Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-07-22 / 31. szám

Veszprém, 1993.

XIII, évfolyam. 31. szám.

Szombat, jul. 22.

I FÜGGETLEN HÍRLAP

ZZirla.plzod.eu:

Veiiprém,

Si ibadi-atcsa 514. H.

Hirdetésed : PetitMoronk^nt 12 fii. Nyílt-*ér petit-tere 40 fillér.

Kincstári i'leték 60 fii.

szentgálli rémeset

Veszprém, jul 22.

Két nap óta izgalomban van a megyei székváros s a közel vidék pépe. A szomszédos Szzntgáll nemes községben a csendórség e'fogott több asszonyt; f■ rjgyilko ság, méreg- keverés súlyos vádja terhén.

Az «set a következő.

, Egy szentgálli ember jelentkezett u városlód i csend,irségnél s jelentéit tett arról, hogy ott több asz- szony rend.'zeresen özi a méregkeverést, melynek már számos áldozata van. Meg is nevezte az illető

asszonyokat.

• A csendórség részéről S/autner János őrsvezető (ugyanaz, ki 6 év előtt az urkuti bakonyi rablóharcz- ban kitüutette magát) Nagy nevű csendőrrel szerdán kisietett Szeut- gállra, elfogta a váddal terhelt »asszonyokat, bekísérte a községházához 8 ott a jegyzöség, birő, elöljáróság előtt nyomban ki is hallgatta őket.

Az elfogottak ezek: K-jdi Jó- zsefné, mintegy 62 év év körüli asszony, ki már 3 férjet kísért sírjába s most a ne gyedikkel él vadházas- s & g b a n. . Továbbá Fábián Gá- borné egy 48 éves özvegy s Tamás Béláoé, egy fiatal 22 év körüli menyecske, ki csak 3 bőigéit férjével, aztán hirtelen meghalt azsmost jegyben jár egy másikkal. Gyanú alapján elfogatott még egy negyedik asszony is; de erre positiv vád nem irányul.

Szeutgállon, a- községi elöljáróság e a nép színe előtt Kajdiné beismerte, hogy 20 forintért, olykor „szívességből“ túróért, tejfölért mérget szokott készíteni az o r- sóvirág hagymáiból,“ (őszszel virító c o 1 c h i,c u m egy , faja), s rendesen 3—4 jiy hagyjoát használt egy adagra s az fekete kávé vagy sörben beadva „teljesen elég“ egy -embernek. Hogy jó-e a méreg, elébb mindig kutyákon próbálta meg s ha az menten megdöglött, csak úgy árusította el a mérget. Kijelentette, hogy olyan méreg az, miszerint semmi orvos azt a bolt ember belein többé nem mutatja ki.

Tamás Béláné birtokos özvegye csak annyit ismert be, hogy a mérget Kajáménál nem az ura, de apja részére rendelte meg s ; csak történetesen itta meg az ura, t (ki aztán pár nap alatt iszonyú kínok közt kiszenvedett).

Ez múlt év végén történt Tamás Béla családja már akkor gyanakodott, hogy az életerős férfi gyilkosság áldozata ; fel is akarta bon«at,ni ! a holt-te.--tet. de az ottani orvos azzal nyugtatta meg őket, hogy természetes ha'állal múlt ki Tamás.

A méregkeverí Kajdiné ott a községházán, csendőrség és elö'járó- ság 8 a nép előtt beismerte bűnösségét; szembe mondta bünrészessé- gét Tamás Bélánénak s Fábián Gábornénak is. Be is kísérték őket csü'ör'ökön a veszprémi kir. törvényszék fogházába; o't kihallgatták őket ■— I másnap szabadon bocsát attak.

Mi nem láttuk a veszprémi vallomást jegyzőkönyvet. Csak arról szavat,duók, arról állunk jót, am it a szentgálli községháznál vallottak a gyilkos a százon y ok. Mert tanunk rá az, egész elöljárő-á^ s a jelen volt községi nép.

Hát nem lehet kö-Unk a vizsgálóbíró meggyőződéséhez sem. D- anyit kötelességünk konstatálni, hogy végzetes hiba volt ezekutána vádlottakat hiza b, csátan'.

Mert a vizsgálat így, meglehet örökre, meghiu8Íttatott.

Ezt csak feltételezzük. De amit bizonyosan tudna k, ez az, hogy S z.entgálon inaeztaz eljárást skandalum, na tartja mindenki; a nép az beszéli, bogy most má s z a b ad a g y i I k o 1 á s, mer valahol meg van akadva a z Is t e n-b U ntetés s a törvény kereke.

A nép, a közvetlen érdeklett szentgálli polgárság tóimícsli vigyünk, mikor sürgetve arra kórját a kir. ügyészséget s helyikir. törvényszékünk eloökégét, hogy e vérlázitó esettel szemben, ismert gyors igazságszolgáltatását teljes szigor u s á g- g a I, foganatosítsa, mielőtt a nép Szentgállon maga-magának venne,, elégtételt.

Feltétlen megbízunk, ab'o in, hogj> sftrgőeHréretififhrie- 'éeronyusatsleli

Ez kére'ein a mi. részünkről. Pa követeié s/^jnegsértett jogrend részéről. y

Mezőgazdaságunk

és . . ^

gabonakereskedelmünk

érdekében.

1RT4: SUt.AT OTTÓ.

(Három közlemény.)

Devecser, jul 22.

L ,

Az utóbbi időbeli általánosak a panaszok a hazai ipar és kereskedelem fejletlensége, paügása miatt. Ennek okát sokan aliban-vélik fel- f dezni, hogy az ipar lés ! kereskedelmi pályától a társadalom középns't.ílya még mindig annyira idegenkedik, hogy csak akkor adja gyermeket e pályákra, ha a középiskolák első .o.sz ályairól s-m tud már ovább haladni és igy sem az ipar, sem pedig n kereskedelem nem nyerhet képzett, alkotó szellemmel biró egészséges ifjú növendéket és gy marad minden a régi tespedés- ben. Ez azonban csak egy okozat, melynek okát közgazdaságunk viszonyaiban kell keresnünk, mert az emberek ‘általános anyagi jólétének fófeltételét a közgazdaság minden iranybani fejlettsége képezi. A közgazdaság fejletlensége megnehezíti az anyagi exi.teutiát, de sőt veszélyezteti az emberek létérdekeit is, mivel a közvagyonosodást előmozdítani — az ipar és kereskedelemnek tápot adni, erejét növelni a közgazdaság van hivatva. — Azért tehát e téren kell tennünk jót, ha jól aKarunk élni, és teremteni kell úja“, ha rossz a régi. — Szükséges tehát gondoskodni első sorban arról, hogy a gabonatermeléssel foglalkozó honpolgárok a legközvetlenebb utón juttathassák feleslegeiket a fogyasztók kezeihez. — A fold termőképességét illetőleg már szépen haladtunk ugysnnyira, ho.’y a gabonatermésünk az utóbbi időben már annyira fokozódott, hogy a nyomott gabonaárakat sokan a túltermelésnek tulajdonítják. Pedig nem ez, hanem a külföldi kivitel csökkenése idézte elő a gabonaárak hanyatlását; ennek oka pedig abban rejlik, hogy a magyar gabona iránt — mely minőségre nézve felette áll a velünk veszélyes versenyre kelt amerikai és oroszországi gabonának — a nyugoteuróp.ii piaczokou nagy a bizalmatlanság, melynek káros kö- vetkézin'nye- az, hogy idegen pénz nagyon- gyéren jut hazánkba és mert a pénzünk kevés, a mindennapi életszükségleteink fedezése után nem marad feleslegünk az ipar számára W*tWr'«liía«rfiak_~Ts»r hasúnk bau Tti-utt életrevaló ipar vállalatuk, nem igen tarthatják fenn magukat, mert nincs a termékeikre-fogyasztó pénzes közönség. így aztán az iparvállalatok -vagy megszüntetik - működéseiket, yagy pedig szőkébb' -körré' szorítkoznak iparczikkeik termelésével és mintegy aláhelyezik magukat a külföldi iparosok nagy tőkéje monopóliumának és bizományi üzletbe veszik a külföldi ipar termékeit, vigasztalván magukat azzal, hogy nálunk hasonló árakért azokat előállítani nem lehet.

Ezen a veszedelmes réven jut át külföldré az a csekély pénzünk is, amelyet'az ipartermékek megszerzésére fordíthatunk ; igy p. o. csak kettőt említek meg hazánk iparágai köztíl —1 a gyapjúszövet és bőrgyártást. Ezen, — a nagyobb tőke- befektetést igénylő iparágakkal hi- zánkban a Kárpáto t tói — az Adriáig alig foglalkozik néhány magyar vállalkozó iparos; ezek is ide- gea, leginkább osztrák gyártmányokkal látják el készleteiket és ha figyelembe vesszük azt, hogy a jól megmosott magyar gyapjút méter- máz9ánkint 200 írtért, a nyers; illetve csak szárit itt marhabért pedig mmázsánkint 65 frtért adjuk el; a szövetnek pedig megvesszük mmá- zsáját 400 frtért, — a készített bőrt pedig 125 írtért., tehát az Gsszehv . sonlitás eredménye az lesz, hogy a j szövetgyártásért cca 200 forintot, a bőrgyártásnál pedig cca 60 forintot fi'ettünk a külföldnek és e mellett még csak igen alsó rendű árut kaptunk, mert a szinejavát megtartja a külföld önmagának. Tijhát oda adtuk a külföldnek nyersterményün- ket és még a pénzünket is, és majdnem minden iparágra nézve áll ez a szomorú eset.

A szellemi foglalkozás után élő állami és magánhivatalnok is kénytelen nélkülözni, mert sem az állam, sem pedig a magánintézet, vagy vállalat — nem rendelkezik az.on anyagi eszközökkel, melyekkel hivatalnoka szolgálatáért az ót még jogosan megillető ellenszolgálmányt szolgáltathatná. — így állunk a népnevelés ügyével is. — A nép szegény, a néptanítónak alig képes annyit fizetni, hogy a mindennapi kenyere biztosítva legyen, e csekélység nagyriszét is természetben és néhány hold elhagyatott földben kapja ki, tehát a fötörekvést arra kell irányítania, hogy a csekély föld és állattenyésztésből szerezze meg családja számára anyagi szükségleteit,; és ez a nehéz anyagi küzdelem elvonja te9ti és lelki erejét, fizikai idejét a népnevelés magasztos és messze kiható ügyétől. A gyermek odahagyja az iskolát; egyéb ismereteket nem visz magával az életbe, mint az Írás és számolás legalsóbb műveleteit — sokan még ezt sem. — Az okszerű mezőgazdaság, állat- és. fateuyésztés iránti érzékei — mekgr szendergő állapotban mindeu magyar gyermekben megvan — felébresztve, nem lettek és igy nagyon helyénvalónak találja azt, hogy az országos, a megyei, a községi és mezei utak mentén fa ültetve és ápolva ne legyen. — Holott, ha a nép rendelkezne a szükséges pénzzel és a néptanítót a rendes készpénzfizetés által felmenthetné — a nehéz anyagi gondoktól, mily órási hasznot tudnának ők hajtani a nemzetnek azáltal, ha megismertetnék, szivébe, léikébe vésnék a gyermekeknek a kincskeresés igazi mesterségét.; ha mivelnék a sovány fő'd helyett a gyermek szivét és lelkét-, az állatok helyett pedig nevelnék a fen-éges népet.

Tehát mindezen bajaink a pénz hiányából erednek, a pénz hiánya pedig onnan ered, hogy a mi gabonánk ma már nem igen örvend a nyűgöt,európai piaczon a régi jó keresettségnek. Ennek oka viszont abban rejlik, hogy mint feDnebb is mondám, a külfö'd fogyasztó közönsége nem viseltetik a magyar gab ma iránt kellő bizalommal, e bizalmatlanságnak oka pedig onnan van, hogy a magyar kereskedelem nem bírja a külfö'di fogyasztók tömeges szükségleteit egy főim a osztályzatú áruval állandóan kielégíteni, mert nem rendelkezik azon segédeszközökkel, melyekkel a gabona keverését, tömegesifett osztályozását vidékenkint nagyobb raeny- nyiségben eszközölni lehetne.

E mellett még nagyobb baju-ik az, hogy a magyar gabona termelői ki vannak zárva a lehetőségéből annak, hogy a kü földi fogyasztókkal közvetlenül érintkezhessenek, mert még a nagyobb urodalmak sem bírnak tömegárut szolgáltatni egynemű ga- gabonákból a külföldi fogyasztóknak p. o. 100 — 150 waggon búzát stb. a kistermelők százezeréi pedig még a hazai és osztrák nagykereskedőknek sem tudnak közvetlenül tömegárut szolgáltatni, mely teljes vaggon rakománynál — 100 mrnázsa — kezdődik, minélfogva ók a kis hazai piaczokra vannak utalva, néhány métermázsát tevő gabona feleslegeikkel, hol az árukat a kiskereskedők limitálják és pedig oly alacsony árakra, hogy a szegény földmi vés ember alig képes gabonájából any- nyit árulni, hogy az állami, községi, felekezeti adók és egyé b a polgári kötelességeiből kifolyó terhes kötelezettségeinek eleget tenni tudjon, úgy hogy mire a tél bekszönt úgyszólván gabonája is el fogyott, pénze shatXj^Eztpv örökös nyomott anyagi helyzeté mi i(yrtózij||r1ninden haladás és a korszelleafipwlTal megkövetelt ujjitásoktől, melyek pénzáldozatot igényelnek, a mit nem lehet rosz- néven venni tőle. — A vid'ki pia- , ezok kiskereskedőit sem lehet azzal vádolni, hogy talán a szegény termelők terhes viszonyaiból származó kényszerhelyzetet akarnák üzérke- dési czélok elérésére kihasználni, mert ők nem adhatnak többet, mint mennyit tényleg fizetnek a gabonáért, mert ók sem rendelkeznek azzal a nagy tőkével, mely lehetővé tenné, hogy oly tömegárukat vásároljanak össze, mellyel a külföldi fogyasztókat közvetítők kikerülése mellett közvetlenül láthatnák el osztályzott gabonával. A sok

aprómennyiségü gabona egybegyűjtése pedig sok kö'tsóget okoz; p. o. magtárból-, forgatás, rostálás, zsák- baraerés, fuvarozás, levelezés stb. hát még az a nagy forgó holttóke. mely a zsákokban, mérlegek és egyebekben fekszik! Ha mind ezen költségekre hozzáadjuk a piaczi árakat |s össze hasonlítjuk azon árral, melyet a kiskereskedő a nagyobb kereskedőtől egy-egy waggon rakományért kap, látjuk, hogy a különbözet mint nyereség nem nagyobb azon összegnél, melyet a kiskereskedő a tisztességes polgári haszon oziméu, kereskedelmi qualifikátiója és forgó tőkéjéhez-arányosítva meg is érdemel. A gabona termelő polgárt megillető de meg nem kapott hasznot tehát nem a kiskereskedő ragadta magához, hunem megoszlott azon sok közvetítő kereskedő között, kiknek kezein jutott el gabonája a kü földi fogyasztó birtokába.

Sokan vannak hazánkban, akik azt hiszik, hogy Amerikában csupa őseróvel biró, kevés munka után bőven termő, rengő kalászokkal bontott mezők vannak és igy könnyű, nekik velünk versenyre kelni s minket az európai piaczokról leszorítani ; pedig valójában nem igy áll ám ez, mert a fő'd ott sem mivel csudákat, az őserdő irtása pedig uáluk még nehezebb munkát igényel, mint nálunk és igy ott is áll az a közmondás, hogy „aki korán kel, aranyat lel“, vagy „aki szemetet vet, gazt arat".

Az amerikaiak azelőtt ép oly nehezen tudták gabonafeleslegeiket értékesíteni, mint mi jelenleg, de mert ók az o utólérhetlen alkotó szellemük és reudkivüli találékonyságuknál fogva gyorsabban felismerik az uralkodó bajok és nehézségek gyógymódjait : gyorsabban határoznak és cselekednek is, mint mi; — így történt náluk tehát az is, hogy a gabona tömegárusitása és osztályozása végett a közelmúltban megkezdették a műszerkezetü Elevátoros gyüjtóraagtárak felállítását és miután az eszme a gyakorlatban kitünöleg sikerült, csakhamar kiterjesztették az Elevátorokat az egyesült államok majdnem minden vasútállomással biró városai és nagyobb községeire is. Rendszerint a vasútállomásokon állították fel ezeket, vagy ba nem ott, akkor vasúti vágánynyal kötötték össze.

Az amerikaiak példáját követve Oroszország, a mi másik vetélytár- sunk is, nagy mennyiségben állított fel Elevátorokat vasúti állomásain, jelenleg pedig a nagy Démet államban állítják fel azokat és igy a haladás varázsvesszejének érintését mi sem fogjuk kikerülhetni, de nem is akarjuk kerülni s habár kissé elI TARCZA. ,§

A KÉT SZILFÁHOZ.

Kicsinyke hajlék nádfedél al.alt,

Enyhítő hüssel ávnyéko-za tóműi Bölcsőlepel föd ekként gyermeket,

Kit édes álom lágy ölébe vont...

A gyermek ébred, zendülő dalával ■

Ha bölcsőjénél anyja megjelen. Fölkelthet-é dal gyermek-szenderedbő'., Stép lány stivében alvó sterelem?!

Óh t hogyha volna dalban ily erő, Dalnok, ha díjul igyen kincsre lel: Lelkem szerelmét, hirdető dalos Madárka stép alakját öltse felt S ti szilfák ott a kedves lak fejénél,

E. kis madárnak féstket adjatok,

Hadd énekelje lángoló szerelmét,

Bűvös'dalát hadd csattogássá ott!

Oly szép e kis lak! Béke lakja bennt, Miként a mennynek belső pitvarát;

Eí mintha es vén’ írva r i kivül: Ofhont lel itt o' bujdosó barát I Sarut megoldva lépj belé, -— ha rajta Dús kincsek fénye bár nem is vakít: Hist angyaloknak rendelé lakául,

Kit istenének alkotott a hit!

Két stép leányka, — két szelíd galamb, Tündéri álom, mely valóra vált.

Talán az alkony és a virradat>

Együtt szülék e páros rózsaszált.

Stép stoke gyermek lágy aranyhnján a Jegyes szerelme ara-díszt éped... Körüllebegve lelkem rőzéatársát.

Bestéid el végtelen1 szerelmedet I

Ti szilfák ott á kis hajlék felett.

Ti lássátok, hogy megszerettem őt.

Nem is valóság: álmodott mesék Világa npilt meg stempillam • (lőtt. Hogy szétiekínték álmodó gyönyörről, Köröttem minden olyan szép való,

Mint harmatos mező, midőn kinyitja Bűvös szemét q reggel,angyala

A lomhoz ágon búgó vadgalamb Párját keresve, szíoszakadoa ?írt. ügy megdobbant fellángoló szivem,

S bohón rejtem el. arczomopi a pírt.

' Agyam nem eszmélt, majdnem félk ülték : Hess, hess áz ágról áruló m aiár! —, Pedig búgása úgy esett szivemnek.

Mint hogy Ha taréra bujdosó talál.

Más' tájra szállt a búgó vadgalamb; Párjára lelt tán s fészket is rakott. Zengj hát te telkem c’hagyott helyén, Hiszen azóta mindig ott.vágy, ott.

S ti szilfák olt a kis lak homlokánál. Beszéljetek, suttogjatok vele E szívrő1, melynek végtelen szerelme _ Oly óriás, majd megszakad bele ! ■

Mondjátok el, ha csendes esteien Pihenni enyhe árnyatokba jő:

Hogy egy reményt ápol csak e kebel,

S reménységének foglalatja ő.

És tévedesve lombtokon keresztül Ha'virradod fuvátma lengedez : Mondjátok el, hogy álmain merengő Szerelmes lelkem suttogása ez!

S ha fergeteg villáma mennydörög;

Az égbolt, mint a büntudA, sötét; Szilaj szélvészek karja rázza meg Megtépett főtök boniló üstökét:

Zúgjátok el: e szörnyű fergetegnél ■ Még százszor óriásibb a vihar,

Midőn a féltés lelkem megragadja,

S beléje vág sújtó viltámival!

Mondjátok el t mily boldog a jövő;

Mii oágyó lelkem megteremtni készt. Ám büszke hír* repí(se bár nevem.

Csak néki termel kincseket ez ész.

S ha átövezve nem múló sugárral A csillagdk közé teszem nevet:

Jmádni étet, ez lesz büszkeségem, Mígnem- szivem szerelmében cleg /

Kenese, 1893 jul. 19,

medgyaszay vincze.

_A_ lxidstlg'6.

— Balatoni szezon-tárcsa. —

Irta.:

j Don Gunáró-z Andalúzia lovagja hüssel imost, hol a -.czitrom virul, Donna Anna 'dettó; a czimefc'-nem Spanyolhon aczél kék lege alatt kell '.keresni, hanem valamelyik füredi fürdőzö, disznóbőr erszényében. Nem vagyok szakember a baukócsinálás terén, hát nem .tudhatom,'*, hogy az elnyűt diák |szűrt 1-es, 5-ös 'gvagy talán 10-es bankóihoz használják-e fel, csupán logics Sejten) hogy <á czimet képező hidalgó nagy' bán- ikdhoz szolgáltathatott auyagot. Mert’ ha a karton, kanavász stb. maradvány Sanyaíó ur kék másolló * papírját adja, akkor . egy .diák szürbőli legalább is í postautalványt, vagy bankót kell cselekednie a. fiumei pa- pir-gyárnak. így a szóban forgó hidalgo is elkerülhetett 'Fiaidéba s onnét' az állami nyomda után valamelyik füredi bügyellá- risba. ■ .

; Van Budapesten egy 3 emeletes sárga ház, ki ne ismémé? az országban igazságot szolgáltató j közegék legtöbbje, pár száz körorvos, vagy 50 tanár, ugyan annyi hírlapíró. és fiskális e házban tanyázott egyetemi cursnsa .alatt. >

| A hidalgó idejében 5-eh laktak egy szobát a 3-ik emeleten é bakban, kik közül 3 filozópter, egy jOggsk és 'égy technikus pövendék Vala; pályájukat végezvén, a technikusból lett —..főhadnagy, a jogászból j— költő, égy bölcsé-z a — Pésti Napiét cselekszi, égy má-íkj ének ‘év zenetanár valamelyik collegiumban, a .harmadik — pgy barsmegyei faluban községi jegyző. [Tehát mindannyian- sikerrel végeztéit, pályájukat; szakmájuknaak megfelelő okéihoz jutván. / v

I Az 5 • laktárs árról volt léghirésebj)) hogy' az 1 egyetemfer .'kivételévé! mindég Utczát és sikátort ismert a fővárosban és legszívesebbén a zálogházassal és cassier bőkkel — Colloquáltak, A hónap elején két napig senki sem látta a diák-negyedben őket, a 3-ik napon -háza kerültek bizonytalan sorrendben ; 4—15-ig láthatók voltak még együtt a Micsekben, 15-ikén túl mar c.-ak a soros távozhatott a tanyából egy franczia szabású diák szürb-n. A mig az oda járt, az alatt a többi otthon várté, mikor kerül ő reá a sor a kimenésben?

. Ennek a fara házi rendnek ez a magyarázata : a hónap első ős másodikán elverlek az összes koszt-, zseb-, szállás és lecz- kepénzüket; 3—15-ig betartott a hónap elej -n kiváltogatott tárgyak újra becsapása mely alól 3 tárgy képezett kivételt: egy hegedű, egy gordonka és az említett franczia szabású diák-azür; 15-ikén túl aztán egyenként jártak már csak ki a szűrben «étálui és csípő, szalonna stb. bevásárlása végett. Ezt a szűrt,,- ezt a sóba el bem idegenitett közős bútort elnevezték hidal- gónak; itt Mi- magyarázatát a spanyolos czim.

Egy Alkalommal - vendégek érkeztek a tanyába, kik gárasos ferblivet szórakoztatták egymást. Az a filozoptér, kiből nó'á- j-ius lett Bars vármegyében, hozzájuk telepedett. le — gib «zehn, úgy speculálván, hogy miután 3 nap óta már nem evett semmit, kidrukkol néhány garas.t. és éhét elveri. Sikerült is 5 komisz krajezárt ösz- szedrukkolniá — hónap elején a piccolo is 2 hatost kapott tőle borravalót, — mely titán leszaladt a Dnnapartrá s egy papírzacskóban vitte haza . az' 5 krőrt vásárolt élelmi szert. :

— Fiuk !: tudj átok,- hogy 3 nap óta nem ettpin semmit; hanem ha kitalálja valaki, hogy mi van ebben a staniczltbau, hát neki ádobfc; VT '■ ’ L ■

I Peysze senki sent találta el; kinek-is jutot( volna eszébe, hogy -abban a .papír-1 tacskóban r-i savanyu káposzta legyen! ' 5 krért abbéi j adtak legtöbbet.'.

Mint a ibotqbq. psapdtt be egy januáriusi napon a, 3-ik emeletre az egyetemi bedellus, vivőn, magával'-kézbesítés végett egy. tenyérnyi kis «zédulá', melyben az . egyetlen jogász feiszqlíttatik, hogy másnap reggel Budán, már ,jjem tudom melyik kaszárnyában | sorozó bizottság előtt „tiszta öltözetben“ jelenők' meg.

Nyomban összeül a ház határozni a felelt, hogy ekkora útra a bidalgót rendelkezésére bocsássák-e a czitált luk társnak, vagy sem?! A többség 3, 1 ellen végre úgy határozott, hogy a bidalgót viheti, de j déli 12 órára megjöjjön, mert az nap nem ö volt a soros a kimenésben. '- A régruta csak részben tudott menetelni a határozatnak, a mennyiben déli 12 óra helyett esti 9-kor, — tehat kapuzárás előtt — haza került ugyan, azonban a hidalgó elmaradt Budán.

Nem vált be a gyerek katonának s e feletti örömében beitta a hidaigót;

E képzelhető, mekkora ijedséget okozott az egyetlen meleg jószág eltűnése — hónap derekán I A hidalgó gazdájának, — a tech- niku-nak — lakott egy rokona Budán, osztálytanácsos volt valamelyik miniszteri- lumban. Ha odáig sikerül eljuthatnios, onnét aztán már akadaly nélkül haladhatnak ;a bidalgóig. De mit öltsenek fel a csikorgó hidegben, mikor a ruhatár összesen egy Inádrágszijjat tudott felmutatni csak, a hegedűkön kivül, azokba pedig nem lehet belebujni. A zsebek kiforgatása után 8 krajezár tényleges vagyon mutatkozott, épen elég »rra, hogy egy kéttagú deputatio át- rándulhasson Budara, de hogy a várba siklón jussanak fel, arra már kevés volt. 4 kr. a lánczhid i ha esetleg az osztálytanácsos nincs otthon, 4 kr kell vis-zajővőre.

11 érára enyhült kissé az idő, melyben az Argonauták átrándulhattak nein ugyan aranygyapjuért, hanem az annál is drágább hidalgóért Budára.

így történt aztán, hogy több rendbéli reszketéshk és fogaknak vuezogása után a hidalgó szerencsésen - hazakerült s vele nyomban beigtatlatott egy qj § a »házszabályokéba, mely hangzott. ilyetén képpen: „á! hidalgévál fél éra járásnyinál mesz- 8zébbre‘ haladni senkinek sem szabad !“

Ennek a kis diák csínynek felelevenítése pedig aként történt, hogy a kenesei fürdőben ez idő szerint együtt nyaralnak: a

hidalgó volt gazdája a főhadnagy 8 a katasztrófát előidézett költő, kik is közakarattal a hölgyvilág által most viselt gallér- köpeuyt a régiről elkeresztelték hidalgónak.

S tényleg Kenésén ma minden női köpeny : hidalgó.

A bal láb meg a jobb láb.

KöDyebb hinni mint- nem hinni. A ki valamiben nem hisz, annak azt is meg kell mondani, hogy miórfc nem hisz? Ez pedig nehéz dolog! És nekem különös előszeretetem van minden iránt, ami csak könnyű. (Csak a bugyellátásban szeretem inkább a nehezebbet.) H í tehát arról van szó: hinni vagy nem hinni (vagy akár: inni, nem inni...) óh! nekem a választás oly könnyül... Hiszek. — Hiszek a csodákban, de még a babonában is. Nálunk Penészkuton, a ki csak ge- lóbczázai tud, az mind hisz.

Az ominózus számokban, napokban, jelek és látásokban! Mindenben.

Pénteken semmi nevezetes dologba nem kezdek; nincs az a hatalom, mely ilyenkor kocsira kéuyszerithetoe engem. A szolgabiró egy cselédpörben 25 frt bir- ságot vágott a nyakamba, mivel nem mentem be a tárgyalásra. Péntekre esett! Azután kitűzte a másik péntekre, engem •elővezetés terhe alatt kötelezvén a megjelenésre!...* Engedtem. És bemen véd — elmarasztaltutván, — káromkodván s egy luezat ván-vén után hazajővén, ojrt meggyőződtem arról, hogy a pé ltek c*ik péntek. Nem hoz az szerencsét.1

Korán reggel asszony uyal találkozni az meg már nem is szer-incse.tr lényégét jelent. Többet. Katasztrófát..., Ettől jobban félek, mint a Pali bácsi az ötödik pohár sörtül.

Csak egyszer nem tértem ki e találkozás elől — tetszik tudni mikor — krumpli töltéskor volt négy éve — korán reggel tölmásztaoi a „tilosra* eprét szedni. Out láttám, találkoztam először a felesé-