Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-12-26 / 55. szám
Megjelen minden szombaton. — A lap ára : egész évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr., 30 kr., kincstár illeték. — A kirlap irodája : „Petöfi“-intózst Veszprém (városház-tér Előfizetési felhívás r VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP a 1892. évi (tizenkettedik) évfolyamára. Az új év küszöbén, pro domo sua, fordulunk szives olvasóinkhoz. Megköszönve az eddigi támogatását s kérve jóindulatukat további munkálkodásunkhoz. Hirlapunk 11 év küzdelmét élte át immár. Kevesebb örömmel, mint bajjal — de mindig egyforma erővel szolgálva a közügyet s védve közönségének 8 a népnek anyagi s lelki igazát. Lehet a nyilt szónak, személykülönbség nélküli nyílt irányunknak ellensége akárhány, de olyan elfogult nem lehet senki — aki visszatekintve e liirlap 11 éves múltjára, konstatálni ne legyen kénytelen, hogy e város s e vidék nagyon sok üdvös dolgát-intézményét elősegítette, részben megteremtette e lap, a bajt megelőzni sietett s ha mégis vész vagy nyomor sújtotta a polgárságot: ott volt a hírlap rögtön s lelki ereje teljéből gyűjtötte össze a segélyt, amivel az Ínség könnyeit fölszárogatni lehete. S ebbeli missiója teljesítésében nem vont működése elé válaszfalat a merev pártállás. A hírlapnak s a hírlap Íróinak független pártállása sohse érvényesült se daczczal, se kortespolitikából ott, hol a közérdeket, a más pártál- lásuakkal vállvetve segitbetök életerősb lendületre. Mert az a nézetünk, hogy a vidéken a politika kizárólag a képviselő választáskor nyilvánuljon ; gyakorolja ott lelkiismerete szerint hazája javára kiki a maga jogos vótumát — de aztán ha lezajlott a választás, hagyjon békét a politikának. Akkor az már az országházba való. Végezzék el képviselőink. Mi pedig béküljíink össze s csapjunk parolát: városunk, megyénk népének anyagi jobblétre juttatására. Ez a mai irányunk. Ezt az irányt járja immár hírlapunk 11 év óta. Ez a mi kijelölt missiónk ezentúl is. Vármegyénk s Veszprémváros, mint a Bakonyvidék s a Balaton czentrális központja, ha intenzivebb nemzetgazdasági kultur-intézményekkel felkaroltatott volna eddig: gazdagabb lehetne a kincses Alföldnél. Hiszen azok a kincsek miket a Bakony s a Balaton rejt méliében, sok generatiót életerős fejlődésre segíthetnek. A Bakonyban a faipar, kőszén és mésztermelés s a háziipar századokra menő jövedelmes keresetet biztosítanak s a Balaton, Közép-Európa e csodás, bűvös szép édesvizü tengere, a tó kultnszánák okszerű fejlesztésével, százezernyi idegen forgalmat vonhzat tájainkra. Nem( arról van szó, hogy' zsandárokkal fogdoztassuk össze, a vasúti állomásokon az Amerikába menekülő-szökő véreinket: hanem arról, hogy az éhen- halásból vagyonszerző, kereső polgárokká restauráljuk őket, támaszául csalá- daiknak s erősségéül a nemzettestnek. Csak valamivel kevesebb önzés megyei eleink lelkében s több emberszeretet sziveikbe : akkor a mentés e munkája gyors és foganatos lesz. A világtól elzárt városaink, községeinkbe gyors vasutak közvetítik akkor a messzebb vidékek forgalmát s megyei piaczaink ismét a régi lendületre emelkednek. Ez irányban most már erősen dolgozni s folyton izgatni kell. A helyzet ime csak rosszabb-rosszabb lesz. Kereskedőink, iparosaink egymás után zárják be üzleteiket s az alsóbb néposztály százával veszi kezébe a vándorbotot. Bízvást más lesz arczulata közéletünknek s gazdasági életünknek is, ha lázas erővel dolgozva e közügyön mind, helyrehozzuk jobb időket élt apáink mulasztásait. A sopánkodás rósz erény. Sohsincs semmi haszna. A panaszkodó embert a világ kineveti. És igaza van. Segíts magadon — s az Isten is megsegít. Mi se jajgassunk többé a magunk pusztulásán ; hanem dologra most! Tegye mindenki a kötelességét. A megye s a város elei törődjenek kevesebbet a maguk-, s minél többet a nép, a megyei s városi polgárság érdekével. Azért vannak ott a hivatalaikban Isten és a polgárság kegyelméből — hogy azt segítsék, annak javára munkáljanak. A polgárok pedig együttható akarattal segéljék eleik törekvését. Ott leszünk mi, a nyilvánosság emberei is, hétről-hétre, ezzel az újsággal, hivatalban, palotában, polgári házban s műhelyekben egyaránt — hogy beszámoljunk a már tett dolgokról s újból figyelmeztetve, serkentve további kötelességeik re. És nyilttak, szókimondók leszünk, mint a hogy ilyen a lelkünk s az irályunk is. Dolgos, hű vezéreinknek erős katonája lesz ez a hírlap. Tét- i len, hűtlen, gonosz elöljáróinkat pedig ütni fogja, a hogy csak kitellik a ' mi viharedzett aczél fegyverünktől. Ez a jelszavunk. A ki helyesnek találja, támogatni fogja azt. A ki meg nem érti — annak \ úgyis hiába beszélünk. Nem betű váló annak, hanem az a sors — a minek csak- | ugyan sopámkodás meg sirás a kenyere. Azzal zárjuk tizenkettedik évi zászlóbontásunkat, hogy szives olvasójuknak boldog karácsonyi és újévi ünnepeket kívánunk. Vajha közjavaink jövőjébe vetett bizalmunk valahára a teljesülés első ! lépcsejére hágna! ! Ez a hit segítsen át bennünket a lefolyt év bajaiból az uj év reményvilágába .... hogy a sok szenvedés után osztályrésze lenne szegény vidékü nknek is — az Isten áldása! Veszprém, 1891. deczember 23-én. A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ szerkesztősége. A hírlap ára : Januártól—Deczemberig..............................................................6 frt — kr. Fé lévre..........................................................................................3 frt — kr. Há rom hóra................................................................................I frt 50 kr. A kiadóhivatal. Gloria in excelsis_ Veszpré m, decz. 19., (K. T.) Ki hallja im a szent harangok zúgását ? S ki érti meg ? A harangok ércznyelve ma ünnepi zsolozsmát zeng. Szól nem egy nemzetnek, nem egy emberfajnak ; hanem szól az egész világegyetemhez; azon a nyelven, a melyet megért minden jó ember; mert a szeretet nyelvén beszél... a szivekhez. Szent jubileumra hívják ma össze, a harangok az egész világot. A pogányság romjain felépült Szeretet egyházának 1891 éves jubileumát. Közel 2000 év ! Tengernyi idő ; észszel alig mérlegelhető ! Hányszor változott azóta a világ 1... Hány nemzet pusztult el azóta nyomtalan s hány generatió ezermilliónyi embertömege váltotta föl a sírba szálltak ezermillióit ?.. Tenger idő ! Majd 2000 esztendő !... Minden, minden megváltozott azóta. Országok, nemzetek és egész földrészek szerteporlódtak az ezredévek taposómalmában.... csak egy maradt, mint volt; változatlan, tiszta, hatalmas, mint akkoron születése perczében : a Szeretet, az igazság! Erre a legszentebb jubileumra szólnak ma a harangok ékes nyelvei. Mintha a magasságbeli iszeráfok égi dallamát hallanék... Gloria in excelsis! mámoros világába ; felcsillan előtte újból e szent est minden édes emléke... és hiszen ma is olyan az, mint akkor volt! Ihlettség minden arczon, ünnepi hangulat a levegőben is.,, ünnepe van ma este megint az egész világnak! Úgy, mint 1891 év előtt. Gloria, in excelsis ! Kinek a szive érző még s kinek a lelkében ad még visszhangot az az áhitatteljes zsolozsma ? { Ki hallja meg ? Ki érti meg ? Oh bízvást minden romlatlan szivü ! i ember! Hiszen ez a harangzúgás visz- ' szaviszi a gondba küzdésbe fáradt ember letkét is, a gyermekkor boldogAkkor is királyok és bölcsek és a köznép egyaránt odasereglettek a megszületett Isten-ember bölcseiéhez, ki a világot megváltó s fentartó isteni erényeket, Örökszeretet és Örökigazság hozta le a földre. Ihlet, s sugallat vezette akkoron a szent bölcsőhöz a királyokat, bölcseket s a népet. Ma is leborulnak előtte a királyok, bölcsek és a népek ihlet és áhitattel- jesen. De nem csupán lelki sugallat, hanem a hála viszi őket oda, mert ez isteni erények áldásaiban születtek, élnek és boldogulnak és mert kétezred- éves történelem tanítja őket arra, hogy országok és népek csak az isteni erényeknek alkotmány-alapul vétele által ; tarthaták főn magukat s csak az a j család és az az egyes ember boldogul, , ki ez erények szerint él. Hamisság, fortély és bűntett árán szerzett vagyont sohse kisér boldogság. Ritkán se. Sohase. Nincsen arra példa. A boldogság ott kezdődik, a hol a szívnek nyugodalma. Emberszeretet, igazságszeretet pedig alapköve annak ! s a közrend fölbomlása pillanatától várhatják üdvöket és olyan emberek, kiknek az éji nyugalomra téréskor, el- alvás előtt nem a magábaszállás, de újabb fortélyok s magasabb százalékok reményének ütemére dobban meg a szivük s a szerint ver csakugyan másnap és mindig : olyan filozófusok, talentumok, hibás elméjű és gonoszszivü emberek voltak és lesznek mindig. Nem jó a törvény, rósz a király. Rosszak a papok és buták a tanítók. Nincs igazi jó ember. Önző mind, a ki tisztességes utón kenyerét keresi és álszenteskedő az, ki az egyházat pártfogolja. Voltak és lesznek minden kornak ilyen prófétái. Voltak a Golgothán is, mikor a már két ezredéves jubileumát ünneplő tanok isteni hirdetője kivégzését ujjongva nézték. Vannak ma is. Káinok is, majmok is. Mindenesetre úgy áll a dolog, hogy az életfentartás, a kenyér utáni hajsza uralja ma az embert. S ez a küzdelem óriási harcz! Szemben áll egyik ember a másikkal. Ha ki jó, nem kívánja kárát a másiknak; de vajmi sokszor úgy van, hogy egyi- köjüknek el kell veszni. Ez az a probléma, a melyet a go- noszindulatu ember bármi áron megold.... De boldog-e aztán ? Sohase. Nincsen arra példa. így gondolkozik ; ez az életfilozófiája egy tisztességes embernek. Mert látnia kell, hogy csakis ez érvényesülhet ma. Látnia kell, hogy a szeretetlen ség és igaztalansággal szemben ma is, mint két évezred előtt misem védheti meg őt jobban, mint az ö bizodalma az Istenember-adta erények örökkévalóságában, az Örökszeretetben az Örökigazságban ! Modern filozófusok, kik a gyomrukkal gondolkoznak és Darwin majmai, melyek máról-holnapra folytatják az ösztönéletet és vannak a földön csak azért, mert megszülettek; a féle exi- stentiák, melyek csupán a törvények Élnek és örökkévalók e megváltó szent tanok. Megölték a szabadságvágyat; e vágy annyi hősét s annyi szentemlékü vértanúját is. A kik itt Árpád földén, az első szent király nyomdokán a szabadságért meghaltak : az Isten-ember világbirodalmának első európai védbástyája védelmében hulltak el. Lelkűnkben imádkozzunk ma értük. Itt, mi... a veszprémi Táborállás lakói, bol szent István kicsiny keresztes hada verte le Kupa óriás pogánynépét. Ha az egész földgömbön mindenütt ünnepük az Isten-ember tanai 1891 éves boldog jubileumát: ezt legboldogabban mi veszprémiek ünnepelhetjük meg: mert egy ezer év előtt itt dőlt él TARC1A. Iezeus Christna el Isezdi prédikálni az -uj tant. Lukácsek Jánostól. (Vége-) Christna sokszor eltűnt tanitváayitól, magukra hagyván őket, hogy a legnehezebb pillanatokba próbára tegye erejűket, majd meg ismét hirtelen köztök termett, hogy lehangolt bátorságukat föllángolja, s körükből a veszélyt elháritsa. (Mintha csak a Krisztus föltámadása utáni jeleneteket festené ! L. J.) Egy alkalommal Christna egy távoli kirándulásból jővén vissza — tanítványaival együtt Madurába érkezett. A nép seregesen tódult elébe, pálma- és kókuságakat hintve a földre. A várostól egy kis távolságra, a nép hirtelen megállt, könyörögvén í hadd hallja szent szavait. Chrisna egy magaslatra, hon- nét mindenki láthatá, állt föl, s a tömegnek a halászról ezt a példázatot mondá: „A Ganges partjain ott, hol a szent folyam száz meg száz ágra oszlik, élt egy szegény halász: Dourga. Hajnalhasadáskor a szent folyamhoz érkezett, elvégzendő a szent könyvek által előirt mosakodást, s mig kezében az isteni kouza fű frissen szakított szárát tartá, ajkai azalatt öavitri imáját rebegék nagy kegyesen, előrebocsátva a három titkos szót: Bhour ; Bhouva! Shouar ! Ekkor aztán igy test és lélekben megtisztulva, bátran neki fogott a munkának, számos családja szükségleteit kielégítendő. Adott pedig neki az Ur, az ő felesége által, kit tizenkét éves korában szüzén és szépségének teljes pompája s virágjába vett el, hat leányt és négy fiút, — ezek leven minden gyöuyörüsége, minthogy jámborok és istenfélők valának, mint ő. A legidősebb fiú segítségére volt már a bárkázás és a háló kivetésben; a leányok pedig bennt a szobában fonták és szőtték a kecskeszőrt ruhának, törték-zuzták a gyömbért, koriandert és sáfrányt, hogy abból valami tésztát csináljanak, mely vörösbors nedvével keverve, a halak elkészítésére szolgált. S mégis folytonos munka daczára, a család szegény volt; mert a többi halászok erényeit és becsületességét irigyelve, Dourga ellen szövetkeztek, naponkint üldözvén őt gonosz bánásmódjukkal. • Hol a hálóit szórták szét, bol meg a bárkáját vonszolták ki éj idején a homokra, úgy hogy mire azt a hullámokra bocsáthatá, mindig beletelt egy nap. Máskor pedig, mikor a városba ment halait eladni, útját állták; tőle a halakat erővel elvették vagy a porba dobták, hogy ily piszkosan vevő ne akadjon rájok. Szegény Dourga sokszor igen szomorúan I jött haza, mivel nem tudta, miként födözze vagy teremtse elő családja részére a szükségeseket. S mégis mindezek daczára a fogott halak legszebbikéit mindig a szent remeték közt osztotta szét; az ajtaján zörgető szerencsétleneket házába fogadá, megosztván velők utolsó falatát, s a mivel birt, s épen ez volt ellenségeinek folytonos gúny és nevetség tárgya, kik a koldusokat mind az ő nyakára küldték, kaczagva utasítván őket : „Menjetek Dourgához; ő egy álruhába öltözött Nábob, ki csupa mulatságból halászik.“ így mulattak s tréfálództak nyomorúságán, mely pedig az ö művök vala. Hanem egyszer az egész Tilágra rósz idők jártak ; rémséges éhség pusztította az országot, mivel semmisem termett; gabua és rizs elpusztult. Dourga ellenségei, a halászok, ép oly koldusok lettek, mint ő s a közszeren- csótlenséggel szemközt nem gondoltak többé bántalmazására. Egy este, mikor a szegény ember a Gan- gesről visszajött, üres tarisznyával, bal nélkül s tépelődve azon, hogy otthon semmi ennivaló nincs, egy tamarinfa tövénél egy piczike fiúcskát pillantott meg, a ki keservesen sirt édes anyja után. Do.urga megkérdezte őt: honnét jön ? s ki hagyta el ? A gyermek feleié: Anyám hagyó tt itt, azt mondván, hogy ennivalót megy keresni. Dourga szánalomtól meghatva, ölébe fogta a szegény piczikét és házába vitte; felesége, ki jó lelkű volt, azt mondta: jól cselekedtél, hogy nem hagytad őt ébenveszni. Azonban a házban nem volt semmi; sem rizs, sem füstölthal; este az őrlőkövet a leányok nem hajtották, mely pedig máskor oly vígan zümmögött. Hanem azért este a család bálaimája fölszála a menyek végtelenségébe. Egyszerre a piczi fiúcska énekelni kezett, ekként: A kataka gyümölcs megtisztítja a vizet, a jótettek pedig a lelket. Fogd hálódat Dourga; bárkád a Gangesen ringatódzik, s a halak várnak reád. Most van a hold tizenharmadik éjjele; az elefánt árnyéka keletre hajolt; az ősök lelkei mézet kérnek: olvasztott vajat és főtt rizst. Áldozni kell nekik belőle. Fogd hálódat Dourga; bárkád a Gangesen ringatódzik s a halak várnak reád. A szegényeknek lakomát adsz, hol az anorita oly bőséggel fog folyni, mint a szent folyam vizei; Roudras és Adytias elköltözött ősöknek vörösszörü kecske húsa fog föláldoztatni, mert a megpróbáltatás ideje lejárt. Fogd hálódat Dourga; tizenháromszor vesd ki; bárkád a Gangesen ringatódzik s a halak várnak reád. Az elcsudálkozott Dourga gondola, hogy ez oly tanácsadás, mely neki az egek magasságából adatott; fogta hálóját s a legerősebb fiával a folyam partjához lépett. A fiúcska követte őket s velük a bárkába lépve, egy evezőt ragadott meg, azt hatalmasan forgatván. A hálót tizenháromszor eresztették a vízbe « s a bárkát minden kivetés utár a parthoz ! kellett vonszolni, mert a beledobott halak sokasága és terhétől elsülyedt volna. Az utolsó búzásnál a gyermek eltűnt. Dourga örömrészegen szaladt haza a halakkal, gyermekei éhségét lecsillapítandó, de eszébe jővén azonnal, hogy még más nyomort is kell enyhítenie, halásztársaihoz futott, hogy őket gazdagságában részesítse, megfeledkezvén egészen a tőlök nyert bántál makrói. Ezek seresegesen vették őt körül, nem mervén hinni ily nagylelkűségben s Dourga azonnal kiosztotta köztök, csodahalászata eredményét. Mindaddig, mig az éhség dühöngött Dourga folvtatá nemcsak régi ellenségeinek táplálását, hanem még maga köré gyüjté mindazon szerencsétleneket is, kikkel találkozott. Csak hálóját kellett a Gangesbe kivetnie, s annyi hala lett, mennyi csak szükségeltetett. Az éhség elmúltával Isten keze fogadá- őt védelmében, s utoljára oly gazdagf lön, hogy Bráhmának egy maga képes volt oly drága és nagyszerű templomot építtetni, hogy a földgömb összes népei odasereglettek buzgóságukat leróni. Maeara lakói! ime nektek is igy kell segíteni a gyöngéket és szegényeket; soha egymást el ne hagyjátok, s a szenvedett báutalmakat örökre felejtsétek —• s egykor majd Bráhrna s az ő dicsősége leend jutalmatok !*
