Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-08-12 / 34. szám

Veszprém, 1893.

Szegjél®33minden nombalon.

lap Ára: évre 12 korufta* Fél évre 6 korona. Negyedévi e 8 korona. Egyes szára Ara 80 fis.

Xll. évfolyam. 34. szám.

I FÜGGETLEN HÍRLÁP

A dó, mint munkatárs.

Alkotmányos élétünk óta közoktatásügyi alkotásaiuk terén nőnevelésünk érdemében is va'ébnn sok történt. Tanügyünk organizmusába újabb időben ismét egy uj intézmény illesztetek be: a női kereskedelmi tanfolyam. Ezzel egy uj munkatér nyílt meg leányaink számára a így ők ismét egy újabb tért fognak elfoglalni azon pályanemeit között, melyeket eddig meghódítottak.

Jelenleg a nevelői és a tanítói pályán mint . gyermekkertés^t|ők, névelő- és tanítónők, női munkai és ipartanítónő'r, rajz , ének-, zenei és tornatanitónők működnek. Sokan' a színészed pályán érvényesítik, tel hetségöket. Mások a festészet terén jelennek meg. Köztünk hivatalos* Kodnak a pőst.án, a távírói és vasúti hivatalokban.

Már ezentúl az említett intelligens pályanemoken kivül a nőknek legközelebb a kereskedelmi ..pálya is meg fog nyílni s igy leányainknak az alsóbbfoku kereskedelmi foglalkozásra mihamarább ut-mód fog nyujtatni. Az ipari és kereskedelmi életben eddig ők leginkább mint divatárusnők és elárusítók működtek. Jövőre az üzlet, a keres* kedelem száz és száz munkaága hívogatja a nőt a férfi mellé munka* társul. Ismét egy uj tér nyílik ké* pességöknek, munkálkodhatnak s igy lételöket biztosi, hatják. E tanfolyam révén lehetővé lesz, hogy a DŐk szüleiknek avagy férjeiknek segédkezzenek az üzleti dolgokban.

Ha a dő vagyon és támasz nélkül van, munkája és képzettsége biztosíthatja jövőjét; ezzel ismét egygyel több vértjök lesz az élet kísértése ellen. A nő életének egyik megmentője, legjobb oltalmazd)*; a munka, a kenyér. Ha pedig a nő tehetős, vagyonnal áldotta meg a gondviselés: akkor -meg munkásságát annak gyarapítására, maga javára fordíthatja. Az alkalom tehát meg van adva a nchek. Ma már ők is választhatnak képességök és hajlamuk szerint pályát. A munka nem szégyen ; sőt a mai viszonyok közt a nők is már reá vannak utalva, hogy munkáv-il biztosítsák lételöket. Napról-napra növekszik a nőknek a száma. Az 1890. évi népszámlálásból kitűnik, hogy egy millió százezer olyan nő van, akinek családbeli hivatása ellátást nem nyújt. Sok nő pártában marad, mivsl a férfira bizony-bizony bénitólag hatnak az élet nehéz viszonyai családi tűzhelyet megállapítani. Mit tegyen tehát a nő, ha támasz és vagyon nélkül marad ? Tisztességes munka után jár, ha el nem akar zülleni és veszni. Nem foguuk csodálkozui te hát, ha a nőknek munkát kereső

Vsze mir a jövőben a kereskedettéi páha elé főg tódulni, annál is inkább, mivel a házi ipart a gyár mindinkább kiszorítja ; a kézművesség pedig oly testi erőt' igényel, melylvel a nő nem rendelkezik, vagy legalább állandóan 'azt ki nem bírja. A tanítónői pályán meg már amúgy is sokan vannak.

Minden gondos szülő iparkodik gyermekeinek a jövőjét biztosítani s ha alkalom nyílik, azt bizonyára nem is késnek elszalasztani. Az alkalom pedig meg van; ezt a maga,? kormány nyújtja leányainknak, amidőn az' ország minden részében női kereskedelmi tanfolyamokat áb ütött fel, melyek már is örvendem tes lendületnek indultak, ami arról tanúskodik, hogy az intézmény üd- v'o’-i, életrevaló s hogy az valódi szükségnek felel meg. Eddig 17 helyen nyilt- meg ilyen tanfolyam, még pedig polgári leányiskolával kapcsolatosan : Újvidéken, Nagyvár radon, Miskolc/.on, Galgóczon, Pécsett, Győrött és Budapesten. Felsőbb leányiskolák mellett: Kolozs* várott, Sopronban, Temesvárott, Fiúméban, Debreczenben, Szegeden, Kassán és Pozsonyban; továbbá Zilahon és Kaposvárott. A tanulók száma már is 401. A tandíjak 4 — 8 frt közt váltakoznak. — Nagyváradon, Kassán, Szegeden, Zilahon, Soprou- ban és Debreczenben vagy a város, vagy az ipar- és kereskedelmi kamarák, avagy a takarékpénztárak anyagilag is hozzájárultak a tanfolyamok létesítéséhez.

A tanfolyam csak alap, melyen a tanuló szorgalommal tovább építheti, bővítheti, fejlesztheti a tudás épületét. A munka, melyet magán- hivatalokban végeznek, lesz a levelezés, könyvvezetés. E kétfimunka- szakon kivül a pénztári s egyéb üzleti foglalkozás is lehet.

A szorgalom, a rend iránt való érzék, a csin megvan a nőkben. Megvan..tehát-.a nőkben az a kellék, melyet e munkakör tőlük megkíván. A nők tehát részt akarnak venni a kenyérszerzés nehéz munkájában, ezt pedig tőlük oly pályán, melyen boldogulhatnak, megtagadni nem szabad. Ma, mikor mindenki küzd és harczol az életért, a kenyéréit, már nem lehet, nem szabad a munkát akaró, követelő nőket kizárni a küzdelemből.

Ghyczy József.

Hogy óvakodjunk

a tüdővésztól?

(A m. kir* belügyminiszter megbízásából közli: Dt. Osváth Albert.)

Száz meg száz betegség leskelő- dik az ember életére születése per- czétől halála órájáig. De e száz meg száz betegség közt alig van félelelmesebb, alig van olyan, mely *

löbb embernek ásná meg kora sírját, mint a gümőkór.

Ez a gümőkór leggyakrabban a tüdőt támadja meg, de előfordulhat a csontokban, az agyvelő hártyáin, a bőrön, a gégében, a test mirigyeiben és egyébb részein is.

Ha a tüdőt támadja meg a gfl- mökór. akkor tlidővész fejlődhetik ti. Iszonyú betegség, mely az élet minden korában pusztítja ugyao az embereker, de mégis legöldöklőbb szokott lenni az ifjú korban.

Azok, kiket a tüdóvész meglep, ! egyszer csak elkezdenek köhécselni, : gyakran vért, majd meg véreset I köpnek, aro/uk.bőre megfinomodik, olykor a közepén rózsás lesz; bang* juk rekedtessé válik, majd lázakat kapnak. Később mind jobban sóvá* nyndni kezdenek, esténkint, reggelenként lázas állapotba jutnak, étvágyuk elvés/, munkára való kedvük apid, lélegzésük gyor abb lesz:

A test mi diukább soványodik, a bőr halványabb lesz., a beteg éjjelenként erősen izzad, a köhögés nagyobb fokot ér el, néha valósággal szivszakg.itó, I a beteg sok csúnya, zöldes-sárgás, genyedtséggel vegyült nyálkát' köp ki. Az örökös f »rróság miatt a test ereje miudig jobban és jobban vész, s a végül bekövetkezni szokott hasmenés végkép kiapasztja a test erejét.

Néba gyorsan folyik le a tüdő- vész, de sokszor több esztendőn át is tart. Közbe-bözbe a beteg állapota — kivált nyáron — tűrhető is, de ősszel és tavaszszal rendszerint rosszabbodás áll be, minek elő- postája sokszor egy-egy nagyobb fokú vérköpés.

Mikor a hasmenés és a forrőság együtt kínozzák és sorvasztják a beteget, az rendesen már ágyban fekszik, a honnan nem is igen szokott kikerülni, csak aksor, mikor kiviszik a szép virágos temetőbe.

Egy ilyen temetésről jöttünk mi js. .haza, _s; migrén dűlve és mélyen elszomorodva gondolunk közös sorsunkra, midőn azt látjuk, hogy a halál kaszája uj meg uj rendet vág közöttünk. Csak egy esztendeje még, hogy Istenben boldogultGunár kántor uramat eltemettük, s ime, most már az ó szép, fiatal feleségének sirját hántoltuk be, kiről ő maga dicsekedve inondá egykor, hogy az „kerek tagú, őz termetű.“

Mindkettőjöket ugyan az a betegség: a tüdővész, vagy mint közönségesen mondani szokták, a száraz betegség, a sorvadás, a heplikaölte meg fiatalon, élete javában.

Tudjuk nagyon jól, mily sok ember élete esik "áldozatul ennek a I ör-nyü betegségnek. Szemünk láttára sorvadtak el tiszteletesBogáthy uramnak gyönyörű gyermekei, mind serdült korukban, mint 16—20 évesek. Elmentek egyenként egymásután hatan, minden esztendőben

egy-eey, mint egy-egy kiszáradt rózsa. És nem volt számukra mentség. A szegény tisztelet es úgy maradt áldott jóságu felesége után, mint az ujjam.

Ezek a gyermekek is mind a tüdóvész áldozatai voltak. Megkezdte | szomorúság sorsát az első 16 éves leány, ki egyszer József napján reggelig tánczolt, I reggel tovább fél óránál állott kinn a tornáczon, a hajnali hüs levegőn, utána nézve távozó tánezosának. Pár nap múlva rá már elkezdett Köhécselni a kapott hurut miatt, pár hónap múlva pedig lassankiut sápadttá,fpnyadttá lett. | alig pgy év múlva már oda- kinn a temetőben aludta a halál örök álmát. Azután testvérei követték sorban egymás után, mintegy tovább folytatva nénjók betegségét.

Megdöbben az emberbe.) a szív ilyen esetek hallatára, pedig ez, esetek magyarázata igen természetes.

Az orvosi tudomány ma már, kizárva minden kétséget, megállapította azt, hogy a tüdóvész ragadós betegség. Ha megkapja a család egy tagja, az rendesen megfertőzteti betegségével több hozzátartozóját is.

Ez előtt is sokan voltak, kik ragadósnak tartották a heptikát., de minthogy annak lefolyása sokszor lassú, s uem volt nagyon szembetűnő egyik betegnek egy másiktől való megfertöztetése, többen voltak még a doktorok közt is, a kik nem tartották ragadós bajaak, s e hit terjesztése által szintén elősegítették annak terjedését.

Az volt az általános meggyőződés a tüdővész eredetéiről) hogy szüleitől örökli azt is a gyermek, mint annyi más mindent: jót, rosszat.

Hiszen való igaz, hogy a tüdővészes szüléktől származott gyermekek magok is könnyen tiidóvészbe esnek. De — bár több tudós azt állítja, hogy a gyermek már gtimö- kőrosan jöhet a világra — mégis annak, bogy a tüdővészes emberek gyermekei is könnyen hasonló bajba esnek, uem az a természetes magyarázata, hogy szüleiktől öröklik azt, hanem az, hogy egyfelől beteg, gyenge unherektől származván, magok is gyenge testtel bírnak, másfelől rende-ea hosszabb időn keresztül együtt tartózkodván beteg szüleikkel, sok alkalom van arra, hogy rájok is elragadjon azok betegsége.

Az bizonyos. hogy erre a betegségre a hajlandóságot a gyermek a szüleitől örökli, azaz örököl azoktól olyan gyenge te-tet, mely a tüdó- vészszel való megfertőztetésuek ellen állani nem képes.

És hogy mily rémitó sok ember pusztul el ebben a szörnyű betegségben, mutatja az, bogy a tudósok számítása szériát minden hetedik halott ennek a kórnak az áldozata.

Mily is onyn veszteség ez az or- I szagra ! Magyarország népessége még i mindig olyan ritka, hogy neküuk i már csak ezért is kétszeres okunk van minden idő előtt elhunytat siratni.

Hátha még azt is számításba vesszük, hogy az ilyen szegény, tü- dővészes beteg már jóval halála e'őtt egyáltalában nem munkára való s igy az ö betegségéből nem csak az a kár származik, hogy o maga oem keres, hanem még az is, hogy őt másnak a keresetéből kell eltartani. Egyátalában minden betegség nagy veszteséggel jár. A betegnek minden jóra való- ember kedvezni törekszik ételében, italában, ruházatában, s ez bizony sok családra terhes, ha szívesen teszik is; — a betegnek orvosság kell1,

azt sem adják ingyen, s az orvos látogatása is pénzbe kerül. Hát még az ilyen hosszas betegség mennyi kárral járt

Száz okunk vau tehát óvakodni a tüdővésztól.

De hát lehetséges) A tudomány arra tanít, hogy igen.

A ragadós betegségekről mostanában bebizonyosodott, hogy azok ragadós voltát szabad szemmel nem látható picziny élő alakok, a tudósok által úgynevezett bacillusok, bakteri umok okozzák, melyek a beteg testébeu millió és billió számra elszaporodván, utoljára annak halálát idézik elő. Ezek az apró holmik a beteg testéből megszámlálhatatlan mennyiségben a levegőbe, a vizbe, a földbe kerülvén, ha ismét olyan testbe jutnak, mely őket befogadja, tanyát ütnek azon és abban kezdik el romboló munká* jókat.

Mint már az imént mondám, úgy az orvosok, mint más gondolkodó emberek régen gyanították azt, hogy a gümőkór, vagyis aunak leg- inkább ismert és legjobbán elterjedt alakja, a tüdő gümősödés és az ebből eredő tüdővész szintén a ragadós, az egészséges embert fertőzés ntján megtámadó betegségek közé tartozik. Nem régiben pedig a tudósok felfedezték azt a parányi élő lényecakét is, mely a gümőkór mérgét képezi.

Ez a tüdővész bacillusa.

Ha ez olyan ember testébe jut, mely befogadja önmagába, nem veti ki magából, akkor abban rémitó ' módon elszaporodik és előbb-utóbb hol rövidebh, hol hosszabb beteges- kedés után azt a testet, mely neki tanyát adott, megöli.

így jutott a tüdóvész mérge abba a szegény fiatal asszonyba is. kit most eltemettünk. Egy esztendőn át folytonosan a beteg ura körül volt, mert bát szerette azt forrón, igazán, testével, leikéve', — folyvást annak a szobának megfertőztetek; levegőjét szívta, melyben a tüdóvész- ben sinlődő kántor lakoLt, a legkisebb vigyázat nélkül csókolta, ölelte beteg férjét, — a tisztaság sem volt nálok valami példás, s így a betegség mérge annál jobban elterjedhetett: és ime, a folytonos rossz le- vegében, az örökös éjszakázás által kimerült teste nem tudott elleut- állani | betegség ragadós mérgének a megkapta azt 6 is, s néhány hónapi szenvedés után követte urát a sírba, mintegy folytatva annak betegségét

Minden ragadós betegség mérge leginkább a testnek azon a részén fejlődik, ki, melyet legjobban bánt a betegség; és leghiztosabban slegkönnyebben fertőzteti meg az egészséges testet az az anyag, mely a beteg ember leginkább szenvedő részéről leválik. Így köztudomású bogy áj himlőt azzal a gennyejt- séggel, mely a himlő hólyagjában terem, biztosan át.lehet az egészséges emberre oltani, s a kolerát,a hagymázl (mely a betegségeknek fó székhelye a bél), leginkább terjeszti a betegek ürüléke.

Épen igy van ez a tüdővészszel is. A betegség ragadós mérge itt legerősebben abban a köpben van elszaporodva, melyet a tüdővészben szenvedő, az ő beteg légzó csöveiből kiköhög. A köpben van a millió meg a millió bacillus. Még pedig nem csak a nagyobb darab kö- pökben, hanem azokba is, a melyeket csak alig láthatni meg, s a melyek a köhögés közben a kifújt levegővel repülnek ki a beteg szájából.

A tüdő vészes ember köpje azonban csak akkor fertőzteti meg az egészséges embert, ha nedvességét elveszti, t. i. ha megszárad és por alakúvá válik. Akkor szabadulnak ki belőle a gümó-bacillusok, melyek aztán millió meg millió számra a levegőbe jutva, lélegzés közbeu a levegővel együtt az egészséges ember tüdejébe kerülnek.

Tadom, sokan azt gondolják, hogy nem lehet ez igy, mert ha igy volna, akkor minden élő ember tüdővészt kapna, mert hiszen a közül a temérdek bacillus közü’, ami a sok beteg köpjéből a levegőbe jut, majd minden embernek kerülhet a tüdejébe egy csapat, mikor lélegzetet vesz, — mert hiszen p )- ros levegőt ugyan gyakran kénytelenek vagyunk szívni. De meg alig van olyan ember a világon, a ki olykor-olykor közel ne jusson egy- egy túáőyészes emberhez, igy a ruhájára mindi akinek rátapadhat egykét, gombostűfej-nagyságú, vagy még kisebb, köhögés közben a levegővel kifújt köpecske, mely később megszáradva, elporladva, a levegőbe jutva, azt, ki a ruhát viseli, bizonyosan megfertőztette — a beszitt levegővel tüdejébe jutva)

Ha feltárom a múlt redöit,

E setét éjü kárpitot:

A melyet egykor a reménynek Csillaga ál világitolt:

Elém ragyog — melynek virányán A csalódás még nem tipor —

A gyermekévek édis álma,

A tettre vágyó ifjúkor.

Elém ragyog szerelmem üdve,

E daltól csattogó tavasz :

Dús pompájával, amidőn míg Nem lón széltépve, dúlva az.

Elém ragyog s elringat ismét, Habár — egy pillanatra csak :

Óh! mert a szenvedések ölyve Ábrándozó szivemre csap.

Ut/y fáj e vérző felszakadt seb; De kínjában is kéjt lelek,

Kedves nekém e vihar-tepett —

E lombja-vesztett szent berek.

Végig bolyongni álmaiban,

Még meg pihenve tört gályán . . • Szegény szivem: e kínzó kéjtol Egyszer csak megszakad talán.

Soós Lajos.

j á a@k a keleten.

. Irta és felolvasta a kenősei fürdőconcorten 1893 augusztus hó 9-én Dr. HATALA PETER.

Igen tisztelt hölgyeim és uraim!

Keleti városokban, az igaz hivő mószlim- társadnlotnban, nem lehetne ily hölgyközönséget egy begyűjteni. Az iszlám szent törvényei szerint a nőket, majd diszesb, majd kevérbbé díszes kalitban tartják elzárva. A ház ura, I családfő, a legközelebbi vérrokonok léphetnek c*ak a ház ama részébe, melyben a család nő tagjai luknak, a Hárembe, — a tilosba. Idegeneknek ide tilos a bemenet. Nagy sértés volna azt kérdezni a házigazdától: bog/ van ő nagysága ? hogy vannak a kisasz- szonyok ? !.. . Dgy kell viselkednie a vendégnek, mintha a gazda nőtlen ember lenne; említést sem szabad tenni a családról. Az utczán a városokban az úri nők tetőtől talpig nagy fehér lepedőbe burkolva tipegnek bő bugyogéban, sárga, piros, fekete szattyán czipőkben és papucsokban. Sokan fekete fátyolt viselnek, mi a fehér lepedőburknlatbun kísérteties, ijesztő alakká teszi a nőt, kit ezen burokban még saját térje, vagy atyja, testvére sem ismerhetne fel az uiczán tipegő csoportban, a nők sétahelye a temető, ott ülnek a cziprns fák alatt a khérteties alakok, vagy ahol nincs ciprus fa a temetőben, a fehérre meszelt sírok körül, mint a meghaltuk lelkei kévárognak. Ilyenkor, tilos a férfinak erre járni. Jeruzsálemben a Jehosafat völgy fölötti moszlim temelő igen érdekes; a fehérre meszelt épitett sirbalmok kőoszlopain egy kifaragottJturbán jelzi a férfi halottat, egy európai ismerősemmel arra jártam, de észrevettem, hogy fehér lepedős nők sompolyognak a sírok körül, eltértünk a- temető közeléből, ismerősöm figyelmeztetésem daczára visszatért s igen közel jutott a te- j metőbőz, éktelen sikoltás és papucs zápor i űzte őt vissza.

B iratban, a franczia hadihajé egy pár udvarias legénye, egy sétáié ifjú efendinek kezéből kikapta a napernyőt s azt fnmezia el-gancziával, az u'czán sétáié fehórlepedös hölgy csoporthoz vitték, iszonyú sikoltozással rohantak a nők szerteszét. Az ezer diplomácz és jegyzék váltás tárgya lett a franczia és török hatóságok között.

Az úri házakban a sz*relem ismerőien fogalom. A család ifjú férfi jj tagjának az apa vagy az idősb anya választ felezget, e nőt a férj csak a ndszéjszakáu lá'ja meg legelőször. A törvény egyébként négy fele,i séget eng-d. Hárem tartás, oly értelemben hogy a feleségek m-llett inás hölgyek is álljanak a férj rendelkezésére, igen drága és csík fejedelmi kiváltság, mainap a legtöbb moszlim ur csak egy feleséget tart és a Háremre nem költ. A falusi nő, a felabüak, a iöldmivelőnek feleségé szabadabban mozog ugyan, de igen sokat dolgozik. Faluhelyen s egyszerű embereknél van szerelmi házasság. A falasi nő hosszú fehér, vagy kék ingben jár, derekát egyszerű vászonöv szorítja át, fátyla Í3 vau de ebből két szeme kilátszik s a fátyol hosszú keskeny, melyet a szellő is e leb- bent, nincs úgy arezhoz szorítva mint a nagy fehér lepedőbe burkolt úri nőknél.

Láttam nem egyszer, hogy a fellah a váró- felé ballagott jól megrakott szamara és nagy terhet czipelö felesége mellett, midőn elun a a pipázóét, a pipát is felesége kezébe adta, hogy azt is vigye. Máskor . meg az eke elé fogja a feleségét a szamár vagy az öszvér mellé, persze ezen eke igen egyszerű szerszám, nincs kereke, sem eke vasa, egy nagy galy az egész, mely egyik hegyesre vágott mellék ággal karczolja a földet. A keresztény és a» izraelita nők az utczán ép úgy elfátyolozva, bebugyo- rozva járnak, mint a moszlimok, de ot'hon európai mintára szabadabban társalognak az idegen vendégekkel is. Midőn a velsi herczeg Jeruzsálemben járt- s az-arabok megtudták, hogy a hatalmas Jugllz nemzetnek trónján csak nő ül, nagyon meg,* bo'ránkoztak azon, hogv ott nem találkozott királynak való f-rfiu. A mekkai prófétának vaüá*a nem ismerte fel a nő er* ! kő lesi civilisáló hatását. Az t görög és ró- j mai szellemet a nő apotbeó-ese nemesítette. A keresztény szellem tovább ápolta s nagyra nevelte a nőtiszteletet, az erkölcsi civitisatio ezen mindenható erejét. Az Ml lám nem ismer nőnevelést, a nő ott a férfinak szolgája, rabja, megbizhatlan rabja, de a civilisatio halad és majd bujkolédni fog keleten is.

A kapitánykisasssony.

— Életkép a 48-as időkből. —

Ások fájván a napokban temettek 3I egy öreg katonát, ki utolsó perezéig mindig büszke volt arra a rongyos, ezer lyuktól szel lös subára, mit rendesen feje alatt; tartott, nagy ünnepik alkalmával pedig a vállára öltött és abban ment el a templomba

Az emberek kinevették, bolondnak tartották az öreg Péter bácsit, de| ö nem törődött vele, egyet pödöritett hosszú tüskés bajuszán és vidáman mosolygottá nagy múltak emlékezetén.

Dj hogy volt bolond az öreg, hanem igen is hű, s a rongyos subát, mint ereklyét, legdrágább kincsének tartotta, 8 azt a királyi palásttal sem cserélte volna föli

Nem is tehette volna, mert e subának nevezetes szerepe volt az 1848-ik évi február hó derekán.

Deli legény volt akkor Péter bácsi, 6 is felcsapott — honvédnek. A szép su- gartermetü legsny csakhamar megtetszett a kapitánynak s különös gondot fordított feiképeztetésére.

Péter, a legszebbik honvéd, a kapitány házába került s ott a jó Öreg kapitány né kegyeit annyira megnyerte, hogy a leg- I jobb bánásmódban részesült, úgy annyira,

hogy Péter egy csöppet sem bánta meg, hogy fölcsnpott — honvédnek.

Míg a többi honvéd a hidegben, szotn- jan és étien az ellen-éget kesgette, addig Péter a kapitány melég konyháján kuk- tólkodott, 8 bár egy kissé dobogott a szive az ágyudörgést hallva és fölébredt benne a harcéi vágy, de nem tudott a tü/helyt'öl szabadulni, mivel a tűzhely mellett két csillogó gyémánt ragyogott és mosolygytt reá s e két gyémánt tulaja donosa nagyon, de nagyvn szerette a szép , honvedet, úgy. mintha édes testvére lett volna.

E' gyémánt tulajdonosa p *dig nem volt más, mint a kapitány leánya, ki halálosan mégszerelte a deli honvédet. A jó öreg kapitányné mosolygott az ifjú pár szelíd, szende szerelmeskedésén.

Jó is ment volna igy Péternek sorsa, ha bele nem üt a — muszka.

Megszólalt a bérezi riadó s menni kellett minden épkezü-labu embernek ; Péter is ment, de vele ment a kapitány kisasszony is.

Még az ágyudörgés, e csatatüz sem volt képes Őket elválasztani, ott küzdöttek együtt, a kapitány háta mögött és szorították az ellenséget Lippa* feléi mér-már a Marodba szorítják a muszkát, de hirtelen Dorgoa felől uj csapatok érkeztek s a csekély honvédsereg engedni volt kénytelen.

A jó öreg kapitány, Péter és a kapitány kisasszony leghátul maradt, pedig a golyózápor, o-mk* úgy süvöltött fölöttük.

Egész Köveidig szaladtak, ott a kisded sereg mégfogyva bár számban, de fokor zódott lelkesedéssel i*mét ös>zetömörült.

A kapitány kisasszony didergett ai csikorgó hidegtől, bár óriá«i tüzet raktak, csak nem tudott felmelegedni, tüzelte bár a deli honvéd mosolygása, de mit sem j sem adott erre a mogorva szél,, ugyancsak megtalált minden legkisebb nyitást a ruhán.

Péter észrevétlenül beosont a faluba és ohnun egy juhász vadonat uj subáját hozta el, betakarta azzal a legkedvesebb honvédtársát a — kapitánykisasszonyfc.

Még jól meg sem pihenték a fáradt honvédek, már is az ellenség sortüze ri- asztá fel1 őket.

Sűrű sötétség volt s csak egy-egy . tüzes kartács golyó látszott, a mint gurult a jéggé fagyott hó tetején, kínos harcz volt ez, sok magyar vér hullott el, a jó kapitány is ott veszté életét.

Elkeseredetten harczolt a kis csapat, élén a kapitány kisasszony a juhászzsu- bával, mellette Péter, ki nem szűnt meg a bátor fiukat lelkesíteni.

Végre egy kartács ép a kapitánykis- as‘ zony felé gurul, Péter lekapja hirtelen annak válláról a subát, s azzal takarja be a kartácsot.

A kartács szétdurrant, ezer nyomot hagyva a subán, de ezzel megmentette a kapitánytíaasszony életét, mert ha a fu‘ó kartács a szőrös, bőrös ruhától meg nem zavartatik, egyenesen a kapitány- kisasszony életét oltja ki.

Rövid ideig tartott a hircz, a szegény honvédek teljesen elverebtek, csak egy-kettő menekült meg, ki elbújhatott az éj sötétjében.

Péter, amint beköszöntött a reggel, a hareztérre sietett, ott találta a : subát, magára vetette, de a kapitány kisasszonyt kit elvesztett a nagy zűrzavarbau, nem j látta többé.

Elveszett a csapit, elveszett az ő legkedvesebb hon ved társa, minek mint volna újból a csatéba, elbujdosott, igy került Árok fii vára, hol a rongyos, lyukas subáért mindenki bolondnak hitte és mmt egy konvencziós udvari bolondot a jó falusiak holta nupjáig eltartott tk és mulatlak —. mosóin. Hí tudták volna, hogy nem mese az, talán valaki koszo- 1 rút tett volna jeltelen sírjára.

I Török István