Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-02-04 / 5. szám
rJg^S lief lé; ' sz )l I Bíj rI aJ a w Ve: Mf Vet, Máf 845? hatj Mii sén Má haj írás nelt két, kel; lék vég a kizárólagosság1 csak a szesznél tartatott meg, a bornál azonban mellóztetett, csupán látszólagos előny, mert a bormérők csak ngy élhetnek meg. ha szeszt is árulnak és igy a kizárólagos bérlők által ez utón arra kényszeríthetők, hogy a bort tölők vegyék, mivel ellenesetben boszut állanak rajtok az által, hogy a szeszt a saját kocsmáikban olcsóbban árusítják. Helytelenítik, hogy a kizárólagos szeszitalmérési jogosultság érvénye sithetése nemcsak községenkint, ha nem négy megyében ezek egész te rületére engedélyeztetett. Helytelenítik, hogy a fogyasztás és italmérési adó községenként biztositása czéljából kötött azon szer zódések is, melyek érvénye az 1893 1894. évekre kihatna, már az 1892 év végén kártérítés nélkül megszűnt teknek tekintetnek. Helytelenittetik a sör- és szesztermelési adó túlmagas volta. 1872- ben ugyanis 1.262,186 h’.iter sör termeltetett Magyarországon, inig 1891-ben a termelés már 644,988 hliterre apadt le. A szeszgyárak is lehetetlennek tartják üzemük folytatását és mivel a bortermelés az országban évről-évre apad, attól tartanak, hogy a sör és szeszgyárak üzem reduktiója esetén, Magyarországon a bor , sör- és szeszforgalom a minimumra apad és ennek káros következményeit úgy a kereskedelem, mint a közönség meg fogja 8Ínyleni. Az uj törvény súlypontja a kizárólagos italmérési jogosultság korlátozására esik, olykép, hogy a borra és sörre vonatkozó jogosultságot a törvény megszüntette, a szpszitalmé- résnél azonban némi módosítások mellett még fenntartotta. E módosítások a következők 1 kir. kincstár jogosítva van, azonban csakis legfeljtbb 1895. évi deczember 31 -ig a szeszitalmérési jogot kizárólagos alapon biztosíthatni azokban a nyílt községekben: a) melyekben legfólebb három korcsma létezik; b) melyekben | kipuhatolt szesz-l italmérési adó a megelőző évben biztosított adót meghaladó % része sem megváltás, sem bérbeadás utján nem biztosítható; c) melyekben a község kívánja. A kizárólagos szeszitalmérési jogosultság bérlőjével kötendő szerződésben, ennek engedményesei, illetve megbízottai által kimérendő közönséges pálinka legmagasabb ára meg- határoztatik és a bérlő köteles mindazoknak, kik a községben bor- és sörkimérésre engedélyt nyertek és szeszkiméréssel is kivánnak foglalkozni, a szükséges szeszt (pálinkát) a szerződésszerű árnál 10%-al olcsóbban kiszolgáltatni, mit ha nem teljesítene, a szeszmérók jogositvák az égetett szeszes italokat más beszedési körből adófizetés, illetve a bérlő engedélye nélkül behozni; oly finomabb különleges pálinkanemüek pedig : cognac, likőrök stb., minőket a bérlő, [illetve engedményesei ki nem mérnek, más beszerzési körzetből az italmérési adó kétszeresének lefizetése mellett hozhatók be. A bor- és söritaladók, valamint a szeszitalmérési adók bérlői jogositVeszprém, 1893. Veszprémi Független Hírlap. vák a lakosság számarányához képest és pedig 5 —10,000 lakossal biró községekben két-, — 10,000nél népesebb községekben három korcsmaengedélyezést igénybe venni. A kismértékben elárusitásra vonatkozólag az uj törvény nem sokat változtat. Községekben, melyekben a kizárólagos italmérési jogosultság van bérbe adva, a bejegyzett ezégü anyag- és fűszerkereskedők a kis- I mértékben eladásra az engedélyt a pénzügyigazgatóságtól kapják, de a poharazás végett a bérlővel kell egyezkedni, ezt azonban csak az esetben gyakorolhatják, ha már a kismértékben elárusitásra a pénz- ügyigazgatóság engedélyét megszerezték. Kereskedők kimérésre is kaphatnak engedélyt, de ezt áruüzletüktől elkülönített helyiségben kell gyakoroltok. A kereskedők által elárusítható bor, sör, szilvórium, likőr és szesz kismértékben eladásának módozatai az uj törvény áltál csak a szesz és égetett szeszes italokra uézve tartattak fenn. Szabad most már 40 illetve 60 krajczárnál olcsóbb bort is árulni és az üvegek visszaváltási árát tetszés szerint megszabni. Ezek az uj törvény lényegesebb intézkedései, melyekre midón rámutatunk, tuda'juk lapunk olvasóival, hogy a „-Magyar Kereskedők Lapja“ (Budapest, Kerepesi-ut 32.) a most is szövevényes regále törvény körül felmerülő kérdésekben szívesen ád útmutatást és tanácsot a lapban vagy kívánatra levélben. között ismét heti uj io járlatot rendszeresítettek e két fürdő élénkítésére, — hogy továbbá az áruközlekedést egyrészt könyüvé, gyorssá (a gőzhajót tarifiájában nem incommodá- lólag) rendszeresítették Boglár—Fü- löp közt, uszályhajó behozása által s végre a gyermekek viteldija. kedvezményes árakra szállíttatott le I oly intézkedések, melyek mind a 3 vár- megye, úgy az összes parti érdekeltség elismerésével kell, hogy találkozzanak. Midőn ennek a nyílt elismerésnek közönségünk nevében im hangot adnánk, teljes szövegében ideigtatjuk a hírlapunkhoz intézett nagyérdekü levelet, amely így hangzik; A Balatootavi Gőzbajózási Társaság a közönségért. Veszprém, febr. 4. Pár hó előtt, hosszabb czikksoro- zatban fejtettük ki nézeteinket, a Balatontavi Gőzhajózási Társaság, megváltoztatandó munka- s menetrendé iránt. Mielőtt czikksorozatunk conclusi- ojaként a szükséges változtatások iránti nyilt indítványainkat megtevők : hirlapunk szerkesztője köratat tett a Balaton összes partjain s az illető parti fürdőtelepek, úgy a | érdekelt vármegye főtényezőivel váltott eszmecserét aziránt, mint lehetne a Gőzhajózási Társaság mai erejével s lehető menetrendi időkeretében belül, a budget nagyobb megterheltetése nélkül, oly előnyös változtatásokat tenni, melyek egyrészt a vizi forgalmat gyorsabbá, másrészt élénkebbé tennék. Tanulmányutunk végén, hirlapunk utján közvetítettük inditványainnkat a Gőzhajózási Társasággal s mint örömmel jelezhetjük s a hozzánk a Társaság részéről intézett alábbi levél konstatálja — indítványainkat a Társaság minden pontjában magáévá tette. A legnagyobb vívmány mindenesetre a keneseiek s keszthelyieké. Ezek direkt (ugyanaznap visszatérőleg) eddig nem utazhattak sehová a Balaton partjaira. Most úgy a keszthelyiek, mint a keneseiek hetenkint 2 napon át direkt oda és vissza közlekedhetnek a Balaton egyébb fürdőire. Hogy a siófoki uj telep és Füred fogadja, féltékenységemben méltatlan sorokkal illettem; elhatároztam, hogy távozom a kastélyból és menekülök a köréből, mert azt gondoltam, hogy dőre ábrándokat kergetek, mik ngy sem valósulhatnak meg. Kitéptem aztán azokat, hogy magam se tudjam meg egykor, hogy ilyen csnnya érzelem fakasztott olyan gonosz szavakat az ajkaimról. Ugye megbocsát érte ? — Egyetlen szerelmem, hát még ké- telkedhetel ?... És az asszony olyan tekintetet vetett a doktorra, hogy annak a szive csaknem felnjongott a boldogságában. — Most pedig menjünk és nézzük meg a gyermekünket — teszi hozzá Piroska a nevelő karjába fűzve a kezét. — Tudod, mit fog a világ reánk mondani, Brnnó ? — Mit Piroska ? — Hogy nagyon szép pár lett belőlünk és látva boldogságunkat, elnémnl a rossz szó. — Hanem nem volt szükség a gyermekek elébe lemenni, mert Zoltán épen most hallván meg, hogy a nevelője visz- szaérkezett, ott hagyva barátait, örömmel szaladt fel a lépcsőn és ugrott a nevelője karjaiba, ki szeretettel csókolta össze vissza annak kipirult arczát. — Hanem Piroska, azt ki kötöm, — mondja a doktor vidáman, — hogy megmaradok továbbra is Zoltán nevelőjének. — Csakhogy megjött, doktor bácsi 1 — ujjongott a gyermek és rai sál simult a nevelőjéhez. Gróf Pálmay, mikor másodszor eljött a feleletért, egész részleteiben megtudta a valót. Nem haragudott, hiszen a dolgon változtatni nem lehet. Az ő sorsa — mint monda, — olyan, hogy kénytecsakugyan len oroszlánoki a vadászui. És elutazott újra Afrikába. A főispán, mikor megtudta, hogy Piroska a doktorhoz megy nőül, dühöngött és átkozta a jött-ment koldusát, ki elrabolta előle a boldogságot. Aztán később ő is belenyugodott a változtatha- tatlanba és — megmaradt az özvegy asszony, most Villamoeiné jő barátjának. Igaz, hogy a nővére, a húga nagyon szenvedett a „méltatlan mellőztetés miatt“ de az is csakhamar megvigasztalő- dott egy miniszteri titkár vonzalmában. Az esküvő szép csendben ment végbe és leírhatatlan nagy boldogság lett osztályrészük azoknak, kik annyira szerették egymást. Villamosiné bálványozza a meny- jét és unokájaként imádja a kis Zoltánt, ki napről-napra okosodik és nő. A városban sokat beszéltek az esküvő felől és egyesek, kik eleve azt állították, hogy „Isbz valami a dologból...“ most nem szűntek meg arra hivatkozni, hogy „lám rég megmondtuk !.. .* Oe alapjában véve, ki törődnék a fecsegések keL A boldogok egymás szerelmében találják fel a földi üdvöt és leszakítják az idő múló virágát, mert a sorsuk az, hogy letépjék. Piroska férje határtalan szerelmében keres* kárpótlást az előbbi évek sanyarú napjaiért és Brúnó, meg fia vonzalmát érezve, verőfényesnek, tündöklőnek látja a világot.. Ez ismét csak a boldogok kiváltsága. Narancsai Lina, a fess főszolgabiróné sokáig haragudott a nevelőre, ki mélyebben érdekelte a csinos asszonyt, semmint gondoljuk. Aztán, — aztán megelégedett azzal, hogy távolról szemlélte a volt nevelő határtalan boldogságát és egy kis irigységet érzett mindössze, mi néha jól áll a szép asszonyoknak. Felhívás Magyarország néptanítóihoz. A magyarországi tisztviselők, tanárok és tanítók anyagi helyzetének javítása érdekében országszerte nagy mozgalom indult meg. Egymást érik a gyűlések, a petíciók s majnem mindenütt nagyfokú elkeseredés tapasztalható. Mi néptanítók kezdettük meg a mozgalmat, nem most, nem is a legközelebb múlt években, hanem már két évtizeddel ezelőtt; mert mi éreztük és érezzük legjobban az élet terhét s tapasztaljuk, hogy velünk, anyagi helyzetünkkel — legtöbb helyen — sem a községek, sem a hitfelekezetek nem törődnek. A legmostohábban bánik velünk az állam kormánya is. Elviselhetetlenné vált anyagi helyzetünk javítása érdekében sokat tanácskoztunk egyesületi, tantestületi, sőt egyetemes gyűléseinken is ; feltártuk sebeinket szaklapjainkban, nem ritkán a napisajtóban is. Sikert eddigelé — fájdalom — nem arathattunk. A tanítói nyugdíj kérdés már meg van oldva ; — törvény alkottatott 1891-ben, mely az előbbihez képest némi javulást is mutat; de nem lehetünk azzal sem megelégedve, fó- kép öregebb kartársaink nem. Várnunk, reménykednünk kell ismét, legalább tiz évig, hogy akkor talán majd inkább fogja méltányolni a törvényhozó testület a nemzetnevelő néptanítók munkáját és érdemeit. Jelenleg a községi és hitfelekezeti tanítók és tanítónők fizetéseinek rendezéséről szóló törvényjavaslat foglalkoztat, mondhatnék — nyugtalanít bennünket. Máraz 1890-ben tartott IV. egyetemes tanitógyülésen tárgyaltuk e kérdést. Azóta a „Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága“ vette Tek. Kompolthy Tivadar szerkesztő urnák, Veszprém. Van szerencsénk értesíteni, hogy az 1893. évi menetrendünket már elkészítettük és azt a három érdekelt megyének tádomásvétel végett meg is küldöttük. I V: i-v A közönség és hatóságok kívánalmainak megfelelőleg tavalyi menetrendünket részben módosítottuk, remélve, hogy ezáltal az élénkebb forgalomhoz támasztott minden igényt kielégítenünk sikerült. A változások a következők: 1. ) Hajónk pénteken éjjel még Kenesére is megy, mi által az ottani közönségnek lehetővé van téve, hogy az említett napon Bfűredre menjen és onnan aznap még hazatérhessen, továbbá hogy szombaton az egész Balaton hosszában Keszthelyig (érkezés 11 óra 57 perczkor d. e.) utazhasson. 2. ) A »kirándulási járatok «-at si-, került akként rendeznünk, hogy vasárnap és hétfőn Keszthelyről Bala- tonfiiredre, illetve Siófokra és még aznap este vissza Keszthelyre lehet utazni, mig szombaton és kedden ugyané kényelemben a siófokiak, illetve balatonfürediek és almádiak fognak részesülni. 3. ) Kapcsolattal ezen újítással Siófok és Balatonfüred között a járatokat öttel, illetőleg oda-vissza he-, tenkint tiz járattal szaporítottuk, mi által a Siófokon megnyitandó uj fürdőtelep látogatóinak Balatonfüred hényelmesebb megtekintése válik lehetővé. 4. ) Boglár és Révfülöp között a járatokat kora tavaszszal, mihelyt a Balaton jege elzajlott, azonnal meg-' kezdjük. 5. ) Zalavármegye kívánságára Boglár —Révfülöp között uszályvontatást rendezünk be, mely czélból uj és erős uszály építését határoztuk el. 6. ) Úgy az I., mint a II. osztályban utazó gyermekek részére kad- vezményes áru viteldijakat engedélyeztünk. Kérve stb. stb. tisztelettel: A balatontavi gőzhajózási részvény-társaság. kezébe az ügyet s bőven kifejtett emlékiratban kérte a vallás és köz- oktatásügyi miniszter urat, valamint a magas képviselőházat is, a néptanítókról Iééudó méltányosabb gondoskodásra. Az erre vonatkozó törvényjavaslatnak majdnem minden szakaszára nézve kifejtette s meggyőző érvekkel indokolta a hazai tanítóság kérelmét s a fizetések minimumát 600 írtban kérte törvény- hozásilag megállapítani. A képviselőház közoktatási bizottsága már tárgyalta a törvényjavaslatot s vele kapcsolatban a tanítóknak az országgyűléshez intézett folyamodványait is. Keserűen kellett tapasztalnunk, hogy a tisztelt bizottság mostohán, mondhatni kegyetlenül bánt el velünk. Úgyszólván semmit sem vett figyelembe ép oly méltányos, mint igazságos és jogos kérelmeinkből. A tanítók fizetésének miuimumát 300 írtban javasolja megállapítani, amennyiben már az 1868-ban alkotott népoktatási törvény is megállapította azt. Tehát 25 év múlva is egy lépéssel sem tartja előbbre viendőnek a néptanítók ügyét I javítandónak azok anyagi helyzetét. Nem veszik figyelembe, hogy a most érvényben levő törvénynek ezelőtt 25 évvel történt megalkotása óta mennyire változtak Magyarországon a megélhetési viszo nyok s mennyivel több igényt támasztanak jelenleg a néptanítók működéséhez, mint akkor! Legalább négy középtanodai osztály elvégzése kívántatik most attól, ki a tanítóképző intézetbe akar felvétetni, s a képezdei tanfolyam is kettőről négyre emeltetett. A tanítói fizetést azonban hagyják a régi szánalmas ősz- szegben. Még -arra sem tartják a néptanítót érdemesnek, hogy annyi fizetése legyen, mint amennyit a hivatalszolgának biztosit a törvény. Nem egyedül a fizetés csekélysége, nem csupán a megélhetés nyomorúságos volla az, a mi bennünket keserít, hanem | népnevelői, néptanítói állásnak kicsinylése, melyet még az állam kormánya is tanúsít az által, hogy a cselédek, szolgák fizetésével egyenlősiti a tanítók fizetését, sőt még azon is alul hagyja; oly csekély az, hogy e miatt a tanítókat még a rangosztályba sem lehetett besorozni. Meggyalázásá ez a tanítói állásnak, melyről pedig azt mondotta Kossuth, hogy „nyomában virány kél„; Jókai pedig „Magyarország újból való meghódítását a néptanítóktól várja.“ Ha ilyen fontos missiót teljesít a magyar néptanító, miért nem becsülik érdeme szerint azok, akik első sorban vannak hivatva arra, hogy anyagi helyzetén is segítsenek. Magyarország ezredéves fennállásának megüuneplése a néptanítókét régi szánalmas helyzetükben találja. Mi lesz ebből, ha igy bánnak velünk, a nemzet reményeinek nevelőivel I Általános lehangoltság, tes- pedés a tanitói munkásságban és elkeseredés. Okvetetlenül be fog következni a tanitó-hiány, mit a képző-iutézetek már most is tapasztalnak. Félő, hogy a nyomorúságra, örökös tengödésre kárhoztatott „népnevelő“ a szocziálisták, anarchisták táborához szegődik s annak a kárhoztatandó eszmének lesz apostolává. Isten óvja meg ettől a magyar hazát és nemzetet! Szeretett pályatársaink ! Ha soha nem értett volna is egyet e haza tanítósága, most tömörülnie kell s egyetértő szent akarattal, buzgósággal és lelkesedéssel fogni a munkához minden tanítónak, hogy az ismeretes javaslat jelen alakjában törvénynyé ne váljék. Amint lelkiismeretes buzgósággal iparkodtunk eddig és törekszünk jövőben is teljesíteni szeretett hazánk iránt tartozó honfiúi kötelességeinket az iskola falain belül, ép úgy kötelességünk arról is gondoskodni, hogy a tanitói hivatal ne sülyedjen még a szolgai állásnál is alább. Törtünk, szenvedtünk a jobbjövő reményében 25 éven át; a mi türelmünk azonban eddigelé nem termett rózsát, I ha ölhetett kézzel várjuk a történendőket-, a néptanítói állás még sokáig olyan lesz, „melyen ember és marhasereg gázol.“ Ennek rneggátlása czéljából szálljon síkra minden néptanító, tegye meg kötelességét magáért, társaiért. Ne legyen országgyűlési képviselő, akit választókerületének tanitói fel nem keresnének szóval és Írásban, arra kérvén, hogy a tanitói fizetések rendezése tárgyában a képviselőház elé terjesztendő törvényjavaslatot jelen alakjában el ne fogadja; hanem emelje fel szavát a hazai tanítóknak a képviselöházhoz benyújtott folyamodványai érdekében s követelje : hogy a fizetési minimum __ az iskola jellegére, tekintet nélkül — tisztességes lakáson vagy megfelelő lakbéren felül, 600 forintban állapíttassák meg ; az ötödéves pótlék is minden tanítónak — végleges alkalmaztatása napjától számított 5—5 évenkint — megadassák ; bármi más czimen eddig élvezett pótlék az ötödéves korpótlékba be ue számíttassák ; törekedjék arra, hogy a tanitói fizetésbe a földbirtok tiszta „jövedelme“ helyett a földbirtok pénzbeli értékének törvényes kamatai számíttassanak be ; szűnjék meg a terménybeli járandóság, mint tanitói fizetés ; ez csak készpénzből, a földérték törvényes kamatából és tüzelőanyag-járandóságból álljon. — Kivánjuk továbbá, hogy az önálló- lag és személyes felelősség me'lett vezetett osztályok rendes tauitóval töltessenek be; a segédtanítók fizetése — természetben kiszolgáltatható lakáson avagy lakbéren felül — 400 forintban állapíttassák meg ; ahol a tanítók kántori hitoktatói, ismétlő iskolai teendőket is végeznek, ezért kölcsönösen megállapított külön díjazásban részesüljenek. E ze k a tanítóság főbb óhajtásai, miket törvényerőre kíván emelni. Nem oly igények ezek, amelyek némi áldozattal kielégíthetők nem volnának. Bizonyára minden képviselő, a hazának minden igaz polgára be fogja látni, hogy a népt.a- nitók anyagi helyzetének javítására hozott áldozat a nemzet zöme művelődését teszi erőteljesebbé. Az erőteljesebb népmüvelödés nyomán terem a nemzet igazi vagyonosodása. A nemzetélet körében tudatlanság és vagyonosság : egymást kizáró két fogalom. A nemzetzöm művelődése érdekében hozott minden fillérnyi áldozat egy-egy csira, mely gyökeret ver, szárba megy s százszoros magot hozó „arany“-kalászt hajt. Testvéri szeretettel fordulunk azért minden pályatársunkhoz, az állami, községi és felekezeti iskolákban működőkhöz egyaránt: tartsanak közös értekezleteket, foglalják írásba a hazai tanítóság jogos és mindenek fölött méltányos kérelmét, adják azt át — amennyire lehetséges — személyesen országgyűlési képviselőiknek és nyerjék meg, hogy igaz ügyünknek lelkes szószólója legyen majd a törvényhozó testületben. Még nem késő, hogy a tanítóegyesületek és testületek — akik eddig nem tették — az országgyűléshez is folyamodjanak. Akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy már jelenleg is nagyobb fizetést élveznek a kért minimumnál, szintén szálljának síkra kartársainkért, akiknek helyzete elviselhetetlen s szégyene hazai állapotainknak. A fő- és székváros lelkes tanítóságának példáját kövessék ebben vidéki kartársaink is. Ha serények, kitartók leszünk a munkában és egyetértünk, a kivánt győzelem el nem maradhat. Úgy engedje a magyarok jóságos Istene ! Kartársi és hazafiui üdvözlettel vagyunk Budapesten, 1893. jan. 28. A „Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága“ nevében : Koncsek Lajos, Lakits Vendéi, titkár. elnök. Diákjaink concert-bálja. (Saját tudósítónktól.) Veszprém, febr. 5 A helybeli róni. kath. főgymnasiuai ifjúsága a múlt hó, január 31-én tartotta meg nagysikerű hangversenyét a vármegyeház nagytermében. E hangverseny iránt már eleve is. roppant nagy érdeklődés mutatkozott. A terem csaknem kicsinek bizonyult, alig tudta magába fogadui a város intelligens közönségét. A számozott székek mind elfoglalva, a karzat tömve ; mind az óriási érdeklődést mutatta, melyet az ifjak hangversenye iránt tanúsított. És az előadott Programm meg is érdemelte ezt a nagy érdeklődést, mert a mellett, hogy változatos volt, egyúttal a szereplőknek dicséretére legyen mondva, minden tekintetben igen sikerült volt. Minden szám után elementáris erővel zúgott fel a taps, mely csak élénk buzdításul szolgálhat a jövőre nézve. A Programm egyébként ez volt: 1. ) Les silphes des Bois* Aschertől. Zongorán, finom játéka és a hatásos részek kellő pointirozása mellett ügyesen adta elő Könczöl József Vili* oszt. tanuló. 2. ) A rombadölt templom. Grelltől. A főgymuábiumi énekkar Laczkő tauár gondos tanítása mellett adta elő. Nagyon tetszett. Laczkó tanár úgy zene, mint az énekkar többi számával csak azt bizonyította be, hogy nagyon ügyesen vezeti az énekkart. Gratulálunk neki őszintén. 3. ) Fauszt. Alardtól. Hegedűn jgeQ szép technikával és meglepő készültséggel játszotta Scherer Gyula, mig zongorán kísértő Könczöl Jézsef. 4. ) Népdalok. HubirltflI. Összevágó gondos előadás mellett adta elő az énekkar. 5. ) Rondoletto original. Remusattől. Fuvolán játszotta Cholnoky Ferencz Vili' oszt. tanuld, zongorán kísérte Jánosi Jé-' Z8ef VII. oszt. tanúié Mindkettő biztos játékával megérdemelt tapsokat aratott. 6. ) Éljen c«érdé«. Riedly Kohntdl’ Hegedűn a tőle már megszokott virtu- szitással játszot'a Scherer Gyula, zongorán kis'rte Könczöl Jézsef. A nagy tap«, vihar után ráadásul Körmendy Jézsef pompás szerzeményét: Bus magyarját játszották el bravúrral. 7. ) Halra fal! Induld Abbtdl. Igazán kitűnő ensemble mellett, finom müan- szirozással adta elő az énnekkar Laczkd gondos be'anitása és ügyes vezénylete mellett. Utánna kezdetét vette a táncz, nagy animdval, óriási lelkesedéssel. A nagy terem igazán szűknek bizonyult most. A táncz reggeli 6 érakor ért véget. Első négyest mintegy 100 pár tánczolta. Ne- veket nem említünk, ráérnek kicsinyeink a hírlapi hivalkodásra majd az első ko- moly bál után. . . . A tiszta jövedelem a segalyző egye- sülét javára mintegy 360 frtot tesz ki. Szombat, febr. 4. Millenium és a vidék. A honalapitás ezredéves fordulójához rohamosan közeledünk. Immár alig néhány óv választ el tőle. Sietni kell, nehogy készületleuül találja ez ünnepi időpont a nemzetet, és nehogy nyomtalanul elsuhanjon ez az emlékezetes ünnep. Nagy ünnepnek kell az időfordulónak lennie, s éppen nem szabad • a shablonszerüleg rendezett tizenkét ted-jellegü és rangú ünnepségek sorába lesülyeduie. A nagy magyar nemzet kegyele- “ tének kell ez alkalomból örökké impozáns kifejezésre jutnia. As erő meg van kossá, as idő asonban egyre kevesbedik. Sehol nem kötelező annyira sürgető szó, miut e téren, hol lehetetlen elhallgatni, hogy alig történt valami az ezredéves ünnep megörökítése czéljából s hogy ami történt is, csak részben válik be. {Lehetetlen nem aggódnunk amiatt, hogy ünnepünk nem Ieend eléggé méltóságos az eszméhez: a honalapitás emlékéhez. Két főcsoportra szakad az emlékünnepély tervezete. Az egyik csoport élén Lukács miniszter áll, aki geniálitásának minden izével éjt-napot egybeolvasztva fáradozik a kiállítás létrejöttén, minisztertársai és a társminisztériumok fáradhatja» támogatása mellett. Ha csak emberileg legyőzhetlen akadályok nem gátolják meg tervei meg- v valósulását, a nagy magyar nemzet múltbeli nagyságát s jelenkori életerőinek hatalmas góczpontját fogják feltüntetni Lukács tervei. A másik csoport látképe kevésbé impozáns. Tömérdek, de méltóságos vonás nélküli tervhalmaz e csoportnak az anyaga. El a Pantheontól az Árpád-szobrokig s a pusztaszeri ünnepélytervektöl a ponyvairodalmi termékekig, melyek sokféle alakban lennének hivatva a hazát alapitó és fenntartó ősök emlékét népszerűsíteni, egyetlen egy oly tervet sem tartalmaz e csoport, mely a kegyelet mesgyéit ne tiporná, vagy a komikum csiráit magában ne hordaná. Ephemeréletü, naiv, grotesk tervezetek jutnak naponként íölsziure, a sajtóban, önálló röpiratokban és az e czélból tartott értekezleteken. A ftíükölt ideáknak, avagy végleges megállapodások vezércsillagainak feltűnését azonban hasztalan várjuk! Egyre késnek ? Társadalom és irodalom egyaránt érzi, hogy az állam által rendezett kiállításhoz hasonlólag s azt kiegé- szitőleg, kellene valamely impozáns és maradandó alkotás által emlékezetessé tenni a nagy nemzeti ünnepet: de nem tud az alkotás eszméjének föltalálásához jutni sem a társadalom, sem az írói világ! Késő ugyan, de még mindig elég korán volna, helyre hozni a mulasztást egy rövidlejáratu országos pályázattal, mely pályázat hivatva lenne azt jutalmazni, aki as adott idő keretein bélül kivihető legjobb esz- mét nyújtja a magyar nemzet milleni- umának emlékezetessé tételére ! Es ebben meg volna téve a legelső lépés, a millenium eddigi keretéből kifeledett nagy tényező, a vidéki sajtó és vidéki szellemi intelligentia érdeklődésének felébresztésére. Ez elem nélkül nem méltóságos és nem nemzeti a millenium ünnepe. És ez elemnek nem vendégképpen kell megjelennie a már elkészített ünnepségnél, hanem részt kell an-