Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-03-18 / 11. szám
Veszprém, 1893. XIII. évfolyam. 11. szám. Szombat, márcz. 13. Megjelen minden szombaton, — A lap ára: igesz évre 6 frt; negyedévre I frt 50 kr; egyes szám ára 15 kr. Hirdetések petitsora 6 kr.; nyilt-tér petit-tere 20 kr.; 30 kr. kincstári i leték. — A hírlap irodája: Petöfl-intézet Veszprém, Szabadi-utcza. A szabadságiinnep után. Veszprém, márcz. 18. Veszprémváros polgársága impozáns Bzép ünnepséggel ülte meg, a nemzet szabadságünnepének, márczius 15-ének 45 éves jubileumát. Az ünnep szépen volt rendezve; méltóan az örökemlékü nagy nap magasztosságához. Egyszerű, de komoly, lélekemelő jubileum volt az. Becsületére vált a polgárságnak. Az összes felekezetek templomaiban ünneplés Tedeum-ok tartattak s az ez alkalommal tartott szentbeszédek leróvták a hazafias kegyelet adóját a dicsőült ősöknek, kik a nemzet szabadságát életük árán váltották meg. A „Népkör“ rendezése mellett, testületileg részt vettek az ünnepen, a 48/49 es honvédek, az ipa ros-ifjusági egylet, a „Barátsági-kör“, a „Kossuth Lajos aszta'társaság* s a magyarországi munkás rokkantáé nyugdij-egylet veszprémi fiókja. — Templomból-templomba vezették lengő lobogók alatt, tagjaikat s in- tonáltak a khórusok „Szózat“-hym- nusának. Lélekemelő jelenet volt az is, mikor a hazafias kegyesrendi tagok, a főgymnasinm összes tanulóifjúságát bevezették a nemzeti Te Deum-ra. A lelkesültség pirjával arczaikon s az ihlettség sugaraival szemükben áldozott ott a jövő nemzedék — a magyar szabadság Géniuszának. Szép, magasztos volt az ünnepély; de még szebbnek kellett volna lenni. Számos egylet s a hivatalnokok legnagyobb része távol tartotta magát attól. Avagy, hogy mind fel ne soroljuk az ünnepélyen nem képviselt egyleteinket, a „polgári társaskörnek nem szükségkép ott kellett volna lenni a polgárság ünnepén s a nemzeti kaszinó mit vesztett volna dekórumából, hahogy megjelen e nemzeti jubileumon? Bizony a „polgári“ 8 a „nemzeti" czim viselésének jogosultságát nem csupán a pagát- fogdosás — de" a polgári s nemzeti .erények gyakorlata adja meg. S ha a királyi tisztviselők helyi legmagasabb rangú főnöke meg tudott jelenni a jubileumon, hát a megyei s városi hivatalnokok nem lehettek volna épen olyan derék, hazafias emberek? , . . Igaz, hogy ily hazafias do’gok ért nem jár ki sem napidij, se renume- ratio; hanem hiszen apáink sem napidijért csinálták meg 1848. már- czius 15-ikét. Nem keserítjük tovább a szép ünnep emlékét szemrehányásokkal. Megbízunk abban, b'gy a jövőben erre nem lesz ok. E helyen még csak abbeli örö- ‘ műnknek adunk kifejezést, hogy a ! polgárságnak a „Népkör“-ben tartott diszgyülése, a nap maradandó emlékére, lélekemelő szép határozatot hozott. Feliratot intéz a városi képviselőtestülethez, hogy a városház terét „Szabadság-tér“-nek s vagy a hosszú,- vagy a szabadi u'czát nevezzék el „Kossuth* -utczának. Egy héttagú bizottság fogja e feliratot a hatóságnak áladni. A kegjelet müvét s a hála kifejezését látjuk a polgárság e határozatában 8 hisszük, megvagyunk győződve arró1, hogy nem fog találkozni oly kislelkü ember a bizottsági tagok közt egy sem, ki szavazatát nem vetné latba, a polgárság e kérelme teljesítésére. Ez nem jöhet senki szemében párt- politikai tüntetés számba; hisz akkor az ország fővárosa sem járt volna igy jó példával elől. Megmentése ez az 1 _rév ez nemzet sza badságszeretetének, nemzeti tradi- tióinak s az örök hálának s kegyeletnek, melylyel nagyjai emlékének áldozik. Hogy erre az impulzust megadta a hazafias „Népkör“, ezzel maradandó érdemet szerzett magának. Márczius 15 a megyében. Veszprém, márcz. 18. Veszprémmegye minden részében kegyelettel ünnepelte meg a polgárság márczius idusát. Örvendetes jele ez annak, hogy népünk mindinkább letesz arról a tévhitről, hogy e nagy nap ünneplése „tüntetés“ a forradalmi eszmék mellett. A szabadság ünneplése ez a nap, a mai magyar alkotmány újjászületésének kegyeletes jubileuma. E napon születtek meg a nemzeti legsarkalatosabb alaptörvények s ha mi azok áldásait élvezzük, kötelességünk is e napon leróni a kegyelet háláját azok iráut, kik azokat létrehozták. Az ünnep rendezői fogadják im, a polgárság nevében kifejezett kö- szönetünket. Beérkezett tudósításainkat alábbiakban közöljük : Márczius 15 Veszprémben. Nagy nemzeti szinü falragaszok jelezték, az ünnepet előző napon, hogy a „Népkör“ rendező-bizottsága ünnepi hálaadó istentiszteleteket, diszgyülést és bankettet rendez a nap ünnepléséül. Az erre vonatkozó felhívás szövege igy hangzott: Felhívás a város t. közönségéhez! A magyar nemzet, szabadsága s önállósága megszületésének 45-ik évi jubileum-napját, országszerte há- laadó-istenitiszteletekkel s ünnepélyekkel ünnepli meg. Veszprémváros polgársága is részt vesz a nemzetnek ezen szabadság- ünnepén § | veszprémi „Népkör11 rendezése mellett, üli meg a magasztos emlékű jubileumot. Felhívjuk ennélfogva a városi t. közön jégét, hogy e hálaünnepen vallás- és rang-, úgy politikai párt- színezet nélktil, kegyeletes szívvel, velünk együtt részt venni szíveskedjék. Az ünnepély sorrendje ez : 1. Az ünnep kezdetét reggeli 5 órakor ágyulövések fogják jelezni. 2. A helybeli tűzoltó-egylet zenekara fogja a város közönségével az egyházi ür nepélyek kezdetét zeneközreműködésével, tudatúi. 3. Hálaadó Isteni tisztelet az ev. ref. egyházban reggeli 8 órakor. 4. Hálaadó Isteni tisztelet helyi ftdő kegyesrendi egyházban reggeli 9 órakor. 5. Uálaadó Isteni tisztelet az ág. evang. egyházban reggeli 10 órakor. 6. Hálaadó Isteni tisztelet az izraelita egyházban délelőtti 11 órakor. 7. A „Népkör“ helyiségében disz- gyülés; felolvasás és szavalatokkal délután 3 órakor. 8. Társas-vacsora ugyan csak a „Népkör“ helyiségében esti 8 órakor. (Megjegyeztetik, bogy a társasvacsora költsége és sorrendje meg állapítva nem lévén, mindenki tetszésére ián a rendelkezés fennhagyva.) Gyülekezési hely: A városház tere, reggeli 77s órakor. Veszprém, 1893. márcz. 12. A „Népkör“ rendező-bizottsága. Az ünnep hajnalán ágyulövések ébresztették fel a lakosságot, majd a tűzoltó zenekar járta be a nemzeti induló hangjai mellett, a várost. Reggel VsS órakor a városháztéren már több ezer ember hullámzott. Ott volt a Népkör, Barátságikör, Kossuth-társaság, az iparosítják s a munkásegylet s 8 órakor lobogóik elővitele mellett vonultak föl az ev. ref. templomba hol nt. Róka lelkész .raőndott emelkedett szép alkalmi beszédet. Majd a várba vonult a nép s itt a kegyesrendi templomban tartatott meg az ünnepi Tedeum, melynek végén a szózat énekeltetett. A szentmisét maga Takács fögymn. ] igazgató celebrálta. Az ág. ev. templomban nt. Horváth Dezső lelkész ur tartott fen- költ szellemű alkalmi beszédet s 11 órakor az izr. imaházban, mely egészen megtelt kegyeletes közönséggel, folyt le a hálaadó istentisztelet. Délután'5 órakor a „Népkor“ diszgyülést taitott, mintegy 300 tag és vendég jelenlétében. Száz Ferencz elnöki megnyitója után dr. Matkovich Tivadar tartott alkalmi felolvasást a szabadságról. A hallgatóság sokszorosan megéljenezte. Utána Pongrácz Dániel a szabadságharcz egyes mozzanatairól tartott szép emlékező beszédet. Mire Száz Feiencz szavalta el nagy hatással Petőfi „Talpra magyar“-ját, „1848. márcz 15“ét és Kunos „Fohászáét. Pongrácz Dániel és Katona Sándor indítványára ezután egyhangúlag elfogadta a diszgyiilés aro i határozatot, hogy kerestessék meg Veszprémváros képviselő testületi1, miszerint a szabadságnak maradandó emlékére, neveztessék el a városháztér „Szabadság-tér“-nek s a Szabadi- vagy Hosszu-ntcza „Kossuth“- utczának. E határozati kérvénynek a hatósághoz leendő felterjesztésére egy hetefcbizottság küldetett ki, melynek tagjai: Száz Ferencz; Szabó József, dr. Óváry Ferencz, Pongrácz Dániel, dr. Matkovich Tivadar, ft. Meszes Polikárp és Pozsgay Miklós. Eznt.ín két zenekar közreműködése mellett kezdetét vette a társas-vacsora, mely késő éjfél utánig eltartott. *** A veszprémi felsővárosi „Barátsági-kor“ az idén is meg ünnepelte a Szabadság napja évfordulóját. De hogy az ünnepély minél magasztosabb legyen, csatlakozott a „Barátsági-kör“ az „I. Kossuth Lajos -asztaltársaság “-gal, és egy szívvel, lélekkel ünnepelte meg a Szabadság, Egyenlőség és . Testvériség ünnepét, özv. Mózner Ferenczné vendéglőjében, mely márczius hó 14-én esti 7 órától hajnali 3 óráig tartott. Az ünnepély lefolyása a következő : Eszterhay Ignácz a „Barátsági-kör“ elnöke megnyitván az ünnepélyt, üdvözölte az „I. Kossuth Lajos asztaltársaság“-ot Ő3 az.ösz- szes egybegyült hazafias polgárokat, át adván a szót Szenczy Józsefnek, mint a „Kossuth Lajos asztaltársaság“ elnökének. Ez vázolta a 48—49-ben történt eseményeket tartalmas és szellemes beszédben megemlékezett a magyar haza tu- rini remetéjéről, Kossuth Lajosról. Lehman József nagy hévvel szavalta el „Az aradi 13 vértanú“ czimü költeményt, ezt követte Petőfi „Talpra magyar“-ja, szavalta : Szabó Lajos. Schuppán Antal az élő 48—49-iki honvédekre kérte az ég áldását. Mielőtt a társaság eloszlott volna, elhatározta, hogy a 15-iki ünnepélyre zászlóval a „Népkör“ által tartandó menetben részt vesz. 15-én 8 órára a két társaság meg is jelent nemzeti szinü zászló alatt és a lefolyt ünnepély és isteni tiszteleteken teljes számban részt vett. *** Ünnepély a temetőben. Márczius 15-én a déli 12 órakor, a munkások szabad órájában, az országos munkás-egylet veszprémi fiókjának tagjai, fölkeresték az alsó- városi sirkertben porló s úgy a szabadság, mint a demokratia s irodalom terén érdemeket szerzett elhunyt polgáraink sirjait s azokat megkoszorúzta. Kun Béla honvédszázados sírjánál Takács Szylveszter tartott beszédet ; Csermák zeneköltő emlékkövénél pedig Lukácsy István emlékezett a hazafias lelkű zeneköltóről. Majd H u s v é t h János volt városi tanácsos, a puritán lelkű népbarát sirjához vonult a bizottság s itt Nemsitz Ernő méltatta az elhunyt érdemeit. Ezután átment az egylet a szomszédos izr. temetőbe s az egyleti titkár letevén az elhunyt ifju iró Hullám József sírjára a babér- koszorú h, kegyeletes beszédben vázolta az elhunyt iró érdemeit, miket a független eszmék s a né,) érdekében kifejtett írói működésével szerzett. *** Márczius 15-ike Várpalotán. Várpalota mezőváros hazafias érzelmű lakosága Magyarország szabadsága hajnalát a történeti nevezetességű márczius 15-ét ez évben is megünnepelte a „Korona“-vendéglŐ nagytermében. Az ünnepélyen részt vett mintegy 150 honpolgár vallás- és párt-különbség nélkül. Esti 7,8 órakor társasvacsora volt: az első tosztot az ünnepélyt rendező t. Szalay Ferencz ev. lelkész mondotta, mely igen ha tásos szép beszéd volt, ezt követte dr. Rosenberg Lajos veszprémi ügyvéd tosztja, dr. Herz Adolf orvos, Magyari Antal és ismét Szalay Ferencz lelkész urak. Hallotunk szén alkalmi szavalatokat is Pintér Dénes és Frank Ferencz uraktól. Az egész társaság a legvidámabb kedélyhangulatban a hajnali órákig volt együtt. Az ünnepély rendezése körül elismerés illeti Szalay Ferencz ev. lelkész urat, ki azt a szép díszes társaságot egybegyüjtötte és a ki azon törekedett, hogy egy kellemes estélyt a közönség együtt tölthessen. A vendéglősről sem lehet egészen megfeledkezni, mert Bauer József jó ételekkel és italokkal szolgálta ki a vendégeket, ami csak dicséretére válik. K. P. *** A pápai ev. ref. fógymnasium ifjúsága hozzá méltó kegyelettel ünnepelte meg márczius 15-ét. Szerdán este 7 órakor fényesen sikerült díszelőadást rendezett a színházban, melyen a város hazafias érzelmű intelligentiája szép számban megjelent s az ügyesen, hazafias szellemben összeállított programm minden egyes pontját lelkes éljenzéssel fogadta. — Előadás végeztével az ifjúság a Kossnth-nóta hangoztatása közben vonult fel a Griffbe, s járta fesztelen jó kedvvel kivilágos ki- virradtig, csöppöt sem búsulva azon, hogy 8 órakor ismét ki kell állni a „notes‘-ek kereszttüzének! Mert hiszen egy éjszaka nem a világ, no meg egy .szekunda sem a — hazáért ! A szt.-kir.-szabadi polgári társaskör ez évben is megünnepelte márczius 15-ét. Reggeli 8 órakor alkalmi istentiszteletet-hallgatott a lakosság. Délután 6 órakor pedig nemzeti zászlók alatt hazafias dalokat éuekelve vonult a polgárság a társas-kör helyiségébe, hol Cseh Gábor ünnepi megnyitója után ft. Horváth György, t. Földes Gábor és Gyórffy Gyula tartottak alkalmi hazafias beszédeket. Az ünnepély fényét különösen emelte még az a körülmény, hogy Pap Gusztáv, ki apró nebulóival vonult ki 8 a menet élén vezetve őket a „Szózat? éneklése mellett a községháza előtt intézett hozzájuk leudüle- tes oktatójhazafias szavakkal buzdítván- őket a hazaszeretetre. — Az ünneplő polgárok másnap reggelig együtt maradtak. »** A szent-gáli olvasókör tagjai apáiktól öröklött lelkesedéssel ünnepelték meg márczius 15-ét. — Az olvasókör nagytermében 40 teritékü bankettet rendeztek, s úgy az ünnepélyre, mint | társas estélyre meghívták a kerület orsz. gy. képviselőjét, nagys. Ováry Ferencz urat, kinek márczius 15-ike jelentőségéről, a nagy napok bőseiről s szabadságharczunk vívmányairól tartott elragadó beszéde általános éljen-ri- adallal üdvözöltetett. Majd a Hym- nusz, Szózat és több hazafias tarA MAGYAR IFJÚSÁGHOZ* Irta: LAMPÉRTH GÉZA. Ezer éves törzs viruló virága. Jövő reménye, magyar ifjúság / Tekints ma vissza, lezajlott világába, Nézd a szent harezot, a dicső tusát! Nézz eleidre büszke szívvel vissza, Nagy küzdelmükre, nehéz harczaikra; lelkesedésük szived hassa át: S tanuld szeretni az édes hazát / Tanuld szeretni lángzó szerelemmel I Nagyobb szüksége nem volt rá soha! Bálid, mint kiáltják, vadult gerjelemmel: ,Atok reád, te gonosz mostoha!. . .“ Jóságáért hajh! ez tőlük a hála. Kik meghúzódtak vigalomból nála! Egyik sebünk jól még be sem heged: Másikat ütnek vakmerő kezek! Tekints a múltba!... A költő dalára A hős fiuk hogy talpra álltának I Csudáivá nézett Buda ősi vára, Örömtől zengték a komor falak . . . Nézd, mint rohannak szent lelkesedéssel, Börtön zárait mint tördelik szélylyel! A szabad eszme rabja szabadul... S ég a kigyult láng olthatatlanul. Majd oroszlánként harczi síkra szállva, Karjuk, fegyverük csodákat mivel, Győzve küzdenek — kicsinyek bár számba] — Ádáz ellenség annyi ezrivel| Bátran rohannák gyilkos vasnak, tűznék S koszorujokba mind csak bábért fűznék 1 | Bámulva nézi őket a világ . . . Nem volt a földön több ily ifjúság I A pápai ev. ref. fogymn. ifj. márcz. 15-iki ünnepélyén a színházban elzzavalta*: Csajághy I károly. Dicső elődök vére forr eredben, Magyar ifjúság ne tagadd meg azt! Nem lesz erőtlen követni a tettben, Ba honszerelmünk szent heve dagaszt / Kisértő szó ha tévutákra vonna: Csak tekints vissza e tüzoszlopokra, S lankadatlanul kövesd az utat, Melyei telkednek szellemük mutat! Szeresd s védd ősid drága örökségét, Békén, mig béke a védő paizs, Türelmünk lánczát, ha durván tépnék szét: Barcsi síkon ám vérrel, karddal is! Virágzó fának teremjen gyümölcse, Jelen reményét a jövő betöltse! S uj ezredév derengő hajnalán Bátran nézhetsz jövődbe szép hazám! MAGYAR VERBUNKOS A DÉLI CSENDES TENGER .SZIGETEIN. Irta: Kecskeméthy Albert. (Alábbi érdekes czikkefc hírlapunk föszerkesz- tője Kompolthy Tivadar urnák egy, Ausztráliá- b m megtelepedett egykori tengerésztársa K«os- keméthy Albert irta. Az érdekes levél 1898. január 6-án kelt Brocken Hill-ben (Viktoria- állam, New-Soutb-Walles, Austrália.) s 55 napi üt után érkezett czimhez. A szerk.) (Vége.) Megértvén jövetelünk czólját, a harczo- sok rögtön a nők és gyermekeknek adták fegyvereiket, pár pillanat múlva lárma, kaczaj és kurjongat ás verte föl az erdő visszhangját. Későbben még egy másik női sereg — a Tisza mentén „fehér cselédek"-nek neveztük őket, de itt arról szó sem lehet — jelent meg a helyszínén, 8 dobta magát fiaik, testvéreik, férjeik és kedveseik karjaiba, s nem kis okom volt irigyelni az egyik kanaka sorsát, midőn egy bogárfekete, nyúlánk, karcsú leány, olyan tagokkal, minőket Junó vagy Diana is megirigyelhetett volna, IsÓ vésőjére méltó abandonnal csüggött szerelme tárgya nyakán s ment át a viszontlátás kelltf.^es meglepetésének különféle öröm és elragadtatás teljes nyilvánításain, mig a fi ital ember talán Queenslandi kihágásainak tudatában majdnem közönyös maradt, csak kétkedve viszonozván egy- egy csókot, mintegy várva a vihar le- csillapod tát, mígnem egy király vagy egyéb aféle uraság rendeletére, kinek figyelme matrózaink hahotája és bátorító kiáltásai által a szerelmeskedő párra lett vonva, a leány szabad lábra helyezte foglyát s mindketten követték a vándorló ládáját, melyet négy másik kanaka czi- pelt a telep felé. Arcadia nem lehetett boldogabb, mint minő e sziget. Mit soha nem reméltem, azon id/lli tartományról alkotott eszményképemnek itt feltaláltam megvalósultát. Egyszerű természetesség, ártatlanság, szégyentelenség (nem szemérmetlenség) minden irányban. Miért c/ivilizálni e népet; mit adhat a czivilizatió nekik? Rumot, dohányt s fujirtó undok betegséget. Ezt látjuk a világ minden zugában. Elsőben jön a mission ár ins bibliával, kereszttel, nyomában a kereskedő pálinkával és ragályos nyavalyával; végül a hódító katona hátultöltő puskával. A mi azután következik, annak a neve „a pol- gárosultaág áldása" mely az amerikai réz- vörös és az ausztráliai fekete ember esetében a faj közeli kiirtását jelenti, s a még életben levő nyomorult példányok számára évenkint kétszer kiosztott „kor- mány-pokróca" -ban nyilvánul — cserében két óriási földrészért. A szokásos „kirakatot“ itt is közszemlére tettük, 8 12 ujouczot vittünk hajónkra, de kaphatunk volua 50-et is, ha az ujonezozási szabályok nem tiltották volna nekik lőfegyvereket adni, mikért leginkább esengtek, bár már ezzel jórészben el voltak látva, állítólag a Samoai német és New-Caledoniai franczia „trade- rek" utján. Az angolok igen tiltakoznak ez ellen. Álszenteskedésért az angol nemzetnek ítélem a fődijat. Engem meg nem győzhetnek, hogy az itt látott Snider- karabinok nem az angol admiralitás jegyét viselik u fegyver különféle részein. E karabinok soha a haditengerészetnek ki nem lettek osztva, mert gyártásuk ideje közben a Martini-Henri-féle újabb lőszer lett elfogadva s igy a BSnider"-ek gyártási áron, vagy azon alul, el lettek magán ezégeknek adva s most ezer meg ezer számban láthatók Ausztráliában, New- Zealandbun s lassan, de biztosan vitetuek be e helyekről a déli szigetekre, ba csak a gyarmatok kormányai gyors intézkedéseket nem tesznek az ellenőrzésre — mi valószínű. Minden Sau-Cristoval szigetre tartozó utasunk ki lévén téve, folytattuk utunkat Maroon-sound felé Guadalc.nar sziget déli Csúcsánál, hová a következő napon megérkezve, horgonyt vetettünk. Itt egy kellemetlen meglepetés várt reánk, mely igen gyakorlati utón bizonyította be a kapitány intése gyakorlati szükségét füleink és szemeink nyitva tartására s bizonyosan őt is emlékeztette a saját pre- dikócziója követésére. Mihelyt horgonyunk feneket ért, néhány száz kanaka, kik hajónkat messziről megpillantva elénk eveztek canóeikban, föd*>lzetüükre tódult a hajó minden oldalán s mindkét végénél, mielőtt meglepetésünkben ellenállásra gondolhattunk volna. Egy pillanatra azt hittem, hogy nekünk, kik a horgony körül voltunk elfoglalva, csak az a reményünk maradt, hogy magunknak utat csináljunk az oldalainkon levő rövid kardokkal s revolverrel — melyeket az utóbbi néhány nap alatt soha kézügyéből ki nem hagytunk, — azon czélból, hogy a hajó farán lévő tisztjeinkhez csatlakozhassunk, hoonét a „wool- wichi testvérek" segítségével a fedélzetet csakhamar tisztára söpörhettük volna. Szerencsénkre a benszülöttek csak igen kevés fegyverrel voltak ellátva, s ha talán szerették volna is ők e jő alkalmat felhasználni egy oly kecsegtető zsákmány birtokába vételébe, mint hajónk képezett volna, valószínűleg előlegen terv hiányán bennünket csekély ellenállás után a hajó hátsó részébe engedtek menni, könnet a két réz-ágyú fedezete alatt 12 matróz és négy kormányos a szakács által „támogatva“ „ki rohant" s puskáink agyának segélyével csakhamar csőinakaikba szorítottuk az ellenséget — egyetlen csepp vér ontása nélkül. Azon reményben, hogy a bennszülöttek bele unva a várakozásba, eltávoznak, mi rögtön fel szedtük horgonyunkat s a gyenge szellőben ide oda mozogtunk pár vitorla szárnyán, de várakozásunkban csalódtunk mert a bennszülöttek mint árnyék követték a hajót, a lehető legjobb kedvben kurjongatva egymásnak a mint könnyű ladikjaik egymás mellett elsiklottak s tréfáltak velünk s láthatólag el voltak készülve az egész napon át mellettünk maradni, mint kiknek sürgős teendőjük otthon nincs, de a mi időnk értékesebb lévén, az ügynök és kapitány elhatározta — bízván a bennszülöttek jó hangulatában, s különösen fegyverte- lenségükben — csolnakainkat vízbe ereszteni, egy extra láda töltvénynyel mindegyikben szükség esetére és megkísérlem ide tartozó utasaink partra tevését. Nem mondhatnám bogy gondolataim a legkellemesebbek voltak mig bárkám 20 láb hosszú kormány lapátját kezeltem 8 a feketék 50—60 canoejával versenyeztünk a pírt felé. Társaim is komolyan, de nyugtalanul vigyázták a körültünk lármázó vadakat s szemeikből ugyanazon gondolatot olvastam ki, mely ép akkor az én agyamban legfőbb helyet foglalt el: hogyan fog ez végződni ? Nem félelem volt az. A gondolat, hogy talán verekedésre kerül a sor s egy téveteg golyó, vagy egy otromba lándzsa végét veti egy cző'.talan életnek, legkevésbé sem retteatett meg, de elképzelni hogy a csata után a győztes ellenség részben l rögtön megegyen, részben a kéménybe I aggasson füstre s a fejemet a kunyhója I előtt póznára tűzze, hogy a jövő uem- ! zedékuek nyíl gyakorlat alkalmával czélul I szolgáljon, nem mondhatnám hogy túlságos csáberővel birt reárn. A nap heve hólyagokat égetett a bárka festékén, de e gondolatra hideg veríték futott le homlokomon. A benszülöttek canoei — mindegyik 5—6 egyenesen állva evező férfi által hajtva — sűrű tömegben hemzsegtek körültünk. A mi bárkáink szintén gyakorlott legénység izmos karjaival késztetve, magasra szántották a babot. De mi meg voltnak terhelve, mig amazok alig látszottak a vizet érinteni s nem kis bosz- szuságuQkra, de a feketék végtelen mulatságára, kört futkostak körültüuk, mi közben nekem nem csekély fáradságot okozott bárkámat a kellő irányhoz közel tartani a nélkül, hogy valamelyik canoen mint egy ivpapirou át ne vágjon. A jelenet talán mulatságos is lett volna, ha míg nem lettünk volna győződve, hogy az egész csapat csak alkalmat les rablás- és gyilkosságra, s sajnáltam szerencsétlen urasainkat, kiket pár perez múlva p írtra teeudők voltunk, mirt — mint mondták — ők a sziget bensőjében laknak s a jelen levő tömegben egyetlen ismerősük sincs. Ez okból, mikor a part közelébe értünk, az ügynök rendeletére időközönki ab egy-egy puskalövést tettünk, hogy ez által lehetőleg rokonaik figyelmét megérkezésünkre vonjuk. Jött is a tömeg csakhamar a sziget minden részéből, s kauakáiuk néhányat felismervén, kiszállónak. A partlakők, mint előre láttuk, rögtön hozzá kezdettek a beviteli vám és kikötői dijak szedéséhez s valószínűleg 6—8 évi fáradság szerez menyétől rövid idő alatt megfosztották volna utasainkat, ha az ügynök bárkám egész személyzetét s magamat is partra nem rendelt volna védelmükre, mig ő is közelebb hozta bárkáját, hogy annál hatásosabban segíthessen bennünket szükség esetén s a ben- szülötteket csolnakuaktól távol tartsa. Mi hatan, cutlassaiukkal egyik kézben, revolverrel a másikban a meztelen fosztogatók felé siettünk, kik azonban kp*
