Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-11-21 / 50. szám
IRS Veszprém 1891. XI. évfolyam. 50. szám. Szombat, nov. 21. JVIegjelen minden szombaton. ~ A lap ára : egész évre 6 frt; negyedévre 1 fx*t 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyílt tér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték. — A hírlap irodája : „Petőfi.“-intéz Veszprém (városház -tér A Balaton és az uj pannonhalmi főapát. Veszprém, noy. 20. (—0.) Nem csekély érdeklődést kelt mostanában az a sok tekintetben nagy- fontosságu kérdés, hogy ki lesz Vaszary Kolos utódja, kit ér majdan az rij a kitüntetés, hogy a s?t. Benedekrend i főapáti székét elfoglalhassa. Több jelöltet emlegetnek, de nejt künk e helyütt nem czéluuk azt vi- M tatni és mérlegelni, hogy a jelöltek közül kinek van a legtöbb kilátása a megválasztásra. A mi bennünket ez ügyben elsősorban érdekel, az — kimondjuk, bármily önzésnek tűnjék is föl, — a Balaton jövője. Yaszary Kolos, a ki csöndesen, el- vonultan munkálkodó szerzetesből a magyar katholika egyház fejévé lett, rajongó hive volt mindenkor a magyar tengernek és lelke egész erejével, a rendelkezésére álló eszközök mindegyikének fölhasználásával elkövetett a Balatonért, a Balaton vidékéért, a Bala- tonvidék népéért mindent, a mi tehetségében állott. És nemes példájával el is érte, hogy a Balaton-kultusz immáron hatalmas arányokban kezd fejlődni és nőttön-nő. Mély meggyőződésünk az nekünk, hogy Vaszary Kolos herczegprimás továbbra is olyan hive marad a magyar tengernek, a milyen volt eddig s hogy buzgó, odaadásteljes, áldozatkész pát- ronusa marad a Balatonnak ezentúl is. Hiszen ott van az első jel erre nézve: a nyaralót, melynek épitését még mint főapát kezdette meg, most uj méltóságának megfelelően kibővitteti, a mi elegendő dokumentálása annak, hogy az uj herczegprimás jövőre is föl akarja keresni a Balatont. Am de tartunk tőle, hogy a magyar katholika egyház fejének idejét és tevékenységét sokkal inkább igénybe fogják venni az egyházi kérdések, a reprezentáczionális kötelességek, semhogy ugyanoly mértékben müködhes- iék a Balatonért, mit a mennyire a Balatont szereti. Hát azért foglalkozunk mi a főapát- fálasztás kérdésével a Balaton-kultusz szempontjából, mert nem tudjuk, ha vájjon a leendő főapát e tekintetben s a Vaszary Kolos nyomdokába lép-e ! Azt hisszük, hogy rigy lesz. Mert hiszen könnyelműségnek kellene nevezni azt, ha a már meg kezdett nagy mű most újra félbe maradna s a Balaton ügye ismét elposványosodnék. Nemcsak a Balatonvidék, de az egész ország érdekei megkívánják e munka befejezését. Mert egész Magyarországnak kincse a magyar tenger, a mely előtt még nagy jövő áll s a mely leaet, hogy sok fáradság, sok idő és sok anyagi áldozat után, kamatok kamatjával fogja visszafizetni azt, a mit érdekében tettek. És aztán ne feledjük, hogy a ben- czések nagyérdemű rendjének nagy kiterjedésű birtokaik vannak a Balaton mentén. A milyen arányokban fog emelkedni a Balaton-kultusz, ugyanoly arányokban emelkedik majd e birtokok értéke is; s hogy ez igy legyen, az már a rend iránt való tekintetből is nagy kötelessége a leendő főapáinak. Bizalommal, teljes megnyugvással tekintünk tehát a Balaton jövője elébe. Sőt talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a magyar teuger érdekében most még több fog történni, mint a mi történt eddig. Mert azokon a férfiakon kívül, a kik a munkában eddig is részt vettek, ott lesz ezentúl az uj főapát mellett a herczegprimás is, a kik viribus unitis játszi könnyűséggel érhetik el azt, a mi még nem is olyan régen csak jámbor óhajtás volt. Az ő váll vetett munkálkodásuknak sikerülni fog, sikerülnie kell, hogy a megkezdett mű megérje a kívánt eredménydús befejezést, hasznára a Balaton vidékének, a Balaton népének és hasznára az egész magyar hazának. Helyi piaczunk veszedelme, Veszprém, nov. 20. Az iparigazolvány nélkül működő alkuszok száma ijesztő módon felszaporodott az utóbbi időben s városunk gazdasági piaczát szerfölött veszélyez- j teti. Ez értelemben szóltunk már egyszer | komolyan a városi hatósághoz, de nem értették meg. Az iparosok érdekeit védi az ipartestület ; van mód arra, hogy a jogtalan iparüzőket megakadályozzák, hogy ezek versenye által ne károsodjék az ! olyan iparos, a ki az ipartestület be- ' jegyzett tagja lévén, súlyosan osztozik a reá rótt óriási terhekben. Van mód arra is, hogy a hatóság a kereskedői piaczot is megóvhatja a fattyú-alkuszoktól, akik az adózó polgárok és iparigazol ványnyal ellátott kereskedelmi közvetítők kárára és helyi kereskedelmi piaczunk veszedelmére a naponkint! elszegényedés utján felbur- jánoznak. Ha egy élénk forgalmú napon széttekintünk piaczunkon, oly zsivajt és helytelen dolgot fogunk tapasztalni, melyek a hatóság sürgős beavatkozását involválják. Az iparigazolvány nélkül való alkuszok, a kik senki által felelősségre nem vonatnak, szabadon űzik a helyi piaczra kárt hozó dolgaikat. Megrohanják az eladó feleket s egy utalvány-féle papirszelettel, mely csak a jóhiszemű falusi emberek félrevezetésére szolgál, lefoglalják a gabonát s a szekereket egyik-másik kereskedőhöz küldik. Ott aztán a kereskedő megtekinti a gabonát s ha tetszik neki megveszi, ha nem, akkor egyszerűen faképnél hagyja az eladót, a ki igy az egész délelőttöt eltöltötte, a vásárt elmulasztotta s ha potom árért nem akar túladni gabonáján, akkor kénytelen vele hazafáradni, behozni az uj vásárra, esetleg más piaczon keresni értékét. Ennek az eljárásnak aztán nem akad bírája. A szegény gazda elmegy a rendőrségre panaszkodni az alkusz és a kereskedő ellen. Innen a polgármesterhez, innen a járásbírósághoz s igy tovább küldik Poncziustól Pilátusig s a szegény gazdát ebben a keresetében hónapokon át fárasztják és denique még sem lesz intézkedés. Az okos gazda aztán, nem akarván búzáját, árpáját otthon hegyezgetni, meg az idevaló piaczi inváziót is kerülni óhajtván — más piaczot keres magának a mi városunk kereskedelmének természetes hanyatlására. Ezt meg kell akadályozni, mert van ennek módjaEgy erélyes vásárbiró kell, a ki érvényesíteni tudja a kereskedelmi törvényt, (1875. XXXVI. t, ez.) mely határozottan kimondja, hogy az alkuszok, a kik iparszerüleg foglalkoznak, ezt igazolni kötelesek és az 1884. XVII t. ez. értelmében iparigazol vány nyal kell birniok. Ha a törvény, mely épen a helyi piaczok védelmét is czélozza, kellő szigorral végre lesz hajtva, s megbízható tőzsdei árhullámzás szerint vásárló alkuszok lesznek a piaczon, akkor gazdáink nem lesznek elbolon- ditva, hanem az a kereskedő, aki az igazolványos alkuszt megbízta, köteles lesz átvenni az áruezikkeket. Addig, mig ilyen értelemben nem fog a városi hatóság szigorú intézke- j déshez, napirenden lesznek a panaszok s f'okonkint alásülyed gabonapiaczunk hitele, renoméja. Tessék tehát immár ezt a dolgot megszívlel ni! Ki lesz a pannonhalmi főapát? — A jelöltekrőlVaszary Kolosnak herczegprimássá való kinevezésével nem kevés fontossággal bír az az aktuális kérdés, hogy ki lesz az uj főapát Pannonhalmán 1 Reánk, balatonvidékiekre különösen kimagasló kérdés ez. mert ezzel Ba- laton-Füred s az egész Balatonvidék felvirágozása áll szoros összefüggésben. A „Magyar Hírlap“, mely az összes fővárosi lapokat megelőzőleg, legelőször hozta határozott alakban azt a nevezetes tényt, hogy Magyarország herczegprimásává Vaszary lett kinevezve — hasonlóan beavatott helyről minket, balatonvidékieket oly érdekes hírrel lep meg a pannonhalmi főapáti kinevezését illetőleg, mely méltó örömmel tölti el szivünket. Alább közöljük a tudósítást, melyhez csak azon óhajtásunkat fűzzük, hogy azok a chance-ok, melyek ma Kovács Ábel mellett emelkednek ki, maradandók és eredményesek legyenek. Íme a tudósítás : A szt.-Benedek-rend tagjai nagy várakozással néznek a főapát választása elébe és élénken foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy ki legyen Vaszary Kolos utódja. Határozott jelölt, olyan, a kinek a megválasztását bizonyosra lehetne venni már most, még nincsen. Mégis a rend három kiváló tagját emlegetik olyanképpen, hogy a kiváló [ állásra legtöbb kilátással bir. Ez a ; három ; Fehér Ipoly. Francsics Norbert és Kovács Ábel. A legnagyobb chance-jai, úgy mondják, Kovács Ábelnek vannak, a ki in- timusa Vaszary Kolosnak, együtt nevelkedett a herczegprimással s ez idő- szerint a szt.-Benedek-rend összes jószágainak főkormányzója. Azt mondják róla, hogy kitűnő adminisztratív tehetség, a kinek vaskeze van s a ki nagy energiájának elég fényes bizonyságát adta azzal, hogy a rend vagyonát sok százezer forinttal gyarapította s Balaton-Füredef, mely oly nagyon el volt hanyagolva, Vaszary Kolossal egyetemben azzá emelte, a mi ma. Tizenöt esztendő óta intézi a rendnek minden közigazgatási, minden pénzügyi, minden jogügyi dolgát, még pedig, — ezt a rendnek minden tagja elismeri róla, — a lehető legjobb eredménynyel. Kovács Ábel állandóan Balatonfü- reden lakik, a hol a lakosság valósággal bálványozza a szeretetreméltó öreg urat, a kin bizony nem látszik meg, bogy közel hatvan év terhe nyomja a vállát. Pár évvel ezelőtt Simor János herczegprimás ki akarta nevezni kanonokká. De ő ismételteu visszautasitá ezen kitüntetést, mert — úgymond — teljesen a szerzeté akar maradni, Az uj főapát választása csak a jövő év elején, de mindenesetre csak az uj herczegprimás prekonizácziója után történhetik meg, mert Vaszary Kolos főapáti joghatósága addig nem szűnik meg. A választás egy királyi biztos jelenlétében történik, olyanképen, hogy a konvent 160 tagja közt iveket osztanak ki. melyeken névjegyek alakjában ott van mind a 160 tagnak a neve. Ebből az ívből vágja ki a szavazók mindegyike a maga jelöltjét s a jegyet aztán összesodorva beledobja az urnába. A választás tehát titkos. A ki 81 szavazatot, azaz abszolút többséget Kap, attól a királyi biztos a ki legtöbbször püspök, megkérdezi: — Elfogadja-e a főapáti állást ? És ha a válasz az, hogy „igen“, akkor őt, meg még két tagot, a ki utána a legtöbb szavazatot kapta, kijelölik első, második és harmadik helyen, a szerint, hogy melyik hány szavazatot kapott. Mert a rendnek csupán jelölése van s a végleges kinevezés a korona joga. A korona tetszése szerint választhat a három jelölt közül, tekintet nélkül a szavazatok számára. De csak I TÁRNIA. Lakatosék nemesé]®.*) Irta: Babay Kálmán. A zákányi disznó-hajcsárok akkortájban arról voltak híresek, hogy piros szegélyű, durmó-gombos puruszkájuk belső zsebéből első szóra ki tudtak volna fizetni egy ezer- holdas gentry-t. Alsó-Baranya és Bácska tele volt ilyen hajcsár-tőzsérrel, kik kezdték egy koca-süldőn s végezték emeletes házzal Győrben, Sopronban vagy Becsben. Ne tessék azonban azt hinni, hogy ez a meseszert! vagyon igaztalan uton-tnódon ju- | tott a puruszkába, vagy hogy valami titkos büverö ezeregy-éjszakai mesék módjára va- ! rázsolta a hajcsárok keze közé; hosszas munka, fárasztó gyalogolás és ügyes speku- j láczió gyümölcse volt a rengeteg vagyon. A bácskai „birkások“-tói összeszedtek : 1000—3000 darab sítgét s terelték fölfelé; [ ütjük mentén mindegyik falu végén hatalmas „hizlaló“~k voltak berendezve, hol egy- ! egy rövid napra megállották etetni. Kani- ; zsától föl, a Mezőföldön keresztül Veszprémig, majd onnét Győrön, Sopronon át Becsnek 100 és 100 ily hizlaló volt fölállítva, a hova a rengeteg falkát behajtották. Néhol-uéhol ma is megvannak ezek a hizlalók, a legtöbb helyen azonban salétromos házakat készítettek belőlük a 60-as években, a mikor is a jámbor falusi polgárok szoba- földjét minden szó és kérdezés nélkül — néhány garasért — félölnvi mélységre ki- ásatta a puskaporra éhes felsőbbség. Csiker János bátyám Kenésén ma is megtudja mutatni, hol állottak hajdan a hires hizlalók. Pőre gatyás gyermek volt még, de tudjuk, hogy az élet alkonyán levők legjob- ban a gyermekévek napjaira emlékeznek vissza. A nyár elején igy megindult falka útközén annyira fölhizott, hogy az Erzsébetnapi *) Mutatvány szerzőnek sajtó alatt lévő Munkájából. soproni-, vsgy a Katalini győri vásárra teljesen elkészülve érkeztek meg : a mi itt magmaradt, azzal tovább mentek Becsnek, ott bizonyosan akadt gazdája. Elképzelhető, hogy mily fáradtsággal járt ez üzlet, de abban az időben még nem volt vasút, főkép hiányzott a kőbányai sertés- hizlalda ; valamint könnyen érthető az is, hogy egy-egy ily vásárról hazatérő hajcsárnak nem nagy fáradságába került volna egy dominium kifizetése. A sok közül Raditics Miklós már csak azért is hires volt, mert ő mind a három nevezetos városban saját házába szállhatott, mikben egy-egy lakás teljesen berendezve várta a fölérkező tulajdonost. Egyikében azoknak a csárdáknak, a hol a hizlalók fölállítva voltak, n csárdás gazdát Lakatos Jánosnak bivták. Hires csárda volt ez a Balaton partján, közel a vármegye széléhez. rengeteg erdőktől köritve, a legjára- tosabb országút mentén ; ha az egyik vármegyében kihirdettek a statáriumot, a zaklatott betyárok átjártak a másikba, ilyenkor aztán nagy szerepe volt a csárdának is, meg a csárdásnak is. Mindennek daczára Lakatos uram csak megmaradt továbbra is szegény ördögnek ; a veszprémi szegény-legények kontóját nem fizették ki a somogyiak, ezekéről meg a zalaiak nem akartak tudni. Ha néha-néha akadt is egy-egy kis portéka, jámbor plébánosok féltve rejtegett ezüst szere, vagy hatalmas uraságok holmija, miket vendégei fizete's fejében nála hagytak, azokon örült, ha túladhatott, nem volt tanácsos ily „czech“- bel a tollas pandúroknak találkozniok. Hej pedig Lakatos Jánosnak szivén rágódó polypja az ö szegénysége ! — Tudod János szeretlek én téged, csak azt a komisz szegénységet ki nem állhatom — dévajkodott vele Czéda Zsófi, Mezőföld legszebb leánya, Lakatos Jánosnak gyötrő | szerelmese — szerezz egy kis vagyont, hogy 1 kerüljön fehér-babos bécsi selyemkendőre, meg sárga kordovan-csizmára, akkor hozzád megyek. — De hátha soká kaparhatom össze azt t a vagyont, fogsz-e várni addig rám, nem j mégysz-e hozzá egy olyanhoz, kinek már megvan a vagyona ? Szeme közé kaczagott a lány. — Jaj te buksi te! Hát hogy gondolhatsz olyat, hogy el tudnám nézni, mint hervadok, mint fonnyadok össze vén szipirtyóvá, csak van eszem ! De mit is csinálnál velem, ha kóróvá asztam ? Meg veregette a legény ember barna-piros arczát. — Te csinos legény vagy, épen nekem való, de szegény ördög vagy, szegény, a ki a feleségét czafatos lazsnakokban járatja, a ki után csak úgy csattog a harcsaszáju patkós csizma;... mit gondolsz, hogy nézne ki a szép Czéda Zsófi lucskos, sáros lazsnakban, korezogó csizmába?... Juj, juj, juj !... borsódzik a hátam is bele. Lakatos János magához ölelte a csintalan leányt, ránézett tejfehér arczára, beleveszett világoskék szemébe... kláris-piros ajka oly csipet, mint a csipke rózsa piros , bogyója, dolgot nem látott kezei oly puhák mint a balatoni föveny, karcsú dereka oly hajlós, mint a szélben imbolygó nádszal. Ennél a csengő-csicsergő ajaknál nem termett még pompásabb betyárraarasztó; az a kicsi kéz épen hogy az elbirja; és az a derék, az a hajlós, sikamlós derék... és azok a nevető szemek !.,. ha egyszer azokba bele pillantott, nem viszi többé aranyát a geleméri Selyem Lidihez... csak az a vagyon, az -a vagyon megvolna ! Csípős bakonyi szellő kósza felhőket terelt össze a Balaton fölött, melynek tetején már állt a jég; nem csoda, ma volt a Mik- lósnapi vásár Veszprémben. A Bakonyban ugyan már Katálin óta fehér minden hegytető, oda fehérednek a csitteny-i dombra, de ott egy pár héttel korábban le szokott esni. Czéda Mihály, czinkotai csárdás, bevásárolni volt odabenn, mert Czinkota a dógh-i temérdek pusztáktól körül vett egyetlen épület, melynek lakója azon felül, hogy bort mér, tartozik ellátni korcsmáját babér-levéllel, magyar borsral, eczettel stb., távol esvén innét akár De'gh, akár Enying, akár Szi- las, hol a pusztaiak bevásárolhatnának. Céda Mihály, ki tüzes csikóit itatta a jeges csárda-kútnál, áttekintvén a kies kenesei völgyet, arról a ködről, mely az agg Remetehegy vállaira nehezkedett, havat jósolt, mely nyomban leesik, a mint az idő meg- f ágyul. Odaben a dorkó mellett, dereskedő, bozontos vak czigány hangolta czimbalmát ; ismerte a neszes leányt, ki ha kedveséhez bettr, mulatság dolgában nem szokott a hét- ' rét-gatyás betyárok után messze elmaradni. — Te János, látom a harmatos ablakról, : hideg van odakünn, hozzál egy kis csopakit, messze van még C/.inkota, kend meg öreg | üsse azt a muzsikát. ...Mire Lakatos János az itallal előkerült, a lány már ott dalolt a czigány előtt. „Volt nekem egy szép szeretőm, de regen. Nincsen olyan fényes csillag az égen... Én Istenem! mért is, hogy úgy szerettem...! '...De beborult a magas ég felettem...!“ Es dalolt, dalolt bánatosan, fájón, mintha csak annak az ajtó-szárhoz támaszkodó legénynek a szivéből tépdeste volna ki a nótát. Ott gyöngyözött a nemes ital az asztalon, olyan sárga volt a színe, mint a gódircz leve, olyan tiszta a gyöngye, mint az eleven kéneső. Es a daloló leány fölkapta a kaláz- lit, kihajtotta felét, a másik felét meg a szeretőjének nyújtotta oda. Mint a fehér vadrózsára lehelt rózsaszín zománcz ; úgy öntötte fel tüzet a nemes ital a tejfehér arezra. En már ittam fehér-nép pohárból, a mint asszony-ajak érintette, nem bor az többé, sárkány-tej, mely egy szempillantás alatt végigszalad az erekben s üzi-hajtja a vért, mint a „bábafanát“ kergeti az ugaron a süvöltő őszi szél. Mit ér a szomorú legénynek, nem sírni akar most, hanem mulatni tánczolni, veszettül, hogy lelke ott szakadjon ki ziháló melléből öt keserítő s vele csak játszó szép szeretője karjaiban. Tudja ezt a dade, nem kell oktatni. Mint a gyöngyvirág lecsüngő harangocskája rá hajlik a széles levélre, úgy nyugodott a csárdás széles keblén a lány piruló szép fehér arcza. Koc«i zörren, utas tér be a tágas udvarra a zajos ivóba, farkas-bőrrel béllelt bundás utas, alig látszik a dértől, mely szemöldökét, bajuszát bevonta. Már akkor a csárdás ott rakta a szép leány nyal a vígat, a meleget ontó dóri előtt. Egy pillanat alatt kipenderedett Zsófi a legény karjaiból, nem való ez a látvány idegen szemének. Mikor az utas kiczibelödött bundájából és let örülte a fölolvadt hóharmatot arczárói, Raditics Miklós állott a ziháló csárdás előtt, Kikisérte János Zsófit egész a kocsiig. ö o — Te Zsófi, ne vesd meg kérésemet, adj egy csókot, aztán majd súgok valamit. A hogy a leány kicsucsoritotta ajakát a legény felé, az ezt súgta neki : — Holnapra lesz pénz, de sok, elmenjek e a kézfogóra ? Várlak! ............................................................... Meg v olt a kézfogó, meg a lakodalom is Cédáéknrl; Lakatos János meg ment Cziu- kotira, de Raditics Miklóst hiába várták haza Zákányba, nem ért az oda soha se. * Sok, sok idő tellett el azóta; Laketos János lelke kilencz-szobás lakásbán, selyem paplan alatt vált meg testétől ; a múltból csak az emlék él még a régi Lakatoshoz hasonló kopott ruhás társak ajakán. A csárdát is elsöpörte az ivó hagyományos ivójával, s arasznyi széles padjaival ; nri lak áll ma helyén, pompás úri lak, csak egy hibája vau, nincs kút az udvarában. Mondják, hogy hajdan volt az is, de bedölt-e, beternették-e, senki sem tudja. A nyáron szárnyat építettek a kastélyhoz s mikor a fundamentumot ásták, ráakadtak a beboltozott kútra. Szent borzalommal állt meg a munkás dolgában ; eszébe jutott az egykori csárdához fűződő monda, Raditics eltűnése, Lakatosék szerencséje... leereszkedett karja, kihullott kezéből a bontó csáklya, nem volt ereje fölnyitni a bezárt üreget és — titkot. Mire való is volna háborgatni a holtak nyugalmát!...
