatban rendezendő nagyszabású díszhangverseny s egyéb 1 ünnepségek és társas kirándulások részletes programmjáról az összes tővárosi és duuáutuli birlapok utján I fogjuk kellő időben értesíteni a dunántúli daiosegyesületeket. A hangversenyről egyelőre csak annyit, hogy aunak erkölcsi sikereit a széleskörű tevékenységet kifejtő rendezőség előre is biztosította azáltal, hogy fővárosunk művészi kitűnőségeit sikerült e hangversenyen való közremüsödésre megnyernie, a mely egyes vidéki kiváló művészi erőkön kivül még a „Győri Ének- és Zeneegylet valamint az összes soproni dalcgyesületek külön és összkarban fognak fellépni. Több helyről azon értesítést kaptuk, Hogy a dalosegyesületek üléseket hívtak Össze, a melyen e kérdés felett határoznak. Erre való tekiutettel, miután ezen ünnepségek rendezése amúgy is nagyszámú bizottság vállaia nyugszik, a mely munka felosztással a dalosszövetség megalakításához szükséges előmunkálatokat köunyen végzi és a pünkösdi ünnepségek meszekiható és minél sikeresebb eredményeiről összetett erővel gondoskodik, mert tovább minden dunántúli dalos- - egyesületnek alkalmat akarunk adni arra, hogy a Dunántúli dalosszövetség alakuló közgyűlésén részt vehessenek, a dunántúli dalosegyesületnek a dalosszövetBégbe való belépésre illetőleg képviselőjük bejelentésére kitűzött határnapot 12 nappal meghosszabbítottuk és tudomására noz- zuk ezennel, hogy az alkuló gyűlésen való részvételüket, illetőleg az alakuló közgyűlésre küldendő képviselőjük nevét a Soproni Férfidalkör elnökségénél legkésőbben május 12-éig bejelenthetik. A mikor mindenrről értesítjük a kedves dalostársakat, felhívjuk becses figyelmüket újból is a Dunántúli dalszövetség által képviselendő dales zeneművészeti és kultnrpolitikai czélok támogatására és arra, hogy ezen czélból a Dunántúli dalossző- vetségben velünk egyesülni, május Áldott a kéz... 'Áldott a kéz, mely egy könnyet törül, Hildott a szív, melyben részvét lakik; I Vigasz balzsamát hordozván körül, |Jhíerre a sors-csapás sebet hasit. Ott, hol e kéz-hol e szív megjelen ; Áldás kisér, kővel minden nyomot: Tar lőtt mezőkön uj virány terem; S felépülnek az összedőlt romok. Oh! nyújtsátok ki ez áldott kezet ; Oh! nyissátok jel azt a sziv-redőt: jjfiriíljori élet a romok felett; Remény ölelje, az elcsüggedőt.. J — A letörölt köny égbe nyit utal ; A nagy mérlegben igazgyöngy leszen; ■ ki — a szivek redői közt kutat; A jóltevökkel — , 0' is jót teszen. Soós Lajos. Tavaszi hangulat. hatatlan kedves érzelem ^Kiatotta át borongás telkemet uj tavasznak balzsamos ölén, 1|kÍfádon arany-palástban állt a nap; I *•$ a szél fuvalma illatot hozott ; jMd csattogányok bájos étieke ^mPfjölte minden berket és zugot; fa, virág nyílásnak indula; jgS közöttük a rovarkák ezrei ^mpzökeltek, oly vígan és bütalan, Miként az élet első napjain Az édeni virágnyilás után. Az élet ily nyilatkozásba : Ott képzetéin magam azok között, A kiknek mondatott hogy éljenek Az édeni javak gyümölcsivei. Miért busongsz tehát szivem ? no mondd ? Talán a fülmiiének busdala Tesz oly komorrá bússá tégedet ?! Ne hidd; nem oly bus az se’ már figyelj / Vígan heves ütembe csap; de miért f Mert boldog ő, hisz párja jő felé. Vagy tán azért busongasz balga szív, Mert szánod ezt a kis virág kehely ti A hervadás se* tart örökre már: Magvát kikelti majd a napsugár. Örülj, vigadj s dalolj, sohse busuljl Ha kedved is, miként a zöld levél: Harasztra hullva szárad és etiyész. Ne légy borongó bá?iatos soha! A föld se* hoz szünetlenül tövist; Az is terem nyitó virágokat. Tanulj remélni szebb jövőt te is, S örök tavasz jutalmaz egykoron / Kislenkey Pál. Halálos szerelem. Í!| Elbeszélés. — *• Irta: Mártonffy Imre. A budapesti opera egyik páholyában két finom úri ember ölt. Az egyik igen csinos hadnagy, ki látcsövével a hölgyeket szemléié. A másik sugár, szép fiatal ember, álmadozó kék szemmel és szőke hajjal. — Barátom! Valami nagyszerű! ki- áltá a hadnagy, nem látod azt a hölgyet ott a zenekarban ? Angyali szépség ? Altorjai báró kíváncsian pillantott a nevezett helyre. A következő pillanatban pír futotta át arczát, s szive hevesen dobogott. Oly lényt látott ott, oly isteni nő alakot, hogy egész valója megrendült. Az idegen nőnek üde, arany vörös haja Tizián ecsetjére méltó arcza volt, mely- lyel ellentétben éjfekete szeme világított mint a tűz. Hófehér arczán nyoma se volt a pirosságuak, de ajka izott a vérpiros színtől. Fekete selyem ruha födte karcsú, szép testalkatát, Értékes gyémánttű mint egyedüli ékessége csillogott hajában, Altorjai báró még mindig elbűvölve szemlélte a ritka látványt, midőn barátja moudá: — Altorjai, nem isteni alak ez? Vajon ki lehet? Még soha se láttam itt. — Ki lehet? ismétlé Altorjai annélkü), hogy szemét az idegen nőről levette volna. Varázshatalom alatt állott. — Meg kell fejtenem a rejtélyt! ki- áltá a hadnagy. Nincs nyugtom előbb. Altorjai hallgatott és folyton nézte az idegen nőt. A színpadi szavak mint messziről hangzó tenger mormolása zúgtak fülébe, tekintete mintegy odatapadt az idegen nőre. — Követni fogjuk, ha elhagyja a színházat! suttogá a hadnagy barátjához fordulva. Altorjai némán bólintott a fejével. Szive úgy telve volt, hogy nem hirt szólni. Az utolsó felvonás végjelenete még nem fejeződött be, az idegen nő felkelt és elhagyá helyét. A következő pillanatban a két fiatal ember is felkelt és sietve távozott. A színház kijárata előtt vártak néhány perczet, midőn megjelent az idegen nő — egyedül. Gyorsan beszállt a legközelebb álló bérkocsiba, de oly halkan nevezte meg a helyet ahova menni akart, hogy a két jő barát nem hallhatta. A hadnagy Altorjait karon ragadta és a legközelebbi bérkocsihoz vezette. — Hajtson azután a bérkocsi után ! mondá a kocsisnak. Ha nem téveszti el szem elől, akkor külön kap egy koronát a viteldijoQ kivül. A bérkocsi elrobogott. Altorjai gyakran kidugta fejét az ablakon és megnyugodva látta, hogy az első kocsit nyomon követik. Végre az el so kocsi megállt, kevéssel utánna a másik. — Az „ Angol Királynő “-ben lakik! mondá a hadnagy. Bizonyára idegen nő. Altorjai gépiesen elővette erszényét és kifizette a bérkocsist, mert ő volt mindig a fizető, a hadnagynak nem voltak oly rendezett viszonyai, mint a fiatal bárónak. Alig lépte át az idegen nő a szálloda kapuját, midőn a két jó barát odalépett. Altorjai hévvel szólitá meg a kapust. — Ki volt ez a hölgy, ki most ide belépett ? Arcza izo’t, tagjait a hideglelés fogta el; a kapusnak pedig egy koronát nyomott a markába. — Bordonig Teréz asszony Milánóból, viszonzá a kapus mély hajtongással, Három napja lakik itt 1 Asszony! kiáltá a hadnagy csalódva. Azt hittem, hogy 19 éves leány. — Húsz évnél nem hiszem, hogy idősebb legyen! vélekedők a kapus. Mint özvegy asszony szerepel a vendégkönyvben. Ennyi volt, mit a kapus a szép idegen nőről tudott. A két jó barát megelégedett ezzel és távozott. — Igyunk meg üveg pezsgőt a „Vigadódban ! mondá a hadnagy. — Bármikor, csak ma nem ! Roppant izgatott vagyok ! viszonzá Altorjai. Isten veled Miska hazamegyek ! Kezet szorítottak és elváltak. Amint pazar féuynyel berendezett gar- son lakásába lépett, nem volt nyugta. Lelki szeme előtt folyton a milánói nő bűbájos alakja lebegett. — Teréz! suttogá lágyan. Egy pillantásod megigézte lelkemet. Hűséges rabszolgád leszek örökre 1 Másnap reggel Altorjai tá\ozolt lakásából és lépteit az „Angol Királynő“ felé irányza. Mintegy óra hosszáig járt alá s fel a szálloda előtt, midőn végre a szép milánói nő megjelent. Az őszi napsugár elárasztotta szép arczát és még bájosabb volt mint eddig. Bordoni Teréz egyszerű fekete utczai öltönyt viselt, de ép oly szép volt benne mint kedves. Annélkül hogy Altorjait észrevette volna, lépteit az Erzsóbettér felé irányzá. A báró lopva követte és egy fa mögé állt. Teréz sokáig sétált alá s fel a fasorba végre egy útra tért be. Körülnézett. Altorjai ekkor előlépett a fa mellől. Mélyén meghajolt. — Bocsánat, nagyságos asszonyom, mondá, figyelemmel kísértem. Nemde eltévesztette az utat ? — Valóban 1 viszonzá a milánói nő tört magyarsággal, mely Altorjait egészen elbűvölte. Legyen oly szives uram i s mondja meg, merre induljak, hogy a szállodába érjek vissza ? — Az én utam is arra visz, viszonzá Altorjii’. Megengedi nagyságos asszonyom, hogy elkísérhessem ? Teréz meglepetve nézett reá. De a fiatal ember oly kellemes benyomást tett reá, hangja oly esedező volt, hogy nem állhatott ellent. Altorjai szive hevesen dobogott, midőn a titokban szeretett oldala mellett lépdelt, de nyugodtságot színlelt. Csevegtek mindenféléről és Teréz szívesen társalgótt vele. A báró izgatottsága növekedett, midőn az „Angol Királynő“ előtt szép hölgyétől elvált. — Nagyságos asszonyom! mondá, elmulasztottam magam bemutatni, nevem Altorjai báró. Teréz könnyedén meghajolt. — Szabad lesz megtudnom, hogy holnap mely időtájban megy az Erzsóbet- térre ? kérdé Altorjai, miközben szeme izzóan meredt a szép milánói nőre. Bordoni asszony egy kissé habozott a felelettel, végre mosolyogva mondta meg az időt s adott reá engedélyt. Könnyed meghajtás után eltűnt a szálloda kapujában. Altorjai egy darabig mereveu nézett utánna s kezét forró homlokához szo- ritá. Hiába igyekezett a szép milánói nő bűvös hálójából szabadulni, tulboldog volt e kötelékek közt. Másnap reggel látogatását tette. E naptól fogva mindennap nála volt. Ki- kocfizott a szép Terézzel, elvitte színházba, hangversenybe, együtt vacsorázott vele, szóval alig volt a napnak időpontja, melyben ne lett volna nála. Ba- rátjait elhanyagolta. Nyolcz napig udvarolt a szép asszonynak, de végre nem bírta tovább a szive. Teréz lábaihoz vétó magát és megvallá forró szerelmét. A szép olasz nő épp a theát készítette. Elejté a csészét, mely csörömpölve hullott a földre, s Altorjai égő szavaira behunyta szemeit. Szép piros arczát balványság váltotta fel, kinyitotta fekete szemeit s fájdalom- teljes pillantást vetett az előtte térdeplőre. A báró nem figyelt erre. — Teréz 1 kiáltá szenvedélyesen, imádlak, mint senkit e világon 1 Az első pillanattól fogva szerettelek és szeretni foglak örökké 1 Oh Teréz, légy nőm, édesítsd meg életemet 1 A milánói nő levegő után kapkodott. Végre alig hallhatóan suttogták ajkai: — Sohasem 1 — Akkor nem szeretsz? kiáltá Altorjai.1 Akkor a te arezod pírja, szemednek mély tüze csak ámítás volt? Oh jaj nekem, meg vagyok csalva 1 Ezzel mint őrült akart elrohanni, de Teréz fehér keze visszatartotta. — Ne átkozz 1 kiáltá Teréz. Szeretlek I Embert még sohase szerettem úgy mint téged 1 (Vége köv.)
