Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-11-18 / 49. szám

Veszprém, 1893.

XIII. évfolyam 49; szám.

Szombat, nov. 18.

ffllndenJ*°fbatonJi. lo-p ÁTB/S Bbré87. évre 12 korona. Fél évre 6 korona, ^g^yedévro 8 korona. FgyQs szám ára 30 fii.

A második Jutás.

Veszprém, nov. 18.

A veszprémi vasúti bizottság ma, szombaton délután negyedfél órán át tanácskozott a Dreyfuss-czég meg- hatalmazottaival, Kiss mérnökkel és Széli Kálmánnal. (Nem a volt pénzügyminiszterrel, de Steiner Jónás veszprémi eczeteszenczia-gyáros édes unokaöcscsével.)

A tanácskozáson Szabó Imre orsz. képviselő ur elnökölt és a tanácskozást mindvégig a legpéldásabb rendben vezette.

Együtt volt a vasúti bizottságnak mintegy 25 tagja s ezek közül R o- senthal Nándor városi tanácsos preczizirozta elsőbben a város abbeli álláspontját, hogy ragaszkodik ahhoz, miszerint Veszprém város fő- és csatlakozó góczállomása legyen az ujjon épülő dombóvár-veszprémi, mint a győr-veszprémi vonaloknak.

Utánna Matkovich Tivadar orsz. képviselő engedményes fejtette ki abbeli ismert álláspontját, hogy a hajmáskéri, illetve kádártai szárny- vasút által Veszprémváros érdekei [ kellőleg meg lesznek óva.

Mikor azonban az engedményes úr, több tiltakozó közbeszóllásból azt látta, hogy ez a régi nóta most sem kelendős, azzal vigasztalta meg a vasúti bizottságot, hogy kötélszakadta — esetén, még egy közvetítő inditványnyal fog fellépni.

Következő szónok Széli úr volt, ki egyszerűen azzal kezdte a beszédet, hogy az álláspont, melyet Veszprém polgárai ma elfoglalnak, hogy t. i. a iőállomása a két vonalnak, összes személy- és áruforgalmával Veszprémben legyen, egyszerűen képtelenség. Ennek a kiépítésére finánszierózó bankczég nem válalkozik. O teszi a legolcsóbb ajánlatot csupa sze- retetből Veszprémváros iránt, hol iskoláit kezdette és végezte. Ő és az ő bankczége csak kevés polgári hasznot akar elérni e vasúttól, mely nélkül a világon senki ennek a kiépítésére nem fog vállalkozni.

Az elnöklő Szabó Imre tapintatos vezetésének köszönhető, hogy az az abnormis hatás, mit e derék financier ur e kijelentése keltett, csak abban nyilvánult, hogy Rain- precht Antal ur felvilágositást kért aziránt, hogy mi hátrány vagy érdekkülönbsége lenne Veszprém városnak abból, ha nem mind az összes teherforgalom jönne Veszprémbe, hanem csak az, amely direkte ide szól.

Dr. Halassy Vilmos felelt erre, megmagyarázva á teher fel- és lerakodásból származó hasznot, mely ha nem közvetlenül a város mellett történik, a főállomás rendező pályaudvarán: akkor a városi forgalom eo ipso vészit.

Rosenthal Nándor arra utalt,

hogy ha a dombóvári vasútvonal Hajmáskérnél vagy Kádártánál, a mostam nyugoti vasút töltéséhez ragasztaná sínpár-vonalát s úgy jönne majd be Kádártárói Veszprémbe: kézen fekvő a veszély: hogy valamikor majd egy egyszerű sínpár- váltóval Veszprém helyett rövidebb rendeltetési útjára tereltetnek >ä vonatok s Veszprémbe csak az az egypár kocsi tolatik be, mely épen csak ide szól. így a transitó forgalom egyszerűen elvész.

Dr. P u r g 1 y Sándor szóllak föl ezután, a város álláspontját védőleg, majd ismét Matkovich Tivadar engedményes kért szót s azt az engedményt tette, hogy ha már igy áll a dolog: kész ő és a Dreyfuss-czég abba is bele menni, hogy a do m- bovári vonal jöjjön be direkt Veszprémbe, Hajmáskér elkerülésével. Itt a város szélén a Brun- kala majornál legyen az állomás.

A v oil átrendező pályaudvar azonban ne itt legyen a város mellett, hanem 3 kilométerrel távolabb Jutás és Ká- dárta között s a g y ő r- zirczi vonal isúgyszelje át Kádárta és Jutás közt az állami (nyugati) vasút sínéit, hogy ott meg se állva, Veszprémbe hozza vonatait.

M a 1 g a 1 i t Ignácz szóllak töl ezután e terv ellen, melyben nem lát egyebet, mint egy második kiadású szárnyvonalat. Hangsúlyozza, hogy a főállomás csak akkor igazi, ha a vonaTendező állomás is benne van s magában foglalja a waggonparkot is. Enélkül csak egyszerű fogalom a főállomás.

B e n k ő István himezés és hámozás nélkül akarja a város álláspontját kijelölni. Szokott politurozatlan stykisával konstatálja, hogy a mai értekezlet eredménytelen lesz, mert ha más tetszetősebb alakban is, de mégis csak szárnyvasutat kínál ide a Dreyfuss-czég a városnak. Ott vagyunk, ahol 3 év előtt. Itt nem lehet másról beszélni, mint arról, hogy a kormány Írásban és szóban megígérte a direkt veszprémi vonalat, ha a 383.000 frtot a város és megye fedezik. A megye csak úgy szavazott meg 400.000 frtot, ha direkt idejön a vasút; a város is egyhangúlag erre szavazott meg 150.000 frtot. Hát itt más álláspontról nem lehet szó. Kijelenti, hogy a miniszter azt mondta Budapesten a város hivatalos küldöttségének, hogy ama kérdés: Veszprémbe vagy Hajmáskérre vezettessék-e a vonal, egyszerű gseftkérdés a város és engedményesek közt. A város a gseft-alkuba beígért 150.000 frtot, hogy ide jöjjön a vasút. Ha ezt el nem fogadják az engedményesek és vállalkozók, csináljanak másuttvasutat.

Szabó Imre bizottsági elnök

erre felfüggesztette az ülést, hogy ! a bizottsági tagok egymásközt megegyezésre jussanak.

Ezek egyrésze bevonult a polgár- mesteri irodába s ott a polgármesteri asztalon fogalmazta Széli Kálmán azt az ajánlatot; mely 5 pontban igy szól :

1. Veszprém mellett főállomás építtetik, melybe befut Hajmáskér és Kádárta elkerülésével a dombóvári vasút s a Győr felöl jövő vasút minden oly direkt vonata, melyek direkt Veszprémbe szóló árukat és személyeket közvetitnek. Ilyen vonat lesz legalább 8. Itt épül föl a fűtő- és itató ház és javítóműhely is.

2. A vonatrendező állomás és waggonpark azonban Veszprémtől 3 kilométernyire állittatik föl.

3. Biztosictatik, hogy a győri vonal azon pontján, hol az állami (nyugati) pálya sineit átlépi, megállóhely nem állittatik, hogy a Veszprémtől 3 kilo- 1 meterre épülő rendező pályaudvaron j árukat fel és jeadni, személyforgalmat ! creálni nem lesz szabad.

4. A vasúti vállalkozók mind e kedvezményekért csak 80.000 forintot kérnek Veszprémvárostól.

5. És kérnek támogatást erköl- csileg és minden módon a vasúti bizottságtól, hogy ezt az ő nemes s a város üdvét egyedül czélzó ajánlatukat a városi képviselőtestületi gyűlésben keresztül segitsék.

Hatodik paragrafusul megigérik a vállalkozók és engedményesek, hogy viszont ők megkérik a megyét, hooy a hajmáskéri főállomásra megszavazott 480,000 frtot a megye vissza- czedálja át arra a legfrissebb ajánlatukra is.

Valami 2 órai stylusgyakorlat után a vállalkozók Írásba foglalták azt az ajánlatot s Szabó Imre elnök ezt fel is olvasta a bizottságnak.

Akkorára épen már csak 17 bizottsági tag volt jelen. Késő este lett. Fél nyolczra járt az idő.

Az ajánlat ellen elvben is Marga- lit Ignácz és Benkő István tiltakoztak I kifogásolták egyes részeiben Rosenthal Nándor és dr. Halassy Vilmos ; aztán abban állapodott meg a bizottság, hogy a javaslatot elbírálás végett a képviseleti közgyűlés elé terjesztik.

áspiskígyó bőre, kívülről égszin azur- kák az, hanem ami abban benne van, az méreg és öl.

Mondatik, hogy abban a vonatrendező waggonparkban nem lesz szabad árut, személyt se fölvenni; mondatik, hogy a mostani nyugati pályatest azon pontján, hol a győri vonal keresztezni fogja: nem lesz még állóhely sem. És mondatik, hogy mindazt szerződés utján törvénybe lehet igtatni. Ahhoz 90 esztendőig senki hozzá nem nyúlhat.

Hát micsoda istentelen könnyelmű fietio az ? Hát egyik törvényt, bármicsoda szerződésen sarkallik, nem módosithatja maga az ország törvényhozása akkor, mikor a régi törvény czélszerütlenségéről meggyőződött. S ha az ország sarkalatos törvényei is a politikai velleitásoknak alá vannak vetve: hát egy apró va- czak viczinális vasúttal törődik majd az államérdek, ha az útjában áll?

Bizony, hogy a vonatrendező pályaudvarban vesznek fel árukat és személyeket, amikor azt a rendelkező állam jónak látja; és evidens, hogy megállóhely és pompás áru és személyforgalmu állomás lesz a nyugati pályatest keresztező pontján, mi helyt az állam ennek jövedelmes voltáról meggyőződött.

Am elhisszük mindezt, hogy ez igy lehetséges; és. nebántsvirága lenne . szegény Veszprémváros aj ország jólelkü parlamentjének örök időkig. Hogy nem fogja bántani sohse.

De már azt nem hisszük el sen kinek, se Dreytuss-éknak, se senki nek, hogy a főállomást, vaggon- parkjával együtt, ide be nem lehetne hozni — mikor már csak 3 ki-lom.éterről van szó Ha van onnan emelkedés ide 1 szegény város mellé, ha nincs: már nem jöhet számításba. Annak a kü lönbözetnek az árát a miniszter 383.000 írtban állapította meg, azzal, hogy azt a város és megye törekedjék — az engedményesekkel való gseft utján — pótolni.

A Dreyfuss-Steiner-Széll czég azonban azt mondja erre, hogy ő e miniszteri expediens mellett sem vállal- kozhatik a kiépítésre. Hát quod erat demonstrandum? Lépjen vissza a vállalattól, mely az általa hangoztatott »szerény polgári hasznot nem adja meg.«

Mert úgy tessék Dreyfuss-éknak megérteni a dolgot, hogy ennek a sokszor ’és sokakban csalódott szegény polgárságnak egy jövendőbeli második Jutas-ra szüksége nincs, a veszprémi »főállomás« titulust, annak igazi rangja és teljes pályaudvara nélkül pedig köszöni. Nem instál belőle.

Ragaszkodik a polgárság: Malko- vich Tivadar eredeti első tervéhez, a miniszter leirataihoz, a megye április 6-iki határozatához, a városi képviseleti közgyűlés okL 17-iki döntéséhez s a miniszterelnök s kereskedelmi miniszter ápril 12-iki becsületszavához.

Sine ira et studio referáltuk le a ma esti vasúti bizottsági ülést, anélkül, hogy mint .azt a »Győri Közlöny« Veszprémváros egész polgárságára s képviselőjére résütötte a múlt héten: demagógsággal vádolnék azokat az úri embereket, kik a Dreyfuss-ék mai ajánlatát, Jutás második fotográfiáját, a szárnyvasuti tervek legújabb raflináltságu kiadását, komoly szóvá tenni engedték.

Mert elejétől végig jól uiegolvasva azt az ajánlatot: csaknem terszetős az. A főállomás Veszprémben- lesz, hová minden vasút befut. Csak az idegen áruk s a tartalék waggonok rendező pályaállomása lesz megint az Isten háta megett, mint Jutáson.

Hát olyan az az ajánlat, mint az

Ennek a városnak az egész vasút kell, mindenestül. Jól megértsék, mindenestül

.....

Más alkunak itt helye nem lehet.

Mert csak igy remélheti, hogy amit a múltban Jutassál átokul nyert, — azt a jövőben helyre tudja hozni, a város áldásául. Csak igy remélheti, hogy a hatalmas vasúti gócz- pontu Veszprémbe majdan befut a balatonparti vasút is, a mely ha legközelebb kiépül, csakis oda viheti irányát, hol 4 felé ágazik direkte az áruforgalom, a* vasutak vére; ahol a vonatrendezést és vagyonparkot is találja.

Ez a városi polgárság álláspontja. Ezt parancsolja a józan ész. Támogatja a megye törvénytelenségével szemben a törvény ; súlya az, hogy a Matkovich-terv megszülemlése óta folyton következetes volt igazaihoz és biztositéka — a kormány becsületszóvá.

A Yeszprém-bfüred-keszthely i

vasút.

Veizprém, nov. 11.

Hirt adtunk a nyáron arról mozgalomról, melyet báró Puttheány, dr. Ováry, Szabó Imre és Csigó Pál orsz. képviselők kezdeményeztek oly czélból, hogy a veszprém-bfüred- keszthelyi vasút engedélye a kormánytól megszereztetvén, a nagy jövőjű vállalat valahára kiépíttet hessék.

Közel két évtized óta vajúdik már ez az ügy, melynek foganatosítását számos körülmény akadályozta eddig.

Elsőben, mintegy 15 év előtt dr. Kerkápoly Károly, a volt pénzügy- miniszter kért és nyert e vonalra előmunkálati engedélyt.

Fel is mérette, trassiroztatta egész vonalat; de a részvényjegyzés | főként azért volt meddő, mert akkor | az egész vonalvidék még gazdag és | kincseket éró szőllőültetvénynye volt kultiválva s igy a kisajátítás rengeteg pénzbe került volna.

Az akkori érdekeltség Í3 más szemmel nézte a világot mint ma, és bőséges jövedelmei önérzetében kutyába se vette a modern kot ama létfentartó tudományát, melyet vasúti politikának neveznek.

Egyszerűen ngy okoskodott, hogy akinek pompás, jó magyar bor kell, az taligáu is eljön a Balaton- vidékre s nem küldeni kell neki a bort,hanem viszi az maga; csak vihesse. Hát abba maradt akkor a vasút.

Valami öt év előtt az öreg Freystädtler, ez a zseniális gazda belelátott az ó éles szemeivel a balatonparti közlekedési viszonyok kihasználása által elérhető jövedelmi forrásba s elhatározta, hogy a Veszprém -bfüred-keszthelyi vonalat kiépíti.

Koncessiót kért, megcsináltatta a trasse-t, oly precise pontossággal

ELixlapirocla.: Veasp óm.

Siiibadf>atoia 514. az.

Kird-etósels: : Ptítitaoronktfnt 12 fii Nyilt-tér petit-tere 4 fillér.

Kincstári i1 letek 60 fii

és részletpséggel, hogy maga a munka belekerült neki vagy 58 ezer forintjába.

Az öreg milliomos családi vasútnak tervezte ezt a vállalatot. Oly biztos jövőjű üzletnek nézte azt, hogy kizárólag a saját millióit akarta abba fektetni, minden idegen részvényjegyzés, törzs- vagy proprietés-részjegyek mellőzésével.

Abból az időből, az öreg ur okoskodását jellemzóleg, egy feledhetlen bon-motja jut eszünsbe.

Egyik országgyűlési képviselőnk — biztosítani akarván Veszprém polgárságának beleszólhatási jussát, az ót kiválólag érdeklő vasúti vállalat tariffájába — egy bizottsággal, melyben hirlapunk szerkesztője is résztvett, felkereste Bpesten Freystädtler t.

— Nagyságos ur, a végett van szerencsénk fölkeresni, hogy lenne szives törzsrészvény-jegyzést nyitni a veszprém-bfüred-keszthelyi vasútra. Mi veszprémiek érdekelve vagyunk e vasuttal s anyagilag is hozzáaka- ruuk járulni ahhoz.

— Köszönök o bizalmat o notsá- gos órnak, felelt az öreg Krözus ismeretes járgonjával, de nem kérek oz anyagi segitségt. Van nekem hozzája elég anyag ódj is.- De mindenesetre jövedelmezőbb lesz a vasút, ha az iránt egy nagy érdekeltség is érdeklődik.

— Osztót oz érdeklődést köszönök; ozonba ódj hiszek és reménylök, hodj o bizemos vasót akkor is jövedelmezni fogja, hogyha topán csak magam érdeklűdök hozzája.

A mi képviselőnk még akkor se hagyta magát. Egy végső édeskés és raffinált kísérletre gyújtott:

— Igaza lehet, nagyságos uram, de mint az ország legkitűnőbb gazdája, csak meg fogja engedni azt, hogy minden vállalat akkor a legjobb, ha annak tartaléktőkéje is van. Hat a mi részvényjegyzésünk tőkéjét fogadja nagyságod a vasút <or- tálék/jul..

— Köszönök o szép bókt is. 0 kötönő elismerést szívesen fogadok, de o tartaléktőkét nem khőrek. fZb lehetek én magam o regie, hadd legyek o tortolék is.

Hát aztán jó egészséget kívánt a deputáczió a vén nábobnak s elment.

A jó kívánság azonban nem fogott rajta. Belehalt . . .

A család megosztozkodott az örökségen s a balatonparti vasút con- cessiója gazdátlan maradt. Míg aztán a nyáron a partvidéki orsz. képviselők vették kezükbe az ügyet s elhatározott szándékuk, azt életre is segíteni.

A nyár- s az ősz folyamán e bizottság többször ülésezett ez ügyben, érdemlegesen azonban, csak e hét folyamán tartottak ülést.

Nov. 14-én Budapesten konferen- cziára gyűltek báró Puttheány, dr. Óváry Ferencz, Szabó Imre, Csigó Pál országgyűlési képviselők | a,

Tanítás.

, . . Te, nem tudod még mi a szerelem ? Jer : majd én megtanitalak:

Nem tudja ezt sok vén írástudó,

Ki mindent tudni vél a napalatt.

Az életkönyvét, ók nem ismerik,

Mely annyi kónynyel tele írva:

Mint kertedben — hajnalhasadtakor Harmat-gyöngy gyei a rózsaszirma . . Hiába kutat, nyitját nem leli A számitó, a hideg ész;

Mely messze tengerekre elvezet,

S a csillagoknak rejtehébe néz . . Megmondja, egy dal: mely szívből fakad, Amelytől oly szent a berek ;

Lelkedbe szíva édes mámorát.

Megrészegít ....

He a szerelmet mégsem ismered.

Epeszi a vágy, mint szomju vándort A délibábon ringó csermely:

Amelynek partján, hús-árnyas berek Virágot nyit, gyümölcsöt termel:

He, el nem éri, bár előtte leng,

Hár vágy oda szünetlen..

S átokkal ajkán rogy a porba le;

^ „óh/ minek is születtem“!. .. h Mert a szerelem tűnő délibáb,

Pedig, a szerelem: édes titok.

Mely mevynyet nyit a vaknak!

... Hallgasd a szived: és ne mást soha. Ne e kufár világot.

Hallgasd a szived : szűzi édenében Fél leled e virágot:

Melyen az ábránd képe megpihen, —

E himes szárnyú lepke —

Egy önfeledt, édes tündéri álom Arany fátylával elborítva, lepve . .

És ajkad szomjazó, forró rubinija Epedve, egy ajkat, keres ..

A zizegő lomb. a rezgő sugár,

Mint azt suttogja — hogy :

Szeress . . szeress . . !

S az „ó“ nevét látod feléd ragyogni Minden fűszálon, levelen ! —

S felpattan a titok mézizü kelyhe; Leánytea: ez a — szerelem /

Soós Lajos.

Alkalmi tárcsa.

Irta: B a b a y Kálmán.

Az állomás-fő nők kárörvendvo dörzsölte kezeit.

_ Barátom ! a te kis Ilonád alkalma- sint ma fogja 9 legunalmasabb estét eltölteni. Kisbéri collegám azt jelenti, hogy 56 perczet késik a vonat., a mi kalendáriomúnk szerint napnál világosabban jelzi, hogy a veszprémi vonathoz nem lesz csatlakozás.

| egyidejűleg egy tuczat kártyát, két

kis táblácskát, ugyanannyi palavesszőt húzott elő fiókjából, egy parányi kis asztalt kitett a hivatal közepére, a táviró- gép fehér gombos tűjét kicsatolta, hogy ne verjen vagy neszt okozzon s osztotta a szignettet.

Egy ember, aki menyasszonyához készül s a vonat — megkésik és az az ember én voltam 1 Önök ismernek engemet s ismerik azt a kis szöszke angyalt is, aki a vonat késése folytán a rövidebbet fogja bűzni. (A legrövidebb nekem jutott.) Tudnának önök Uyen helyzetben piquette- irozni! Fogtam a tuezat kártyát, belevágtam a nyitva felejtett fiókba, kaptam az asztalt, vissza helyeztem a cotta mellé, a főnököt pedig alaposan megráztam.

— Ember! ha már végzeted ide állitott az én nyomornságomat szemlélni, vedd elő minden tudományodat s távirtd meg annak a várakozó galambnak, hogy nem én, de az a rozoga masina az oka az én elkésésemnek, az a rozoga masina, amilyenekkel csak a m. kir. déli vasúttársaság most még manapság az utasok boszantására moneteztet.

12 érakor oft kellett volna lennem s a kocsi — üresen tért haza.

Jól tudom, hogy az én rózsám az üres hely láttára nem esett kétségbe. Nagyon jól tudhatta, hogy ha délre nem 4, érára megérkezik az ö szerelmes párja, az az egy-két óra ide, oda, az együtt létet megnyujtják egy nappal s ezzel paral- lizälva van az a mulasztott néhány óra.

Nem 4-re, 5 érára egymáson dobogott az a 8 év óta egymásért verő két szív s az én főnök barátom hasztalan dörzsölte kezeit kárörvendve reggel, öreg mamája

a magas menyországban sem érezhette azt az édes boldogságot, amit itt a földön láthat, ha — esetleg ügyeim) a szép Balaton partja felé fordul.

Igen jól van az, hogy november hónapban már 5 órakor bealkonyodik s a szívós természet unott képe elöl .töz mellé, házba szorulunk.*

Szeretem én a nyarat is, főképen az én kis nefelejcsem mellet j de hát a nyár közel se oly szép ott, mint a hervadó őbz, vagy az ékét vesztett tél. Abból nagyon kevés-, ebből se elég jut nekünk egymás számára.

Ha az én kis galambom olyan nyom nélküli alak volna a világban, melynek létezését se nem keresi, se nem fumigálja sénki, ha csak olyan hétköznapi alak volna a világban, kit meg látnak, megnéznek | aztán szépen elfelednek: akkor se én nem volnék é n, se ez i tárcza nem volna most itt. De mivel az ő, aki: világos, hogy nagy gyász nekem a nyár, mert benne sokan osztoznak velem az én drága galambomon.

Képzeljék önök, 500 fürdő vendég s mindnek van napjában egy-két kedveskedő szava az én rózsámhoz, mi jut akkor belőle nekem ? De most, hogy csendes a Balaton s Najádjai a kőszén füstöt élvezik a szerelem fakaszté zcphiije helyett, most egészen az enyém az én kis bimbóm, egészen, reggeltől es ág.

Fehérvárnak a többek közt van egy epeczialitása; ajánlom mindenkinek. Ez Krén ur,1 a maga önvilágitó kályháival. Pómpásabb találmány nem nyert szabadalmat az én ifjúságomban. Egy kályha, mely nélkülözbetővé tesz minden lámpát,

amely méla derengésével hangulatot támaszt minden szivben.

Szeretnék egyet az én trappista barátom szobájába bevarázsolni, mily felségesen elmorfordirozhatna mellette éjfélig a női szív titkos szövevénye felett.

Lidns, a .mi* szobalányunk nyakig jól tartotta Krén uram szabadalmát, Yincze ,6áspár*-ja elharangozta oda kinnaz5-öt, az alkony a maga lomha szürkületével rá nehezedett a kül ső világra; ide benn a rococo bútorok között kivillant Krén uram szabadalmának két macska szeme.

Látták önök a bpesti kiállítás iparcsarnokában Sárkány eszményi salonját? két karszék, 3 puff, egy renaissance asztalka, egy-két személyre való ülőke kék selyemmel behúzva; az ülőke két sarkánál egy-egy pavilion asztalka ugyanannyi vázával, mely a háttér legyező-pálmáival lugast ábrázolt. C iák Krén m ég fel nem talált kályhája hiányzott, hogy az ember ne keresse Hyraatos vidékén Ádám apánk könnyelmüleg elveszett paradicsomát.

Oda képzeltem én mindig magam mellé az akkor 10-ik évében volt kis rózsámat.

Mosolyognak önök tisztelt hölgyeim s naivitásnak veszik, mikor egy kamasz, 10 éves gyermekkel óhajt szeretkezni.

Mondják, hogy kontraszt; vagy mondják, hogy kérkedés, nekem mindegy, ez a kamasz az előtt 8 évvel már szerette a 10 éves gyermeket, szerette pedig neui avval a gyermekek, iránt nyilvánuló beczézgetéasel, hanem a szerelemnek azzal a teljességével, a mely sem intenzivitás- ban, sem lobbanékonyságban se nem nyert, se nem vesztett a 8 év alatt. A mint most tudjak, kogy egy 3-ik közbe

férkőzése legalább is akkora lehetetlenség, mint a fából csinált vaskarika; ngy akkor, az első dnrák-parthie után biztosak voltunk abban, hogy egymást,I csak egymást puszizgatjnk egy egész életen keresztül.

Nos hát, tisztelt hölgyeim!1 a mi 8 évvel az előtt nem volt lehetséges, valósággá vált most. Az ón 8 évvel ezelőtt megszeretett rózsám ott ült mellettem Sárkány ülőkéjén s mig sziveinkben szelíd lánggal lobogott az örök ifjú szerelem Krén önvilágitó kályhája szórta szét körülöttünk szivünk lángjának pendantját.

De esi ti! templomban nem szabad hangosan beszélni.

Most ha én az volnék még, a ki eddig voltam, az önök tárcza írója: mily gyönyörűséges dolgokat írhatnék a csendes együtt létről, a szerelemnek e nagyon kívánatos alkalmatosságáról, a szeme fénye hintő kandallóról s a sziveknek édes titkos beszélgetéséről; felcsigázhatnám vágyaikat arra a pontra, a hol minden agglegény sárkányi szalon- és Krén-féle kályha ntán rohanna .... de nem teszem. A fülemile, ha fészket rak, elhallgat nem csevegi ki annak titkait. Daloljanak önök is, tisztelt agglegény barátaim, hogy fészket rakhassanak.

Önök pedig, szépséges hölgyeim, varázsolják Vissza emlékezetükbe tárczám olvasása közben ezt az önök eletében is megvalósult szép őszi alkonyatot, azt a szelíd kandalló világot s főkép azt a még csaóldást nem ismert szerelmet i az a sóbaj, mely keblüket elhagyja, legyen édes {fohász arra a kis nefelejcs virágra, aki oka most is enuek a parányi tározónak.