Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-03-28 / 16. szám
Veszprém, 1891. Szombat, márcz. 28. Veszprémi Független Hírlap. miatt elhagyni bűn volt — s a sira- tatlan haláluk átka. * Haliga ........ Megszólalnak egy heti hallgatás után ismét a veszprémi vár fokáról az ősi harangok. Hirdetik, hogy az örök igazságok élnek. Él újra a tetszhalott föld, él a természet; s feltámadott halottaiból az Isten fia. És örökkön él vele e földön minden jó erény, minden nemes érzés — és minden R e in é n y. Hozsánna, alleluja Neki fönn a magasságban.............. S a benne biz óknak itt alant! Samassa érsek. A Szent-lstván-társulat nagygyűlésén az egri érsek megemlékezett az elhalt esztergomi érsekről, Simor János herczegprimásról. E beszéd a mai időkben eseményt képez. Méltó, hogy minden magyar ember elolvassa. Megemlékezett a nagy halottról és annak nagy érdemeiről méltóan. Azon érdemekről, melyek a hon határain túl is messze fénylenek és kihatnak az idők messzeségébe. Saxa loquuntur! A beszéd az ékesszólásnak legreme- kebb példánya, mivel hogy mind igazat mondott. Ez az, ami korunkban ritka dolog. De a beszédben ragyognak a hatalmas talentumok, a íenkölt szellemnek eszményi, a nemes szívnek melegsége, a tiszta és erős jellemnek fenséges elvei, a hazaszeretetnek valódi és azért varázserővel ható szent tüze. Ez a tartalom. — De ez a tartalom a magas miveltségnek legklasszikusabb formájában van előadva, mi által felemeli a lelket, megtisztítja a szivet és elragad bensőségével, magasztosságával. így csak az szólhat, a kinek elméjében a legfenségesebb ideálok élnek, a kinek szivében a legnemesebb érzelmek honolnak, a ki a kor prózai silánysága fölé magasra emelkedve él, gondolkozik és érez, — a kiben géniusz lakik, a kinek magas hivatást jelelt elébe a Gondviselés, s a kitől csak nagyot és sokat vár az anya- szentegyház, a vallás, a haza és az emberiség. Samassza József egri érsek őszintén és melegen van üdvözölve széles e hazában! Karácson János. — Márczius 22. — A székesfehérvári ügyvédi kamara, melyhez a mi megyénk is tartozik, vasárnap d. e. tartotta évi közgyűlését Dietrich Szilárd elnöklete alatt. A közgyűlésen a kamara belügyón kívül minket közelről érdeklő vesz- prémtnegyei ügyek is kerültek elő, melyeket az igazságügyminiszterhez felterjesztendő évi jelentésbe is bevettek. A jelentés elpanaszolja, hogy a kamara területén, különösen a járásbíróságoknál az ügyek elintézése hosszú halasztásnak van kitéve. A devecseri járásbíróságoknál az albirák gyakori változtatása okozza a gyakori késedelmeket. Ezen bajokon egyedül a bíráknak mindenkor gyors kinevezésével lehetne csak és kell is segiteni. Bartalos István pápai ügyvéd emelt szót és a következő három dolgot mondta: Annyi a jogsérelmünk, hogy ennek orvoslására az igazságügyminiszter figyelmét fel kell hivnunk. A bagatell ügyekre vonatkozó törvényeknek mindenesetre szervezetükben van a hiba. Ha mást nem, de azt halaszthatatlanul ki kellene vívni, hogy azon ügyvédeknek, kik bagattel ügyekben szerepelnek, megállapított bizonyos dijuk legyen. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a bírói szeszélytől függ, vájjon a szerepelt ügyvédnek milyen összeget állapítson meg. Számtalan eset fordult elő, hogy az ügyvéd busásan megér- demlett dijának csak igen csekély részét kapja meg. Az ügyvédi költségszabályzatot, különben egyéb ügyekben is, ahol természetesen lehet, behozan- dónak vélem. Az uj közigazgatási reform törvényjavaslatának mindjárt az első pontja egy igazán bántó dolgot tartalmaz. Az alispánt, árvaszéki elnököt, kir. tanfelügyelőt stb. a belügyminiszter előterjesztésére a király nevezi ki. A jogtanácsost pedig a jogvédelem függetlenül intézkedő emberét a belügyminiszter. Hol van itt a logika ? — A harmadik dolog, amit mondani akarok, teljesen független a jelentéstől, de engedjék meg, hogy azt előlerjesszem. Pápa városának nagy a sérelme. Törvényszékünk nincsen és e tekintetben tőlünk teljesen elválasztott Veszprémmel vagyunk összekötve. Olyan város, mint Pápa, a mely culturális és társadalmi tekintetben annyira előkelő he- lyet foglal el a vidéki városok között, melynek kereskedelme oly élénk: nélkülözze a haladás factorát 1 Nagyon kérném a tekintetes ügyvédi kamarát, karolja fel Pápa e jogos kívánalmát és segítse győzelemre. Molnár Béla szerint ezt a fejérvári ügyvédi kamara szívesen megtenné, de nincs joga hozzá. Kérdi egyszersmind Bartalost, hogy azért tartja-e rossznak a bagatell törvényt, mert az ügyvédi dijat határozottan nem állapítja meg, vagy egyéb tekintetben is hiányosnak találja-e? Kijelenti, hogy a közigazgatási államosítás behozatalánál oda fognak hatni, hogy az ügyvédek a kineveztetéseknél lehetőleg előnyben részesüljenek. Farkasdy Károly Moluár Bélával ellentétben azt állítja, hogy igenis fölemelhetik szavukat, hogy Pápa törvényszéket kapjon, de addig semmit sem tehetnek, mig a város ennek szükségességét átiratban körülményesen nem iudokolja. Ennek megtörténte után az elnök egymásután bocsájtja vitatás alá Bartalos javaslatait. Elfogadják, hogy beveszk a jelenlésbe a bagatell törvény szervezetének hibásságát és azon kérelmet, hogy itt azon ügyeknél, ahol a munka természete megengedi: határozott ügyvédi dijak állapittassanak meg. Vértessy József szélmalom ellen való küzdésnek tartja azt, ha a köz- igazgatási államosítás törvényeit előre megtámadják, mert lehet, hogy azt a passzust, a mely a jogtanácsos kinevezésére vonatkozik, maguktól is meg fogják változtatni. Farkasdy ezt valószínűtlennek tartja és helyesli Bartalos indítványát annál is inkább, mivel egy jogtanácsosnak sokkal nagyobb kvalifikácziójának kell lenni, mint akár az alispánnak, vagy az árvaszéki elnöknek stb. Dr. Neuman tagadja, hogy a jogtanácsosnak önálló rendelkezési joga volna. Bartalos ez ellenében felhozza, hogy ha a jogtanácsost úgy hívják is fel véleményadásra, ez ne:n alárendeltség, mert bárkinek nézeteivel is joga van ellenkezőt javasolni. Ez a passus Bartalos indítványához képest vétetik be a jelentésbe. Egyhangú véleménye volt a gyűlésnek a tekintetben, hogy az egyes bíróságoknál felmerült késedelmek elhárítására a segédhivatalnokok számát okvetlenül szaporítani kell. A „Népkor“ közgyűlése. A veszprémi „Népkör“ f. hó 22-én tartotta rendes évi nagygyűlését, melyen a kör tagjai nagy számban jelentek meg. Elnök H u s v é t h János megnyitván a gyűlést, indítványt terjesztett elő, hogy a kör kebelében mozgalom indittassék aziránt, hogy a polgáx-ság jogai ellen irányuló, a közigazgatás államosítását czélzó törvényjavaslat ellen a legmesszemenőbb intézkedések tétessenek meg. Az indítványt Fodor Gyula ügyvéd hozzászólása után a gyűlés egyhangúlag elfogadván, utasittatott indítványozó, hogy halasztás nélkül tegye meg ez érdemben a kellő lépéseket, hívjon össze előzetes tanácskozásokra a polgárság köréből, pár különbség nélkül tagokat és nemtagokat, egy népgyülés megtartásának előkészületi megtételére. Ezután a kör jegyzőkönyvi kös ö- netet mondott ngos Vépi Vogrooits Antal kanonok urnák ujabbi pénz- és könyvadományáért. Következett a tisztikar leköszönése, mely után uj választás ejt etett meg. A választás eredménye a következő: Husvé*h János: elnök. Szabó József: alelnök. lfj. Fehér Sándor: pénztárnok. Farkas Lajos: titkár. Eszterhai Ferdinánd: könyvtárnok. Választmányi tagok: Czollenstein Ferencz, Sáner János, Kovács Ignácz v. alj., Udvardy Gyula, Fodor Gyula, Udvardy Lajos, Kováts Ignácz takács, Molnár Gábor, Észtér- hay ignácz, Schmidt József, Gombos Antal, Herczeg Lajos, Hole Gyula, Herczeg Kálmán, Szász Ferencz, Szalai Ignácz, Rátzkevi Gyula, Kompolthy Tivadar, Csikász József, Noszlopi Ferencz, Fehér István, Szél István, Nagy János, Kiss László. — Fata János, Horváth Lőrincz, Magyari Lajos, egyszersmind számvizsgálók. A pénzügyminiszter harcza Reményi Ede ellen. Veszprém, mártius 28. Annak idején jeleztük, hogy a helybeli pénzügy-igazgatóság világhírű hazánkfiát, Reményi Edét 43 frt 11 kr. adó alá vetette veszprémi hangversenye jövedelme után. Ezt az adókivetést egy, 1891 febr. 2-án kelt pénzügyminiszteri rendeletre alapította. Reményit, ki közel százezer forintot hegedült össze annak idején magyar közczélokra, bármennyire is meglepte a pénzügyminiszter e hazafias oldalbökése, sokkal gavallérabb ember volt, semhogy megfellebbezte volna ez adókivetést. Ennek tetejébe tegnap, a helyi pénzügy‘igazgatóságtól az alábbi „megha- gyatik“-irást vettük, mely arról tanúskodik, hogy ez a famózus febr. 2-iki rendelet egyenesen Reményi Ede meg- préselésére lett csinálva, mert a márcz. 19 én kelt újabb pénzügyminiszteri rendelet ezt még bővebben ki is magyarázza. A veszprémi pénzügy igazgatósági átirat igy hangzik : 6465 IV~891. Tek. Kompolthy Tivadar lapszerkesztő Urnák Veszprémben. A nratgu m. kir. p. ü. ministeriumnak f. évi márcz. hó 19-én 25332. sz. alatt Az ünnepélyes szertartás nemsokára kezdetét vette. A márványlapokkal kirakott udvaron nehéz selyem-mennyezet volt felállítva, mely alá égő fáklyákat vivő fiatal emberek kisérték zenehangok mellett a vőlegényt, a mennyasszony az ellenkező oldalról két előkelő hölgytől vezetve s nagy sereg koszorusleánytól követve érkezett a mennyezet alá. A gazdag hozományról szóló házassági szerződés már előbb fel lett hangosan olvasva, a vőlegény a jegygyűrűt mátkájának ujjára húzta s ezer darabra tiporta a poharat, mire a körülálló násznép hangos szerencsekivánatokba tört ki. Most Dom Abráham a mennyasszonyhoz közeledett s a fátyolt arczától felemelte. — Mindenható Jehova! Hisz ez Mirjám ! — rebegte a vőlegény, csaknem eszméletét, vesztve. A násznép és a vendégsereg megkövülve állt. A mennyezet alatt álló ara nem Dom Abráham, hanem a szegény özvegy asszony leánya volt! — Kedves vendégeim, kötelességemnek tartom nektek ezen rejtélyt megfejteni, — kezdé Dom Abráham a népsereghez fordulva. — Ezen jó leány volt ezen ifjúnak jegyese. A legtisztább szerelem köteléke fűzé össze sziveiket; de erről raitsem tudva, ép ezen ifjút választottam én is leányom félj eül. A hálaérzet, mely ezen fiatal ember kebelében irántam honolt s a remény, hogy ezeD frigy által ínségben sinlődő szülei- és testvéreinek sorsán könnyít, engedett óhajomnak s beleegyezett leányomat nőül venni. Én a dolog valódi állását csakis tegnap tudtam meg, Isten őrizzen, hogy miattam egy hajadon megaláztatásban és boldogtalanságban élje le napjait. Vedd tehát Mirjámot leányom helyett s legyetek szerelmetekben boldogak !! A jelenlevők szemeiben a meghatottság könnye csillogott s szótlan állták a fiatal párt körül. — A hozományon nem szükséges változtatni, — folytatá Dom Abráham. — Úgy marad minden, amint az a kiállított okmányban Írva van. De ekkorra már Raschi rabbi nem bírta meghatottságát leküzdeni. Lelkesültségétől elkapatva hangosan felkiáltott: — Igen, igrn Abráham Ben Gerson, te méltó vagy a Zadik jelzőre s arra, hogy az Éden kertjében velem a mennyei boldogságot megoszd. Örülök, hogy egykor ott asz- tultársad lehetek. A jelenlevők a rabbi ezen szavainak értelmét nem fogták fel ugyan, de nem is faggatták a felizgatott öreget magyarázatért, ki csakis később közölte Dom Abráhammal csudálatos álmát. _ Szívből örülök, hogy holtom után oly jó helyre jutok — s az is boldoggá tesz, hogy ily jó szomszédom lesz, mert semmi sem oly kellemes, mint egy jó asztaltárs,— volt Dom Abráham jóságos mosolyával kisért felelete. Ezen csudálatos álom óta csaknem nyolcz- száz év zajlott le. — Oh bár sok, igen sok év múlna még el a nélkül, hogy a 3zives olvasó maga győződhetik meg arról, hogy valóban a hires Raschi rabbi Dom Abráham szomszédságában ül-e az Éden kertjében, aranyos koronával fején, egy asztalnál, élvezve a soha el nem múló boldogságot. Goldschmied dán iró után : M. B. J. KEGYELEM A CSEMETÉKNEK. ^r- Berónyi Ferencz berhidai körorvostól. (Folytatás.) Az ókori államok legnagyobb része törvénynyel szentesítette s végrehajtatta vagy saját közegei vagy a csaláapának adott teljhatalmú jogával a magzatelhajtást, gyer- mekgykosilságot, a csecsemőknek elhagyott helyre való kitevését vagy egyébb módoni megseraisitését. Lakedemonia jövőjét az által vélte biztosítottnak, hogy minden újszülöttet a vének tanácstermébe vitetett. E tanács döntött a csecsemő élete s halála fölött, az erős testalkatnak a szüléknek visszaadattak, a gyengék, a Taygetos hegy hasadékába vetettek, hol az éhhalál vagy egyik-másik ragadozó állat könyörült nyomorult életükön. Solon, a bölcs, Atnén családapáinak megengedte, hogy újszülött gyermekeit el nem ismerés esetén megölhetik. — Lycurgus Spártában törvényben mondotta ki, hogy a beteges, fejletlen vagy testi hibával bíró — az államnak ép úgy mint a családnak káros- újszülöttek megölessenek. Rómában az újszülött atyja lábaihoz tétetett; ha a családfő tekihtetre méltatta, felvette s anyja mellé fektette, úgy a család tagjai közé számittatot, de atyja nem tetszésének esetén biztos halál volt osztályrésze. Egyedül a zsidó tett e tekintetben dicséretes kivételt az ókorban: a magzatelhajtás, gyermekgyilkosság, gyermek kitétel náluk a legnagyobb ritkaságok közé tartozott. Sőt ellenkezőleg óhajtotta a család a sok gyermeket, hisz kiváltságos dolgokkal bíztak a sok gyermekkel megáldott családok. A magtalanok ellenkezőleg bizonyos jogoktól meg voltak fosztva, igy zsinatokban szólási s szavazási jog tőlük megvonatott. E jogfosztást az agglegényekre is kiterjesztették ; nem ártana erre nézve, a legújabb kornak sem bizonyos rendszabályoknak az agglegénység megszüntetése czéljából való életbe léptetése. Az ókorban még a családi körben sem volt biztos a csecsemők élete, mily sors várhatott a kitett gyermekre, az apátlanokra, a vázoltakból könnyen kiviláglik. Ha elvétve egyik-másik a halál torkából kiragadtatott mi várt reá más, mint örök rabszolgaság, hisz másnak nem volt érdeke a kitett csecsemők megmentése, mint a rabszolga kereskedőknek. A keresztény vallás, melynek alapelve : „Szeresd felebarátodat mint tenmagadat ;* Az emberi jogok s kötelességek fenséges eszméit nemcsak hirdeti, hanem az emberiségre egyaránt kiterjeszti, lassankint véget vetett e kegyetlenségeknek s a csecsemőt, legalább a családok körében biztosította, sőt lassankint azon nemes szabályát jutatta diadalra: »Hogy az elhagyott gyermekek élete s neveléseinek biztosítása az állam s társadalomnak kötelessége*. Az újkorban, tudjuk, hogy egy állam hatalmának, vagyoni állapotának s felvirágzásának megítéléséhez lakosainak száma s szaporodási viszonya szolgál zsinórmértékül. E zsiórnmérték alapján hazánk felvirágzására, vagyoni s hatalmi állására vonatko- ‘ zólag milyen lehet ítéletünk a jelenkorra nézve s milyen remény nyugtathat meg bennünket a magyar haza szilárd és ép fennállását illetőleg a legtávolabbi jövőre nézve ? A magyar ember-anyag drága kincs, minden tagja missiót teljesít,; e hazán a magyar nemzetiség s szokásai iránti hűség s ragaszkodással örök időre való fentartása s megszilárdítása elkerülhetetlenül vállára nehezedik ; miért is ezer bocsánatot, ha értekezésem kere én belül is néha egy-egy unalmas számadatot el nem hallgathatok, a hol lehet ezt kikerülni fogom. A facsemeték állapotának általános felem- Jitési módját itt nem követhetem, annál inkább, mert joga van e hazának a jövő bonvédők mindegyikét mind a magyar kormánytól, mind a magyar társadalomtól számon kérni. Működési körömben 3 év óta a lehető legkedvezőbb egészségi viszonyok uralkodnak s a halálozás i viszonynyal tán meglehetnénk általában elégedve. A múlt évi 1890. évben 271 egyén halt el. 1000 lélek után körülbelül 32 elhalt esik s ha megemlítem, hogy hazánkban átlag 1000 után 38—40 egyén halt el, a mi halálozási arányú ikát kedvezőtlennek feltűntetni nem volna szabad. A legközelebbi átélt 3 év alatt a népmoz- gatrai statistika különben az egész országban elég kedvező volt. S mégis, mi az oka annak, hogy panaszkodunk; a sors kedvez, szeret bennünket, már 25 év óta ismerjük a béke áldásait s nem tudtunk gyarapodni ? — Sajnos nem használtuk fel nemzetünk erősítésére a nyugalmi időt. Ha visszatérünk a berhidai orvosi körben az 1890. lefolyt év alatt elhalt egyének korára legott feltűnik a szomorú stagnálás oka. Az elhalt 271 egyén között 139 volt a 0—5 éven alóli. Ezen balalviszony uralkodik mindenfelé — széles e hazában. íme itt szerencsétlenségünk gócpontja ; gyermekeink pusztulnak. Pedig szerencsétlen gazda az, kinek nyájából a bárányok pusztulnak el, hogy a mustra birkákkal állandóan képes-e nyáját fentartani, úgy hiszem lehetetlen. Szegény hazánk ily szerencsétlen gazda, rossz pásztorokra bízza nyáját. Ily viszonyok között nem csoda, hogy nálunk ámbár a születések aráuyszáma még mindig kelt magas rendelete szerint Renu Ede hegedűművész hangverseny kör alkalmából az ezen hangversenyei eredő jövedelem Budapesten kerül III. oszt. kér. adókivetés alá, miért : Veszprémben rendezett hangverseny ji delmének megadóztatására vonatk adatok a/.zal tétetnek át a fővárosi adófelügyelőhöz, hogy az itt Remi terhére előzetesen kivetett III. oszt 1 adó ás áll. jöv. pótadó összeg a v< prémi kir. adóhivatalnál letétbe i helyezve. Úgy annak az idézett p. il. ministnri r delet tel azonban egyben elrendeltet hogy a hangversenyt helyben rende; terhére ebbeli keresményük után a oszt. kereseti adó itt vettessék ki, mi is felhivatik uraságod, mint a veszpr hangverseny rendezője, hogy ebbeli resményére vonatkozólag III. oszt. 1 adó vallomását, nemleges esetben is mielőbb beküldeni szíveskedjék. Veszprém, 1891. márcz. 25-én. Neogrády Hogy Reményi Ede s illetve a hat verseny-körűt országos rendezője, „Harmonia“-egyesület mit fognak c nálni — az az ő dolguk. Részünkről bejelentők a tudvale nemleges eredményt s hivatkozva nullateljes jövedelemre : ama 9 fori bélyegadé szives visszaadását kérők tek. pénzűgyigazgatéságtól, melyet 43 frt 11 kron felül, a hangversei megtaríhatásaért a veszprémi kapil tányi hivatalnál lefizettünk. Reméljük, hogy ez összeget vissz kapjuk. Mert ha a pénzügyminiszter ur hangverseny jövedelméből h áromf leképen akar osztozkodi minden áron, akkor méltányos lovagias lesz a pénzügyminiszter í ha a deficzitben is osztozkodik. Egyátalán a jövőre nézve részünkr lemondunk minden idegen és ne idegen művészeink hangversenyeim rendezéséről s legjobban teszi a k gyelmes pénzügyminiszter, ha pén ügyigazgatóit egyszersmind állami m inpresszárióknak is kinevezi. Nekünk ezúttal elég volt az ad csömörös műélvezetbül! A Budapesten megjelenő revolve r-lap. Veszprém, márcz. 58. Hírlapunk előző heti számában le leztiik le a fővárosi sajté egyik lega c/.átlanabb szennylapját, mely „Hit) lezők Közlönye“ czim ala terrorizál minden embert, kit ro sorsa arra kényszerít, hogy valakin! adósa marad. Hogy ez a revolver-lap mily állap« tokát idézhet elő, elképzelhető, In figyelembe vesszük, hogy akár mell prenumeránsa egyszerű bejelentésért bárkit kipellengérez „rósz fizet' adós“ czimen. Pedig a legtöbb nem fizetés, felmerült differentiák miat igen kedvező-, a magyar faj mégsem szapo rodik, — mert mig magyarországban szaporulat 1000 lélek után 4, addig Angol országban IS, Oroszorságban 12, Svájczban j s csak Francziaországban 2 N lünk a csecsemők nagyrésze ápolás hiáni ban pusztul el, másik része megsem misitetil mielőtt kifejlődött volna. Ehhez járul lej} újabb időben egy nagyon szomorú tény. Vesz» lovszky szerint 1876-tól—1883-ig 100,000-a több házasság köttetett, ii.int 1852-től, 1859-u A házasági kötések örvendetes növekedi daczára 64,000-rel kevesebb gyermek szüléi tett s 67,000-rel több meghalt a később mint az előbbi időszakban. A törvényi születések fogyása oly borzasztó, hogy j 1876 egész 1883 év közötti időszakban 1(1 házasságra 51-el kevesebb gyermek esőt A házasságok növekedése mellett csakis | házassági termékenység csökkenése okozhatja a tövényes születések számának nagymérf! fogyását Ez oly nemzeti betegség, melynej szomorú következménye e szegény hazánk! végzetessé lehet. Egy Francziaország med engedheti magának évtizedeken át békésül tűrni népe erkölcstelenségét, az 1 v. ke gyermekrendszer stabitását, mert ha 1001 franczia után 2 szaporulat esik is, a haí mincz millió franczia azért egy test mard Hát ugyanily viszonyok között van drág hazánk is? Mi lesz sorsa, ha éppen az áll» mot fentartó magyar nemzet keblébe virágoznak a szaporodást gátoló akadályok S miután a szomorú valót el nem halgathl tóm, hogy igenis a magyar nemzet nel gyarapszik, hazánk jövője fölötti aggodalmai jogosult. Súlyosabbá teszi a helyzet egy részét magyar társadalomnak ama vétkes elfogul) sága s ellenszenve, melylyel a lelenczek atyátlan gyermekek létjogát felfogja, más részt kormányunk könyelmüsóge, mely évről évre ezen szerencsétlen ember-anyag egy nag. részétől hazánkat megfosztja. Már 60 évf hogy a törvénytelen gyermekek s lelencz« sorsának eligazítása felett tanácskozik s mi mai nap sem volt képes azok megmentéséi egy lépést is előre tenni. (Vége köv.)
