Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-03-14 / 14. szám
Veszprém, 1891. I, Veszprémi izr. jótékony nóegylet. A veszprémi izr. jótékony nőegylet f. é, február hó 28-án tartotta meg ez évi rendes közgvülósót az egyesületi tagok rendkivüli nagy érdeklődése mellett. Az egyleti elnök Weisz Elekné gyengélkedése miatt Kadelburg Tuszkau Fanny alelnök nyitotta meg a gyűlést és mindenekelőtt üdvözölvén a nagy számban megjelent tagokat, felkéri az egyleti titkárt, dr. Réthy Ede orvos urat, hogy az egylet választmányának 3 évi működéséről szóló jelentését olvasná fel. A rendkivüli szorgalommal és ügybuzgósággal, ékes irály és pontosággal összeállított, terjedelmes titkári jelentés mindenekelőtt meleg hangon emlékezik meg az egylet tiszteletbeli tagjának, néhai Hochmuth Ábrahám veszprémi főrabbinak haláláról; a szív fájó hangján kesereg továbbá néhai Krausz Árminné, az egyesület volt alelnöke és választmányi tagjának elhunyta felöl. — Kiemeli továbbá, hogy az egyletnek jelenleg 1 tiszteletbeli és 149 rendes tagja van. A lefolyt cziklusban ösz- szesen 31 gyűlés tartatott. — A titkári jelentés második része szól az egylet pénzes jótékonysági ügyeiről. Adjuk a következőben az egyszerű, száraz számokat, a melyek elég világosan hirdetik a nemes női szív hajlamait. Kiadatott 1890. év végéig J1092 frt 70 kr, a kiházasitási alapból 673 frt 49 kr, szegények téli fájára 554 frt; ösz- szesen 2220 frt 19 kr; az egyletnek a takarékpénztárban elhelyezett összes vagyona 5013 frt 75 krt tesz ki. — Dr. Pillitz Benő orvos ur szegény betegágyasok számára 200 frtnyi alapítványt bocsátott az egylet rendelkezésére. A titkári jelentés 3-ik része az egylet beléletéről értekezik. Kritikus és kissé éles hangon ecseteli a társadalmunkban levő hiányokat, fogyatkozásokat és téves felfogásokat ; de ép oly melegen és mélyen átérezve apostrofálja a lelkes, jószivü asszonyokat, a kik egész hűséggel, igaz odaadással, szeretettel és vallásossággal gyakorolják a jótékonyságot. A tisztikar és választmány választása a tagok rendkivüli érdeklődése mellett f. hó 6-án történt. Összesen 112-en szavaztak le. Megválasztattak : Weisz Elekné elnökké, Kadelburg Tuszkau Fanny alelnökké, Rot- hauser Ignáczné pénztárossá, Weisz Edéné ellenőrré. A választmányba: Rothauser Ru- dolfné, Deutsch Sándorné, Breuer Gáborné, Weisz Henrikné, Steiner Jónásné, Rosenthal Nándorné, Wessel Lipótné, Nay Jakabné, Lengyel Sándorné, Kohn Lázárné, Diener Sándorné, Stern Antalné, Stern Jakabné, Stern Mórné, Steiner Mórné, dr. Halassy Vilmosné, Rápoch Sándorné és Berger Sá- muelné. Adja az ég, hogy a derék egylet a felebaráti érzés legnemesebb virágait, a szeretetet és jótékonyságot tenyészthesse ezután is. Egy jó ember halála. Veszprém, márcz. 5. A Dunántííl hírlapjai gyászkeretben jelentik, hogy a Dunántúl közéletének egyik mit zenél, a mi talán nem is szép és török nótáinkat daczára annak, hogy kardás, (a magyart hívják a törökök kardásnak, annyit jelent, hogy: testvélj minden bizonnyal vagy nem ösmeri, vagy ha ösineri is, bizonyosan nem játsza jól. A nő: Hallgass meg! — Kp e végett akarom őt hallani, mert azt. mondják, a török zenét is tanulmánya tárgyává teve és hogy azokat nagyon is török szellemben értelmezi. A férj : És ki monda neked mindezt ? Nő : Barátnőm, tudod, a magyar ezredes néje. A férj : S ő neki ? A nő: Hát a férje, a ki őt már hallotta. A férj : Kezdem már a dolgot érteni, no de azért nálunk való játékából még sem lesz semmi, mert az egyszerűen : lehetetlen. A nő: Lehetlenné csak a nem akarás teheti, de tudom, te is akarod Fazil pasa európai szokásait. A férj: Az igaz, csak hogy nem akarom a magyar hegedűssel kezdeni. A nő: Látod, én oly jó vagyok hozzád, és te még e kívánságomat sem akarod teljesíteni, pedig azt is tudják ám már Stam- bulban felőlem, hogy francziául is beszélek, meg hogy Srnyrnában fátyol nélkül lovagoltam végig a vásáron. A férj: Erről jobb nem is beszélni; de most se erről, se a magyar hegedűsről, se más egyébről ne beszéljünk, mert távoznom kell-----------------nincs időm? — — A nő: Allah vezéreljen — — — hívd el a magyar hegedűst! Ez olyanképen volt eskedelve, hogy Kabuli pasa szivének fából kellett volna lennie, ha meg nem hallgatja kívánságát. Kabuli pedig azt jól tudta, mert sok ideig volt Francziaországbau, hogy „ce que femme veut. dieu veut“ (,a mit a nő akar, Isten akar“) és igy nem volt mit tennie, mint egy barátomhoz naenni, a kinél történt az, a mit én később leszek elmondandandó. Hogy pedig ezt a társalgást nő és férj közt honnan tudom? Azt később tudandja meg a t. olvasó; de azért előre is megsúghatom........... Ki től is hallhattam volna?! A társalgásnál nem volt jelen más, csak a férj és a nő, én meg akkor őket nem ismerém, miután pedig ez nem novella, hanem megtörtént dolog, tehát szükségkép kellett, hogy valaki ezt nekem elmondja. De ki mondhatta hát el ? Talán valamelyik rabszolga, a ki haliga- tódzott a falak, vagy az ajtó mellett? Nem! A ki nekem ezt sokkal szebben elmondá, mint én leirám, — — az nem volt más, mint maga ő magassága: — — Kabuli pasa. Veszprémi Fliggetelen Hírlap. legkiválóbb vezérférfia, a szivjóságáról mesz- sze földön ismert s szeretett zalaegerszegi kir. törvényszéki elnök, Bognár Geiza e hó 5-én áldozatul esett egy szörnyű betegségnek — a nyelvráknak. Halála, mely, mint közel rokonukat, a veszprémmegyei ősi Kenessey- és Kopá- csy családokat is gyászba borította, mindenütt, hol ismerik s hová áldásos jósága elérhetett, mély, igaz bánatot keltett föl. Sopronban, hol az elhunyt pályáját kezdé, mint az ,0. Ztg.“ Írja, a halálhirt hozó távirat, véghetlen döbbenést s szomorúságot keltett városszerte, mert az elhunyt proto- typja volt a férfias jellemnek, dönthetlen igazságérzetnek s a csodával határos jószívűségnek, melyet ügyészi s törvényszéki elaöki állásában is oly sok magasztos erénynyel tudott egyesíteni. Kérlelhetlen szigor a valódi bűnös s gonoszindulatu büntevő iránt, de angyali jóság a még nem teljesen romlottak iránt jellemezték. Sopron közélete, az ottani irói s művészi kör, melynek szeretett elnöke volt, s jótékony intézetek mindig hallhatóan érezték áldásos működését s midőn Egerszegre törv. elnökké kineveztetvén, búcsút vön Soprontól, ezrével kisérte ki a nép a pályaházhoz, hol könnyezve némán szorított kezet a városi polgárokkal. Ilyen hamánus, jólelkü ember volt mindig s Zalamegye lelki mentorát siratja ím benne. A boldogult alig pár évig működött Eger- szegen s e rövid idő alatt is kiváló szakértelme, fáradhatlan munkássága s törbetlen jelleme által nemcsak birótársainak, hanem a város összes társadalmi köreinek osztatlan becsületét és tiszteletét kivívta. A köztisztelet, közszeretet és közbecsülés, mely őt életében kérnyezé, legfényesebben nyilvánult f. hó 6-án, temetése alkalmával. Igyekezett mindenki a férfi kor delén állt, közbecsülés- nek örvendett férfiúnak a végtisztességet .megadni s ezzel az elhunyt irányában érzett tisztelet és szeretetnek kifejezést adni. A zala-egerszegi kir törvényszékhez tartozó járásbíróságok küldöttségileg voltak képviselve. Koporsóját szebbnél szebb koszorúk díszítették. Koszorút' tettek ravatalára : a zala-egerszegi kir. tövényszék (A zalaegerszegi kir. törvényszék, járásbíróság és ügyészség felejthetlen elnökének), az alsó- lendvai kir. járásbiróság (szeretett elnökének), a sümegi kir. járásbiróság (felejthetetlen elnökének a tapolczai kir. járásbiróság (felejthetetlen elnökének), a zala-egerszegi ügyvédi kamara (a zalaegerszegi törvényszék felejthetetlen elnökének), Kenesey Pongrácz és családja (felejthetetlen sógoruknak, Kenesey Móricz és családja felejthetlen sógoruknak), Gaal és neje (Válunk, válunk, de az emlék szivünkben él örökre), Hajik István és neje (felejthetlen barátjuknak), Isoo Lajos és családja (az igaz barátnak), Nagy Géza és nejé (felejthetetlen régi jó barátjuknak), Rosénberg Henriette (a felejthetetlen emberbarátnak), Schladerer Aladár soproni ügyvéd (a felejthetetlen jó barátnak), Vághy Mihály soproni kir. ügyész (a felejthetetlen jó bárát- nak), Vizy Gyula (az igaz barátnak). A család részéről a következő gyászjelentés bocsáttatott ki: Özv. Bognár Geizáné, szül. kenesei Kenesey Anna, az összes rokonság nevében szomorodott szívvel jelenti a hőn szeretett férj, testvér, unokatestvér és sógor nagyságos Bognár Geiza urnák, a zalaegerszegi kir. törvényszék elnökének, folyó évi márczius hó 5-én éjfél után 1 órakor, áldásos életének 57., boldog házasságának 33-ik évében hosszas betegség és szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó évi márczius hó 6-án délután 4 órakor fognak a zala-egerszegi sir- kertben az ágostai ev. hitvallás szertartásai mellett örök nyugalomra tétetni. Zala-Eger- szeg, 1881. márczius hó 5-én. Áldás és héke porairaira! özv. Bognár Geizáné szül. kenesei Kenesey Anna, mint neje. Farkas Mihály geresdi ev. lelkész és neje szül. kenesei Kenesey Gizella, utóbbi mint nevelt leánya és ezek gyermekei. Pap József soproni ev. képezdei tanár és neje szül. Kenesey Jolán, utóbbi mint nevelt leánya. Bognár Vince veszprémmegyei tisztviselő, mint testvérje. Kis Kálmán és Kis Elek csornai ügyvédek, mint unoka testvérek. Kenesei Kenesey Móricz veszprémi kir. közjegyző, dr. kenesei Kenesey Pongrácz veszprémi ügyvéd, kenesei Kenesey Miklós enyigi fószolgabiró, mint sógorai. Kopácsy Yiktorné szül. kenesei Kenesey Emma, Ocsovenyi Mihályné szül. kenesei Kenesey Ilona, mint sógornői.“ A zalaegerszegi kir. törvényszék, kir. járásbiróság és kir. ügyészség a következő gyászjelentést bocsátott ki szeretett elnökének elhunyta alkalmával A zalaegerszegi kir. törvényszék, járásbiróság és ügyészség tagjai fájdalmas szívvel jelentik Bognár Geiza zalaegerszegi királyi törvényszéki elnöknek hosszas szen- védés után 1891. évi márczius hó 5-én történt gyászos elhunytát. Béke hamvaira“. Legyen nyugvása csendes a férfiúnak, aki munkásságát a közjónak szentelő s béke lebegje körül megdicsőült hamvait! A MÁRCZIDSI NAPOKBÓL. 1848. En is láttam Petőfi Sándort. A velem egy ivásunak sorában kevesed magammal lehetek, akik ezt magukról elmondhatják. Szinte érdem. Mindenesetre öröm. A piáristákat jártam én még akkor s hónom alját bizony sokkal több tudomány feszegette, mint a koponyámat. Oda rontottunk be reggeli 8 óra előtt márczius 15-én csak úgy. mint bármely más nap. Sejtettük, hogy ünnepe derül a hazának. Alaktalan felhő formában hömpölygött 10 éves szivünkben egy ismeretlen érzés s gyermeki agyunkban egy sejtelmes gondolat. Szemünk villogott, beszédünk riadás volt. Még Maczánek, a kegyes- rend kommencziós tót spionja, aki ránk lesett, ha bottal jártunk, vagy a Fillinger kávéház tilalmasában ért rajta bennünket, a mint néztük a nagy fiuk, a boldog logikusok és filosofusok billárdstószjait — még Maczánek sunyi képe is nyájas volt akkor nap. A sédátorok elfelejtettek examinálni, s nemcsak az iskolai beharangozásra nem akadt műkedvelő gyerek, de még ministráns- uak is fogni kellett a kis diákokat, akik máskülönben hajba kaptak egymással azon a szerencsén, hogy a főtiszt, tanár ur mellett misekor meglóbázzák a nagy csen- getyüt. Úristen, mi készül ? Ott ültünk az egymás nyakán s másztunk át az egymás fején, ablakaiban annak a ducznak, mely a városháztérnek — rákövetkező nap már a Szabadság terének — köJtő-utczai oldalára hasal ki. Odalent az esernyők alatt sűrű nép mozgott; a még akkor kétemeletü városháznak középső ablakából — erkélye nem volt — egy szép szőke ifjú éltette az arra elvonuló kispapokat s utána zúgá a közönség az éjjent; mikor befordult a sarkon, egy érdekes arczu szőke ur rázendítő, hogy éljen Kune- walder, a „Termény udvar“ tulajdonosa! (írna az uj politechnikum piroslik az akkori „Termény udvar“ s későbbi állat-gyógyintézet helyén) Éljen Kuneyalder! Éljenek a zsidók! S feldörgött a téren, hogy: „Éljenek a zsidók!“ Igazán, tüneményes idők jártak akkor. Az a fiatal ember az ablakban Vasvári Fejér Pál volt. Csak a belépő szigorú tanár, Ujházy merev tekintélye volt képes bennünket a padokba visszaterelni. A főtLztelendö ur fekete reverendáján ott virított a nemzeti színű kokárda. Egy nagy, egy boldog megdöbbenésben rezdült meg mindnyájunk szive. A főtisztelendő ur, egy beteges, halovány férfiú, a szokottnál még haloványabb, még ünnepiebb volt. Hangja kissé reszketett, midőn beszélt hozzánk : „Ma nagy napja van a nemzetnek, — monda s a mély csöndben szava szinte jóslatszerűen zengett. — Még nem érhetitek föl észszel a jelentőségét, de azért örüljetek és imádkozzatok. Mondjatok hálát az Istennek. A nemzet visszavivta ma ezredév, s szabadságát. Ma nem tartok előadást. Menjetek haza s ne maradjatok az utczán. Nem gyermeknek való ma az utczán ácsorogni. Isten veletek ! Éljen a haza!“ Egy perczig némáu maradtunk ; de azutan, a hogy éles torkunkon kifért, olyan éljeut visítottunk utána, hogy a térről felnéztek hozzánk az emberek. Azután kifelé, mint a raj, a sűrűség legközepébe ! Dehogy nem maradtunk az utczán. Még ebédelni sem mentünk haza A téren egy zsindelyszeg hajú fiatal ur, esernyőjével besöpörve egy kofa standlijáról a morzsának szánt harmadnapos zsemlyét s az alma- gúlákat, fölugrott a deszkára s jobb kezét Buda felé kinyújtva, sentori hangon kiáltotta: „Fegyverezzük föl magunkat! A budai fegyvertárban van puska, szurony, kard, buzogány elég! Esernyővel kezünkben nem vívjuk ki a szabadságot. Fel Budára ! Utánam!“ Mi zsibongva a nyomában: „Fegyvert! Fegyvert !* Á hídfőnél persze csufondárosan vissza- kergettek bennünket, mert nem volt egyikünk zsebében sem a szükséges pengő krajczár. Ennyi volt akkor a hidvám. Ez a sörte hajú fiatal ur Vajda János volt. Visszafutottunk. A városháztérről nagy soka-ág tolongott a városháza mögötti Rózsatérre Utána tolongtunk mi is. „Éljen Petőfi ! Ezt kiáltá. Utána sivitottnk a legélesebb diszkantban: „Éljen Petőfi!“ Keskeny mellén széles, vérvörös selyem szalaggal, melyről egy rettentő széles kard lógott le és verte az oldalát: haladt barátai között egy néma fiatal ember. Struc- tollas kalapja hetykén a jobb fülére volt vágva. Kezében egy papiros tekercs. Egy becsületes német asszonynak czipős sátoráról hamarosan lebontották a gyékényfödelet, odaugrott fel a fiatal ember s háttal a „Török-császár kávéházzal,“ szemben a néppel, mely harsogva üdvözlő, megállt. Kalapját leemelte s az öt ujjával meggereblyézte kissé akaratos haját, s azután kifejtve az Írást, elszavalta a „Nemzeti daU.“ Hangja amolyan „szürke“ hang. taglejtése feszes. Am azért leírhatatlan volt e költemény hatása, melynek első sora igy hangzik: „Talpra magyar, hí a haza!“ Ekkor láttam először Petőfi Sándort. Először és utoljára. Csicseri Bors. El, Amerikába! (A veszprémmegyei nép kivándorlása.) Herend, márczius 12. (A „Veszprémi Független Hirlap“ szerkesztőjéhez-“) / Epen e perczben, midőn a „Vesz prémi Független Hírlapot“ olvasom, hogy ősi jó vármegyénkből mennyi nép pusztul ki s vándorol Amerikába : épen akkor ült fel a helybeli vasútállomáson a vasútra 16 1 ó k u t i ember, hogy Amerikába meneküljenek. Értesitésre kimentem közzéjük az állomáshoz s a szegény kétségbeesett emberek azt beszélték, hogy hisz nem csak ők mennek ki, mert Pénzes- kútról s Gyertyánkutról is készülnek már igen sokan s 1—2 hét alatt számos család kél útra utánuk. Ezenkívül bizonyos, hogy Herend és Bánd községekből is április hóban számos család megy, túl a tengeren, jobb hazát keresni. Én nem akarom azonban elhinni, hogy csupán a meggazdagodás vágya kergeti ki e községek népeit Amerikába; mert hisz a szülőíö'dhöz még az állat is ragaszkodik. Mélyebb gyökere van annak a végtelen nyomorúságnak, mely e népet ebbe a kétségbeesésbe üldözi. Most csak figyelmeztetni akartam erre az illetékes köröket. Jövőre bővebben szólok e szomorú dologhoz. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Fejes Dániel. Pölöske, márcz. 13. (A „Vesuprémi Független Hirlap“ tek. szerk-j Az, Amerikába kivándorlás láza a mi községünket is valóságos forrongásba hozta. Három év előtt itt talán még hirét se tudták Amerikának, de azóta csap- székben, tollfosztókban ugyancsak olvasgatják az ounanátról jött magyarok — leveleit. És tessék elhinni, teljesen jól vannak a szegény emberek tájékozva. Tudják, hogy barom-módra borzasztón kell dolgozni, hogy azt gyönge ember nem birja ki, de tudják azt is, hogy aki kibírj a, annak szép pénzt fizetnek. Innen már 5 férfi vándorolt ki s most készül számos család utánuk. Hiába beszélünk ezeknek bármit — nem hisznek többé senkinek, hanem sebtén kótyavetyélje verik mindenüket — aztán mennek. Congó afrikai országról, meg valami újonnan felfedezett világról és Dél-Amerikáról hallani, meg egy Esterházy ró 1, ki oda dolgozott, hogy a szegény emberek, ha a tengerig jutottak, akkor ingyen mehet tovább s odaérvén, rögvest kapnak 1000 irtot, 3 év után még 2000-et. Dolgozni kell, mondják, de van is jó élet; hús meg hús bőven. Már egy eladta a házikóját, a másik kis földjét, menni akar családostól. Szóval, jó szerkesztő ur, igaza van, hogy hiába írja le népünknek az ön Amerikában tett tapasztalatait — az éhség siketekké teszi ezt a népet és ...pusztulunk, igazán — mint az oldott kéve! Fogadja tek. szerk. ur stb. r. I. A kivándorlás Fejérmegyéből. A mi megyénkből Fejérmegyébe is átcsapott már a kivándorlás láza s a községi jegyzők nem győzik elfogni a titokban utrakelőket. Eejérmegye közgyűlésén a múlt héten tárgyalták ezt a veszedelmet s a moóri járás főszolsrabirája Kovács Sándor ur a kivándorlás ügyében interpellálván : a baj egyik fóforrását abban látja, hogy a megyében megjelenő egyik lap .^állandón közli a z Amerikába szóló hajózási hirdetéseket. Mi 2 évvel ezelőtt irt, erről szóló ve'/érczikkiinkbeu rámutattunk arra. hogy különös, miszerint a kormány, a megyei közigazgatás, sőt a hirlap- szerkesztők maguk is izgatnak a kivándorlás ellen; aztán a kiadó a lap hátulján szépen beigtatja a külföldi Ame- rika-hajózási hirdetéseket. Eey ilyen czég, a Rotterdami gőz- bajó^ársaság ez évben is. csak 3 hét előtt 52 frtot ajánlott föl a „Veszprémi Független Hirlap“-nak, ily hirdetése évi pausál-díjjaért, — de bár jó lett volna a kis összeg is Harabasevszky adómolochjába: az ajánlatot válasz nélkül hagytuk. Tán jó volna a veszprémi hivatalos kiadókollegának is igy tenni. Legalább nem ártana. — A győri kereskedelmi és iparkamara részéről felkérettünk annak kijelentésére, hogy a kő-, agyag-, aszfalt- iés czement-iparki állítás bejelentési határidejét a kereskedelmi Muzeum igazgatósága f. hó 20-ig meghosszabbította, továbbá, hogy az egyes vidékeket! házi- és iparilag előállított agyagipari czikkekből (sajátszerfi kancsók, kulacsok, korsók, tálak stb.) hajlandó a muzeum számlájára gyűjteményeket vásárolni s egyes darabokat a kiállításon el árusitta t ni. Azt őzéi ózza ezzel, hogy az ezen czikkeket készítő szegényebb iparos osztály is részt vehessen a kiállításon. Ahol tehát ily czikkek készülnek, saját érdekükben jól teszik az iparosok, hogyha a kereskedelmi Muzeum igazgatóságát (esetleg minták küldésével) értesítik ilynemű czikkeikről. Szombat, márcz. 14:. f I r í if A tihanyi apát halála. Simon Zsigmond, szt. Ányos hit valló püspökről nevezett tihanyi apat, a pannonhalmi szent-Be nedek-rend nagyérdemű tagja, péotek délután %5 órakor rövid szenvede's után 78 éves korában. tiidőgyuladásban meghalt. Simond Zsigmond 1813-ban született s 1830-ban lépett a szent Benedek-rend kötelekébe és 1838- ban áldozó pappá szenteltetett.. A boldogult 12 esztendeig működött, mint tanár, Győrött, ahol részint a rend növendékeit, részint a fő- gymnasium ifjúságát tanította Tizenkét évi tanárkodás után fogy mnasiumi igazgató lett s mint ilyen 6 évig működött. Ezután pannonhalmi főmonostori perjellé nevezték ki. Mint ilyen,, kiváló tapintatot tanúsított a gazdálkodás terén s nyolcz évi működése alatt rendtársai teljes becsülését nyerte ki, minek következtében a megüresült tihanyi apátsági állást az ő személyével töltötték be 1865- ben, mely állást 26 éven át a con- vent tagjainak, szeretete által környezve, áldásos működéssel töltötte ff 1 be. Mint a veszprémi püspökség |y|] és a pannonhalmi főapátság szentszéki tanácsosa mindenkor élénk részt vett az ügyek vezetésében s mint gazda felette takarékos s emellett gondosan áldozatkész volt. Sok buzgalommal folyt be Bi- Srti laton-Füred ujjáemelésére s apátsága alatt hazánk e kies fürdőhelyére kerek négyszázezer frtot költött s mindennek daczára az apátság vagyonát két óriási pusztával és egy majorral megszaporitofcta. Ezen ténykedésének elismeréséül 1872-ben ő felsége a vaskoroua- rend lovagkeresztjével tüntette ki. Aranymiséjét 1888-ban minden feltűnés nélkül ünnepelte meg Tihanyban. A tihanyi történeti nevezetességű dóm restaurá ában neki is nagy része van. Halálhíre aggkora daczára is váratlanul jött s mindenkit meglepett. Simon Zsigmond péntek d. u. 7s5 órakor, az ájtatos szentségek felvétele után hunyta be örök nyugalomra szemeit. Haláláról a convent tagjai azonnal táviratilag értesítették Vaszary Kolos főapátot. A temetés hétfőn d. e. lesz Tihanyban. Az újonnan retstaurait templomban fog ravatalon beszenteltetni és engesztelő szent-mise után a templom oldal-oltár zsámolya alatt örök nyugalomra helyeztetni. A mély gyászról a tihanyi konként tagjai a következő szomorú jelentést adták ki: „ A pannonhalmi szent-B medek- rend tihanyi konventje'nek tagjai megtört szivvel jelentik, hogy Simon Zsigmond szent Ányos hitvalló püspökről nevezett tihanyi apat. aianyraisés áldozó pap, a vaskorona-rand lovagja a veszprémi püspökség és a pannonhalmi főapátság szent-széki tanácsosa stb. folyó évi márczius hó 13-án délutáni ‘A 5 órakor életkorának 78-ik, szerzetes életének 61-ik, áldozó papságának 53-ik évében, a szentségek áhita- tos felvétele után, tüdőgyuladás következtében jobblétre szende- rült. A boldgult működött mint tanár 12 évig, mint főgymn. igazgató 6, mint főmonostori perjel 3, és mint apát 26 évig. Hűlt tőfpmét f. hó 16-án reggeli 10 órakor bemutatandó engesztelő sz. mise-áldozat után fogják a tihanyi sz. B. r. apátsági tem- lomában beszentelni s örök nyugalomra elhelyezni. Tihanyban, 1891. márczius 13-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! ÚJDONSÁGOK. — A Reményi-hangverseny jegyei Mül ler Mátyás urnái még vásárolhatók. Kői szék 2 frt 50 kr., zártszék 1 frt 50 ki földszint 1 frt, karzat 50 kr. Már csak kévé jegy kapható. A hangversenyt hirlapirodác rendezi. — Márczius 15. A szabadság njjí ébredésének évfordulóját Veszprémví ros polgárai is — mint előzőleg jf leztük — az idén is megünneplik le kesedóssel, pártkülönbség nélkül, legelőkelőbb ünneplő társaság a „K< róna“ szálloda nagytermében gyűl üssi s ezideig közel százan jegyezték mi gukat elő a vasárnap estélyi bankettr jnelyen a polgármesteren kívül a v ros elei nagy számmal jelennek me A bankettre még ma és holnap lek előjegyezni. Egy teríték ára 1 frt i kr. A Huszár-féle 100-as asztaltárs ság szintén megünnepli a dicső évfc dűlőt és helyiségeiben vacsorát re
