Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-04-04 / 17. szám
V'-"* Veszprém 189 L XI. evfoyam. 17. szám. Szombat* ápr. 4. VESZPRÉMI FUGGETIEH HRUT M.«Jelen mindéi, szómba.o... _ A lap ára : egész évre 6 fit; negyedévre 1 fi t 50 kr,; egyes síim ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyiltter petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár ilUiek.—A hirlap i-oda]a . t etod intéz, t Veazpiemjva o ....... El őfizetési felhívás n vVeszprémi Független Hírlap“ 1891. (XI.) év II. évnegyedére. A mai hirlapszámmal a második évnegyedet nyitjuk meg. Arra kérjük hírlapunk ama barátait, kik azt nem csak a kaszinókban, éttermekben -s vendéglőkben, — hanem otthon szokták, nem az egyesületek vagy a regáleizzadók -- hanem a saját pénzükön olvasni, hogy az érte járó ujságdijat irodánkhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A , ..íJtiiok Kok-ivá.nását réMert nincs példa rá az ország újabb történetében, hogy egy vármegyét, egy, minden magasabb miveltség nélküli, durva lelkű ember annyi törvénytelenséggel, erőszakkal s gőgös lelkiismeretlenséggel, adózási erejében úgy elcsigázzon, oly rettentőn tönkrepusztitson, mint a hogy ez az egy államhivatalnok tönkretette Veszprém vármegyét. A herostratesi munkát befejezte. A sötétlelkü mór megtette daemoni kötelességét A mór mehet. Mehet. Nem hull utánna más köny, mint a keserűség, a nyomor tájdalom- könyje. vosoltassék a a vármegye további rohamos pusztulása meggátoltattassék. Iía meghallgatta ez embertől szenvedett mérhetlen sérelmeink panaszát: hallgassa meg abbeli kérelmünket is, hogy e vármegye adóerejét beható szakbizottságilag revideáltassa meg, s aztán szüntesse meg az önkény, részrehajlás s törvénytelenségek következményeit is. Ezt kérjük mi a kormánytól. S e kérelmünkre nem kegyelmet, de igazságot várunk! Azok a városi közgyűlések. Veszprém, ápril 2. Magukhoz ragadták a közigazgatást, s a város összes hivatalait saját kebelükből választott egyénekkel töltötték be. Megfeledkeztek azonban egyről, arról t. i. hogy lehet valaki becsületes ember, derék iparos s talán egyhez máshoz okosan hozzá is tudhat szólni; de azért egy város kormányzásához gyenge, irányeszmék kitűzéséhez és vezetéséhez tehetetlen, alkotni pedig épenséggél képtelen is lehet. Kezdetben mig alkotni nem kellett semmit: jól is folytak az ügyek. Múlt évtizedünk leghíresebb emberei az iparos osztályból kerültek ki, sőt még ma is ezek viszik a főszerepet. De, hogy szavaimat igazoljam; kérdem, » Ar* w.AK h Ali t hnnm'x lntno.. járulásával, meghozza városunk érdekében a szükséges áldozatot s kaszárnyát létesít, e czélra a legalkalmasabb helyen. Tervezik e kaszárnyát a város több részén, de valamennyi terv — előre láthatólag — elfogadhatatlan, a roppant költséges kisajátítások és építkezések miatt. S most úgy látszik, a kaszárnya-ügy elalszik csendesen — ad Graecas calendas. Ne történjen igy. Ha már beláttuk a kaszárnya szükségességét, ne ejtsük azt el szégyenszemre ! Ott a nagy és szép, terjedelmes _ —l---T '' 'S .‘•■I V7r»1f off Me lléklét a „ Veszprémi Független Hírlap“ (1891. márcz. 28.) 16-ik számához. szerű buzgólkodással mutatta a nemzeteknek a törvénytelen s kitett gyermekeknek megmentéséhez vezető útját, Francziaország évenkint milliókat áldoz szerencsétlen apátlanok megmentésére. Lelencz- házakban nevelteti. Gyarmatokat alapított, ott képezteti tisztességes ifjakká, s ami fő ; francziákká. Nagykorúságukig gyámságot gyakorol fölöttük s megóvja az elzülléstől. Az a lám mellett a franczia társadalom dicsére- es ügybuzgóságot fejt ki a gyermekek ápolása s segélyezése körül. n°egylet létezik, melynek czélja a szü ölködő szülőnők s gyermek ágyasok yezése. I'agjai a segélyre szorulókat e érésit s nemcsak segélyben részesítik, anem ha a gyermek ápolását kezei között íz ősi va látják, két éven at tartásdijat nélkSl ápoZlhaa8n8aándaek’ ^ . r ,yulllassa, de az egyleti tagok e mel- ^«KVeletet gyakorolnak a elh&wtUH Hy alapon gondoskodik j h<hJ0tt gyermekeiről Ausztria, Olasz- és ! ros. hanem nyugat felé s e haladásunkban mit várhatunk a jövőtől, mutatják az említett számok. Tény, hogy tiszta erkölcstanitá.-sal e számokat csökkenteni nem fogjuk. Azért oh ne legyünk irgalmatlanok e szerencsétlen csecsemők iránt. Az emberi létjog, jogegyenlőség, az emberi méltóság általános tiszteletéért, dicsőségesen vívott szabadságharcz győzelme, nem juttatott volna e szerencsétleneknek egy morzsalékot? Tehetnek róla, hogy életre hivattak s élnek ? S az anyja, nem, az első ballépés után nem ő a rossz, ártatlannak nyilvánítom. -Adám rossz, nem Éva! Ne vesse meg a társadalom, gyámo- litsa a szerencsétlen anyát a gyermekért s me£ fogja menteni mindkettőt az elzül- lÓ8t:Ől. Igen tisztelt hölgyeim s uraim ! Egy állam hatalma, vagyouosodása, szilárdsága, biztonsága népének számától függ, ez elvitázhatlan tény. de nemzetünk boldog»«»a. Wvr u juiv|jat/r DíiUp J-UludLlJ VI u uuVlu fényvesztésnek tünteti fel előttem, valahányszor szegény hazánk távoli jövője fölött elmélkedem : sötét rémképek zavarják agyam nyugalmát, fájdalmas borzongás reszked'teti meg^idegreudszeremet s ajkaim búcsúzó nagy költőnk egetérő fohászát rebesgetik : „Virág mit ér? mit ér a bérez nekem ? Hazát kivan, hazáért ver szivem. Kedves polgártársaim! Magas kormányunk a legújabb időben a nagyfokú gyermek-halandóság csökkenése s a gyermekeknek nemzeti s hazafias neveltetésének elérése szempontjából az ovodák kötelező felállítását törvény áltál biztosította, A törvény értelmében az óvodákba való felvétel a gyermekek három éves korukban történik. 0—3 éves kornak tehát, akik leginkább védelemre szorulnak, daczára, bogy a halandóság ezek között a legnagyobb s zan méltóbban nem ünnepelhet nők dicsőségünkét hirdető márczius 15-ót mint avval, ha itt ünnepélyes fogadást tennénk, hogy a haza életerejét képező, örök fennállását biztositó ember anyagának megmentésére a 0—3 éves gyámoltalan kisdedek felügyeletét s gyámolitását felkaroljuk s az „ösi-i kisdedvédő egylet“ megalakítását elhatározzuk. Szegénységünk daczára tervezetem szerint a nemes czél elérhető, ha lassan is, de biztosan. Az alapszabályokról s megalakulási módról most hallgatva, csak a tőke lassanként megszerzéséről vagyok bátor még valamit érinteni. Anglia közönsége a közjótékonyság terén méltó példányképét képezheti az egész földkerekség nemzetiségeinek. Az angol társadalom által fentartott jótékony intézetek, kórházak alapítási történetének említésével nem akarom türelmüket próbára tenni, csak a náluk 1873 óta fennálló s az angol közönség nemes érzékét jellemzőn bizonyító „kórházak Vasárnapját“ akarom megemlíteni. A község előkelősége s a közjótékonyság terén szereplő egyének által jat „Kisaeavedo rasarnapjanau' enogaajuK. Hazafiui szeretetből áthatott minden felekezeti lelkész bizonyára angol kartársait követve, e uapon szívre szóló szent beszédében az elhagyott kisdedek szomorú sorsát is beleszőve lelkesíteni fogják a híveket arra, hogy a kisdedvédő egylet javára e napon adakozzanak. forgácsoljam bár szét a felekezetiség, gondolkodásmód, rang, állás, bárhány irányban, egy közös czél mindig egyesíteni fog bennünket is és ez a „haza üdve.“ A haza java követeli tőlünk, hogy egy akarattal a kisdedvédést felkaroljuk. Honosítsuk meg tehát a kisdedvédők vasárnapját. S midőn Isten színe előtt áldozott filléreink felszaporodása az elhagyott és gyámoltalan kisdedekről való gondoskodását meg fogja engedni s e hazának meg lesznek tarthatók, boldog lesz e hon, erősek leendenek védbástyái s az utókor a szabadság ünnepével egyetemben áldani togja a „kisdedvédő vasárnapjának“ megalapítóit.
