Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-06-06 / 26. szám
Veszprém 1891. XI, évfoyam. 26. szám. Szombat* június 6. tefi iád jyfegjelen minden szombaton. - A lap ára : egész évre 6 írt ; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték. — A hi.lap irodája : „Petőfi“-intézet Veszpem (városház-tér A kereskedelem és ipar akadálya. Figyelemre méltó mozgalmat indítottak meg a vidéki nyomdatulajdonosok piinkösd vasárnap és hétfőn Szegeden tartott kongressuson, mely a saját ér- deik előmozdítása mellett, egyúttal a kereskedő és iparos világ érdekeit is közelről érinti s igy a nagy közönség figyelmét és kell, hogy felköltse. Egy szerencsés eszmét pendítettek meg a hirdetmény és falragasz bélyeg megszüntetése utáni törekvésükkel, mely ha sikerül a kormánytól kieszközölni, az ipar és kereskedelem fellendülését fogja eredmény ezni. A kereskedelem és ipari forgalmat nagyon akudályoza a jelenleg fennálló és ide vonatkozó bólyegtörvény, melynek rendelete szerint minden köröz- vény és falragasz egy, illetve két krajcárod bélyeggel ellátandó, mi által az áruknak és iparcikkeknek nagyobb szabású meghirdetése, mely a nagy kő öü- ség vételkedvét volna hivatva előmozdítani, korlátozva van. Kzen körülményre eddig nem terjedt ki a kormány figyelme, s most, hogy e kérdés felv ettetett, nagyon jó lesz, hogy ha az intéző körök komolyan gondolkozni fognak róla, mert az alábbiak szerint csakugyan káros befolyással látszik lenni az ipari és kereskedelmi forgalomra. Igaz, hogy ha a falragasz és köröz vény bélyeg megszüntetnék, a kincstár az ez utón nyert jövelemtől elesnék, azonban e veszteség, mely úgy sem jelentékeny, sokszorosan pótoltatnék a kereskedelem és ipar szabadabb mo- zoghat,ágából eredő nagyobb fogyasztás által, a mi kótségkiviil ismét csak a kincstár javára válnék, egyben pedig úgy az ipar és kereskedelem fejlődését, mint a nemzeti vagyonosodás előmozdítását is eredményezné. A feutebb emlitett congressuson be- liatóau foglalkoznak ezen, Európa nagyobb kultur államaiban sehol sem létező intézménynyel, s azon következtetést vonták le, hogy miután Ma- .gyarország kulturális törekvései oda irányulnak, hogy hazánk nemcsak gabona termelő állam, hanem ipari és kereskedelmi tekintetben is művelődési haladásával lépést társon, idősze- szeriinek mutatkozik, hogy ezen káros intézmény megszüntetését a magas kormány is belássa. Az ipar és kereskedelem fejlesztése érdekében eddig hozott összes áldozatok és intézkedések nem váltak általános hasznára különösen a vidéki kis iparos kereskedőknek nem jutott abból semminemű kedvezmény, sőt az uj ipartörvény hézagos intézkedései sok esetben, boldogulhatását épen megnehezítette s innen származik az, hogy a vidéki kis ipar és kereskedelem nem bir izmosodni, sőt folyton hanyatlásnak indul. Ezen bajou előbb, utóbb is segíteni kell ; az eddigi elavult rendszert helyettesíteni kell a gyakorlatival, mert sok évi tapasztalatból okulhattunk és és be kell látni ennek elkerülhetetlen szükséges voltát. A vidéki nyomdatulajdonosok törekvése meggyőz bennünket a fent emlitett bélyeg rendszer megszüntetésének szükségességéről, annál is inkább, mivel annak további fentartása nincs iudokolva azon csekély 50—60 ezer frtnyi bevétellel, mely ezúton a kincstárnak jut, mig azzal az ipar és kereskedelemnek százezernyi, talán milliónyi kárt okoz a szabad hirdetmé- nyezés akadályozása által. A kormány minden komoly és józan törekvéstől támogatását nem szokta megtagadni, annál kevésbé, ha az országos érdek előmozdítását czélozza, s ez az előrebocsájtottakból elég világosan kitűnik. így biztosan hisszük, hogy illetékes helyen kellően méltányolni fogják ezen közhasznú törekvéseket. A népoktatás állapota a Mezőföldön. Veszprém, juniua 5. V a r g y a s Endre, vármegyénk kir. tanfelügyelője a lefolyt ápril és május hóna pókban meglátogatván az enyingi járás összes népiskoláit, tapasztalatairól részletes jelentést tett a közigazgatási bizottság legutóbb tartott ülésén. A járás 15 községében és 6 pusztáján meglátogatott összesen 35 népiskolát, illetőleg 49 tantermet. A jelentés sok örvendetes adatot tartalmaz. Különösen a tankötelezettség végrehajtása igen pontos. A gyermekek 10 hónapig láto- látogatják az iskolát. A 3220 mindennapi tanköteles közül 3114 gyermek jár iskolába, vagyis több, mint 96%. Ez ritka eredmény. Iskolalátogatásai alkalmával, tehát a tankötelezettség 8-ik, illetőleg 9-ik hónapjában a tanfelügyelő mindenütt zsúfolva találta gyermekekkel az iskolákat. Jelen talált 1281 fiút és 1154 leányt, vagyis 78%-ot. A tankötelezettség pontos végrehajtása tekintetéből különösen elismeréssel emlékezett meg a jelentés Kenessey Miklós főszolgabíró eré- lyéről, a jegyzők közül S a 11 a y György szilasbalhási, Keresztesi Lajos balatonfőkajári, Székely Mór enyéngi, Vadas Károly déghi, Székely Gusztáv lajoskomáromi, Gróf Imre lepsényi, Piringer Gyula raezőkomáromi és Z s i g r a y István siófoki jegyzőkről s az illető községi birákról. Mindegyik iskolában végig hallgatván a gyermekek feleleteit, a legtöbb iskolában az eredményt kitűnőnek találta. A jelentés kiváló elismeréssel emlékezik meg M a c h e r Endre lajos-komáromi ev., Horváth Pál siófoki r. katli., Csornai János szilasbalhási rk., S z a 1 a y Lajos b.- főkajári ref, V i n c z e Sándor enyingi ref., Gubicza Lajos fokszabadi rk., Rónai Adolf siófoki izr., Mészáros János lepsényi ref.. Csapó Ödön csajághi ref. tanítók vezetése alatt álló iskolákban tapasztalt kitűnő eredményről s Ü o b r a n s z k y Mari fekeie pusztai tanítónő sikeres működéséről. A 35 iskola közt 11 kitűnő iskolát talált s 17 jó középszerűt. Szent- M i h á 1 y f a, G ami ásza és Uj- Hódos pusztákon már a jövő tanévre uj iskolahelyiségről lesz gondoskodva. Az iskolák felszerelés tekintetéből is legnagyobb részben is igen jók. Legjobb iskolák: a lajoskomáromi ág. ev. és a siófoki r. kath. Ez utóbbinál kiváló érdeme van Rozsos István plébánosnak, aki igazi apostola a népneveléstigynek. A közigazgatási bizottság örömmel vette tudomásul a jelentést, a mely dicsőségére válik a Mezőföldnek. Eladó-e B.-Fiired ? j B.-Füred május hó 30. (a.-u) A napokban az a liir járta be az országot, hogy a részvénytársaság, mely a siófoki fürdőhelyiség berende- dezésére vállalkozott, szándéka van B.-Füredet is örökáron megvásárolni. Hogy az illető részvénytársaság nem j csak saját, de a nagy közönség érdé- | kében is jól tervez, annyi bizonyos-;" mert habár az apátság a legjobban át 1 van is hatva H.-Füred emelésével ; ! erre időnkint meg is hozta Hagy áldozatait, melyek magukat kellőleg solia ki nem fizették. Habár Vaszáry Kolozs főapát valóságos jóltevője, gondozója az intézetnek, — de a szerzet annyira korlátozva van legjobb akarata mellett is a nagy beruházásokra, hogy a. természettől annyi kincsesei megáldott fürdőhelyet európai nagy fürdők rangjára hosszú évek során át sem emelheti. Mondjuk, a legjobb akarata mel- j lett sem ! Midőn egy részvénytársaság szabad ura akaratáuak, s milliókat fektethet ( be jól gyümölcsöző vállalatba s egy ország elismerésére tarthat számot; j ugyanakkor a szerzet kötött kezekkel | a legjobb akarat mellett sem verse- | nyezliet e téren magán vállalkozókkal. | Midőn tehát a hazafiasán goi dől- l kozó szerzet át van hatva azon esz- j métől, hogy „paradicsomi birtoka“ nagy beruházások által csak a nemzetnek lesz hasznára a közegészség, üdülés és szórakozás tekintetében. Midőn felüti könyveit és látja, hogy eddig tett beruházásai kellőleg nem jövedelmeznek, legfeljebb az emberi- 1 ség ügyét szolgálta. Nem kételkedünk rajta, bogy a részvénytársaság ajánlata komoly megfon- 1 tolás tárgyát fogja képezni az illetékes 1 helyeken ; hanem, hogy azt hirdessük ; világgá: mikép Balaton-Füred eladóban van, — nohát erre még idő kell, tán több is, mint gondolnék. i Ha a hazafias és nevelés terén halhatatlan érdemeket szerzett majd meg- ■ barátkoznék is a gondolattal, hogy e ' nagy kincsétől megváljék; s meg 1 lenne győződve arról, mikép a íürdő- i intézet jövője minden tekintetben jó kezekbe van letéve s jövője biztosítva, j még mindig nagy kérdés, hogy az egyezség létrejöhet-e; ATagyis az árban megtudnának-e egyezni ? Mert itt nem épen arról van szó: Mennyi épület van, mit ér ? Hány hold földön fekszik a paradicsom ? mennyi ülteté* van ? ? stb. stb. Hanem az is, hogy a természettől minő áldott, kincses helyzetben van ? ! Aztán szerzet birtokáról lévén s/ó, á legmagasabb jóváhagyás is kinyerendő, mi nem olyan könnyen megy, mint sokan gondolnák. Midőn tehát a nagyközönség fontus és kiszámithatlan előnyeit látjuk a fürdő megvételében, egy nagy társaságnak a szabad mozgás, beruházás bizfosittatván, — még is ily nagy dóikat megérlelni idő kell. Az illető tulajdonos szerzet által az ügy nagyon megfontolandó. így tehát még egy jó darab időig várhatunk. A veszprémi kath. nagygyűlés. A veszprémi rom. kath. tanügyi nagygyűlés m. hó 24-én tartatott meg a városház nagytermében a közöuség nagy érdeklődése mellett. A nagygyűlést ngos és főtisztelendő dr. Rédey Gyula kanonok-plébános úr nyitotta meg a következő magvas beszéddel: Mélyen tisztelt közgyűlés! „A kath. egyház isteni alapítójától nyerte a küldetést: tanítani a népeket. — A mai szent mise evangéliumában u. i. így szól az isteni Üdvözítő apostolaihoz: „Elmenván, tanítotok minden népet.“ Hogy a kath. egyház miként teljesítette az idők folyamán az isteni mester által reá bízott eme magasztos feladatot, a nemzetek, népek tanítását: arról tanúskodik a történelem, melynek minden lapja tele van Írva a kath. egyház csüggedett nem ismerő, minden emberi feleimet megvető kitartásával a népek és nemzetek tanításában, vallás-erkölcsi nevelésében. — E magasztos feladat teljesítésében hullott a martyrok légióinak vére, a hit vallók százezrének verej.áke és Lönye. Mert nem kell gondolni, mélyen tisztelt közgyűlés, hogy azon isteni igazságok hirdetése, melyeknek a kath. egy ház letéteményese és őrzője, nem járt a lehető legóriásabb s emberi erővel le sem győzhető akadó1}okkal és nehézségekkel. A szabadság felé minden lépés vérbe, könyoe ás óriási, gyakran évszázadokon át tartó küzdelmekbe került mindenkor az «emberiségnek. Minden szabadság drága volt mindenha az emberiségnek; vérben, harezban és kitartó férfias munkában. A legdrágább azonban a tanítás szabadsága volt. A katli. egyház élete alapításától kezdve szakadatlan küzdelem a tanítás szabadáságának elnyerése- és TA E C Z A. A legszebb leány. Raj?,. Irta NAGY ERZSIKÉ. Me'g a télen együtt korcsolyáztak . . . Kéz a kézben, suttogva halkan, kipirult arczczal s boldogságtól ragyogó fényes szemekkel. Mintha most is előttem siklanának azokkal a ringó, kecses mozdulatokkal, melyek csak az oly szép, nyúlánk termetek sajátjai, mint övék volt. Istenem, de szépek is voltak igy együtt, egymás mellett . . . Gyönyörrel pihent rajtuk a szem s a legborusabb felhő is elszállt homlokomról, hogyha azt a kedves, pajzán kaczajt, halottam csengeni az ő piczi ajkáról. Mennyi üdv, mennyi boldogság rejlett csacska beszéde minden hangjában! .... S az ifjú hallgatva suhant mellette, mintha nem is ertette volna azt a vidor leánykát és — ábrándozott. De hát miről P Talán egy boldog múlt édes emléke merült föl lelkében? Vagy talán a jelen üdvös perczei bilincselték le érzékeit? * * — . * Eljött a farsang is, a várva várt szezon. Nellike lázas izgalommal néz a jogász-bál elé, mennyit fog majd Józsival tánczolni, mindig osak — vele! Igen, csupán őt fogja kitüntetni, hisz mással úgy sem törődik, aztán minek is titkolnák annyira, hogy szerelik egymást ..........hiszen úgyis tudják ! E gondolatnál ösztönszerü rezgés vonul át karcsú alakján. Szereti?.......... Valljon 'g azán szereti-e ?...-. Hisz még soha sem mondta egy szóval sem, olyan hallgatag, olyan elfogult, midőn együtt vannak, de hisz éppen ezzel árulja el magát. Zelma is azt mondta, oh a kedves kicsi Zelma, ő olyan jól tud vigasztalni. Aztán meg az is agadhatatlan, hogy — 5 a legszebb leány ...ben, Józsi csak is hozzájuk jár, velük foglalkozik, kétségtelen tehát, hogy szereti. múltkor is, midőn együtt korcsolyáztak, azt mondta valaki a hátuk mögött: — „Az s ®n if egymásnak teremte őket.“ álljon igaz? Oda f ö n n is el lenne Tegezve ? * * — Nézd csak, nézd azt a gyö iyöri1 párt! — súgja a nagynéni a boldog mamának. Minő kecs, minő báj minden mozdulatában annak a leánynak ! — És titokban bevallják maguknak, ki tudja, hányadszor ma estve, hogy a sok szép között ő a legeslegszebb.... Egyszerre csak nyílik a terem ajtaja s egy öreg ur karján magas, fiatal nő jelenik meg. Eszre sem veszi, vagy legalább észre sem látszik venni a felé irányuló kiváncsi szemeket, tekintetét hideg közönynyel jár- tatja végig a termen s egy pontnál megállapodik Pillanatra könnyű pír fut végig ha- lavány arczán, sötét szemeiből villámokat szór a helyre, hol a rendező, Füredi Józsi tánczol a legszebb leánynyal. — Ki az? Kicsoda ő? — kérdezi minden ajk. — Az alispánná, uj asszony ! — súgják izgatottan. — Hogy volt! Hogy volt! hangzik mindenfelül ... — Hogy volt! Hogy volt! — Elég Nettike, jöjj ide, meg fog ártani! — kiáltja a mama. Az ifjú pár megfordul és — ni-ni mi ez? Józsi alakján ideges rángás fut végig . . , arcza sápad és pirul egy pillanat alatt s alig bírja karján elvezetni a fáradt tánezos- nőt . . , Nellike bámul és nem érti mi ez. Tekintete aggódva kiséri a kedves ifjút, ki ingatag léptekkel közelit az alispánnéhoz s a következő turban már együtt tánczolnak ők. — Azután a másodikban, harmadikban ismét. Nellike csüggedten ül mamája mellett, ő megtartja szavát és nem tánczol mással. Azután el is ment nemsokára s ő, a legszebb leány volt az első, ki elhagyta a termet, beteg szívvel, fájó kebellel . . . Ezentúl csupán ablakánál láttam őt, valami könnyű, fehér szövetet hímezett mindég. Tudja Isten, úgy elfogódott a szivem, midőn bánatos arczát megpillantottam, melyről mindig jobban hervadtak a rózsák s már úgy hasonlított ahhoz a fehér hímzéshez, melyen dolgozott. De vájjon mi is volt az ? Menyasszonyi fát.yo!, vagy szemfödő talán ?... Füredyt ezentúl is gyakran láttam a csa- pó-utezában, göndör fürteivel sokszor játszott a szellőcske Nelli ablakánál, de nem tért be hozzá, tovább ment egy házzal az alispá- nékhoz . . . Egy idő múlva aztán üres lett a virágos ablak is, az a bánatos halvány arcz eltűnt belőle. Az orvost naponkint láttam belépni a kapun, mindjárt gondoltam mi baj van, tudtam, hogy ki beteg . . . * * * A pirkadó hajnal vidám mosolylyal köszönt be az ablakredőkön, most ébred súlyos álmából a beteg leányka is. — Anyám! Anyám, olyan fojtó a lég, nyiss ablakot kérlek! Uh mily kedves, enyhe fuvalom, bájos, gyönyörű kép, mi is van ma? Május elseje. Ab születésem napja! Anyácskám, a — tizennyolezadik tavasz ! A suttogó baugok végsóhaját pompás zene akkordok nyomják «-1, a szomszédban olyan szépen, oly érzéssel húzzák : „Hogy mint szerettelek.“ — Mi az, mi az anyám, hallod ?! Mintha csak itt előttünk húznák. És a boldogtalan asszony ingatag léptekkel siet az ablakhoz, pedig úgy is tudja honnan jönnek az álmatag hangok, de nincs ereje bevallani neki s ezer fájdalommal küzdve rebegi ajka : — Neked húzzák édes leányom! Könnyű pir fut végig a liliom arezon s talán maga sem érti meg, olyan halkan súgja: — Tehát szeret . . . mégis csak szeret!. .. A hegedű sir busán, fájdalmas panaszai s Nellikét álomba ringatja boldog mosolylyal kedves ajakán. Vájjon mit álmodik? s föl fog-e ébredni még . . . ? * * * Alig-alig halt el az utolsó akkord, megcsendült a harang tompa zokogással ... Ki balt meg ? — ki halt meg ? Füredi Józsi holt testét most emelik föl a puha pázsitról, csupán néhány csöpp vér jelzi a halottas ágyat ... Ki gondolta volna, hogy ő fog elesni, ő, a deli szép ifjú s oly biztosan talál az öreg alispán reszkető keze . . . Egy halavány kis sugár rezeg át a sűrű lombokon, megcsókolja a szép márvány arezot s aztán tova rezeg Nellikéhez, hogy az ifjú bucsucsókját neki — adja át. Hideg ajkat talál s az utolsó boldog mosoly is oda fagyott rája. De olyan szép, oly magasztos vele, hogy igazán el sem hiszi az ember, hogy halott . . . Úgy néz ki azon a virágos ravatalon, mint egy bájos, alvó gyermek s én azt mondom, hogy még igy is ő a legszebb leány B . . .-ben! . . . Szibéria rejtelmeiből * (Kennan könyvéből.) Régen keltett irodalmi munka olyan óriási feltűnést, mint a Kennan György amerikai iró hires könyve „Szibériáról“. Kennan az orosz kormány engedélyével mint egyszerű turista beutazta Szibériát s az ott tapasztalt kegyetlenkedések annyira felingerelték, hogy észleleteit leírta s a müvet kiadta. Az orosz kormánynak rendkívül sok kellemetlensége volt e könyv miatt, mert lerántotta a leplet az orosz barbár tetteiről, izgazságszolgáltatá- sáról. A könyv, mint már jeleztük, magyarul is megjelent Zempléni S. Gyula gondos fordításában. Érdekesnek tartunk belőle egy kisebb részletet a következőkben ismertetni. Körülbelül julius közepén az összes politikai foglyokat az alsó arany mosóba szállították, ahol hetesével vagy nyolczasával kicsi zárkákba csukták őket. E kis zárkákat úgy .«készítették, hogy a nagyobbakat válaszfalak által három részre osztották. Majd az egész tért a pricsek foglalták el, a fal és a pries közt annyi hely sem volt, hogy két ember egymás mellett állatott volna, mozgásra sem volt tehát hely, és a szegényeknek, akik sem testileg, sem szellemileg nem foglalkozhattak, az egész időn át a pricseken kellett ülniök vagy feküdniök. És ezekhez még a zárkákban ürülékdézsák voltak felállítva, a melyek bűze oly dögleletessé tette a levegőt, hogy — itt azt a kifejezést használom, amelyet a sújtottak egyike irt nekem levelében „— — — tisztára belebődülhet az ember.“ Kértek, könyörögtek eleget, de Kalturin őrnagy minden válasza csak oda irányult hogy legyenek nyugton, mert különben — megkorbácsoltatja őket. S hogy megmutassa azt, hogy mennyire komoly e fenyegetőd- zése, a foglyokat megvizsgáltatta az orvossal, olyan-e állapotuk, hogy a büntetést kiállhatják. Erre aztán a szegény foglyok elhatározták, hogy az utolsó eszközhöz folyamodnak, az éhezési strikehoz. Megüzentették Kalturin őrnagynak, hogy a halált elébe teszik az ilyen életnek, mindaddig tartózkodni fognak tehát minden ételtől, mig vagy meghalnak, vagy jobb bánásmódban részesülnek, ő közönyösen fogadta ezt az üzenetet, és a foglyok nem ettek többé a nekik behordott ételekből. Napok múltak, siri csend honolt a zárkákban. Az éhező foglyok sokkal gyengébbek voltak, mintsem egymással beszélgetni bírtak volna, — halottként feküdtek tehát a priesen. Csak néhány tébolyodottá lett fogoly mozgása, a folyosókon föl alá járkáló őrszem dobogó lépése zavarta im'g a nagy csendet. Az ötödik napon végre belátta Kalturin őrnagy, hogy a foglyok komolyan veszik az éhségstrikeot, — benézett a börtönökbe és megkérdezte a foglyokat, hogy mily viszonyok között válnak el a .Golodofka“ folytatásától. Azt felelték, hogy addig nem vesznek be táplálékot, amíg a zárkákból el nem távolitják az ürülékdézsákat, amig naponta sétát nem engednek nekik az udvaron, és mig könyveket és egyéb szükséges dolgokat nem szerezhetnek pénzükért. Azonkívül még kötelező Ígéreteket kellett tenni az őrnagynak, hogy a korbácsbüntetés nem fog alkalmaztatni. Kalturin azt felelte, hogy a megkorbácsoltatassal való fenyegetődzést. nem kell komolyan venniük, hagyják abba a koplalást, és akkor majd meggondolja, hogy kívánságaikat, mennyiben teljesítheti. A foglyok azonban ezzel nem érték be és tovább koplaltak. A tizedik napon igen aggasztóvá vált állapotuk. Erejük elfogyott, néhányau már haldokoltak. A belügyminiszter Tolstoj Dimitri gróf, kit az esetről értesítettek, kiadta a parancsot, bogy őt az éhezők állapotában beálló minden változásról értesítsék. Én csak azt az egyet nem tudom megérteni. hogy a kormány miért nem engedi a foglyokat nyugodtan meghalni és nem szabadul tőlük ily módon amikor máskülönben a legkíméletlenebb tnódon bánik el velük. A hányszor még a foglyok az éhezési strikehoz fordultak és következeteáek maradtak, a kormány mindannyiszor engedett. Ez is egyike amaz ellent mondásoknak, amelyekben az orosz igazságszolgáltatás oly nagyou bővelkedik. Egyrészről a sok megfontolás, másrészről a legszélsőbb kíméletlenség, Itt a halálbüntetést kitörlik a. polgári törvénykönyvből, ott ismét számos polgárt a katonai bíróságok ítélnek halálra, itt mellőzik a kancsuka alkalmazást, hogy ott annál többet használják a „plet“-tet, amely eszközzel mért száz ütés, orosz tiszteik nyilatkozata szerint,
