Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-10-14 / 43. szám

Veszprém, 1893. P= jSBl------ --------- XIII. évfolyam. 43; szám. ,„d ou Mombaton. 9 !01*a SS== 1 ftP Ó'ia: I Ml xvre 12 korona. IIm korona, fái évre Negyedévro 8 korona. jjgjoa szám ára 80 fll Szombat, okt. 14. 3=üxla.pIrod.a | Veszprém. ^ Szabadí-utcza 514. sz ££Ircletése3s ; Petitsoronként 12 fii Nyilt-tér petit-tere 4. fillér. Kincstári illeték 60 fii A hajmáskéri mumus. Veszprém, okt. 14. Sajátságos és rejtélyes félrema­gyarázásokkal, de annál kevesebb őszinteséggel akarják megépíteni a győr-dombóvári vasutat. Az enged­ményes uraknak, állításuk szerint, Veszprém város irányában semmi kötelezettségük sincs, hanem vezetik a vonalt Hajmáskérnek, vagy amerre nekik tetszik. Azonban kegyesked­nek Veszprémbe is behozni, ha a város külön fizet — kérnek pedig igen sokat, és nyújtanának érte vajmi keveset. Ha megfontoljuk azt, hogy Vesz- prémvármegye ezen vasútra, Gróf Batthyány és Reé engedményes urak­nak a győr-veszprémi vonalra két­százezer forintokat — mégis Mat- kovich engedményes urnák a vesz- prém-dombóvári vonalra, kétszázezer tehát összesen 400,000 forint rész­vényjegyzést, oly világos kikötéssel szavazott meg, mit, ha az korrekt, a me­gyeházban levő jegyzőkönyv is igazol, hogy a czélba vett vasútnak a köz­ponti főállomása Veszprémben leend, midőn a megye kikötötte azonfelül, hogy a vasúti igazgatóság székhelye Vesz­prémben, a gépháza szinte Veszprémben leend — akkor, attól eltérő alkunak helye sem lehet, hanem áll a fent irt Contractus, a mi a felekre néz­vést sem lehet bontractus. Ha pedig az engedményes arak ettől csak egy hajszálnyit is eltér­nek, akkor nem érezzük magunkat, mint megyebeliek, kötelezve a 40.0000 forint részvényjegyzéshez járulni, és mivel a ! pápai és devecseri járásbeliek, külön­ben is keresik a kibúvót, azok öröm­mel fognak hozzánk csatlakozni. Általános megütközést keltett fél év előtt, midőn a vasúti engedmé­nyes urak, a. m. kormány nevében, potom 388j000forintokat merészeltek követelni egyedül Veszprém városá­tól, azért, hogy a főállomást Vesz­prémbe épitendik; a meglepetés pedig akkor volt a legnagyobb a publi­kumban. a midőn a vasúti bizottság a kért 383,000 forintnak megsza­vazását egyszerűen elfogadásra aján­lotta a vasúti bizottságnak. De midőn a képviselőtestület nem mutatott hajlamot annak megsza­vazására, és egy újabb városi nagyobb küldöttség járult Budapestre, a nagy- méltóságu miniszter ur elé: annak válaszából derült csak ki a legna­gyobb meglepetés — t. i. hogy a kormánynak legkevésbé sem volt szándéka Veszprém várost megsar- czolni, vagy kikerüléssel sújtani, és hogy a kért 383,000 forint, az en- edményes urak által kieszelt kis me­rénylet vala, a veszprémi városi kö­zönség zsebére. A fél év előtt meghiúsult nagy merényletet immár követik a kis- sebbek, most, midőn városunk Isten jóvoltából, a nagy tüz-catasztrofa után az ország könyöradomanyaibol, és saját anyagig és pbisicai erejének megfeszítésével, alig, hogy a romok­ból felépült, a t. ez. vasúti enged­„Szeressük egymást“, megvan írva .. . De ádáz harezot folytat viv ma, A szeretet és gyűlölet! Melyik lesz győztes 1 Semmi kétség, lm oszlik már is a sötétség, Fénye töri a félleget. A szeretetnek égi fénye Bevilágít a komor éjbe És vigaszt, békét újra int. De hányán lesznek, kik siratják A féktelen harcz áldozatját Bitük, reményük romjait. »Szeressük egymást“ l Fik szeretnek, Gonosz leküek nem lehetnék, Bár ideáljuk van talán. De hisz az agyban eszmék forrnak, S hódolni kell időnek, kornak, Bút most egy uj kor hajnalán! Az érzés csal, az elme téved, Az emberiség sokszor vétett, ményes urak, szívós, követelő termé­szetüknél fogva, újabb követeléseket támasztanak a város ellen. Az első igen érdekes és mulatsá­gos, mely abból állna : A fóvonalt elvezetnék Bajmás- kérre, hol a központi indöház lenne; ők pedig Veszprémből egy sínpárt lerakatnának Hajmáskérig, és igy nyújtanának közlekedést Hajmás- kérre. Ennek is az volna a bunkós vége, hogy a záros fizessen ezen nyerendő kis comóczióért 50,000 forintot. Köszönjük a rólunk való megem­lékezést ! Erre csak azt lehet vála­szolni ; ha Veszprémvárös lakosait oly annyira szellemi és anyagi sze­génynek vélik, hogy 3—4 kilométer­nyi távolságra saját erejéből nem ké­pes egy ily csekély kis mellékvonalt létesíteni, mely tán 50000 frtba sem kerülne, és annak a jövedelme is a város javára folyna be, akkor ne is várjanak, és ne is követeljenek, ily várostól semmit. De valószínű­nek tartom, ha például a Klein Már­kus fiai ezég Herenden és a Báron- ezég Városlödön, képesek voltak, csaknem oly távolságra a mésztele­pükhöz egy sinpárt saját erejükből létesíteni, akkor Veszprémvárös, má­sok hozzájárulásanélkül szintén képes ilyesmire. Terveztetik továbbá a vasuten- gedményes urak által, hogy kiépí­tik, a győr—dombóvári vonalt, Vesz­prémben leendő központi állomással, ha Veszprém vármegye még 80,000 frttal javitja a részvényjegyzést, Veszprémvárös pedig külön 80,000 frtot egyszer s mindenkorra meg- ! szavaz és add. Ezzel vélik megorvo­solni Veszprémet, csakhogy az e féle drasztikus orvosság rosszabb a nyavalyánál. A t. ez. városi képviselő testület e fölött lesz hivatva határozni, az e hó 17-ére egybehívott közgyűlésen. Szerintem, mielőtt ez ügy sző­nyegre kerül, kívánatos sőt szükséges volna, hogy úgy mint annak idején ngs. Szabó Imre képviselő ur tudo­más és miheztartás végett köröztette Szabó Jenó volt miniszteri tanácsos urnák a tervez.ett vasút épittésére vonatkozó privát jellegű levelét, úgy ezúttal is tájékoztatná a t. ez. városi képviselő urakat, a vasutengedmé- nyesek és Veszprém vármegye közt létre jött egyezményről, a mit nem lep­lezni kellene, hanem a közönséggel megismertetni, mert fontos tárgyat képez. A nagyságos kir. tan. alispán ur a megyebelieket — nagyságos Szabó Imre képviselő úr pedig Veszprém város és kerületének érdekét kétség kivül szivükön hor­dozzák, és itt alkalom nyilik Veszprém város- és a megye ellen irányított jogtalan követeléseket megbiusittani, és hathatós közre­működéssel oda hatni, hogy a szóban levő vonal a Veszprém me­gyével történt megállapodás kere­tén belül épüljön — a legkisebb eltérés, főképpen Veszprém szék­város mellőzése esetén az enged­ményes urak a 400,000 forint részvényjegyzést okvetlen elvesztik, Jött is a bünhödés sora ; De hogyha küzlötl szabadságért, Az ember legszentebb .-jogáért, Akkor nem vétkezett soha! „Szeressük“, mond a könyvek könyve ... Eléggé volt szivünk gyötörve, Legyen már béke, enyhület. Ki eszményért, jogért is áldoz: Azért Istenhez és hazához Balálos holtig hü lehet! KENÉZY CSATÁR. Kutatlak, kereslek az egész világban Átinodozó szívvel, epedve Mában, S ki tudja tán te is, te is kutatsz engem S meg nem léljük egymást a roppant [tömegben. I Itt egy mosoly villan, amott egy hang [csendül. Vájjon nem a tied? kérdezem sziveméül. Éget is, biztat is; de rövid időre. * 1 Érzem, nem a tjed, még megfázom tőle. 1 Sáldozom tovább; szép azez, könnyütermet — sőt valószínű, hogy a m. kor­mány által felajánlott egy millió forint segélyben sem fognak része­sülni. — így kénytelenek lesznek vagy a szabályszerű kijelölés alap« ján a vonalt vezetni, vagy pedig, mi városunkra nézve, a legüdvössebb volna, a vasútépítést teljesen el­ejteni. Margaht Ignáez. A magyar nyelv az iskolában. Ellenzéki voltunk nem gátol abban,' hogy elismeréssel ne adózzunk ott, hol azt bármely miniszter megér­demli. így csak a legteljesebb meg­elégedés hangján nyilatkozhatunk Csáky grót legújabb rendeletéről is, melyet a magyar nyelvnek a nép­iskolában való intenzivebb tanítása érdekében intézett valamennyi köz- igazgatási bizottsághoz. Csak az a kár, hogy e rendeletre sokáig kellett várni, viszont örvendetes, hogy Vesz- prémmegyében elég jól áll a magyar nyel v tanításának ügye. A fontos mi­niszteri rendelet különben igy hang­zik : A magyar nyelv tanításáról szóld 1879. évi XVIII. t.-cz. pontos végrehajtása tár­gyában ismételten kiadott rendeletek da­czára a népoktatási intézetek 1891—92 tanÓ7Í működéséről beérkezett adatokból megállapítottam, bogy az említett tanév- ben az ország 26.505 tanítója közül 1601 nem bírt a magyar nyelvet oktató képes- séggel és 2387 népiskola volt, melyben a nyelv sikeretlenül vagy egyáltalában nem taníttatott, sőt ugyan akkor 2984 tanítói oklevéllel nem biró egyén alkal­maztatott tanítói állomásokra. Ezen adatok kétségtelenné teszik, bogy az említett törvényezikk rendelkezéseinek végrehajtása iránt az iskolafenntartók és hatóságok még most sem tették meg mind­azon intézkedéseket, melyeket a törvény és rendeletek szigora kötelességökül szab­tak meg. Felhívom ennélfogva a bizottságot, hogy az 1885. évi május hó 28-án 20.301 sz. a. kiadott körrendelet alapján gondoskod­jék arról, mikép a tapasztalt bajok orvos­olhassanak. E végett az idézett számú körrendelet szerint állapítsa meg, hogy a törvényhatóság területén működő összes népiskolai tanítók közűi melyik magyarul nem tudó tanító alkalmazása tekintendő semmisnek e^ érvénytelennek. Értesítse arról az iskolafenntartót, illetőleg annak iskolai főhatóságát, s ha a kifogásolt tanító helyett a közigazgatási bizottság által kitűzendő batáridő alatt más nem alkalmaztatnék, a magyarul nem tudó tanítónak a tanítástól való eltiltása iránt azonnal tegyen jelentést hozzám. Hasonlóan kell eljárni az 1868 év óta tanítókul alkalmazott, de tanképesitó ok­levéllel nem biró egyénekre nézve, Felhívom továbbá a közigazgatási bizott­ságot, hogy állapítsa meg, mely népisko­lában nem felel meg a magyar nyelv taní­tásának az eredménye az 1879. évi 18 t.-cz követelményeinek s azután szólítsa fel az érdekelt iskola érdekelt főhatóságát, hogy a közigazgatási bizottság által meg­állapítandó határidő alatt tegye meg a szükséges intézkedést a magyar nyelv tanításának eredményesebbé tétele iránt. Ha a kívánt intézkedés ez alatt meg nem történnék, vagy a magyar nyelv tanításának azontúl sem lenne több sikere, akkor a közigazgatási bizottság tegyen hozzám jelentést, hogy az 1879. évi 18. t.-cz 6. §-ának 3. pontja értelmében el­járhassak. A kir. tanfelügyelőt egyidejűleg meg­bíztam, hogy az említett körülményekre vonatkozó és birtokában levő adatokat a közigazgatáai bizottság rendelkezésére bo­csássa. Jelen rendeletem végrehajtása iránt teendő összes intézkedéseiről, folyó évi deczember végéig, az egész törvény­hatóságra vonatkozó általános jelentést tegyen hozzám. Budapest, 1893. szept. 24-én. Gróf Csáky, s, k. A megyés püspök fogadtatása Pápán. Pápa, okt. 8. Orömüonepet ült Pápa város f. hó 7-én, az alkalomból, hogy Hor­nig Károly báró megyés püspök a bérraálási szentségek kiosztására oda érkezett. Nem a mesterséges toborzás készí­tette i nem volt szükség hangulat- csinálásra, minden úgy magától ke­letkezett, a szivből eredve, a szív­hez szólva. Pápa város apraja, nagyja, társa­dalmi állás és felekezeti különbség nélkül részt vett az ünnepélyes fo­gadtatáson 8 tömeges megjelenésé­vel impozáns jelleget kölcsönzött a bevonulásnak. Ünnepi köntösbe öltözött a vá­ros is; fellobogózott házaival a püs­pök iránti tiszteletének és szerete­ttnek tüntetőleg adott kifejezést. Az őszi napoknak az a varázsla­tos enyhe melege áradt szét, mely már magában is érzésre hangolja a lelket s csak emelte az ünnepély szépségét. Délután 2 óra volt, midőn egy 40 tagból álló bandérium Mészáros Károly r. kapitány rendezése mellett a városháza előtt megindult Tapolca felé a püspök elébe. A kocsik pedig megindultak a Csóka-vendéglő előtti térre, hol egy diadalkapu volt felál­lítva, Isten hozott felírással I itt gyülekeztek egybe a városi hatóság képviselői s a százakra menő kö­zönség. Mig a kocsik kivonultak, az ut- czák megteltek várakozó sokasággal | azt a hatást tették a szemlélőre, hogy nem a bámészkodó kíváncsi­ság, de az őszinte vonzalom hozta össze az embereket. Pápáról tegnap délelőtt elindult Farkasgyepüre Horváth Lajos fő­szolgabíró, hogy a püspököt a me­gye nevében üdvözölje. A püspök 2 órakor indáit négyes fogaton Farkasgyepüről és a közbe­eső faluk harangzúgással és éljen­zéssel fogadták. Tapolczafőn Mészá­ros kapitány fogadta a bandérium­mal. Itt fel kell említenünk, hogy a ref. templom tornyában is meg- szólalt a harang, mi valóban nagy megtiSitelésre vall. Fél négy órakor érkezett meg a menet a csóka-ven­déglő elébe s a diadalkapu előtt megállottái. A menet előtt Mészá­ros Károly kocsija ment, utána a lovas bandérium, ezt követte a püspök négyes fogata, ki titkára ki« séretében jött. Á püspök fogatát Horváth Lajos fogata kisérte, ki magyar díszbe öltözött e czélra. Ezt követte a püspök kísérete. Annyi jő élőmbe, de téged nem lellek. Elperzsel a szivünk, élperzsel a vágyunk S egymásra tán soha, soha se találunk PETBI MÓR. — Csevegés, — „Ha .divatba jönne a mez nélküli já­rás, úgy illetleneknek neveznék a nőket, kik ruhában járnak.“ Bocsánat hölgyeim! Ezt a paradoxont, vagy magyarán mondva látsz őlagos képte­lenséget egy német irő müvéből idéztem, nem tőlem való! Azonban valljuk meg őszintén, vájjon nem képes-e mindenre az a zsarnok, kit divat ördögének neveznek és ki párisi trónjáról szabja toilette tör­vényeit az egész világnak | S nem ezek-e az egyedüli törvények, melyeknek kivétel nélkül mindenki engedelmeskedik ? Nem az 5 müve-e a chinai nő megcsonkított lába, a kataibi nő átlyukasztott orrezimpája, a botokuda nő tatovérozoti teste, a boto- kuda nő lapított koponyája, a maláji nő festett körmei és a maori nő bőrbevá­gásai ? Mindezen torzítások az illetők fo­galma szerint növelik a szépséget, mert bolygónkon mi sem lehet oly viszonylagos, mint épen a szépség fogalma. A jő reménység fokának bugyogőtlan arszlánja szerint a mi Vénuszunk alkalma­sint nagyon is karcsú lenne; pedig a kaf- I fernők kövér csipői korántsem térnek el a j szépség fogalmától annyira, mint a XVIII. ' század abroncsos szoknyája és a jelen szá­zadnak krinolinja, mely njra kisérteni kezd j Livingstone egy középafrikai törzsről tesz említést, melynek női, pálma/sir és agyagból készült kenőcs segítségével, ha­jakat gránátos süveggé idomítják. Vájjon e forró égövi ízléstelenség nem-e a mi hon- tyáink anyja-e és talán a Fidschi sziget­béliek pálma levelei, melyekkel hátakat óvják, a mi frakkunk ősapja ? XV-ik Lajos korobiztatása alkalmával a hölgyeknek térden állva kellett az ud­vari kocsiban helyet foglalniok, nehogy toronymagassága fejük kárt szenvedjen. ózonban nem csak a „szép nem*-be bujt a divat ördöge, hanem a férfiakat is el- bóditá. „Egy bolond százat csinál“, mondja a közmondás. Az elbizakodott Alkibiades levágta vadászkutyájának a farkát, miben ma évezredek után is utánozzák. Navarrai Henrik a nyakán levő anyajegy miatt ál- szakáit hordott és ezáltal lett a Henriquatre megalapítója; a bárgyú X. Károlynak nem nőit bajusza és lovagjai az ő kedvéért bo­rotválkoztak. Chacun | eoa quot. A len­gyel zsidó ép oly gonddal hordja vnkliát (pajesz), mint az indián toli-ékitette fürt­sörényét. A divat ördögének kellékei is külön­bözők. Az egyetemi polgár fütykösét forgatja, az arszlán monokliját csipteti szemére (mert a binoklin keresztül nem lát, a monteneg­rói fegyvert hord tüszőjében, a magyar paraszt dohányzacskóját gatyakorcsába a, a pipáját pedig kalapjára tűzve hordja. A német evőeszközét börnadrágjába dngja. A püspököt az egybegyült közön- I ség zajos éljenzéssel fogadta, mire Osvald Dániel polgármester rövid szavakban üdvözölte a püspököt a város nevében. A püspök kocsiban ülve, szive mélyéből köszönetét mondott a szí­vélyes fogadtatásért | a város zálo­gául veszi azon tiszteletet, melyet vallásfelekezet nélkül iránta tanú­sítottak. A püspök szavait zajos éljenzés követte, mire a menet megindult a városba, követve számos kocsisor által. A Jókai Mór-utczán a kiváncsi tömeg sokasága várta és üdvözölte a püspököt bevonulásánál. A bűn­özésektől a templomig kordon volt húzva, hol a tűzoltóság tartotta fenn a rendet. A Griff-szálloda előtt felállított diadalkapuhoz érve, a róm. kath. hit­község nevében Hananer Béla hitk. elnök üdvözölte, mire a püspök rövid szavakban köszönetét mondott. A diadalkapun áthaladva, fehér ruhába öltözött kis leánykák köze­pette érkezett a menet a plébánia templomig. A püspököt a templom előtt kocsijáról leszállva, a templom bejáratánál Néger Ágoston apátplé­bános a helybeli és vidéki papság környezetével telje» egyházi díszben fogadta. A fogadtatást szertartás után, a püs­pök a kereszt elülvitele és a pap­ság kíséretében gyalogmenetben in­dult a várkastélyba, hol a kapu­bejárattól a lépcsöházig az apácza- növendékek voltak térden állva el­helyezve. A lépcsőháznál Eszterházy Mó­ricz gróf és neje üdvözölték a püspö­köt, mint vendégüket, ki nemsokára lakosztályába vonult, hogy nehány küldöttséget fogadhasson. Tisztelegtek a püspöknél: A r. kath. klérus Néger apát vezetése mellett, az apáczák, a róm. kath. elemi fiaiskola tanítói kara és az áll. segélyezett polgári leányiskola tanárnői. A püspök e küldöttségek fogad­tatása után visszavonult lakosztá­lyába pihenni. Este a város fényárban úszott s remek látványt nyújtottak az egyes házak kivilágított ablakai. A lakos­ság ezre egész bucsujárást rendeztek a városban s gyönyörködtek a lát­ványban. Kiváltkép bámulatot kel­tett özv. Latinovits Béláné, Feny- vessy villa és a plébánia, hol is tün­dén látvány tárult szemeink előtt. A Fenyvessy villából rakéták bo- csájtattak a levegőbe s mozsarak szóltak. Még 9 órakor a lakosság hullám­zott a főtéren s hallgatta a püspök tiszteletére rendezett szerenádot. Másnap, kezdetét vette a bérmá­lás, előzőleg azonban a püspök ün­nepi misét mondott és prédikácziót tartott. Délben fogadta a püspök a városi tanács, az összes hatóságok és az egyes hitfelekezetek küldött­ségeit. A keszthelyi m. kir. gazd. tanintézeten szervezett gazdasági tanácsadó in- tézméuy ügyében. (Hivatal») Keszthely, okt. 10 A földmivelésügyi Nm. kir. minisz­ter meghagyásából a keszthelyi m. kir, gazdas. tanintézet, tanári testü­letéből oly bizottságot alakított, mely hivatva van mezőgazdasági ügyekben és kérdésekben a gazda- közönségnek szakvéleménynyel szol­gálni. A szakvélemény-adás oly ügyekre és kérdésekre terjed, melyekre nézve más intézmények vagy hivatalok ez- ideig szervezve nincsenek. Vonatkozhatik névszerint gazda­ságok berendezésére, gazdasági üzem­tervek készítésére, vetésforgások megállapítására, vagy módosítására, eladó és bérbeadó birtokok érték- becslésére, baszonbéri szerződésekre, a gazdasági számvitel berendezésére, számadások felülvizsgálatára, to­vábbá állattenyésztési berendezé­sekre, az állatfajták megválasztá­sára, állatbeszerzési forrásokra, tej- gazdasági berendezésekre, a takar­mányozásra vonatkozó különböző kérdésekre stb. Ellenben nem tartoznak a tanács­adó bizottság elé chemiai vizsgá­latok, péld. mütrágyatakarmány-, talajvizsgálatokra, növények terme­lésére, magvak vizsgálatára, növényi s állati betegségekre, állati ellensé­gekre, gazdasági gépekre, talajjavítá­sokra, kertészeti és szőlőszeti ügy ekre vonatkozó kérdések, minthogy ezek elintézésére külön állomások vagy hivatalok máris a gazdaközönség rendelkezésére állanak. Szintúgy nem tartoznak a tanács­adó bizottság elé azon peres ügyek, melyekben a bíróságok vagy ható­ságok a tanintézet egyik vagy má­sik szaktanárát szakértői működésre fölkérik. A ki a tanácsadó bizottság szak- véleményét és működését igénybe venni óhajtja, ez iránt a tanintézet igazgatóságához fordul; beadványai­ban részletesen előadja kivánatait s a mennyiben a kérdés elintézése helyszíni vizsgálatot tenne szüksé­gessé, kijelöli erre az óhajtott idő­pontot és az utazás módozatait A megkereső fél csak a kiküldött szakértő utazásából s ae őt állami szolgálatban megillető napidijakből fölmerülő költséget viseli, ellenben az írásban adott tanácsok vagy vé­leményekért, valamint az esetleges tervezések, rajzok vagy költségveté­sekért dijat nem tizet. A keszthelyi gazdasági tanintézet tanácsadó bizottságához említett ügyekben az ország bármely gaz­dája fordulhat ugyan, azonban mint­hogy hasonló tanácsadó bizottságok a magyar-óvári gazdasági akadé­mián, a debreczeni, a kassai és a kolozs-monostori tanintézeteken is léteznek, a megkereső félre nézve, kivált helyszíni vizsgálatot igénylő — A paraszt menyecske épp oly ügyesen kaczérkodik guzsalyával, mint a spanyol donna legyezőjével és az apácza olva­sóval. „Bolondnak is tetszik a fa szablyája.* á patagoni ép oly kedvtelve hordja vid- rabőrét, mint a pérni punchiőját, a görög fnszanelláját, az európai arszlán fecskefar­kát, § a czigány piros nadrágját. A. vad, ki meztelenül jár, befesti testét és elejtett el­leneinek tejbőrével pompázik: a kultúra embere egyenruhát vesz fel és rendcsilla- got aggat magára. így volt mindig és lesz örökké. A divat ördöge folyvást az embe­rek fején tánczol, csakhogy minden szá­zadban más ugrásokat csinál. A két nem abbeli törekvése, hogy egy­másnak tessék, a divat ördögét minden­kor a legaggodalmasabb kicsapongásokra késztette. Hogy vájjon az özönvir előtti hölgyek, — mint ma a madagaskáriak, em- berfogakből, — plesiosaurus — csontokból készítettek-e maguknak nyaklánczot és ha­jukat mamuthzsirral kenték-e, azt nem tud­juk, de a londoni brittiseb mnzenm egy papyrus tekercse 1700-ból Kr. sz. előtt meglehetős mennyiségű szépitőszereket em­leget, melyek Ibtaban (Halipolis) divatoz­tak. Izráel bájos hölgyei a receptet alkal­masint a sivatagba is elvitték magukkal. A divat ördögével teljes hölgyek pi­perevágya ellen az assvrok, perzsák, görö­gök, zsidók és rómaiak, továbbá Nagy Ká­roly és a középkor szerzetesei hiában tá­rasztották tüdejüket, mert a divat ördögén minden társadalmi és politikai vedlés nyom­talanul surrant át. Még a legradikálisabb for­radalom se férhetett hozzá. Midőn 1789-be n Francziaországban mindenki elvesztette fe­jét és a rémuralom vérbe mártott'szivacs­osai törölte el a régi rendszert, csakis az 1677-ben alapított és XIV. Lajos által sza­badalmazott divatlap „Merour Galont“ élt túl minden politikai és társadalmi válto­zást. Még nagy Napoleon is meghajolt a divat ördöge előtt és visszahelyezte az uszályt, melyet a forradalom levágott. Mennyit kikeltek már az uszály ellen! Ez a tüdőt rontó kígyó addig fog kúszni az utcza porában, mig végre a divat ördöge elűzi, hogy aztán évek malva ismét meg­jelenjék. Hebbel azt mondja: „A divat ördöge rohan előre, mig meg nem akad és ennek következtében vissza kell fordulnia.* Nsm azért, mintha nem találkoznék elegendő ész-ok az uszály, a légzés ez ellenlábasa ellen ; csakhogy az ész-okok leperegnek a divat ördögéről és ép oly csekély hatásuk van, mint Don Quixotta támadásainak a szélmalmok ellen. Sőt a divat ördöge sze­szélyesebb és változatosabb a nőknél, már pedig a hölgyek a „jőizlés* aeropágja előtt mindig nyernek. Karr Alfons „L’esprit‘-jéből egy idé­zettel végzem hősies balgaságomat, amsly- lyel lándzsát törtem a divat ördöge ellen. „Ha rendkívüli ragyogása, szép ruha lé­teznék, mely a rat nőt is elragadtató vá varázsolná, de melyet csakis a vérpadra ve­zető utón lehetne felvenui, azt hiszem, ta­lálkoznék elég nő, kik tetteik álcái, arra törekednének, hogy a ruhát hordhassák.*

Next

/
Oldalképek
Tartalom