Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-04-11 / 18. szám
Veszprém, 1891. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, ápr. 11. Az amerikai szőlők között' a Ripária-faj egyike azoknak, amely igen nagy számú varietással^ bir, a melyek az észak-amerikai Egyesült-Államokban az összes amerikai szőlőfajok között a legnagyobb kiterjedésben tenyésznek. Ugyanis inig az északi elterjedésnek határát körülbelül a 47 szélességi fok alkotja — a »Felső Tó“ partvidéke, addig le délnek egész Arkansas illetve Texas déli része képezi az elterjedésnek déli határát, vagyis körülbelül a 32-ik szélességi fok. — Keleten az Atlanti Oczeán partvidékétől be égész a »Szikla-hegységig“ (Rocky Monun- tains) mindenütt feltaláljuk őket, amely természete* gát látszik a fajok nyugati elterjedésének határát képezni. — Az ezen említettük területen a Ripária-faj legnegvobb számú s legerősebb kifejlödésü képviselői azon tartományokban találhatók fel, amelyek az Atlanti Oczeán partjain feküsznek, igy ; New-York-, New-Yersey-, Delswara-, Marila- nol-, Észak-Karolina és Virginia államokban, majd^még különösen az észak-amerikai Egyesült-Államok nagy folyamainak — a Mis- siouri, Missisippi, Arkansas, Hudson stb. partjain. Ép ezért a Ripáriát Amerikában közönségesen Ruver side grape névvel jelölik. A Ripáriának ép ezen nagy elterjedese egyrészről, másrészről pedig ama körülmény, hogy a faj egyes képviselőinek virágzása több hónapon át tart, s igy a keresztpárság más szőlöfajokkal könnyen lehető, — oka annak, hogy a Ripária-faj oly sok varietás- sal, bir, amely varietásoknak némelyike határozott karakterekkel jellegeztetik, mig ismét mások a vadtörzsalaktól csak nagyon is csekély mérvben ütnek el. — Ezek alapján nem leftist tehát csodálnunk, ha egyes szenvedélyes franczia fajcsinálók 300—400 változatot vélnek a Ripariák között megkülönböztetni, a szerint, amint változik a levél alakja, nagysága, színe, a venyigék kisebb vagy nagyobbmérvü hosszúsága és elágazása stb. stb. Mi nem követjük e fajcsinálókat, hanem az összes Ripáriákat leghelyesebben két csoportra különítjük szét, úgymint : Ripária sauvage tomenteux (pelyhez Ripária s Ripária sauvage glabre (sima Ripária.) A Ripári sauvage tomenteux csoportot jelemzi, hogy úgy a venyigéken, mint a levél alsó lapján az ereken apró szőrrel van borítva. A levél felső lapja intenzív zöld, s egyik főjellegük, hogy ezen Ripáriák bírnak legszélesebb átmérőjű törzsekkel. A franczia tapasztalatok azt mutatták, hogy ezen csoportba tartozó Ripáriák közül azok, amelyek nagy levelekkel bírnak, a legkitűnőbb alanyokat szolgáltatják, mig ugyancsak a tomenlose csoportba tartozó apró levelű Ripáriák már nem használhatók egy jó alanynak. A Ripária sauvage glabre csoport főjellege, hogy *em a venyige, sem a levélerek nincsenek apró szőrrel borítva, hanem azok teljesen simák. Az ezen csoportba tartozó Ripáriáknak törzse jóval vékonyabb, mint az előbb említett csoportnál volt az az eset, s a franczia tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy ezen csoportnak különösen azon képviselői bírhatnak jövővel a szőlő- kulturában, amelyeknek levelei nagyok, nem karélosak, hová a Ripária Portalis (gloire de Montpellier), Riparie Fabre (Martin des Pallieres) tartoznak. A Yitis Ripária-fajnak összes változatai az európai szőlő-kultúrában csakis mint alanyok jöhetnek számításra, a melyekre ami nemes fajainkat rfeá oltjuk, mert a Riparia- faj összes képviselőinek gyümölcse kivétel nélkül mind apró, élyezhetlen — s igy a direkt termelésre épen nem alkalmazható. A Ripáriának múltja Európában koránt- som oly régi, mint azt sokan nálunk Magyar- országon hirdetni szeretik. A legelső nagyobb importáczió az amerikai Egyesült-Államokból Francziaországba 1878-ban történt. . Ugyanis Fabre az 1878-ban behozatott amerikai szőlővesszők között több Ripária sauvege alanyat is, kapott, a melyeket saint- clementi birtokán ültetett el; s csak 1877-ben hívta fel a franczia termelők figyelmét a kérdéses szőlőfajra az »Agriculture pratique“- baD, mint amely szőlőfaj a phylloxera pusztításának ellenállni képes, és pedig azért, mert szerinte ezen szőlőfaj gyökerein a fillokszera, épen nem képes megélni. Millard — a bor- deauxi egyetem jeles tanára — még azon év november havában kimutatta ezen Fabre- féle nézetek téves voltát s bebizonyította, hogy a nálunk Európában tenyészni képes amerikai szőlőfajok közt bár a Riparia az, a melyen a fillokszera legkevesebb számban él, de azért a Ripáriának egyetlen egy változata sem ment a veszélyes parazitától! A Ripáriának nagybani kultiválása tehát Francziaországban az 1878-ik évben kezdődik, Fabre fent említett közleményének mintegy eredményeként. — Nagy mennyiségű Ripária hozatott be a franczia termelők által az Egyesült államokból s a Riparia csakhamar minden más amerikai szőlőfaj között a leg- keresetebb lön, aminek okát könnyen beláthatjuk, minthogy a Ripariák miatt sima vesz- szők nagyon könnyen fogamzottak az első pár évben a talajokban nem igen látszottak válogatni, a gyökereken — az európai kiima alatt tenyészni képes amerikai szőlők között — a legkevesebb fillokszerát lehet találni s igy a fillokszerával szemben a termelők biztosítva találhatták magukat; a hajtás rendkívül buja volt; az európai nemes fajok reá oltva nagy fogamzási százalékot adtak! Tehát importálta és ültette a Ripáriát boldog-boldogtalan, s ezen amerikai szőlőfajban látták a franczia szőlőkultura megmentőjét. Nálunk Magyarországon mai nap hasonló viszonyok uralkodnak; a szegény termelő a Ripária nevét hallja jobbra-balra s úgy ebben látja a legtöbb bortermelő a magyar szőlö- kultura megmentését; nem lesz tehát felesleges itt hosszabban a tényekkel foglalkozni s nyílt szavakkal elmondani a szerzett tapasz- talokat, hogy azokból minden egyes szőlőbirtokos levonhassa a konzekvencziát s igy ne bekötött szemmel tapogatódzék a sötétben, hanem a kijelelt utón mindennel leszámolva haladhasson előre. Hogy a Ripáriákat a fent említettük időtől kezdve (1878.) Francziaországban nagy előszeretettel ültették, ez a Ripáriáknak fent elősorolt igen sok előnyénél fogva könnyen megérthető. S kezdetben mégis volt a szőlősgazdának öröme azokban, a menyiben a fran- cziák által reájok oltott nemes szőlőfajok, az Aramon, Carignom, Gomoa, Petit-Ozomo- tet stb. jól fogamzottak s először jól is diszlettek, buján hajtottak s igen gazdagon termettek, de a nagy öröm, sajnos, nem volt j állandó, a feltétlen bizodalom a Rapária-faj iránt kezdett alászálni nagybani ültetésük után a 3—4-ik évben. Francziaország déli részén, különösen a Hérault tartományban, hol a legnagyobb kiterjedésű Ripária ültetvények létesittettek, itt is, ott is jajveszékelt egy-egy szőlőbirtokos, ki talán egész vagyonát, teljes bizalommal a jövőbe, beleverte a Ripáriákba. Mindenfelé a 3—4 éves Ripáriáknak pusztulását jelezték. 1881-ben Bouseares volt egyike az elsőknek, ki a Ripáriák pusztulását nyílt szavakkal közölte a szőlőbirtokosággal s ez ezen időponttól elkezdve egymást érték a magányos, miut a hivatalos jelentések, melyek a Ripáriák életképtelenségét jelezték, s igy a jövő zenéje kezdett lecsendesedni; az általános bizalom ezen szőlővessző iránt, a melyre fillokszera által elpusztított európai szőlőnek rekonstrukcziójánál a franczia termelők jobban minden más amerikai szőlőfajnál, alább hagyott. Ugyanis tapasztalati ténynyé vált Francziaországban, hogy a Ripáriák igen'sok helyen. legyenek bár azok nemesítve ami európai fajainkkal, avagy vadan hagyattak meg mint anyatőkék, mindenütt az ültetés után következő 2—3-ik évben erőteljesen de sőt mondhatjuk, hogy pompásan, buján vegetáltak, de a vegetáczió lassanként gyengült, s majd rövid idő alatt a tőkék teljes kiszáradásával végződött. Először csak itt-ott egy-egy tőke sárgul meg, esik, mint mondják cholorisba, majd a következő évben ezen sárguló tőkék száma szaporodik; a levelek, melyek tavasszal kisé halványabbak, lassanként teljesen elsárgulnak. Ez a choloris természetesen megakasztja a levél fiziológiai működését, a mi befolyással van a venyige s kapcsolatosan a gyökérzet hiányos táplálására: az egész növény mind satnyábbá válik s rövid idő múlva megkezdődik egyes tőkéknek kiszáradása, amely lassanként az egész tele- pitvényre kiterjed. Ez a pusztulás sokkal gyorsabban fog beállni a benemesitett Ripá- riákon, mert természetesen az ojtási művelet, a mely a növény szervezetébe oly mélyre hat, ezt a beteges állapotot csak siettetni fogja. Nehogy a termelők azt higyjék, hogy a mit fenn a Ripáriák pusztulásáról elmondtunk, az csak egyéni nézet, hisz sokan oly sokszor reá szeretik ütni az emberre az egyoldalúság, az elfogultság bélyegét, ide iktatjuk a franczia Sahratnek az amerikai szőlők egyik legrégibb és legalaposabb ismerőjének, a franczia országos gazdasági egyesület által jutalmazott pályamüvéből (1887.) a következőket: , . . . Négy-öt év óta rendkivül kiterjedésben ültették a Ripáriát. Ezek az ültetvények mai nap maglehetösen meg vannak támadva. Kívánjuk, hogy csalódjunk, de nem hisszük, hogy tévedtünk akkor, midőn azt mondjuk, hogy az összes Ripária-ültet- vényekneh legalább is fele biztos pusztulásnak van kitéve. Ezer és ezer hektárra megy ezen szülőknek kiterjedése, amelyek rendkivül anyagi befektetésekkel létesittettek, amelyeknek nagy része már elpusztult, s egy része pedig rövid idő alatt fog elpusztulni, még pedig egy jó része már akkor, mielőtt gazdájának csak a legkisebb hasznot hozta volna. A. helyzet nem épen kedvező a termelőkre : első sorban tönkre téve a phylloxera által, elvesztették jövedelmüket s hogy helyre állíthassák kipusztitott területeiket, legtöbb- nyire egész vagyonukat feláldozták a biztos jövő reményében, s ezen eredménytelen kísérletezés természetesen nagyon is keserűen végződött reájuk. De hát ezzel is, mint sok más dologgal úgy vagyunk, hogy nem tudunk a tapasztalatokon okolni, 12 éve annak, midőn a legkitűnőbb emberek, akik az amerikai szőlők kérdésével legbehatóbban foglalkoztak, azt mondták, hogy a Clinton és Concord a legkitűnőbb amerikai szőlőfajok, s különösen a Concordot ajánlották mint olyant, amelyet az amerikaiak is legtöbbre becsülnek s az Egyesült-Államok szőlőhegyeiben a legnagyobb előszeretettel ültetnek! Ezen időszakban milliók és milliókra ment az Egyesült Államokból importált eme két szőlőfaj nak száma, elültetve Dél-Francziaországban, de különösen Hérault-megyében. Mennyi maradt meg belőlük?? Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy mai nap (1887.) legkevesebb 9/10-ed része az ezelőtt 10—12 évvel elültetett Concord és Clintonnak teljesen tönkrement! ! szabbul érzik magukat, mint I 1 1 a- v á n, ahol már egykor megszokták az életet. A tárgyaláson olyan vallomást tettek a rabok, hogy a veszprémi fogházban éhen kell mégha í n i o k, sőt még kenyérrel sem lakhatnak jól. Úgy látszik, hogy a szűk kosztról tudomása van a királyi ügyésznek is, mert ugyanezt állítja egy ügyészség által láttamozott rablevél is. Erről természetesen sem az ügyészség, sem pedig az élelem szállító Müller Mátyás nem tehet, mivel az élelmet a minisztérium írja elő mennyiségben és a vállalkozó csak a verseny tárgyalási feltételeknek köteles megfelelui. Az érdekes tárgyalás részletei a következők : Dr. Roboz Zoltán. Rabok véleménye a veszprémi börtönről. — Egy haldokló fegyencz gyónása. — Rendkivül érdekes végtárgyalás volt csütörtökön a budapesti tö-vényszék előtt, ahol veszprémi rabok voltak a vádlottak, de mint később kitudódott, a vádat fegyenczi íurfariggal maguk eszelték ki saját maguk ellen csak azért, hogy a veszprémi börtönből fegyházba szállítsák őket, mivel állításuk szerint itt sokkal roszkészen örökké a jóra, a rosszra. Édes fiam, én ismertem anyádat, Spitztommer Mártonnét, szegényt. Az isten kegyelmes az iránt aki megérdemli. Édes fiam, az anyád tegnap reggel meghalt. Á halálremegés futott át Korgner Ignáczon, mig a hazug szavakat kimondja de égre emeli a szemét és szent meggyőződése uralkodván fölötte, tiszta lélekkel hiszi, hogy most istennek kedves dolgot cselekedett. A szegény zsidó fiú mint egy levert eb, elterül a gyalogút porán. Ah ! A zsidó fiúnak, ha az anyja meghal, hét napig a földön ülve kell átképzelni a halál borzadályait Hét napig a földön ülve, ruháit tépve kétszeres imádkozással naponként kell, hogy emlékezek az elhunytra. Ha útban éri a bir és megáll hallatára, az első zsidóházba betér és meggyászolja annak földjén a drága halottat. Eltemeti magát egy hétig, szive imával elszáll ő hozzá a földi Ipten túl levő hazába. , -— Busulj és sírjál, szegény — szólt a vén zsidó s az égre nézett. Az esthajnáli csillag ránk tekint fényes szemével. Az imádság kezdődik. Térj be házamba a gyászra. Es felemelvén őt bevitte az ajtón. Hagyta, hogy tegyenek vele akármit. Leült egy szegletbe a puszta hideg földre, megtépte rongyos ruháját és zsibadt szive szólam kezdett a halottat hiván, sirt, sirt, sirt ... A péntekesti gyertyák lángolnak, csillognak a zsidóházban. Visszaverődig az öt gyertya fénye az ablak üvegén hosszú árnyékban inog, libeg a szent zsidó alakja, ahogy megáldja az isten ünnepnapját és megáldja az ünnepnapra, kezét fejeikre tévén:, nejét és gyermekeit. Hosszú árnyék borong a falakon. Szellemek járnak. A családfő királya családjának, hűséges, engedelmes népe a nő és gyermekei. Az isten szellemei örködnek most felette és a boldogság beragyogja az arczokat. Szemeik áhítattal néznek a megszentelt gyertyákra, melyekét eloltani zsidóember kezének nem zabad. Zeng a buzgó ima s mig künn szigorú éj sötété borul a világra, bent a zsidócsalád csendesen ünnepel. Azonban a szoba szegletében a szegény fiú vergődig buvában. Mindenik sóhajtás átfut a Korgner Ignácz agyán. Es rettenetesen tusa- kodik újra meg újra, ha vájjon volt-e joga megsebezni a gyermek szivét ? Egy-egy pillanatban már oda akar menni hozzája, hogy igy szóljon: »Ne sírj ! Menj ! Az anyád nem halt meg! De könyei égették a Korgner Ignácz kezét, mardost.ák a szent törvényeket tisztelő férfi szivét. aztán rátekintett a szombati szent gyertyák sárga lángjaira, melyek az életet hirdetik és megnyugodott a Talmudban ismét. Minden napon azután újra meg újra töp- renget, hogy ne küldje-e már a fiút, ki ,élö 1 lényt gyászol, emitt keserves szenvedéssel, j dölébredt benne később a félelem is, hogy ' az ártatlan gyermek átokkal sújtja a csalás- | ért. Félt a gyermek őrjöngő fájdalmától, ! félt őrjöngő örömétől és mentséget talált I bitében. A fiúra pedig, aki gyászolt, rászállott a halál reszketése. Itt, ebben a szegletben kuczorogva, sorra képzelte az édes anyja utolsó perczeit. Itt a fal nedves volt mellette a deszkázatlati földön férgek mászkáltak, egy egy felkuszott ő reá ... Az ő édes anyja már a föld alatt van ... Összezsugorodott halálos ágyán, a verejték kihűlt a jó asszony gyönge arczára, senki sem volt mellette és ő belekapaszkodott a hideg falba az ágy szélébe, mig végre szemei lezárultak . . . Vagy talán égett a testének minden részecskéje és hiába imádkozott, hiába átkozódtott egy pillanatnyi enyhülésért .. . mig meghalt talán az ő nevével az ajakán. Az ő nevét rebegte az áldott jó asszony s ő nem mehetett hozzá. Hét napon át ül most itt hét napon át mellette van a halál az édes anyja utolsó perczeinek a képe. mely elől hiába hunyja le szemeit, itt van, itt libeg előtte és fázik, és sir miatta. A hetedik napon aztán Korgner Ignáczék útra készítették a fiút. Tovább nem maradhatott egy perczig is. Köszönte jóságát él És útnak idult a szegény fiú, hogy megkeresse édes anyja sírját és fejfát farajon reá. Mart egyetlen kincse neki a sir, amint egyetlen kincse volt ő, amióta él annak, aki alatta aluszik. Ő oltotta beléje a munkakedvet, ő biztosította sorsát és áldotta meg az édes anyai csók áldásával. Itt, ezen utón kisérte volt egész Váradig és az utolsó krajczárját is zsebébe lopta a szegény. Mily ábrándokat szőtt a fia sorsa felöl. Mily boldog ember lesz és milyen gazdag és szép lesz!. .. Pusztuló avarok közt visz az útja hazafelé, lábai feltörnek, ruháit megtépi az utszéli kökónyfa, arczát megvagdossa a szigorú őszi szél. Nem érzi azonban. Éjszakára érkezett meg a faluba. A kutyák elnyújtott hangon vonítottak eléle az utón. Mintha az egész falu egy temető volna. Mintha a szellemek űznék, rohant a népte- len utczákon az édes anyja házához. Odatámaszkodott a ház ablakához. .... Benn a szobában világosság deren- gett. A fiú szemei rátapadtak az ablak üvegére. Kiáltani akart, de nem birt. Mert egy asszony járkálgatott ott, egy lábadozó beteg asszony: az édes anyja. Etelt rakosgatott a kemenczére és fehér térítővel borította be az asztalt, két tányért tett reá és leült szemben az ajtóval. A fiát várta s arczán boldog mosoly ragyogott, hogy a fia számára megtartotta életét az Isten. A gyermek öklével ráütött az ablaküvegre Betörte azt. Aztán hangos szó csuklott ki torkán és eszméletlenül csúszott le a fal mellett. Bede Jób. Holli J ános és Breitner István kocsisok, üres idejökben különben kitanult és veszélyes betörő tolvajok, jelenleg a veszprémi törvényszéki fogház vendégszeretetét élvezik, pedig az előbbi 4 évi, utóbb nevezett bar- madfélóvi tegyházra van ítélve. A folyó évi márczius hó folyamán jelentkeztek az itteni kir. ügyészségnél, hogy töredelmes vallomást akarnak tenni, mert nagy bűn nyomja lelkiismeretüket. Elmondták aztán a legapróbb részletekig, hogy ők voltak azok a vakmerő betörők, a kik az 1888. évi szeptember 8—9 közti éjjelen Budapesten Franki Károlynak Zsigmond-utczai irodáját látogatták meg, a mely alkalommal jelen volt a jelenleg 8 esztendőre elitéit, hírhedt Gyalog Lajos, de kinek betörő tudománya kudarczot vallott, mert az ott elhelyezve volt Wert- heim szekrénynyel sehogy sem tudott boldogulni, igy hát, hogy veszett fejszének nyele kerüljön, egy pár ezüst gyertyatartóval és egy aranyórával voltak kénytelenek megelégedni. A másik, párját rikító betörést a szentendrei helyi érdekű vasút ó-budai indó- házában követtek el ugyanazon év augusztus 27-ről 28-ra hajló éjjelen. A helyiségbe az ablakon keresztül másztak be s onnan a nehéz vaspénztárt elczipelték mintegy 150 méter távolságra, de itt is határozott „pech“- jük volt, mert a Wertheimben alig volt pár krajczár, hanem annál több rájuk nézve értéktelen vasúti menetjegy. Ezen kudarcznál valami Betheimer József nevű sokat próbált mázoló legény volt a vezető satb. A kir. törvényszék a két megtért bűnöst lopás büntette miatt helyezte vád alá, minthogy a bűntett apróbb részleteit a leglelkiismeretesebb pontosággal tudták leirni; a bünrészeséggel vádolt Gyalogot és Betheimer Józsefet felmentette, mert mindkettő tudta alibijét igazolni, azonkívül utóbbi azt is bebizonyította, hogy a két fegyencz azért agyarkodik reá, mert ő volt az, aki őket annak idején elárulta. A csütörtöki végtárgyalásoQ egész leplezetlenül beismerték, hogy mindebből egy árva szó sem igaz, és az egészet csak azért vállalták magukra, hogy a fogházból megszabaduljanak s nagyon kérték a törvényszéket, hogy szállitassa őket valami f egyházba, mert Veszprémben még kenyérrel sem lakhatnák jól, a szellő sem éri őket, szóval rémségcsen sanyarú sorsuk van. A mi pedig azt illeti, hogy a tényleg elkövetett betöréseket oly részletesen tudták a vizsgálat során elbeszélni, annak magyarázata abban rejlik, hogy a veszprémi rab-kórházban halálos ágyán valami Pap István nevű fegyencz érezvén, hogy nemsokára magasabb itélöszék előtt kell majd leszámolnia, mindent meggyónt Hollinak — s elbeszélte, hogy 6 volt azoknak a betöréses lopásoknak elkövetője, melynek a budapesti rendőrség mai napig is bottal üti a nyomát. A törvényszék a kir. ügyész vádja ellenében dr. Nagy Sándor ügyvéd védbeszéde után fölmentette a terhűkre rótt bűncselekmény alól s az elégületlen embereket a veszprémi fogházba újra visszaszállitni rendelte. Érdekes volt a védő ügyvédnek egy felmutatott levele, melyet a 8 esztendei fegyházbüntetésre ítélt Ullman Bernát betörő-tekintély irt a veszprémi fogházból, ügyészségi láttamozás mellett, kérve az ügyvédet, hogy szállíttassa más helyre, mert jelenlegi helyén éhen kell elpusztulnia. Ki lesz az uj pénzügyigazgató. — Aesopus meséje. — Volt a kincses Dunántúlnak valamikor boldog, megelégedett népe Veszprémme- gyében. Munkával kereste meg a kenyerét és kitartással művelte a szőlővesszőt, hogy örömmel élvezhesse gyümölcseit. De egyszer csak beborult a menyboltozat felette. Egyik részét leperzselte a tűz lángpálosa, másik részét tönkretette a világhódító bogár: a fillokszera. Jött utána nyomor. A türelmetlenek elindulának jobb hazát keresni, a jámbor türelmesek pedig itthon maradtak huzni a jármot továbbra is. A sok elemi csapás után aztán a jámborok testét éhes szunyoghad szállta meg. Csá: financzból lett adófelügyelő sanyargatta az amugyis vállain keresztet hordó jámbor népet s a nép hosszú szenvedése árán kiszívta minden vérét a türelmeseknek, hogy dicsőséget szerezzen magának. De jött egy könyörületes férfi, aki elhajtotta a jóllakott szúnyogot a kiszipolyozott nép meztelen testéről, mire igy köszöni meg szenvedő rezignáczióval e szívességet a sanyargatott nép: — Köszönöm, jó uram, a hozzám váló jóindulatodat, de ha igazi jót akarsz 1 velünk cselekedni, told meg még egy jóté teménynyel, mert különben az elsőben sinc köszönet. — Nos, mi ez a kívánság, kérdi i könyörületes pénzügyminiszter. — Az, hogyha már megszabadítottál testünket a régi szúnyogtól, aki teleszivtc magát ami vérünkből, ne küldj helyetti újat, mert az tálán éhesebb lesz a dicsőségre s jobban szipolyoz, vagy tedd meg azt a barátságot, hogy mindig olyant küldj a helyébe, aki már másutt teleszivta magát, jóllakott s itten tálán nem sokat árt s talán jóllakottságában mindjárt meg is döglik. ÚJDONSÁGOK. — Püspökünk vendége. Steiner Füiöp dr., székesfehérvári püspök hétfőn városunkba érkezett Hornig Károly báró, megyés püspökünk látogatására. A szomszéd egyházmegye főpapja 8-án d. u. 5 órakor utazott visz- sza székhelyére. — Gyászhir. Masjon Vilmos dr, kir. a 1 ügyészt mély gyász érte. Test- vérbátyja, aki vendégségben volt nála, rövid szenvedés után, váratlanul elhunyt. A halott Masjon M. C. Jánosban nagy és előkelő család gyászolja az ódesatyát, testvért s nagybátyát. A megboldogult temetése péntek délután impozáns részvét mellett ment végbe. — Hornig püspök a tanügyért. A pápai r. k. hitközség régi idő óta érezte a fiúiskolái helyiség rozzant állapotának hátrányos voltát, úgy tanítási, mint közegészségi tekintetben. De hát nem segíthettek a bajon, mert nem . volt pénzók uj iskolát építeni. Nemrég a veszprémi püspöknek panaszolták el egy kérvényben szorult helyzetüket, mire a püspök e napokban adta meg a választ, mely ugyancsak nagy örömet keltett a pápai hitközség körében. Hornig báró ugyanis, mint az egyházmegyei alapítványok őre, megengedte, hogy Pápaváros kezelése alatt levő Ruszek-alapból 40.000 forintot uj és díszes iskola felépítésére fordít- . hassanak. — Requiem a tihanyi apátért. A veszprémi szt. ferenczrendiek templomában, e hó 11-én, .mint Simon. Zsigmond tihanyi apát halálozásának 30-ik napi fordulóján gyászmise volt, melylyel a szt. Ferencz-rend egyik confratera iránt rótta le a kegyelet adóját. — Eljegyzés. Rauch János mérnök Budapestről eljegyezte Kenessey Móricz . kir. közjegyző kedves leányát, Berta kisasszonyt. — A dunántúli közművelődési egylet nagy válaszmánya, mely több mint kétszáz tagbői áll, e hó folyamán fogja Budapesten első ülését tartani Széli Kálmán elnöklete alatt. Ezen az ülésen fogják az egyesületet végleg szervezni s ezen küldik majd ki az igazgató választmányt, mely közvetlenül vezeti az egyesület működését. Az eddigi tag- gyüjtések igen kedvezők, amennyiben az egylet vagyona egyre gyarapodik, most 5200 taggyüjtőiv forog közkézen, de a nagyobb akczió kifejtééset, akadályozza most még az, hogy az egylet — nem leven alapszabályai megerősítve — nem kérhetett a kereskedelmi minisztertől portó mentességet. Az utóbbi napokban a veszprémi főispán Esterházy Móricz gróf lépett be 500 írttal az alapító tagok sorába s még mások kisebb nagyobb összegekkel növelték j az egylet jyagyonát. j — Sétáhangverseny volt szombaton a nemzeti kaszinó helyiségeiben. Kis , Jancsi pompás hangverseny számokat játszott le, majd a jelenvolt jókedvű s fiatalság a kevésszámú liölgyközönsé- ^ get megtánczoltatta. A társaság vig a hangulatban éjfél után két óráig volt ( együtt. I — Hymenhir. Nagy János balaton- ^ j edericsi földbirtokos cs. és kir. tarta- v lékos hadnagy e napokban eljegyezte Sándly Vilmos városlődi földbirtokos k kedves, szép leányát Mala kisasszonyt. S — A tapolcza-sümegi vasút mütan- (i rendőri bejárása — mint nekünk Írják — fi f. hó 28-án fog végbemenni. A tapol- czaiak e napon nagy mulatságot akar- h nak csapni. p — A Balaton tudományos kikutatá- v Sára a magyar földrajzi társaság kebe- h léből Lóczy Lajos elnöklete alatt li kiküldött bizottság megkezdte mükó- ni dését és nagyjában már megái lapította je munkatervét, amely előreláthatólag több éi évre fog terjedni. A bizottság megkérte a magyar tudományos akadémiát, fis a Balaton-egyesületet, a nemzeti muzeu- n< mot, a meteorologiai intézetet és az
