Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-01-28 / 4. szám

jrV Veszprém, 1893. Veszprémi Független Hírlap. E í| d ; k G a él TI t( eí b I al m [ r< 1 ti A k tej ír le ne ad isi I l| na ll ki; j-H j­hÄ le­sz1 j! I b| e|| a| 1 Vei >1 Ma­Vei il Mái! 845:] 4 hat* I MÍI} sén* Mái haji iráii nel kéri kelj lékí Tég' ¥ 8 0 $ 0 8 0 0 9 Nagyságod további kegyeibe ajánlva intézetünket, maradiunk a Nagyságos és Főtisztelendó Prépost Kanonok Urnák Balaton-Füreden, 1893. jan. 16 án alázatos szolgái : Kovács Abel, az igazgatótanács e’nöke. Kanovics György, intézeti igazgató. Az orvosság, ami méreg is, drága is. Veszprém, jan. 28. Hírlapunknak éppen mai vezér- czikke hűen vázolja a városi ^pol­gárság legnagyobb részének óriás nyomorát, melyet enyhíteni kellene mindenáron — de arra se mód, se faktor nincs. Hát e helyzet láttán, bizony ne­héz dolog hidegvérrel hozzászólni ahoz a követeléshez, melyet a ke­reskedelmi miniszteriura támaszt a város irányában, hahogy egyedüli mentsvárát, a gyór-dombovári va­sútvonalat, „Veszprém-város* állo­mással, a város közelébe akarja hozni. A miniszteriura ugyanis azt üzeni a városnak, hogy eddigi terve sze­rint a vonalat úgy szándékozott ki­építtetni, hogy az ne Veszprém vá ros, de Hajmáskér állomásnál szelje át a nyugati vasút sinpárait. Hajlandó a minisztérium egy fel­tétel alatt ettől a tervtől elállani s behozni a főállomást Veszprémbe; ez a föltétel pedig az, hogy Vesz­prém város fizesse meg az építési többköltséget, amibe az uj irány kerülne. Fizessen Veszprém város 383.000 forintot. Kijelenti a miniszteriura, hogy ez a Veszprém városi uj irány a leendő vasút ü'zemkezelését is megnehezi-| tené, megdrágítani .minden körül­mények között“ s igy hát lega lább az építési többletet fizesse a város, mely ezáltal egyedül hasznot vár. Persze, hogy ezért a 383.000 fo­rintért a város törzsrészvényeket kapna. Ám ezek leendő hasznavehe- tőségéről még ma, természetesen, beszélni se lehet. Nem tesz arról említést a miniszteri leirat sem, kamatbiztositás nem fedezi, s igy egyelőre »fond perdu“ veszett tőke- Bzámba jön. A hivatkozott miniszteri leirat városunk országgyűlési képviselője, Szabó Imre úrhoz van intézve, ki azt e héten a városi vasúti bi­zottságban is bemutatta. 0 is, mint halljuk, sokallta ezt a horrens ősz- szeget s amellett volt, hogy a vá­ros legfellebb 300.000 frtot szavaz­zon meg s ebből is remélhetőleg átvesz a vármegye 50.000 forintot. A miniszteri leirat igy szól: „Kereskedelemügyi m. kir. miniszter 690001111. szám. Igen tisztelt ba­rátom! A Veszprém—dombóvári h. érd. vasútnak, mely pontból leendő kiágaztatása ügyében a miniszter ur megbízása alapján a következő­ket van szerencsém veled közölni. Miként előtted már többször alkal­mam volt kiemelni, a kiágaztatás ! kérdésének oly nemű megoldása, a mint azt Veszprém városa és a vár­megye óhajtja, hogy t. i. a Dombo- vár-felé vezetendő vonal a Győrtől Veszprémig tervezett helyi érdekű vasút közvetlen folytatását képezze és tehát a város tőszomszédságában elhelyezendő uj »Veszprém-város* állomásból kiinduljon, úgy építései mint üzemkezelési tekintetben rend­kívül hátrányos helyzetet teremtene. Az építés ugyanis igen jelentéke­nyen megdrágítaná. Eziráüti szives tájékozásodul mel­lékelem a két vonal összehasonlító költség -kimutatását a melyből ki­tűnik, hogy daczára a minisztérium műszaki osztálya által az engedélyt kérők ebbeli költségvetésen eszkö­zölt lényeges törléseknek, a város által kívánt vonalvezetés engedélye­zése esetében felmerülő több költség még 383.000 írtra tehető. Alig szen­vedhet kétséget, hogy ennek a több költségnek fedezetéről azoknak kel­lene gondoskodniok a kik ezt az ál­talunk czélszerütlennek tartatott és vasút üzemét minden körülmé­nyek közt jóval megnehezitó meg­oldást érdekükben állónak vélik, miért is közelfekvő, hogy minister ur | nagy méltósága nem leend haj­landó más íelétel alatt eme megol­dáshoz hozzájárulni, minthogy a vá­ros esetleg a vármegye, ha már az üzemkezelési hátrányok fennmarad­nak, legalább az építés több költ­séget viseljék. De nézetem szerint ily nagymérvű áldozatok hozatalára nincsen is szük­ség. — ügy vagyok meggyőződve, hogy a város és a vármegye érde­kei menetrendi és díjszabási intéz­kedésekkel akkor is nyerhetnek meg­felelő kielégítést, ha a dombóvári vonal Hajmáskérből fogna kiágaz- tatni, Veszprém-város pedig Kádár- tával köttetik össze. Ebben az eset­ben ugyanis a következőkben felso­rolt, a m. kir. államvasutakat köte­lező biztosítékok lesznek a város javára nyújthatók. 1. A személy, forgalom- tekinte­tében : „Veszprém-város“ (uj) állo­mást illetőleg a személy vonatok száma és menetrendje akként fog megálla- pittatni, hogy Veszpréravárosa nem­csak a győr—dombóvári helyi érdekű vasutakon, hanem a székesfej ér vár kis-czelli fővonalon közlekedő ösz- szes személyszállító vonatokhoz is Kádártán csatlakozást bírjon. 2. A helyi áruforgalom tekinte­tében : miután „Veszprém-város“ ál­lomás és Kádárta közt naponkint számos személyszállító vonat fog mindkét irányban közlekedhetni a melyekhez teherkocsik is kapcsol­hatók: ennélfogva gondoskodva lé- azen arról, hogy a „Veszprém-város* állomáson fel- és leadásra kerülő mindennemű áruk késedelem nélkül elszállitassanak. 3. Közvetlen kocsik tekintetében gondoskodva leszen arról is, hogy úgy Győr, mint Dombóvár felől a felmerülő szükséghez és a vonalak terheléséhez képest „Veszprém vá­ros* állomásról és állomásra közvet­len személykocsik közlekedjenek és hogy ezenkívül a Budapest felől és felé jelenleg „Veszprém* állomásii közlekedő közvetlen kocsi jövőben „Veszprém város“ állomásig közle kedjék. 4. Díjszabás tekintetében : a) In. tézkedés fog tétetni az iránt, hogy a Veszprém város-haj máskér-villonyai vonalon képezendő díjtételek nem lesznek nagyobbak, mint lettek volna a díjtételek a Veszprémváro9-vi llo- nyai direct-vonalon. b) Amennyi­ben a pontosabb viszonylatokban (pld. Veszprém-Budapest, Veszpréra- Bécs Veszprém-Fiume stb.) közvet­len díjtételek felállittatni fognak, ezek megállapításánál a magy. kir. államvasutak szóban forgó útirány­ban érdekelt összes vonalak után Veszprémet illetőleg csakis egyszeri kezelési illetéket fognak felszámí­tani. Ezeket szives megfontolásodba s magamat nagybecsű barátságodba ajánlva, maradok kész hived. Buda­pest, 1893. jan. 8. Szabó Jenő, s. k. miniszteri tanácsos. íme így szól a leirat i miut maga miniszteri tanácsos is elismeri, bogy itt „nagymérvű áldozathozatalról“ van szó 8 maga Szabó Imre képvi­selő nr is sokallja azt: mi egyene­sen kijelentjük, bogy ezen a ret­tentő áron nem kell ide a vasuk A város egyedüli mentőeszközét, s végpusztulása mentsvárát látjuk ugyan a vasutban, de ezen az áron nem kell az orvosság. Mert azt nem birja meg ez a szegény, beteg vá­ros. Az uj terhet rögtön magára kell vennie, a vasút áldásait pedig c*ak sok évek múltán érezhetné. Addig pedig elpusztul itt utolsó magva is iparnak, kereskedelemnek, mert a megnövekedett teherrel nem lesz arányos a forgalom-várta jöve­delem. Egyébkint is rendkívül sántító logikát látunk ebben a csudálatos sróírendszerü miniszteri leiratban. Ha magát a vasút üzemét is, mint írja, meg fogja drágítani az nj Veszprém-városi vonalterv, hát magának az egész vasútvonalnak Győrtől Dombóvárig való állandó jövedelmi érdekét, hogyan prédálja el potom 383.000 forintért? Azt lel­kiismeretes ember meg nem érti; legfellebb olyan fórum, mely ha akarná, ép oly költséggel vezethetné Veszprém mellett el a vonalat, mint Hajmáskérnél s a legszegényobb me­gyei székváros borzasztó nyomora iránt lehetne annyi jóindulattal, hog ne fenyegetné meg egy szom­szédos kis falu góczállomásával, a mely bízvást kevesebb üzemet biz­tosit neki, mint egy bármily sze­gény, de 13 ezernyi lakosságú város. A félvállról beszélő uzsorás be­szél csak oly hangon, mint ez a mi­niszteri leirat szól a városhoz. Hogy mire való is lenne ez a nagy áldo­zat, mikor a megyei székváros Ká­dárt áig kapna igy is egy szárnyvo­nalat, mely ót a zsákutczából a hajmáskéri góczállomásra beczipelné. A derék miniszteri leirat szelleme szerint ez is nagy előny lesz a vá­rosra, — de arról bölcsen méltóztal neki hallgatni (amiben a hallgatóla­gos fenyegetés rejlik), hogy akkor Veszprém forgalma ez oldalról is tönkre mén s el pusztul két év alatt menthetetlenül. Hogy ezt be ne látná s valóban akarná is a kormány, ezt — bármi kevés bizalommal is vagyunk iránta — jó lélekkel föl ne m tehetjük. Mi ezt egyszerűen annak tulajdo­nítjuk, hogy a vonalra még sok részvényjegyzés hiányozván, miután semmi áron uj részvény-aláírókat szerezni nem sikerült, bát Veszprém városra kell ráijjeszteni. Itt még talán lehet srófolni. Mert a szegény ember hamar megijjed — megszavaz ijjedtében nemcsak 383.000 forintot, de még a halálos Ítéletét is. Nem, miniszter ur ! Ilyen drága jóindulatra nincsen szükségünk. Elveszhet a város olcsóbb áron is. Egy jbirósági telekkönyv dolgai. Devecser, jan. .7. A „Budapesti Közlöny“ múlt évi decz. 29-iki számában olvassuk, mi­szerint : Göbel Gyula devecseri kir. jbiró a pécsi kir. törvényszékhez bírónak áthelyeztetett, Perczel Sán­dor ottani kir. jbirósági albiró pe.- ig hozzánk jbiróvá neveztetett ki. Üdvözöljük mindkettőt. Lelkierőt, kitartást, szerencsét óhajtunk mind­egyiknek ! Különösen pedig Perczel Sán­dor urnái óhajtjuk: hogy hazánk közéletében minden időben, oly je­lentékeny űrt és hézagot kitöltő fé­nyes múltú és jelenü család e derék tagja, nálunk jól érezze magát! Ne vegye tehát rósz néven, ha benne a kir. táblák szétosztásakor tőlünk temesvári kir. táblabiróvá kineve­zett Gaál Lajos szeretett járásbirónk személyesitöjét szeretnék üdvözölni. Kicsiny testalkatában, de annál na­gyobb volt lelkierejében, szellemé­ben, karvkterében s mindenben, a mi embeut nagygyá tehet, a tiszte­let lépcsőfokán felemelhet és tarthat. Szigorú volt egész a pedantériáig, de igazságos, humánus és bölcs. Tár­gyalt saját szobájában délelőtt, dél­után pedig egyéb ügyeit végezte. Villamos csengetjük bateriáit' nem rakatta le a szobákban mindenüvé, azért, hogy : egy, kettő, három, négy s a jó Isten tudja hány csengetésre hol egyik, hol másik hivatalnokot rabszolga módra szalonjába idézze, és egy évben szalonját többször is nem cserélte fel egy másik hivatalos he­lyiséggel, mert a sok változtatás, a szobák újrafestése, mázolása, a hi­vatalos bútorok, acták örökös hur- czolása, a villanyos cseugetyük ba- teriáinak újra lerakása szakértő állal, bizony sok pénzt emészt fel. Ionen származik azután az a tűr­hetetlen állapot, hogy a tkőnyvi átalakítót az amugyis zsúfolásig telt szűk tkönyvtárba helyezik, hol a felvilágosítást kérő felek lármája örökösen zavarja: hát ily helyen végzett munkában lehet köszönet ? Mit tett tehát az átalakító? 2—3 évig dolgozott Devecser község te- lekkönyvemek á>t&l&kit&8áni 3>zutári megunta a dicsőséget, és azt sem mondva: befelleSzett — odább állt. Már egy pár évtizede, hogy a ha­tár tagositva van, a tkönyvek pedig átalakitva nincsenek. Szegény Ma­gyarország ! Szegény tkönyvek 11 Mit szól ehez az igazságügyminisz­ter | Hát a devecseri birtokosság ? Mit dolgozott majd 3 évig az átala­kító? Ki ellenőrizte két éven át, mig Horváth albiró ide nem jött ? Jók-e az eddig csinált előmunkála­tok és tervétetek | Fia a hitelesítést kitűzik, nem-e akkor tüuik ki, hogy az átalakító munkája hasznavehetet­len ? stb. Szekértőkkel bizonyítható dolog, hogy Devecser község tköny- veinek átalakítására egy év, másfél évnek elégnek kell lenni, most meg ott állnak, hogy a hitelesítést sem lehet kitűzni Az átalakító odább lépett; most ki ad felvilágosítást a tervezet hite­lesítésekor a sok birtokváltozásokra nézve? mely minél tovább húzódik, annál bonyolódottabbá válik. Ha a munkálatok rosszak, az átalakító ál­tal felvett 1600—2000 frt honnan térül vissza az államnak ? Hja! éve­kig szunyókálni engedni az átalakí­tót, nem tartozik a közönséges mu­lasztások sorába. Most ha hozzáve8zsziik, mikép ezen tkönyvtárból az ajtón át, ahol a járásból bejövő felek egyik a má­sik kezébe adja a kilincset, de a helybeli vagy másunnan jövő ügy­védeknek is .jegy szolga adja a fel­világosítást, egy setét, egyik ajtó­jával a hideg folyosóra nyiló szobába ki, a hol kétdijnok didergett a múlt év végén, hogy ezek a nyomorultak kibírták a szobában a dolgot, az Isten csudája! Nem szalon kell ide, se villanyos csengetyüvel összebateriázott háló­zat, hanem érjék be, mint Gaál, a járásbiró egy szobával s abban tár­gyaljon is, I mostani sötét szobákra pedig egész a padlásig felvágott ab­lakok, I nyitott folyosónak elzárása, beüvegezéseáés egy jó vaskályhával való ellátása, hogy a beidézett vagy megjelenő felek ne kényszerüljenek bidegben-fagyban az udvaron nyo­morogni, meghűlni. Legyen szalon és villanycsengetyü is ha kerül; de ily nyomorult he­lyen: necessitas legem frongit. Nem utiisi.tás ez tisztelt Perczel uram, mert meg vagyok győződve, hogy oly nemes családnak mint az öné. a tagjai is olyanok ; de ujjrnu- tatás a helyzet megbirálására, hogy tudja: hol kell résen lenni. Mucius Scevola. A korcsolya-egylet jelmezbálja. A helybeli korcsolya-egyesület f. hó 21-ón tartotta meg sikerült jelmezesbálját a megyeház nagytermében. Daczára a .-zibériai hidegnek és a nagy havazásnak, a bál, mely psaknem el lett halasztva, a legpompá«ab|>al sikerült, miben a főér­deme van az egylet buzgó elnökének, Rainprecht Antal kormányzó urnák, ki egész lelke Tolt a mulatságnak. Régóta tartatott ilyen kedélyes és im­pozáns látvlnyu bál városunkban A höl­gyek, Halifax buzgó hívei, a legválaszté. ko-abb és legfestőibb jelmezekben jelen, tek meg, hogy a parkette sima terén j8 hódítsanak és mondhatják, hogy alap 03 sikerült is ez nekik, mert a férfivilág meghódolva a báj és kel lem ennyi szép túl Aj d 0 no s női előtt, Halifax hűséges alatt* valóihoz méltóan viselték magukat és tánczoltak farad hatatlanul, kitartó hévvel, jó kedvvel. A szép jelmezes csoport a legkedvesebb emlékét vitte haza e bálról és ábrándja, ikban bizton megjelenik olykor-olykor egy sportra ion, ki e mulatság alatt nem szűnt meg kitartással ostrom alá venni hölgye szivét, ki jelmezes alakjában szebb volt, mint valaha. Valódi öröm, az igézet kellemes érzése fogta el az embert, mikor előtte ezek a lenge, tündéries alakok elhaladtak. Egyik szebb volt a másiknál. Ki volt szebbik? Nem tudui. A szív kiválasztotta közülök azt, a ki a legszebb volt. Már p*dig sok szív dobbant meg és — választó.t. A miut végig tekintett az ember a termen, mindenféle virág, nemzeti fess öltözet tűnt legott a szemébe. Itt egy fess skótnő tartotta lekötve a figyelmet, ki hazáj* öltözetében tetet próbára a férfiakat, kik közül sokan szerettek volna vele skótul beszélni, de hát nem tudtak; ezer sze­rencse, hogy áj. bájos szép skótnő magya­rul is tudott. É s hozzá még mily kitü­nően táuczolt! Ott meg egy remek tö- rökuö mutatta klasszikus szépségét a fér- fivilágna^, mely az arczát eltakuró fátyol dácsára is meghódolt kelet eme gyönyörű virágjának. Eraitt meg egy nyuláuk bol­gárod vonta magára a figyelmet csinos­áé választékos jelmezével. Az egyik sa­rokban pedig egy fess Satanella, ördögié- 1 sen szép fején azokkal a piros szarvakkal, gy űj tötte udvara számára az el kárhozni | szándékozó férfiakat. De sokan szerettek volna pedig udvarába bejutni. Itt egy övi nos spanyol tánczosnő verte hévvel tamburájat és kemény próbára tette a >panyol czigánynők iránt érdeklődőket, j Herczig és kedves tiroli leány libegett végig a termen, kaczér kis kalapjával fején, mosolygott kellemmel, a tavasz egész vidámságával. Gyönyörű volt a Pi­roska iá, a ki a nagymamát látogatta meg, kosárkával a kezében, a mikor a farkas . . . hiszen ismerik a mesét ? . . . Bol­dog farkas, a ki ily kedves Piroskát vall- hat magáénak 1 . . . A virágok is szépen illatoztak. Szerényen vonult meg egy sa­rokban a nefelejts, napra forgott a nap­raforgó és kedélyessége morzsáiból jutta­tott a szorgalmas tánczosoknak is. A vad­rózsák tüske nélkül is sebeztek. A magyarnők pedig lelkesitettek magyaros jó kedvükkel és vidám kedélyességükkel. Igazán tündéries látvány volt az egész, mely elmúlt, de emléke azt hiszem so­káig ott marad a szívben. Nem csoda, ha * ily körülmények közt a táncz kitörő lelke­sedéssel, faradhatatUn kitartással folyt kivilágos-kinrradtig. Az ehő négyest 40, a másodikat 38 pár tánczolta. A jelmez­bál tombolával volt egybekötve. A tiszta jövedelem meghaladja a 100 friot. A jelenvoltak közül sikerült feljegyez­nünk : Leányok: Bohumiczky Anna (napra- forgó), Dvelly Mariska (ördög), Hankóczy Jolánta (spanyol czigánynő), Hordossy Matild (tiroli leáuy), Jankó Miczi (Sata­nella), Káldy Czeczil (parasztleány, Szom­bathelyről), Kenetsey Clotilda (paraszt­leány), Lumpért Irma (jockey), Lumpért Bella (báli toilette), Lefeyre Ilona (fran- czia bohócz, Hatvanból), Örley Ilona •(vad*' rózsa, Herend), Papp Irén (liliom), Paál Gizella (gyopár), Perlaky Etelka (töröknö), Perlaky Mariska (vadrózsa), Rainprecht Lujza (bolgárnő), Stoll Aranka (gyopár), Stoll Mariska, Szabó Irma, Szabó Juliska (velenczei narancsárusnő), Szalatkay Sa­rolta (cziczurf), Vendrey Clarisse (töröknő), Véghely Sarolta (Piroska-Rothkápchen), Vikár Olga (nefelejts), Zombath Gabriella (rüesekirálynő). Asszonyok: Bauar Károly né, Brenner Jaroslavné, Csete Antalué, Csolnoky Fe­Szombat, jan. 28. nyomását szelíd lyrai gyengeséggel ellen­súlyozza: képzeletemben ott álltái mel­lettem és szemeidből olvastam leganda- litóbb szerelmi dalt, mely elvarázsolt sze- met-lelket egészen! Mikor lelkem egy-egy pillanatra csüg­gedve gondol a képzelt boldog jövőjére, melyet immár lassanként megfoszt ideális varázsától a prózai élet lehangoló nyűge s végig futok gondolatban szép ifjúságom letűnt napjain, minden kis emlék 4 hozzád fűződik, minden mozzanat rád emlékeztet s úgy kiséred a létért való megrázó küz­désben lelkemet, mint a szivárvány tarka szép színével a vihartól és esőtől meg­tépett lombokat! .., . . . Ezért szeretlek én téged 1 . . . Most pedig, mikor férfi vagyok már és a sors végtelenül űrt támasztott közöttünk, mert én tőled messze estem el; mikor az idegen nép közt elhagyatva élek, mint egy száműzött, kit elhagyott mindene, csak szerelme éber éi szivem lelkem vá­gyik a békés családi tűzhely után, hogy ott legyen otthonom, hol pihenésre hajt­hatom fejemet, hol béke, szeretet, rokon­érzelem, bizalom, őröm, nyugalom és vég­telen boldogság vár rám egy forrón sze­retett lény karjai közt, ki „mindenem" lesz e földön: azért szeretlek, mert hiszem, hogy te boldoggá tehetsz engem!.... . . . Ezért szeretlek én téged I .. . Mit gondolsz, aranyos szép virágom, vájjon én boldoggá tudnálak-e tenni ? !... Turul. Jb- NEVELŐ. — Elbeszélés. —- Irta: ^Colziéur O^rvtla. (Folytatás.) Három év előtt történt, mikor én a nemzeti muzeum növénytárában az egyes faji jelenségeket tanulmányozva, véletle­nül felpillantottam és szemeimet egy gyö­nyörű alakon legeltettem. Soha sem lát­tam még olyan szép asszonyt, mint az volt, ki tőlem nem messzire egy éltesebb úri emberrel vitatkozott élénken. Úgy elmerültem gyönyörű arczának a szemlé­lésébe. Arányos karcba termet, a női szépségeknek pazar birtokában, nagyon kedves, megnyerő hang, mindez elegendő ok volt arra nézve, hogy megragadja figyelmemet. Még soha női lény ennyiie le nem bilincselt 1... Mintha meg lettem volna igézve e nő ragyogó szépsége ál­tal .. Szívesen hangosan dobogott, mig olyan különös érzés tölté be a lelkemet... Legott megsejtettem, hogy ez a nő még élénk befolyással lesz jövendő életemre... Igazat kell adnom Stendthalnak, ki azt a t állítja, hogy a „villámcsapáshoz ha­sonlóan született, pillanatnyi szerelem is létezik"!.. Egy perez elegendő volt arra, hogy e nő bennem a leghevesebb szerel­met, szenvedélyt ébreizsze fel... Az élte­sebb ur, valószínűleg rokona, mint akkor hittem, hozzám jött és udvariasan kér­dezte meg tőlem, hogy talán tudom an­nak az exotikus növénynek a helyes ne­vét, mely felett ők nem tudtak megálla­podásra jutni, mert mind ő, mind a nő mást es mást mondott. Rendelkezésükre állottam és készséggel magyarázgattam sok mindent arról a forróövi dusleveíü növényről... Érdekkel látszottak hallgatni és mikor eltávoztam tőlük, mindkettő ud­variasan mondott köszönetét. Távozásom alkalmával hallottam, amint a nő oda szólt a férfiúhoz: „Benedek, nem vetted észre ennek a fiatal embernek feltűnő szépségét és megnyerő, fiuom beszédbeni jártasságát ?..." A férfiú dörmögött vala­mit, de nem értettem meg mit. Hanem a nő szavai nagy örömet okoztak nekem, bár sohasem voltam hiú ember, de ez a kijelentése nagyon jól esett... Nem tud­tam szememet levenni róluk, kik még negyedóráig maradhattak, aztán távozni’ készültek. Én udvariasan köszöntöttem őket, a nő mosolyogva viszonozta... Le­mentek a lépcsőkön és a muzeum előtt váró fogatukra ültek ; elhajtattak. Hová ? ...Követtem őket, de ezt nem tudtam meg... Kik voltak ?.. Nem tudtam... És azóta e nőnek ragyogó szépsége megbú­vóit, folytonosan csak reá gondoltam, alakja szüntelrn a szemeim előtt lebegett, mint valami álomkép... Időközben befejeztem tanulmányaimat, letettem a doktorátust és állás után néz­tem... Ép abban az időben hirdettek egy ezerhatszáz forinttal javadalmazott neve­lői állást egy vidéki városban. Tanári diploma kivánt&tot'. Pályáztam az állásra, mert úgy okoskodtam, hogy egy gyermek tanítása mellett marad bőven szabad időm, mikor kedrencz tanulmányaimmal foglalkozhatom... Különben is szerettem a magányt,.. Az állást elnyertem éh én ked­ves drága anyácskámtól elbúcsúzva le­utaztam Már ton fal vára... Jelentkeztem a kastély úrnőjénél, ki udvariasan fogadott, de én oly zavart, oly ügyetlenül félénk­nek mutattam be magamat, hogy az öz­vegy mosolygott, szánakozott rajtam... Nem ismert meg, de meg ismertem én a nőt... Különösek az élet utai... Azt a nőt, kit körülbelől három év óta szerettem titokban, ismeretlenül, most újra feltalá­lom, mint a dúsgazdag Mártonfulvy Be­nedek özvegyét... A vér az arcomba szö­kött, káprázott a szemem ez előtt a ra­gyogó asszony előtt, ki szebb volt, mint három év előtt, kifestett üde szépségé­ben,.. Elfoglaltam az állásomat, megszerettem a kis Zoltánt, ki pajkossága mellett is nagyon kedves gyermek, igyekeztem buz­gón azon, hogy minél nagyobb sikereket mutathassak fel vele, az ő fiával... Bol­dog Isten! mily óriási szenvedély hábor­gatja lelkem nyugalmát,.. Szerelmem óriási erővel ujutt meg... oh! csak most tudom igazán, hogy mily hatalmas ez az érzelem! ...Imádom titkon, szenvedéllyel... szere­tem a fiát, mert kedves, mert jő, mert az ő gyermeke... Mi lesz Telem I... Nem tu­dom... Keveset érintkezők vele, mert félek, hogy a hevem elragad... Emberfeletti erő­feszítést kell tennem, mert különben el­árulom magam... Közelében kell élnem, azt tudom*., különben vége volga a bol­dogságomnak... És boldogít az a tudat, hogy rejtve, loppal imádhatom azt a nőt, kit a végzet utamba hozott és )q bennem felébresztette az emberi érzelmek legne- mesbikét, melyről azelőtt oly kioúnylő- leg nyilatkoztam... Mit remélhetek P... A jövő titka... Megtanulom a lemondást arról az álmodott boldogságról, melyet élveznem nem adatott meg... Mártonfal- vyné dúsgazdag, előkelő és gyönyörű szép asszony, ki másodszor is férjhez fog menni egy báróhoz vagy egy grófhoz... Imádkozni fogok a boldogságáért!... Piroska olvasott, egyre olvasott; va­lami nagy öröm árasztotta el a szép asszonyt, megismerve a félénk, de nagyon szerelmes fiatal ember életének legapróbb titkait... Oh! ekkor megérté a csinos asz- szony, hogy mily erős tud lenni az em­beri akarat, mikor elnyomva a szív szen­vedélyes kitöréseit, csak az ész rideg ta­nácsainak veti alá magát... Igen, Piroska elgondolkozott arról az óriási szenvedély­ről, melyet a napló minden egyes sora elárult, pedig a doktor mily kimért és közönyös is tudott lenni az ő társaságá­ban néha, mikor pedig a szív húrjait va­dul rázhatta a szerelem szenvedélyes vi­hara... mikor ajkaira tódultak azok az isteni szavak, melyekkel a férfiú teszi a nő lábai elé hódolatát, a szivét, hogy eltiporja vagy magához erdeije!,.. Hogy tudott ez az ember szeretni, rajongással ős lemondásában is mily fönséggel... Piroska arczát biborpir futatta el, mire a naplót végig olvasta... Érezte, hogy kel­lemes érzés hatja át mindé n idegét, forró vágy élezi ki a vérét és — és szeretné, ha a fiatal ember itt volna a közelében... hadd tanítaná meg arra a nagy boldogságra, hogy gyakorta a lehetetlennek vélt álmok is teljesedésbe mehetnek... Minden sornál nagyobb hév járta át a testét kellemes bizsergéssel, mintha a szerelmet lehelő sorok kábítanák... Önkénytelenül kiáltó a fiatal nő: „oh! mint szeretlek én is té­ged, ha tudnád 1... Aztán elkezdett gondolkozni a fiatal asszony... Tehát akkor szerette volna már meg a doktor, mikor egyszer Pesten volt az urával ?... Csakugyan emlékszik egy kicsit arra az udvarias ifjúra... Cso­dalatos nagy szemei még most is előtte lebegnek* Szereti, szereti, oh 1 megér­demli, hogf szeresse ezt a kedves, sze­rény, de nagyon szép embert ............. Úgy e l-elábfándozik ott az íróasztal mel­lett, mint azelőtt talán ifja tette ugyan­azt. Igeu, Piroska szive izgatottságáról, a hévről ét vágyakozásról tudja most, hogy igazi szerelem lángja lobbant fel a szivében... az, az éd^s boldogság, melyet olyan régóta hiába keresett, most előtte van, most megragadhatja, csak ki kell nyújtania Qtána a kezét... Piroska határozott, tudta, mit fog tenni ... Azt irta Villamosi, hogy Mártonfalvyné előkelő, szép asszony, ki másodszor is férjhez fog menni, egy báró vagy gróf­hoz... Ne fflalődjék az ifjú, igen, férjhez fog menni, de ő maga kéri meg jöven­dőbeli férj« kezét, nehogy a képzelt bol­dogság valami félreértés folytán elszánjon mellőle, mint valamely bfmes pillangó, mely után gyakran — hibaba fut az ember,.. J Mártonfalvyné gyermekével künn ült a verandán és tekintete el-elkalandozott a messzeségbe. Mintha várt volna valakit... Zoltán papírsárkány készítésével foglal­kozott és mindenféle alakú papirt ragasz­tott össze. A gyermek is türelmetlen volt kissé, várakozott pajtásaira, kik megígér­jék, hogy a mai délutánt a kastélyban fogják nála eltölteni. ■4 délutáni előkészületeket már mind megtolta Csuk mar jönnének! Végre egymásukén érkeztek meg a barátok, köz? tűk Tarlas8y Kornélia bárónő Laczi fia is, kit Zoltán barátai között légi óbban sze­retett, A gyermekek élénken, nagy zajjal ha­ladtak le a park sűrű fasorai közé, hol érdekes harcászati terveiket akarták ki­vinni. Piroska örömmel szemlélte a gyermek- hadat, amint sebesen száguldott a cselé? dek által már előre elkészített homokvár felé, mely az egyik tiszta tér közepén volt felhalmozva. Aztán látva, hogy a gyermekek játéka mértékletes hévvel folyik, megnyugodott és lelke most újra visszatért ahoz az em­berhez, ki már két heti távoliét által teszi próbára érzelmeinek tartós voltát. Mennyit gondolt Piroska az utóbbi na­pokban a doktorra, ki még nem jön... Vájjon édes anyja betegsége tartóztatja-e őt ?... Nem sejti-e, hogy itt egy kedves, a szeretett nő várja izgatottan megérkez­tét?,.. A Giinos asszony nem tudta, b°gj melyik napra várja a nevelőt? Azt sem tudta még, hogy mit fog neki mondani? mihelyt mellette lesz. Csak azt tudta, hogy a nevelő önérzetes és félénk ember, ki inkább meghal, semhogy neki, az elő­kelő és csinos asszonynak bevallja a sze­relmét, melyjyel azt hiszi hogy halálosan megsérti a tekintélyes és gazdag özve­gyet, kinek kezére annyian sóvárganak, de kinek szive a legforróbb szenvedélyt táplálja a szép és tudományos férfin iránt, Igen, Piroska nem sokat töprengett azon, hogy a világ, a társadalom mit fog szólani második házasságáról. Villamosi becsületes, okos, hires ember és doktor, ö pedig gazdag, nemes asszony. A kü­lönbség nem olyan nagy, hogy a távol­ságot át ne lehetne hidalni. Mindössze az emberek fognak ruajd^sokat beszélni róla. De ki venné figyelembe azoknak üres fecsegéseit. O szabadon rendelkezik ke­zével, annak adhatja, nyújthatja, akihez szerelme lángjával vonzódik. Szegény gróf; Piroska bizony ki fogja kosarazni. Nem az a nő, ki a rang fénye által el vakitatni hagyja magát, de aki szfve hajlamait követi, hiszen eladdig Úgy sem volt része a szerelem boldogsá­gában ! Lekösse-e magát újra a házasság rideg kötelékeiben? Élég sokat szenve? dett első házassága alatt, most^ boldog akart lenni. A gróf majd vigasztalódni fog. f|MI az oroszlán vadász at sokszor elnémítja a fájó szív kínait... És mig Piroska elábrándozott, minj egy rövidruhás kis leányka szivének bál? ványa felett, a délutáni gyorsvonat prüsz­kölve közeledett és állott meg Márton- falváu. Aztán csakhamar őrült vágtatás- sal robogott tova a messzeségbe, hossza füstfelhő jelölte nyomdokát. (Vége köv;)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom