Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)

1891-02-14 / 10. szám

Veszprém 1891

XI, évfolyam. 10. szám.

Szombat, febr. lé.

Megjelen minden szombaton. —

A lap ára : égés« évre 6 frt j negyedévre 1 frt 50 kr.; egyes »iám ára 15 kr. - Hirdetések petlt.ora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr.. kincstár illeték.-A hi-lap i’-ódája „PetSa“-iaté«et Veszprém (városháztér.

REMÉNYI EDE

Veszprémben és Pápán.

Veszprém, febr. 14.

Másfél évtizedes iávolléte után, a honvágy visszahozta hazájába a legnagyobb magyar hegedüvirtuózt. R e- menyi Ede visszatért a föld túlsó felérő], hogy még egyszer lássa szülőfölde virágait, hogy búcsút vegyen b Kárpátoktól, az alföld rónáitól s a magyar néptől, mely a rajongásig szerette őt s amelyet ő is oly végtelen szeretett.

De Reményi virtuozitásának szűk volt e hon határa. Világraszóló tehetségének a világ határa kellett. Útra kelt ő is s beutazta másfél évtizeden át a kerek föld minden világrészét, a rajongás lázába sodorván ihlet művészetével a nemzetek millióit; hirt, nevet, tisztességet szerezve a magyar névnek mindenütt, a merre járt.

És magyar maradt mindig. Még itthon megteremtette a budapesti Duna- parton pár év óta ékeskedő Petőfi - szobor pénzalapját, aztán a külföldön majdnem százezer forintot hegedült össze a magyar Múzsa e kegyeletoltárára. Én Istenem, micsoda érzéssel fogja ő most azt a szobrot megnézni, mikor az irói kör testületileg oda- kisérendi őt, ünnepi felvonulással?!

Reményi elérte czélját. Művészete zenithjén áll.

Ami vágy, ambitio s az ihlet reménye lehet egy Genius-áldotta művésznek : azt im beteljesülve látja.

Nevét ismeri az egész világ. Művészete az elismerés s dicsőség minden babérját meghozta néki.

lm eljött haza, hogy megmutassa nekünk, véreinek -— kik szeretettel szivéliez-lelkéhez nőttünk.

El fog jönni Veszprémbe s Pápára is, hol 22 év előtt lázba ringatta bűvös hangjaival lelkünket,

Aztán búcsút vesz tőlünk örökre. Visszatér a föld túlsó felére ismét, hol családjának otthont teremtett, melyhez a kötelesség kötelmei fiizik elbontha- tatlanul.

Legyen im e végbucsu utján, körünkben üdvözölve. Hozza boldog Isten!

Ringassa el még egyszer álmadó szivünket a legragyogóbb magyar Múzsa, csodás-bűvös varázshegedüjével, aztán szorítsunk vele kezet — örökre.

Es áUljn-kisérje uj hazájába a magyarok Istene!

Az enying-kaposvári vasutterv.

Veszprém, febr. 10.

— Saját tudósitónktól. —

Mint röviden említve volt lapunk múlt számában, a fentebbi vasutterv létesitése végett közelebb értekezletet tartott az érdekeltség.

Ha a jelenvoltak számát vennénk mértékül, előre el lehetne mondani, hogy ez a vasút ugyan mostanában ki nem épül, mert bizony szép kevesen voltak.

Ma már minduntalan vasuttervekkel találkozunk, mely élénk mozgalom csak örvendetes a megyének jövőjére, de hát az eredményről már aztán nem sok dicséretet említhetünk fel, miután az engedélyt kikérik, a gyűlésen is felhangzanak az „éljenek“ — „elfogadjuk“ kiáltások ; hanem midőn arra kerül a sor, hogy „fizess érdekelt“, a terv szépen ott marad a papíron s az ügy, a vállalkozás elposványodik. így vagyunk a Balatonpartról tervezett vasuttervvel s még másikkal is, melyet Tolna felől vezettek volna be Somogyba.

Annyi pedig bizonyos, hogy vasutat nem annyira szóval, mint pénzzel építenek.

Ha tehát ez uj vasutirány érdekeltsége összehozza a 8—900 ezer forint összeget, vagyis az építési költségek 30—35%-át, akkor lesz vasút, killön- b-n nem.

Még jól meg sem kezdődtek a csoportosítások. az irányra, már is nagyon eltérők a nézetek.

Enyiugrül egészen le Tabig tökéletesen meg van az egyetértés ; eddig nincsenek elágazó nézetek ; itt azonban midőn az irány jobbra vagy balra változik, a csoportosulások is két irányban történnek; ami igen természetes, mindenki a saját és vidéke érdekeinek akar előnyöket biztosítani.

Most tehát mind a két érdekcsoport gyűjteni fogja az aláírásokat a biztosítandó összegre s nem sokára megfogjuk látni az eredményt.

Attól függ minden:

1-ör. Hogy a Tabról' Kaposvárig vezetendő vitás irányra a két csoport ki tud-e egyezni? vagy :

2-or. Egyik-egyik csoport lesz-e annyira erős, hogy azon irányra nézve, melyet magának kitűzött, a kellő összeget előteremteni képes lesz ?

Ettől függ a vasút létesitése.

Mert akár Siófok, akár Enyingról egy vonal Veszprém- és Somogy megye hosszában, csak üdvös eredményeket szülhet.

Kívánjuk azért, hogy a vasútvonal kiépitessék s a szétágazó érdekek kiegyenlithetők legyenek.

A népszámlálás eredménye

vármegyénkben.

Rendezett tanácsú Veszprémváros népessége :

1890-ben 5913 férfi, 6745 nő, összesen 12658. 1880-ban: 12575.

R. t. Pápaváros népessége :

1890-ben : 6618 férfi, 7634 nő, összesen: 14.252. 1880-ban: 14.654.

A veszprémi járásban :

1890-ben: 18.607 férfi, 19.057 nő, összesen: 37.664. 1880-ban: 37.668.

A pápai járásban :

1890-ben: 21.332 férfi, 21.665 nő, összesen: 42.997. 1880-ban: 41.709.

A devecseri járásban:

1890-ben: 19.994 férfi, 19.769 nő,

összesen: 39.763. 1880-ban: 35.980.

A zirczi járásban:

1890-l)en : 19.596 férfi, 20.153 nő, összesen: 39.749. 1880-ban: 38.430.

Az enyingi járásban: 13.904 férfi, 14.059 nő, összesen 27.063. 1880-ban: 27.471.

összesen 1890-ben: 105.964 férfi,

109.082 nő, összeg : 215.046. 1880-ban: 208.487.

Szaporodás tehát: 6559.

Felhívás

a t. ez. magyar földbirtokos urakhoz és a gazdatiszti karhoz.

A magyar gazdatisztek és erdészek országos segélyegyletének választmánya a több oldalról nyilvánult óhnjtások- uak megfelelőleg, egy magyar gazdatiszt! congressus megtartását elhatározta.

Czélja ezen congressusnak a gazdatisztek erkölcsi és anyagi helyzetének

biztosítása, a gazdatiszti nyugdíj-intézet életbe léptetése, valamint egyéb úgy a gazdatisztek, mint a földbirtokosok érdekeit érintő nagy fontosságú kérdéseknek alapos megvilágítása és megvitatása, ezen kérdések megoldásának előkészítése a szükségeseknek mutatkozó határozatoknak hozatala által.

A gazdatiszti congressus f. évi május hó 6 —S-ik napjain Budapesten a „Közteleken“ (Üllői - at 25. sz.) fog megtartatni. A congressus ülései mindig délelőtt 10 órakor kezdődnek.

Ezen congressuson minden magyar földbirtokos és gazdatiszt részt vehet, a ki ebbeli szándékát a congressus rendező-bizottságnak legkésőbb f. évi ápril hó 20-ig bejelenti és az 1 írtban megállapított részvételi dijat előre beküldi.

A congressus napirendje a következő :

I. Elnöki megnyitó.

II. A gazdatisztek anyagi és erkölcsi érdekeinek biztositása.

III. A gazdatisztek nyugdij-intéze- tének felállítása.

IV. A tiszti száztóli rendszer előnyei a birtok jövedelmezése szempontjából.

V. Az elhelyezés szabályozása.

VI. Beadott indítványok és határozati javaslatok tárgyalása.

Tisztelettel felkérjük a congressuson tárgyalandó ügyek iránt érdeklődő földbirtokos urakat és gazdatiszteket, hogy a congressuson személyesen részt- venni és az iránt ismerőseik körében minél nagyobb érdeklődést kelteni szíveskedjenek.

A gazdatiszt urakat még ezen felül felkérjük, hogy a eongressns napirendjébe felvett fontos ügyek előzetes megbeszélése czéljából vidékeiken ösz- szejöveteleket rendezzenek és az ezen összejöveteleken nyilvánuló nézeteiket a rendező-bizottsággal közölni ne terheltessenek.

A congressus érdekében való miu- den közleményt, vagy megkeresést: a magyar gazdatiszti congressus rendezőbizottságának Budapest, „Köztelek“ czim alatt kérjük beküldeni.

Budapest, 1891. február hó.

A magyar gazdatiszti congressus rendező-bizottságának megbizásából: Krocsák G. Emil.

Á könyörület munkája.

Veszprém, febr. 12.

Illetődött szívvel vettük az alábbi sorokat. melyek ékes tanúságot tesznek városi jó polgáraink humánusságáról.

Adjuk szószerint a beküldött sorokat:

Tekintetes Szerkesztő ur!

Kérem becses lapjának birei közt tudomást venni arról, hogy a „Veszprémi III. segély-egylet“ választmánya f. évi február hó 3-án ülést tartott, melyen az évi számadás és mérleg bemutathatván a számadás a felügyelő-bizottságnak átvizsgálás czéljából kiadatni rendeltetett, az évi rendes közgyűlés f. évi február hó 22-ikén, vasárnap d. e. 10 órára saját helyiségébe tűzte ki, miről a tag urak bemondás utján értesittetnek.

Végezetül elnöklő Eszterhay Ferencz ur előterjeszti, hogy 1878. évi január 24-én leszámolt I. segély-egylettől jótékony czélokra fennhagyott összeg, mely most már kamataival együtt 764 frt 78 krt tesz ki, czéljának adasson át; ezen előterjesztésre elhatároztatott, hogy a fenti összeg 5 egyenlő részre osztassék fel és pedig:

1. a városi kórháznak Vs'M

rész

.........................................

2. a városi tűzoltóknak x/5-öd

rész..........................................

3 a városi kisded-óvodának x/5-öd rész .......................

4. a városi szegények menedékházának x/5-öd rész

5. a veszprémi izr. hitközségnek (jótékonvczélokra) x/5-Öd rész .......................

Ös

szesen . 764 frt 78 kr.

Ugyancsak tek. Pl ossz er István egyleti titkár ur nekem átadott a népkonyha részére 13 frtot, a szegények menede'kházának az utolsó farsangnapra 13 frtot.

Mindezen jótékony ajándékokat mai napon rendeltetésök helyére átadtam.

Androvits Imre.

Vármegyénk közegészségügye.

Január hó eleje ugyan derült, de igen hideg idővel köszöntött be. A hőmérséklet 2 és 16 C° között ingadozva, a városok falai között folytonosan az 0 pont alatt maradt; a mezőkön és nyílt tereken azonban még ennél is jóval erősebb hideg volt észlelhető

A szünet nélkül fúvó észak-nyugoti szelek borús, hideg napokat és temérdek hócsapadékot hoztak magukkal. A hónap végével engedett ugyan rendkívüli szigorából a hideg, de a majdnem egy méteres hóburkot mégsem volt képes megtörni a nap melege.

A nagy hó miatt a szegényebb osztály nem juthatott nemcsak a fűtéshez, de még a napi élelmek megfőzéséhez szükséges fához sem, úgy, hogy a legnagyobb nyomorba

152 frt 96 kr. 152 frt 96 kr. 152 irt 96 kr. 152 frt 95 kr.

152 frt 95 kr.

f

Megbánod még...

Megbánod még te számtalanszor;

De késő lészen már a bánat:

Midőn — álmatlan éjszakákon —

Az önvád, majd szivedre támad.

Nevem sóhajtja ekkor ajkad;

És kong áztatja halvány képed:

Hogy telkemet — hiú szeszélyből — ügy megkinoztad, — összetépted ...-- Megbánod még te számtalanszor;

De késő leszen már a bánat:

Mert, ami elmúlt — vissza nem jő... Kit, eltemettek — fel nem támad . ..

SOÓS LAJOS.

Feljő a nap s biborpalástban a vidék;

Uj minden itt, szebben mosolyg a fénylő ég, Varázsillat gomolyg. zefirje lengedez,

Lelkünk elreng ide s tova evez;

Nincsen nesz, nincsen zaj, csak néma suttogás, Boldogság hona ez, hol csak öröm tanyáz.

Köröttem zöld pázsit, mellettem villikék,

Boldog itt minden, tánezot jár az apró nép, Keesessen lejtenek, nagyokat nevetnek,

Játszi kedvességgel egymással enyelguek. Buzzog a legapróbb engeszteli nagyja,

Felvidul a kedély mindezt látva hallva.

| Szők’haju tündérek rezgetik a hárfát,

Piczi kis Ujjúkkal csalják ki a nótát:

Dallamok bájbeli, érzéssel hímezett,

Majd mélabusan szól, majd csapongón terjed, Melléje fűszerül vegyes kar énekel, . Kimondhatatlan az, mit e kis nép mivel.

Űzik a pillangót meg a kis kolibrit;

Miközben másik rósz koráll sajkát készít, Hozzája evező óriás liliom,

Közepén királynő illatdus pamlagou.

Méláz az aranyos szőke kis angyalka;

Hat kemény legényke hullám fodrán hozza.

Hullám fodrán viszik, gondolán a tündért.

Míg palotájába csevegve meg nem ért.

Sajka sajkát követ, jönnek a vezérek,

Nyomban a daliák és a szép vitézek: Mindegyik szépet mond. kinálja a kezét Es ráadásul még országának felét.

Lidércz nyomás rajtam, érzem, hogy fojtogat, Jaj! édes királynőm oda ne add magad !

Nincs csengő aranyom, sem fénylő gyémántom, De összes vagyonom mind, mind neked adom: lm itt ez érző szív régóta érted ver,

Fölér ez mindennel, fölér ez ezerszer.

Enyém a diadal, enyém a királyné,

Kibontott hajával leng a pázsit felé;

Szemében örömtiiz, szivében szerelem, Megrendül a valóm a mint felém lebben.

Keble a keblemen, ajka az ajkamon,

Csókjai szaporán, ittas minden tagom.

Harmatos alakját átfonják karjaim,

Ideges forró vágy rezg át a szavain;

Lázba lobbant lényünk, egy a szív dobbanás, Gyönyörben olvadt fel szerelem sóvárgás: Boldogság!. . csitt — mi zaj ? Régi sivár jelen. Oda a királynő, maradt a gyötrelem.

Sajgó.

JÓTÉKONYSÁG.

Prolog. Irta: Hoffmann Mór. A szegény gyermekek tápintézete s az ev. rcf. egyház javára 1891. február 7-én rendezett hangversenyen szavalta Darás Malvin k. a.

Az ínség vándorútra kelt a télre,

Ruhája foszlány, arcza rémület;

Szeretet, hit s reménynek szende fénye Kihalt megtört szeméből, elveszett.

S fényt, utat vesztve bolyg a lét e réme Csapás gyanánt a sújtott föld felett;

Hová csak fordul, minden vész homályba És elborul a nap fénye, sugara.

Köriilte minden bús és néma lett,

Bokor mögé rejtőzék a madár;

Fellcg borítja a sötét eget,

A szép, zengő vidék kihalva mar;

S rohan, mikép ha űzné végezet,

Színt, életet veszt erdő, rét, határ:

S hová belépett — élet hervadása,

Gyász, árvaság kelt mindenütt nyomába.

De im, ajótéko nyság szállt a földre, Az ég ez üdvöt hintő angyala,

S a csüggedt sziveket reményre költve, Kunyhóból a másikba járt maga;

Erdő, mező szép zöld színét felöltve Életre kél, — madárka víg dala Fennen lebegve ád az ég urának Hálát, hogy új életre támadának.

S nem szállt a Jótékonyság vissza égbe, Flisz az inség még pusztít idelenn ;

S hol üdvöt, békét összerónia, tépe —

Az áldott angyal ottan megjelen ;

Hitet, reményt sugároz szende képe S új hit, remény hat át a sziveken;

S a megvigasztalt szivek hő imája

Zeng, mint hozsánna, a mennyekbe szállva.

S a jótékonyság temploma felépül,

Az oltáron fellobban majd a láng;

Emelkedik a szeretet kövébűl S az ima zeng: Immár megváltatánk!

Az Isten is mosolygva néz egébűl,

Kik áldozunk ez oltáron — reánk:

S megszületik az üdvöt adó béke —

Az emberiség e vezérlő fénye.

Az oltárnál nem létezik külömbség,

Érős és gyenge, szellem és anyag Áldozni jőnek itt, hogy egybekössék Jótetteik, melyekből üdv fakad.

Nincs választó-vonal, csak a közösség, Kicsit, nagyot mely egyenlőn fogad;

A mit kértünk: a szeretet adója,

És minden szív örömmel azt lerója.

Oh jöjjetek, áldozzátok téhát itt,

Ha drága s szent előttetek a hon ! Hönszeretetnek szép emléket állít,

A ki áldoz ily szent oltárokon.

Úgy biztosítjuk szép hazánk határit,

Ha szivünk együttérző és rokon ;

S ha van, ki ínségben, nyomorban szenved, Ott érző szívvel nyújtsunk segedelmet.

A jótékonyság angyala közétek Szállott az este, eljött ő ide. udv nektek hát, a kik ma eljövétek A kegyelet adóját róni le ;

Ide, a honnan távol az önérdek,

S hol áldást szór a szeretet keze.

A mit ma mindegyiktek szívvel áldoz:

Mint tömjén füstje száll az ég Urához!

Giorgio.

(Tengerész-történet.)

Vihar alatt vesztette el eszét, tengerész korában. Hazukerülve, józanabb óráiban esőernyőket javított, különben pedig örökké szerelmes volt szegény féleszű Giorgio. Szerelmi dalokat énekelt s megittasulva a láztól, olykor átszellemült arczczal lopódzott be a santa-luciai templomba, s a nyaktörő lépcsőkön merészen kúszott föl a toronyba.

A torony csigalépcsőjének visszhangos üregében tompán búgott le diadalmas kiáltása, midőn a harangok közelébe jutott, hol őrületes gyorsasággal kapaszkodott belé az

öreg harang vastag kötelébe s húzta azt kétségbeesett erőlködéssel. Giorgio ujongó lármája messze túlszárnyalta a nagy harang panaszló zúgása.

A szokatlanul erős harangszó hallatára a tengerparti falu örege, apraja kifutott az utczára s midőn a toronyból messze kinyúló harangnyelvet megpillantották, önkéntelenül rebesgették: a „Giorgio! a Giorgio!“

Valóságos népvándorlás indult meg a piros tornyu régi templom irányába. A gyereknép ugrándozva mutogatott a torony felé, a 'vén asszonyok kéztördelve keresték a kurátort.

Giorgio ez alatt elkeseredett harezban tovább lábalta a nagy harangot, homlokáról kövér cseppekben gyöngyözött alá a verejték, erei kidagadtab, közbe ijesztően kaczagott, rémesen huhogott, majd hirtelen derekára s jobb karja köré csavarta a kötelet. A szédítő gyorsasággal zugó nagy harang pehelyként ragadta magával s mozgása közben hol az egyik, hol a másik torony nyíláson át a levegőbe lódította ki Giorgio testét, a széditő magasságban. Azt hitte, bogy a vihar himbálja ott az árbocz csúcsán.

— Teresa! Teresa! — kiáltott száz ajak — hivjátok, keressétek elő gyorsan Teresát!

A kövér kurátor kipirult jarczczal döczö- gött a temp'omba s onnan a toronyba.

— Giorgio! Giorgio! — rimánkodék a vén kurátor — szállj le fiam Giorgio, az Isten szerelméért szállj le . . .

A kálváriáról vezető kavicsos hegyi ösvényről egy női alak egykedvű léptekkel közeledett a templom felé. Kuszáit haja tele volt vadvirágokkal, rongyos ingének.nyílásán át hófehér testével -szabadon \ efeÚJÓ.dzött a tengerről szárnyaló langyos szellő. Gömbölyű ajka széles karimában cseresznyétől volt pirosra festve, szép arczának többi vonásait tövis-szúrások vérzése, vérdtékós porfoltok torzították el. . .

A tömeg készségesen nyitott utat előtte s midőn a torony előtt megállott, egy-két anyóka gyöngéden kezdte törülgetni vérző homlokát. .