Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-07-15 / 30. szám
Veszprém, 1993. XIII. évfolyam. 30. szám. Szombat, jul. 15. Regjei« „lói'" pgo mba^ oh. J*. le*> ára: Égési évre 12 korona. fél érre Heg! EgJe 6 korona, edévre 8 korona, szám ára 30 fi!. Aratás előtt. Veszprém, 1893. jul 15. Végre elértük az idftt, hogy egy évi fáradságos munkánknak jól meg- árdemlett gyümölcsét élvezhessük. Pár nap múlva megcsen lül a kasza rozsdás pengéje, a sarló kikapált éle s rendre dől a megérett arany kalász. Hazánk áldott földje mindig meghozza becsületes népének a mindennapi élelmet. Az idén is meghozta. Zúgolódásra nem lehet okunk, mert mi még szerencsésen jártunk a külfölddel szemben, melynek nagy része szükséget szeuved. De egyenkint elővéve termelvé- nyeinket általánosan azt mondhatják, hogy a búza és rozs, e két fő-fő termény ha nem is ad kitűnő termést, mégis van reményünk arra, hogy legalább közepes eredményt érhetünk el. Az árak, tekintve a mindenfelől hangoztatott keresletet, úgy láts/ik jól fognak alakulni s habár a főbb terményekből nem is remélhetünk sok fölösleget, reményünk lehet arra, hogy a kisebb termelvények helyreütik a csorbát. A külfölddel való erős versenyünk is megkönnyebbit- tetett. Az orosz birodalomnak korántsem lesz módjában, hogy árainkat lenyomja ; mert az előbbi ro9z évek, a huzamos ideig tartott kolerainség pusztításainak oly nyoma maradt, hogy azt, egyhamar s egy év alatt helyreütni semmiképpen sem lehetséges. Ami Németországot illeti, habár gabonatermés tekintetében épp úgy áll is, mint mi, bizony ez sem fog galibát okozni; mert ha lesz is a terményekben feleslege, e felesleg nagy részét takarmánybeszerzésre kell fordítani, ha azt nem akarja, hogy állatállománya éhen pusztuljon^ el. Épp igy vagyunk Francziaország- gal is. Az amerikai versenytől sem kell tartagunk, mivel e nagy világrész rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül a mezőgazdaság tekintetében. A magyar gazdát nem hagyja el az Isten. Nem is hagyhatja el, hiszen teljes erejéből igyekszik helyrepótolni azt a sok mulasztást, melyet nem ő szerzett magának, hanem a sors ezernyi megróbáltatása. A íődolog most már, hogy a termés értékesítésére legyen a gazdáknak gondjuk. Az eddigi tapasztalat mindig azt bizonyította, hogy tér mett az országnak szépecskén gabonája, csakhogy nem tudta a gazdaközönség kellőképpen értékesíteni. Minduntalan az a panasz hangzik, BSPREMI FÜGGETLEN ML lE^ixla/pirocLa.: Veszp ém. Sz ibadi-a oia 514. *>. ÜEEircl téselc ; Peti Igoronként 12 fii Nyílt-'ér petit-tere 40 fillér. Kincstári i’leté* 60 fii. I üogy nincs a gabonának ára. lsjaz és ez elég szomorú ; de ne feledjük, hogy sokszor maga a gazdaközön- 8ég is oka az árak hanyatlásának. Százszor, ezerszer meg lett már mondva, hogy mindenfelé az országban gazdasági pénzszövetkezetek len nének alakítandók I az ország több főforgalmú helyén elevátorokat kellene fölállítani, hogy ne lenne kénytelen a gazda mindjárt aratás után piaczra vinni a termést. Az alacsony áraknak egyik legfőbb oka, hogy a magyar g^zda. nem tud kitartani. Nyomja a nagy adó terhe, siet a termést eladni. Egyszerre elözönlik a piaczokat, egy-két hét alatt túl akar lenni az egész ország gazdaközönsége a gabonáján. Innen van aztán, hogy a gabnakereskedők potom áron szedik össze az ország termését. Tény, van rá eset, hogy Európa többi államaiban gazdag termés mutatkozik ; de olyan évben, mint a minő például az idei, a magyarországi termésnek előbb vagy utóbb, de meg kell jönni az árnak, ha csak mindjárt az aratás után potom áron el nem vesztegeti a gazdaközönség. Igen ám, de ki lenne képes elhitetni a gazdákkal? S ha még el ia hinnék, meg is értenék, arra is módot kellene nyújtani, hogy ne legyenek kenyszeritve az adó'-xekutor dobpergésétől megrémülve föladni a számítást, egyszerre a piaczra hordani a termést s ott úgy eladni, amint veszik. Erre csak egy mód lenne, amit már föntebb említettünk: a gazdasági pénzszövetkezetek megalakítása s elvátorok fölállítása. A szövetkezet kisegíthetné a kínos pénzzavarból a gazdát s a gabona biztos és jó helyen lenne az elevátorokban. Akkor adhatnáuk el a termést, mikor tisztességes árt Ígérnek érte. Mennyire más élet lenne Magyar- országon ! A Paradicsomból. (Levél a „ Corr espo nd ance de Pesth“ szerkesztőjéhez.) Balaton Föred, jul 15. Tisztelt szerkesztő barátom! Felkért, hogy Írjak L. lapjának Balaton-E'üred s vidékéről. Tudva azt, hogy a „Correspondance de Pesth“ az ország központján egyik szellemi forrása a vidéki lapoknak s közhecsülésben áll, — sziveden teszek eleget kívánságának. Balaton vidékét rajzolni tollal, ecsettel könnyű dolog. Amelynek szépségét Kisfaludy Sándor nem tudta kimeríteni, aki Petrarca után legtöbbet és legszebben irt a szerelemről. Amelynek fenségét egy Jókai fantáziája magasztalta, ki az irodalomban Isten után legtöbbet teremtett Magyarországon . . . Mészöly Balaton-képét a muzeum őrzi... Fél század óta szerkesztők, irók, újdondászok hordják szét innét a balzsamos levegőt, sziopompát, virágillatot, bogy mézet csináljanak belőle; s mégis mennyi virág ? mennyi illat 1 mily kék az. ég | mennyi varázs, mennyi méz 1 A régi Olymp, Helicon vannak itt megörökítve. A természet festett egy oly tüneményes képet, mely utánozhatlan ; arany kerete egy részről a zala-veszprémi hegylAucz, mely királyok arany poharába termetté az isteni nedűt; másik részen Somogy Veszprém aranykalá- 8Z03 földjei, melyeken a munkásnép verejtéke áldásos termésben dicsőül meg. A nép verejtéke I Ez az isteni harmat, mely a viskóknak, a polgári családi életnek legnagyobb kincse !... Könnyű itt az írás; toliamban úgy bizsg a betű, mint a megpiszkált bangyaboly; mind a termászer tét magasztalja. Mig' tehát a vidékre mennénk; legelőször is Füredről írok. A Ba- latonfürdők közt még mindig ez' viseli a koronát; Siófok, Keszthely, Almádi csak egy-egy drágakő mellette, melyek ragyogásukkal emelik pompáját, értékét. Ma Füreden kel fel a nap, mert itt nyaral az ország herczegprimása. Itt van az ország, a miniszterek, a politikusok figyelme, gondolata : Ur Isten! mit hozott Kómából ? mi lesz? Áldás, béke-e, vagy zivatar? mert hiszen az egyházpolitikában ma 0 csinálja az időjárást! Ha akarja, a nyugalom, béke napja ragyog ! s ha nem ?... Dehogy nem? ... Dehogy nem!... Itt aztán — habár gyakran beszélgetek vele kegyességéből — még nekem is nagyot kell gondolkodnom, hogy mit gondol ? mert amit- gondol is, száz lakat zárja. A napokban egyik előkelő bécsi laptól jött hozzá kérelem, hogy munkatársát szeretné leküldeni, hogy a biborost meginterwiewoljn. De azonnal ment a válasz vissza, hogy a herczegprimás nem fogadja a halhatatlanságra vágyót, mert itt pihen, nyugszik! Igen ám, ha nyugodnék ? Tegnap, midőn a fürdőben volt, mondtam 0 eminentiájának: a lég 23, a viz 21 fok, most nyugodtan fürödhetik herczegséged ! — Ha nyugalmam volna!... válaszolt. Mennyit jelent e három szó annak ajkáról; ki annyira szereti hazáját ; kinek oly nagy a szive,-hogy az egész nemzet elfér benne ? . . . Tessék felette gondolkodni. A bíboros még mindig római útját, izgalmait piheui, h >1 nem csak grata Persona volt a legnagyobb körökig, de dicsőség övedzte körül. Mert hát ott is van sok méltóság; sok bibornok van, de Magyaro rszág herczegérseke, a milliókat érő birtokokkal, a nagy méltóság és befolyással azért még Rómában is mindig feltünöség; s különösen ha az még V a s z a r y Kolos is, nagy szelleme, szelídsége és jóságos szi- vével^ mely a vigasztalás és jótétemények forrása. Igen természetes, hogy a her- czegérseket a Szent Atya is kitüntette kegyeivel; sőt még huszárja is olyan kitüntetésben részesült, hogy midőn fényes öltözetben térdelve lábcsókra ment, a Pápa intett neki, hogy keljen tel, s latinul szólította, hogy közelebb menjen hozzá, mikor a szálas, derék huszárt, az eredeti magyar typust megszól Utasával tüu- tette ki. HaDem hát a nagy ünnepségek közt az is megtörtént a herczeg- érsekkel, a mi már a humort érioti. Mig a bibornoki felavatáson át nem ment, nem lehetett neki mint bíborosnak, nyílt viziteket csinálni s magát mutatni. Tehát szerzetesi ruhájában, kék kapusjában ment egy alkalommal a Szent Péter templomába; s midőn ott egyik nevezetesebb történeti emlékű pontot akart megnézni, az egyik segrestyés ráförmed: .takarodjék maga inoént; e helyen a ki megjelenik annak legalább is kaaonoknak hell lenni!“ A herczeg mosolygó arczával fogadta az elutasítást, ki a humornak nagy barátja. Ekkor kíséretéből oda lép egyik a sekrestyéshez, s azt mondja neki: Ez Magyarország herczeg-érseke és bíboros! A .sekrestyés állkapczája majd leesett a bámulásban, és mélyen meghajtva magát, sietve a kézcsókra. Hanem kedves szerkesztő ur! valami komolyabb hirt is szere tne ön bizonyára a magas légkörből, a ki úgy kapkodja a politikai híreket, mint a fecske a szúnyogot. Tehát egyet mondhatok, de ezt ne tessék széiküldeni villanyszáruya- kon a nagy világba ; ezt csak önnek mondom meg: A herczeg érseknek hét gomb i van a hosszú kék kaputjáo, de | Füreden nyolczra vau begoinbolva. Minden üdvözlettel Roboz István. HagánhiTatalnokaink nyugdija. Veszprém, jul. 15. Az egész ország magánhivatalnokai hatalmas mozgalmat indítottak ezelőtt. 5 hónappal oly irányban, hogy egy nyugdíjintézet által szervezetté alakuljanak s jövőjüket (az eddig olyan nagyon elhanyagolt jövőt) biztosítsák. A mozgalom már tényleges eredménnyel járt. Az előkészítő bizottság befejezte munkáját, kiadta a magántisztviselők országos nyugdíjintézetének alapszabály tér vezetét. Az egész ország minden magán- tisztviselőjét érdekli e tervezet s azért sietünk aunak több pontjait ismertetni. A tervezet szerint az egyesület pzélja: tagj linik kölcsönösség alapján nyugdijat, munkaképtelenség esetén rokkantsági dijat, elhalálozása csatán özvegyeiknek végkielégítést, illetve özvegyi nyugdiját, biztosítani és a teljes árvaságbau maradt gyermekeket nevelési járulékban részesíteni. Az egyesület a nagyobb vidéki városokban vidéki bizottságokat létesít. A tagsági járulékok a következők : 1. Beiratási . dij fejében minden rendes tag a nyugdíjul biztosított összeg félszázalékát fizeti egyszer és mindenkorra és pedig az első rendes tagsági dij befizetése' alkalmával, 2. A tagsági díj fejében évenkint minden rendes tag, amennyiben belépésekor a 35-ik életévét túl nem haladta, az általa nyugdíjul biztosított összeg félszázalékát fizeti egyenlő havi részletekben. Oly magántisztviselők, kik az egyesületbe való belépési nytlatkozatuk benyújtása idején a 35-ik életévet betöltötték, de a 40-et még túl nem lépték, 10 százalék korpótlék fizetése mellett csak az egyesület megalakulásától számított első év folyamán vétetnek fel tagokul. A 40-ik életévét túlhaladott, de 50-et még el nem ért tagokul jelentkező magántisztviselők 20 százalék korpótlék fizetése mellett c-tak a- megalakulástól belül vehetők fel tagokul' 31 Kezelési költség fejében minden rendes tag a biztosított összeg negyed százalékát fizeti évenkint. Minden rendes tag legalább 800 korona és legfeljebb 5000 korona nyugdijat biz: ősi that magának. Nyugdíjra az a tag taethat igényt, ki az intézetnek 10' éven át rendes tagja volt és a megállapított dijakat az alapszabályok értelmiben befizet te. Miuden rendes tag, ki a dijakat 10 éven át alapszabályszerűen fizette a 12-ik évében 'munkaképtelensége esetén a biztosított összeg 40 százalékát igényelheti mint rokkantsági dijat. Ez az összeg minden további tagsági év után 2 százaléknövekedik olyformán, hogy teljes 40 évi befizetés után minden tag, tekintet nélkül arra, hogy munka- képtelen-e vagy sem, az általa biztosított teljes évi nyugdíj élvezetébe juthat. Ha valamely tag, ki kötelezettségének 10 éven át alapszabály- szerüleg megfelelt, elhal, az illető tag özvegyének, illetve örököseinek az egy évi nyugdíjul biztosított összeg egyszersmindenkorra kifizettetik. Mihelyt az egyesület matematikai mérlege megengedi, ezen végkielégítési összeg özvegyi járadékká változik át, a nyugdíjjogosult tagnak az alapszabályok értelmében jogos özvegye a biztosított nyugdíj 40 százalékát élvezi élte fogytáig, esetleg újból való férjhezmeneteléig. Ha a jelen alapszabályok értelmében nyugdíjra jogosult tagok gyermekei árvaságra jutnak, úgy 18 éves korukig évi 60 frt (120 korona) nevelési járadékban részesülnek. Az elmondottakban ismertettük a tagsági járulékokra és a nyugdijra vonatkozó rendelkezések lényegét, Aki a jókora füzetre menő alapszabálytervezetet egész szövegében meg aknrja ismerni, megkapja a Magán- tiszviselők Lapja szerkesztősége utján. Ajánljuk az összes magánhiva- talnokoknak a nyugdíjintézetéhez való csatlakozást, az intézőknek pedig az egyesület gyors megalakítását és aktiválását. — Nagyon sok ezer ember még nagyon sok idő múlva is hálával lesz adósuk ezért az igyekezetért, A harcz Eötvös ellen. Veszprém, jul. 15. Közel féléve már, hogy az ország kénytelen tanúja leuni egy gyalázatos bajszának, melyet, tudja Isten kik, valóságos rendszerrel s szervezett bérbaddal indítottak Eötvös Károly ellen. A támadásokat látjuk, de hogy e phalanx h'ta mögött ki rángatja a drótot, azt az odubogarat még nem sikerült kiugratni. Csak az indító okát sejtjük a concentrált gyalázatos támadásoknak. Az ok semmi más, mint az, hogy a függetlenségi párt néhány léha s tehetetlen embere megirigyelte Eötvös elnöki tisztét s Polónyival, ki mindig alattomos, titkos ellensége volt Eötvösnek, szövetkeztek megbuktatására; Vádul veszik, hogy Eötvös a Miniszterekkel huszi-pajtáskodik, pedig azt hisszük, hogyha valaki miniszterré lesz, az még nem dis- qnalifikáljá1 őt . annyira, hogy a régi barátok szakítsanak véle. Ezekhez hozzácsatlakoztak Appo- nyi tollas lovagjai, kik Eötvös őszinte hadizenetét a nemzeti-párt ellen, nem bírják megemészteni. Kaas a „P. Napló“-ban, Rákosi a „B. Hirlap“-ban, Horváth Gyula a „Magyar Hirlap“-ban pompás egyeti — „Helka“ gőzös — Köszöntelek, szép magyar tenger: Igéző, bájos Balaton ! — Ti játszi, ismerős hullámok Csevegjetek: hadd hallgatom ! Egy titkos, édes, szent igézet Varázsa fogja szivem’ el. S hol angyalajkról zeng az ének : Tündérvilágba viszen el... Édes gyönyörben ég a lelkem Álmodva bűvös, szép regét : Előttem titkos, láthatlan kéz Varázsfátyolt lebenle szét... S köröskörül ifjú leventék — Megannyi délezeg, hős alak — Mosolygó arczu, szép tündérlányt Hizelgve körül állanak. 8 nézik, hogy tükröződivissza Szemében koszorús fejők... A pajkos lány kaczér örömmel Incselkedik, játszik velők: Most oly vidám.. majd gyászruhát ölt S oly bus, borús a szép hamis, S utána, érte mind az ifjak... — Megkönnyezem im magam is. Be hisz e bűvös tündérálmot Itt s éberen álmodtam én! Nem könnyű ez: egy játszi hullám I Üdvözlő csókot hány felém! Gyönyörtől ittas szivem, lelkem, S áh! úgy reszket... s ah! úgy őrül!... A koszorúi, szerelmes if jak: A bérezek itt köröskörül! S az incselgő, a szép tündérlány Te vagy szépséges Balaton ! A titkos, édes, szent igézet: A vágy, mely lágy öledre von; S nem angyalajkról jő az ének, — Bár szebben az se zengene — Hullám cseveg..., lágy szellőszárnyon Füred felől száll halk zene... LAMPÉRTH GÉZA. INGOVÁNYOKON. Mély ingoványokon keresztül, Kietlen, zord vidéken át Kétség űzi a pusztaságnak Hajléktalan zarándokát. Kiszáradott a kiutül ajka, A nyelv ínyéhez tapadóit, Fondor veszélyek ellenében Küzd át sok éjét és napot. A lágy, sikamlós föld lesüpped, Tátony a vészes ingovány. Mérges kígyók, százlábú férgek Serege kél a nyomdokán. Előtte kéklő messzeségben Ragyog a boldogabb vidék .* Árnyékos erdő, tarka vétség, Himes mező és fényes ég. Édes remények, vágyak ülik E szép, mosolygó táj felé', Feléje rózsa-illat árad S jázminvirágé, liljomé. ...Ki tudja, lel-e még nyugalmat, Vagy itt a sárban elveszik Es suttogó sás, ringalag nád Födik be csüggedt szemeit. Etér-e még a szebb vidékre, Hol rá nyugalmak enyhe vár, Vagy elnyeli sötét ölébe A feneketlen, mély mocsár ? BÁN ALADÁR. AZT HISZEM. Olyan édes körödben az élet, Egy szavadra szivem, lelkem élei. Szemednek egy édes mosolyára, Keblednek titkos sóhajára: Boldogságod felemel az égig, És azt hiszem, hogy igy tart ez végig / Ha te örülsz, óh örülök én is / Lelkim sajog, szivem úgy fáj még is; Mert egy titkol hang azt súgja nékem: Másé leszesz, földi üdvösségem.... Mégis, mégis !... Bár szivem úgy vérzik: Azt gondolom, hogy igy tart ez végig!... De ajakad méz-édes csókjára, Eltűnik a titkos kétely árja. Puha karod lágy, hó ölelése, Készti karom viszont ölelésre ; S hú szivem bízik s tovább nem vérzik: Mert azt hiszem, hogy igy tart ez végig ! ...Esti szellő ringatja az ágot, Ringó ágra fülemüle szállott, És vig dala messze, messze hallik, Amelyből egy biztató sző hangzik : Beteljesül szivetek hő vágya, S a boldogság lesz szép koronája!... ...Egy mély sóhajt bocsátók az égig: En Istenem, tartson is et végig L.. Átok után hadd találják üdvöt. Hisz a szivem már eleget küzdött! óh add nékem, éltem drága kincsét : ügy szeretem, úgy imádom mindég /... (Mencahely, 1893. jolios 10.) FEJES ALADÁR. ASSZONYOK VERSENYE. Laborzetto grófné előkelő házat vitt városban, salonja nyitva állott az irodalom és művészet, az aristokracia s egyált&lábun az intelligentia összes képviselői előtt, az ő elnöklete alatt rendezett matineék nagy birQek s mindig látogatottak valának, hol ifjú költők versengtek a kitűzött dijakért, mik leginkább a szép grófné keze által feltüzött babérkoszorúból állottak. Szép volt, igazi aristokrata szépség az Özvegy, de még fiatal grófné s a mellett kitűnő módra nyerte meg mindenki tetszését, beszéltek is a rossz nyelvek sokat, Pietto admirál szerencsés sorsáról... mondták, hogy ő teljes mértékben élvezte a szép Laborzetto Elvira kegyeit... 8 volt is a dologban valami, mert mint ezt bizalmasabb barátai előtt kijelenté, kész lenne kezeivel is megkinálni Piettot ha ez e tekintetben nyilatkozott volna már, de az admirál ur tartózkodott a lekötöttségtől, meg félt is a szeszélyektől, mikkel már most is gyakran kínozta Elvira őt. ^.Minden jó tulajdonsága mellett Laborzetto grófnéuak volt azonban egy főhibája : a személyes dics vágy s mivel a város társadalma ismerte e gyöngéjét, akadtak sokan, a kik ép ez irányban nem akartak előtte meghódolni. Bármit vett légyen- azonban be szőke kis fejecskéjébe, azt mint egy kis des- pota keresztül íb vitte. Az akkori társas élet másik és pedig eleinte nálánál nagyobb hatáskörű vezetője Sanciago marquisnő volt, ki, ha szemei élénkségében nem is vetekedhetett Laborzetto Elvirával, de mégis nagyobb hirüek voltak az általa rendezett mulatságok. Mikor azonban Laborzetto gróf halála után Elvira is a tengerparti városban ütötte fel sátorát, csakhamar maga köré csábitá Sanciago marquisnő barátait, ő is rendezett mulatságokat, de nem maradt bátra ebben a murquUuő sem s I csakhamar valóságos, bár finoman elleplezett kü/.delem fejlődött ki a két szép özvegy között, versengtek egymással a hegemóniáért, mint hajdan az ó görögöknél két varos : Sparta és Thebae. Eh valószínűleg Laborzetto grófné lesz a vesztes, ha nincs mellette Pietto.1.. s ebből magyarázható a nagy kegy, miben az admirál ur oly bőven részesült. A saison tartama alatt egyszerre csuk kezdtek Stnciugó marquisnő bálái rosszul végződni, rendesen valami botrány keletkezett a c-iszolt padlalu bálteremben; sőt egy Ízben, mint a lapok is megemlékeztek róla, vér is folyt a sima par- quetten s nem tadta senki e scandat- ecenek valódi okozóját, csak a marquisnő ki gyakran megfigyelte ily alkalmakkor a Laborzetto grófné rózsás arczán végig fató guoyaiosolyt, mig a grófné bálái mindig1 nagyobb hírnévre vergődtek, mi különös gyönyörűségét j is szolgált a szép Elvirának. Ez alkalommal azonban úgy látszott., mintha Elvira ki lenne játszva, a legközelebbi bált a marquisnő tengeren rendezte, igen tengeren, bajó fedélzeten holdvilágos este, titokzatos világosságot szóró lampionok fénye mellett, ez lett volna boszuja Laborzetto Elvirával szemben. Haragosan toppantott Pietto kegyelője apró kis lábaival, szőke fejét gondok látszottak terhelni, midőn elolvasta a meghívót . . . csakhamar kiderült azonban rózsás arczocskája, a mint Pietto admirált jelentették be néki . . . mire való volna hát Pietto, gondolta magában 8 mosolyogtak kék szemei. Pietto deli termetű ritka szép arezvo- násokkal bíró férfi volt s igy nem csoda, hogy sok irigye lett Elvirának miatta. — Tud-e úszni jól ? kérdezte a belépő admirált; — Mint a hal, szép asszonyom! — S megtenne-e nékem mindent, mire kérem ? — Bármi legyen az, szavamat adom rá ! — Tudja, hogy bál lesz a tengeren, a marquisnő bajóján szombat este ? — Igen, tudom, kaptam már meghívót, de elmenetelem öntől teszem függővé ! — Csak jöjjön, én is ott leszek, de beváltsa ígéretét ? — Mit parancsol velem ? ha szabad kérdeznem. — Ki akarom próbálni bátorságát, ne tulajdonítsa, kérem másnak, mint szeszélynek. Majd ha már a zene harsogni fog, bukjék hirtelen a tengerbe, vesszék a viz alatt, hogy a fedélzetről ne láthassák úszása irányát, délkeleti irányban a közelben várják embereim majd sajkával hogy vissza jöhessen azon a városba ismét. — Valóban különös szeszély grófuö, mi czélból kívánja ezt? kérdé a meglepett Pietto. — Megígérte, hogy megteszi, ne szegje meg szavát, bőven kárpótlom érte. — Igaz, mond Pietto, bármily különös legyen is, szavamnak állok, de mintha fájdalmas felhő tornyosult volna e percz- ben homlokán, elkomorult Pietto. A grófué örömmel kiáltott fel: — Ön az ón emberem! s magában sokszor ismételte : meg fog bukni a marquisnő bálja. Nagyon kegyes volt ezutáu egész késő e&te Pietto admiral hoz, előre jutalmazta a szép Elvira fáradozását, az angyalok is megirigyelték volna a rózsás szinü bondoairban Pietto helyzetét ... de ez nem tartozik a történethez. Szép társaság gyűlt egybe a Desaur- teur nevű kétárboczos, széles fedélzetű hajón a kitűzött napon; a hold ezüstös fényében tündökiöttek aczél bordái, kecsesen himbálódva az ezürtös kék hullámokon.
