Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-09-23 / 40. szám

Veszprém, 1893.

minden nzombaton.

j±. lap dra: ggfatí évre 12 korona, pél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. Kgyes 8Z&m é-ra 30 fii

XII. évfolyam. 40. szám.

Szombat, szept. 23.

2E3Hrlaplrocla: Vesaprém,

Ssabad*-utcsa 514. e>.

KCIrAstéseie: Petitsoronként Í2 fi l Nyilt-tér petit-tere 4. fillér.

Kincstári illeték 60 fii

A nagyváradi svihákok.

Veseprém, szept. 23.

(K. T.) Hónapok óta Nagyvárad város valósággal gyárilag ontja a botrányokat, ország világ csúfságára.

A Böthy-Bakacs-íéle ingyenélő ficsuraknak Ujlakyra való orvtámadása után, jött a Pável-botrány. Ezt követi Tisza István e jeles politikai jongleur megyeházbeü rng- dalózása a magyarság ellen, az oláh lázitók nagyobb bátorítására.

Ugyanakkor illést tart a váradi kormánypárt és saját lapját a .Szabadságot“, melyet a város főjegyzője Bácii Mihály jelesen szerkesztett, desavouálja az oláh kérdésben. Hogy nem az oláhok az izga*ók, hanem a .Szabadság“ Írói. A szerkesztőség unisono otthagyta, az ország nyugalma rovására nyavalyásul takti- záló jeles bandát.

Másnap aztán egy Orley György nevű 23 éves himpellér, nyílt utczán gazembernek nevezi Kálmán József városi képviselőt, a ,Nagyvárad!“ társ- tulajdonosát. Aztán párbajban szivén lövi.

íme ez Nagyvárad legfrisebb krónikája. Szégyen-gyalázat a városra, annak minden polgárára. De szégyengyalázat az egész országra is.

Nekem annyi közöm van a váradi dolgokhoz, mint a többi magyar embernek. Egyaránt szégyenünk ez mindnyájunknak — s egyaránt kötelessége a sajtó minden emberének állást foglalni e nekivadult bandával szemben, mely úrhatnám-vágyának áldozatául ejti nemcsak a város tisztes hírnevét, a társadalmi jogrendet, a Sajtó szabadságát; nem csak ránk uszítja amugyis a dühöngésig fantáziáit oláhságot, de minden ok nélkül sárba tiporja a tisztes munka férfiainak becsületét — s a becsület védelmében meg- ŐB-oiet.

Rég ismerem én a váradi politikai sipistákat s ezek fattyúhajtásait, az úgynevezett arany-ifjúságot. Majd egy évtizedig tanulója voltam a váradi premontrei almamaternak s aztán több éven át részt vettem az ottani lapok szerkesztésében. Hát a mai váradi állapotok Dem lepnek meg. Torzszülöttei azok az ottani agyonnevelt úri generálónak-, a megyei székházban kenyér- és hatalomhoz jutott hétszilvafás nemesi nátiónak, mely mikor birtokait elgazdálkodta, mentsvárai a megyét nézi, beszédelgi magát oláh vótumok s atyafiságos protekezió

I. révén valami zsiros hivatalba s aztán foly a régi henczegés tovább. Van ott hivatal, mely úgyszólván apáról fiúra száll; egyes családok valósággal beleszületnék a hivatalokba s mert úgy a megyénél mint az országos képviselő-választásoknál az oláhok vótumai a döntők, hát persze mindig a móczoknak van igazuk.

Eb ura fakó a magyarnak.

Fejétől bűzlik a hal. A minden áron felszínen maradásnak, az uravágy módus vivendijénok e gonosz reczipejut az öreg Tisza Kálmán applikálta először Biharban. Ebben nevelődött, föl a bihari arany ifjúság ficsi'.rainak gyönyörű trifoUumi is, a hírhedté vált Bakets-Beőthy-Örlev banda.

Szüleik tisztes derék emberek. A Bakats család régi kereskedő-ezég Váradon, a Beőthy-fiu atyja szegény I de becsületes képviselő, az Örley- család pedig földbérlettel szép vagyont szerzett össze. Az apák munkaszeretetéből azonbau a léha fiakra mi sem ragadt. Első szárny próbálásukkal rögtön .a . Tisza szárnyai alá kerültek s az ö régiméjében nőtték ki magukat léha, mulatozó iDegyoi prozeiitákká, kik egv színházi kokotte kedvteléséért bestiákként támadnak a munka tisztes férfiaira, veresre verik őket, párbajra kényszerítik őket s lelövik mint a kút,'át.

Hogy áldozatukat egy egész város siratja, hogy gyászba borítottak egy boldog hitvest s árvává tettek egy ártatlan gyermeket — pika, mit nekik az! Annak igy kellett lenni, mert hiszen ők a becsületnek habitüéi — a hitvány gazemberek.

S érdekes látvány, hogy inig a fin — ki a sértő s igy provokáló volt, ennélfogva csak elégtételt adni tartozott volna, lovagias kiállással: közönséges gyilkosként lelövi megsértett ellenfelét, az ellenzéki lapvezért, mikor ö már bizton sértetlen maradt: addig az apja inditványt tesz a váradi szabadelvű klubban a kormánypárti szerkesztő elmozdítása iránt, mert Báez Mihály leplezetlenül irta ki a Tiszáik által dédelgeti oláhok titkos izgatásait. Már pedig a rumuny mákvirágok a Tisza- regime nebánts virágai; nélkülük összedől az egész regime bihari talmihatalma. Hát inkább az elvhii becsületes kormánypárti szerkesztőt is kivégezik, csak a móczok ne haragudjanak. Szégyen, gyalázat!

, A. váradi kormánypárt s a Tiszáék bűnös paklizása az élére állt oláh- izgatás közepette — vészthozó az egész nemzetre. Mikor minden erőnkkel védekeznünk kellene az északi, keleti s déli határok telepeseinek izgatása elleD, akkor Biharban tág kaput nyitnak annak, párthatalmi taktikából — hogy egy néhány végzett földesúri familia tovább is uraskodhassék a megye nyakán. S ezek bűnös önérdekeinek áldozatul oda dobják a nemzet önérzetét, tisztességét s béke-biztonságát.

A nagyváradi erkölcstelen szédelgések kloakája végre kicsapott medréből. Undora, szenyje im mocsok 1 az egész nemzeten.

Itt az idő, hogy társadalom, sajtó,par- I lament, közrehasson arra, miszerint a váradi fekély addig se robaszsza tovább a magyar társadalmat, mig — a most. már alig ellenzett — államosított közigazgatás révén a bihari megyeház hamis kártyásait szét ugrasztani lehet.

______________

Ipar

os-osztályunk.

Igaz, hogy a valóban demokratikus egyének ma már, ha beszélnek

is társadalmi osztályokról, de azokat nem ismerik el; mindamellett az egészséges társadalmi kifejlődésnek. a régtől remélt kialakulásnak még nem állnak "zo.u az eszményi fokán, hol a különböző foglalkozásokkal járó válaszfalak teljesen leomlanak. Még nálunk az osztálygőg erősen grasszál a társadalom minden rétegében úgy, hogy e tekintetben a földmives embertől föl a zászlós urakig nagyon szeretik azokat a bizonyos megkülönböztető jeleket, mik az úgynevezett rangosztály magasabb vagy alacsonyabb fokát,.iántátják ;‘ azért hát még mindig helyén való dolog, ha egyik, vagy másik társadalmi osztály jövőjéről, hivatásáról szólunk.

A kor szelleme már annyira áthatotta a közvéleményt, hogy az az áthidalhatatlan Ur, mely hosszú időn át tátongott az egyes társadalmi osztályok között, nem maradt betöltetlenül I fölötte már a talaj is teljesen meg van egyengetve úgy, hogy Csupán az egyes osztályok polgártársi bizalma, jóakarata kell hozzá, hogy az emberi rendeltetés magasabb felfogásával véglegesen egybeolvadjanak. A bourgeoisie megtalálja náluuk az őt megillető talajt, melyen haladnia, fejlődnie lehet és kell.

Ma már kétségtelenül áll előttünk, hogy a nemzeti egység szelleme, az erőteljesebb nemzeti kialakulás | polgárság egészséges kifejlődését sürgeti. Eanek az egyetlen — minden elemet magába olvasztó, erős osztálynak jut a magasabb hivatás nemzeti életünk, jövőjében. Ez az osztály pedig határozottan a mostani iparos osztályból fog kialakulni. Nagyon megokolt tehát minden oly törekvés, mely ennek az osztálynak magasabb színvonalra juttatása érdekében hívja munkára és tömöríti a hivatott társadalmi tényezőket.

A mi iparos-osztályunk nagyon ■messze-van a par excellence ipar- űző államok iparos-osztályának hala- dottsági fokától. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a mi iparosaink talán -ügyetlen, szakmájukat nem értő elmaradt egyének; sőt elismerjük, hogy ügyesség, munkaképesség és természetes ész dolgában kiállják a versenyt a legműveltebb nemzetek iparos-os/.tályával is; de azt akarjuk mondani, hogy az ipari viszonyok teljes áttekintésére uii cs meg bennük olyan képzettség, mint a nagyobb iparüző államok iparososztályában s igy a mi ipari állapotaink arányait nem állíthatván szembe más államokéval, — haladottságuk jelenlegi stádiumán meglehetősen ki vannak zárva a világversenyből.

Hogy pedig a mi iparos-osztályunk természetes képességei daczára sem fejlődhetik nagyobb arányokban, annak oka már az iparos-tanonezok oktatási viszonyaiban és helyzetében gyökeredzik.

A mi iparos-mestereink legnagyobb része nem bir szakítani azzal a hagyományos felfogással, hogy az ipa- rostanoneznak 3 vagy | esztendeje nem csupán arra való, hogy a mesterséget. tiszt eségesen megtanulja, hanem hogy ez idő alatt teljesen elsajátítsa a konyha-szolgálói, dajka! és háziszolgai foglalkozás apró-cseprő titkait is. Az első esztendőkben az iparostanonezok alig tesznek egyebet, mint vizet hordanak, mosogatnak, boltokba futkosnak, gyermekeket dajkálnak és legtöbbnyire az utolsó esztendőben tanulnak valamit a tulajdonképeni mesterségből. Ezért van azután, hogy az iparos pálya még mindig valóságos rémkép az úgynevezett ‘jobb családok gyermekeire nézve, amivel ijesztegetni szokás őket, ha szorgalmasan nem tanainak. Ha valamely inteligensebh család gyermeke igazán kedvet érez is magában, nem igen mer vállalkozni arra a martinamra, mely az iparos-tanonczi évekkel jár. Ha ettől a martiriumtól meg akar menekülni az iparos tanuló, akkor a szülőknek külön kell fizetuiök érts. Ez olyan állapot, mely — ha valóban képzett iparos-osztályt akarunk nyerni — mindegyre tarthatlambbá lészen, Az iparos-mesterekuek maguknak kellene e tekintetben megindítani mozgalmat az egészségesebb irány felé. Maguknak kellene javitani a hely zeten, mielőtt a törvényhozás gyö kevesebb változást hozhat létre. Végre maguk is beláthatják, hogy az iparos- tanonczi éveknek a mostani állapot fenntartása mellett magára a mesterség megtanulásra nézve nagyon kevés praktikus hasznuk van. Addig is mig az ipari fejlődés az ismeretek magasabb színvonalát veszi fe1, az iparos-tanonezok azt a 3 vagy 4 esztendőt, mit felszabadulásuk id-jéig valamely műhelyben töltenek, teljesen és hatáirozottan szakképzettségük és ismereteik alapos megszerzésre fordítsák.

A kormány annyit, amennyit a fennforgó viszonyok között tenni lehetett, megtett az által, hogy az iparostanonezok elméleti oktatását rendezte. Az iparos-osztálynak nem kell egyebet tennie a saját és a hazai iparos-osztály erőteljesebb haladása, érdekében, mint a kormány inten- cziójához őszinte jóakarattal járulni; az iparos tanonezokat folytonos önképzésre buzdítani, ambiczionálni.

Sajnos, hogy iparos - osztályunk nagy része még mindig nem akarja belátni, hogy a tanulás, a folytonos önképzés mily fontos és nagy érdeke hazánknak, ha azt akarjak, hogy a nemzettest zömét képező iparos-osztályával versenyt akar tartani. Nem szabad felednünk, hogy a világversenyben csak az iparos állhat meg derekasan, a ki a maga szakmájában európai műveltségre tesz szert. Ezt pedig csak agy lehetne elérni, ha iparosaink szélesebb látókörrel rendelkeznének. Az öuképzésre és szakismeretek szerzésére fordított tanulói évek után a felszabadult legénynek meg kellene járnia most is azt a világ utat, mely lelkét megtöltené tapasztalati kincsekkel. Ma már ez sokkal könnyebben menne, mint régebben, mikor a közlekedési eszközök primitiv volta a külföld bevándorlását nagyban nehezítette. Ilyen jól képezett és világlátott iparos* ól lehet csak virni, hozy erejét hazai iparfelien litéaér* és saját sorsának biztosítására érvényesítse rnfgy ipari világ-versenyben.

Azok az iparosok, kik a kormány által szervezett ipariskolák nagy fontosságát be nem látják s* az önképzéstől tauu'óikat elidegeníteni iparkodnak, nem tudjál;: mit csele- kesznek, nem tudják, hogy tulajdonképen saját sorsuk, saját éidekeik alatt vágják a fát.

Lássa be végre valahára az iparos- osztály egész egyeteme, hogy rájuk nagy missio vár a nemzeti társadalom erőteljesebb kifejlődésében hogy gyorsabb haladásuk csak siettetni és biztosítani fogja a nemzeti társadalomnak demokratikus szellemben való kialakulását, amit bi zonyára őszintén óhajt iparos ősz tályunk is.

Lássák be, hogy e tekintetben nem elégséges tényező a kormány' őszinte törekvése, hanem e munkában nagy és legszámottevőbb tényezőül kell szerepelnie magának az iparos ősz tálynak az által, hogy a kormány íntenczióit a maga hatás-körében lehető legmelegebben támogassa.

A vámosi tűzvész után.

(Saját tudósítónktól.)

Vámos szept. 22.

Csötörtökön, f. hó 14-én tartotta a községi képviselő-testület rendki vüli közgyűlését, melyen a segély bizottság meghívására Dr. Ováry Ferencz országos képviselő is részt vett. Ezen közgyűlésen határozatba ment, hogy a képviselő-testület 0 felségét, a királyt, a helflgyministe- riumot, a jó szív egyesületet és a veszprémi tüzkírosnltakat segélyzó bizottságot, mielőbbi kö- nyöradományok nyújtása iránt megkeresi. Az eddig benyújtott építkezési engedélyek iránt határozott, s az építkezéseket tüzmentes anyagokkal, engedélyezte a közgyűlés.

Dr. Ováry Ferencz ivén újabban adakoztak:

Hornig Károly báró 100 írt. Frey- städtler Jenő lovag 100 frt. Plosz- szer István és József 5 —5 frt. Keserű Elek 1 frt. Seefransz József 2 frt. Kubai Hubert 10 frt Ibos Nándor B.-pest 10 frt. Ruttner Kálmán Bpest 2 frt. Dr. Ibos József Bpest 2 frt. Weber Lajos Bpest 5 frt. özv. Szilber Antalné Bpest 10 frt. Rain- precht Antal 10 frt.. Pribék István 10 frt. Dr. Keraeues Ferencz 10 frt. Dr. Palotay Ferencz 10 frt. Vogro- nits Antal 10 ft. Szalay Mihály 10 ft. Dr. Csete Antal 5 ff. Günther Adolf 2 ft. Deutsch G. Sándor 2 ft. Deutsch Izidor 1 ft. Kransz Armin fia 3 ft. Szili Horváth Pál 2 ff. Dr. Csolnoky Ferencz 1 ft. Dr. Halasy Aladár I ft. Dr. Pillitz Antal 1 ft. Bauer Károly 5 ft. Dr Bezerődy Viktor 10 frt.

elem legkiválóbb képviselőinek támogatása mellett az előkészítő bizottság eljutott végre azon ponthoz, hogy két hónappal ezelőtt megkezdett fárasztó és nehéz munkálkodását befejezhesse. Ugyanis a nagy jelentőségű nyugdijegyesölet alapszabályait, mely sok számítás és adatgyűjtés alapján Bogyó akadémiai tanár és több más szaktekintélynek közreműködésével készült el, felhívási és taggyttjtő ivekkel együtt a szélrózsa minden irányában most killdi szét a bizottság.

Az alapszabályokban végigvonuló czéltudatos intézkedések és a magántisztviselők érdekeinek minden- képeni gondozása arra hagy következtetni, hogy e szép eszme megvalósulásával, végre valahára egy oly intézmény fog létrejönni, mely számtalan érdekeltnek biztos menedéke lesz és igy megfogja teremthetni annak az osztálynak a támaszát, melynek komolyságától és törekvésétől nem kis mértékben függ a hazai ipar és kereskedelem fellendülése. Régen érzett hiányt fog pótolni ez a nyugdijegyesület és igy nagyon természetesnek találjuk, hogy ennek megalakulása iránt mind inkább nagyobbodik az érdeklődés, mely kifejezést talál egyes intézetek és vállalatok vezetőinek, nem különben több magánczégek főnőkének ama Ígéretében is, hogy az egyesület alaptőkéjének gyarapításához hozzájárulni és mint alapitó vagy pártoló tagok az egyesületbe belépni fognak, de kifejezést talál ez azon önkéntes adakozásban is, melyet az ügy barátai az előkészítés költségeinek fedezésére teljesítenek.

A magántisztviselőket tehát csak buzdítani lehet arra, hogy tömege' sen lépjenek be ebbe az intézetbe. De ami a magántisztviselőnek buzdításul szolgáljon, az egyszersmind szózatul szolgáljon a főnöknek, a hatalmas pénz-, biztosító-intézetek és kereskedelmi vállalatoknak arra nézve, hogy minden tőlük kitelhető módon is tápolják ezt a nyugdijegyesületet és pénzbeli hozzájárulással segítsék hatalmassá tenni. De nem kételkedünk ebben magunk sem, mert soha társadat mi osztálynak jogosabb igénye nem volt, mint a müveit elemeket magába záró és nagyszáma által az államban is számottevő magántisztviselők osztályának akkor, midőn bölcs előre látással, késő vénségére, napjainak nyugalmát akarja biztosítani. A nyugdíjra yaló kilátás a magántisztviselő komoly törekvését fokozhatja, a főnökök támogatása pedig hálás munkatársakat fog nevelni.

Felvilágosítással szívesen szolgál a központi bizottság, melynek hivatalos helyisége Budapesten a Páris- szállodában van.

A magántisztviselők őrsi

nyugdijegyesillete.

Budapest, stept. 23.

Politikai és társadalmi életünk, nem különben az ipar és kereskeVármegyénk a király előtt.

— Saját tadó Bitónktól. —

Veizprém, szept. 22.

Veszprémmegye részéről két küldöttség vett részt a kőszegi királytisztelgésen.

«

Tarka-barka képes kis könyv Ez az élei:

Megszámozott lapjai: a Napok, évek.

Betűi: a tűnd órák,

Böpke perczek;

Mélyeket az idő tolla Bele perczeg.

És a sors: — o vén kompaktor — Mennyi könyvet Sajtol össze, mig beköti Ezt a könyvet.'

Amíg végre-valahára Véle készen:

A kötése — mindegyiknek Más-más lészen.

Némelyikre: alig hogy jut Égy kis vászon;

Mig a másik: csupa selyem,

Csupa bársony.

Mig egyiken — a sok gyémánt Fénye reszket:

Ai a másik — nem kap mást: csak Egy keresztet . . .

— Bár a czifra burok alatt Oly gyakorta

Kevesebb á liszt, de annál Több a korpa;

Mégis, mégis, — hajh! ezeknek Van csak ára:

Ezek jutnak a királyok Asztalára . . .

Életem kis könyvecskéje Neked, néked —

A keresztnél nincsen egyébb Osztályrészed;

Még — alig, hogy felnyitottál, Máris — akkor:

Beád nyomta e szeszélyes Vén kompaktor.

Sós Lajos.

— Elbeszélés. —

Irta Dezső Ferencz.

(Folytatás és vége.)

IV.

— Holnap vívnak ? kérdezte Matild Gaált.

— Igen.

— Mindenesetre pisztolylyal...

— Eleintén a kardot kerülgettük, de aztán a pisztolylyal történt megállapodás. Ez a Rádoki különben már egyszer állt a pisztolyom előtt. Valamikor jő pajtások voltunk, hanem a barátságunkat tönkretette a henczegéseivel.

— Tudom azt & históriát. Mondta Matild.

A kertben voltak. A kertiház zöldfu- tókás lombjain keresztül beragyogott a napsugár és a szellő bódilő virágillatot hozott magával.

nélkül ültek egymás mellett. GasI lehunyta a szemeit és gondolkodni próbált. Eszébe jutott a sötét életunalom, a mit a fővárosból hozott magával. . .• Az már elmúlt, a szerelem, a mi utána következett, fordulást okozott a lelkében és azt vette észre, hogy megint rászórni az életre és mikor jobban megnézi, szépnek, jónak találja azt.

Látta, hogy Matild megeziveli a barátságát és' lovagias rajongásában feltette

magában, hogy akár az életét is feláldozza a leányért.

Az alkalom ennek a feltevésnek a bebizonyítására már itt van.

Gaál korrekt jellemű férfi lévén, ámbár .módjában lett volna előhozakodni vele, de még sem hozta elő magának azt a kérdést, hogy érdemes-e ő neki a leányért megverekedni.

Eddig valami barátságfele volt közöttük és mikor Matild egyszer kijelentette Guál előtt, hogy ő egyátalában képtelen arra, bogy .alakit, szeretni tudjon ; Gaál lemondott mindenféle újabb és régibb ké- letü reményeiről és tervezgetéseiről. De azért cíák' ragaszkodott a leányhoz, meg szoká-ből, udvariasságból és az eltitkolt érzés, következtében.

Matild nem sok figyelmet pazarolt Gaálra, hanem Gárainé annál szerelmesebb jóbarátja volt Gaálnak és ő is, ámbár csak hallgatagon és bizonytalanul, már elhatározta a leánya sorsát. Elhatározta és mikor arra gondolt, hogy a leánya féij- bez fog menni; Gaál jutott az eBzébe. Helyesen kombinált, mikor arra gondolt, hogy a férfi szereti a leányát.

Most, a párbaj előtt keserűség fogta el az asszonyt és megpróbálta, hogy valamit segit a dolgon.

— Azt hiszem, hogy ostobaság az egész dologj mondta. Ha Rádokit egyszerűen részegnek, vagy bolondnak devalváljuk: elég enyhitő körülmény ez arra, hogy mint beszámithatatlan állapotban levőt figyelembe se vegyük. A párbajfelek közt kölcsönös sértés nem volt. Rádoki a kihívást csak a Matild nevében történt pro- vokécziőra fogadta el . . .

— Rosszul informálták önt nagyságos asszonyom, mert a provokácziő az én nevemben történt. Világosította fel Gaál az asszonyt.

. — És te azt megengedted ! Mondta ijedten Maliidnak Gárainé. i A leány csodásán szép szemeivel az anyjára bámult, mintha nem értené . . . aztán meggyőződéssel, ellenkezést nem tűrő hangon azt felelte:

— Azt hiszem, a becsület előbbre való az ulanyias megfontolásoknál.

Es ez a rajongó, hóditő szép leány egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy ne lenne olyan férfi, | ki vakon, engedelmesen ne állna a fegyver elé akkor, a mikor azt ő akarja.

A búcsúzáénál pedig domináló fölóny- nyel és hideg hanyagsággal nyújtotta kezét u fiatalembernek, miulatt Gaál igyekezett erőt venni magán. Valami bolond keserűség fogta el a gODdoltra, hogy esetleg meghalhat ... A valóság ie, az ideal is és minden, a mi becsületes lelkének ambiczióját képezte, eloszlott, elveszett már és ha most az utolsó reménynyel ő néki is meg kellene halnia!

Erőt vett magán és férfiasán, nyugodtan viselkedett- Matild megvárta, mig a függönyök közül a tározó daliás, férfias szép alakot láthatja s mikor már nem látta: folyton utána nézett, előtte volt és élni, mozogni

látta a képet. Lehunyta a szemeit, hogy ne lássa.

Később pedig, mikor egyedül volt a szobában, úgy találta, hogy üresebb, hangtalanabb a levegő most, mint azelőtt szokott lenni. A lehetőségre gondolt 5 is és először leste meg Gaált eltávozásában és először érzett valami hiányt a távollétáben.

Szeszély volt ez is. A másik perezben már elfeledte és álmatagon, királynői hanyagsággal nézett a levegőbe és bizonyosan közömbös álmai voltak.

■A párbaj másnap megtörtént. Rádoki Pista valahol a vállába kapott egy golyót ól azzal el is lett intézve a dolog.

És Matild, mikor Gaál délután ellátogatott hozzájuk — kevés elismeréssel, köte- lességszerü hanyag mosoly kíséretében ezt az egy szót mondta Gaálnak:

— Köszönöm.

V.

Egy év múlva Matild Gaál felesége lett. Egy darabig Szentjánoson laktak, aztán beutazták a kontinens egy részét. Mikor az utazásból hazajöttek, hosszú ideig maradtak a fővárosban.

Gaál előszedte a régi czimboraságot és bébekorba mulatni járt.

Egyszer eszébe jutott Rádoki Pista.

— Nem tudjátok mi lett Rádoki Pistából? kérdezte a fiukat.

— Agyon lőtte magát. Valami megyei pénzt kezelt el és nyilvánosságra jött a dolog.

— Gondoltam , ..