Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-11-04 / 46. szám
Veszprém, 1893. Rendkívüli kiadás, 46. szám. minden ■■ombaton. ji. lap ára: ggéaz évre 12 korona, fél évre 6 korona. Negyedévre 8 korona. Egyes szám ára 80 fii. Kedd, okt. 31. Hirlapiroda.: Veszprém, Szabadi-ntoza 514, sz. ZEUrd-etéselc : PeHUoronként 12 fii Nyilt-tér petit-tere 4 fillér. Kincstári illeték 60 fii Veszprémváros népgyülése. Örökre emlékezetes napja lesz a mai nap Veszprém városénak. Emlékezetes azért, mert az inkor egy istenáldotta vivmánva a vasutügynek igaz és jogos megölfeUHh « ,kezdette meg; örök feledbctlen pedig azért lesz, mert a politikai velleitások által öuként vagy mesterségesen, vagy erőszakkal keltett gyűlölet elsimult s a nn legfőbb, a társadalmi kasztrendszer áldatlan válaszfalai ma rom- badöltek. S ez az ^állapot tnem mondvacsinált. Nem csinálnák ma a íöldgömbön annyi pénzt, mely főiérne, mely megvásárolhatná ma e város 13 ezernyi polgárságának legszentebb erényét, a szülőföldéhez valő ragaszkodása erényét. Oly erény ez, melyhez Isten leg- magasztosabb adománya az ész sem kell. Csak a természetes ösztön kifejezése ez. Mely még az erdők lelketlen duvadjait is arra vezérli, hogy védje barlangját, reite- két — kőikéinek fészkét. A város e hó 17-ik napján, meghozta, nyomorúságos istenvert körülményei daczára is s a nélkül, hogy jobbsorát várná tőle, az uj g yör-veszprém-dombovári vasútra lehető legnagyobb áldozatát. Megszavazott erre 150.000 forintot, azzal a kikötéssel, hogy az uj vasút főállomása itt legyen. Veszprémvármegye 6 nap múlva, október 23-an, az ó székvárosának ilyen határozatára azzal felelt, hogy neki a megyei főváros jövő élere semmi — és rendeli, hogy fizessen a megye népe s abban Veszprém- főváros népe is erre a vasútra 50 éven át egy millió és kétszáz ezer forintot — és ez a vasút kerülje el a megye fővárosát, a mely ezután keresse a forgalmát Hajmáskér fainban, ahol a góczpont, lesz. Ezt határozta a vármegye okt. 13-iki sunyi ülésén 67 ember. Lelkűk legyen rajta. A Lipótmező pedig nyugasztalja. # Népgyölésre gyűlt össze múlt vasárnap, a városi polgárság. Hogy megbeszélje ennek az istenverte vasútnak a dolgát. Hogy öszejövén mind a nép, megértsék ennek a csúnya dolognak a nyitját. Hogy miként lehetett az, miszerint a vármegye máról-holnapra megmásítja a szavát — és eladja fővárosa népét I Ingerültség vett erőt a leghiggadtabb elemeken is ezen a napon. És hajszállon mullott a milliós megyeház tisztessége. De a népgyülést rendező bizottság egyik elnöke Margalit Ignácz ur fáradatlan járta a népgyttlési szálloda corridorjait, folyosóit, az udvart s az utczát — hogy csendesítsen, békitsen s a népgyülést semmi ingerült dissonantia ne zavarja. Támogatta őt a nehéz feladatban, mikor 700—800 főnyi tömeg rend- bentartásáról volt szó, a népgyülés rendezőségének számos tagja is. S e helyen kizárólag az ő érdeméül konstatáljuk, hogy a lefolyt polgári népgyülés, példás rendben, a végzetes ügy komolyságához mért méltósággal folyt le. Az elnöki megnyitó- Dr. Halassy Vilmos 7»4 órakor nyitotta meg a népgyülést. Rövid szavakban ecsetelte a polgárság mai összejövetele czélját s arra hívta fel a népet, hogy konstituálja magát polgári népgyüléssé s vá- laszszon arra tiszti kart s állandó választmányt, mely — mint behatóan indokolta — állandóan lesz hivatva a vasntügyben városunk érdekeit propagálni. A népgyülés erre a következő tisztikart választotta meg: Elnökök; Dr. Halassy Vilmos, Rosenthal Nándor, Csapó Kálmán. Alelnökök: Szalatkay István, Marcalit Ignácz, Brenner Lőrincz. Jegyzők: Dr. Halassy Aladár, Bokro8sy Viktor, Galambos Gusz(1QS3. olstóToex 20-érx.) A megválasztott népgyülési tisztikar helyét elfoglalván, dr. Halassy Vilmos elnök megköszönte tiszttársai nevében a beléjük helyezett bizalmat • ígérte, hogy az óletérdekünket képező ügyet ó és a tisztikar teljes odaadással fogják szolgálni. Utalt arra, hogy minden népgyülésnek | súlya, csak annak méltósága mérve szerint találhat méltánylást, kéri a t. polgárságot, hogy minden erejéig .a rend fentartására közremunkáljon. (Éljen! Éljen!) Kifejti ezután a népgyülés mai czélját. „Ismeretes, mélyen tisztelt polgári népgyülés, önök előtt a vármegye okt. 23 iki határozata, mely az uj vasútra 480.000 irtot szavazott meg, 10 százalékban a veszprémi polgárság terhére is, oly feltétellel, hogy az a vasút Veszpré- met elkerülheti | Hajmáskéreu 'egyen a főállomása. Ez a mi szülőföldünk, daczára hogy annak megakadályozására késznek nyilatkozott s ereje kimerüléséig 150.000 forintot szavazott meg e vasútra azért, hogy főállomása itt legyen- a megye által gáládul cserben hagyatott. Kellett, hogy pártkülönbség nélkül tiltakozó gyűlésre jöjjünk össze s felvegyük a harczra hivó keztyüt. Hiszem, m. t. polgári népgyülés, hogy mikor e város élete-haláláróI van szó, együtt vagyunk szívben és lélekben! (Éljen!) És meg fogunk tenni arra mindent, teljes erőnkből, hogy a megyei székváros érdekeit, minden időkre biztositsuk. (Éljen!) Mélyen tisztelt népgyülés! Fő- eronket, bizalmunkat azonban ott kell keresnünk, annál a férfiúnál, ki e válságos ügy minden pházisát, közöttünk legjobban ismeri, ki abban eddig is a város érdekét" a legönzetlenebbül munkálta, kinek mert úgyis megválasztott képviselője annak^ a városnak és kerületnek, aa első helyet e nepgyülésen rezerválnunk kell. Kérem a m. t polgári népgyülést, hogy országgyűlési képviselőnk Szabó Imre űrért meghívó küldöttséget menesszen. (Éljenzés.) A népgyülés határozatából ezután a kővetkező 12 tagú küldöttség, mely egyaránt a két politikai párt ferfiaibol alakíttatott meg, indult ki a népgyülésból Szabó Imre képviselő meghívására: Mosonyi Ruttner Sándor, Szalatkay István, Fejes Dániel, Weisz Elek, Kompolthy Tivadar. Brenner Lőrincz, Zapletán Antii, Hirscbfeld Béla, Róthauser, Pósch Margalit Neu Jakab. Mig e küldöttség a város képviselőjéért ment, a piaczon s utcza- szerte éljenzés kisérte. Az a jelenet, hogy az ellenzéki pártok s a kormánypárt különböző állású embe- rei együttesen mennek együtt, — aczélttudva, melyre egyesültek, — a város lelkesedését még fokozta. A küldöttség odajárataig a népgyülés végrehajtó bizottságául a következő állandó választmány választatott meg: Szabó Imre, Fodor Gyula, Fejes Dániel, Mosonyi Ruttner Sándor, Weisz Elek, Kompolthy Tivadar, Rápoch Sándor, Haas Manó Súly László, Gémesi Dániel, dr. Kőszeghy József. Czolllenstein Fe- rencz, Velledits Mihály, Róthauser Lipót, Paál Dénes, Eszterhay Ferencz Berger Sámuel, Kelemen Imre, dr. Jánossy Sándor, Csolnoky Ferencz, Sáner János, Kubay Hubert, Steiner Jónás, Gnnszt Ignáez, Meiszner Lipót E perezben tért vissza a Szabó Imre képviselőért ment küldöttség, élén a képviselő úrral. A folyosón, corridóron felhangzott az éljen s ez kisérte a terembe is, mig az elnöki asztalfőhőz ért. Az éljenzés cnllapodta után Szabó Imre, a veszprémi választó kerület orsz. képviselője a következő beszé det mondotta: Mélyen tisztelt népgyülés! Tisztelt polgártársaim ! Szívesen engedtem megtisztelő meghívásuknak, hogy akkor, midőn Önök szeretett városunk legfontosabb mondhatni őrök időkre végzetessé válható közérdekéről, a város jövő jének megmentéséről tanácskoznak e tanácskozásukra engem is meghívni kegyesek voltak. Legyenek meggyó, z . az Önök érdekén S jobb sorsra érdemes szegény váT rosunk jövőjén eddig is, Isten által adott minden tehetségemmel őnzet- enül munkálni törekedtem: a minket most életérdekünkben fenvegetó veszéllyel szemben | az Önök küzdelméből kiveszem a magam részét is. Adjon Isten nekem is, Önöknek is tisztelt polgártársaim erőt, hogy e harezot sikerrel megvívjak. Mielőtt alkalmam lenné, | m. t'. népgyülés napirendéhez hozzászólni • megengedjék, hogy a kérdést, a győr-veszprém és veszprém-dombovári vasutak ügyét, melynek egyes phasisait ngy a budapesti, mint részben a helyi sajtó is, téves infor- matiok alapján ismertették : tiszta világításba helyezzem. Elejétől végig résztvettem e vasutak iránt indított mozgalomban s igy azt híven vázolhatom Önök előtt. A tényállás ez: Midőn több év előtt, egyrészt Matkovich Tivadar orsz. képviselőtársam a veszprém-dombovári, másrészt Tisza László s Várady Gábor képviselőtársaim a győr-veszprémi vasútvonalakra az előmunkálati engedélyt megkapták s törzsrészvény- jegyzés végett a megye törvényhatóságát megkeresték: a megyei törvényhatóság elvileg kimondotta, hogy a megye területén építendő ezen vagy más újabb vasutakat oly mérvben segélyezendi, miszerint minden kilometer után, melyet e vasutak a megye területén elfoglalnak, 3000 3000 frtnyi törzsrészvényt jegyez. A györ-veszprém-dombóvári vonalak Veszprémmegye területén 97 kilométert futnak be s igy kilome- terenkint 3000 írtjával számítva, a megye csak 291.000 frtnyi törzsrészvénynyel participált volna. Akkor, tisztelt polgártársak, én voltam az, ki a megyei közgyűlésén arra utaltam, hogy e két vasútnak Veszprémben, mint főállomáson egyesítése, oly érdeke a megyei székvárosnak, mely esetleg e vonalak kiépítését megdrágítja, a különben egyenes vonalat meghosszabbítja | így oly költségkülönbözetet okoz, melyet e szegény város egymagán el nem bírhat. Kértem a közgyűlést illetőleg indítványoztam, hogy a megye, méltányolja Veszprém székváros életérdekét s sanyarú helyzetét figyelembe vevén, szavazzon meg e két vonalra mór most 400.000 irtot. A megye ily értelemben el is fogadta nditványomat I megszavazta a 400,000 frtot, a megyei székváros, mint főállomás feltételével. Nemsokára elrendeltetett a vasat közigazgatási bejárása | ekkor me- rült fel először egy Maiéter nevű kir. mérnök részéről az a szerencsétlen terv, hogy legjobb lesz a vasut- irányt Ilajraáskéren át vinni, mert igy legegyenesebb az s kiépítése is olcsóbb. Ekkor az ellen maga Matkovich Tivadar tiltakozott legelőbb; tiltakozott Veszprém város küldötte Rosenthal Nándor tanácsos ur, tiltakozott a hadügyi kormány képviselője ; de tiltakozott a Mezőföld részéről Krisztinkovich Aladár m. biz. tag, sőt maga Hajmáskér község is, mely kijelentette, hogy nem kiván Veszprém székváros elpusztulásához közreműködni. De amit legelőbb kell ett volna említenem, a legerélyesebben Vesz- préraegye kiküldött képviselője, az érdemekben megőszült s szeretett megyei főügyész, Kenessey Károly ur tiltakozott, ki erről kimerítő írásbeli jelentést terjesztett be a vármegyéhez, mely jelentés azon- ban — hogyan, hogyan se — sutba került. Ám aki megakar arról győződni, bogy a vármegyének már akkor az volt a felfogása ez ügyben ami ma a miénk, Veszprém városáé : az keresse ki az érdekes jelentést a megye poros lomtáábóL Hogy ez a nézet volt akkor a döntő s ngy a székváros, mint a jől felfogott megyei forgalmi érdekek szompontjából | leghelyesebb, azt kimondta Veszprémmegye rendes közgyűlése ez évi ápril 6-án kijelentettei s illetőleg újból világosan konstatálván, hogy a már messza- vazott 400.000 forint csaklugv sza- S3 h°gy a kétvasut csatlakozó góczpontja Veszprémvá- r°s legyen, | peasch illetve szárnyvonallal való összeköttetést Kádárta- vagy Hajmáskérrel, perhorreskálja 1 y tervre cetien krajezárt sem szavaz meg, mert ezzel Veszprém szék- város pusztulását idézné elő. Ekkor közbenjártam ez ügyben a magas kormánynál, hogy Veszprém város érdekeinek ott is védelmet keressek. Ennek volt következménye ama leirat, melyet a kormány s illetve a szakminiszter ur megbízásából Szabó Jenő min. osztálytanácsos hozzám intézett, melyet akkor en kötelességemnek tartottam a város I képviseletével azonnal közölni s melyben az foglaltatott, hogy a Kormány a hajmáskéri rövidebb ösz- szeköttetésü irányt a legczélszerübb- nek tartja ugyan, de ha Veszprém- város ama 383.000 frtnyi több költséget viselni kész, mely a főállomásnak direkt Veszprémbe hozatalával, a vonalnak 9 kilométernyi meghosszabbításából előáll: be leesve- sáp ebbe is. Én m. t. Uraim, ezt az összeget oly óriási nagynak találara, hogy ennek magára vállalását | közgyűlésnek nem ajánlhattam. A vasúti bizottsággal többszörösen tárgyaltuk a dolgot s abban állapodtunk me°',l hogy legfellebb 250.000 frtnyi teher elvállalását ajánlhatjuk esetleg a városnak; mielőtt azonban bármely irányban határozna a képvi- Belet, javaslatba hoztam, hogy a közgyűlés menesszen egy tekintélyes küldöttséget a keresk. miniszter ur ó exlljához, rokonszenves támogatását kérendő ez elmérgesült ügybeo, melya várost vagy azuj vasptelvesztésével vagy akkora óriás teher elvállalásával fenyegeti, mely agyonnyomná. A közgyűlés I deputatiót az én 8 a t. polgármester ur vezetése alatt Budapestre küldötte. A szak- miniszter nr azonban — kellő tiszta informatióval ebben a mi szereu- csétlen vasutügyünkben nem bírhatott, mert a küldöttség meggyőződni volt kénytelen arról, hogy a neki adott válaszban több ellenmondás foglaltatik s a kérdés igy még bonyolultabbá lett, mert a hajmáskéri gócz-terv az engedményesek kon- templálásának állíttatott. E körülmények között 1 züldött- ség^ nevében részemről mást nem indítványozhattam a városi közgyűlésen, mint azt, hogy mindaddig, mig ö exllja a keresk. miniszter ur, a vonal végleges iránya fölött nem dönt, a város foglaljon el I reservált állást és semminó összeget I ne szavazzon meg. Ugyanakkor Matkovich Tivadar engedményes nr, ott abból a közgyűlésből, táviratot intézett a keresk. miniszter úrhoz, melyben, nehogy a hajmáskóri -gócz-tervvei tovább is ő gyanusittassék: maga kerte a kereskedelmi minisztert, bogy a haj máskéri tervet ejtse el I p főállomást engedélyezze Veszprémnek. E táviratra a miniszter ó exllja íél évig nem válaszolt; csak most október hóban érkezett le tőle oly értelmű leirat, hogy bár a hajmáskéri irányt most is czélszerübbnek tartja: ha a város és megye együttesen a 383,000 frtnyi több kiadást fedezni hajlandók — legyen a főállomás Veszprémben. Erre a leiratra vonatkozólag tartatott meg okt. 17-én a városi közgyűlés, melyen a kiépítés iránt •vállalkozni akaró Dreifuss bankárék abbeli javaslata került napirendre, hogy elégedjék meg a város, egy Hajmáskér illetve Kádártárói Veszprémbe vezetendő szárnyvonallal, melyet a vállalat 50,000 frt költségtöbblet mellett kiépitni hajlandó Méltóztatnak tndui, hogy mi ezt az ajánlatot, mint a várost egyszerűen megöldt, elvetettük, ragaszkodtunk a város eddigi álláspontjához, melyet a megye közönsége is -két Ízben .legutóbb ápril 6-iki ünnepélyes kijelentésével is szankczionált, s azt mondtak: bár a város még most is több csapás súlya alatt nyög s bár számos elkerülketlen I uj intézmény már most leköti jövőbeli erejét — hogy kimutassak, miszerint e város jövőjéért minden legnagyobbáldozatra is kész vagyunk: ime megszavazunk a peaschra kért 50.000 frt helyett 150.000 forintot, rajta leszünk, hogy a megye is még újabb 80.000 írttal emelje föl 400.000 frtnyi subventiőját.... de egyetlen és elengedhetetlen főfeltételünk, hogy a 2 vasút fő és csatlakozó góczállomása Veszprém- városban legyen. Ezzel a határozattal szemben, mely e város minden anyagi erejét kimerítette, a megye e hó 23-ikán tartott ülésében, teljesen homlok- egyenest állást foglalt a székváros ellen, nemcsak, de két előbbi határozatát, nevezetesen az ápril 6-ikit teljes egészében desavouálta. Azzal a kortes fogással éltek némelyek, hogy a városra ráfogták, miszerint parcziális érdek politikát folytat s ezzel a megyei érdekekkel ellentétbe helyezvén magát, meg akarja akadályozni e vasutak kiépítését. E ráfogásokkal szemben, mélyen tisztelt Népgyülés, kötelességemnek tartottam a város reputatiója | érdekei védelmének őszintesége érdekében konstatálni, hogy nem a város helyezi magát érdekellentétbe a megyével, mert hiszen mi, a város, most is amaz állsponton vagyunk, mint elejétől mindig, azon az állásponton, melyet a megye is] ápril 6-iki kijelentésében határoz ati- lag magáévá tett. Hanem igen is, teljesen megfordítva áll a dolog. A megye most, e rendkívüli közgyűlésen, suba alatt két előbbi, már joghatályt szerzett határozatát kasz- j szálja 8 a megyének külön érdekeket imputálva, ezeket Veszprémvá- rossal helyezi ellentétbe. Konstatáltam ez odiózus megye- gyűlésen, tisztelt polgártársaim, azt is, hogy itt csak némi jóakaratra van szükség, a megye s a vállalkozók részéről | ekkor a vasútépítést, minden érdek (tisztes és igazságos kiegyenlítésével, akár azonnal meg is kezdhetjük. íme 330.000 frtnyi különbözet fedezéséről van szó, hogy Veszprém főállomássá legyen. A város már megszavazott 150.000 frtot a a megye is kész még újabb 80.000 frtot adni. Ez már 230.000 frt s igy csak 150 000 frt 1 hiány. Ha a vállalkozók kevesebb haszonnal megelégednének, ngy az a csekély összeg egy 8 milliós vállalatnál nem is érdemelhetne említést Kilenc/ kilométernyi pálya meg- hosszabbítás, oly rengeteg vállalatnál mint ez, hol különben a b ndget amugyis is rendkívül splendid van számitvá, nem jöhet komoly számításba. Ám ha igy nem hajlandók vállalkozni, akkor megszerezzük, m. t. polgárok, mi, a vasúti ooncessiót Én meg vagyok győződve — mondottam a megye gyűlésén — arról, hogyha én s nehány társam, a megye s város nevében, kezünkbe vesszük e vasutügyet, mi e csekély 150.000 forint különbözetet meg fogjuk tasarithatni, mert nem kívánunk az ügyből hasznot produkálni. És meg vagyok győződve, hogy Győr és Tolnamegyók az ö rózsvéuy jegyzésüket bizouyára szívesebben czedálják át reánk, immár az érdek- közösségben levő szomszéd törvény- hatóságra, mint azt magán embereknek megszavazták. És tessék elhinni, hogy mi I vasutat igy hamarább is épitnők ki, minden jogos igaz érdek teljes kiegyenlítésének, Veszprém város javára s jövője biztosítására. De, mélyen tisztelt Népgyülés, az én tiszta érvelésem mitsem használt. Leszavaztak; 67 bizottsági tagtáream süket füllel fogadta érveimet I csak 27-en álltak mellém. Megszavaztak 480,000 forintot úgy, hogy a vasút elkerülheti Veszprémet s mi csak egy sínpárt kapunk Kádárta felől, melyen után valami kávédaráló-forma masina fogja a székváros forgalmát közvetíteni’a fővonalnak. * -.ég Ugyanakkor az is hangoztatott azon a szomorú hírű megyegyülé- sen, hogy azzal, miszerint a megye újabb 80.000 frtot szavaz meg: nem vesz magára újabb terhet. Nos, tisztelt polgárok, én utána számítottam annak a furcsa számtételnek 8 elmondom, hogy áll az: Eddig úgy volt tervezve, hogy a megye a 400.000 frto* 32 év alatt 6% kamatokkal évenkint 24.000 írttal fogná törleszteni. Fizetett volna tehát a megye 32 év alatt 768.000 forintot. Most pedig a megye 480.000 forintot szavazott meg s ezt 50 év alatt akarja igy letörleszteni. Ez alatt az ötven év alatt ki fog fizetni 1 millió 200.000 forintot; tehát 432.000 forinttal többet, mint az előbbi terv szerint. S ezt a 432.000 forintot azért S fizessük mi, s a vármegye, hogy a vas- ■ útra s illetőleg a veszprémi főállo- K másra hiányzó 383.000 forintot az * engedményesek megtakarítsák! ; Hogy hol itt a rátió, a józan értelem : azt tiszta ész nem fogja kifnndálni soha ! S mégis, ók beszélnek megtakarításról s arról, hogy nem mi, de ők óvják meg a megye érdé- H keik Es nézzük, uraim, hogy aránylik itt a 3 érdekelt vármegye, Győr, Tolna és Veszprémmegye áldozat- készsége | Az is igen érdekes momentum. / Tolnában a vasút 62 kilométert, Győrben 26 kilométert, a mi Vesz- ■ prémmegyénkben pedig 97 kilométert tesz ki a pályahossz. Tolna H fizet 200.000 irtot, Györmegye 100 ezer frtot s igy e két megyében | egy-egy kilométerre 3200 frtnyi I átlag esik. Veszprémmegye pedig 1 a maga 97 kilométerére áldoz 480 ezer frtot, vagyis egy-egy kilométert 4900 frttal dotál, ami annyit tesz, hogy mi egy és félszer nagyobb áldozatot hozunk kilometerenkint s összesen erre a vasútra, mint a 2 szomszéd törvényhatóság. Hát pedig e megyék vezérférfiai is lelkiismeretes számítás alapján hozták meg megyéjük áldozatát, miként mi. Hát. honnan van az mégis, hogy mi ily aránylag óriási terhet vállalunk — s emellett a megye ősi székvárosát áldozatul hozzuk a biztos elsülycdésnek | De nézzük e rengeteg összeg fedezeti alapját, az útadó pénzerejét 1 Mikor az 1891. évi közmunka törvény meghozatott, a megye ennek rendelkezése szerint elkészítette az 1891 és 1892 évekre szóló budgeted Hivatalból akkor, a megyei egyenes állami adó 12%-ának, vagyis az egy millió forintot tevő államadónk után évi 120.000 frtnyi útadónak kivetése hozatott javaslatba. Ebben azonban a vasutak j subventiója nem foglaltatott benn. Ekkor én a javaslat számadatait behatóan áttanulmányoztam s a részletes tételek alapján ellenjavaslatot adtam be, melyben azt indítványoztam, hogy ne 12%, de csak 8% vetessék ki I ez is úgy, hogy e budgetben a győr-veszprémi és vesz- prém-dombóvári vasútra, évenkint törlesztendő 24,000 frtnyi összesen 48,000 frt is megtalálja fedezetét. Érveim akkor méltánylásra találtak. A megye elfogadta javaslatomat 1 boldogult Baross akkori miniszter ur is teljesen helybenhagyta E javaslatom igy 47°-val leszálli" tóttá a tervezett útadó terhet s a vasutak szubveneziójával együtt a megye már e két év alatt 128.000 frtot takarított meg. Számadataim igy az elmúlt 2 évben teljesen be- válltak agy, hogy az ösizes ut fan- tartási szükségletek teljesen fedeztettek a a vasutakra (miután még nem épülnek) a két évre szóló 24—24 összen 48 ezer frtnyi összeg is külön vasntalap ezimén, kezeltetik. Most aztán ismét újabb 2 évre kellvén az útadó-kivetési tervet elkészíteni, 8%-os útadó hozatott javaslatba azon kijelentéssél, hogy miután a vasúti subventióra szükséges kétévi 48.000 frt már úgy is
