Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-02-04 / 5. szám

rJg^S lief lé; ' sz )l I Bíj rI aJ a w Ve: Mf Vet, Máf 845? hatj Mii sén Má haj írás nelt két, kel; lék vég a kizárólagosság1 csak a szesznél tartatott meg, a bornál azonban mellóztetett, csupán látszólagos előny, mert a bormérők csak ngy élhetnek meg. ha szeszt is árulnak és igy a kizárólagos bérlők által ez utón arra kényszeríthetők, hogy a bort tölők vegyék, mivel ellenesetben boszut állanak rajtok az által, hogy a szeszt a saját kocsmáikban ol­csóbban árusítják. Helytelenítik, hogy a kizárólagos szeszitalmérési jogosultság érvénye sithetése nemcsak községenkint, ha nem négy megyében ezek egész te rületére engedélyeztetett. Helytelenítik, hogy a fogyasztás és italmérési adó községenként biztositása czéljából kötött azon szer zódések is, melyek érvénye az 1893 1894. évekre kihatna, már az 1892 év végén kártérítés nélkül megszűnt teknek tekintetnek. Helytelenittetik a sör- és szesz­termelési adó túlmagas volta. 1872- ben ugyanis 1.262,186 h’.iter sör termeltetett Magyarországon, inig 1891-ben a termelés már 644,988 hliterre apadt le. A szeszgyárak is lehetetlennek tartják üzemük foly­tatását és mivel a bortermelés az országban évről-évre apad, attól tartanak, hogy a sör és szeszgyárak üzem reduktiója esetén, Magyarorszá­gon a bor , sör- és szeszforgalom a minimumra apad és ennek káros következményeit úgy a kereskede­lem, mint a közönség meg fogja 8Ínyleni. Az uj törvény súlypontja a kizá­rólagos italmérési jogosultság korlá­tozására esik, olykép, hogy a borra és sörre vonatkozó jogosultságot a törvény megszüntette, a szpszitalmé- résnél azonban némi módosítások mellett még fenntartotta. E módo­sítások a következők 1 kir. kincstár jogosítva van, azonban csakis legfeljtbb 1895. évi deczember 31 -ig a szeszitalmérési jogot kizárólagos alapon biztosít­hatni azokban a nyílt községekben: a) melyekben legfólebb három korcsma létezik; b) melyekben | kipuhatolt szesz-l italmérési adó a megelőző évben biztosított adót meghaladó % része sem megváltás, sem bérbeadás ut­ján nem biztosítható; c) melyekben a község kívánja. A kizárólagos szeszitalmérési jo­gosultság bérlőjével kötendő szerző­désben, ennek engedményesei, illetve megbízottai által kimérendő közön­séges pálinka legmagasabb ára meg- határoztatik és a bérlő köteles mind­azoknak, kik a községben bor- és sörkimérésre engedélyt nyertek és szeszkiméréssel is kivánnak foglal­kozni, a szükséges szeszt (pálinkát) a szerződésszerű árnál 10%-al ol­csóbban kiszolgáltatni, mit ha nem teljesítene, a szeszmérók jogositvák az égetett szeszes italokat más be­szedési körből adófizetés, illetve a bérlő engedélye nélkül behozni; oly finomabb különleges pálinkanemüek pedig : cognac, likőrök stb., minőket a bérlő, [illetve engedményesei ki nem mérnek, más beszerzési kör­zetből az italmérési adó kétszeresé­nek lefizetése mellett hozhatók be. A bor- és söritaladók, valamint a szeszitalmérési adók bérlői jogosit­Veszprém, 1893. Veszprémi Független Hírlap. vák a lakosság számarányához ké­pest és pedig 5 —10,000 lakossal biró községekben két-, — 10,000­nél népesebb községekben három korcsmaengedélyezést igénybe venni. A kismértékben elárusitásra vo­natkozólag az uj törvény nem sokat változtat. Községekben, melyekben a kizárólagos italmérési jogosultság van bérbe adva, a bejegyzett ezégü anyag- és fűszerkereskedők a kis- I mértékben eladásra az engedélyt a pénzügyigazgatóságtól kapják, de a poharazás végett a bérlővel kell egyezkedni, ezt azonban csak az esetben gyakorolhatják, ha már a kismértékben elárusitásra a pénz- ügyigazgatóság engedélyét megsze­rezték. Kereskedők kimérésre is kaphat­nak engedélyt, de ezt áruüzletüktől elkülönített helyiségben kell gyako­roltok. A kereskedők által eláru­sítható bor, sör, szilvórium, likőr és szesz kismértékben eladásának módozatai az uj törvény áltál csak a szesz és égetett szeszes italokra uézve tartattak fenn. Szabad most már 40 illetve 60 krajczárnál olcsóbb bort is árulni és az üvegek visszaváltási árát tet­szés szerint megszabni. Ezek az uj törvény lényegesebb intézkedései, melyekre midón rámu­tatunk, tuda'juk lapunk olvasóival, hogy a „-Magyar Kereskedők Lapja“ (Budapest, Kerepesi-ut 32.) a most is szövevényes regále törvény körül felmerülő kérdésekben szívesen ád útmutatást és tanácsot a lapban vagy kívánatra levélben. között ismét heti uj io járlatot rend­szeresítettek e két fürdő élénkítésére, — hogy továbbá az áruközlekedést egyrészt könyüvé, gyorssá (a gőz­hajót tarifiájában nem incommodá- lólag) rendszeresítették Boglár—Fü- löp közt, uszályhajó behozása által s végre a gyermekek viteldija. ked­vezményes árakra szállíttatott le I oly intézkedések, melyek mind a 3 vár- megye, úgy az összes parti érde­keltség elismerésével kell, hogy ta­lálkozzanak. Midőn ennek a nyílt elismerésnek közönségünk nevében im hangot ad­nánk, teljes szövegében ideigtatjuk a hírlapunkhoz intézett nagyérdekü levelet, amely így hangzik; A Balatootavi Gőzbajózási Társaság a közönségért. Veszprém, febr. 4. Pár hó előtt, hosszabb czikksoro- zatban fejtettük ki nézeteinket, a Balatontavi Gőzhajózási Társaság, megváltoztatandó munka- s menet­rendé iránt. Mielőtt czikksorozatunk conclusi- ojaként a szükséges változtatások iránti nyilt indítványainkat megtevők : hirlapunk szerkesztője köratat tett a Balaton összes partjain s az illető parti fürdőtelepek, úgy a | érdekelt vármegye főtényezőivel vál­tott eszmecserét aziránt, mint le­hetne a Gőzhajózási Társaság mai erejével s lehető menetrendi idő­keretében belül, a budget nagyobb megterheltetése nélkül, oly előnyös változtatásokat tenni, melyek egy­részt a vizi forgalmat gyorsabbá, másrészt élénkebbé tennék. Tanulmányutunk végén, hirlapunk utján közvetítettük inditványainnkat a Gőzhajózási Társasággal s mint örömmel jelezhetjük s a hozzánk a Társaság részéről intézett alábbi levél konstatálja — indítványainkat a Társaság minden pontjában ma­gáévá tette. A legnagyobb vívmány mindenesetre a keneseiek s keszthelyieké. Ezek direkt (ugyan­aznap visszatérőleg) eddig nem utaz­hattak sehová a Balaton partjaira. Most úgy a keszthelyiek, mint a keneseiek hetenkint 2 napon át direkt oda és vissza közlekedhetnek a Balaton egyébb fürdőire. Hogy a siófoki uj telep és Füred fogadja, féltékenységemben méltatlan so­rokkal illettem; elhatároztam, hogy tá­vozom a kastélyból és menekülök a kö­réből, mert azt gondoltam, hogy dőre ábrándokat kergetek, mik ngy sem va­lósulhatnak meg. Kitéptem aztán azokat, hogy magam se tudjam meg egykor, hogy ilyen csnnya érzelem fakasztott olyan gonosz szavakat az ajkaimról. Ugye megbocsát érte ? — Egyetlen szerelmem, hát még ké- telkedhetel ?... És az asszony olyan tekintetet vetett a doktorra, hogy annak a szive csaknem felnjongott a boldogságában. — Most pedig menjünk és nézzük meg a gyermekünket — teszi hozzá Piroska a nevelő karjába fűzve a kezét. — Tu­dod, mit fog a világ reánk mondani, Brnnó ? — Mit Piroska ? — Hogy nagyon szép pár lett belő­lünk és látva boldogságunkat, elnémnl a rossz szó. — Hanem nem volt szükség a gyer­mekek elébe lemenni, mert Zoltán épen most hallván meg, hogy a nevelője visz- szaérkezett, ott hagyva barátait, öröm­mel szaladt fel a lépcsőn és ugrott a nevelője karjaiba, ki szeretettel csókolta össze vissza annak kipirult arczát. — Hanem Piroska, azt ki kötöm, — mondja a doktor vidáman, — hogy meg­maradok továbbra is Zoltán nevelőjének. — Csakhogy megjött, doktor bácsi 1 — ujjongott a gyermek és rai sál simult a nevelőjéhez. Gróf Pálmay, mikor másodszor eljött a feleletért, egész részleteiben megtudta a valót. Nem haragudott, hiszen a dol­gon változtatni nem lehet. Az ő sorsa — mint monda, — olyan, hogy kényte­csakugyan len oroszlánoki a vadászui. És elutazott újra Afrikába. A főispán, mikor megtudta, hogy Pi­roska a doktorhoz megy nőül, dühöngött és átkozta a jött-ment koldusát, ki el­rabolta előle a boldogságot. Aztán ké­sőbb ő is belenyugodott a változtatha- tatlanba és — megmaradt az özvegy asszony, most Villamoeiné jő barátjának. Igaz, hogy a nővére, a húga nagyon szenvedett a „méltatlan mellőztetés mi­att“ de az is csakhamar megvigasztalő- dott egy miniszteri titkár vonzalmában. Az esküvő szép csendben ment végbe és leírhatatlan nagy boldogság lett osz­tályrészük azoknak, kik annyira szerették egymást. Villamosiné bálványozza a meny- jét és unokájaként imádja a kis Zoltánt, ki napről-napra okosodik és nő. A városban sokat beszéltek az esküvő felől és egyesek, kik eleve azt állították, hogy „Isbz valami a dologból...“ most nem szűntek meg arra hivatkozni, hogy „lám rég megmondtuk !.. .* Oe alapjá­ban véve, ki törődnék a fecsegések keL A boldogok egymás szerelmében találják fel a földi üdvöt és leszakítják az idő múló virágát, mert a sorsuk az, hogy letépjék. Piroska férje határtalan szerelmében keres* kárpótlást az előbbi évek sanyarú napjaiért és Brúnó, meg fia vonzalmát érezve, verőfényesnek, tündöklőnek látja a világot.. Ez ismét csak a boldogok kiváltsága. Narancsai Lina, a fess főszolgabiróné sokáig haragudott a nevelőre, ki mé­lyebben érdekelte a csinos asszonyt, sem­mint gondoljuk. Aztán, — aztán meg­elégedett azzal, hogy távolról szemlélte a volt nevelő határtalan boldogságát és egy kis irigységet érzett mindössze, mi néha jól áll a szép asszonyoknak. Felhívás Magyarország néptanítóihoz. A magyarországi tisztviselők, ta­nárok és tanítók anyagi helyzetének javítása érdekében országszerte nagy mozgalom indult meg. Egymást érik a gyűlések, a petíciók s majnem mindenütt nagyfokú elkeseredés ta­pasztalható. Mi néptanítók kezdet­tük meg a mozgalmat, nem most, nem is a legközelebb múlt években, hanem már két évtizeddel ezelőtt; mert mi éreztük és érezzük legjob­ban az élet terhét s tapasztaljuk, hogy velünk, anyagi helyzetünkkel — legtöbb helyen — sem a köz­ségek, sem a hitfelekezetek nem tö­rődnek. A legmostohábban bánik velünk az állam kormánya is. El­viselhetetlenné vált anyagi helyze­tünk javítása érdekében sokat ta­nácskoztunk egyesületi, tantestületi, sőt egyetemes gyűléseinken is ; fel­tártuk sebeinket szaklapjainkban, nem ritkán a napisajtóban is. Si­kert eddigelé — fájdalom — nem arathattunk. A tanítói nyugdíj kérdés már meg van oldva ; — törvény alkottatott 1891-ben, mely az előbbihez képest némi javulást is mutat; de nem le­hetünk azzal sem megelégedve, fó- kép öregebb kartársaink nem. Vár­nunk, reménykednünk kell ismét, legalább tiz évig, hogy akkor talán majd inkább fogja méltányolni a törvényhozó testület a nemzetnevelő néptanítók munkáját és érdemeit. Jelenleg a községi és hitfeleke­zeti tanítók és tanítónők fizetései­nek rendezéséről szóló törvényja­vaslat foglalkoztat, mondhatnék — nyugtalanít bennünket. Máraz 1890-ben tartott IV. egye­temes tanitógyülésen tárgyaltuk e kérdést. Azóta a „Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága“ vette Tek. Kompolthy Tivadar szer­kesztő urnák, Veszprém. Van szerencsénk értesíteni, hogy az 1893. évi menetrendünket már el­készítettük és azt a három érdekelt megyének tádomásvétel végett meg is küldöttük. I V: i-v A közönség és hatóságok kívá­nalmainak megfelelőleg tavalyi me­netrendünket részben módosítottuk, remélve, hogy ezáltal az élénkebb for­galomhoz támasztott minden igényt kielégítenünk sikerült. A változások a következők: 1. ) Hajónk pénteken éjjel még Kenesére is megy, mi által az ottani közönségnek lehetővé van téve, hogy az említett napon Bfűredre menjen és onnan aznap még haza­térhessen, továbbá hogy szombaton az egész Balaton hosszában Keszt­helyig (érkezés 11 óra 57 perczkor d. e.) utazhasson. 2. ) A »kirándulási járatok «-at si-, került akként rendeznünk, hogy va­sárnap és hétfőn Keszthelyről Bala- tonfiiredre, illetve Siófokra és még aznap este vissza Keszthelyre lehet utazni, mig szombaton és kedden ugyané kényelemben a siófokiak, illetve balatonfürediek és almádiak fognak részesülni. 3. ) Kapcsolattal ezen újítással Sió­fok és Balatonfüred között a jára­tokat öttel, illetőleg oda-vissza he-, tenkint tiz járattal szaporítottuk, mi által a Siófokon megnyitandó uj für­dőtelep látogatóinak Balatonfüred hényelmesebb megtekintése válik le­hetővé. 4. ) Boglár és Révfülöp között a járatokat kora tavaszszal, mihelyt a Balaton jege elzajlott, azonnal meg-' kezdjük. 5. ) Zalavármegye kívánságára Bog­lár —Révfülöp között uszályvontatást rendezünk be, mely czélból uj és erős uszály építését határoztuk el. 6. ) Úgy az I., mint a II. osztály­ban utazó gyermekek részére kad- vezményes áru viteldijakat engedé­lyeztünk. Kérve stb. stb. tisztelettel: A bala­tontavi gőzhajózási részvény-társaság. kezébe az ügyet s bőven kifejtett emlékiratban kérte a vallás és köz- oktatásügyi miniszter urat, valamint a magas képviselőházat is, a nép­tanítókról Iééudó méltányosabb gon­doskodásra. Az erre vonatkozó tör­vényjavaslatnak majdnem minden szakaszára nézve kifejtette s meg­győző érvekkel indokolta a hazai tanítóság kérelmét s a fizetések mi­nimumát 600 írtban kérte törvény- hozásilag megállapítani. A képviselőház közoktatási bizott­sága már tárgyalta a törvényjavas­latot s vele kapcsolatban a tanítók­nak az országgyűléshez intézett fo­lyamodványait is. Keserűen kellett tapasztalnunk, hogy a tisztelt bi­zottság mostohán, mondhatni ke­gyetlenül bánt el velünk. Úgyszól­ván semmit sem vett figyelembe ép oly méltányos, mint igazságos és jogos kérelmeinkből. A tanítók fizetésének miuimumát 300 írtban javasolja megállapítani, amennyiben már az 1868-ban alkotott népokta­tási törvény is megállapította azt. Tehát 25 év múlva is egy lépéssel sem tartja előbbre viendőnek a nép­tanítók ügyét I javítandónak azok anyagi helyzetét. Nem veszik figyelembe, hogy a most érvényben levő törvénynek ezelőtt 25 évvel történt megalko­tása óta mennyire változtak Ma­gyarországon a megélhetési viszo nyok s mennyivel több igényt tá­masztanak jelenleg a néptanítók működéséhez, mint akkor! Legalább négy középtanodai osztály elvégzése kívántatik most attól, ki a tanító­képző intézetbe akar felvétetni, s a képezdei tanfolyam is kettőről négyre emeltetett. A tanítói fizetést azon­ban hagyják a régi szánalmas ősz- szegben. Még -arra sem tartják a néptanítót érdemesnek, hogy annyi fizetése legyen, mint amennyit a hi­vatalszolgának biztosit a törvény. Nem egyedül a fizetés csekély­sége, nem csupán a megélhetés nyo­morúságos volla az, a mi bennün­ket keserít, hanem | népnevelői, néptanítói állásnak kicsinylése, me­lyet még az állam kormánya is ta­núsít az által, hogy a cselédek, szolgák fizetésével egyenlősiti a ta­nítók fizetését, sőt még azon is alul hagyja; oly csekély az, hogy e miatt a tanítókat még a rang­osztályba sem lehetett besorozni. Meggyalázásá ez a tanítói állásnak, melyről pedig azt mondotta Kossuth, hogy „nyomában virány kél„; Jókai pedig „Magyarország újból való meghódítását a néptanítóktól várja.“ Ha ilyen fontos missiót teljesít a magyar néptanító, miért nem be­csülik érdeme szerint azok, akik első sorban vannak hivatva arra, hogy anyagi helyzetén is segítse­nek. Magyarország ezredéves fenn­állásának megüuneplése a néptaní­tókét régi szánalmas helyzetükben találja. Mi lesz ebből, ha igy bánnak ve­lünk, a nemzet reményeinek neve­lőivel I Általános lehangoltság, tes- pedés a tanitói munkásságban és elkeseredés. Okvetetlenül be fog következni a tanitó-hiány, mit a képző-iutézetek már most is tapasz­talnak. Félő, hogy a nyomorúságra, örökös tengödésre kárhoztatott „nép­nevelő“ a szocziálisták, anarchisták táborához szegődik s annak a kár­hoztatandó eszmének lesz apostolává. Isten óvja meg ettől a magyar ha­zát és nemzetet! Szeretett pályatársaink ! Ha soha nem értett volna is egyet e haza tanítósága, most tömörülnie kell s egyetértő szent akarattal, buzgósággal és lelkesedéssel fogni a munkához minden tanítónak, hogy az ismeretes javaslat jelen alakjá­ban törvénynyé ne váljék. Amint lelkiismeretes buzgósággal iparkod­tunk eddig és törekszünk jövőben is teljesíteni szeretett hazánk iránt tartozó honfiúi kötelességeinket az iskola falain belül, ép úgy köteles­ségünk arról is gondoskodni, hogy a tanitói hivatal ne sülyedjen még a szolgai állásnál is alább. Törtünk, szenvedtünk a jobbjövő reményében 25 éven át; a mi tü­relmünk azonban eddigelé nem ter­mett rózsát, I ha ölhetett kézzel várjuk a történendőket-, a néptaní­tói állás még sokáig olyan lesz, „melyen ember és marhasereg gázol.“ Ennek rneggátlása czéljából szálljon síkra minden néptanító, tegye meg kötelességét magáért, társaiért. Ne legyen országgyűlési képviselő, akit választókerületének tanitói fel nem keresnének szóval és Írásban, arra kérvén, hogy a tanitói fizetések rendezése tárgyában a képviselőház elé terjesztendő törvényjavaslatot jelen alakjában el ne fogadja; ha­nem emelje fel szavát a hazai taní­tóknak a képviselöházhoz benyúj­tott folyamodványai érdekében s követelje : hogy a fizetési minimum __ az iskola jellegére, tekintet nél­kül — tisztességes lakáson vagy megfelelő lakbéren felül, 600 forint­ban állapíttassák meg ; az ötödéves pótlék is minden tanítónak — vég­leges alkalmaztatása napjától szá­mított 5—5 évenkint — megadas­sák ; bármi más czimen eddig élve­zett pótlék az ötödéves korpótlékba be ue számíttassák ; törekedjék arra, hogy a tanitói fizetésbe a földbirtok tiszta „jövedelme“ helyett a föld­birtok pénzbeli értékének törvényes kamatai számíttassanak be ; szűnjék meg a terménybeli járandóság, mint tanitói fizetés ; ez csak készpénzből, a földérték törvényes kamatából és tüzelőanyag-járandóságból álljon. — Kivánjuk továbbá, hogy az önálló- lag és személyes felelősség me'lett vezetett osztályok rendes tauitóval töltessenek be; a segédtanítók fize­tése — természetben kiszolgáltat­ható lakáson avagy lakbéren felül — 400 forintban állapíttassák meg ; ahol a tanítók kántori hitoktatói, ismétlő iskolai teendőket is végez­nek, ezért kölcsönösen megállapított külön díjazásban részesüljenek. E ze k a tanítóság főbb óhajtásai, miket törvényerőre kíván emelni. Nem oly igények ezek, amelyek némi áldozattal kielégíthetők nem volnának. Bizonyára minden képvi­selő, a hazának minden igaz pol­gára be fogja látni, hogy a népt.a- nitók anyagi helyzetének javítására hozott áldozat a nemzet zöme mű­velődését teszi erőteljesebbé. Az erőteljesebb népmüvelödés nyomán terem a nemzet igazi vagyonosodása. A nemzetélet körében tudatlanság és vagyonosság : egymást kizáró két fogalom. A nemzetzöm művelődése érdekében hozott minden fillérnyi áldozat egy-egy csira, mely gyöke­ret ver, szárba megy s százszoros magot hozó „arany“-kalászt hajt. Testvéri szeretettel fordulunk azért minden pályatársunkhoz, az állami, községi és felekezeti iskolákban mű­ködőkhöz egyaránt: tartsanak közös értekezleteket, foglalják írásba a hazai tanítóság jogos és mindenek fölött méltányos kérelmét, adják azt át — amennyire lehetséges — sze­mélyesen országgyűlési képviselőik­nek és nyerjék meg, hogy igaz ügyünknek lelkes szószólója legyen majd a törvényhozó testületben. Még nem késő, hogy a tanító­egyesületek és testületek — akik eddig nem tették — az országgyű­léshez is folyamodjanak. Akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy már jelenleg is nagyobb fize­tést élveznek a kért minimumnál, szintén szálljának síkra kartársain­kért, akiknek helyzete elviselhetet­len s szégyene hazai állapotainknak. A fő- és székváros lelkes tanítósá­gának példáját kövessék ebben vidéki kartársaink is. Ha se­rények, kitartók leszünk a munká­ban és egyetértünk, a kivánt győ­zelem el nem maradhat. Úgy engedje a magyarok jóságos Istene ! Kartársi és hazafiui üdvözlettel vagyunk Budapesten, 1893. jan. 28. A „Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága“ nevében : Koncsek Lajos, Lakits Vendéi, titkár. elnök. Diákjaink concert-bálja. (Saját tudósítónktól.) Veszprém, febr. 5 A helybeli róni. kath. főgymnasiuai ifjúsága a múlt hó, január 31-én tartotta meg nagysikerű hangversenyét a vár­megyeház nagytermében. E hangverseny iránt már eleve is. roppant nagy érdek­lődés mutatkozott. A terem csaknem kicsinek bizonyult, alig tudta magába fogadui a város intel­ligens közönségét. A számozott székek mind elfoglalva, a karzat tömve ; mind az óriási érdeklő­dést mutatta, melyet az ifjak hangverse­nye iránt tanúsított. És az előadott Prog­ramm meg is érdemelte ezt a nagy ér­deklődést, mert a mellett, hogy változa­tos volt, egyúttal a szereplőknek dicsé­retére legyen mondva, minden tekintet­ben igen sikerült volt. Minden szám után elementáris erővel zúgott fel a taps, mely csak élénk buz­dításul szolgálhat a jövőre nézve. A Prog­ramm egyébként ez volt: 1. ) Les silphes des Bois* Aschertől. Zongorán, finom játéka és a hatásos ré­szek kellő pointirozása mellett ügyesen adta elő Könczöl József Vili* oszt. ta­nuló. 2. ) A rombadölt templom. Grelltől. A főgymuábiumi énekkar Laczkő tauár gon­dos tanítása mellett adta elő. Nagyon tetszett. Laczkó tanár úgy zene, mint az énekkar többi számával csak azt bi­zonyította be, hogy nagyon ügyesen ve­zeti az énekkart. Gratulálunk neki őszin­tén. 3. ) Fauszt. Alardtól. Hegedűn jgeQ szép technikával és meglepő készült­séggel játszotta Scherer Gyula, mig zon­gorán kísértő Könczöl Jézsef. 4. ) Népdalok. HubirltflI. Összevágó gondos előadás mellett adta elő az ének­kar. 5. ) Rondoletto original. Remusattől. Fuvolán játszotta Cholnoky Ferencz Vili' oszt. tanuld, zongorán kísérte Jánosi Jé-' Z8ef VII. oszt. tanúié Mindkettő biztos játékával megérdemelt tapsokat aratott. 6. ) Éljen c«érdé«. Riedly Kohntdl’ Hegedűn a tőle már megszokott virtu- szitással játszot'a Scherer Gyula, zongo­rán kis'rte Könczöl Jézsef. A nagy tap«, vihar után ráadásul Körmendy Jézsef pompás szerzeményét: Bus magyarját játszották el bravúrral. 7. ) Halra fal! Induld Abbtdl. Igazán kitűnő ensemble mellett, finom müan- szirozással adta elő az énnekkar Laczkd gondos be'anitása és ügyes vezénylete mellett. Utánna kezdetét vette a táncz, nagy animdval, óriási lelkesedéssel. A nagy terem igazán szűknek bizonyult most. A táncz reggeli 6 érakor ért véget. Első négyest mintegy 100 pár tánczolta. Ne- veket nem említünk, ráérnek kicsinyeink a hírlapi hivalkodásra majd az első ko- moly bál után. . . . A tiszta jövedelem a segalyző egye- sülét javára mintegy 360 frtot tesz ki. Szombat, febr. 4. Millenium és a vidék. A honalapitás ezredéves forduló­jához rohamosan közeledünk. Immár alig néhány óv választ el tőle. Si­etni kell, nehogy készületleuül ta­lálja ez ünnepi időpont a nemzetet, és nehogy nyomtalanul elsuhanjon ez az emlékezetes ünnep. Nagy ünnepnek kell az időfordu­lónak lennie, s éppen nem szabad • a shablonszerüleg rendezett tizen­két ted-jellegü és rangú ünnepségek sorába lesülyeduie. A nagy magyar nemzet kegyele- “ tének kell ez alkalomból örökké im­pozáns kifejezésre jutnia. As erő meg van kossá, as idő asonban egyre kevesbedik. Sehol nem kötelező annyira sür­gető szó, miut e téren, hol lehe­tetlen elhallgatni, hogy alig történt valami az ezredéves ünnep megörö­kítése czéljából s hogy ami történt is, csak részben válik be. {Lehetetlen nem aggódnunk amiatt, hogy ünne­pünk nem Ieend eléggé méltóságos az eszméhez: a honalapitás emlé­kéhez. Két főcsoportra szakad az em­lékünnepély tervezete. Az egyik csoport élén Lukács mi­niszter áll, aki geniálitásának min­den izével éjt-napot egybeolvasztva fáradozik a kiállítás létrejöttén, mi­nisztertársai és a társminisztériumok fáradhatja» támogatása mellett. Ha csak emberileg legyőzhetlen akadá­lyok nem gátolják meg tervei meg- v valósulását, a nagy magyar nemzet múltbeli nagyságát s jelenkori élet­erőinek hatalmas góczpontját fog­ják feltüntetni Lukács tervei. A másik csoport látképe kevésbé impozáns. Tömérdek, de méltóságos vonás nélküli tervhalmaz e csoport­nak az anyaga. El a Pantheontól az Árpád-szobrokig s a puszta­szeri ünnepélytervektöl a ponyva­irodalmi termékekig, melyek sokféle alakban lennének hivatva a hazát alapitó és fenntartó ősök emlékét népszerűsíteni, egyetlen egy oly ter­vet sem tartalmaz e csoport, mely a kegyelet mesgyéit ne tiporná, vagy a komikum csiráit magában ne hordaná. Ephemeréletü, naiv, grotesk ter­vezetek jutnak naponként íölsziure, a sajtóban, önálló röpiratokban és az e czélból tartott értekezleteken. A ftíükölt ideáknak, avagy végleges megállapodások vezércsillagainak fel­tűnését azonban hasztalan várjuk! Egyre késnek ? Társadalom és irodalom egyaránt érzi, hogy az állam által rendezett kiállításhoz hasonlólag s azt kiegé- szitőleg, kellene valamely impozáns és maradandó alkotás által emléke­zetessé tenni a nagy nemzeti ünne­pet: de nem tud az alkotás eszmé­jének föltalálásához jutni sem a társadalom, sem az írói világ! Késő ugyan, de még mindig elég korán volna, helyre hozni a mulasz­tást egy rövidlejáratu országos pá­lyázattal, mely pályázat hivatva lenne azt jutalmazni, aki as adott idő keretein bélül kivihető legjobb esz- mét nyújtja a magyar nemzet milleni- umának emlékezetessé tételére ! Es ebben meg volna téve a leg­első lépés, a millenium eddigi kere­téből kifeledett nagy tényező, a vi­déki sajtó és vidéki szellemi intelligentia érdeklődésének felébresztésére. Ez elem nélkül nem méltóságos és nem nemzeti a millenium ünnepe. És ez elemnek nem vendégképpen kell megjelennie a már elkészített ünnepségnél, hanem részt kell an-

Next

/
Oldalképek
Tartalom