Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)

1891-06-06 / 26. szám

Veszprém, 1891.

Veszprémi Független Hírlap.

Szombat, junius 6.

megtartásáért. Azt mondhatnám, hogy a kath. | egyház történelme, a tanítás szabadságának, a helyesen értett tanítás szabadságának története. | Ezért küzdött, fáradott a kath. egyház alapítá- j sától kezdve, nem kímélve martyrainak vérét, ; litvallóinak verejtékes munkáját. Hála a magyar állam új megalapítóinak, a kik az állam követelményeit a tanítás szabadságával, a bevett vallások természetes és történelmi jogával összeegyeztetni képesek voltak : a kath. egyház hazánkban a tanítást és nevelést illetőleg élvezi azon jogokat, mellek őt isteni eredeténél fogva méltán megilletik. De ez a szabadság, mélyen tisztelt közgyűlés, a mily drága és elidegeníthetetlen tmlajdonunk nekünk katolikusoknak, úgy annak megtartása, megőrizése m; g is kívánja tőlünk az áldozatkész, kitartó, férfias munkát. Megkívánja különösen egy olyan, az anyagi javakkal nem valami gazdagon megáldott városban, mint a mienk, — a hol ezen szabadság fentartásai a tanításhoz, a törvények által előirt eszközök előteremtése, bizony-bizony, valljuk meg őszintén, terhes gondot és nem ritkán sötét aggodalmakat okoz az ezen eszközök előteremtésére hivatott közegeknek. Ezen mindenki által jól ismert körülmény tudatában azt hiszem, csak a mélyen tisztelt közgyűlés általános érzületének és óhajának adok kifejezést, midőn a veszprém-városi rom. kath. hitközség nevében hálás elismerést és meleg köszönetét mondok a veszprémi róm. kath. iskolaszéknek és különösen ezen iskolaszék érdemdús, mindenki által tisztelt és szeretett elnökének, tek. Euttner Sándor urnák, azon fáradhatatlan és kitartó buzgalmáért, melylyel ezen város kath. közönségét a kath. tanítás és nevelés ügyének lelkiismeretes és gondos vezetésével örök hálára kötelezte. Az ő szeplőtlen nevét örökre be fogja vésni polgártársainak szivébe, azon fáradhatatlanul áldozatkész munkássága, melyet városunk kath. tanítás- és nevelésügye körül éveken át kifejtett. Ezen munkásságának gyümölcsei túl fogják őt élni s munkás életének legszebb emléks'/obrát fogják képezni.

Mélyen tisztelt kizgyülés! Legyen szabad még arra kérnem a milyen tisztelt közgyűlést, méltóztassék jegyzőkönyvi elismerést és köszönetét szavazni az én érdemekben gazdag elődömnek, Szabó György volt veszprémvárosi plébános ő ngsának, ki öt éren át oly lelkiismeretes, buzgó kitartással viselte e város kath. tanítás- és nevelésügyének reája nehezedő részét s egyúttal a jegyzőkönyvnek idevágó részét neki kivonatban elküldeni.* — Az indítvány lelkesedéssel elfogadtatott.

A főgymnasium ügyeit illetőleg tek. Moson» Rutinéi- Sándor gym*. bizottsági és iskolaszéki elnök úr jelentése szerint, a t. tanévben 864 tanuló iratkozott be. Tandíjmentességért folyamodott 80 tanuló. Egész- és féltandíj-elengedésben részesült 63 ifjú, 504 frt 50 kr. összegben. A fégyrnn. alaptőke 1890. évi deczember 81-én 98,689 frt 50 kr. Az 1868-iki gyűjtés után dubiosus hátralék-alap 3024 frt 40 kr. — A főgymn. alappénztár a pénztárnok 1890. évi számadása szerint: Bevétel-. 1889. évi pénztármaradvány 8288 frt 89 kr., egyéb bevétel 8824 frt 25 kr. Összesen 17,113 frt 14 kr. Kiadás: tőkésítés 3626 frt 21 kr., költség 7521 frt 02 kr., marad vány-átvitel 1891-ik évre 5965 forint 91 kr. Összesen 17,113 forint 14 kr.

Elnök úr indítványa folytán elhatároztatott, hogy főgymnasiumunknál a még hiányzó rajzterem, természetrajzi szertár s más szükséges helyiségek építése még ez évben meg fog kezdetni s annak kivitelére a gymnasiumi bizottság kellően felhatalmaztatott.

kérvényezett 181, a kik közöl 174-nek egész, 7-nek féltandíj engedtetett el 355 írtban.

E tételek elvégzése után két kérvény-ügy iu- téztetett el. Határozatba ment. hogy Huber Károly veszprémi kántortanító, ki gyengélkedő egészsége és aggkoráuál fogva a további szolgálatra képtelen, az iskolai törvény és szerzett tanítói érdemeinél fogva egész fizetésével f. évi július hó 1-től nyugdíjaztassók. Nemkülönben kimondatott határozatilag özv. Tolnai Józsefnének, férje hosszas, eredményes szolgálatánál fogva és a törvény szerint, tanítói félfizetés-összeg erejéig való nyugdíj élvezése is.

Az iskolaszék és gymn. bizottság, három éves mandátuma lejárván, újra megválasztatott. Az eltávozottak és elhalálozottak helyébe megválasztatott ngos Rainprecht Antal, Kubai Hubert, Szalay Férencz és Meszlényi János urak.

Ngos és főt. Szabó György apátkanonok űr tiszt, egyházi elnöknek és mélt. Bezerédj Bezerédy Viktor úr tiszteletbeli tagnak választatott meg, tek. mos. ltuttner Sándor gymn. biz. és isk. széki elnök úrnak pedig tanügyünk körül tett érdemeiért jegyzőkönyvi hálás elismerés és köszönet szavaztatott.

Majd az elnök által előadott, 1891. évre szóló költségvetés elfogadtatott és annak fedezetére az előző évek szerinti 10°/0 megszavaztatott.

Végül jelentés tétetett arról, hogy az iskolaszék különösen a nyugdíjazások által reá nehezült terhek elviselhetésére segélyért folyamodott ő méltósága hr. Hornig Károly püspök úrhoz és a ngos főt. Káptalanhoz. 0 méltósága, a kegyes főpásztor nagylelkűségből a segélyért kért 250 frt helyett 1000 frtot ajándékozott az iskolaszéknek A nagyságos és fotisztelendő Káptalan részéről szintén biztos kilátásba helyeztetett a kért összeg. Szabó Imre isk. széki alelnök indítványára a közgyűlés legmélyebb köszönetének és hálájának írásban is fog e kegyesjótevőkről kifejezést adni.

Ezzel a gyűlé? véget ért.

Iparpártolás.

As elemi iskolákra vonatkozólag elnök űr

a következőket jelentette : A f. tanévre beiratkozott összesen 476 tanuló. Tandíjmentességet

Nem éppen rózsaszínű szemüvegen keresztül tekintünk iparunkra, amidőn azt merjük kimondani, hogy amit ma a magyar ipar előállít, mindaz kiállja az összehasonlítást a külföld iparával.

Nemcsak kiállja az összehasonlítást, de vaunak egyes iparágak, egyes ipartermékek, melyekkel felülmúlja a külföldet is.

Csak néhány évvel ezelőtt is, valódi bámulatot keltett, s országos eseményszámba ment, ha gazdag nábóbjaink, a hazai ipar feljesztése czéljából a tisztán kényelmükre szolgáló iparterméket nem kül-, hanem belföldön rendelték meg.

Manapság bizony nem kell költőidre zarándokolnunk. Amiket a nyugat miiveit nemzetei előállítanak, azt képes a magyar ipar is előteremteni. Igaz, sokszor úgy fogjuk tapasztalni, hogy egyik-másik iparterméket talán jutányosakban szerezhetünk be külföldről, de viszont feltétlenül arra a meggyőződésre jutunk, hogy a magyar ipar rendszerint tartós és szolid árukat bocsát ki kezei közül.

föltétlenül halálos. Nem akarják, hogy a politikai foglyok önkéntes éhezés által pusztuljanak el, de egy csöppet sem riadnak vissza attól hogy azok a Slüsselburg börtönfalai között sorvadjanak izenkint. Nézetem szerint még mindig emberibb dolog lenne, ha a foglyokat egyszerűen halomra lövetnék, mintsem hogy elviselhetetlen fogságban kínozzák őket halálra.

Naponta orvos jött a zárdákba, hogy meg- tapint.sa az éhezők üttereit és megvizsgálja hőfokukat.. Az éhségsztrájk tizenharmadik napján, Kulturin őrnagy maga elé idéztette a foglyok feleségeit és kijeletette, hogy megengedi nekik férjeik meglátogatását — több mint két konap óta most először, — de a foglyokat igyekezniük kell rábeszélni, bogy ismét táplálékot vegyenek magukhoz. Ok erre késznek nyilatkoztak és bebocsátat- tak a börtönbe. Az őrnagy is bement és becsületszavát adta, hogy mindent — ami hatalmában áll — meg fog tenni, hogy óhaiaikat teljesitse. Ez Ígéret, de még inkább a siránkozó asszonyok könyörgései folytán a foglyok végre is abba hagyták m-akacskodásmkat és tizenhárom napig tartott böjtölés után megszűnt a kérai politikai foglyok első és legmakacsabb éhségsztrájkja.

Ez alatt egy fiatal uőt, ki Odesszában forradalmi tettek miatt kényszermunkára Ítéltetett s aki büntetés idejét elszenvedte már, Askába száműztek, egy transbaikali kis faluba, a mongol határ közelébe.

0" szemtanúja volt az összes durvaságoknak, melyek segélyével a kérai „lázadás*-t elnyomták, • maga is elszenvedte a becsület és szégyenérzet megsértését, mely más nőket az öngyilkosságra ösztönzött és az éhségsztrájkot minden borzalmával pontosan ismerte. E miatt elhatározta, hogy Illase- vi*e tábornokot, Tranebaikaila kormányzóját, kinek tudtával történtek ezek a kegyetlenkedések, megöli, noha tudta, hogy neki, valamint újszülött gyermekének is vége.

Askába való érkezte után titokban eltávozott a részére kijelölt helyről, lovakat bérelt és Tsitába, a kormányzó székhelyére utazott. Revolvert a fegyenczgyarmatosok egyikétől vett. Útközben elfogták ugyan, de a falusi rendőrt rábírta, hogy Tsitába vigye és ott az általa személyesen ismert isprawniknak adja át. Ezt pedig rábírta, hogy a kormányzóhoz vezesse őt. Az előszobában várt, raig az isprawnik a tábornoknak megtette jelentések

— Átkutatta ön azt az asszonyt ? kérdé Illasevics bizalmatlanul.

— Erre nem gondoltam.

— Sebaj! Mit is árthatna nekem egy nő ? vélekedett a tábornok s az előszobába ment, a hol az asszony várta őt, revolverét zseb- kedője alatt rejtegetve.

Midőn hozzá közeledett, rálőtt e kiáltással :

— Ezt jutalmul május 14-ikéért!

A golyó a tüdőt érte. A sérülés nem volt ugyan halálos, de a tábornok összerogyott s embereknek kellett őt elvinniök. Az isprawnik bilincsbe verette a nőt s hideg, piszkos titkos zárkába csukatta, melyben sem nyújtózhatott, sem föl nem állhatott Ruháit és fehérneműit elvették és férgekkel teli fegyenczruhát kellett felöltenie. Három hónapig szigorú fogságban feküdt a földön s mikor a nélkülözések következtében megbetegedett és egy kis szalmát kért fekhelyül, megtagadták tőle. Valószínűleg éhen is veszett volna, ha a közönséges gonosztevők titokban nem csempésznek neki némi táplálékot.

A katonai törvényszék kötél általi halálra ítélte. Egy teljes hónapig várt az Ítélet végrehajtására, mindig azon tűnődve, hogy ne fedje-e föl mégis reményteljes állapotát. Azt tudta, hogy ez esetben a végrehajtást felfüggesztik, sőt a halálbüntetést börtönbüntetésre változtatják.

De aztán ismét roppant tehernek érezte az életet és úgy vélte, hogy az Ítélet végrehajtása után terhessége mégis csak kiderül és ez fokozni fogja a kormány iránti elkeseredést és gyűlöletet. Leginkább az a gondolat kínozta, hogy méhe gyümölcsének lesz gyilkosává. Elhatározta, hogy mégis végrehajtja az Ítéletet. Egész váratlanul azonban a kormányzó javaslatára 1883-ban megkegyelmeztek neki és büntetését életfogytig tartó kényszermunkára változtatták. A kormányzóban alkalmasint fölébredt a lelkiismeret, vagy talán részvétet érzett. Melegruha nélkül, a legszigorúbb téli időben indították el. Alkalmasint megfagy az utón, ha a többi foglyok önfeláldozóig el nem látták volna melegebb ruhákkal. Mikor Irkucskba ért, annyira el volt gyengülve, hogy a székről lekellett emelni. Ott a börtönben tényleg holt gyermeket szült.

Szibériában létünkkor még élt, később csak azt az egyet hallottam felőle, hogy

Hazánk viszonyainak tanulmányozásával s jólétének fokozásával foglalkozva, okvetlenül arra a tapasztalatra kell jönnünk, hogy kifejlett nívón álló iparunk nagyobb mérvű pártolása nélkül, most már igen könnyen visszaesést idézhetnénk elő iparhaladásunk tekintetében.

Nekünk minden áron oda kell törekednünk, hogy a mezőgazdasági téren szerzett vagyoni gyarapodás eredményeként mutatkozó tőkéinket a szükséges ipartermékek beszerzése alkalmával, egyáltalában ne dobjuk a külföldi árupiaczra. De ha már éppen ki nem keriilhetnök ezt, úgy ezen kényszerhelyzetből is, csak minél jelentéktelenebb arányokban költekezzünk. Fő törekvésünk az legyen, hogy a nemzeti tőke a haza határain belül maradjon.

Mennyi tömérdek életképes hazai iparvállatunk van! Tegyük feladatunkká, hogy megrendeléseinket csakis hazai vállalatoknál eszközöljük. Midőn ezt teszsziik, kifejlett iparunkat tesz- szük erősebbé, s a külfölddel szemben versenyképessé.

Mert kifejlett iparunkhoz nem hiányzik egyébb mint a versenyképesség. Ha ezt megszerezzük neki, akkor iparunk éppen azon a színvonalon áll, melyen a legműveltebb külföld ipara.

A versenyt, a küzdelmet kell, lehetségessé tenünk, hogy iparczikeinknek minden részről fogyasztókat szerezhessünk.

A lefolyt utolsó két évtized kiálli- tássai teljes hitelű bizonyítványt nyújthatnak afelől, hogy ipartermékeink általában milyen kitűnőek, s hogy a változott viszonyokhoz képest a külföldi czikkekkel kiálják a versenyt.

Csak néhány iparcsoportot tekintsünk, mik voltak ezek két évtized előtt!

Volt-e vegyészeti iparunk? Mit termelt az agyag- és üvegipar; vagy hol állott a vas- és fémipar; mily produktumai voltak a fa-, hör-, vagy akár a papir-iparnak ? A ruházati ipar terén mily óriási haladást tettünk; a bútoripar és dekorativ lakberendezés haladása meg éppen bámulatott keltő.

De ki sorolhatná fel egy rövidke czikk keretében azon haladást, mit külöuösen két évtized óta tettünk.

Csak örülnünk lehet a fölött, hogy a természeti áldásokban gazdag források kellő kiaknázása, s a befektetési tőkékkel való zsugoriskodás mellett is oly óriási haladást tettünk az ipar terén, daczára annak, hogy még a meglévő, s a rendelkezésünkre álló munkaerőket sem használtuk fel mindenkor kellőleg, sőt még ma sem használjuk fel úgy, amint kellene.

Pártoljuk a hazai ipart! Ha e jel szó általánossá válik, akkor a vállalatok emberei sem fogják félteni a befektetési tőkéket, melyek mostanság a legcsekélyebb körülménytől is csat hamar ingadozni kezdenek, mert ipa runk még nem szilárdult meg eléggé, jóllehet teljesen kifejlett s ismételjük, hogy kiállja az összehasonlitást a kül fold i párával, de pártolás hiányában még mindig nem versenyképes.

E téren a sajtónak is van hivatása és pedig igen szép, igen nemes hivatása.

Első sorban is kötelessége az anyagi érdekeinket előmozdító iparügyi körülményekre folytonosan figyelmeztetni; mert valóban nem tesz háládatlan muukát, ha a közönséget a hazai ipar pártolására serkenti; sőt nemcsak kötelessége serkenteni, hanem arról mindaddig beszólni, amig csak a hazai iparnak pártolása vérünkbe át nem szivárog, amig az velünk egygyé nem forr, úgyszólván nemzeti természetünkké, sajátságunkká nem válik.

A sajtó egyik igen szép hivatása az, hogy folytonosan buzdítson arra, hogy a haza minden egyes lakója a hazai ipar pártolásának gondolata által legyen áthatva; mert csak akkor érhetjük el a magunk elé tűzött nagy czélt, ha a honi ipart azon polczra emeltük, amelyen az diadalmasan versenyezhet a müveit külföld iparával

Legyen a jelszó: Pártoljuk a hazai ipart!

Medor.

meghalt.

videz:.

Leányfalu, 1891. májú» 30

A zalai evang. tanitó-egylet f. évi május hó 28-án tartotta meg ez évi tavaszi közgyűlését Mencshelyen, mely alkalomma tiszt. Magyari Miklós kapolcsi lelkész, mint egyházi elnök ur, szép és lendületes beszéddel nyitotta meg a gyűlést. Majd a múlt évi jegyzőkönyv olvastatván fel, a világi el

nök-vála8ztá8 következett. S ezek után a ■ múlt évben megválasztott tek. Diskay K. ta- polczai ügyvéd úr az elnökséget sokféle teendői miatt el nem fogadta, most t. Odor ’ál mencshelyi földbirtokos választatott egy- íangulag világi elnökké, ki az elnöki széket azonnal el is foglalta.

Ezután tiszt, egyházi elnök ur jelenti, hogy az egyletnek a tanítói nyugdíj tárgyában aláirt kérvényét, a képviselőházba leendő beterjesztése végett, ns. Vadnay Andor orsz. képviselő urnák átnyújtotta s fölkérte őt annak pártolására, illetőleg támogatására, örvendetesen tudomásul vétetett.

Majd a három tagú bizottság által készített „egyleti alapszabályok* olvastatván föl, elfogadtatott s jóváhagyatott.

Majd Bereczky Antal pénztáros terjesztvén elő pénztári számadását, kitűnt, hogy az egyletnek 26 frt tőkéje van, mely könyvek seszerzésére, azok beköttetésére s szaklapok megrendelésére fordittatni határoztatott.

Végre Szóllár IstváD k.-eörsi tanító olvasta föl munkáját e czim alatt: „Gondolatok a tanítói tekintély emelése kérdése felett*, melyben azt igazolta be, hogy ennek okát elsőben is magukban a tanítókban kell keresni, másodszor pedig azon viszonyban, melylyel az egyház és állammal vagyunk.

M. S. tagtárs szóbeli bírálatában kijelentette, hogy ezen munka közérdekű tárgyánál s emelkedett hangulatánál fogva elismerésre méltó s oly műhelyben készült, mely dicséri a mesterét.

Több tárgy nem lévén, a gyűlés bezáratott.

r. I.

ÚJDONSÁGOK.

— A jószivü főpap, báró Hornig Károly megyés püspök ur ő mtja kisdedeink ügyét Í3 nemes szive pártfogásába vette s nagy költséggel mintegy tizezer frtnyi butget-tel a helyi irgalmas nővérek zárdája mellett egy nagyszabású óvodát rendszeresit. Az épités már meg kezdetik s az intézet két nővér s egy óvónőre lesz bízva. Városunk e régóhajtott s nélkülözött óvóintézete felállítása által a kegyes főpap az egész város benső háláját involválja s jósága érdemeit egy újabb babérral tetézte.

*— Igen érdekes művész estély lesz f. hó 17-én, jövő szombaton Veszprémben, a „Korona“ szálloda nagytermében. N a y Dávid, kiváló jeles ismerősünk, aki e megyében, a szomszéd Várpalotán született s mint Munkácsy a festőművészet terére, úgy N a y a dalmüvészet terére küzdötte fel magát dicsőséggel az egyszeri! iparosból, ez a művész: a m. kir. dalszínház elsőrendű tagja, Európa hírneves baritonistája két müvésztársa kíséretében hangver- senykörutra indult a Dunántúlra és Veszprémet is útba ejté és itt szombaton tart hangversenyt. Nay Dávid hallatni fogja erőteljes baritonját, melyért legelőkelőbb külföldi művész- intézetek versenyeztek, mellette pedig S jtjijjf Ignácz, a m. kir. opera

tagja matatja be hegedüjátékát. Nay Dávidot zongorán Major Gusztáv fogja kisérni. Jövő szombaton tehát kiválóan érdekes miivészestélyre van kilátásunk, melyhez hasonló régen volt városunkban. Nay Dávid nem szorul reklámra. Nem is előzte jövetelét a nagy dob. Övéi, földiéi közé jön, joggal reméli, hogy kedves lesz a viszontlátás, a miben — ismerve a város közönségének müértelmét — mi sem kételkedhetünk. Ép ezért bizalommal tekintünk a szombati müvészestély sikere elé. — A hangversenyre jegyeket előre lehet váltani W erner Károly „Korona“ kávéházában, Zircz, Várpalota, B.-Füred s a vidék részére szerkesztőségünkben, a következő árakért: I. hely 1 frt 50 kr. II. 1 frt. Belépőjegy 50 kr. — Végül tartozunk ezzel a megjegyzéssel, hogy a rendezőség csak a szoros kiadások fedezésére gondolt és ennélfogva a „Korona“ termében csak korlátolt számú székeket helyezett el s igy a müpártoló közönség igen helyesen teszi, ha helyéről ideje-korán gondoskodand. Az érdekes műsor a következő: 1. Hegedűverseny, Mendelsohn. Előadja: Strümpfler J. ur. 2. A vándor, Schuberth, Énekli: Nay Dávid ur. 3. a) Adagio, b) Trantelle Wie niawszky. Előadja Strümfler J. ur. 4. Aria „Bűvös vadászból“ Weber. Énekli: Nay Dávid ur. 5. A vak hegedűs. Proch. Előadják: Nay Dávid, Strümpfler J. és Major Gusztáv urak. A zongora- kisóretet Major Gusztáv ur volt szives elvállalni.

— Kinevezés. A „Veszprémmegyei gazdasági egyesület“ S á n e r János veszprémi lakos, püspöki kádármestert, a fillokszera által tönkretett szőUők re- konstrukcziója érdekében állandó foglalkozás s fizetéssel szőlőszeti felügyelővé nevezte ki s a földmivelésügyi miniszter jóváhagyó engedélyével 34 -községet működési körébe utalt. Sáner

működési iránya s hatásköre megálla- pittatván, az újonnan rendszeresített állásával járó teendőit junius hó 1-ső napján már meg is kezdette. Gratulálunk a szerencsés választáshoz s meg vagyunk róla győződve, hogy Sáner ügybuzgalma meghozza az óhajtott sikert.

— Eljegyzés. Zsoldos Pál, vármegyei ifjú tisztviselő tegnap váltott jegyet a kedves Galamb Irma kisasszonynyal, özv. Galamb Gézáné úrnő szép s ifjú leányával. Legyen frigyük örökké szerencsés, boldog!

— A szombathelyi püspök életveszélyben. Majdnem szerencsétlenség érte a szombathelyi püspök ur Öméltóságát a múlt hétfőn. Inczédre vonult be, hogy ott a bérmálás szentségét ossza ki, s épen midőn a templomhoz ért, a toronyból a nagy harang szive kiesett. Daczára, hogy előtte való napon a harangokat megvizsgálták és rendben találták s hogy a bevonuláskor már jó ideig húzták, a haraug szive éppeu akkor esett ki, mikor a püspök a templom előtt volt. Ha egy pillanattal korábban ér oda, éppen őt sújtja agyon. Őszintén örülünk ő méltóságának szerencsés megmenekülésén.

— Örömhír Veszprémvárosnak! Mint hiteles forásból értesülünk a veszprémi állami polgári leányiskola költségei a jövő évi állandó költségvetésbe már föl vannak véve s igy a jövő évben e nagyszabású uj veszprémi tanintézet felállítása, teljesen biztos sőt reményi hetető, hogy már ez óv folytán az uj iskola két első évfolyamát már megnyitják. Ez érdekban Szabó I m r e képviselőnk indítványára a a megyei közigazgatási bizottság feliratot intéz gr. Csáky Albin közokt. miniszterhez !

r

— Uj kamarás. A király ő felsége galantai és fraknói Esterházy Fere n c z grófot, Devecser urát, kamarássá emelte. A népszerű four kitüntetésének .szívből gratulálunk.

— Megyebeli orsz. képviselőink közül eddig Szabó Imre tartott beszédet, az országyiilésen, az államosítási vita folyamán. Legközelebb ifj. M a t- k o v i c h fog beszélni —■ természetesen a javaslat ellen.

— Személyi hir. Andrássy Gyula m. kir. hoQvédaltábornagy, szemleutjában, Veszprémbe érkezett tegnap.

— Tanfelügyelői látogatás. Vargyas Endre kir. tanfelügyeld a lefolyt héten meglátogatta Veszprém valamennyi tanintézetét, u. m. az angol kisasszonyok vezetése alatt álló belső és külső leánytanintézetet, az irgalmas nővérek leány nevelő iskoláját, a ref. fiú■ s leányiskolát, a temetőhegyi róm. kath. fiú-iskolát, az izr. fiú- és leányiskolát, az evang. vegyes iskolát sár. k. belvárosi elemi fiu-iskolát. Az elért eredmény fölött mindenütt teljes elismerésének adott kifejezést. Tapasztalatairól a megyei közigazgatási bizottság legközelebbi ülésén fog kimerítő jelentést tenni, melyet annak idején ismertetni fogunk.

— Devecserben kir. járásbirónak G ő b e 1 Gyula enyingi aljárásbiró vau kiszemelve. Góbéi ben Kitűnő erőt nyer a devecseri járásbíróság.

— A balatonfüredi színtársulat junius hó utolsó vasárnapján kezdi meg szokás szerint működését. A társulat névsora ez: Follinusné Csigaházy Etel, T. Szentesy Vilma, Loesarekné Gizella, Ivaczér Nina, Daróczy Ilka, Vendrevné Zsenny, Egri Stefánia, Torday Mari, Cserváry Irma, Sz. Németh József, Me- zey Mihály, Vendrey Ferencz, Kövy Ede, Benedek Gyula, Mátray József, Tompa Kálmán, Bónis Lajos. Beezkóy József, Szekeres Lajos, Vedress Gyula, Dorsay Lia, B.-Vásárhelyi Róza, Pető Julia, Kárpáti Kati, K. Szakáts Julia, Benedek Gyuláné, Abrayné, Kovász Viktor, Láng Lajos, Gulyás Mihály, Dayka Antal, Dömény Elemér, Serfóző György, Markovits Henrik, Znojemszky Gyula, Kertész Lajos, A bay Adám, Sütő Imre, Mikó Sándor és 7 zenész.

— Vizsgálatok. A veszprémi róm.

k. fiiu-iskolák vizsgá'atrendje 1890/1. tanév végén a követkéz": Junius 22-én d. e. 87* órakor az 5 —6. osztályban, Rák János urnái; 23-án d. e. 87* órakor az A) 4-ik osztályban, Meszes Polikárp urnái; 23-án d. u. 27* órakor a B) 4-ik osztályban, Cser József urnái; 24-én d. e. 87* órakor az A)

3-ik osztályban, Nagy Lajos urnái; — 24-én d. u. 27* órakor a B) 3-ik osztályban, Androvics urnái; 25-én d. e. 87* órakor az A) 2 —1-ső osztályban Skrivanek urnái; 25-án d. u. 7* órakor a C) 2 —1-ső osztályban, Huber urnái. Junius 26-án d. u. két órakor

P