Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-02-14 / 10. szám
Veszprém, 1891. Veszprémi Független Hírlap, Szombat, febr. 14. süljed ve, csak a könyörületes szivek menték meg őket az Ínségtől és a könnyen bekövetkezhető tömeges pusztulástól. Ezen rendkívüli időjárásszülte viszonyok a szegény népet segélykiáltásra késztették — s a segélynyújtás nem is késett. 0 nagysága, alispán ur kezdeményezése folytán egybehívott értekezleten Veszprémváros területén lakó szegény, ínséggel küzdő családok összeírása határoztatván el, az összeírással megbízott polgárok hivatásuk gyors teljesítése alkalmával meggyőződést szereztek a szegény nép között tényleg létező nagy mérvű nyomorról, a mely valóban szánakozást gerjesztő volt és a rossz lakásbeli viszonyok miatt megdöbbentőnek találtatott. Az éhség mellett szűk, sötét, nedves szobában, több helyen összezsúfolva, ruházatlanul, szalma közt egymás mellé bujt gyermekek feküdtek a szennyes ágyakban dideregve s valami viselt ruhadarabokkal, vagy szennyes vánkosokkal takarva. — Az ínség enyhítése érdekében pénzbeli segélyezés-, élelmezés- és fűtő-szerek kiszolgáltatására tett intézkedések és a nemeskeblü emberbarátok által hozott pénzbeli áldozatok ezen szigorúságában páratlanul álló válságos téli időszakban közegészségügyi tekintetben is valóban nagyon indokoltak voltak, mert a gyors segélyezés által a könnyen tova terjedhető, esetleg veszélyes járványoknak, különösen a hagymáznak és az ez által köny- nyen bekövetkezhető nagyobb mérvű halálozásnak is eleje vétetett. Ezzel azonban, alázatos véleményem szerint, nem zárhatjuk be tevékenységre emelt kezeinket és nem szüntethetjük be, úgy vélem, gondoskodásunkat a mindnyájunkat oly közel érdeklő közegészségi szempontból a szegény nép rossz lakásbeli viszonyai miatt, minthogy azon helyek szoktak különféle ragályos betegségek forrásai lenni, jóllehet a megoldás módja ismeretes arról, hogy az tetemes áldozatok nélkül nem történhetik meg. De a ki egyszer látta és meggyőződött az ily lakásokban létező legrosszabb és legszánandóbb viszonyokról, azok kénytelenek belátni, hogy ezen állapotok a mondott fontos okok miatt lehetőleg mielőbbi és pedig alapos javítást igényelnek. Ezen czélból teljes tisztelettel azon alázatos indítványt vagyok bátor a tek. közigazgatási bizottság elé terjeszteni, miszerint méltóztassék utasítani Veszprém r. tan. város hatóságát, hogy egy, e czélra választott bizottság által a rossz, szennyes, egészségtelen lakásokat öszszeirassa; a talált hiányokról táblás kimutatást készítsen; az egyátalán nem lakható lakásoknak e czélra leendő használatát tiltsabe; a benla- kók elszállásolásáról időnkint lehetőleg gondoskodjék és úgy ezekben, mint egyéb lakásokban is a jó egészség megőrzése tekintetéből a tisztaság fentartását rendőrközegeinek kiadandó utasítással állandó figyelem tárgyává tegye. Daczára a felsorolt viszonyoknak és a szegény nép közt fellépett nyomornak, a közegészség mégis kielégítő volt és Papa r. tan. város, valamint Nagyvázsony, Réde és Jákó községek kivételével, a melyekben kanyaró-járványok uralkodnak, más egyéb helyeken sem a betegedések nem voltak számosak, sem a halálozás a rendes arányon fölül nem emelkedett. A kórállapot: mint téli időben közönségesen lenni szokott, úgy ez idő szerint is leginkább a légző-szervi betegségek uralkodtak és a tüdő- és mellhártya-lobok, valamint a toroklobok is a betegek legnagyobb számát tették. A kanyaró-járvány megszűnt,: Salamonban. Urkuton, Veszprémben. Herenden, Ber- hidán, Peremartonban és Ősiben; szünöfél- ! ben van : Szenttfálon és Litéren ; emelkedőben van: Nagy-Vázsonyban és Szent-Istvánon. Január hóban fellépett Rédén és Jákón, a vör- heny pedig Lókuton. A járvány állása a táblázatban van kitüntetve. — Az intézkedések a betegek bejelentésére, a látogatások betiltására, az iskolák ideiglenes beszüntetésére, a tisztaság feutartására és egyéb szükségesekre nézve mindenütt megtétettek, csak a betegek elkülönítése a szűk lakásbeli vi- 1 szonyok miatt volt lehetetlen. Legenyhébben uralgott a járvány Salamonban. Berhidán, Peremartonban, Litéren, Szent-Istvánon és Réde községekben; ezekben, daczára az eléggé nagy számú megbetegedéseknek, halálozás nem fordult elő; 3°/0 volt a halálozás Szentgálon, 4-3°/0 százalék volt a halálozás Veszprémben, 4 °/0 volt Nagyvázsonyban, 5-4°/o T°K Urkuton és Jákón, 6 50/0 T°lt Ősiben és 8\l°/o volt Herenden. — Lókuton vörhenynyel párosult roncsoló toroklobban megbetegült 14, meggyógyult 4, meghalt 5, beteg maradt 5. Összefoglalva a kanyaró- megbetegülteket, melyeknek száma 1727-et tesz ki, ezen összeghez viszonyítva a 66-ra ment halottak számát: a halálozási százalék volt átlag 3*1 °/o’ — e szerint az uralgó járványt az enyhébbek közé lehet sorozni. A piaczi élelmi szerek, mészárszékek, vágóhidak és egyéb közhelyek rendesen vizsgáltattak, a vizsgálatok eredménye a táblázatban van kitüntetve. Az 1890-ik év folyamában végzett himlőoltás eredményét tanúsító jkönyvek ő nagysága alispán úrhoz, a nagymélt. m. kir. belügyminisztériumhoz leendő felterjesztése végett január hóban beadattak; az oltás összes eredményét a táblázatban van szerencsém a tek. közigazgatási bizottságnak teljes tisztelettel bemutatni. Az oltás a következő eredménynyel végeztetett: Veszprém r. tan. városban beoltatott 2ö9. A veszprémi járásban, 5 oltó-kerületben, 5 oltó-orvos által beoltatott összesen 1034, újra oltatott 491, összesen beoltatott 1525 Pápa r. tan. városban beoltatott 380, újra oltatott 380, összesen beoltatott 760. A pápai járás 5 oltó-kerületében, 4 oltó- orvos által beoltatott összesen 1564, újra oltatott 780, összesen beoltatott 2344. A devecseri járás 4 oltó-kerületében 4 oltó-orvos által beoltatott ös-zesen 1677, újra oltatott 675, összesen beoltatott 2352. A zirczi járás 4 oltó-kerületében 3 oltóorvos által beoltatott összesen 1429, újra oltatott 1163, összesen beoltatott 2592. Az enyingi járás 7 oltó-kerületében 6 oltó- orvos által beoltatott 767, újra oltatott 900, összesen beoltatott 1667. A fentebbieket összegezve, a két r. tan. városban és a vármegye 5 járásában összesen beoltatott 7120, újra oltatott 4389, mindössze beoltatott 11.509, betegség és gyengeség, részint egyéb okok miatt oltatlanul maradt összesen 288, ezek beoltása iránt a folyó évben foganatosítandó himlőoltás idejére fogok hatósági intézkedést kérni. Orvos-rendőri bonczolás és hullaszemle a hozzám beérkezett adatok szerint 3 esetben teljesítetett, u. m 1 öngyilkossági esetben és 2 véletlen szerencsétlen halálesetben ; az 1 öngyilkosság történt felakasztás által, a 2 véletlen haláleset megfagyás által ; ezeken kívül Vaszar és Nyögér között egy oláhczigány hullája találtatott megfagyva; minthogy ezen esetben az orvos-rendőri hullaszemle erőszakos halált konstatált, ezen okból az ügy további eljárás végett a pápai kir. járásbírósághoz tétetett át. Dr. Kerényi Károly, megyei főorvos. Mélyen tisztelt érdekeltség! Minden bizonynyal tudomására jutott már az igen t. érdekeltségnek, akár hivatalos, akár hírlapi utón, hogy a Nm. m. kir. kereskedelmi miniszter ur alulírottaknak (f. évi január hé 8-án kelt S0218/III. 90. számú rendeletével) egy Győrről Zirczen át Veszprémig vezetett helyi érdekli vasútra az előmunkálati engedélyt megadta. Szándékunk volt ugyan ezt az érdekelt vidék t. lakosságának személyesen hozni tudomására ; az idő rövidsége és különösen az utak teljesen járhatatlan volta azonban arra kényszeritettek, hogy utazásunkat későbbre halaszszuk. Legyen szabad addig is, mig szóval adhatjuk elé terveinket, néhány sorban körvonalozni azokat. Hogy mily áldást hozó egy vidékre, ha vasút szeli át, ezt magyarázni fölösleges; hogy tehát ha a szükséges előföltételek meg vannak : vasút alkotására bármely vidék kész örömest áldoz, kétségtelen. Sajnálattal kellett azonban tapasztalnunk, hogy a szóban forgó, a természet százféle kincsével megáldott, gazdag része, a Dunántúlnak eddig vasutat nem nyerhetett. Most azonban elérkezettnek látjuk erre az időt, és sikert ígérőknek a körülményeket, M él* óz tatnak tudni azt, hogy Veszprém vármegye múlt évi deezember hóban tartott közgyűlésében a Győr- Zh-cz-Veszprémi vasútvonalra 200,000, szintúgy a -Veszprém-Dombóvári vonalra is 200,000 forintot szavazott meg. Hasonlókép Győr vármegye szintén de- czemberben tartott törvényhatósági ülésén ugyancsak a Győr-Veszprémi vasútra 70,000 frtot ajánlott fel. így az első sorban érdekelt törvényhatóságok részéről megtörtént a kezdeményező, fontos lépés, melyet kétségtelen, szintúgy, sőt közvetlenebbül érdekelt községek és egyes birtokosok követni fognak. Nagy akadály volt azonban eddig, hogy azon vasúti vonal, melyre előmunkálati engedélyt nyertünk, teljesen helyi érdekűnek tűnt csak föl, és ig.y bár képes leendett megépülése esetén a vidék közeli érdekeit kielégíteni, építése természeti nehézségeivel szemben, elég jövedelmezőnek alig mutatkozott. E bajon azonban, úgy hisszük, sikerült gyökeresen segítenünk. Szoros szövetségbe léptünk ugyanis a Vesz- prém-Dombóvári vasút engedményeseivel és igy nézetünk szerint lehetővé, sőt könnyen kivihetővé tettük mindkét vonal felépülését. Mert igy már nem egy, csak helyi érdekeket kielégítő Győr-Veszprémi, vagy esetleg Veszprém-Dombóvári vasút fog megépülni, de egy egységes teljes egészet képező Győr-Zircz-Veszprém- Dombovári vasút, mely mig egyrészt a helyi érdekek hathatós előmozdítója lesz : leggyorsabb, legrövidebb és legolcsóbb összeköttetését fogja adni egész szeretett vidékünknek az ország számos más részével, különösen kereskedelmünk déli góczpontjával : Fiumével! Ily módon, mig ezúton dúsan jövedelmező vasútvonalat nyer az ország, kétszeres érdeke lesz a vidéknek ennek létrehozásában ! Végre még egy körülményre kíván- j juk a tisztelt érdekeltség, különösen annak győri és győrmegyei részének becses figyelmét felhívni. Tervünkből teljesen kimaradt aGyőr- Gönyői rész, melyre ezért előmunkálati engedélyt se kaptunk, mert nem is kértünk. A Győr-Gönyői vonal ugyanis, meggyőződésünk szerint sérti érdekeit Győr városának, de ellenkezik a mi terveinkkel is, mert mi Győr- és Veszprém- megyéket a hazai közlekedési fővonalak rendszerébe akarjuk beilleszteni és közeli, könnyű és olcsó utat nyitni nekik a tengerhez. Ezek röviden a főszempontok, melyekre a t. érdekeltség becses figyelmét felhívni kívántuk. Azon bizalomteljes kéréssel fordulunk tehát önökhöz: méltóztassanak az általunk elmondottakat bölcs belátásukkal mérlegelni ; úgy hozzájárulásuk és esetleges óhajaik iránt megállapodni, hogy majdan, ha legközelebb személyesen lesz szerencsénk önöket felkereshetni : a vonal iránya, szellemi, úgy anyagi támogatásuk mérve, nemkülönben más kívánságaik iránt megállapodásra juthassunk. Kelt Székesfehérvárott, 1891. évi február hó 6-án. Ifjú gróf Batthyány Géza és Reá Jenő engedményesek. „A Malcsiner-pör és a pápai klikkek.“ Hírlapunk múlt heti száma ilyen czim alatt üdvözli a veszprémi kir. törvényszék igazságosságát, mivel a gyalázatos Malcsiner-pörben felmentő Ítéletet hozol t. Megértettem, hogy ez a czikk nem a Malcsiner kedvéért, hanem Justitia magasztalására íratott. Nagyon sajnálom, hogy épen az ilyen intenczióju czikkbe olyan passus is elegyedett, mely nem felel meg a valóságnak, de menti az a körülmény, hogy impulzusát nem rosszakarat, hanem a pápai viszonyoknak nem ismerése képezte. Ez a passus ugyanis azt állítja, bogy a könnyelmű szegény zsidó Malcsiner ama bizonyos „1 á t h a 11 a n kezek“, a pápai kaszin ó-k 1 i k k egyes gonosz indulata spéciéinek kezem ü ve volt, akikről állítólag én is megemlékeztem, mikor Pápán öltem az egészségemet. Magam is jelen voltam a törvény- széki tárgyaláson s hallottam, hogy Malcsiner beszélt valami láthatlan kezekről és klikkről, de kaszinói klikkről szó sem volt. De nem is lehetne ilyen gonosz értelemben. Mert a pápai kaszinó — melynek Pápán időzésem alatt magam is tagja voltam — morális alapokon nyugszik, az élén épen otyan gentlemau férfiak ' állanak, mint a milyen gavallérok I becsület dolgában a tagjai s távolról sem érintheti az a vád, hogy ott gyalázatos, ezudau hazugságokat koholnának egy , szerencsétlen, könnyelmű szegény zsidó“ elvesztésére. Lovagias kaszinó ez, melynek tagjai legfókép tarokk-klikkre oszlanak és a jó spéczik „gonoszindülata“ afelé irányul, hogy egyik-másik párt- nernek a XXI-ét elcsíphessék. A pápai kaszinó renoméjának téve- désszerü megtámadásának kioperálásával tartoztam az igazságnak, sine ira et studio. Nem hívatlan prókátorként teszem ezt, hanem mivel csekélységem is érintve volt a különben igazságos czikkben. Egyebekben tiszteletteljes üdvözlete- met küldöm a becsületben megőszült O s v a 1 d Dániel urambát.yámnak, a kaszinó tisztes elnökének, aki továbbra is azon lesz, hogy a pápai kaszinó azon az erkölcsi magaslaton álljou, melyen ma van. Veszprémben, 1891. február 14-én. V. Hullám József. A veszprémi népkonyha jótevői, Véghely Dezső ur gyűjtése: Gróf Esterházy Móricz 100 írt, Belügyminiszter 150 írt, br. Todesco örökösei 500, írt, Freistetier Antal 100 frt, Kopácsy Árpád 10 frt. Szabó György gyűjtő-ivén : Tallián Lázár, Kemenes Ferencz, dr, Palotay Ferencz 2 öl fa, Vogronics Antal, Devics József, dr. Fejérváry József 50—50 frt. Pribék István 25 fit Szabó György 10 frt és 8 m. fa, Já- nosy Ágoston, Sz&lay Mihály, dr. Kédey Gyula 10—10 frt és 2 öl fa. Összesen 250 frt és 24 m. fa. Rainprecht Antal gy. ivén: Rainpreclit Antal 30 frt, Rosos Ödön, Nemsur Elek, Havlicsek Ferencz, Ebner Ferencz 2—2 frt Összesen 38 frt, Rosenthal Nándor gy. ivén: Veisz Elek 20 frt, Rosenthal Nándor, 10 frt, Lengyel Sándor 12 frt, Rőt- hauser Mór, Krausz József, Köves Béla, Berger Arnold, Greiner Sámuel, Deutsch Ignácz, Deutsch G. Sándor, Fischer Manó, Róthauser Rudolf 5—5 frt, Rosenberg Adolf, Schvarcz Ignácz 3—-3 frt, dr. Sándort! Miksa, dr. Rothauser Sándor, Steiner S., Hoffman Sámuel, Weisz M. Ignácz, Stern Emil, Schiller Samu, Politzer Miksa, dr. Fodor Mihály, Veisz Jakab fia, Weisz V. Mór, Schvarz Antal, Becske Aladár, Breuer Gábor, Paschkesz Mór, dr. Steiner Kálmán, Vessel Sámuel, Steiner Jenő, Hirsch Lajos, Berger Sámuel 2 — 2 frt, Tausig Miksa, Braun Gyula. Róthauser Miksa, Mautner Miksa, Breuer Miksa, Kölni Lajos, Springer Mór. Beer Manó, Moor Simon, Bánóczi Mór, dr. Róthauser Izidor, Margolit Ignácz, Spitzer rabbi, Berger József, Tausig Manó, Meisner Lipót, Nóber Sándor, Reif Ignácz, Adler! Lázár, Weiller Dávid, dr. Rosenthal Sándor, Róthauser Lipót, dr. Berkes Mór, dr. Halasi Vilmos, Szép Lipót, Veisz Ede, Mautner Adolf, Róthauser N. Miksa, Stern Móricz, dr. Réti Ede, Tausig Sándor 1 — 1 frt, Lővy Jakab 1 frt 50 kr., Palás Lipót, Kohn József, Baumgarten Mór, Braun Frigyes, Stern Jakab, Braun Ftilöp, Krausz Jakab, Weisz Lipót, Kron Mór, Fuchs Miksa, Schvarcz Sámuel 50 — 50 kr. Összesen 165 frt. Horváth Dezső gy. ivén: Cseresnyés Nándor 10 frt, Balogh Károly, Jankó Kálmánná 5 —5 frt, Vele— Szállj le fiam Giorgio! — rimánkodott fönn a toronyban a jó kurátorné az eszelőshöz, -- ki már a végkimerülésig ismételte relőttépő produkezióját, — elég lesz Giorgio, nézd lenn van Teresa! A Teresa név hallatára himbálódása közben Giorgio vállán át, letekintett a szédítő magasságból s egy pillanat alatt leszállott a haranglábról. Ajka tajtékzott, melle hörgött s az orrán eleredt vér pirosra festette szőke bajuszát. A templomból kilépő Georgiora bámulva tekintett a tömeg. Giorgio pedig, mintha semmi sem történt volna, nagyot röhögött s rendkívül megörült annak a néhány szem cseresznyének, melyet Teresa rongyos kendőjéből előszedve Giorgio markába nyomott. — Mondtam ugy-e? — szólt hörgő hangon Georgio, miközben testét előre görbítette s nagy fejét vállai közé húzta — ha nem jösz velem a városba, újra fölmegyek a toronyba! Mondtam, ugy-e? — Bánom is én — volt a szegény Teresa egykedvű válasza; nyomban azonban mintha megbánta volna szavait, felé nyújtott cseresznyeszemmel kezdte csöndesiteni Giorgiot, ki már-már újra neki indul a toronynak, ha a merészebbek silrü csoportokban el nem állják a templom bejáratát. — Adok még cseresznyét, nesze egy virág ne csak ne menj — szólt kéröleg Teresa. Giorgio hirtelen lecsillapodott. Dühös arcrára szelídség szállt reá és eltorzult tekintete, melyből csak imént is őrült kétségbeesés haragja villámlott. fájdalmas könyörgéssé változott. Előttünk állott az esőernyő javító, józan pillanataiban. * * * Szép violaszinü hajnal bontakozott a vadregényes martinschizzai völgyet környező kies partvidék fölé. A nap hevétől kiégett mesgyés sziklautról a kellő napnak pirkadó világánál lassú őgyelgéssel ballag lefelé egy tétovázó alak. Itt-ott megáll. Igézőén szép nagy szemeivel bágyadtan tekint ki a végtelen tengerre, melynek meg- meglocscsanó habocskáit ragyogóra ezdstözi az első napsugár. Étekhordó fecskepárnak zajos csicsergésébe belévegyül a rongyaiban is igéző álmos alak sóhajtása. Kezében kuszáit virágcsokrot tart; éjjeli kóborgásának fáradságos gyümölcse. -c A patak-malom közelébe érve, durva kezeivel összefogja s térdei fölé húzza tarka-barka szoknyáját, ráhajol a kavicsos forrásvízre s égető szórajának enyhítésére mohón szür- csöli tenyeréből az üdítő csöppeket. Aztán fehérre mossa piros arczát, egyet nyújtózkodik s az ut-zéli pázsiton egy szikla tövébe hajtja le fejét. A hegyek mögül érkező hajnali harangszó mély álomban találta. * * * Santa-Luciában, a kora reggeli órákban egy alacsony viskó ajtajából lépett ki Giorgio. A ház előtti kőduezon ócska esernyőit rakta szép rendben egymásra. A fejébe nyomott régi czilinder zsíros szalagjáról her- vadtan csüngött le néhány virágszál. Teresa tűzte oda tegnap, hogy ne menjen többé a toronyba. Testét csaknem bokáig érő, testhezálló kabát takarta. Tiz esztendő előtt kapta a falu papjától húsvéti ajándékba, s a szegény Giorgionak ez volt a legszebb ruhadarabja. Nem is vette máskor magára, csak nagy ünnepen, vagy ha a városba készült. Mielőtt az esernyőket hátára emelte volna, végignézett magán, s ugylátszott, nem ütközött meg rajta, hogy toilettje mezítláb végződött. Vígan, mint a kinél nincs rangosabb legény, ütötte össze bokáját, elégedett röhögéssel kapta hátára a csomó esernyőt s útnak indult a város felé. — Csak Teresa hiányzik — mormogá magában. — Hogy megbámulnának bennünket az urak ott a városban, s hogy mondanák, milyen szép egy pár vagyunk. No de azt mondta, hogy megvár Martinschizzában, * mert nem mentem a toronyba, virágot is kapok tőle. Felhangzott mar a völgyben a patakma- lomuak csöndbontó kelepelése, mire Giorgio a csermely közelébe érkezett. Fürkésző tekintete csakhamar a pázsiton nyugvó alakra esett. A hátán csüngő tehertől meggörnyedre közeledett felé. ■ Ni -ni Teresa! — vigyorgott magában az eszelős. — Bizonyosan érettem imádkozott az éjjel a S. Giovanni kápolna előtt. Most piheni ki fáradalmait. — Giorgio nesztelenül lépett a leány közelébe, egyet gondolt s egy fűszálat tépve le, óvatosan guggolt a leány mellé. A száraz füvei elkezdte aztán arczát, fülét csiklandozni. Teresa megmozdult, s kezével arczá- hoz kapott. Azt hitte, hogy bogár bántja s kapkodva igyekezett azt elűzni. Giorgio nem álhatta tovább, s hangos nevetésben tört ki. Teresa fölébredt, s szemeit dörzsölve álmosan tekintett majd Gior- gióra, majd a hátára kötött esőernyőkre. — Ej, Giorgio, te vagy ? De sok esernyőd van. Minek neked annyi? Viszem a városba az uraknak, kik pénzt adnak érte, sok pénzt. — Szép az a város, Giorgio? — Meghiszem azt: száz olyan magas ház is van ott, mint ami templomunk. Hát te még nem voltál városban ? — Nem szabad nekem oda menni. Anyám beszélte, hogy ott rossz emberek vannak, csúnya ördögök vannak, akik bántják az embereket. És te nem félsz Giorgio. — Nem félek, de bátrabb lennék, ha te velem jönnél. Ugy-e bár Teresa, eljösz velem? Meglátod milyen szép az a város. Aztán veszek neked uj kendőt, fényes gyűrűt a Fiumara partján; a Signor Beppónak sok van, pénzért tán nekünk is ad belőlük . . . — Rongyos vagyok Giorgio, nem megyek, kinevetnék az utón az emberek. Giorgio gondolkodóba esett s önérzetesen tekintett végig szinehagyott hosszú kabátján. — Tudod mit, Teresa — folytatá némi gondolkodás után Giorgio — amott az öböl túlsó partján van egy csónak, beleülünk abba, a Pietró kapitányé, nem fog érte bántani, én javítom az esernyőit. Menjünk no! . . . — Nem bánom Giorgio, de én nem megyek be a városba, csak a vizről nézem majd a nagy házakat. Vigyázok majd a csónakra, mig te visszajösz az uj kendővel s a fényes gyűrűvel. Néhány per ez alatt a boldog eszelős pár bennült a csónakban. Giorgio evezett. Teresa pedig, ki szembe foglalt helyet, itt-ott mutató ujját belenyomta a vízbe, s fodros gyűrűket szántott vele a tenger sima felületén. Alig értek ki az öbölből feltűnt előttük a város bizar körvonalakban. A Fumara csatorna árboczerdeje kuszáit vonalakban mosódott szét, a 8. Vito templomának hatalmas kupolája, a messze kimagasló camanile az újdonság ingerével hatottak Teresa lelkére. — Milyen furcsa az a város — szólt Teresa együgyüen mosolyogva. Giorgio szemei lángban égtek, arcza kipirult mint a pipacs, s az erek vastag, kék vonalakban dudorodtak ki megizzadt halántékán. Eldobta az evezőket s egy merész ugrással Teresa mellett termett. A leány meghökkenve tekintett reá— Adj egy c-ókot Teresa — kiáltá Giorgio vad szenvedéllyel — Nincs nekem csókom Giorgio . . I Milyen az a csók? — Hát csók! — hörgé Giorgio még nagyobb szenvedélylyel, s átkarolta Teres# karc-u derekát. A leány szabadkozott és sikoltani kezdett. Giorgio elvakitva a szenvedélytől, csókjaival halmozta el a leány ajkát. Teresa beleharapott arczába s a körmeivel a nyitott sebet még élesebbé tépte fel. — Ne bánts Giorgio! szólt könyörgő bangón a leány — Sok virágot adok . . . csak ne bánts! Giorgio talpra ugrott, arczából patakzott a vér. — Nem kell a virágod, fölmegyek a toronyba s bimbálni fogom magam, mig le nem zuhnnok a földre . . . így ni! Alighogy kimondta e szavakat, hosszú lábait a csónak két oldalába feszité s karjait kiterjesztve, óriási erővel kezdte himbálni a csónakot. A csónakba hullám csapott be. Teresa tenyerét tördelve rimánkodott. — Nem kell semmi! ordított Giorgio. Himbálni fogom magam a toronyban . . . Ab, minő kiáltás. — Zöld hullámokon. . . . Aztán a fölborult csónak lomhán lebegett a vizen. A tenger fölötti szikla bozótjáról busán tekintett le egy árván guggoló madár . . , Mócs Zsigmond.
