Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-07-22 / 31. szám

kpsvp jött is, de szilt üdvözöljük ölömmel 11 komoly akaratot, mely I mi közgazdaságunk vi zéi f.'rfi ó- liiin ás ív kormánykörökben ébredt- a vidéken felállitandé Elevátoros galmaraktárak érdekében. Az adózó polgárok figyelmébe! Veszprém, 1893. Veszprémi Független Hírlap« Hirdetmény. Az lS()j évre készételt általános jövedelmi pótadó kivetési lajstrom ezen város adóügyosztályánál jolyo tvi július hó 24- töl ugyanezen hó 3l Í£ bezárólag, közszemlére lesz kitéve, mely körülményről az erdekelt közönség ' I ezennel hivatalosan értesittetik. Veszprém., iSgj. juhrs 22-án. Kováts Imre, polgármester. Kölcsönök és amortisation (Nagybirtok,09 ink figyelmébe!) Köztudomásn dolog, hogy összes be’földi pénzintézeteink | kölcsönök megszavazásánál, illetve a kölcsön­összeg magas-ágának megállapítá­sánál a megterhelendő birtok valódi és helyes értékének téves meghatá­rozása által a birtok va ódi érté­kének fél, legjobb esetben két bar mad részéig bi csölik fel f s ennek alapján a valódi érték alig egy har­madának felel meg az általuk nyúj­tott kölc önösszeg. Ezen téves becs­lés pedig onuan ered, hogy az in­tézetek nem a birtok területét, mi­nőségét és tényleges művelési ágát veszik irányadóul, mi által a bir­tok valódi értékét a legbi/.tosabban és legpontosabban lehetne megálla­pítani, hanem a helyett a birtok va'ódi értékéül az egyenes fö'dadó százszorosát fogadják el, úgy, hogy pl. egy tényleg 160.000 irtot meg­érő birtokot, ha ezután sokat véve, 800 fr. egyenes adó fizettetik, ez intézetek 80.000 frt értéket hí csii'- nek fel, ezen téves felbecslés által a birtok valódi értékénél 80.000 írttal a. kölcsön megszavazásánál a birtokos saját hátrányára és későbbi időkbe is kiható kárára lett illeték- tetenül csorbítva, úgy, hogy mialatt helyes becslé.s e.-etében 100.000 frt kö'csönt kellene kapnia, ezen téves becslés következtében csak 50.000 frt szavaztatik meg törlesztéses köl csönül. Ezen eléggé el uem itél- itélbetö, szinte nevetséges (de a/, illető kö'c-önkeresö földbirtoko-ra káros következményű) bec-lési mód­szer alaptalanságát és helytelensé­gét a kövi tkezól-kel demonstráljuk. Már akkor, mikor a földadót meg­állapították — tehát évekkel ez­előtt, mikor a föld értéke még koiánt sem volt oly magas, mint ma, még akkor sem érte el a föld adó százszorosa a föld értékét meg­közelítőleg sem, sokkal kevésbé, rr.a, midőn a földmivelés oly óriási elő­rehaladottság stádiumában van, mi­dőn eidúk, mocsarak, (ezelőtt érték­telenek), termő földdé fölszántva értékesebbekké s jö\ értelmezőbbekké lettek ; midőn a vasutak és más közlekedési eszközök, melyek a pro­dukált termények jobb és könnyebb értékesithetését előmozdították, mi­után modern építkezési! gazdasági épületek emelése által a marhate­nyésztés (mely a gazdaság egyik legfontosabb tényezője) — a marha­állomány kénye’mes elbelyezhetése álfa’, oly nagy fej'ettségn-k örvend ; mely körülmények egyenként és összesen emelték a fö'dbirtokok ér­tékét. úgy, bogy a mai érték az akkori értéket| a legtöbb esetben háromszorosan is f"UHmulia. Helyes Fhet tehát, az ilyen becslés 1 Erre minden földbirtokos azt fogja felelni, hogy u H gy ini'y káros következményű tehát a hazai pénzintézetek czeu eljárása, kik csakis saját, érdekük megóv sa által a kölcsönkérésé föld- bir okosok érdekeit és előnyeit szem elöl tévesztik, azt a felhozottakból könnyű következtetni, de még inkább fogják ezt hangoztatni néhány év múlva azon birtokos urak, kik ha­zai pénzintézetektől kölcsönöket fel­vettek és I felhozott hátrányt ön- magukon tapasztalták. A kőle-önöknek ily téves és a földbirtokosokra nézve ily alacsony arányban történt megszavazásának következménye, hogy a kölcsönül nyert ö-szeg sokféle okból beállható s/iikséeh'tekre elegendő nem lévén, a birtokos kénytelen 11. helyréi betáb- lázásra kölcsönt sz.erpzni. ezt termé­szetesen n helyi takarékpénztárnál, j árvatárnál vagy magán hitelezőnél szerezheti csak meg drága költség­gel magas . kamatláb mellett 7—8% kamatláb váltó fedezettel. A birtokos kinek ily esetekben nemcsak a magas kamatot, hanem ezenkívül még a tőkét is külön kell törlesztenie, fossz termés esetében természetesen ama kellemetlen hely zethe jut, hogy fizetési kötelezettsé­gének eleget tenni nem képes, s mi- vei a pénzintézetek, takarékpenzta- rak és magánhitelezők, oly esetek­ben, mikor a birtokos fizetni nem képes, a kölcsöu felmondhatás jogát maguknak fentartották, a birtokos tönkre vnn téve, meri birtoka árve­résre kerül. Nagy hasznára vélünk tehát a fö'dbirtokosoknak azzal lenni, ba figyelmüket felhívjuk azon előnyös feltételekre, melyek mellett a kö’csö nőket eszközli az Ingatlan- és Jel­zálog Forgalmi Intézet (Budapesten, Váczi-körut. 39. sz.) egy kizárólago­san ezen téren már évek hoss/u során át a legnagyobb sikerrel mű ködő és a maga nemében a monar­chiában egyedül álló intézet, mély több elsőrangú külföldi pénzintézet­tel áll ^közvetlen gsiJzeköttetpsben és az ország legtekintélyesebb fold őr- tokosaitól; valamint váro-októl és községektől, melyeknek kölcsönöket kieszközölt, elismerést és teljes meg­elégedést kifejező hiteles okiratokat vívott ki magának. A fent említett Budapesten szék' ló „Inaat'an- és Jelzálog-Forgalmi-I- té- zet“ törlesztéses kö'c<üuökcf eszkö­zöl a birtok valódi, a helyszínén hi­tes bícslő által megállapi'ott érték 7. részéig 20,000 frt kö'csöntől fel­jebb 200,000 írtig, vagy 45 évi tör­lesztésre 6% vagy 50 évi törlesz­tésre 47z%-ra 200.000 írttól fel­jebb milliókig, ugyancsak 50 évi ^ törlesztésre 47s°/o-ra; me'yeket a I pénzintézet igazgatósába soha sem mondhat fel, a birtokosnak ellenben 1 joga van fél évi felmoudás mellett a hátralékos kölcsönt bármikor ki­fizetni Néhány tekintélyes, befolyásos kül­földi egyéniség a Magyarországon évek óta a legszebb eredménynyel működő „Ingatlan- és Jelzálog-Forgalmi-Inté- zetet“, (Budapest, Váczi-körut 39. sz.) ré-z énytársasáugá szándékszik átala- kitani, a nélkül azonban, hogy az eddigi elismert vezetésben változás állana bel — Eme mozgalom élén e<ry elsőrangú belgiaj pénzi ritéZet áll több franezia tőkepénzes közre­működésévé1. Köztudomású, hogy fentemlit tt intézet tetszés szerinti magas összegekben oly előnyök fel­tételek mel'ett eszközöl Jmagyar bir­tokokra törlesztéses kö'csönöket, mi­nők alatt egyetlen egy b őföldi p intézetsem képes kölcsönöket,nyújtani és számtalan magyar nagybirtokos az orság minden vidékéről ,és tör­vényhatóságok, melyeknek kölcsönö­ket eszkö/ö't, köszönik gazdásági és pénzbeli viszonyaik javulását'’ fenti intézetnek. Magától értetőd’k, hogy részvénytársasággá átalakulása ese­tén jövőben még . nagyobb mérvben lesz képes a földbirtokos osztály hiteligényeit kielégíthetni, mint a hogy ezt eddig is általánosan meg­elégedésre tette. Maga a kormány is érdeklődéssel szemléli fenti intézet virágz.á-át és áldásos tevékenységét, mivel hogy az ország legfontosabb osztálya — a fó'dbirtokos osztályra nézve igazi áldásnak mondható és azpn: intézmények száma, melyek Magyarország földbirtokos osztályára nézve igazán hasznosak volnának, — fájdalom, igen csekély. Balaton-Füredi csoda. Bal&ton-FQred. jul. 22. Hurray Is V á n f őb r vo s felt ám ad t !— Csodálatos dolog ez! A népszerű és kitűnő , főorvos nem csak Füreden tett már több bravour-gyógyitást, hauem a vidé­keken is. így' nem csak a zalai, veszprémi, •dfe a somogyi partokon is gyakori meghívást kapott betegekhez, sőt belső Somogybán is. Most jnnius hóban azonban gyász- birt kaptűnk; szájról-szájra járt, hogy Hurray István fóórvos meg: halt! nagy' betegségtől mentetté meg az Isten!... Isten nyugtasd'! ég ' vedd magadhivz j szellemét'! . . ! Az.a derék ember.... Az fa 'kitöltő orvos... - Hogy" az Isten áldja még hamvait—■ BÓtaijtött' sok Ismerőse.... emlegette,-a uép....r; Akartak hozzá jönni nagy bete­gek Füredre. — Ne menjen kend, sógor, hi­szen m'éghalt! " A polgárember kóunye/.ett s ott­hon marad1-. Előkelő családok akartak útnak indulni, kikérni tanácsár. , — Ne méltóztassék menni, nagy­ságos asszony, eltemették égy hó­napja! s— szóltak a bétégh'ez.1 — Szomorú Hír! nagy Ciapás családunkra! Legyen könnyű le­letté a föld! Milyen veszélytől mentett meg 1! Szegény, kedves jó ember !.... Somogy több vidékén fu‘ott vé­gig ez a vészhir, általános megdöb­benésre ! Magam,?« elhittem, — megdöb­bentem:; hiszen engem is az örvény­ből hozott vissza, midőn kiesett a tolj ;a kezemből ; 1 csak azt bámul­tam, hogy a lapok nem emlékeztek meg. róla. ■ ‘i Egy örökzöldet ültettem, ^azo'dnal virágágyaim közé : házamnál, s égy táblára" ráírtam : Un rraj em lé’ kének! Midöfi: Siófokon ráültem a gő­zösre, '(fájdalom • tbgo.'t el; s minél közelebb- jöttem Füredhez, arczo n annál sötétebb lett; sok, nagyon sok jó.-fimlék kinzott !.,.... . Kedves Hirraym!... sóhajtottam fel, ihidön^at^jfídon .megláttam a színes" lámpát... tán az is az ő em­lékének ég !... Este amint kilépek a kikötőből s megyek a fák alatt1 —'. ■j-—"’Szent Isten!' dicsérhessek a Jé?us"vnevé ! I kiáltottam fék kálvi­nista létemre!... Megkövültem... Ez a’z’ ö szelleme... vagy Csak élénk Képzelődésem fényképezte pillanat-alatt?.. ' Nem! ez test és vér! ez élő lény! Ez’ maga Hurray István fó - orvos, — kiáltottam fel örömem­ben és átkaroltam a betegek jól- t evőjét. Igeu'! Hurray1' nem halt meg; még csak nem 'tS hilődott; hanem azért eltemették a zalai p irtokon is; el Somogybán ! Mert hát vannak pmberek, kik elébb temetnem, mint mtga a halál! ...Feledik, hogy ba az embert elte­mették is, de a hírt, nevet nem lehet!.... ■r-- j Én pedig örömmel zengem a fel­támadás énekét !.... Roboz István­Fürdőélet a Balatonon. (Saját tudósítóinktól-) Balaton-Förüd, jól. fii. I Mióta a vigalmi bizottság, a nép- szeiil szközszéretetben álló S p 1 é n y báró elnöklete alatt mega lakait.-Füred élénk, szórakozás teljes szezont élvez s az ii i ni lom száműzve van innen. Egyik- h rtigversén y; a másikat követi, I‘theatre >pareé k-s estélyfelt vájtakozn^k. A teljes sikerű Lich­tenstein-Keegfer hangverseny utárí múlt pé[á(ák,en.* * *.Fór^teé: Jíároly párisi zon­gora művész, „'ßoncerje-’ következett. A -szinkört .mindén' zugában iátelli- gens-«közönség, töltotfe 'meg k'mé^- érdemlett óvátiókban ‘részesítette- a rokonszenves ifjú művészt, j ki ‘való­ban csodaszép talentumot mutatott. Csak |áj; a kár,j, hogy az intézeti Végh B. Károly-félc zongora oly kriminális rósz, hogy azon alig le­het tiszteséges ’ hangot produkálni. Jó volna ,azt a, roncsot egy jobbal pótolni. Maga a színtársulat is, a legjobb erőkből van összeállítva s azáltal, hogy Halmay I igazgató az - előadá­sokat az esteli órákra tette át nagy lendületet adott az ivadiiak. Re­formját a közönség elismerése kísérte. C-ütörtököa ismét pompás soi- rae-re van kilátása a közönségnek. A vigalmi bizottság felkérésének engedve," az állandóan itt nyaraló L:chtenstein lovag s szerkesztő ked­ves családja, csütörtökön a gyógy te- I remben újabb hang versenyt rendez a következő műsorral : | „B-ilaton-iuduló“, zongorán néwy kézre játsza L;cbtenstein Le­ona.: éi Ruth Vilma urhólgyek szerző L. f." L íjo-. II. a) „Magyar és angol hármas dalok 3 hölgy hangra éneklik Lichtenstein Mariska Leona és Dóra urhölgyek zongora és két hegedű • kísérettel, b) S'»lo ének „Hugenottákból,“ énekli L’Ch- tenstein Mariska. Ili Hegedű solo. Játsza Berger Gyula ur, bár;) R >t- tchild magán zenekarának igazga­tója). Saját szerzeménye honfitár­sunknak. IV. Zongora Solo, játsza Róth Vilma urhólgy. IJoy ’ a vigalmi bizottság, oíint főként a közszeretetben álló derék Licbtenstein-család az. egész fürdő- i közönség őszinte háláját invoválják hogy ily önzetlenül közrehatnak a müveit eli’e közönség szellemi aoi- málására. Az első balatoni hajóver.-e’ryek a hét elején folytak le, tegnap pe­dig a Galamblövészet 4 napi prog- rammja zárult. ‘Eredményét jövő hírlapunk közlendi. Balaton-Almádi július 22. A múlt vasárnapi Margit-bnc u- Uak délelő’t nem kedvezett az idő. Hüvö*, esős; reggel volt s igy ked­vezőtlen . au8piciumok közt , kezdő­dött a nap. ­•A' körmenetet VörösberénybŐl mindamellett kivezette Almádiba ft. Joó János plébános ur S'az almádi kápolnában tartott szentmise 8 ft. Scherer István succeiitor magasztos, fenkölt szellemű alkalmi i szónoklata után, kivonult a kőrmenet a nagy költséggel gyönyörűen párkierozott Ovár y-telepre, hol az újonnan felállított kőkereszt ; benedikálása ment végbe, ns. s ft. J'uiosy Ágos­ton kauonok ur szertartása mellett. A- köze’i-falvak ezernyi népe, úgy az a'mádi fürdőnek több százra menő előkelő'közönsége volt jelén a ma­gasztos aktuson, mely után a nép számára,' a . park alján : népűnnepéty rendeetetetf. Volt laczikonyha "s. csapra- üttetett sok t hordó sör. Volt aztán .igazi jókedv ■ Lővén,- még a boronigós ég is - kiderült rá. Az, úri. nép ezután a ^-Hattyu“- ^izá-1 lóba .Vonult esteiig tartó pom-! pás .bankejtejíSí ikőzéL i209 dikozió-1 val-f jez.te be-a napot,, végül pedig oly.sikeres „Márgit,-bál“-t csapott, mely reggeli-' 4; óráig tartott. I-y . sikeres bálja már több év óta nem volt Almádinak. / A későn fejlett s vontatva indult szezon most mar delelőjén ', van. Minden villa ki van bérelve' s az uj ole-0 fiirdöbérlet-jegyek a fflr- dőzők számát megkétszerezték. A naponkint ideránduló vendégek száma is nagyobb, mint egyébkor. Sokan jönnek Fejérmegyéból, kik az itt nyaraló fejérmegyei főispán, Fiáth báró kedves családjánál tisz­telegnek. Az almádi-vigalmi bizottság hét­főn, f. hó , 24-én társas-kirándulást rendez a. Malom-völgybe ; 27-én, csütörtökön tombolát s 29-én. szom­baton Anna-bált a Hattyúban. A részvénytársaság közgyűlése julius 31-én lesz Almádiban. gémmé). Ennél nagyobb katasz'rófn már nem érhetett. Ennek c*ak a z i r c z i suszterok örülnek. Arról nem is szólok, hogy mit jelent az, mikor előttem nyal szalad kere.-z'ill az utón; Vagy mikor vadászat előtt „sz.án- kázik“ az én Linda kutyám.... M'ijd más­kor. Most csak azt mondom el, mi törté­nik olyankor, mikor én agy véletlenül a bal lábammal kelek fel. A bal lábbal való kelés, az patmrko- dást jelent. Ilyenkor vagy a cselédekkel veszem össze, — és ezek akkor itt hagynak, meg bevádolnak a főbírónál! — vsgy a fele­ségemmel, — | ekkor — óh! ő már nem hagy itt, lévén ő nagysága az nr a ház­nál — meg a telekkönyvben... Ma történetesen megint balul keltem fel. Kedvem lett volna njra vissza, hogy a „jobbal* léphessek le. De óh falum! meg kell látnom czipői- met, melyek nemcsak hogy kifényesítve nem valának, de még rajta volt a tegnap rátapadt kátyú. Skandál! Kiszolgált jáger baka, meg sáros bakancs! Dehogy feküdtem vissza. Olyan bangón hívtam a szolgálót, mint engem in.-pekcziós koromban a mari­kul ás. De biz a nem jött. Hanem jött helyette az én feleségem. Ö ismerte pjár ezt a hangot. És ins- peetiós alázatossággal, — ah de mily gúnyosan! kérdezé: ‘— Mit akar édesem ? — Már hogy mit ? Nézzed csak a czi- pőimet, meg rajta a „libatopogóban* ra­gadt ragadt sarat! Hogy mit akarok?... hát mindenek előtt megmosdatni azt a mrsdatlan —.megszidni, megverni és el­kergetni azt a....-— Pszt! — a ki kiszolgált jáger baka létemre I ilyen... — No no, kis muezuskám — c.ititga- I totf a feleség. — esik nem fog mérge­lődni ily c.ekélység fölött. Mintha Penész- kúton nem lehetne suviczkolatlan czipőben járni. Min'ha az egyszer nem lenne jó igy i-. Mintha máskor nem húzta volna fel ilyen állapotban; sőt egyszer maga mondta — — — Igen, igen ; de hát akkor a jobb lábammal keltem fel. • — Vagy úgy, nevetett a kis mama; -- adjak másikat? — Nekem ez kell, ebben járok legkö- nyebben. — De nincs itthon a szolgáló. Elküld­tem a krumpli földre. Vagy azt kívánod, hogy én tisztogaBSam ki ? — No, azt nem kívánom. Most az egyszer felhúzom igy is. De kérlek, ip irkód- jatok ma kedvembe járni, m rt a ballábam­mal keltem fel. Feleségem csak mosolygott én meg haragosan ránczigáltam fel a sáros csí­pőket. Megyek mosdani. Nincs viz. Jő. Nem szólok... nem volt bonn a Joli. Btggelizem. A kávé hideg... Ennek nem oka már a Juli. Nem szólok e miatt sem. Ne mondja a feleség, hogv csak okokat keresek a pörösködésre.' Úgyis azt mondaná; azért hideg mert későn keltem fel. Nem azért bizony! Máskor is aludtam, még tovább is!.... de tudom én mi az oka: az a bal láb; az. Nem perelek. Rágyújtok egy czi- garettára, kalapot, botot veszek. Kime­gyek a kaszásokhoz. Feleségem már az udvaron van. Eteti a baromfiakat. Ezek a szegény állatok úgy ismerik őt; oly szelídek, oly kezesek, még azt sem várják, mig oda Teli nekik 'a szemet, már a kezéből csipegetik a csin­talanok. • E*> milyen állatok ! C-irke, tyuk, kakas, a libák és kacsák, mind fehérek, mint a patyolat. A feles :g ím nem töri meg a tark*, f jtálán allafokat. Gyönyörűség nézni, etetni s ah megenni őket. Éppen most fogott el két gjönyörtl jérciét. — Csak nem akarod lemészárolni őket — szóltam megijedve. — Én úgy saj­nálom szegényeket. — Bohő ! nevetett az asszonyka. H>sz azért tartjuk őket, hogy megegyük. Dj ma nem ölöm le őket, mert kacsát eszünk. Iparkodjál haza. A te kedvedért ölöm meg őket, te szereted. Azután lesz jő — borsó­leves.... az is a te levesed ... —: Kis feleségem. — Még-jó, igen jó.'... — Tűrés-rétes. Az az. Ugy-e de kényeztetlek? Pe­dig nem érdemied. Megöleltem a kis menyecskét. Hirtelen azonban az a gondolat villant fel bennem : hátha ez a jó ebéd — csak spekuláczió.... asszonyi für fang. Hauern amiut felvillant, el is tűnt mindjárt. A feleségem pedig folytatá: — Nem érdemli meg. Ma is perelni akart, csak azért, hogy ballábávat kelt fel, — mint maga mondja^ Az ám. Balláb! most már elkomorod- tam. Szinte majd megfeledkeztem erről. Egyszerre a kacsákra esik tekintetem. Akaratlanul olvasom őket. Egy... kettő... három — tizenhárom. Nem lehet. Újra és ujra tizenhárom. Igenf igen, ma meg lett ölve kettő, mert tegnap még tizenöt volt. Hah még ez isi És éppen ma, mi­kor1 én.... óh tudom én..... ez egy ominó­zus számQumerus. Hármat is meg lehe­tett volna ölni.. Meg is mondiain a fele­ségnek. Azt mondta, hogy kiállhatatlan vagyok örökös babonáimmal. Nem érdem­iem meg a kedveskedést, melylyel elhal­moz; meg a jő ebédet... Már megint ez a , ó ebéd. — TVrringettét! hát még azt sem ? És uz előbb mar elenyészett gondolat ismét fölvillant bizalmatlan hangon szóltam: — Azt az ebédet úgy is spcknlácziód- ból c inálod. — Béla! • — Igenis abból. Szólj csak mi kell: ruha, kalap vagy.... — Ember! ezt nem tűröm. — Ne tűrd. „ Ebédre nem jövök most már haza. Ilyen ebéd nekem nem kell, mely mögött spekuláczió lakozik. Inkább sohase .eszem borsó levest, túrós rétest meg kacsát; és haragomban egy közelem- ben levő épen a tizenharmadik: a búbos récze fejére olyant koppintottam a botom­mal, hogy az megest felfordult. Csak a lába rándult meg egy kicsit; csak a farka billent meg egyszer jobbra, egyezer balra és úgy maradt. Annak már kampecz. A feleségem ekkor'már sirt. Éi »r asszonyi sirás bosszant engemet, még akkor is ha jobb labbal keltem. — Kegyetlen ember ! — Már én bábám az vagyok. Az én házamra récze nem hoz szerencsétlensé­get, azt megmutatom. — Ne félj, nem hoz. Eladom a tikász­nak, a mamának meg Írok, hogy jöjjön el és.... Vigyen el téged baromfiastul, — Ugye örülnél neki? — Még kérdheted? • — Hát akkor azért se megyek.. — Majd megyek én! kiáltottam-.. Be is mentem rögtön a legbefoó szo­bába. Más kalapot, más kabátot Tetten?, j azután ke vágtam az ajtót utána»;; a> már I sík, még a harmadik szobában is. A kony- 1 bábán odadőrögtem az asszonynak^ hogy engem se ina, se holnap, sa azután no. várjon. Azzal a konyhaajlót is bevágtam u'ánain, sőt nagy haragosan az auktoritás kedvéért, vagy kettőt is rúgtam rajta. Bemegyek Zirczre —lumpolni. Láttam a minap, 'hogy uj kávéháza van. IgeD, oda megyek. Udvarlo k a kasziroőnek. A feleségein ra *:g csak hívja el azt az ara­nyos mamáját. — S/.erbn*»z Kálmus! — A kőbe. Hogy kerülsz te ide? Csupa por, izzadtság vagy.... — Gyalog jöttem. — A lovad ? — Nem a feleségem jnegharagitott. — Fölséges asszony, bizonyosan nem tudott máskent a nyakáról lerázni. Mióta megházasodtál alig látunk. — Látsz most eleget, mert én mulatni jöttem hoznád. — Te mulatni? nevetett a Kálmus. —■ Jogászosan. Te meg jösz velem, de mindjárt. — De gondold meg, mit szól a város, ba két ilyen körültekintő, óvatos ember duhajkodni megyen? — A város? Hát ki az a város? Mi az a város ? Hol az a város ? Micsoda falu az a város? a mely miatt ne mehet­nék duhajkodni, ba éppen akarok ? He ? és mikor az asszony... — Igaz a .... hanem — — N ii hanem. — No akkor, ha már muszáj, hát me­gyek. ^ Nehány czimbora a jobbik firmából unatkozott a kávéház egyik sarkában. Négyen keserves s&kokkat játszottak, a czigány meg a nagy szobában ásitocott. — Hé, kávés, pinozér, kernyel, szoiga- lelkek ! Te meg Gyurka ne merj itt áhí­tozni, ha engem látsz, hanem bűzd az én nótámat... Pali a bajusz tálán volto­dat, berúgom a bőgődet! Mit mondjak még? Szombat, jul, S3. Kenese, jül. 21. Mtg most is, mikor a közaá,,. nek már minden kiadó laklsa *■ béreltetetfc, folyton egyre jönnek még egyes családok, kiket a |e szagosabb utánjárássá! tud el szállá solni a fürdőbizottság. A múlt hét végén a bérletben lakó fürdövendé gck szama: 376 volt, ma már 4^3", S az előjelek!)">1 Ítélve, ez a .szotm nv5g miiidi* növekszik. liy reudki vili látogatottságára a fürdösz.ezon, link egyáltalán nem goudolt a für. dó-bizottság. S most ott van, hogv a parton eddig állt 2 sor fürdöka- bioaal (Serallel, a 3-ik sort is fei kelte S‘ még ez sem elég. Az.'íft nyaraló írók s művészek a a mait hétéú értekezletet tartottak melyen elhatározták, hogy egy ha! latonMvidéki érdekű „Balatoni Al­bumot* adnak ki. Az. albumot Hatnia Páter és Soós Lajos szerkesztik . imák bele dr. Purt Iván; Korápolthy Tivadar, Babay Kálmán, Császár Medgyasz/iy stb. stb. rajzókat pedi Mesterhá/.y, Aggházy, N idler, Sohw ckedanz stb. készítik. Az album már legközelebb megjelen s kiadásával a veszprémi „Petőfi“-intíz-t bízatott meg. Holnap vasárnap 'esz itt a máso­dik fürdőbál, mely bógy teljes si- ke rel fog lefolyni', kétséget- nem szenved. Jövő héten a fürdőközönség, kü­lön hajón Keszthelyre rándul, ma­gával vivén a zenekart is, mert visszatérőben a fedélzeten rögtönzött bált arangieroz. a fürdőbizottság.' 1 Siófok, jnl. 21. A fürdőtelep igazgatói, úgy lát- seik, egyáltalán nem gondolnak arra, hogy észre térjenek 8 a tős­gyökeres Dunántúl lakosságát, ger- manizálő fészkükkel állandón pro­vokáló eljárásukat beszüntessék. Úgy a helyi közönség, mintha fővárosi s vidéki sajtó egyaránt tiltakozik a csúfondáros német fészkelödés ellan : a derék directio pedig'azt cőnálja, hogy még kihi- vóbban germanizál a telepen és sovinisztáknak bélyegzi azokat, akik e pangermanizmus ellen kikelnek. A' magyar hazafias lakoséágéjő- ítidüíatát'" Siófok^ teiépé'^íi’tnt Igjr teljesen eljátszotta áz igazgatóság s bár általános az a nézet, miszerint ez azért történt, hogy a részvények ára devalváltatván, azokat majd egy szükebbkörü conzorcium potom áron összevásárolja 3 a liqnidáló- telepet igy o'c-ió szerrel kézreke'ritse: a gertnanizálás eszköze igy sem jogo­sult, sőt ez indokból még elitélen- dóbb, mert Siófok renoméjának ily tönkretételével maga a Balatonkul- ■ tusz eszméje is sokat veszt erköl­csileg. A telep, vendégei eddig teljesen kerülték a derék Bokody kitűnő színtársulata előadásait. Most Bo­kody arra határozta magát, hogy a telepen külön arénát épít s ott is játszik majd naponta. Sikerüljön neki az ottani szellemet magyarrá javitani. Talán azt, hogy még a reggel is ott talált bennünket a kávéházban ? — á kávéházban ? Az ám, s milyen állapotban! Jé magam az udvaron ébredek; egyik czimbora detté ; én egy tragacson ; 6 meg egy kimondhatatlanabb helyen. S a töb­biek ? Nos: egyik a billiard asztalon, másik alatta; a harmadik meg a kaszir- női rekesztékban trónolt, mint egy alvé király. Vagy talán azt: mint szedelödzködtünk össze; mint hívtuk a „pinezér urat*-a fizetség végett; mint hagytam ott a vé­letlenül nálam maradt .tehén árát*, arany­órámat, gyűrűmet; azután mint sompo­lyogtunk ki a töméntelen konyak, czig*- retta gézzel telitett helyiségből, mintha soha nem is lettünk volna ott. Nem, nem ezt mondom el. Csak azt, hogy mire a nap vagy harmincz jáger lépést tett az égnek boltozatján: én már Pené8zkuton valék. Elővigyázatból a jobbik lábbal lépek az udvarra. — Feleségem eteti a baromfiakat .... Ezek a z apró állatok úgy ismerik őt.— oly kezesek,... oly szelídek. Gyengéden ezólitoin őt. — Kis cziciu kim, hoztam neked vala- mit Zirczről. — Mit édes? — Amit még te sohasem láttál, a mi neked még soha sem is volt.... hoztam neked egy — nos, egy — koronák Ugye de szép ez az uj pénz ? Ez maradt a tehén árából; de ezt már elhallgattam. Megfogtam kis kezeit; megöleltem es megcsókoltam; a keze most is oly male- gen szorító meg az enyémet, ölelése most is oly forró, csókja oly édes volt m űt min­dig valahányszor — a jobb lábammal ébredek. Oszoly Géza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom