Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-02-18 / 7. szám
Veszprém, 1893, XIII. évfolyam. 7. szám, Szombat, febr. 18 VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLÁP Megjelen minden szombaton, — A lap ára: tgész évre 6 frt; negyedévre I frt 50 kr; egyes szám ára 15 kr. H.rdetésuk petitsora 6 kr.; nyilt-tér petit-tere 20 kr.; 30 kr. kincstári illeték. — A hírlap irodája: Petifi intézet Veszprém, Szabadi utcza. Értsük meg egymást! Veszprém, febr. 18. Mind nagyobb érdeklődést kelt a vasutak ügye, a közönség körében. Még a kedden vagy szerdán megejtendő városi tiaztujitás titkos korteskedése s nyílt propagandája sem képes ez érdeklődést csökkenteni. Üdvös dolognak tartjuk, hogy a vasutak fő-mentora Szabó Imre megkísértette az ügyet lényegében megismertetni a polgársággal s e végből értekezletet hivott össze az iparoskörben. Hogy ez az értekezlet merőben meddő volt, mert egy sajnálatos incidens azt kizökkentette komoly voltából : nem von le a kísérlet jó intentióiból mitsem. Egy czélt elért I ez az, hogy az ügy állását tapétára hozta a polgárság előtt s igy quasi felhívta azt, hogy hát szóljon hozzá az is. Hanem a gordiusi csomó megoldásához, egy tapodtat se jött köze- lébb. -Ma is ott vagyunk, ahol 3 hét előtt. Az értekezlet semmi mentő módot nem talált, annak megoldására, hogy t. i. a vasút ki is épüljön, de kiépítése ne terhelje agyon a várost; vagyis mint az értekezleten helyesen jegyezték meg Rosenthal, Rápoch és Róthauser — a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon. Ma is ott vagyunk, hogy a kormány 383.000 frtot kér a várostól, ellenben Hajmáskérre viszi a vasutat. S a Varos ma is ott van, — hogy józan észszel ezt nem adhatja meg. Mert az eddigi teher is óriási. Felszámítottuk az egyenes államadó után való pótterheket s azok az államadó mellé még 98 százalékot tesznek ki. Azt mondta rá egy-két bőkezű pótadó szavazó ur, hogy ebben a számításunkban tévedés vhji. Hát úgy is áll a dolog'.' Hibásan összegeztük a sokféle francz- pótlékot s csakugyan nem 98 százalék az, hanem 108! Ehhez jönne még netto 20 perczent vasúti pótlék, mert a város 80 ezer frtnyi államadója után (e megyei 400.000 frtos vasúti fehérből a városra ráeső Vs-ad résszel együtt) 50 évi 5%-os törléssel véve ennyit tesz ez ki. Ebből nem lehet lealkudni se ledisputálni semmit. Az nem komoly beszéd, ez 50 évi teherrel szemben, hogy a városi, fogyasztási 8 regálebérjövedelem ebből 10—12 százalékot fedez s igy mig a kormány a vasutat átváltja (ráér 90 évig!) csak pár százalékot kell ráfizetni majd. Nem komoly beszéd azért, mert ez a jövedelem időleges. Egy évi felmondáshoz kötött; ha a kormánynak tetszik észrevenni, hogy itt 10 százalékokat nyer rajta a város; de bizony felemeli a bért, vagy elveszi tölünk a kezelést. Nem is volna se okos, se becsületes — ha ezt nem tenné. Aztán a 80 ezer frtos államadó J is csökkenhet. Csak ismét 4-—5, helyhez nem kötött tökebirtokos ij- jedjen meg az ujjabb adótehertöl s költözzék el — bizony kevesebb lesz az .'Ajállag; de «k pótterhek mind nyakában maradnak az i*t- maradottaknak — s persze kevesebb ember közt oszolván meg, úgy íelszökken, mint meleg voltában a higany. (Melege lesz akkora városnak is!) A megyétől egy kiajczárt sem kérhet többet a város, mert ennyit sem szavazhat meg. Az utadóalap agy ki van merítve, bogy ha most egyszerre épül ki a mi két vas- utunk i a pápa—csornai vonal, már akkor 50 ezer írttal túlterhelte a megye az | czélokra törvényileg megengedett pótadó-kivetést. Aki erről meg akar győződni, annak eléje tárja e liszta számadását a megyei alispáni s főjegyzői hivatal. Hát ezen az alapon többé ne dissertáljunk. Hanem miután mindnyájan, a város minden polgára, azt akarjuk, hogy e vasutak góczpontja Veszprémben légyen — működjünk e czélra váll-vetve közre. De ne űgv, hogy beláthatlan következményű terheket rójjunk maradékaink nyakába, hanem úgy. hogy biztos fedezetet teremtsünk az elvállalandó teherre. Ha ezt megtaláltuk, ha például Szabó Imre vezetése alatt egy számottevő nobilis deputátiónk a minisztériumtól azt a biztosítást kapná, hogy városunknak engedélyezi a kő vezet vám-szedést:- ez indirect s alig érezhető terhű jövedelem jócskán fedezné a vasut-ter- heinket. Akkor lehetünk bőkezűek. Akkor megszavazhatjuk, akár a 250.000 frt uj terhet is. Hanem addig nem. Olyan ingó alapú keservesen behajtható pótadó teherre, minő a miénk ma, arra építeni épen nem lehet. Megterhelni pedig őrültség. Mert akkor házak értéke nem 30%- al emelkedni .... de ép e teher miatt elértéktelenedui fognak. Ez a r&tio másik vége. így tessék felfogni a dolgot. Értsük meg egymást 1 aztán vállvetett erővel lássunk a válság megoldásához. Lupus in fabula. Veszprém, febr. 18. „Nincs abban igazság! Nem a kormány, de a klérus izgat.“ Ily jeligéjű czikket vettünk e héten, válaszul „Lupus in fabula“ czimü I czikkünkre, mely általános feltűnést keltett megyeszerte. Hát mellőzzük e válaszczikket, de a derék „gutgesinnt“ beküldő megnyugtatására ideigtatjuk a „Buci a-peai-i-Hiriftp“ -e -heti keddi- vezér- czikkéből, melyet „Hivatalos izgatás“ czim alatt irt, az alábbi sorokat : „Mi lesz ebből a félhivatalos mozgalomból 1 Talán megoldja az egyházpolitikai kérdéseket ? Nem. Talán megakasztja a katholikus mozgalmat | Ellenkezőleg. Hanem igenis táborokra szakítja a népet s a hol még csend van, oda is elviszi a vallásháborút. Általánossá teszi az agitácziót országszerte, ennyi az egész. Ki teszi ezt | A kormány. Melynek a békét kellene helyre állítani a saját érdekében is, de a hazáéban mindenesetre, a legnagyobb izgató és vallásháboritó maga a kormány. Kezdettől fogva ezt cselekszi, a feb- ruáriusi rendelet óta, melyet még most sem akar visszavonul a szerencsétlen. S miért teszi | Ha győzni akar, ha sikert remél, úgy van értelme a nagy küzdelemnek, melylyel az or- I szagot forrongásba hozza, de mikor tudja, hogy politikáját igy sem viszi keresztül, mért nem hagyja a I polgárokat békében. Ez már csak a kétségbeesés politikája lehet.“ Nos kérem, mi már két hét előtt ugyanezt irtuk, csaknem ugyanezen szavakkal. végre valahára a komáromiak is be fogják látni, hogy a miniszter ezen kijelentésével szemben, hiábavaló les'fe minden további küzdelem. A ref. főiskola kérdése véleményünk szerint el van döntve. Február 11-én Fenyvessy Ferenc/, a kép visel öbázban interpellátiót intézett a pápai ev. ref. főiskola részére adott állam-segély kérdésében a vallás- és oktatásügyi ministerhez a ház osztatlan figyelme és tetszése mellett, vázolva a komáromiak mozgalmát —'s • I Csáky miniszter rögtön válaszolt. O csak a birlapokból értesült a mozgalomról s határozottan kijelentette, hogy az állam-segély kétségtelenül Pápának adatott és ez a kormány és képviselöház beleegyezése nélkül máshova nem fordítható. Fenyvessy örömmel vette tudomásul a választ, mert ez megfelel a tényállásnak és mert a válasz kimutatja, mi volt a kormánynak és képviselőháznak intentiója. Veszprémvármegye alispánjától. MEGHÍVÓ. Hivatalos tisztelettel felkérem a törvényhatósági bizottságnak és az állandó választmánynak t. tagjait, hogy a folyó évi február hó 25-ik napján délelőtt 10 órakor tartandó törvényhatósági rendkívüli köz gyűlése, illetve ezt megelőzőleg ugyanazon napon délelőtt 9 óra kor tartandó választmányi ülésen megjelenni szíveskedjenek. Kelt Veszprém, 1893. febr. 15. Véghely Dezső, királyi tanácsos, alispán. van igaza f Hát kinek Tessék rávigyazui. culpa lesz ennek a mamelukéknál. Keserves méa vége — ott, A pápai ref. főiskola ügye. Tudvalevőleg Komárom városa Pápával szemben az iskola áthelyezése kérdésében folyton az anyagi előnnyel akart imponálni. Ezen előnybe azonban a kormány által dotált 80.000 forintot mint helyhez nem kötött segélyt is beleszámította. Ezen kérdés tisztázása végett a múlt héten Fenyvessy Ferencz dr. interpellátiót intézett a miniszterhez, mely alkalommal a minister kijelentette, hogy a segély helyhez van kötve, és ez csakis Pápa városának adatott. Örömmel vesszük tudomásul a miniszter válaszát, mert ezáltal Tárgysorozat. 1. A m. kir. belügy miniszternők épitkezé«i szabályrendeletünkre vonatkozó aag Jeiraís, 2. Pápavaros közönségének azon határozata, melylyel kimondotta, hogy a dohánygyárnak alkalmas telket vásárol és a telket a kincstárnak díjtalanul engedi át. 3. Pápaváros közönse'gének határozata, melylyel a pápai ev. ref. főiskola részére 30.000 forint segélyt szavazott meg. 4. A vármegye közigazgatási bizottságánál időközben üresedésbe jött egy helynek választás utján leendő betöltése. 5. A vármegyei balatoni bizottságnak jelentése és ezzel kapcsolatban Z i- lavárinegye közönségének a kereskedelemügyi miniszterhez intézett felirata, bogy a balatontavi gőzhajózási részvénytársaság köteleztessék arra, hogy választmányába az évi segélyt nyújtó vármegyék mindegyikéből egy-egy tagot válasszon be. 6. Mező-Szent-György községnek határozata, melylyel 600 forint kölcsönnek felvételét mondotta ki. 7. Mező-Szent-György községnek dögtér beszerzése tárgyában hozott h *tá- rozata. 8. A balatonfüredi szeretet-háznál üresedésbe jött egy alapítványi helyre egy fiúnak elhelyezése. 9. Dáka községnek 1892. évi, Acsádnak 1892. évi, Kis-Berzsenynek 1892. évi pófc, Puszta-Miskének 1892. évi pót, Kis-Löd, Nagy-Alásony, Nagy-Pirith, Csögle, Kis-Pirith, Eg er alj a, Adorjánhoz», Küugös és Bakony-Ma gyax- Szent-Király községeknek 1893. évi költségvetése, úgy Enying és Ro- mánd községeknek 1893. évi pót- í költségvetése. 10. A községi adó es* Söegyei pótadók kezelési könyveinek megyeszerte kötelezőn leendő meg állapi tása. Balatoni halászatunk. Tihany, febr. 15. A „Nem et“ 9-iki számában fenti czim alatt megjelent czikkemre a „Vízügyi és Hajózási Közlöny“ f. é. 2-ik száma — reprodukálva azt ki- vonatilag — megjegyzéseket tesz, amelyeket válasz nélkül már csak azért sem hagyhatok, nehogy a qui facet, consentire videtur alapján, hallgatásom beleegyezésnek vétessék. Azt a czélf, amit én a halászatnak a balatoni halásztársulat által való házi kezelése által elérni véltem, csak részben lehet elérni egy bérlő konzorcziummal; mert hogy a konzorczium mint bérlő oly kíméletesen és önzetlenül éljen a jövedelmi forrással és annyira tekintetbe vegye a messzebb jövőt és a közgazdasági érdekeket, mint tenné ezt a tulajdonos társulat, ezt elhinni nem tudom. Az általam kontemplált rendszer ellen felhozott érvre, hogy a Balaton nem minden része alkalmas tenyésztésre. válaszom az, hogy az okszerű kezelésnél nem csupán tenyésztési, de fejlődési térre is van szükség, mert nem elegendő az, hogy a hal kibújjék a—petéből, hanem* kell, hogy zavartalanul fejlődhessék ; már pedig erre a tenyészterek arány- lagos csekély kitetjedése épen nem elegendő. A tenyészterek által előidézett aránytalan halelosztásra vonatkozó véleményemet megczáfolva nem látom azzal, hogy a halakat a táplálék hiánya kényszeriti a te- nyésztér elhagyására, rnprt most is vannak a hozzáférhetés lehetetlensége miatt állandó és természetes kiméleti terek, nádasok és ezek környékei, ahol aránylag állandóan sok a hal. A garda- és keszegfélék méreteire vonatkozó üzem tervi szabályzat megváltoztatását annyiban is foganatosítani kellene, mert annak rendelkezése a gyakorlatban úgy is illu- zórisnak mutatkozik; miként p. o. a múlt év őszén is, a nagymérvű garda-fogások alkalmával arról győződtem meg, hogy száz darab garda között nyolcz darab ütötte meg az ttzemterv által megszabott mértéket, mig kilenczvenkettő annál többé- kevésbbé kisebb volt, daczára a szabályos hálónak, ami abban a körülményben leli természetes magyarázatát, hogy ezek az apróbb halfajok nagy tömegekben szoktak megjelenni és igy is fogatnak ki, minélfogva fizikai lehetetlenség, hogy azoknak mindég,’ike megkísérelhesse az elmenekülést a háló nyílásain keresztül. — Az igy kifogott ha- lakuak amúgy is gyenge élete a húzás vonás által tönkre tétetik, miért a visszaeresztésről szó sem lehet. Hogy a 18 cmteres garda vagy keszeg még nem tenyészképes, azt a saját tapasztalataim alapján határozottan tagadni merem, mert akárhány ily nagyságúban, de sőt ennél kisebben is találtam ikrát, ez pedig csak a tenyészképességre vall. Az egyéni tapasztalatokat velem együtt mindenki fölé fogja helyezni az elméletnek és köztudomásnak s ennek alapján mertem és merem azt ajánlani, hogy a tilalmi időszakot márcz. 1-től kell kezdeni; mert a tavalyi év február 25-én a saját szemeimmel láttam kiváló nagysága pontyokat ívni nagy számban, amelyek, sajnos, martalékul is estek könnyű szerével a halászoknak. Ezzel nem állítom azt, hogy márczius vége felé is ivarzik a ponty, de meggyőződésem szerint a helyes szabályzatnak az ivarzási időt elejétől végig a tilalom keretébe kell foglalnia, annál is inkább, mert tudvalevő, hogy korábban ívnak a nagyobb példányok, amelyek bizonyára termékenyebbek a kisebbeknél, s igy védelmük nagyon is kívánatos. Ezek volnának az én laikus, de tapasztalati • tényeken alapuló észrevételeim, a csikkemhez fűzött tudományos megjegyzésekre. Hazafias kötelességemhez képest megtettem önzetlen figyelmeztetésemet, azzal az óhajtással, hogy bár úgy látnák az állapotokat intéző köreink, mint én, bizonyára nem vennék oly közömbösen jóakaratu törekvéseimet. Ifj. Wenninger Mátyás, gazdatiszt. VIDE ZED. Községi választások Várpalotán. Várpalota, febr. M. E hő 11-én volt Várpalotán a községi képviselők választása mindkét kerületben. A választás igen érdekes lefolyású volt, amennyiben akivel csak az ember találkozott, az majd mint községi képviselőjelölt személyében ismertette o IgrerL-Igren. . . . (Menyasszony-roonolog a házasság előestéjén ) (Egy fiatal leány szobája. Ágy, kandallé, rajta ingé éra; íróasztal; egy széken menyasszonyi koszorú. Belép egy 17 éves leány, kezében lámpa. A kulisszák mőgé beszél.) — Igen, mama — rögtön lefekszem . I j \ rögtön . . . rögtön . ! . légy nyugodt . . . és aludni fogok . . . aludni! Jó éjszakát kedves kis mamám ! (Csókot hint, beteszi az ajtót s egy ideig mozdulatlanul áll.) Lefeküdni, igen . I j de . . . aludni . . . arról nem állok jót (Sóhajt.) Holnap! Holnap megyek nőül Berkessy úrhoz . . . (hirtelen elhallgat, azután bizalmasan) Gézához, jegyesemhez . . . Igen nőül. Ki hitte volna ezt § Pérjem lesz ... Ez furcsa! Egy ember, a ki engem feleségének fog hívni 's azt fogja nekem mondani: Te! Eddig csak a papa, meg a mama mondták nekem: Te ! no meg a nagybácsi ... és holnap . . . Es nekem is tegeznem kell őt. Oh, sohasem fogom tndni őt igy nevezni . . . Most I úgy hívom: Berkessy ur. ő meg engem I Bózsa kisasszonynak nevez. Bella, az unó- I kanővórem is csak a tizennegyedik napon I kezdte tegezni férjét. Pedig ö nem félénk, I ő volt a legbátrabb a zárdában ; mindig ő I vitte el a dijakat .... Zárda ! Sohasem feledem el. 28-ik voltam I osztályunkban; igen--------28 között. Egy I is kolai feladat még most is eszemben van. °°hasem tudtam megfejteni. (Egy papirla■ Pót vesz elő s olvas.) „Ha egy embernek I Ifi $ kivágásához két napra van szüksége, ■ hány la kivágása ad munkát 620 embernek ■ 83 napon át?* ... Bj. ~zt mondták, hogy ez igen egyszerű, de ■mába! A számok és én . , . Meg is mond■ “m férj . . . igen, férjemnek . . . miért Hr6 “ívhatnám igy ? holnap úgyis igazán az Kpl ~ megmondtam neki, hogy a számadást végezze ő ... igen . . . I 9en . . . (Elgondolkozva.) Holnap fogom kimondani az lgen-t . . . Igen ? — lehet vagy háromféleképpen igent mondani. Például : Igen, mama. Igen papa. Igen, uram I. - Igen és nem; ezt a két szét mondják legtöbbször. Azonban nem-et mégis ritkábban mondanak, mint igen-1 ... Ez a holnapi igen csakugyan furcsa lesz. Nem tudom miért, de csakugyan zavarba ejt . . ! Hogyan ejtsem ki ? hogyan kell kimondani ? Nem igen hangosan ... oh nem . a templomban nem szabad ... És igen halkan még kovésbé j . . szeretném, ha meghallanák . . . egy kicsit — nem mindenki, csak a legközelebb állék . . . Lássuk csak: (feláll) így ... Én itt állok. Itt van előttem az oltár ... oh, érzem, hogy félni fogok . . . Aha! Valami jutott eszembe. Behunyom a szememet, akkor nem fogok annyira félni. (Halk, mormogó hangon utánozza a pap kérdését.) „Szereted-e ezt a tisztességes leányzót?“ — 0 határozottan fogja felelni: Igen ! Mintha csak hallanám, hogy mondja ezt kedves, tiszta bariton, férfias hangján . . . „És te Rózsa, szereted-é ezt a tisztességes ifjút ?“ (Behunyja szemét. Elfojtott hangon igen t akar mondani.) lg . . . (Bosszankodva.) Ah, már látom, hogy nem fogom tudni. Nem fogom megtalálni a kellő hangot! Másképp kell. (Ismétli a pap szavait egészen halkan.) 0 : Igen! Én pedig (sipegő hangon) Igen ! (Nevetve.) Nem igy, ez nem hang. (Tompán.) Igen! ... Ez sem jól van. ügy hangzik, mintha valami bűnt vallanék be (Mélyen suttogóan) Igen! ... Jaj! Jézuskám! Ez meg még rosszabb. (Alázatosan.) Igen.... Ezt meg úgy mondom, mintha még — bak- fis lennék, a ki fél a büntetéstől, hqgy gyakorlatát nem készité el. (Megnyujtva a második szétagot.) I-------gen! Skandal! Most meg azt is elfelejtettem, a mit már tudtam . . . Oh, de nehéz is ez kérem szeretettel. Pedig nem is gondolná az ember. Négy betű, négy árva betű: I, G, E, N; úgy látszik, mintha ez nagyon egyszerű volna, akár csak a „jé napot! “ Pedig milyen komplikált. Ha legalább hamarább gondoltam volna erre ! Csak egy hét előtt! Gyakoroltam volna magam benne, tanulmányoztam volna, — de most . . . m st! Eh, azért is tanuljuk meg. (Lábával toppant.) Igen, igen, igen, igen, igen ! Oh Istenem! Ez borzasztó ! Látom előre, hogy nem fogom tudni kimondani helyesen . . . Jaj! Jaj . . . Oh, mily dühös vagyok! Higyjék el kérem, igazán dühös vagyok . . . (Bosszúsan.) Oh, bár csak tűi volnék már rajta ... Ez az igen képes lesz megsemmisíteni egész boldogságomat . . . Mert ha nem tudom kimondani, úgy, hogy férjem is röglön álértse ebből az igen- hói az én végtelen szerelmemet — akkor . . . oh, akkor iszonyú lesz , . . Én akkor még a lakodalom alatt elfogok szökni — haza — ide, ebbe az én kis szobámba . . j Istenem, milyen furcsának is tűnik fel nekem ma az én kis szobám ... a bútorok, minden 1 Bírni szeretnék, ügy tetszik nekem, mintha most utazni mennék .... messze, nagyon messze .... .. és most itt minden ,hten-veled“-et mondana; mintha minden darab egy-egy emlék volna. Ez a sok encsenbencs sokkal becsesebb nékem, mint sok más drága portéka . . . mert mindennap ezekkel bíbelődöm. Mindennap. Velük éltem. És most, el kell hagynom! El a Miczuska kanárit, a ki reggelenként felkeltett kedves csicsergésével, ... el ezt a kedves Íróasztalt, melyen annyi szerelmesverset írtam Valakihez, a kit sohasem ismertem ... el mindent . . . mindent. .. | érte ... a ki szeret mondhatatlanul, s akit szeretek — oh, szeretek soha el nem évülő érzelemmel . . . igen! Szeretem őt . . . szeretem . . . igen. (Mintegy feleszmélve.) Jaj! megialáltam az igazi igent. Igen, igen, igen, igen, igen . . . szeretlek . . . igen . j . igen 1 (Boldog mosolygással.) A mini ő engemet .... (Zaj hallatszik.) Jaj i. Jézuskám! A mamám jő . . . Nem oltottam el a gyertyát . . . (Beszél.) Igen, mamám, aranyos mamuskám, már alszom . . . igen, aiszom ... de ébren alszom, mert szeretek . . . végtelen, édes, gyönyörűséges, égi szerelemmel . . . azzal . . . . Igen! Igen! Vathy B. István. Egy hires áliatszeliditó életéből. Olaszországban ma is él s Piazenza közelében gazdálkodással foglalkozik a jelen század leghíresebb állatszeliditöje U p i 1 i o Faimali, akit Európa legtöbb nagy városában megbámultak, ünnepeltek és tömjénez- tek. Upilio fold mi vés családból származott s 14 éves korában megszökött a szülői háztól. Felső-OIaszországot bekóborolván, Kolmárba vetődött, hol a rendkívül erős fiat Didier czirkuszigazgaté lovászinasnak szerződtette. A fiú gyorsan megtanulta a lovaglást s nemsokára használható tagja lett a társulatnak. Egy ízben Upilio fontoskodó képpel télre- hivta az igazgatót és egy hires műi észt ajánlott fel neki, kinek nevét azonban nem szabad elárulnia. — Hogyan hirdessem a művészt kit nem. ismerek ? monda a felültetéstől félő igazgató. — Legyen elég, ha önnek azt mondom, hogy e művész segélyével az ön jövedelme megkétszereződik. Ön csak hirde-se falragaszokon, hogy Páriából egy uj művész érkezett, ki léháton, nyereg nélkül az eddig látott mutatványokat felül fogja múlni. Az igazgató ki is függeszteté a fa’raga- szokat s a czirkusz a zsúfolásig megtelt. A legjobb művészek föllépnek, ide a közönség nincs kielégítve s várja az ismeretlen művészt. Egyszerre beugrik Faimali s a művész beléptél hirdeti. Az ajtó megnyílik s egy nagy funiandi kutya lép be méltóságteljesen, hátán ragyogó tábornoki egyenruhába öltöztetett kicsi lénynyel, mely előkelő tartással köszönti a közönséget. A kiváncsi közönség csak később találta ki, hogy a kutya hátán rendkívül ügyességgel és gyorsasággal buk- fenczező és ugrándozó apró művész nem más, mint — majom. Akkorában az ilyen majom- produkezié még teljesen uj volt, a szokatlan látvány elragadta a közönséget s Didier bevételei minden várakozást felülmúltak. Faimali. ki szabad érái bau az állatszelidi- téssel és állatidomitással foglalkozott, búcsút mondott a mülovaglásnak s elhatározta, hogy az uj, önalkotta művészpályának él. Mikor valamelyik ellenfele kedvencz majmát megmérgezi e, Hamburgba ment s farkasokat, hyénákat és majmokat vásárolt, a melyekkel hamar elbánt. Majd két párdnezot vett. Faimali belépett hozzájok a ketreezbe s hogy, hogy nem, az állatok megjuhászodtak előtte s ö, ha vereitékkel is födőtten, de sértetlenül hagyta el őket. — Végre ember vagyok ! kiáltott fel, mikor az első produkezié igy sikerült. Faimali Hamburgból Hollandiába ment; a közös ketreezbe összekergetett farkasokkal, hiénákkal, párduczokkal olyan dolgokat mutatott, melyek a közönséget teljesen el- I ragadták. — Ez nem ember, ez valóságos ördög! kiáltották le a karzatról. Faimali ekkor oroszlánokat szerzett be. Botterdámban ki is hirdette, hogy mutatványait sz oroszlánokkal megkezdi. A nép csak úgy csődült az állatseregletbe. Faimali eddigi sikereiben és rendkívüli erejében bizva, belép a him oroszlánhoz s ez meghédol előtte. A nőstény oroszlánnal a dolog nem végződött olyan szerencsésen. Az oroszlán a fény és lárma által felinge- reltetve Faimali egyik lábikrájába harapott. Faimali nem jajdult fel és mintha mi sem történt volna, a ketreczből óvatosan visszahúzódott, sebét beköté, uj öltözetet vett föl és folytatá mutatványait. E balesetből, mely után egy hónapig sántított, azt a tanulságot merítette, bogy az olyan állattal szemben, mely az embert megharapta, semmikép sem szabad a legyőzött szerepét játszani, ellenkezőleg mindenkép iparkodni kell vele felsöbbségét éreztetni. Faimaii diadalt diadal után aratott s elment Brüsszelbe is; hol egy Schmidt nevű áliatszeliditó aratott babérokat. Faimali tulakart» őt szárnyalni. Seregletében egy 20 éves, hatalmas oroszlán volt, a melyet nem szelídített meg senki sem s a melyet éppen csak nagyszerű testalkata miatt mutogattak. Miután Faimalinak az oroszlánt sikerült lánczba verni, kihirdette, hogy be fog lépni a ketreezbe,. a melyben ember még nem volt. A kíváncsiságtól égő közönség az utolsó helyig megtölté az állatseregletet. Faimali egy súlyos élompáczával fölfegyerkezve belép az oroszlánhoz és engedelmességre szólítja fel. Az oroszlán megrázkódtató ordítással széjjeltépte lánczait s hatalmas szökéssel egyenesen ráugrik s leteperi. A megrémült közönség fut kifelé a merre lát, folytonosan kiáltva: Segítség I Segítség! A helyzet rettenetes, segítségére senki sem mehet, a legborzasztóbb vég elkerülhet- lennek látszik. Faimali minden erejét összeszedi, hatalmasan kiabál s jól irányzott ütlegeivel és rendkívül gyors testmozdulattal kicsúszik az Oroszlán karmai közül és kiugrik a nyitva tartott ketreczajtón. A közönség megtudva, hogy még sérülés sem történt, seregesen özönlött vissza s a kiállott veszedelem után féktelen örömrivalgásba tört ki. Schmidt le volt győzve. Faimali méltóan akarta az est diadalát befejezni. Az oroszlánt hamarjában lánczra verve, újra belépett hozzá. Folytonos kiáltásaival és sűrűén suhintó élompálczájával az eleinte felbőszült oroszlánt annyira megfélemlité, hogy sikerült az oroszlán hátára ugrania s térdeivel meggörnyeszteni. A tapsvihar határtalan volt. Ez az oroszlán később Faimalitól azt is eltűrte, hogy ketreezében rálöjön és az az állat, mely előbb olyan vadan cselekedett, meghunyászkodott az öt fenyegető veszedelemmel szemben is. Faimali legnagyobb hőstetteit 26 —27 éves korában vitte véghez, amikor Afrikába ment oroszlánvadászatra. Hét hónapig tartott vadászat után 27 élő oroszlánnal tért vissza s a zsákmány értéke a 70 ezer frankot is felulkaladta. Viszatérve Párisba nagyszerű mutatványokkal állt elő. Előadásai közben igen sokszor került veszélyes helyzetbe. Egy ízben a tigris ketreezben produkálta magát. A tigris parancsszóra feláll s megcsékoltatja magát. Ekkor— ügyetlenségből vagy rosszakaratból — valaki egy darab bust dobott be a rácsozaton. Faimali tudván hogy milyen veszedelmes ilyenkor a tigrisnek húst mutatni, bát még eléje dobui, lábával hirtelen kilöki a bust a ketreczből. A tigris a húst
