Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-07-25 / 33. szám
Veszprém, 1891. Veszprémi Független Hírlap. évi tandíjat fizetnek. Jeles előmenetel ü szegény hallgatók a tandíj fizetése alól egészen vagy részben felmenthetők. Rendkívüli hallgatók az általuk hallgatott tantárgyak minden heti órája után egész évre 5 írt tandíjat fizetnek, mely az év elején egy összegben befizetendő. Van szerencsénk erről a kerület érkelt köreit értesíteni. Győrött, 1891. julius 20. A kerül, keresk. és iparkamara nevében ; Jerfy Antal, elnök. Szávay Gyula, titkár. A kis-czelli tüzoltó-ünnepély. Veszprém, 1891. jul. 2V. A múlt vasárnap, vagyis f. hó 19-én véletlenül egy valóban szép ünnepélynek s az utánna következett és kitünően sikerült tánczmulatságnak voltam tanúja s illetve résztvevője, miután megyénkből — sőt városunkból — is többen vettek részt, szabadjon arról egyet-mást elmondanom. A föntjelzett napon a déli vonattal két kis leányom társaságában Kis-Czellbe utaztam az ottani és dömölki kedves rokonaink meglátogatására. Már a devecseri, majd utóbb a boba-já- nosházi állomásokon feltűnt, hogy vonatunkra számos diszbe öltözött tűzoltó szállt fel. — Azt vééltem, hogy valami congres- susra utaznak; azonban a k.-czelli állomáson — melynek perronját és az állomás körüli árnyas fák alját tűzoltók és ünneplőbe öltözött közönség lepték el — meg- tudtam, hogy a k.-czelli önk. tűzoltó testület tartja nyári tánczmulatságát, melyre a környékbeli tűzoltókon kívül tömegesen je- jelentek meg a K.-Czell vidéki birtokosok és — talán az egész Kemenes alja. Az induló-háztól az ünnepélyes fogadtatás után a tűzoltók saját zenekaruk és a kisercglett tengernyi nép által kisérve, ezek éljenzése és a taraczk durrogások közt a városba vonultak, hol azután az egylet ré- részére a tűzoltói helyiségek, a Wendler nővérek által ékesen feldíszített uj fecskendő és egyébb tüzoltószerek ünnepélyes átadása ment végbe. Ennek megtörténte után a tűzoltók és közönség a vásártér melleti árnyas, egyenes fekvésű, transparentekkel, lampionokkal, és nemzeti zászlókkal feldíszített tűzoltó- ligetbe mentek, hol a vigalom azonnal kez- getét vette és tartott a legpompásabb hangulatban mindaddig, míg éjfél felé hirtelen feltámadott szél a száz, meg száz lámpiont el nem oltotta s a közeledő vihar a mulatókat födél alá vonulni kényszeritette ; csak födél álá, mondom, mert a mulatság rendkívüli jókedvvel Vadász ur vendéglőjének tágas termében kivilágos kivirradtig tartott és a tánczolók kedve miatt tartott volna még tovább is, ha a czigány a pihenés nélküli roppant munka után ki nem. dőlt volna. Napközben a szebbnél-szebb úri fogatok hosszú sora tartotta fenn a város és a liget között a közlekedést. Úgy a város, mint az induló háztól a ligetig vezető ut lobogó díszben volt. — Alkonyaikor gyönyörű tűzijátékkal lepte meg a rendezőség a mulatókat. A czigány húzta a talpalávalót szünet nélkül. Tán- 1 czosokban és tánczosnőkben nem volt hiány; volt ott szép, sőt gyönyörű termete-, egész- j séges és üde színe-, müveit és megnyerő modoránál fogva valóban bájos leány és | asszony annyi, a mennyit egy csomóban , csak kevés vidékben és ritka alkalommal láthatunk együtt. Csak kevesek nevét voltam képes ki- 1 tudni és megjegyezni, de ezek nevét nem mulaszthatom el felsorolni; leányok: Polgár Regina (Jánosháza), Dorner Lenke (Réti), Marton nővérek (Vönöczk), Gosz- tonyi nővérek (Körmend), Szabó Nina, Dol- hay Jannika, Kosa, Mendler, Takács és Pick nŐAérek stb. Az asszonyok közül csak Benkő Károlyné ő nagyságát, a főparancsnok ur bájos nejét és az én kedves kis Tinka húgomat vagyok képes megnevezni, mert mire az asszonyokat vettem volna szemügyre, a szél már javában rázta a lámpionokat. Hogy ez a mulatság ily fényesen sikerült, abban a főérdem tek. Benkő Károly ügyvéd, egyleti főparancsnok ure, ki fáradhatlanul szorgskodott, hogy valamiben hiányt ne szenvedjenek; de dicséretet erdemel a rendezőség is, kik közül külünösen kitűnt mint fáradhatlan tánczos s a vidékiek mulattatása és kalauzolásában kedves és előzékeny Bor- csiczky Ede ur k. czelli ifjú nagy kereskedő. Kis-czell csinos, vagyonos város; egy nagy kiterjedésű vidék központja, elénk vasúti közlekedéssel; de társas élete alig van. Pedig íme, ez a szépen sikerült mulatság tanúsítja, hogy társadalmi téren milyen sokra lehetne menni azzal a müveit, jó in- dulatu igazi magyar néppel. Szinte csodálom, hogy Czellnek eddig még tűzoltó egylete sem volt. Ugylátszik azért, mert nem akadt kezdeményezője. — Ennek tudata és az utóbbi időben történt gyakori tüzesetek indíthatták a nagy népszerűségnek és közszeretetnek örvendő tek. Benkő Károly ügyvéd urat arra, hogy a kezdeményezés terére lépve ezen hasznos intézményt Kis-Czellben létesítse. Fáradozását a legszebb siker követte, mert pár hó alatt Zsigmond Jstván alparancsnok ur segédkezésével a testületet megalakította és úgy a község mint a közönség áldozat- készségéből a szükséges felszereléssel ellátta. Mint mindenütt, a hol valami humánus intézményről van szó, úgy itt is az áldozat készségben a főt. Benczés-rend ment elől jó példával, a mennyiben a tűzoltó testületet a kisczeli apát úr nagys. Hollósy Jusztinián nemcsak tetemes pénzsegélyben részesítette, hanem azt a szép, árnyas ligetet is — melyben a mulatság lefolyt — az egylet czéljaira ingyen átengedte, mely kitűnő gyakorló térül föd szolgálni. Isten áldja meg a Ngos Apát urat, és a nemes rendet! Maradtam a tek. Szerkesztő urnák! kiváló tisztelője : Sándorfy. Fürdőélet a Balatonon. Balaton-Füredröl. Az idény nehezen elevenedik. Már július hő közepén vagyunk s az alsó Balaton vidékein csak most szállingóznak még a vendégek. Siófok sem olyan népes, mint volt a múlt években. A villák azonban el vannak foglalva s bennök pár tudós és festőművész is tartózkodik, dolgozva papíron és vászonon. A Siófokon termett képek többször voltak már megkoszorúzva. Mészöly Géza nevére is inuét hullott legtöbb babér, mert ecsetét Siófokon és Szántódon csókolták meg legmelegebben a múzsák. Ma is több kitűnőségünk látogaija a zalai regényes hegyektől szegélyzett nagy tükörlapot: a Balatont, melynek varázsát még nem unja meg nézni soha a szem; szépségének leírásában kifáradtak Kisfaludy Sándor, Jókai és Endrődy s ha a költő fantáziája élénk szárnyakkal magasat keres, ide száll, hogy erőt, ihletet nyer hogy idegeit aczélozza, lelkét fölviditsa. Csalódhatunk az emberekben, reményeinkben, hitünkben, az ész alkotásaiban; de a természet szépségeiben, törvényeiben nem, mert ezek örökkévalók, mint aki alkotá. Ide tehát mentül többen, midőn a főváros gőzkőre lelket, testet emészt; midőn forró a lég! A munka égető ve ejtéke, a tüdőt ölő por, mely a lélekzettel beszitálja magát a belső szervekben és lassan öl, mint a kis mértékre osztott méreg; az irodák levegője, az aszfalt kipárolgása mind arra intik az embereket; menjetek, szabaduljatok, oldjátok el lánczaitokat s bámuljátok azt a közelesö vidéket, melyet istenünk jó kedvében teremtett; hol balzsamos a lég, orvosság a tiszia viz, tiszta kék az ég s az estéket biborfénynyel önti el a leáldozó nap. Itt a kék tükrön, szürkés-barna hullámokon a yachtok kifeszitett vitorlái — mint fehér falak — ingának és siklanak tova; itt a csöndes to felszínét sebesen repülő fecskék e pelyhes villámszikrák — vidáman érintik szárnyhegyökkel, s a föllocscsant csöppekben megtört napsugár a gyémánt tündöklő színeit játsza. Sok kiváló ember szokta különben nyarankint fölkeresni a Balaton partját. köztük Csemeghy Károly, a ko- difikátor, Rákosy Jenő szerkesztő, Bek- sics Gusztáv, a D. E. K. egyik buzgó megindítója, Tbán Károly tanár, Vágó Pál lestőmüvész, stb. kúriai és itéló- táblabirák közül számosán, több főpap, a közügyek buzgó emberei, tömegesen, bankházak,intézetek képviselői, a gentry több ismert alakja szoktak itt tartózkodni az idény alatt. Tagadhatatlan, hogy a balatonparti kultusz az utóbbi évek alatt jelentékeny feilődést kapott. Épül Siófok gyorsan 8 a part mentében már Ízléses villák emelkedtek ; csinosodik, élénkül Keszthely, Boglár, Almádi; népesedik Badacsony és Szepezd; de a központ még is csak Füred marad. Mentül jobban épülnek a part mentén, mentül több embert vonz ide a tó szépsége, a panoráma bája: Fürednek ez nem hátrány, sőt előnye, mert, I a mostani gyors vasúti és gőzhajó I közlekedéssel a partvidékről is mindenki siet meglátogatni Füredet, a I Balaton gyöngyét, pár napra. Saját 1 vendégei pedig egyre jobban megszeretik, mert ma már a contort, a 1 lehető kényelem, tisztaság és rend ■ e légit ki mindé okit. Nincs itt most már a pornak ta- : nyája, mert az öntözést minduntalan 1 ismétlik a huszonhat lóerejii gőzgép- I pel, mely óránként háromszáz hekto- ' liter vizet szolgáltat rendelkezésre s I megfüröszti a rózsaágyakat, gyepszőnyegeket éppen úgy, mint a tért és utakat. A parkok is ma inár több I árnyékot adnak. Fenyőfák illatos zöldje ! alatt élvezik sokan a tiszta levegőt. ! A szebbnél szebb villák kényelmes lakást adnak a zajtól elvonuló családoknak. Itt idül jelenleg a Lonkay-féle villában Blaha Lujza is családjával, i A Stefánia yacht-club szintén nagy 1 élénkséget ad az idénynek, mert az ! arisztokráczia számos tagja huzamosabb I ideig itt tartózkodik, köztük gr. Ná- ; dasdy Ferencz a fiával, Inkey István ! a családjával, gr. Széchenyi Géza, br. Puttheány, gr. Eszterházy Mihály, gr. I Zichyek, gr. Andrássy Sándor, br. Fiáth i főispán, gr. Battyhány Géza gr. Zichy ! Aladár, gr. Csáky István, gr. Festetics I és mások. A yacht-club természetesen igen j élénk látványt nyújt a hullámokon, a I nagy tükört keresztül-kasul átszelő hajóival. Kár, hogy tagjai egészen elkülönítik magukat a társaság többi részétől. Szombaton a sportsmanek galamblövészetet rendeztek a gróf Esterházy- féle telken, hol nagy közönség nézte a jobbnál-jobb lövőket. A szárnyas áldozatok száma egész halom lett. A zöld mezőn egyre ropogott a hátultöltő fegyver, akár a valóságos harcz- bnn. A leáldozó nap biborszinnel árasztá el a viz fölötti légkört, mely belejátszva a tó csendes kék tükrébe olyan szivár- ványszineket vert vissza, minőt Lyon legdrágább selymei sem játszanak. A sörét elől megszabadult egy-egy galamb sebes szárnyakkal szelte a tó fölött a levegőt, mintha mondaná: „jó urak! nem látjuk többé egymást!“ Mig künn a fegyverek szóltak, benn Szombat, julius 25. a sziukörben nagy közönség előtt Reményi játszotta, még mindig lelke, sitő hegedűjén Mendelsshon és ChopiQ remekeit. A hires hegedűst rokonszen- vés tapsokkal fogadták, hegedűjét pe, dig nagyon szívesen hallgatták. A színkörben különben a székesfehérvári konzorczium tart előadásókat s több elsőrendű tagja számot tesz te- lietségesb színészeink sorában. Közelebb kerültek szinre: „Huszárszerelem“ Muray Károlytól, „Mártha“, regényes opera Flotowtól, a „Női könyek“ íSj. raudin és Thiborstól, „Bukow“, történeti színmű Benkőtől, A színkör azonban nem olyan látogatott, mint kellene; de hisz a vendégek tömegesen csak most érkeznek, tehát a színházra is jobb napok várhatók. Ürömmel Írhatom, hogy a fényűzés sokkal alábbhagyott. A hetvenes évek ruhamámora, pénzfecsérlése ma már csak itt-ott látható. A nagy uszályok, a suhogó selymek egész raktára, melyeket valódi és annyi hamis drágakő ékített s melyeken a szabók a párisi i hódítások nyomán egész bravourt fej- ! tettek ki, a belgiumi pókháló csipkék, a mezők virágerdejének színeit képviselő napernyők, a mesterileg szőtt széles szalagok, a nehéz arauylánczok a derékon, a követelő fejdiszek, mind elmaradtak; az egyszerűségben a legelső családok mutatnak példát, köztük Inkey Istvánná. A sétatér régebben oly parádézó volt, mint egy elegáns bálterem. Lueff illatszerei háttérbe tolták a hársfavirág finom szagát. Akkora volt a rongyluxus, hogy sok gentry család ma is gyászolja. Sok nőn hold földek ára volt felöltve s igen természetes, hogy az í idény a holdakat el is vitte. Hála Istennek, ma már okosabb a világ. Tudjuk, hogy a nőt jobban emeli az I ízlés, mint a fényiben. Ma már azok | is jókedvvel járhatnak a sétatéren, kik nem úsznak tetőtől talpig aranyban — és adósságban. A vendégek száma ma már azoké, i kik itt megfordultak, vagy jelenleg is j itt vannak, közel 800-ra megy. Köztük megemlítjük Vaszary Kolos pannon- I halmi főapátot, e közszeretetben álló j tudományos főpapot, ki a hazai eré- ! nyékben is tündöklő Benedek-rend I í élén áll s máris annyi áldozatot hozott Füredért, Csemeghy Károly kúriai tanácselnököt, Szabó Miklós kúriai elnököt, Pap Gábor püspököt, Kozma Sándor kir. főügyészt, Jánosi Ágoston | kanonokot. Atnbrosovics Béla m. tanácsost, dr. Ballagi Aladárt, Muray Ká- j roly szerkesztőt stb. Brigitta Mér kalandja. Hallgasd meg kis történetem, szeretetre méltó olvasóm, hallgasd meg, ha i-zived még nine-* «lfasulv« a szent ájtatosságra hivó harang hangja és a tágas boltozatu egyhazat eltöltő orgona megható hangjai iránt. Jer, s halld megható kis történetemet. Egy közép termett! nőről akarok beszélni, ki fáradságos napi teendőit élénk, ruganyos lépésekkel, lankadatlan buzgósággal végzi, mig ajkain szelíd mosoly lebegett, mintha mindig s minden perezben hálaimát külde- néuek a mindenható zsámolya elé, azon végtelen kegyért, hogy őt e világra teremtette s engedte, hogy bölesője ép itt a szép Bula- gueban állhatott, hol a férfiak józanságuk és szorgalmuk, a nők pedig példás életük által már századok óta tűntek ki. A mi középtermetű nőnk finom testét durva szövetű, gyapjú öltöny fedi, parányi lábai erős, nagy hegymászó czipőbe vannak bujtatva, olyanok azok, mint, a mogyoró kemény héjában. Barna, szelíd kifejezé-ü szeme s ép oly szinü haja Murilló Madonnára emlékeztetett, keskeny, arisztokratikus formájú kezecskéin a durva munka jelei tűnnek fel. Még többet is lehetne hősnőnk külsejének előnyeiről felsorolni, de nem tesszük, mert ö az égnek arája — vagyis apácza. Ezen pár tollvonás legyen elegendő s mi egy kis élénk képzelődő tehetséggel Brigitta nővért könnyen varázsolhatjuk lelki szemeink elé. Durva szerzetes öltönyén ezüst rózsafüzér tűnik fel, ollója és varróeszköze övéhez van erősítve. Arcza a széltől és a nap sugaraitól megvan barnítva, mert jBrigitta nŐTér sem rossz időtől, sem messziségtől nem riad visz- sza, ha szenvedők és szükölködők segélyére kell sietnie. A kolostor tagjai teljes számban gyűltek össze ; ha nem nők lettek volna, úgy ezen gyűlést Concile-nak is lehetne nevezni. Hja! Igen fontos ügyet kellett tárgyalni, egy aranyozott új kelyhet kell a zárda templomának főoltárára venni. De hol vegyék a kelyhet P Nantesben, Mollanyban vagy Saint-Nazairegen ? Colette nővér, a portásné s Gertrud, a zárda tapasztalt gazdaasszonya már elmondták nézetüket; Certola nővér, a noviciusok igazgatónője a főnöknő szavazata után irányítja akaratát, Brigitta nővér, a jó lélek, nem szavaz, ő a többség határozata előtt meghajol. Mit határoznak a jó nővérek ? Azt, hogy az aranyozott kelyhet se Nan- t esben, se Morlaiy-ben, hanem Párisbau veszik meg. De mo-t, meg az az aggasztó kérdéj merült fel, hogy kire bízzák ezen fontos és kényes ügyet. Ki fogja magát ily hosszú és fáradságos útra határozni? A választás Brigitta nővérre esett, egyhangúlag bízták reá ezen küldetést s miután ö is a többség akaratának óhajtotta magat alávetni s igy ellentmondásról szó sem lehetett. A uővér tehát, az egész társulat áldásaitól kisérve útra kelt: a vasúti kocsiban ülve érdekkel szemlélte, mint tűnnek el szemei előtt a fák, mintha ijedten futnának a nyíl sebességével tova száguldó vonat elől. Városok, faluk, gunyhók, fel-felmerültek, de hogy csak mint álomképek ismét eltűnjenek Végre a kalauz feje a coupé ablakánál megjelen. — Kedves nővér kérem megérkeztünk. — Hogyan ? Ezen óriási hirdetésekkel tele aggatott pályaudvar Páris lenne? — Szolgálatára. Hová méltóztatik szállni ? Kocsit parancsol tán? rendelhetek tüstént? — Kocsit, mire való volna ez ? — kérdő a jó nővér. — De tán hosszú útja van? — Az Orsolya-nővérekhez szándékozom a neuillyi kolostorba. — Tudja-e kedves nővér, hogy ezen kolostor tiz kilométer távolságra fekszik innét ? — Tíz kilométer ? Hisz az nem nagy ut. Tudja-e fiatal ember, hogy én bérezés otthonomban fáradtság nélkül több mérföldnyi utat járok be naponkint. Minek nekem a kocsi ? S a mint ön mondja egyenes ut vezet odáig. Esőtől, széltől, de még az uton- álléktól sem félek én. A reggeli harangszónál a kolostor portájánál leszek. Ezen szavakkal a zárdaszűz erélyes lépésekkel sietett ki a pályaudvar tömkelegéből. Ejfél volt, a levegő metsző hideg, de a sebes mozgás jótékonyan hatott a jó nővér elzsibbadt tagjaira, mig szive telve volt benső örömérzettel. Útközben több templom mellett ment el, a Rennes, Grenelles és Saint-Germain utczákat már átszelte, a Szajna folyó hidján is áthaladt már s a Concordia- térre jutva a holdtól megvilágított Made- lame templom gyönyörű homlokzata előtt elbűvölve megállt. — Lám ezeket a párisiakat Istentagadóknak mondják! s mennyi templomaik s milyen nagyszerű templomaik vannak! — Kiáltott fel lelkesülten a jó nővér. — Ezek nem istentagadók, hanem igen jámbor, áj- tatos emberek lehetnek. A jó nővér szíve ezen gondolatra örömteljesen feldobogott, de itt szemléletében elmerülve a pályaudvaron nyert irányt elvesz- vesztette, a helyett, hogy balra a Champs Elysées előtt elhaladt volna jobbra a Bou- levardok felé intézte lépteit s igy a Passage de l’Opérá-ig jutott. Épen opera bál tartatott s igy ezen e helyen a mulatni vágyó, könnyüvérti és elméjű párizsi világ csak úgy forrott. Az opera ház előtt számtalan Pierrott és Pierette, Debar- deurok és debardeusök serege a mulatni vágyás lázától megkapva őgyelgett. Brigitta nővér elragadtatással szemlélte ezen élénk és pezsgő életet. — Hah, lássátok csak, mily élénken ünnepük a jámbor párizsiak a karácsony szent ünnepét! Egyszerre csak egy álarezos csapat észrevette a közeledő Brigittát. — Nézzétek, egy apácza ,egy irgalmas nővér ! kiálltottak fel egyhangulagPáris ezen városnegyedében az apáczákat csakis az Ördög Róbert dalművéből ismerik. — Mily balgaság, ily sajátságos jelmezt választani! jegyzé meg néhány álarezos. Brigitta nővér egy pillanat alatt körül van véve. Az urak, előkelő ismert egyéniségek és világfiak, drága csipkékkel fodrozott, aranynyal dúsan hímzett öltönyöket viseltek ; oldalukon rövid kard függött. A hölgyek bársony és nehéz selyem ruhái csak úgy susogtak ; szép finom metszésű arezvonásaik- hoz a fejüket ékítő kis sapka remekül állt ; parányi kezcséiket fehér kesztyű s rózsás fü- lecskéiket mogyoró Dagyságu gyémánt függő ékítette. A vidám társaság azon hitben, hogy ál- arczo8Sal van dolga, a mi jó ntasunknak útját állta. — Kedves nővér, mi önt egykönnyen el nem eresztjük, önnek egy kis vacsorára velünk kell jönnie — szólalt fel egy tolakodó uracs. — Semmi okom egy ily barátságos meghívást visszautasítani, volt Brigitta nővér nyugodt felelete. — Bravó! ezt már szeretem, tehát a kedves nővér vendégünk lesz. — Igen, a Karácsony szent ünnepének kedvéért szívesen veletek tartok, mondá a jámbor lélek. Ezen szavak után a társasághoz szegődik s a Riche-kávéház széles márvány lépcsőin felhaladva, örömteljes és vidám kedélylyel telepedik le uj ismerősei körében, a társaság előtt feltáruló magán-teremben. Az asztal csakhamar el lön látva minden elgondolható finom és válogatott étkekkel s a pezsgő csak úgy ugv gyöngyözött a karcsú, tetszetős serleg formájú poharakban. A vidám és könnyelmű társaság nagy hamar reá jött, hogy nem álruhás, hanem valódi apácza van körükben. Hogyau, egy galamb a róka lakában ? ! De nem, — a valódi erény és érintetlen tisztaság előtt a legkicsapongóbb és romlot- tabb életű is lerója tisztelet-adóját, miért itt is, mint minnenütt, a hol az apácza megjelent, a legnagyobb tisztelet és csodálat tárgya lön. Utazásának czélját elmondatták vele s a legnagyobb figyelemmel hallgatták a főoltár leírását, melyhez az uj kehely lesz beszerzendő. Ezen elbeszélés alatt a jámbor jó lélek a sok unszolás és kinálgatásnak engedve be-be mártotta ajkait a pohárban gyöngyöző pezsgőbe s örömteljes elragadtatással kisérte az olykor fel-felhangzó éneket. Végre az lön határozva, hogy mindenki egy-egy dalt énekeljen, milyeneket nászvagy más ünnepélyeken szokás előadni. Brigitta nővérre is rákerült a sor. — Ugy-e fog nekünk egy dalt énekelni — kérték többen — hisz oly gyönyörű hangja lehet .. Csak egy kis rövid, igen rövid dalt — ugy-e lesz oly sives ? Brigitta nővér nem hagyta magát soká kéretni. — Hogy ne tenném meg azt a ti kedvetekért, kedves gyermekeim! Tudok biz én gyönyörű dalokat; nem is fogok sokat válogatni, csak azt éneklem el, a mi épen az eszembe jut s ti meg karban kisérni fogtok, nemde ? Erre, mint valami pogányoktól körülvett őskora szent vértanú, érczes szép hangjával egy karácsonyi gyönyörű szent éneket kezdett el, mely egyszerű volta s keresetlensége által a hallgatóságra mély benyomást gyakorolt. A dal végeztével a hallgatóság zajos tetszésnyilatkozásba tört ki s az Isten dicsőségére irt dicséneket az egész társaság ismé- telteté s régig kisérte. Brigitta nővér nagy csodát müvtlt, mert Párizs leghirhedtebb világfiaival Isten dicsőségére egy zsoltárt énekeltetett el. — Nem szabad komoly küldetésemat szem elől tévesztenem, ily sikerből egy kis hasznot is kell kolostorom részére huzni — gondola magában — — Uraim és hölgyeim — mondá hangosan — zárdám egy aranyozott kelyhet kap főoltára számára, de maga a főoltár díszítése az idő roncsoló foga által már nagyon sokat szenvedett. Mi ezeu szent czélra egy gyűjtő-ivet bocsátottunk ki. Kegyeskedjenek önök is valami csekálység által kolostorunk templomának díszítéséhez járulni. Ezen felszólításra, mint varázsütésre minden erszény megnyílt s itt is bebizonyult a köztudat, hogy mulatság közben adakozób- bak vagyunk; rövid idő múlva Brigitta nővér táskája csaknem megtelt az örömmel adott aranyokkal s vacsora végeztével csak is sajnálattal látták őt távozni ... Hangos csengetés zavarta meg ezen reggel az Orsola-szüzek hajnali álmát, épen 4 óra volt, midőn Brigitta nővér a zárda portája előtt állt. Feje, a hosszú út fáradalmai és az álmatlanságban töltött éj után kissé kábult és nehéz volt ugyan, de azért a portás nővért a béke csókjával érintve ezen szvakba tört ki. — Kedves nővér! közmondás az, hogy „ki korán kel aranyat lel“ — nekem az éjféli óra hozott aranyat. Negyvennyolcz órával később kedves nővérünk, egy dúsan aranyozott kehelylyel s gyönyörű oltárteritővel újra otthonában volt. Itt mindenkinek, a ki csak hallani akarta, elbeszélte, hogy a párizsiak vallástalanságá- ról koholt hir mind nem igaz, hogy ellenkezőleg, rendkívül ájtatosak, hogy sok és nagyszerű templomaik vannak s kivált a karácsony szent ünnepeit nagy fénynyel szokták megünnepelni. Ót is az udvarhoz tartozó, arany és bársony öltönyü urak s gyémántokkal ékített hölgyek a legszivélyesebben vendégelték meg s ezután zsebeit aranyokkal tömték meg, hogy templomának főoltárára szép térítőt vegyen ... Nézzék csak, ugy-e ez képezi most a főoltár uj aranyozása mellett a templom fődiszét! Néhány évvel később Brigitta nővér kolostorának főnöknőjévé választatott meg. Ő ezentúl is az maradt, mi edgig volt, a betegek és szenvedők önfeláldozó ápolója, a szegények s szükölködők istápja s a szerencsétlenek vigasztaló angyala! 0 mindenkire csak is jót mond — de a párizsiak szívességét és áldozatkészségét nem bírja feledni sohasem. Francziából M. B. J.
