Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-09-23 / 40. szám

A főpapság részéről mltgs.* báró Hornig Károly megyés püspök ur vezetése alatt mts. Pribék István félsz, püspök ur, mts. Palotáy Fe- rencz, ns. Vogrouits Antal, ns. Já- nossy Ágoston s ns. dr, Rédey Gyula kanonok urak tisztelegtek 0 felsége előtt. A dunántúli főpapság össz^ küldöttségei nevében mlts. Zalka János győri püspök ur üdvözölte ő felségét, ki aztán meleg szavak­ban válaszolt az üdvözlésre s aztáu úgy kegyes püspök urunkkal, mint küldöttségünk többi tagjaival egyeu- kint is szívélyes szavakat váltott. A veszprém-megyei küldöttség­ből Ő Felsége a király előtt meg­jelentek : • . Véghely Dezső vezetése alatt Vajda Ödön zirczi apát, dr. Kemény Pál és dr. Óváry Ferencz orsz. képvi­selők, Néger Ágost apát, Ibász Lajos földbirtokos, Kis Gábor pápai ev, ref. lelkész, Gyurátz ág. ev. lelkész és Horváth Lajos pápai főszolgabíró. A vármegyék küldöttségét Radó vasmegyei főispán vezette ó felsége elé d. e. 10 órakor i a veszprémi küldöttség Vezetőjét tüntette ki ő felsége megszólításával. A midőn ugyanis Hieronymi belügyminiszter őt bemutatta volna, ó felsége „is­merem, örvendek. hogy ismét lát­hatom“ szavakkal válaszolt. Első kérdése volt ö felségének: felépült-e már városuk? Azután mire építkez­tek I Szebb lett most városuk ? Cse­répre engedjenek csak építkezni! Kaptak-e sok segélyt ? Hát a termés minő volt ? Ezen fogadás után Hornig Károly báró megyés püspöknél tisztelgett küldöttségünk dr. Purgly Sándor­ral együtt, ki az ág. ev. küldöttség­nek volt tagja. Megyés püspökünk , sok kitüntetésben részesült., úgy ő felsége, mint az egész udvar részéről. A vasúti fogadásoknál, úgy mint az udvari fogadásoknál a legelsők kö­zött volt, kiket ő felségeik megszó­lítottak, s vele feltűnő hosszasan társalogtak. Később Wekerle Sándor miniszterelnöknél és Hieronymi bel­ügyminiszternél is tisztelgett kül­döttségünk. Veszprém, 1893. Veszprémi Független Hírlap. fogadtatásnál Tisza Kálmán nagyon ki Lett. tüntetve a király által. Majd félóráig beszélgetett vele. Pár rövid szót I miniszterelnökkel is váltott. Az állami biztosítás ügyében. (Levél a „Veszprémi Független Hirlap“-hoz.) Veszprém, 1898. szept. 21. Tekintetes szerkesztő Ur! Naponként zörgetnek ajtóinkon az égettek segélyezésére. Nem is csoda, mert az évnek csak pár téli hónapjában van egy kis szünete a tűz­vésznek. Mihelyt a kikelet beköszönt, azonnal olvassuk, látjuk, hogy min­denfelé az országban hol egyik, hol másik részén pusztít a tűz, évről-évre milliónyi károkat okozva, ügy lát­szik, hogy a magas kormány az or­szágos tűzoltóság szervezésével akar a bajon segiteni. A tűzoltóság némi­leg csökkenti a tűzi veszedelmet de azzal egészen czélt nem lehet érni. — Nem lenne-e czélszerübb, ha a magas kormány adóalapon általánossá tenné a tűzbiztosítást? A tiszta nye­reségből, a mit most a biztositó tár­sulatok raknak zsebre, az olyaa sze­gények, kik adójuk arányában, tűz esetén csekély biztostási dijat kap­nak, a nyereményből annyi se­gítséget kaphatnának, hogy azzal czélszerü tüzmentes házat építhet­nének. így valabára nem csak tüzmentes házak keletkeznek, hanem egészsé­gesebb lakások épülhetnének. Ter­mészetesen, az építkezéseket ellen­őrizni kellene. Idővel rendszeresebb községek alakulnának, és a rend és tisztasággal sokféle bajnak elejét lehetne venni. Igaz, hogy most már többnyire biztosítják és fóképen a lakásokat; de a biztositó társulatok az olyan szegény egyszerű parasztnak, akiről észre veszik, hogy azzal ellehet bánni, alig adnak valamit. Abból a vala­miből aztán megint csak tűzfészekbe kell neki belebujni. Nem jobb volna, ha ily társulatok helyett, | magyar kormány kezelné a biztositásokat ? A nyereményekből, kicsinyenkint I segíthetne az olyan égetteken, kik- j nek adójuk után kevés jut építésre, j Legalább a külföldi biztositóirodák I közvetett adóval nem zaklatnák az , ország lakosait többé. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Fejes Dániel. gyelraeraet és oltalmamat hűséges izraelita alattvalóimtól.“ A király ezen szavait a sajtó és a zsidósáj sokfélekép értelmezték. Dr. Steinherz Jakab székesfe bérvári főrabbi a zsidók szerdai üd- nepéu a templomban hosszabb szó­noklatot tartott,O Felségének a zsidó küldöttséghez intézett ! szavairól. A rabbi beszédének ezt a pasznsál — egész terjedelmében a következők­ben adjuk: Délben Vasvármegye vendége volt a veszprémi küldöttség a kőszegi fiu-árvaházban; este pedig 8 órára Véghely, Óváry és Kemény hivata­losak voltak az udvarnál tartott fogadtatáshoz; alkalmam volt az ér­dekes királyi meghívók egyikét látni, mely elefánt csont cartonon a követ­kező szöveget tartalmazta : Meghívó, á vasárnapon, 1893-iki évi szept. hó 17-én este 8 órakor az udvarnál tartandó fogadtatáshoz. Nagyságos Óváry Ferencz orszgy. képviselő ur­nák. A katona-tiszt urak egyen­ruhában, a salonnadrág és sipkával, esetleg menet-öltözetben, az urak diszmagyarban, vagy frakbaD jelennek meg. Gyülekezés: 1. f. udvari lak­helyen. A ki megjelenni akadályozva lenne, szíveskedjék magát a fóudvar- mesteri hivatalnál mielőbb kimen­teni. A fogadtatás 9 Óráig tartott, hol az összes külföldi vendégek jelen voltak és cerclet tartottak. Ezen Egy rabbi a kőszegi király­beszédről. — Di. Steinherz Jakab székes-fehérvári főrabbi szerdai ünnepi beszéde. — — Saját tudósitónktól. — Sz.-Fehérvár, szept. 21. 0 Felsége a király Kőszegen dr. Bernstein Béla szombathelyi rabbi vezetése alatt megjelent zsidó kül­döttség üdvözlő beszédére adott vá­laszában —* tudvalevőleg — a kö­vetkezőket is mondta: „Mint nem kétlem, sohasem fognak alkalmat nyújtani arra, hogy megvonjam ke­Szent gyülekezeti Lemenőben van a nap; az ünnep búcsú- órája elérkezett! még egyszer föl fogunk sóhajtani Istenhez, de én az utolsó pilla­natban még panaszt akarok emelni, a ma­gyar Izrael panaszát akarom vinni Iste­nünk trónja elé, mielőtt az irgalom ka­pui bezáródnának. A vigasztalás balzsamirját szerettem volna lelkeitekbe csepegtetni, bátorságot és lelkesedéit kellene keltenem, de minő kedélylyel hirdessem a próféta igéjét! „Tudjátok meg. hogy Izrael közepéit va­gyok én az Örökkévaló, a ti Isteniek $s nem fog megszé gyenülni többé soha az én népem. “ Mily édes megigéző hangok, hogy Iz­rael nem kényszerül többé meg nem ér­demlett megaláztatást tűrni! Ha valaha, úgy most volt okunk hinni és bizni benne, hogy a prófétai remény megvalósulása közeledik, de a keserű csalódásnak minő kínos vonaglása ragadta meg a magyar zsidóságot, midőn csak imént újra kudar- czot és szégyent vallottunk. Kétszeresen fáj nekünk az orvtámadás, mely ismeretlen réséről ellenünk inléetetett, mert mi magunk működtünk közre, ott, hol vallásunk pellengére állíttatott ország­világ előtt. Hát a szabad magyar hazában a zsidó­ságnak nem kínálkozik más ut és mód, alattvalói hűségének, a király iránti mély szeretetének kimutatására, mint az önér­zet legszégyenletesebb el tipr ás a? Népem nagyjai és bölcsei, hazafiak és zsidók! hol voltatok, hogy nem tudtátok elhárítani a készülő csapást és tanácsta­lanok voltatok, midőn becsületünk, vallá­sunk méltósága forgott szóban? Nem úgy tetszik-e hogy a zsidóságnak, melyben annyi erő, képesség és akarat lakozik, nincsenek méltó vezérei, oly lel­kes férfiai, mint volt .k a kevésbbé boldog múltjában ? De hisz a jom-kipur végezeténél ál­lunk, a midőn az isteni hit föltámad ben­nünk az ő csudaerejével; szóljunk azért a prófétával: „Én istenem reménykedem, az üdv honába vetem bizodalmamat. Ne örvendezzetek ellenségeim, ha elestem föl­egyenesedem ; ha sötétben maradok, az Ur az én világom. Isten haragját elvise­lem, mert vétkeztem, míg nem elintézi ügyemet és kiviszi igazaimat; világos­ságba helyez és látandom az ő igazságát^ Egy csodás uj találmány. — Közli Bergl Sándor méraök- és szabadalmi irodája Budapesten VII. Erzsébet-körat 38. sz. — Nagyszerű találmány. Veszedel­mes versenytársa akadt a telefonnak. Minthogy a távbeszélő-sodronyon továbbított élő szavak a távforgalom nagy részéből kiszorították a teleg- ráf bolt betűjelzéseit, most a teláu- tográfban — vagy magyarul: tá- voliróban egy uj forgalmi eszközt kaptunk, amely hivatva vau a táv­beszélő hosszadalmaságain és pon­tatlanságain segiteni. Ez egyszer nem a „Menlo-park bűvésze“ a genialis Edison az, aki az elektrommosság ezen legújabb Mikor Gaál elmondta Matildnak a Rádoki sorsát, a szép asszony szemeibe valami akaratlan kény lopódzott; egy el­titkolt könycsepp azért az emberért, a ki mist halott és a ki egyszer ő érte is szen­vedett. Gaálnak pedig eszébe jutott a pár­baja, a mit a felesége becsülete végett vívott a Rádoki Pistával és azt mondta a feleségének. |— Mit szólnál ahhoz, ha most valakit a becsületem megvédelmezése miatt provo­kálnék ? — Belehalnék! Mondta Matild meg­győződéssel. Körülbelül igazat mondott és mikor Gaál egyszer horns arczczal, boras szív­vel, valami keserűen bántó dolog miatt újra rálépett az ntra, a melyen mar né­hányszor állott: a becsületért megkocz- káztatott élettel a hal ál utón állva, didergő lelkét valmi édesen jóleső, langyos áram­lat csapta meg: az édes szép asszony cso­dája volt az és a férfi mintha örülni tudna már a megkoczkáztatott életnek és az ala- nyias ösztönök, a személy egyéni jóvol­táért való küzdelem, a szenvedély és a bol­dogság megközelítése, kielégítése szebb­nek, jobbnak, okosabbnak tetszett előtte a száraz, kegyetlen fogalmáknál, a lesel­kedő, hiábavaló társadalom ítéleténél. Az alanyias ösztönöket illető fogalmát azonban halomra döntötte a „becsület* ideája, ez a kegyetlen, hideg szörnyeteg, a minek rabja minden normális lelkületű ember és a melynek hatalmában a meg­kötött lélek hiába zörgeti a Jánczait, mi­vel az általános fogalmak szerint a ver­gődést és az ijedtséget rendesen leszokták nézni. ■ Gaál jellembevágó dolognak találta a provokáczióját a felesége előtt eltitkolni; 1 és nem az ő hibája, hogy az asszony meg- I tudta azt. A vacsoránál kissé izgatott volt és Ma-, tild, a ki észrevette azt, lehetőleg nyu- i godtan és egyszerűen azt mondta neki. | — Tadom, hogy ön holnap párbajt viv | és tudom, hogy az ember ilyenkor izga- I tott szokott lenni. * Az egyszerű és a nyugodt hangból Gaál azt következtette, hogy Matildban még mindig van valami a merev, hideg rajon­gók közös vonásából. Szinte imádó tisztelettel bámulta ezt a csodás asszonyt és azt gondolta, hogy nem Dagy energia kell ahhoz sem, hogy valaki a vérét ontsa érte . . . Gaál a földszinten aludt egy kertre nyiló szobában. Másnap, mikor a párbajra el­akart hazairól menni: az ajtókat bezárva találta. Korán reggel volt és azt hitte, hogy az asszony még alszik. — Bezártam az ajtókat, — mondta Ma­tild, aki e közbe az ablakhoz jött. Sze­retem a férfias jellemeket, de nem aka­rom, hogy ön azt mégegy9zer bebizonyítsa. — Ugyan Matild, ne komédiázzon... — Nem komédiázom, sőt határozottan állítom, hogy ilyen komolyan életemben még Bemmit sem cselekedtem. Rádoki keserűen mosolygott és azt gon­dolta, hogy Matild nagyon is naiv lett. Később gorombáskodni kezdett, közbe azt mondta. — Nem engedhetem azt, hogy gyává­nak tartsanak,,. — Az olyan hiábavalóság, a mi végett maga az életét koczkáztatja, a becsületén nem változtat semmit sem.. — ügy látszik, maga egészen megvál­tozott ... a változás pedig a maga javára esik; azzal indokolom ezt, mert ön az­előtt rajongott a becsületért és éngem ha- habozás nélkül felkért arra, hogy az érde­kében lovagiasságot teljesítsek. Most az én becsületem forog koczkán és ön nem törődik vele semmit sem. Matild a gyanúsítással nem törődött... Mosolyogva azt mondta. — Szeretném, ha tovább gorombáskod- nék és közben a párbajról egészen meg­feledkezne .... Gaál, a ki már-már dühbe jött, hirte­len valami gyanú miatt azt mondta Ma­tildnak. — Az ön viselkedése nagyon gyanús, — azért gyanús, mert az az ember, a kivel ügyem van, még egészen fiatal és gyak­ran megfordult a házunknál ... Megbánta ezt az ostobaságát, mert Matild egyszerre kínosan, végtelen fájda­lommal zokogni kezdett. — Nem tudtam, mit beszélek . . . Kö- nyörgött Gaál. Matild azt mondta néki: — Megbocsátanék, ba tudnám, hogy máskor kerülni fogja a czimboraságot és ha most itthon maradna . . . Gaál keserűen mondta. — Ha előbb, ha a porovokálás előtt lép közbe: akkor visszaléphetek . . J Most már későn van. Később valamit gondolt és azt mondta, — Itthon maradok , . . Hanem legyen szives, nyissa kis az ajtókat, egy ki szabad levegőre van szükségem. És miközben Matild a kertből a házba jött: Gaál egy ugrással MEn ter­mett az ablakon, a kerten keresztül pedig gyorsan kiért az utczára, Mikor Gaál a párbajról győztesen haza­jött, Matildot a feszület előtt találta , ,. Imádkoztak érte! Valami emberfeletti hatalom kénysze­ríti arra Gaált, hogy magához ölelje a felséges, csodás asszonyt, és bocsánatot kérjen tőle. — Oh mennyit szenvedtem, susogja Matild. Tudom, hogy ön a párbajt már ki nem kerülhető és a félelemtől nem bír­tam aludni egész éjszaka. Reggel elha­tároztam, hogy a legegyügyübb módon is itthon fogom tartani. — Miért féltett úgy éngemet dr ágám ? kérdi Gaál meghatotta. — Azért mert szeretem magát. . . su­sogja Matild naivan. Ji,s Gaál mikor a végtelen szeretetről meggyőződött, diadalmaskodott a hideg, kegyetlen szörnyetegen, ami már ann yiazor vitte a halál elé: diadalmaskodott rajta, mert joga volt ahhoz. Szerették őt s ő is szeretett. .. vívmányával az emberiséget meg­örvendeztette, hanem., egy másik, még kevésbbé ismert amerikai fcL találó-geni, Gray Elisha, az első zenélő, telefon feltalálója az. Gray ezen becses találmányán már hat év óta fáradhatlan dolgozik egy e czólra sajátságosán berendezett laboratirumban és számos munkás segédkezik neki, de csak rövid idő­vel ezelőtt sikerült neki a müvét befejeznie. E közben egy társulat alakult szabadalmának üzleti kiak­názására, A telautografot feltalálója a következőképpen Írja le : Minden olyan házban, irodában, szobában, amelyhez telefon vagy telegraf-zezeték van közel, a kiin­dulási hely irókészüléke bármely egyszerű íróasztalon, vagy ál vány oo megerősíthető. Az írásra közönséges czeruza szolgál. Enoek csúcsán van derékszög alatt egymáshoz két se- lyemzsinor megerősítve, amelyek a készülékkel összekötvék, a czeruza mozgását híven követik és a vezetek másik végének ironját, — lévén ez egv távoli városban, tehat a czim- zett*” lakhelyén — elektromosság folytán uralják. A feladási helyen az 5 hüvelyk széles, közönséges levélpapír a ké­szülékre erősített hengeren fut ke­resztül és mint az írógépeknél, ugv szinte itt is az emeltyűre gyakorolt nyomással és az elektromosság köz­vetítésével lesz az soronkint eltolva. A vezeték másik végén, tehát a czimzettnél, két aluminiumkar tartja a haj fiuomságu és folyton tintás üvegcsövet, mely toll gyanánt a közlemény beírására szolgál, az elek­tromosság folytán a közlemény kül­dője által vezettetik és a feladási hely távoli czeruzájának mozgását egyidejűleg és annyira pontosan követi, hogy a tintával irt Írás tel­jesen ugyanaz, amit a feladási he­lyen czeiuzával írtak, vagy rajzol­tak. — Kézirajzok, stengorafiái jelek és egyébb jelképirások hasonlóan kőzvetithetók sodronyon. Valamennyi üzlet, mely ma még levélileg köz­lekedik egymással, a jövőben telau- tografia-ál lomásokat akar berendezni, melyeknek kezelése, a sodrony össze­köttetések be-vagy kikapcsolása foly­tán teljesen megegyezik a telefon körüli szolgálatokkal. Végre ily körülmények között nem válik-efeleslegessé az állami és magán­posta és táviróintézmény s nem fog-e teleautografíkus átalakulás bekövet­kezni? Már, a közel, avagy a raesz- sze jövőben, de kétségtelen, hogy egykor minden téren az elektromos­ság fog egyedül szerepelni és ekkor a telautográl, amely gyorsan dol­gozó írógépekkel is eszközölhető, előkelő helyet fog elfoglalni. Iparkamránk közgyűlése. MEGHÍVÓ. A győri kereskedelmi és iparka­mara f. évi szeptember hó 2 8-án d. u. 3 órakor kivatalos helyiségének tanácstermében (Király-utcza 8. sz. II. emelet) rendes közgyűlést tart, melyre a mélyen tisztelt kamarai tag urakat ezennel meghívom. Jerfy Antal, s. k. elnök. A napirend tárgyai: I. Elnöki előterjesztések: 1. A keresk. ügyi m. kir. minister ur 42913/IV, ez. lsirata az angol áru megjelölési törvény tárgyában. 2. U. a. minister ur 53472/VI. sz. lc- iratata a közhalósági szükséglstekre vonatkozó pályázati hirdetmények köz­zététele tárgyában. 3. Ugyanazon minister ur 49086/VI. leiratára a szerb állategészségügyi egyezmény végrehajtása tárgyában. 4. U. a. minister ur 63884/VI. sz. leirata a budapesti magyar pamut­ipar részv. társ. gyártmányainak aján­lása tárgyában: 5. U. a. minister ur 36492, sz. leirata a kamarai költségvetések fel- terjesztési idejére vonatkozölag. 6. Jelentés a millenáris kiállítás ügyében történtekről. 7. A Miskolczon tartott III. orsz. ipartestületi' gyűlés határozatairól. 8. A kamarai titkárok Miskolczon tartott értekezlete. 9. A kamara évi jentése. U. Titkári jelentés az iroda ügyforgal­máról. UI. A Német és Oroszországba irányaié kivitelnél kívánt származási bizonyítványok ügye. (A keresk.-ügyi miniszter ur több rendbeli leirata.) IV. U. a. minister 59690/IV. sz. leirata a cs. és kir. konzuli növendéknk alkalmaz­tatása tárgyában tett felterjesztése. V. A kamra 1894. évi költségelőirány­zata. VI. A győri kir abóhivatalnál létesítendő pénzváltó osztály érdekében tett kamarai ielterjesztés elintézése. VII. A soproni m. kir. posta- és távirda- igazgatéság átirata a Győr-N.-Megyer közt létesítendő uj postajárás tárgyában. Szombat, szept. 23, VIII. Komárom szab. kir. város rendőr­kapitányságának átirata a komáromi első betegsegélyzőegylet alapszabályainak véle­ményezése iránt. IX. Az esztergomi kereskedők panasza a vásárosok visszaélése tágyában. X. Pápa város kérelme az iparos- tanonc:- iskola segélyezése iránt. XI. A győri Kis-Dunaág kotratási ügye. XU. Pfeffer József iparművészeti isko­lai növendék kérvénye ösztöndíj adományo­zása iránt. XIII. Indítványok.________§^||||i§g TÖRYÉNYSZÉKI CSARNOK. BíqIíji légtárgyalások. i __ Veszprém, szept. 20, — A b ocsületsértő asszony. Becsületsértés miatt helyezte vád alá a veszprémi kir. törvényszék idősb Kovács Jánosné bszeutlászlói lakost, a ki az egyik községi elöl­járót adószedés alkalmával becsüle­tében megtámadta. A törvényszék, tekintve a nagyszámú enyhítő kö­rülményt, a mely a vádlott javára esik, a vádlottal szemben csak ki­sebb mennyiségű pénzbüntetést al­kalmazott. Enyhítő körülmény volt az asszonyra nézve az, hogy a köz­ségi elöljáróság hivatalos rendetlen­sége adta meg néki az impulzust arra, hogy becsületet sértsen. Huszár Mi­hály, a megsértett fél és a községi biró akkoriban a vádlottól egyházi adót követelt, a mit azonban Ko- vácsné már régen lefizetett Az asz- szony a tőle követelt pénzt nem akarta másodszor is lefizetni, a miért az elöljáró csendőrt vett igénybe. Az asszony ekkor már el volt ke­seredve és az illetéktelen eljárás miatt sértő szavakkal illette az elöl­járót. A törvényszék a vétség alap­jául a btkv. 261. és 262. §-ait vette és a büntetésre uézve is eme parag­rafusok alapján Ítélt. A megítélt összeget, 3 fit fő- és 2 frt mellék* pénzbüntetést a vádlottól, igazolt vagy outalansága miatt, nem lehetett behajtani. Az ellopott vas. Neu Lipót veszprémi gabonake­reskedő, mikor a cseléd dolgában megszorult, kisegítőül rendesen egy csavargóféle személyt rántott elő, a kiben Neu ur keserűen megcsa­lódott: a kisegítője, a kit Punk Já­nosnak hívnak, sziácsvágó kést lo­pott el tőle. A sziácsvágó kés Neu ur szerint nagy értéket képviselt, a mit Punk János azonban csak 22 krért tudott értékesíteni az egyik helybeli ócskaságkereskedőnél, a ki a végtárgyaláson tanúságot is tett a törvényszék előtt, hogy az a drága kés, a mit Neu ur nyugodt lélekkel 60 írtra becsült, még csak 22 krt sem ér; ócska jószág volt az, régi időkből való repedésekkel; a tör­vényszék szakértői aztán igazat ad­tak az ócskaságkereskedőnek: a sziácsvágó kés csak dicsősége kez­detén ért valamit, akkor is C3ak kö­rülbelül 30 irtot... A kár csekély voltára való tekintettel a vádlottat a kir. törvényszék 4 hónapi fogház­büntetésre ítélte el, az ócskaságke- reskedöt pedig, a kit Neu ur orgaz­dasággal vádolt, a reárótt vád alól felmentette. A veszprémi kir. törvényszéknél meg­tartandó végtárgyalások sorrendje. Szeptember 26-án: Orgazdasággal vádolt Horváth Ist­ván elleni bűnügyben Halált okozó súlyos testi sértés mi­atti bűnügyben Varga Pál Károly ellen lesz végtárgyalás. Szeptember 27-én: Okirathamisitás miatt Nejers István ellen. Súlyos testi sértés és szerencse- játék miatt Horváth József és tár­sai ellen. Rablás büntette miatt Csányi Jó­zsef bűnügyében lesz végtárgyalás. Szeptember 28-án: Könnyű testi sértés miatt Lővinger Sándor bűnügyében. Hivatalos hatalommal való visszaélés éB súlyos testi sértés miatt Kovács Sándor bűnügyében. Szándékos emberölés kísérete miatt Fricz Lipót bűnügyében fog végtár­gyalás tartatni. Felhívás előfizetésre. a „Veszprémi Független Hírlap“ — f. övi okt. deczémber folyamára. — Az októberi évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük szives olvasóinkat, hogy előfizetéseiket megüjjitani, ille­tőleg netáni hátralékaikat bekül­deni szíveskedjenek. Az év vége felé különösen 8ok teher súlyosúl a hírlapi vállalatokr | A papírgyárak, betüöntödék lejára’ tai ilyenkor kell, hogy fedeztesse', nek, emellett a könyvnyomda etn' hereinek rendes regieje is elegend’i gondot ád az administratiónak. Akkora óriás hírlapnak a szellem­munkája, minő a miénk, magáién véve is mondhatlan gondot ád nagyterű hírlap irodának; száz-féL közérdek és híranyag kellő feldől, gozására állandó munkáját kell, hosv szentelje s ha e mollett még a Víü. lalat anyagi gondjai is hozzájárul', nak, bizony latba kell vetnie minden" erejét, hogy e terhekkel megtűrjön A lap szives olvasóin s főként a vidéki előfizetők pontosságán függ az hogy lejáratainkat mi is pontosan fedezhessük. Minél több hátralékunk marad künn a vidókeu, anyival több gond nehezedik év végén vállainkra |. befolyásolja szellemi munkás­ságunk complett voltát is. Azon re­ményben vagyunk, hogy hátralékos" vidéki előfizetőink méltányolni fog. ják kérelmünket s dijaik pontosabb bekül- désével anyagi terheinkeu s gondjain­kon könnyíteni fognak. Ezt kérve s várva megnyitjuk az uj őszi évfolyamot. Hazafias tisztelettel Veszprém, szept. 23-án 1898. A hírlap irodája. A lap ára okt. decz.-re 1 frt. 50 kr IijdonsAgökT — A püspöki fogadtatási ünnepély Pápán. 0 méltósága Hornig Károly báró megyés püspök ur okt. 7-iki fogadtatása ünnepi sorrendét Pápa város tanácsa a következőleg álla­pította qieg: 1. Püspök Ő méltósá­gát a város határánál bandériummal üdvözlés nélkül a városi kapitány fogadja, egyszerű csatlakozással. 2. A földmives iskolánál a város költ­ségén diadalkapu állitttatik s itt a képviselőtestület élén a várns pol­gármestere üdvözli | megyés püspö-,- köt. Innen lépésbe vonul a menet a városba. 3. A Graf-kávéháztól á Griff sarkáig kordon-huzatik, melyen belül csak hivatalos személyek és fogatok mehetne^ 4. A Griff sar­kától at a Casinöíg' a r. kait. hit-' köz ség áliit diadalkaput, melynél a magas vendéget a r. kath. hitköz­ség fogadja. Ezen diadalkapun át már csak a megyés püspök és kí­sérete fogatai mehetnek, a többi hivatalos személyek csak gyalog. Innen a r. kath. százas-bizottság a városi képviselőtestülettel Ő méltó­ságát a nagytemplomba, majd innen kijövet a várkastélyba kiséri. 5. Este a főtérnek és a győri útnak a Tirol szállodáig leendő kivilágítására a lakosság felkéretik. — Lupus in fabula. A hírlapunk szerkesztője, Kompolthy Tivadar ál­tal a tervezett egyházpolitikai re­formok ellen, feuti czimmel irt s az államügyészség által incriminált czikk ügyében a tárgyalás, a vesz­prémi kir törvényszék előtt októ­ber hó 16-án fog megtartani. A tárgyalás rendkívüli érdekes lesz i eleve felhívjuk reá az érdeklődők figyelmét! — A veszprémi tisztviselők közül a kőszegi katonai távirdákhoz Kraust Lajos helyi kir. távirdatiszt volt áthelyezve. Tegnap érkezett onnan vissza. A kőszegi posta kezelősze­mélyzet is meg volt szaporítva a gyakorlatok alatt s kisegitőől Ag- lovics kézbesítő volt Kőszegre he­lyezve innét. — Kenéséről örömmel vesszük a hirt, hogy Soós Lajos kőltő-barátunk már jobban van. Pár nap óta már az ágyat is elhagyta s hosszabb sétákat is tehet már az általa an* nyira szeretett tó partjain. — Megyebeli képviselőink közül Dr Óváry és Szabó Imre jövő kedden, a reggeli vonattal Budapestre utaz­nak, az uj ülésnek megnyílta alkal­mából. — Megkergült piktor urak, A napokban hírlapunk szerkesztője Ke­nésére vitorlázott át, hogy a még ott időző festőművész-barátait meg­látogassa. A nyárou ugyanis égés® müvésztelep verődött össze Kenésén, Tölgyessy, Mesterházi, Vaszary, Scbi- kedanz, Nadler stb. kik aztán reg­geltől estig a községben s a Balaton partjain scizzirozták az érdekes mo­tívumokat. Amint szerkesztőnk a községben egy derék elöljárótól kér­dezné, hogy itt vannak-e még a művész urak ? hát az elöljáró ni gyanúsat csóvál a fején. „Már hisz itt volnának még teins ur, a P1»' torok, hanem alighanem kutya v»n a kertbe!“ „Hogy-hogy gültek. Nem csoda. Több itt az it» i

Next

/
Oldalképek
Tartalom