Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-12-09 / 52. szám
Veszprém, 1893. XIII. évfolyam 52. szám. Szombat, dees. 9. lap étra.: Egész évre 12 korona. Fél étre 6 korona. Negyedévre 3 korona. Egyes szám ára 80 fit. Az enyingi erénycsősz. Ve ssrprém, decz. 8. Krisztiokovich Bendegúz bátyánk, kiérdemesült ménföldi crénycsósz és megyebizottsági disz-károralár, negyedévenkint megszokja unni a Sióberek igazgatását s a fiskáliaos paragrafus-rágást. Ilyenkor beráudul Veszprémbe, kazanfuvatásra. Mert neki is, mint minden ócska gőzkazánnak, időszakonként szüksége van a kiszellőztetésre. Hát bejön, részt vesz a megyegyülésen, elköveti szokásos káromkodásait, közrebocsátja a lefolyt 3 hónap óta rovásra szedett legújabb gravámeneit a közigazgatás bomloítsága erányában; szóval kifújja magát. Csendeset, de hosz- szút iszik rája s hazamén sióberki otthonába, mint ki a legpompásab- ban végezé dolgát. És rendkívül jót tesz becses testi egészségének ez a fertályéves co- mótió. Más ember elmegy Wöris- hofenba, ott veszi a test- és lélek- edző Kneipp-kurát. Neki legjobban succedál, ha az általa annyira szeretett milliós megyeházunkba léphet be. Nem is kell levetnie kuru- ezos kalucsnijait; úgy is jót tesz neki a finom mozaik. Meg is szavazza rá rendesen a megyebázi pótadót — csak agy bunog ! A múlt héten tartott megyegyü- lésre is megjött ez a derék vén fiú. Ezúttal otthon hagyta a gravá- meneket, az interpellácziós kuffert se pakkolta ki. Aztán nem is a nagy bőgőn játszott. Elővette a »kedves alispánomat, szeretett főjegyzőmet“ hozsannázó klarinétot s azon fújta keserves dalát oly rémes gixerekkel, melyek köveket lágyítani, alispánt — főjegyzőt dübö- siteni képesek. Utóbb ö maga is dühbe jött, fagótot vön elő s azon recsegtette el sióberki haragját a veszprémi polgárság, a népgyülés s annak vezetői, utóbb Szabó Imre ellen — amiért-a vasutügyben más nézeten mertek lenni, mint ő. Dicső jelenet volt az. Lázitással, izgatással, önzéssel vádolta a veszprémieket, amiért nem hagyták magukat a veszprémi pakliba sodortatni — s oly puritán üzodó- miával vette védelmébe a megye derék hivatalnokait, mintha még sohse szidta volna le őket. A jelenvolt veszprémiek persze lehurrogták Bendegúz bácsit; Szabó Imre pedig ráolvasván régi megye- gyülésbeli bűneit, mindjárt alapos törülközővel szolgált neki a rosszul sikerült Kneippolására. Megmagyarázta a derék erénycsősznek, hogy a városi polgárság önvédelmi barezra kényszerült a megye törvénytelen túlkapásával szemben; ó a megye gyűlésen nem izgatott, senkit meg nem sértett; az alispán, főjegyző egyáltalán nem szorultak a Kriszti nkovich védelmére. Még egy kirohanást inscenált azután „egy megyebeli hirlap“ ellen, mely szerinte megsértette ez ügyben az egész tisztikart. Kérdést intézett a tisztviselőkhöz, mit szándékoznak tenni 1 de nyomban meg is vigasztalta őket, hogy nem érdemes emiatt magát essofálni, mert erre a lapra úgy se adnak itt semmit.Nagy váradon vagy másutt, lehet, hogy respektálják, de ő nem. Bölcsen elhallgatta a derék bácsi, hogy I annyira nem respektálja ezt a hírlapot, hogy mikor például a Sió-zsilip helytelen és bűnös ker.e- lése miatt indított hírlapi háborút a lap, a zsilipkezelök ellen : Bendegúz. bátyánk külön röpirat füzetet irt és nyomatott ki, e lap-háboru czáfolatául s hogy az a lap volt olyan gavallér, hogy azt minden megjegyzés nélkül lenyomatta hasábjain. Hát csak ilyen a morális arány e lap tisztességérzete és Krisztin- kovich megyeházbeli orvtámadása közt, melyet inscenálni jónak látott. Ám nyugodjék babérain, a puritán önzetlenség puha vánkosán. Ha ö miróluuk, városi, polgárokról, a vasutügyi harcsunkban önzést tételez föl, mi viszont föltesszük róla a teljes önzetlenséget, hogy semmi szándéka akár a vasúti kisajátítások — akár más eljárás körül oly funktiót vállalni, mely az érdekeltség gyanújába sodorhatná s im ráállt Dr. Ováry Ferencz amaz erkölcsi alapjára, melyet egy veszprémi közgyűlési jegyzőkönyvbe mondatolt be s mely eleve perhor- reskálja azt, hogy a vasutOgybe most bármiként befolyó férfiak e vasút semmi hasznotbajtó functióját valaha elvállallak. így gondolkoznak a veszprémi „önző“ polgárok s nagy megnyugtatásunk, hogy az enyingi erénycsősz is ezt a zászlót követi. így' mihamar véget ér a vasúti háború s majd könnyebben megértjük egymást. Hogy régül a megyei alispán és főjegyző mit szóltak a meznföldi protekezióhoz, nem tudjuk. Sejtjük azonban, bogy olyan egyformán lehetnek vele, mint az valami szeri ember, ki igy fohászkodott: „Szabadíts meg Uram a jó barátoktól: az ellenségeimmel-majd el leszek vala hogy!“ Veszprémmegye közgyűlése. Veszprém, decz, 9. Vármegyénk közönsége f. évi deczem- ben hó 4-én és folytatva tartotta rendes évi közgyűlését. Ámbár a tárgysorozatba több érdekes ügy fel volt véve, a közgyűlés majdnem vita nélkül folyt le. A közigazgatási bizottságból ez év végével I kilépendő tagok Szabó Imre, F i a t h Púi báró. Vajda Ödön, B i b ó Dénes és dr. Peny vöíb y Ferencz újból meglettek választva. A vármegye kebelében működő bizottságok kiegészítettek oly formán, bogy az időközben elhalt bizottsági tagok helyei betöltettek; a kijelelő választmányba dr. Bezerédj Viktor, a m. állandó választmányba dr. Purgly Sándor lettbaváli’tz-.va. Megemlitcudőnek tartjuk, hogy Heves vármegye kőzönségéuek a német katonai átiratok tárgyában az országgyűlés képviselő házához intézett feliratát a törvényhatóság tudomásul vette, ellenben indokolt feliratot intéz a kormányhoz az iránt, hogy a közigazgatás mielébb álló- mositassék. A Jókai jubileum alkalmából elhatá-. rozta a vármegye közönsége, hogy a Jókai körbe ulapitó tagként b lép, a koszorús költő müveit megreudeli és a jubileumon magát küldőttségileg képviselteti. Elhatározta továbbá a vármegye közönsége, hogy József főherceget 25 éves honvéd fő parancsnoksága alkalmából fel- iratilag üdvözli. A papa-csornai vasút törzsrészvényeire megszavazott összeg 40000 írttal felemeltetett, igy a Pápa vidéki érdekek is kielégítést nyertek. Az időközben megürüli m. bizottsági tagok helyei betöltése végett a választás f. hó 28 ikara tűzetett ki. Ezután a targy^rozat kevésbé fontosabb pOU’jui targyaltattak le és a mai napon tartott folytatólagos közgyűlésen a felvett ügyek mind elintézte ttek. A balatoni uj fürdők. Veszprém, decz. 8 A téli ivadot jól használják föl I balatoni fürdők intézőségei. Tudják, hogy a fürdőtele,iek munkálataira nyáron nincs idő; azokat télen vagy tavasszal kell megcsinálni. A Balatonkultnsznak a téli muuka az, ami a földmivesnek a szántásvetés; a nyári szezon pedig az aratása. Aki pedig se szánt, se vet, az nem is arat. Az összes Balatonpartokon serény munka foly most — mint azt hét- röl-hétre jelezni alkalmunk volt. A keszthelyi parton befejezték a pompás nHullám“-szálloda s bérházat, — Fonyódon megkezdték a fürdötelep és villák kiparcellázását, építéseit, — Balatoufüre- den a „Kisfaludy“- és Lobi vendéglőket építik át modern szállodákká, ezenkívül egy hatalmas nagy bérház és kórház épülnek; Siófokon most hordják össze az anyagot a folytatólagos park- és bérházi műnk álatokhoz. A 1 s ó-Ö | 8 r ö 1 pedig azt Írja ma ottani tudósítónk, hogy ez a kis fürdő oly nagymérvű vállalattá fejlődött, miszerint jövőre teljes felszereléssel áll be a többi balatoni fürdők kultur-versenyébe. G | z h 1 j ó-k i k ö t ő t épit Zala- megye Alsó-Orsnekí Az ottani érdekeltség pedig részvényvállalattá alakul váu, a parton nagy fürdőhá- zat | vendéglőt épit. A parti földeket napról-napra vásárolják össze, többnyire budapestiek s a tavasszal nem kevesebb, mint 14 uj nyaraló fog épülni a fürdőtelep körül. A szép jövőjű vállalat élén László Mihály orsz. képviselő áll, ki egyúttal melegen érdeklődik az nj balatouparti vasút iránt is, hogy Alsó-Őrs is az nj vonalba vonassák. B a 1 a t o n-A 1 m á d i fürdőrész- yénytársasága pedig deczember 29-én tart rendkívüli közgyűlést oly őzéiből, hogy a felszámolás lehető elkerülésével, 40,000 frtnyi uj kibocsátású részvényre aláírást hirdessen. E tőkével uj fürdőházat i emeletes szállodát fognak építeni; esetleg a mostani bérházat is emeletesre kiépíteni. Ha pedig a malomvölgyi nt a tavaszon kiépül: lóvonatot terveznek Veszprém és Almádi között. Ez ma a Balaton munkája, mely fényes sikert biztosit a Balaton-knl- tusznak. Kisérje Isten áldása s a nemzet hálája e nagy munkát vezérlő férfiak üdvös fáradozását! Hullám József emlékezete. * I Veszprém, decz. 8. Az ifjan sirba szállt nemeslelkü írónak, ki minden fényes szellemi tehetségét, jó 9zive ] minden dobbanását, a hazafiasság nemes eszményeinek § e város és megye jobb jövőjének szentelte, áldó emlékezéssel s a kegyelet hálájával tartozunk mindnyájan. Ha már nem tehettük szenvedésteljes életét jobbá, nem enyhit- hetők testi kínjait és nem távolit- hattuk el tö'e a lelkét mardosó néma gyötrelmeket, mik őrlő szu- ként ásták alá iQu életét i beteljesült rémes halál-sejtelme, melylyel éveken át vivődött s„izenkint halt meg": im egyetlen kötelességünk maradt fenn iránta, a Kegyelet, az Emlékezés. | Jeltelen sirhant domborul a ki- j hült jó szív fölött, mely mig lükI tetőse volt, csak a haza- és szeretett szülőföldje jobbléteért bnzgott § még halálos ágyán is, a halál verejtékével sápadt arcznlatján, hiv munkása volt közügyünknek, s a nemzeti eszményeknek. Mi, kik ismerők ezt a szűzi tiszta jellemet, azt az önzetlen rajongást, mely közzénk hozta; hogy a publicitás rögös utján velünk együtt I küzdjön a jobb jövő ideáljaiért s e lázas utón beteges teste elbukott 8 I összetört j az elismerés hálájával adózunk sirba szállt nemes barátunknak. Sírkővel akarjuk megjelölni Hullám József jeltelen sírját. E czélból Veszprémben, Székes- fejórvárot-t, Győrött s Pápán egy- egy irodalmi felolvasó estélyt rendezünk, fővárosi kollegáink szives közreműködése mellett. Ezenkívül aláírási gyüjtőivet adunk ki, a sir- emlék-alap czéljaira. Felkérjük kegyeletes érzésű jó közönségünket, hogy e törekvésünkben, minket szives pártfogásával támogatni kegyeskedjék. Hisszük, hogy kérelmünk meghallgatásra fog találni. Aki minden lelke-kincsét önzetlen szív vei, nemes ambitiőval adta közönségének: az a közönség azt bizonyára a hála kegyeletével fizeti vissza ...........sirja fölött. Kegyele tünk géniusza virasszon örök álmain. Veszprém, 1393. deczember hó. A Hullám-sircmlék bizottság. ködő tanító urak hazafias érzületé- ben, akik bizonyára tőlük telhető | hivatalos körük adta befolyásukat érvényesíteni fogják arra nézve, hogy a veszprémi evang. egyházmegye reputáczióját a kilátásba helyezett sötét pont, mint felhő nem fogja elhomályositani. VIDE IKI. A legsötétebb megye-végről. (A „V. F, H ■ szerkesztőségéhez) Csernye, decz. 7. A csernyei ágostai evangélikus gyülekezet, a tisztelendő Kolben- heyer Albert lelkész ur elhunyta következtében üresedésbe jött lelkészi állásra egy trencsén- megyei lelkészt szándékszik meghívni. Hogy az illető lelkész nr Tren- csén megyéből való, az egyáltalán nem volna hiba, mert ott Í3 akadnak a magyar állam eszméért lelkesülő evangélikusok. De az már gondolkodóba ejtheti az érdeklődőket, hogy az illető — már is emlegetett — lelkész ur I magyar állameszmével és mind azzal, ami magyar, épen nincs a legjobb viszonyban; annyira nincs, hogy az idei evang. egyetemes gyűlésen nem kicsinylendó szerepet vitt a pánszlávok által Tnrócz-Szent- Mártonban felállítani óhajtott tót gymnásium létesithetése körül. Nincs jogunk a csernyei evang. gyülekezet belügyeibe avatkozni; de annak kinyilvánításától nem zárkózhatunk el, hogy az emlegetett lelkész ur esetleges megválasztatása a veszprémi evang. egyházmegyének min den hazafias tagját aggodalommal és konsternácziőval fogná eltölteni. Azonban bízunk úgy Borik János jegyző urnák, mint a csernyei gyülekezet felügyelőjének, valamint a gyülekezet kebelében müA siófoki orsz. vásárok ügye. Veszprém, decz. 5. Siófok nagyközség Veszprémvár- megye alispánja utján két nj országos vásár engedélyezése iránt folyamodott a kereskedelemügyi m. kir. minister úrhoz, ki az erre vonatkozó kérvényt és mellékleteit V oly felhívással küldötte le a győri kamarához, hogy a szóban forgó kérelem iránt, figyelemmel az ottani vidék közforgalmi és közgazdasági viszonyaira véleményes jelentést I terjeszszen fel. A kamarai titkár 1 kamara no- 1 vember 24-iki gyűlésében ismertette 1 előadói javaslatát, melyet a közgyü- j lés a kereskedelmi és ipar osztály véleményéhez képest elfogad és ffi kővetkezőkben határozott; Tekintettel arra, hogy a vásárok szaporítása at iparos osztálynak régi időtál I fogva állandóan hangostatott panastát ki- i peei, s atokat at okokat, melyeket a vásá- I rok indokolatlan seaporitása ellen felhoz- nak, működése esettemében a kamara maga is elismeri e hangoztatja, tekintettel arra, I hogy Siófok nagyközségnek jelenleg kit > országos vására van s a kérelmezeti újabb két orsz. vásár engedélyezését nem az ottani iparnak vagy kereskedelemnek valamely különös érdeke kívánja, hanem e vásárok létesítésének a közgyűlési határozatban ti világosan beismert czélja a községi jövedelmek szaporítása, ily körülmények között a kamara különös is igaz indokokat arra, hogy Siófok nagyközség országos vásárai kettővel szaporit- tassa nak, nem lát fennforogni s a keresk.- ügyi m. kir. mintsitar urnák ily értelemben terjeszti fel véleményét. I Miért nem boldogulnak a kisiparosok? Mióta hazánkban észrevették, hogy magyarán mondva — a kisiparosok orra vérzik, sokan felvetették ezt a kérdést. Egyik odanézett, a másik amoda tapogatott, de valójában ritkáa ütöttek a szeg fejére. Általában az iparosok nagy többsége amúgy elkeseredett óráiban azt szokja mondani: hát azok a gyárak, azok tét- I ték be nekünk az ajtót! Persze, I hogy van valami a dologban! De követem szépen, ez még nem I minden. — A gyárak igaz, vak aki — Menyasszony -testvérek emlék albuma — TJgy elnézlek, te kedves gerlepár; Édes szerelem búgó boldog ikre: Megnyílva látom a fénylő eget. Mely kárpitjával a földig törik le. Ott áltok e menynek szűz pitvarán, Csodás varázsa szivetekbe reszket . . . Térdem meghajlik e szentély előtt — Ki, könnyel öntözöm a kinkereszlet. És nézlek .. nézlek édes kedveseim : — E glóriától elvakult szemem bár — Merengő lelkem rajtatok pihen, Mint rózsaberken a kúszó folyondár. Nt érje hervadás, ne itt e galyt! E drága szivek nyílé rózsáberkén : Dalos madár csattogjon róla dalt, Boldogságfészkét — lombsátrába rejtvén. — S ha a folyondár gyöke megszaka d ölelő karja rólatok leomla: E szent berek nyíló virágibol Hozzatok egyet szendergő poromra.. . Ét én megérzem majdan ott alant : És édesebb lesz az a hosszú alom: Hogy boldog — itt — e két szelíd galamb.. Úgyis legyen, én kedves gerleparom I, Soós Lajos. Á váradi fiák. Irta: Kompolthy Guss'áv. Akire 1870-ben Nagyváradon azt mondták, hogy : „fiú“, annak nem kellett vatta a rokjába. Kidomborodott a mellkasa az Önérzettől, no meg néha a hiúságtól is. A .fiuk“ egytől egyig „Bohémek“ s a társaság dédelgetett, elkényeztetett kegyen- czei voltak. A sápadt, arczu tüzes szemű fiukat, ha esténként a színi előadás után valahol ősz- szeborultak, körülülték a már babérjaikon nyugvók. Ezek | kiórdemült erénycsőszök aztán éjfél táján megoperáltak minden érát, agyonütöttek a közelben minden kakast s a pir- kadő hajnalra ráfogták, megesküdtek, hogy holdvilág. Nem akart vége lenni az egymásba gyönyörködésnek. A korhely levest már a Miska prímás konyháján főzte a szőke czi- gány asszonyka. Ma az ilyen önzetlen őszinte barútkozás csoda számba menne. Tempora mutautur. Akkor még nem ismertük a házaló irodalmi iparlovagokat, a plágium csak a szótárban lélezett. Ha ekkor egy krakelerkedő gentry tero- rizálásrél csak álmodozni is merészkedett volna, a fiuk úgy a falhoz vágták volna, hogy még ma is mint freskót bámulhatnák meg. | Szegény Kálmán barátom ... Neked sem görbült volna meg akkor egy hajad szála sem. Gyarló elégtétel az gyászba borult kedves osaládodoak, hogy a váradi könyvkereskedések kirakataiban ott fekszik „Memtnto“- nak a „Veszprémi Független Hírlap“ egyik száma: „a nagyváradi svihákok“ ozikkével. Az akkori most már megcsontosodott fiuk tették oda. Ok még ma sem félnek azoktól, alak egymást suggerálják, hogy ők „valakik.“ Együtt voltunk. Markus (Satunello) egy tározót követett el, az öc.-ém amerikai utiuapféját rendezgette, Fekete verset skandált, én pedig Együd bácsival a múlt esti előadás refe- radáján dolgozgattam. Az én dolgom volt a legkedvesebb, leghatásosabb. Az akkori nagyvárad—debreczeni színtársulat művész-tökély tekintetében páratlan volt. Bénái, Együd, Bercsényi, Vízvári. Mán- doki, Odri, Tamási .Gereos, Dalnoki, Blahá- i né, Tannerné, Krecsányi Sarolta, Dalnokiné oly élvezetes estéket szereztek a nagyváradiaknak, hogy a hírére nem ritkán pesti publikumot is kaptunk az előadásra. El is csalták aztán egyenként. Nos hát nem olympusi élvezet volt ezek alakításait birálgatni ? Eádl Ödönből drámai alakot cúnáltak, 6 pedig belőlük — művészeket. Épen a bírálat steretyp végét írtam: a zsúfolt ház hálásan stb. stb., mikor sugárzó arozozal betoppan a Józsi gyerek. Még nem volt „fiú“, de sokat ígérő, nagyreményű derék gyerek volt. Maholnap pedig jubilál. Addig is megírom fiúvá avatásának történetét s akkor majd örömmel — leleplezzük. Jőzsi gyerek a társaságban nólkülözhet- lenné tudta magát tenni. Fáradhatlan elbeszélő volt; szellemessége egy alkslomkor sem hagyta cserbe. Ha akkor már létezett volna a Telephon njság, lefőzte volna a világot. Amint közénk ült | a teli söröskancsét k i c s u I o I I a, elővette zsebéből a múlt napi „Majális" névsorát. Egy árva szó bevezetés vagy finaléről tudni sem akart. A többit majd elmondom. És elkezdett csevegni a majálisról, a pajkosságig szellemesen. Amint a kaczagástól szóhoz jutottam — hátba vágtam. — Hát mért nem írod le. — Nem tudok betűt vetni, megpróbáltam, nem megy. Órahoszat ülhetnék az íré asztalnál — a papiroson még som esne hiba. Ha tollal kellene megkeresnem a kenyeremet — akkor előbb Tannertől érákat vennék és Snchinál egy évig praktizálnék. Az íráshoz nem értek. — De a gyorsíráshoz igen. A Jőzsi gyerek rám nézett. — Hát mért mondod azt ? — Azonnal megtudod. Felavatunk fiúnak, Nos fogd, a plajbászt és amint most njbél elmondom múlt téli pikán i ki s kalandomat, rögtön stenografálod. Érted már ? — Még nem. — De azért | Jőzsi gyerek szótfo gadott. Józsi gyerek rágyújtott egy czigarettre. Uira elbeszélte és lestenografálta farsangi kalandját: „Két évvel ezelőtt, mikor rám fogták a fehér papok, hogy „érett* vagyok, első dolgom volt meghazudtolni őket. Este bál volt- Első tánezosnőm Katona Juliska volt A kedves teremtés csacsogása, a zene, a táncz lázasan kergette véremet. Hires tánezos létemre már az első tour- táiiczban lábára találtam lépni. Zavaromban tízszer megesküdtem egymásután, hogy nem akartam, de végtelenül — szeretem. Juliska természetesen elpirult. De csakhamar mosolyogva vigasztalt; — Kérem nem tesz semmit. — Mi, ha szabad kérdenem | — Hogy a lábamra lépett. — És I . . . koczkáztattam. — A többit megmondja 5 mama. A mama pedig alaposan lehűtött. Elmondta, hogy pár hét múlva Juliska jegyese lesz Bérezi Ákosnak. Mikor később Ákos barátom meghallotta a dolgot, jóízűen kaczagott és szentül fogadta, hogy annak idején ő lesz a kérőm. Addig pedig ajánl minden napra 8 pohár sört. Boldogtalan szerelemben az kipróbált dolog. Az Ákos nem törődött tovább velem, — megesküdtek. Ök boldogok, én pedig még ma is iszom a sört. Nálunk is sörrel kínálnak. Boszant, de [nem árulom el. A farsangon meghatottam, hogy elmennek az álarezos bálba. Elhatároztam magamban hogy én is elmegyek. Már tiz óra is elmúlt s még nem volt dominóm. Nagy nehezen egy olasz gondoli- ere jelmezt kaptam. A bál jötékonyczelra volt, óriási közönség tolongott a teremben — valóságos veleuczei lármával. Ulasz áriákat dudolgatva bolyongtam fel s alá. Nem szőütottam meg senkit; őt 1 kerestem de hasztalanul. Már unni kezdtem a dolgot, firenzi virágos leányok jelmezében felém közeledett egy kesces teremtés. — Bona sera Giűseppo, köszöntött. — Terengettét mia bella, honnan tudod a nevemet. Ismersz talán ? Honnan P — A gyűrűdről — kaczagott — tedd el, mert más is fel fog ismerni. Azzal elosont. A gyűrűmet zsebre dugtam és siettem utánna. Néztem amint kedveskedve szép szóért jé “szóért osztogatta világait. A bájos virágárus leány csakhamar elfelejtette velem — Juliskát. Szüntelen a nyomában voltam I nem győztem türtőztetni haragomat egy tolakodó spanyol miatt, ki egy nyíló rózsával kezében, franczia nyelven vihogott a szeme közé. Akkor meg éppen pukkadásig voltam, mikor azt haüom, hogy a szép virágárus leány kész a grandtól elfogadni egy üveg pezsgőt, — Bella ragazza, én meg tizet fizetek, végül haza viszlek csolnakomon. — Hol | csolnokod, Ginsoppo | — Az udvaron .. . abrakolnak. Az ét teremben a grand még tolakodóbb volt. : Egy pohárból akart inni a leíuynyal. — Corpo di vento müle diavoli, cosa fa i questo ? Dühöngtem. Ezzel a granddal grand pechem lesz. Don, hogy bivják, alkudjunk meg; szereti ezt a lányt? — Természetes. — Esküdjék meg ! — Esküszöm. — Én is ,.. no már most kettőnké nem lehet, hát bízzuk rá. Azé lesz, akinek karját nyújtja, mikor távozunk. > — Beviamo . . igyunk, kaczagott a bájos leány. Ittunk. —i Uram — szóltja leány a gorondierhoz — szeretett ön már rajtam kívül mást. — Soha. — És ön Giűseppo? grandhoz. — Soha. A poharak csengtek, tovább ittuuk. — Julia egészségére szél a grand. — Nem nem, és csak az ön egészségéről iszom bájos leányka. — Beviamo — koczintsunk — kaczagott/ a grand és a leány és koczintottak. Aztán felkelt a leány és mialat&kffiátv nyújtotta a grandnak, kissé felemSRS *1- czáját. Elszédültem. Juliska volt. Szervus Józsi, jé éjt! búcsúzott el Ákos. Sgy játszma, sakk eg 7 emberéletért. Pária, Sfc. Honoré történelmi nevezetességű utczájában egy régi káréház áll, hol már századok óta gyülekeznek össze a leghíresebb sakkjátékosok. A franczia rémuralom előtt kedvelt és látogatott volt, de a rémuralom alatt Úgyszólván egészen nép télén lön s csak néhány hirlapiró é3 deák kereste töl,
