Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-01-31 / 8. szám
Veszprém, 1891. Községek a hozzá tartozó pusztákkal Csernye 1890 2272 1880 2162 n 110 Szápár 466 478 — 12 Suúr 1670 1527 + 143 Aka 941 873 67 Csalka 737 702 35 Ácsteszér 1029 1054 — 25 B.-M.-Szombathely 1373 1436 + 63 B.-N -Szombathely 446 483 13 68 Hánta 773 705 * Réde 1635 1526 T.> 109 Bársonyos 1114 1027 87 Bank 698 717 — 19 Teleki 968 964-p 4 Varsáuy 1126 ll(K) 26 Sikátor 790 798 — 8 Lázi 1133 1054 + 79 Péterd 617 647 30 Románd 509 527 — 18 Gicz 523 442 + 81 B.-M.-Szt.-László 994 927 Jf 67 B.-N.-Szt.-Laszló 380 356 n 24 Borzavár 951 930 n 21 Gyiróth 539 501 * 38 B.-M.-Szt. Király 820 855 — 35 B.-N.-Szt.-Király 235 248 — 13 Csesznek 874 937 — 63 Oszlop 1028 908 + 120 Népszámlálás Pápavárosban. 18ÜÜ. decz. 31-én volt Pápavárosban 14404; 1880-ban volt 14654 lakos. E szerint a 10 év alatti csökkenés 250 ember. A Balaton jövője. „Ha a Balaton oly perfid lett Volna, mint az emberek, már régen el kellett volna pusztulnia“, monda nékem egy alkalommal egy a Balaton sorsát igazán szivén hordozó derék férfiú. A Balatonnak van ugyanis egy halálos ellensége, a ki vesztét, egy megsértett ellenfele, aki meggyöngitteté- sét, végül egy, aki jó koncz fejében, mindenkor kész segédkezet nyújtani a két hatalmas ellenfél terveinek kiviteléhez. Halálos ellensége a somogyberki érdektársaságnak. — Az első érvágáskor nyert 120.000 holdnyi terület sem elég már számukra, a könnyen szerzett kincsek csak fokozták, de nem eléghették ki hírvágyukat, ők a Balatont nem megfékezni, — de megölni akarják. — Száz éven keresztül folytatott erős harczaik közepette nem válogatták meg a fegyvereiket; erőszakoskodás és kitartás jellemzi működésüket. Megsértett ellenfele a d. v. társaság a melynek már oly érzékeny károkat okozott a, múltban. — Félve a Balaton nagy hatalmától, erejének megtörésén fáradozik. — Czélja jogos, eszközei nemesek voltak, nem riadva vissza sem az anyagi, sem pedig a szellemi áldozatoktól. — <) adta a 200.000 frtnyi előleget a Sió-csatorna kiépítéséhez, s később a csatorna partjait is ő látta el vontató utakkal; a nélkül, hogy igénybe vette volna ezért a neki felajánlott 25 évi vámjogot. — A reá bizott feladatokat mindig elég jól oldotta meg, önvédelméről gondoskodva, nem hagyta figyelmén kiviil a többi társulatok érdekit sem. — Nem mondhatjuk azonban ezt a kezeléssel megbízott egyéneiről. Végül a sióberki társa ság tudta azt jól, hogy nélküle sem a somogy- berkiek, sem a vasútiak nem boldogulhatnak. Fejőstehénnek nézte a Siócsatornát, s lomha zsoldos katonákként tett valamit ha jól megkenték, vagy ütötték-verték ; de még ebben sem volt köszönet. Ennyi s ily erős ellenfelekkel áll a Balaton szemközt. Féltenünk azért még sem kell; mert mindaddig, mig oly rozsdás fegyverrel küzdenek ellenében, — mint a minő a Sió-csatoma jelen s primitiv állapotában, — győztesként fog kikerülni a liarczból mindig. — Fényesen igazolja ezt a Balaton vizszinének ingadozását mutató táblázat is. Elégséges egy pár nedves esztendő s újból élet kél, miként ez az 1766-ik évet követő 18 évi időközben s oly veszélyessé vált ellenfeleire az 1879-ik esztendőben. A Balaton felszíne 10 évi kisebb s 20 évi nagyobb időközökben nő és fogy. Az 1765-iki alacsony vizállás 1875-iki rövid időre, de 1885-ben annál erősebben állott be, egy-két nedves esztendő alatt azonban mindig képes volt régi magasságát visszaszerezni. Balaton alacsony vízállása tehát ne ejtsen bennünket kétségbe, mert ha nem is az idén, de két három év alatt megkell annak újból nőnie, s egyszer elérte a kezeVeszprémi Független Hírlap. lési szabályzatban előirt magasságot, tehetnek a zsilipekkel bármit is, ezáltal a környék lakóinak és társulatoknak érdekeit sérteni többé nem tudják. — Minaddig azonban, mig a tükre a szabályzatban előirt magasságon alul áll, nagyon is rászorul a védelmünkre, mert épen ilyenkor s csakis ekkor vitetnek véghez a legnagyobb törvényellenességek. — S hogy ebből, mily károk háromolhatnak a Balatonra és környékére, mutatják az 1866-iki s a közel múltban felnj ült keserű panaszok. A somogyberkieknek, mint láttuk, nagyon is érdekükben áll a Balatont száraz években annyira lecsigázni, hogy a beálló esős évközökben ne bírhassa magát ossz szed ni- A vasútiak is inkább tűrik a szélhordta homok, közlekedést nehezitő boszantásait, mint a vizáradá- sok káros rombolásait. A vasútiak egyébiránt a Balatonnak megállapított minimális magasságát, törvényileg változtatni nem szeretnék ; mert a somogy- berkiek mindjárt azon követelésekkel állnának elő, hogy a vízáteresztő hidak alapzatát is arányosan sü yeszszék; ami pedig rájuk nézve egyaránt nagy költségekkel lenne egybekötve, más részt pedig ez által a vonal erőssége és biztonsága is veszélyeztetnék. Mind addig tehát, mig az ellenséges szuronyok villogását látjuk a határon, nem szabad tétlenül hevernünk, hanem óvnunk kell a Balatont, különösen akkor, amikor gyenge és beteg. A hínárok elszaporodása miatt sem kell nagyon aggódnunk, kifogja a Balaton magát tisztítania jövőben is, csak érje el a kellő magasságot. Különben is összes erőlködésünk és irtó szereink, vajmi gyöngék lennének velük szemben. A déli vasúti társaság és somogyberki ek már eléggé okulhattak a múlton, hogy a Sió-zsilip mostani kezelése által, kárt okozhatnak, de hasznot nem. S nem is lesznek képesek megszabadulni a vizáradások veszélyeitől a jövőben sem, mindaddig; mig a cstorná- nak csúfolt Sió-patakot, a kor igényeinek s a Balaton természetének megfelelő módon ki nem bővitendik. — Erre nézve pedig megadta már 1887. a tanácsokat Kiszely Károly. — Hogy a balaton felszíne 10056 méteren fölül, 99*61 méteren alul ne szállhasson, s 100*07 normális magasságon megtartható lehessen; nem különben az időszakilag beállható s a legnagyobb áradásokkal is sikeressen megküzdhes- senek; szükséges, hogy a csatorna másodperczenként ne 10*24 köbmétert, — mint most, — hanem legalább is 43 km. vizet legyen képes veszély nélkül tovább vezetni. — Ehhez mérten pedig a zsilipek belvilágát 11*06 méterről 20 3 méterre, a csatorna medrének szélességét 9*48-ról 16*79-re, s végül a csatorna mélységét l*26-ról 2*34 méternyire kellene nagyobbitta- niuk. — De még czélszertiebben oldható meg a csatornázás pi'oblemája ; ha a föntebbi elnyelő képességgel, két part rizséjü árok ásatik ; egy középső keskeny mély anyameder a hajózás számára száraz években s egy védgáttal óvott szélesebb meder a vizárak veszélynélküli levezethetésére nedvesebb esztendőkben. A zsilip belvilágának kibővítése helyett, néhány száz lépés hosszú szekrényes csatorna éiptendő a kikötőből, a mely egyrészt igen jó segítséget nyújtaná a zsilipnek a viz gyors levezetésében, másrészről pedig könnyű és czélszerü összeköttetést is fog létesíteni a Balaton és Duna között. Naponként hallottuk az utasoktól, hogy mily erőt kellett kifejteni a „Kelén“ gőzösnek, mig a molo homoktorlaszait keresztül tudta fúrni. A déli vasúti társaság tömérdek pénzt öl évenkint a tisztogattatásába, de mind hiába; mert a leggyengébbb északkeleti szél képes rövid idő alatt az ösz- szes fáradságot megsemmisíteni. Egy régi s be nem váltott ígéret boszuja ez is, a mely nem is fog megszűnni mindaddig, mig csak ígéretük szerint, a molo falait oly távolságig nem viszik a Balatonba, hol a viz mélysége még az alacsony vízállások alkalmával is legalább 2*5 méter nem lesz. Újabb időben erős mozgalmak indultak meg a balaton-gőzhajózási társulat részéről, s több helyen kikötők is épitetnek. — Ajánlom, hogy jól figyelembe vegyék a Balaton felszínének ingadozásait s fontolják meg, hogy a kikötőhöz vezető útjaik, sokszor alkalmatlanokká fognak vulhatni, ha nem haladják fölül a 101*5 méter tengerszin feletti magasságot. Végül, minthogy a Balaton lec-sapol- tatásábóí, miránk veszprémmegyebe- liekre semmi haszon sem háramlik, de annál több kár. Résen legyünk s kisérjük éber szemmel mindazokat, amik a Sió-zsilip kezelése körül történnek. Nfí. Mialatt e c/.ikksorozat véget ért volna, sok minden megváltozott a Balaton körül; nevezetesen pedig a Sió-zsilip ellenőrzése a gőzhajózási társulatnak adatott át s az általam csak sejtett víz állása a Balatonnak, az utóbbi nagy havazások után valóban be is következett. — Jóllehet azon okok és visszaélések, a melyek miatt méltó panaszra nyitánk meg ajkainkat, a jelenben már nagyrészt el vannak hárítva; szolgáljanak a mondottak irányadóul a jövőre, ha ne talán újból ismétlődnének a közel múlt s szomorú állapotok. A Devecserben létesítendő keményítő gyár. Veszprém, jan. 31. A Devecservidéki gazdakör tegnap megjelent „Értesítőjében“ Szau tér I g n á c z titkár és szerkesztő a következőkben ismerteti, az ált lünk is méltatott, alapítandó uj gyár ügyében eddig tett lépéseket. A közérdekű ismertetés igy hangzik : Midőn a Devecser vidéki gazdakör elhatározta, hogy székhelyén Devecserben keményítő gyárt létesít, szándékát a legüdvösebb czél vezérlé, szolgálatot vélt teljesíteni a nagy-, kis- és középbirtokosoknak az által, hogy a burgonya termelését a rendes vetésforgásba behozva, egy állandó — vidékünkön ez ideig bizonytalan pénzforrást biztosítson a közterhekkel évről-évre mindig súlyosabban megterhelt birtokosságnak. Eddig vidékünkön a burgonyatermelés csak azon arányban vitetett, a mily aiányban állt a házi fogyasztás a földbirtokkal szemközt, nagyobb mennyiségben s eladásra szánt burgonyát vajmi jelentéktelen mennyiségben produkáltak birtokosaink, s ha ez mégis megtörtént, úgy annak értékesítése csakis a városok pia- czain volt lelhető, hol a termelő soha sem tájékozhatta magát az árakra nézve, azok meghatározása igen ingatag talajon, a vetélkedvén, s alkalmilag beszállított termény mennyiségen alakult. Ezen. a termelőre kellemetlen árhullámzáson segíteni, a burgonyának biztos árt biztosítani van hivatva a Devecserben létesítendő keményítő gyár, mely 10 évi egyenlő árt biztosit a termelőnek az általa a gyár részére termelt burgonyáért. Ki az a gazda, ki ha rendest számadást vezet évi bevétele és kiadása közt nem vesz észre jövedelmi hézagot, melynek betöltetésétől függ úgyszólván prosperhatálhatása ? s ha kérdjük, mivel lehetne ezen hézagot legbiztosabban betölteni, azon eredményre jutunk, hogy oly irányt kell követnünk gazdálkodásunk terén, mely irányban az eddig csak indirekt vagyis közvetett jövedelmet nyújtott termesztményeket direkt vagyis közvetlen jövedelmet is biztosítottakká kell tennünk. S erre legalbalmasabb ott hol a burgonyának megfelelő talajjal rendelkezünk, a burgonyának nagybani termelése, s annak biztos piaczon való értékesítése. Nagyon téves irányt követ az a gazda, ki látván, hegy évi zárszámadásaiban nem csak hiányzik az egyensúly a bevétel és kiadás közt, de sőt a kiadás a bevétellel fedezve nincs, a különbözeteket azzal véli kiegyenlíthetni, miszerint forcirozza a szemes-kalászos terményeket. Lehet, egy ideig viheti, de csakhamar beáll a reactio, a föld kimerül, elgazosodik, képtelen lesz egészséges szem termelésére, s a gazda azon veszi észre, hogy eddig jó minőségnek ismert földje alig adja \ issza a belevetett vetőmagot. I)e még ha tekintetben vesszük a legutóbbi tiz év alatt úgy szólván rendszeresített olcsó gabona árakat, melyek magyarázatukat a máig is még érvényben levő Németországgal kötött szerencsétlen vám- és tariffá-szerződésben lelik magyarázatukat; azon meggyőződésre jútunk, hogy kalászos-szemes terményeink tiszta jövedelmet alig hogy biztosítanak; ha e mellett földünket is tönkretesszük a forcirozott termesztéssel, minden okos gazda azt fogja mondani, ez irányt követni nem czélszerü, ezt követni nem szabad. De hát mit tegyünk? irányt kell változtatnunk . . meg kell alkudnunk az adott körülményekkel. Oly vetés-forgást kell létesítenünk, mely az eddig élvezett közvetett jövedelműk fentartása mellett nagyobb és biztosain közvetlen jövedelmet biztosit. A mi vidékünket illeti, talajviszonyai gazdáinkat a burgonya nagybani termelésére, s a termelt burgonyának biztos piaczon való értékesítésére utalják ; s ezt elősegíteni van hivatva a Devecserben felállítandó keményítő gyár. A gazdaközönség saját jól felfogott érdeke követeli, hogy a keményítőgyár megteremtésére illetve annak létesítésére közreműködjék. A gazdakör kebeléből kiküldött öt tagú bizottság ^ megbízásához híven érintkezésbe lépett a termelő gazdaközönséggel, értekezletre hívta össze Devecserben, Városlődön, Kis-Czellben és Pápán a gazdaközönséget, ez értekezlet — Kis- Czeil kivételével, hová eljutni a beállott viharok miatt kellő időben nem lehetett — min- deiitt megtartatott, de sajnos kielégítő eredményre nem vezettek, a gyár jövője még nincs teljesen biztosítva, a mennyiben a gyár által minimumként követelt 3000 hold terület, mely területen a gyár részére 10 évig burgonya termeltetnék, még ez ideig jegyezve nincs. Nem akarok az értekezleteken tapasztalt általános közönyről beszélni, nem akarom hangsúlyozni az átkos széthúzást, sem azon kisszivü féltékenységet, melylyel a küldöttség találkozott, csak felvilágosítani szándékozom a gazdaközönséget, csak figyelmeztetni akarom saját jól felfogott érdekére a magyar állampolgárok azon osztályát, melynek megélhetése a föld rögétől függ, ki anyagi jólétüket, vagyoni gya- rapodá-ukat hasonló vállalatok létesítésével biztosíthatják. figyelmeztetni akarom őket arra, hogy értsék meg a hivó szót ragadják meg a kínálkozó alkalmat, ne hagyják a jelen kedvező körülményt eredménytelenül elhúzódni fölöttük, s azért, hogy mindenki tájékozást szerezhessen arról, miről van tulajdonképen szó, hagy mindenki meggyőződést szerezhessen arról, miként iparkodott a gazdakör küldöttsége megfelelni küldetésének, melynek czélja nem a gyár érdekeinek kópviselése, hanem a gazdaközönség érdekeinek a gyárral szemközt való biztosítása volt: egész terjedelmében közzé teszem „Értesítőnk“-ben a küldöttség és a gyár által kölcsönösen elfogadott szerződés mintáját, mely szerződés szabályozza a termelő gazda és a gyár közti viszonyt. Tisztelettel felhívom azon nagy-, közép- és kisbirtokos urakat, kik az itt az alább közölt szerződés alapján a Devecserben létesítendő gyár részére burgonyát termelni óhajtanak, hogy ezen elhatár zásukat legkésőbb február hó 10-ig a devecser vidéki gazdakör titkárával Írásban közölni szíveskedjenek, átiratukban különösen kijelentve a terület nagyságát holdakban 1200 ölével, melyen a gyár részére burgonyát termeim szándékoznak. Szauter Ignácz, titkár. — Etedeti tudósítás. — A veszprémi kegyesrendiek főgym- nasiumában múlt vasárnap nemesczélu egyesület alakult meg a fenti czim alatt. A tanügy lelkes barátainak áldást hozó ténye ez, mely a szegénysorsu tanulók segélyezését tűzte ki humánus feladatává. A megteremtés eszméje 1877. évre vethető vissza és Lévay Imre volt igazgató fen költ nemes gondolkodását dicséri. A humánus eszmét Kissovich József kanonok 200 frt pénzajándékkal támogatta és ezzel meg lón vetve az alapja annak a nemes czélu intézménynek, mely vasárnap alakult meg teljesen Takács József fóg/masiumi igazgató elnöklete alatt, a tanári kar és a tanügy iránt érdeklődő notabilitá- saink impozáns részvéte, mellett. Takács József igazgató röviden üdvözli a jelenvoltakat s vázolja a se- gélyző-egyesület történetét és jelenti, hogy a nagylelkű adományok folytán a megalakult humánus egylet ma már 3200 forint vagyonnal rendelkezik. Az egyesület tisztviselősége következőleg alakult meg : Védnök: Hornig Károly báró, megyés püspök. Elnök: Szegess Mihály. Alel nők : Laczkó Dezső, pénztáros : Nyilassy Károly, könyvtáros : Tölcséry Ferencz. Az egyesület igazgatója az alapszabályok értelmében is Takács Józsei fogyom, igazgató. Jegy zó k ül: Czifrák János és Jenőfi Ferencz, könytársegédekül: Galamb Géza és Butlner Jenő deákok választattak meg. Az egyesület választmányi tagjai lettek: dr. Fejérváry József, dr. Laky Kristóf, Véghely Dezső, mosonyi Rutinéi* Sándor, Péli er Pál, dr. Ováry Fe- rencz, Perényi Antal. Ügyész: dr. Csete Antal. Bevies József, Vogronics Antal, Szabó György apátkanonok, mosonyi Buttner Sándor, Lévay Imre lelkesedéssel a humánus egylet tiszteletbeli tagjaivá választattak. Az uj egylet működésére áldást kívánunk. Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Bizonyos ünnepi színezete volt a hétfőn, jan. 26-án tartott városi közgyűlésnek, melynek hangulatához a polgármester két szomorn jelentése adott impulzust. A városi képviselők a szokottnál nagyobb érdeklődést tanúsítottak e közgyűlés iránt, melyet pontban d. e. 10 órakor nyitott meg K o v á t s Imre polgármester. A tárgysorozat előtt meghatva jelentette a közgyűlésnek azt a gyászt, mely a hazát és egyházat S i ra o r János herczegpritnás elhalálozásával érte. Indítványozza az elhunyt főpap érdemeinek rövid, de meleghangú méltatása után, hogy a város közönsége fejezze ki részvétét a gyász telett s az elhunyt nevét jegyzőkönyvében örökítse meg. Szabó Imre, orsz. képviselő ékesszólással méltatja az elhuny! nemes tulajdonságait s in ditványozza hogy a polgármester felhívásának szívből tegyenek eleget s a jegyzőkönyv kivonatát közöljék az esztergomi főkáptalannal. K o váts Imre polgármester jelenti azt a nyomort, mely városunkat a hó- fuvatokkal sújtotta. Jelenti azokat a nemes adományokat, melyek Véghely Dezső népbizottsági elnök kezeihez befolytak a népkonyha javára. A közgyűlés hálás köszönetét.^fejezi ki a jótétemények felett. Czollenstein Ferencz városi képviselő interpellácziója következett ezután. Kérdi az elnöklő polgármestert, hogy Kossuth Lajos mit válaszolt V eszprém .város díszoklevelére ? K o v á t s polgármester tudatja, hogy Kosuth Lajos külön levélben nem válaszolt a neki megküldött díszpolgári levélre. (Nagy hazánkfia a lapokban közölt nyílt levelében köszönte meg mindazon városok hazafias jóindulatát, melyek őt díszpolgárrá választották. Kleinte ku- lön-külön válaszolt egyes helyekre, de később a hazai mozgalom, mely Kossuth Lajost díszpolgárrá avatta mindenütt, oly nagy mérvet öltött, hogy tovább is külön-külön megköszönnie a megtiszteltetést képtelenség lett volna az agg hazánkfiának. A szerk.) Azuj vágóhíd ügye követke-| zett ezután. Bognár János v. képviselő ácsmester szakszerűen szól a tárgyhoz. Utal arra a szabálytalan eljárásra, hogy a közvágóhíd építését nem árlejtés utján adták ki s a belépitkezést minden előleges terv nélkül készítették, mivel ilyent felmutatni nem tudnak. Az egész építkezést rossznak találja s azt állítja, hogy az uj közvágóhíd még ha az uj tervezettel meg is reperálják sem lesz tökéletes. Husvéth János tanácsos az újabb tervezetre vonatkozó szakértői vélemény felolvasását kéri s miután V i- k á r v. főjeg/zö ezt megcselt-kszi — utal a szakértői véleményre, mely világosan állitja, hogy nem javításról, hanem gyöke r e s á t a 1 « k i- tásról van szó, ami ismét sok költséget igényel. Kijelenti, hogy mig \ az építmény tökéletes nem lesz, semmiféle határozatba nem bocsátkozik. A polgármester telteszi a kérdést, a telek és a vágóhíd megvételét illetőleg, mire a közgyűlés 57 s z ó- v a 1 kettő ellenében megszavazta ez uj köz vágó hidat. Az országos vásárok helyeinek eldöntése került tárgysorozatra ezután. A polgármester jelenti, hogv a káp-j tálán méltányolva a felsővárosi poi-j gárság kívánalmait, vásárait továbbra is a régi helyen fogja tartani mig a püspökség vásárai a Balogtón túl elte- j rülő városi funduson lesznek meg- ‘ tartva. Végül Márton Gyula v. képviselő a jeruzsálemhegyi kutásatást sür-| gette, de válaszul azt a szomorú kijelentést kapta, hogy e czélra jelenleg a város nem rendelkezik elég pénzzel. ] A közgyűlésnek egyéb közérdekű - tárgya ne u volt. Szombat, jan. 31. Halál a vasai; sMén. — Saját tudósítónktól. —< A vasúti síneken föszaporodott óriási hó mennyiség, mely a közlekedést oly sokáig megakasztolta, emberáldozatot is követetek. Egy szegény családos iparosember [ az áldozat, akit az erős tél viszontagságai műhelyéből a vasúti sínekre szó- j ütött, hogy ott a hóhányás dermesztő I munkájával keresse meg 80 krajezáros j napszámmal éhező családjának a be- t tevő falatot. Es a szegény, iparkodó embert a családért való küzdelmes munkában meglepte a borzasztó halál. A szerencsétlenség részletei ezek : A magyar-nyugati vonat útvonalán, különösen a Márkó-Veszprém közti ré- \ szén emelet magasságú hó akadályozta | meg a közlekedést. Ennek elhárítására a hótakaritásra vállalkozó munkások ; közé szegődött Berta István felsőörsi 1 bognál* is, aki a fárasztó munkában már három nap óta foglalatoskodott. Ez a munka életveszélylyel járt mindenütt. Mert a több száz munkás egy része i az oldaltöltéseknél foglalatoskodott, mig*
