Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)

1891-06-13 / 27. szám

Veszprém 1891.

XI. évfolyam. 27. szám.

Szombat, junius 13.

X9&&Q&&9&&&&&&&&?

y m

Megjelen minden szombaton. — A lap ára : eg

sz évre 6 frt ; negyedévre 1 frt 50 kr.; egyes szám i

15 kr. - Hirdet lek petlUora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték. - A hírlap irodája : „Pet«a“-inté«et Veszpóm (városház tér

nak egy másik házat. Isten áldjon

meg

r«

A kormány hivatalos lapja, a „Budapesti Közlöny“ csütörtöki száma közli di'. Laky Kristóf cs. kir. kamarás, veszprémi kir. törvényszéki elnöknek, hasonminőségben, a szombathelyi kir. törvényszék élére történt áthelyez- tetését.

A tény nem lepett meg senkit, mert ennek a kormány által történt elhatá- roztatását, amint hírlapunk már másfél hónap előtt közlötte s szombathelyi tudósitóink azóta két ízben megerősítették közlésünket hírlapunk hasábjain.

De azért a bevégzett áthelyezés kínosan érintette általán nemcsak a város, de az egész vármegye közönségét.

Mert a jogéletet s a gyors, részre- hajthatatlan igazságszolgáltatást csak Lakynak idejövetele óta ismeré meg. Az előző elnökök közt lehettek s biz- vást volt is köztük sok derék ember, bölcs, higgadt, szakképzett jogász, — de erélyre, muukabirásra, pontosságra, gyorsaságra hozzáfogható egy sem volt.

Mindnyájan tudjuk, micsoda állapotokat talált itt Laky, mikor hivatalát átvette. Azt a horribilis rendetlenséget, derék biró-társainak vállvetett kitartó munkájával, igazságosan szidom fegyelemtartásával igen rövid idő alatt eltüntette ; a rengeteg hátralékot a kötszerre felszaporodó folyó munkával együtt rendben feldolgozta; pontos és minden pillanatban tükörtiszta áttekintést nyújtó ügykezelést teremtett, egyszóval nyugodt lélekkel konstatálható, hogy dr. Laky Kristóf a veszprémi kir. törvényszéket oly magas nivóra emelte — amelynél példásabb törvényszéket ma nem képzelhetni a hazában.

S most ágy tetszik a kormánynak — hát más megye törvényszéke élére helyezi át. Lehet ez jóakarat, kitüntetés, lehet ez magasabb államérdek kifolyása, de semmi esetre sem a méltány- laté, melylyel minden állam legjobb fiai iránt viseltetni köteles. Úgy veszi íz ki magát, mint mikor az építőmesternek, ki egy diilt ház he'yébe monu- nentális erős épületet emel, azt mondák: „Add ide a kulcsot. Epits magadHát kisérje is Isten áldása, amint véle lesz e vármegye érdemet becsülni tudó közönségének hálája mindig.

Ha vállaira nehezül a nagyobb munkakör sizifusi munkája újból — adjon neki kitartást elhagyott balatonparti népének szeretete, szünhetien becsülő emlékezése.

Űrt bagy vissza az ősi törvénybiró falak között s űrt a társadalomban, melynek kimagasló, rokonszenvet melengető, szeretett vezérembere volt.

Szombathelynek nem kívánhatunk jobbat, mint azt, hogy uj törvényszéki elnöke époly szivvel-lélekkel való polgárává váll jón, mint Veszprémnek volt s a veszprémi leendő uj törvényszéki elnököt sem üdvözölhetjük szívélyesebben, mint amaz óhajjal, környezze itt ép oly szeretet, népszerűség, becsülés, amilyent előde magának örökké kivívott.

Á balatoni balászok mozgalma.

Alsó-Örs, jun. 12.

E b. lapok f. évi 25 ik száma újdonság rovatában olvastam, hogy a keszthelyi és meszesgyörki halászok a balatoni halászati társulatok által alkotott s a miniszter által is jóváhagyott üzemterv némely pontjai ellen mozgalmat indítottak meg.

Nem tartom magamat illetékesnek arra nézve, hogy birálgassam a fent említett üzemtervet, jól tudom, hogy azt nálamnál okosabb emberek készítették, azt is elhiszem, hogy a társulatok előtt nemes czélok lebegnek, sőt abban sem kételkedem, hogy az említett üzemtervre szükség volt, csak azt nem hiszem, hogy a nevezett üzemtervet halászok készítették, s erős a meggyőződésem, hogy az üzemterv készítői kifeledték a számításból azt, hogy amit készítenek, az olyak érdekeit érinti (pedig ezrekét), kik eddig kizárólag a halászatból tartották fenn családjaikat, pedig tisztességesen.

Mindamellett a halászok az üzemtervnek csak némely pontjai ellen indítanak mozgalmat, s ha elfogulatlan ítélünk, meg kell adnunk, hogy méltán.

Először azt kérik, hogy a halászati tilalmi idő 2 Ő3 fél hóról 2 hóra szállíttassák le, mivel két hó alatt az ösz- szes halak ivása megtörténik.

Ha ez igaz, ini szükség akkor a tilalmi időt még fél hóval megtoldani ?!

De van ennél még más argumentum is, mely a tilalmi idő leszállítását követeli, s ez a ken vér kérdés.

Tudja azt mindenki, hogy a halászattal Krisztus idejétől a. mai napig, a nép szegény osztálya foglalkozott. Akinek volt, vagy van szőlleje, földje vagy hivatala, az nem ment és nem megy nyáron, csendben és viharban gyakran pár kiló halért a vizre, s nem koczkáztatja életét dermesztő hidegbe]], átláthatlan ködben télen a jégen gyakran semmiért. Olyak foglalkoznak tehát csak a halászattal, akiknek igen csekély valamijük, vagy sera- mijök sincs, de a tisztességes kenyér- keresetet többre becsülik a koldulásnál, lopásnál, sőt az amerikai kivándorlásnál ie>.

Most már nem elég-e ezen embereknek az idők viszontagsága, mikor a miatt nem foghatnak, s nem elég-e a 2 hó tilalmi idő, minek azt megtoldani 15 nappal? Talán nem fogyott még el két hó alatt az a véres verítékkel szerzett kenyér ? !

De igen elfogyott! Sőt annyira elfogyott, hogy ha eddig 2 és fél hó lett volna a tilalmi idő, most még le kellene azt szállítani 2 hóra, feltéve, hogy ez idő alatt a halak ivása csakugyan megtörténik^ amit minden halász határozottan bizonyít.

A halászok 2-od Ízben azt kérik, hogy az üzemtervben megállapított méretek csak a ponty és süllő hálóknál tartassák fenn.

E pontra kevés megjegyzésem van, mert tudora, hogy a halászok kérése itt is méltányos, de tudja azt mindenki, aki tudni akarja, azért a kérés taglalásába bővebben nem is bocsátkozom.

Bátor vagyok azonban a társulat ál- 5 tál alkotott üzemterv 10. §-ára néhány észrevételt tenni. U. i. a 10. § röviden azt mondja, hogy a társulat eltilthatja azokat a halászat gyakorlásától, kik a hal. törv. és hal. rendeletben a halászat gyakorlására vonatkozó korlátozások megszegése, vagy az iizemterv rendelkezésének megszegése miatt büntetve voltak, vagy lesznek.

Ha valakinek kedve van, nézze meg a börtönöket s az ott levő rabok ellátását, meggyőződhetik róla, hogy különb dolguk van, mint egy szegény, p. o. az alsó-örsi halásznak. Világos szoba, egészséges étel, szellőztetés, tisztaság példás, ugyannyira, hogy önkénytelen az a kérdés merül fel bennünk, hogy miért nincs ily féltő gond forditva az iskolákra? Azonkivül a rabot tanítják mesterségre. (Hoszter, a kilenczszeres pápai rablógyilkos még a művészetnek j is hódol 8 tanul orgonální) hogy ha ; megszabadul, tudjon megélni, s hogy I pénz nélkül ne kelljen a börtönből 1 megszabadulnia, keresetének egy részét | félre teszik, gyümölcsözőleg elkönyvelik, | úgy, hogy nem egy eset fordult elő, 1 hogy egy rab Lipótvárról, Váczról v. Munkácsról stb. 2—300, sőt 400 írttal j szabadult meg.

A ki tehát nagy bűnt követ el, annak ellátásáról gondoskodva van, dől- | gozni kell neki, pénzt kereshet, aki pedig egy szabálytalan keszeget kifog, annak nem szabad halászni, dolgozni ! ’

Ne vágjuk egy 30 czentiméteres süllő, vagy egy kis garda miatt a kenyérkereset botját a nép kezébe, úgy is meglett érte büntetve százszoi'osan, meglehet, hogy arra is a kényszerűség vitte, engedjünk neki időt a megjobbulásra, vagy ba elbotlik, büntessük meg újra, szigorúbban, csak egyet ne vonjunk meg tőle: a munkát, a mit a rabtól sem vonnak meg.

Nagy Dénes.

Egy jó ember szörayhalala.

Veszprém, junius 12.

Szivetrenditő szerencsétlenség tartotta izgalomban 10 nap óta nemcsak Veszprém várost, de az egész vidéket, hol a szörnyű baleset szegény áldozatát, a szivjóságáért általán szeretett Müller Mátyás kereskedő', a Wurda és társa utóda ezég tulajdonosát ismerték.

A valóban idegrázó szerencsétlenség igy történt:

Múlt csütörtökön, junius 4-én d. u. Müller kocsira ült üzlete előtt s Manó v i 11 Samu alkalmazottjával kiko- csizott a balatonfüredi utón, közvetlen a vámoserdő alatt levő bérlett (Ko- pácsy Árpád-féle) földtagjára, a vetéseket megtekintendő. A kocsiba lábai

közé tette (vadászszokásosan) sréttel töltött vadászfegyverét s a vadászkutyát szinte lábaihoz fektette.

A fegyver úgy állt, hogy csöve magasabban állt, mint Müller feje, de útközben a kutya mozgolódni kezdett, lábaival lejebb rántotta a fegyver agyát, miközben körme a ravaszra csapott, elsült s az e pillanatban lecsúszó fegyver után kapó Müll érnék ezombja szélét s karja vastag izombusát átlőtte úgy, hogy a söréttöltés, a fojtás s a ruhafoszlány nagy része a sebben maradt.

Manovill tüstént segélyére volt a meglőttnek, előrántotta zsebkendőjét s erősen lekötötte a vértől patakzó sebet, miáltal az elvérzést megakadályozta.

A kocsis természetesen rögtön visz- szahajtatott s hazajöttek. Müller maga szállt ki a kocsiból s támasz nélkül ment föl emeleti lakására, hová csakhamar dr. Réthi, dr. Rosenberg, majd dr. Pillitz orvosok hivattak.

A sérültet rögtön ágyba fektették sebeit kimostak, a töltést s fojtás nagy- részőt kikutaszolták a karsebböl, de teljes operatiót nem végeztek rajta a miatt, hogy ez életveszélylyel járt volna a szívbajos betegre.

A sebzés különben sem látszott élet- veszélyesnek, sőt túlságos komolynak sem. Magay Müller sem vette valami komoly a, mert ő maga kérte fel orvosát Réthit s ügyvédbarátját dr. K Ő- s z e g h y t, hogy mennének azonnal a „Veszprémi Független Hírlap“ irodájába s kérnék meg a szerkesztőt, miszerint tekintettel arra, hogy ez a „kis baleset“ sok bolond kombi- natióra, pletykára adhatna alkalmat, mely üzleti hírnevének csak árthatna; ne említse a dolgot egy szóval sem a lapban. Szerkesztőnk készséggel nyugtatta meg eziránt a küldöttséget s Hullám József ur is kijelentette, hogy a budapesti lapokat nem értesíti. így történt, üogy a megrendítő esetről, e sorok leírásáig, az áldozat kívánsága szerint, egyetlen magyar lap sem emlékezett meg.

A seb normálisan gyógyult 4 napon át, de hétfőn éjjeli 11 órakor fellépett a Tetanus, ez a gyilkos mérgü merev-görcs, mely 100 esetben 90-szer öl. A tetanus bacillus ’által kerül a vérbe, azt megfertőzi, irtózatos kinos merevgörcsöt idéz elő, mely a testet

TABC1A.

Ifi.

Irta: S0ÓS LAJOS.

'iprus liget ingó árnyán ’épelödve ballag Ádám, el-fel sóhajt néha-néha:- Ez az Éva ... ez az Éva! fisz, mi kedves szemnek, szájnak, ht csak óhajt, vágy-kivánat; juskálódhatunk benn bőven.

■n boldog volnék . . . de ő: nem! «tel, ital, édes álom;

^ell-e még több mint e három (?) iltva — csak a „Tudás fája* árt parancsolt az Ur rája,

‘Zt nem is szegem meg soha,

'ár miként fáj rá a foga . . .

Lg is inte Gábor angyal:- Kormányozd szived az agygyal;

*r mint kérjen a szép asszony, ngy kezed róla szakasszon,

leg ne fogadd fiam Ádám; törvényszegés — nagy vád ám! ár ha szeme könytől ázik; ért ő rosszal czimborázik.

A minap is vettem észre, e’s törve a kerítésre, érdem a két kherubimot; ogy — ki járt az elébb in: ott? md a kettő dirmeg, dörmög;

Nem volt az más mint az ördög, ; a teremtés salakja,

'nek vagyon száz alakja, íyszer kígyó, — másszor barát,

?y el változtatja magát,

!ért nem ismerni rája;

; a rafinériája.

5g lesz tanítva emberül, bőréből is kirázzuk,

1 fogadjuk, parulázzuk.

:rt elég már a gyalázat,

'KJ hiába a vigyázat!

%

I . . . ügy megzavart ez az eset,

' Majd én is utánna lesek.

Mert azóta — az én Évám,

Egész más szemekkel néz rám,

Nem a régi . . . nem a régi . . .

Mért vagy oly kiváncsi Évi!

Mindig csak ,tilos“'ra vágyik ;

Ezzel fekszik, ezzel hágy itt . . .

Pusztítaná el a hörcsög

Azt a „megtiltott* gyümölcsöt . . .

Szerelmének szűz hajnala

Sem oly felhőtlen, mint vala;

Amikor még — puha páston Selyem haja volt palástom.

Pihegő keblén pihenve —

Turbékoltam, mint a gerle . . .

Csókba fulva eper ajkán —

Lelkét, letkembe sóhajtám . . .

A két szív volt egy dobbanás.

Oh! de csak volt-----------ez már ma más.

Am

ióta — üdvöm ellen Áskálódik a rossz szellem.

S hogy eként tűnődve járkál,

Előbukkan Éva . . . Vártál?!

Ezzel vállára omlott,

Szélylyel űzve bút, és gondot.

Szivén kétség nem bolyong már,

Mint tölgyet a zöld folyondár,

Úgy öleli a szép asszony, —

Hogy ajkán csókot fakasszon.

Mint a félig feslő hajnal —

Szélylyel omló arany hajjal —

Úgy mosolyg rá szende arcza . . .

S tűnik Ád ám lelki harcza.

— De Éva leikébe olvas:

Megbarapott tán az ordas?

Vagy — szúró tüskébe léptél?

Vagy — elmúlt már hét nyár, bét tél? Vagy — a barlangon szakadt lyuk?

Hogy igy búsulsz édes apjuk . . .

— Mért búsulnék, semmi bánat,

Csakhogy végre feltalállak.

De, hol jártál te kis evet?

— S Éva hamiskásan nevet;

Kökény szeme fényben ragyog —

— Hát kiváncsi ? . ’ . mint én vagyok ? Hát, kiváncsi már kigyelmed ?

Könyörgöm egy kis türelmet:

... A hattyúk között fürödtem, Rózsalugos nyílt fölöttem,

Illatárt bontott a lótusz,

Volt ott elég hókusz-póku8z . . . Még most is nevetek rajta:

®gy kígyó — a ravasz fajta — Amint a hab partot törül,

Hat csak a derekam körül Ezüst övként fonja magát; —

No hisz nem lett magas a gát, Kiugrottam . . . s ekkor látom; b kígyó: az én barátom.

— Mert elébb mint időt töltök, Egyszerre uj képet öltött. Csodálkozva bámulám őt,

Amint — délezeg ifjúvá nőtt.

És ajka, kezemre tévedt . . .

Oh! az a csók most i» éget!

. . . Kerüld kérlek e gaz ficzkót,

Hát — már megint, ismét itt volt? Ez a palástos sátán,

Lába sánta, pup a hátán . . .

. . . Már mért ócsárolja kelmed ? Ilyen termet . . . olyan termet . . . Olyan termet, mint a pálma;

Mintha igazgyöngyön járna . . .

S pillantása: — csak úgy ragyog; Egész a bolondja vagyok . . .

És ajka: — az a beszédes —

Mint a lépes méz, oly édes . . .

Az a homlok: — ott van ám ész: Nem ily mamlasz, nem ily bámész. Ne bántsa hát sátán bácsit,

Azt én mondom . . . puszi, pá, csitt. Mert ő javunkat akarja;

Esküvel állítja, vallja,

Csak azért bujt kígyó bőrbe,

Mert különben esne tőrbe, így — gyanút hárít magárul;

Mert ő egy, nagy titkot árul.

Es elkezdte, — jaj de szépen !

Sorrol sorra minden részem,

Hogy — az ajkam, forró kláris . . . A legkisebb porczikám is Lefestette mind, legottan;

— Pedig a fülem befogtam —

Hogy e kebel és e karok Irigyei az angyalok.

Hogy — szivemben mennyet hordok,

De még sem lehetek boldog;

Mert szemünkre vetve hályog,

Anélkül -— hogy volna rá jog.

Szabad akaratunk nincsen,

Nyögünk zsarnok rabbilincsen.

Kn volnék a földnek éke;

Mégis — vágyam szárnya tépve . . .

De ö ád egy jó tanácsot,

S ledobhatjuk a rablánczot,

Csak álljunk rá az alkura;

Mi leendünk a föld ura.

Szakítva a „tiltott fárul“,

Ránk ezer üdvösség hárul. —

. . . Mint a kis gyik az avaron,

Nem títkolhatám zavarom. —

S szólék: ezt tenni nem merem,

Hisz a fáját sem ismerem. —

. . . Ha akarod, hogyha mered,

Száz közül is felismered;

Ennek párja nem is akad,

Tövén — tej, méz forrás fakad.

Rubin virággal van tele . . .

Fénylő smaragd a levele . . .

A harmat csepp — gyémánt rajta;

JJgy zeng, mint a bül-bül ajka . . .

Oh! hogy e bűbájos dalon,

ElBzenderül a fuvalom. —

— Es közölte azt a titkot,

Hogy ez a fa mért oly tiltott: Terebélyén van hat alma,

Itt rejlik az Ur hatalma . . .

De hogyha mi abból eszünk,

Hozzá hasonlókká leszünk.

Nem kell ám több — csak egy falat ; Mekkorát a szúnyog harap.

— Lássa, nem tette meg értem.

Hogy szakítson, — pedig kértem . . .

Inkább marad renyhe szolga,

Csak azért — mert semmi dolga.

Zord vadonban lenne pásztor,

Jobb szeretném -- mint igy — százszor Kövess: légy férfi, jer velem,

Szabadság vár és szerelem . . .

— — Lobban Ádám mint dynamit,

Mondasz ám mégis valamit . . .

— S a gazella nem szök szebben,

Amint Éva tova lebben.

S kis időre — hogy vissza tart —

Már egy almát markába tart.

Kaczajától zeng a liget,

Amint csattogva integet.

S mohó vágygyal neki ese, —

Ádámnak is harap: Nesze . . .

— Majd, megkérdi: Nos, az ize?

— Ádám felel: Nem jó biz-e’;

Keserű, fanyar, savanyós . . .

— Mint manapság legtöbb anyós —

Még többet is szóllna rája,

De — torkán akadt csutkája.

S megszállja az önvád, szégyen: Számadásra — most hogy mégyen (?) Haragja elől az Urnák,

Fägefalomb alá bújnak. —

— Itt készült az első ruha,

Bár szabása kissé fura. —

. . . Zendül a hang: „Hol vagy Ádám?!“ De — választ rá ő nem ád ám;

Még a föld is forog vele,

Reszket, mint a nyár levele.

Majd, — Éra tuszkolja: Menjünk,

Úgy sincs többé hova lennünk;

Hiába rejtőzünk már itt . . . *

— S mind a kettő gyöpre állít; —

Hol, menydörög az Ítélet:

„Bűnhődjék a bűnbe tévedt!* —

Már a többit abba hagyom,

Hisz megírva, tudva vagyon,

Hajdanában, reges régen,

Hogy pusztult el a szép éden. —

. . . Számüzötten nézdegélnek ;

Kelet, nyűgöt észak, délnek . . .

Adám igy szól: — Én azt tartom,

Üljünk le az árok parton,

S ba már bezárták a kaput;

Kössünk a talpunkra laput . . .

Azért édes feleségem

Nem kell elcsüggedve lenni:

,A szerelem mindent pótol,

0h\ de a szerelmet semmi /“