Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-11-07 / 48. szám
Veszprém, 1891. Veszprémi Független Hírlap. Szombat nov. 7. Az egyházi ügyek terén mindjárt apátsága első évében történt az, hogy a zalavári apáságot a pannonhalmival egyesítették. Az apátság ezáltal hazafias, tehát kitűnő kezekbe került. Ennek az eseménynek emlékére Rada községben gyönyörű templomot épített a főapát, gondoskodván annak gazdag fölszereléséről, mint bőkezű kegyur. Ehhez sorakozik a tihanyi ősrégi templomnak stilszerü renoválása, melynek freskóit Lotz Károly és Székely Bertalan hazai festőművészeink által készíttette — pártolván ezáltal a hazai művészetet. Ezeken kívül restauráltatta a tényői, péterdi, szentiváni, ravazdi és bársonyosi templomokat, melyeknek, mint egyházmegyei főhatóság, ő a patronusa. A közoktatás és népnevelés emelésén is hatalmasan működött. A győri főgimnázium és a szentiváni leánynevelő intézet palotaszerü épületein kívül, melyekről már megemlékeztünk, ugyancsak Szent-Ivánon kisdedóvóintézetet létesített. Továbbá Zala-Apátiban kisdedóvót, Varsányban és Tömörd pusztán népiskolákat építtetett s rendezte Szent-Ivánon a fiúiskolát. Az ő főapátsága alatt létesült a dömölki apátság területén a kis-czell leányiskola és kisdedóvóda s ő rendszeresítette örökös alapitványnyal a kajári kisdedóvóintézetet. A szegénysorsu tanulók számára 24 ösztöndijat biztosított. Ezek mind oly kimagasló tények, melyek egy gondos atyai főpásztor s nevelésbarát jó szivére vallanak. * * * Hogy a kultúra emelésésérc ily szép álozatokat hozhatott s mindezek mellett Balaton-Füredet is, mely a rend tulajdona s mely az ő kedvelt fürdőhelye, szintén a világfürdők színvonalára emelte, nem kiméivé semmi költséget: ez csak annak köszönhető, hogy Pannonhalma főapátja kitűnő gazda s takarékos rendfőnök is volt mindig. Saját személyére alig költött évenkint többett 1200 írtnál. Ennek az összegnek nagyrészét is szegények élvezték. A gazdaság terén az ő jobbkezei: Kovács Ábel, Lóskay Bekény és Bierbaucr Lipót joszágkormányzók. Mindhármat ő helyezte ujabbi munkakörükbe s belterjes gazdaság folyt mindenütt minden irányban. * * * Egyénileg Vaszary Kolos maga a megtestesült szerénység. Ragyogó, fekete szemeiből jóság, szelídség sugárzik elő. De ezek a szemek tudnak villámokat is szórni a nemes föÍgérjedés pillanataiban s tudnak gyújtani a lelkesültség hevében. Simor János elődjének átható tekintetű szemeiben is volt valami sajátságos erő, mely a jellemszilárdság kinyomatát kölcsönözte az arcznak. Szónoklata magával ragad. Mestere a körmönfont körmondatoknak, mint egykori elődje: Pázmány Péter. Beszédeiben van ihlet s költői lendület. Tárgyát mindig a legmegkapóbb részénél ragadja meg s a mit mond, magvas, erőtől, eszmétől duzzadó. Szól az észhez, de szól a szívhez is, ott markolászolva mindig a szivgyökerei között. Jó pap. Jó hazafi. Jó gazda. Érdemei felsőbb helyről nem is maradtak elismeretleniil. így még győri igazgató korában érdemrenddel tüntették ki. Legutóbbi időben a kormány azzal méltányolta érdemeit, hogy a Ferencz József-rend nagy keresztjével tüntette ki. A pápai szék pedig azzal tisztelte meg, hogy feljogositotta a püspöki sapka az úgynevezett »suchetum« viselésére s a zalavári apát fölszentelésére. De a legnagyobb kitüntetés most érte, midőn a legfelsőbb bizalom őt Magyarország hcrczegprimási méltóságra emelte. Isten szive szerint való egyházfőt s igaz hazafit nyert benne az esztergomi érseki szék. _________________ Vargyas Endre. A magyar közélet egyik, sokat fáradozott Nesztora, az ayg Auerhammer Ferencz hunyt el okt. 30-án Devecserben s haldia igaz, mély részvétet keltett megye- szerte. Temetése a város s a vidék kegyeletei részvéte melleit ment végbe. A gyá szoló család pedig a következő gyászlapot adta ki ,* Özv. Auerhammer Ferenczné, szül. Deér Eleonora úgy saját, valruint számos rokonsága nevében fájdalmas és megtört szivvel tudatja, hőn szeretett férjének A u er h a nini e r Ferencz, devecseri járás volt szol- gabirája, a decseri takarékpénztár volt elnöke, megyei törvényhatósági bizottsági tag és földbirtokosnak folyó évi október hó 30-án reggeli fél 8 órakor, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, családjáért és hazájáért eltöltött nemes életének 73-ik, boldog házasságának 53-ik, boldog házasságának, 47-ik évében végelgyengülés következtében történt gyászos elhunytat. A bol- dogultnak drága hült tetemei f. évi nov. hó 1-én délután 2 és fél órakor fognak a somlyó-vásárhelyi sirkertben a rom. kath. egyház szertatása szerint be3zenteltetni és örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt.- mise áldozat pedig ugyanott, f. évi november hó 3-án d. e. 10 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatok Somlyó - Vásárhely, 1891. október hó 30-air Az örök világosság fényeskedjék neki: Az elhunyt érdemeit mindenha méltányolni fogja e megye közönsége s tevékeny áldásos életét im főbb vonásaiban vázoljuk. Auerhammer; mint főszolgabíró, 10 éven át szolgálta a vármegyét; utóbb, mint megye biz. tag; számos küldöttségek és a katona-ujonezozási vegyes bizottság elnöke tevékeny részt vett a vármegye közigazgatásában. Az 50-es években Devecserben kezelt 16000 frtnyi kórházi vagyon megmentése az idókori pénztárnoknál, kizárólag az .0 müve volt, valamint az is, hogy a Somlyó-Vásárhely községet terhelő 3000 frtnyi adósság a község megterheltetése nélkül elengedtetett. 1858—1867- években Devecserben és Somlyó-Vásárhelyen katonaság volt elszállásolva, mi rendkívül sok kellemetlenséget oko.oit; ennek való eltávolításának kieszközlése költség nélkül, a honvédelmi minisztériumnál — az 0 érdeme. A devecseri takarékpénztár kezdeményezéseden tevékeny részt vett; s hosszú éveken át elnöke, igazgatója volt. 1874-ben építtetett Somlyó- Vásáhelyen egy 3 osztályú rám. kath. elemi iskola az ö tetemes hozzájárulásával. 1889-ben a somlyóvásárhelyi templomot saját költségén 3000 frttal újra át alakittatá. Buzgó katholikus, jó hazafi volt, kinek vendégszerető háza hosszú időn át látogatott központja volt az egész vidéknek. Kevés ily jó, önzetlen lelkű fia volt e vármegyének, mint az elhunyt; kit az ég nemcsak tettvágyyyal, de ahhoz való erély- lyel, hazafias érzülettel s kiapadhatlan szivjósággál áldott meg. Legyen az emberiségért, a haza- s a valláserkölcsért való hosszú fáradozásáért osztályrésze az örök égi nyugalom. Kisérje kegyeletes Emlékezet s a Mindenható örök kegyelme ! Az uj herczegprimás szülővárosából. (A „Veszprémi Független Hírlap* szerkesztőjéhez.) KESZTHELY, 1891. nov. 7. Keszthely város közönsége Vaszary Kolos pannonhalmi főapátnak herczegprimássá történt kinevezési hirére ünnepi diszt öltött. A premontrei társház okt. hó 31-én d. e. 11 órakor Pannonhalmáról megkapta az első sürgönyt, mely tudatta vele, hogy Vaszary főapát herczegprimássá való kinevezési okmányát megkapta. Ez a hir a keszthelyiekre nagy örömmel hatott,; a város nagy szülöttének tiszteletére már déli 12 órakor fellobogózták a házakat, estére pedig egy órára általános kivilágítás volt az egész városban. A keszthelyi gróf palotája impozáns szépségű volt ez alkalommal. A nagy palotának minden ablaka gyönyörű kivilágításban volt, mit maga a gróf rendeztetett. Fényben ragyogott az egész város. Meglepő volt különösen az irgalmas nővérek zárdájának második emelete egyik ablakában az a kivilágított transparent-kép, mely Vaszary herczegprimás arczképét életnagyságban hűen bemutatta. Keszthely város képviselői f. hó 3-án rendkívüli közgyűlést tartottak, a melyen elhatározta a tanács, hogy küldöttséget meneszt a hgprimás elé, az öröm tolmácsolására, melyet az egész város oszt. Az uj prímást üdvözlő küldöttség a következőkből alakult: Reischl Venczel városbiró, dr. Dunst Ferencz apátplébános, Lénárt Ernő városi ügyész, Pap Sándor urodalmi jószágkormányzósági elnök, dr. Burány Gergely gymn. igazgató, Takách Imre főszolgabiró, Deininger Imre gazd. tanintézeti igazgató, Csirke Iváu városi jegyző, Beck Sándor takarékpénztári igazgató, dr. Hanny Ödön járási orvos, Hoffman Soma újságíró, dr. Csanády Gusztáv gazd. tanint. tanár, Nagy István ipartestületi elnök, Oppel Károly és Scheiner Henrik városi tanácsosok. E küldöttség Vaszaryt mint újonnan kinevezett herczegprimást üdvözli; instellácziójára pedig egy nagyobb küldöttség fog Esztergomba menesztetni. A képviselőtestület a gyűlés alkalmából egy indítványt fogadott p1 Pap Sándortól; az indítvány lényege arról szól, hogy alapítsanak a főgymnázium mellé egy tápintézetet s ez czimül Vaszary, a város nagy szülöttének nevét kapja. Az inditvány kiviteléhez a képviselőtestület 1000 frtos tőkével hozzá is járult; reményben e tőke adományok- és hagyományokkal gyarapodik. A gyűlésen a képviselő testület határozatot hozott a hgprimási beigtatóra. Ekkor, a határozat értelmében a város megint fel lesz lobogózva; délben közebéd; este kivilágítás, nemkülönben fáklyásmenet s ekkor még ünnepi beszédet is intéznek a közönséghez. r. I. Csendöri brutalitás. — Saját tudósítónktól. — A gonosztevők szalmaszálba való kapaszkodásának szokták rendszerint kvalifikálni azokat az elkeseredett és súlyos vádakat, melyeket a törvényszék elé állított vádlottak teljes határozottsággal mondanak a csendőrök szemébe. Valóságos, az inkvizíció korában divatozott kínzások jelennek meg vádként a lapok hasábjain, melyek a csendőrök kegyetlenkedéseiről megbotránkoztató scénákat beszélnek. Igazak-e ezek a vádak borzalmasságuk egész teljességében, ezt a jelen esetben nem kutatjuk. Egy konkrét eset áll most előttünk, hivatalos adatok alapján, mely numerust tesz ott, ahol adatokat gyűjtenek egyes csendőrök brutalitásának bebizonyítására. Wirth Károly szókesfejérvári kőmives legény Várpalotán dolgozott október 27-én. Az építésnél érdekelve volt Horáesky János építési vállalkozó. Az említett napon Ho- rácsky mulatott, lerészegedett. Wirth Károly felbujtotta Kiss István és Halász István szintén szókesfejérvári kőmives inasokat, hogy a részeg vállalkozó zsebéből lopják ki tár- czáját. A két inas ezt megtette. Wirth Károly a tárczából 40 frtot kivett s a tárczát visszatette a megkárosított ember zsebébe. Valami ürügy alatt kilépett a munkából, s hazament Székesfejóvárra. Időközben a válalkozd nyomára jött a lopásnak. A két inas bevallotta, hogy a pénzt Wirth vitte magával Szókesfejérvárra. Horácskay János az esetet feljelentette a várpalotai csendőrőrsnél, de a csendőrség ez ügyben nem tett semmit. A károsult tehát bement Székesfejérvárra s az ottani rendőrségnél jelentést tett az esetről. Polczer Péter alkapitány Wirth Károlyt letartóztatta s egyúttal értesítette a várpalotai csendőrőrsöt, hogy az elfogott Wirth elszállítását illetőleg intézkedjek, mint hogy az ügyet a veszprémi kir. törvényszék lesz illetékes letárgyalni. A csendőr megérkezett s Wirthet elvitte. Várpalotán Wirth tettét bevallotta s egyszersmind kijelentette, hogy a lopott pénzből 30 forintott Székesfehérvárott lakó nővérének Wirth Erzsébetnek adott át. A legényt e vallomása után Molnár Lajos csendőrsvezető vasra verve újra bevitte Székesfejérvárra s a rendőrség legénységi szobájában helyezte el. Molnár mellé Polczer alkapitány egy városi hajdút adott, hogy Wirth Erzsébethez ennek kíséretében elmehessen. A leány, ki ép súlyos betegen feküdt, tagadta azt, hogy bátya a lopott pénzből neki valamit is átadott volna. A csendőr innen távozott. A rendőrségre érve dühösen rontottak be a rendőrök szobájába, hol a meglánczolt Wirth volt elhelyezve s éktelen szitok között rávetette magát a vasravert emberre s a legnagyobb kegyetlenséggel agyba-főbe verte. Ezt a jelenvolt hivatalos rendőri közegek előtt vitte véghez. Brutalitásának okául azt adja a csendőr, hogy Wirth, azt hazudta, hogy a pénz nővérénél van, őt tévútra vezette. Az a csendőr tehát, a ki nem támaszkodva a lapokban töbször registrált esetekre, midőn kínzásokkal sokszor hamis vallomásra kényszerítik a boldogtalanokat, most készpénznek veszi egy jó formán eszméletlenül fekvő betegnek vallomását és ennek alapján lelketlen bíráskodást gyakorol a meglánczolt vádlottal szemben. Ha a vádlott hazugsága tényleg kiderült volna is, akkor is hivatalos hatalommal való visszaélést követ el ily önbíráskodással a csendőr. Es később kitűnt, hogy igazat mondott s a leánynál csakugyan megtalálták az ellopott pénzt, 40 frtból 25 frtofi E- tettén kívül, még egy oly szívtelenséget követett el a csendőr, melyet e helyen megnevezni nem lehet, de eléggé megmagyarázza Olasz eredetiből fordította: Bényei Gábor Győző. Volt egyszer egy sütőné, annak volt egv csúnya leánya, fekete, mint a korom. Életét kenyér sütéssel és dagasztással töltötte és Kormoska — a hogy őt nevezték — reggeltől estig a körül forgolódott. »Melegíts vizet! — Dagassz be !“ Majd a pereeztartó rúddal és a deszkával fején járt ide s oda elszedni a kenyereket és pogácsákat megsütós végett. Azután a deszkával a fején ide-oda járt a megsütött kenyereket és pogácsákat széthordani. Szóval egy perczet sem pihent. Kormoskának mindig jó kedve volt. Koromtól piszkos, haja füstös, lábai meztelenek és sárosak. Nevetései messzire hallatszottak. A szomszédok csak mondták: — Kormoska megint sokat beszól, de keveset tesz. A mint az estharangszó elhangzott, a sütők becsukták boltajtaikat és azontúl alig lehetett őket látni. A tél elmúlt . . . Nyáron, midőn a többi szomszédok kiültek hiisselni és a holdvilágban gyönyörködni. Ezek, mintha meglettek volna halva, elvonultak a szobába. A szomszédok csodálkoztak rajta. — Ó sütőék jöjjetek ki a levegőre ! — Jobb levegő van itt a szobában. — Óh nézzétek milyen szép a holdvilág ! — Sokkal szebb világosság van itt benn. A dolog nem maradt abban. A szomszédok elkezdtek leselkedni az ajtó nyilason. A nyíláson nagy fényességet láttak és ez alatt halottak az anya szavait: — Nap leánya, nap leánya, királyné lesz, ha Isten is úgy akarja! Azt kezdték beszélni, hogy meg vannak bolondulva. Minden este igy folyt, egész éjfélig : »nap leánya, nap leánya, királyné leszesz. ha Isten is úgy akarja!“ Ez a dolog eljutott a király fülébe is. A király rögtön magához parancsoltatta Kormoskát és az anyját. — Vén boszorkány! Felhagyj azzal a kiabálással, mert ha folytatod, börtönbe dobatlak téged a leányoddal együtt. — Felség, semmi sem igaz, a szomszédok koholmánya mindez. Kormoska még akkor is nevetett, mikor a király élőt állott. — Hah ! te még most is nevetsz ! S bezáratta mindkettőjüket. Éjszaka, a mint az őr benézett az ajtólyukon hozzájuk, nagy fényességet látott, mely többször ismétlődött. Ez alatt az öreg asszony folyton beszólt: »nap leánya, nap leánya, királyné leszesz, ha Isten is úgy akarja!“ Kormoska nevetett és nevetése bejárta az egész házat. Az őr elmeut a királyhoz s elmondott neki mindent hűségesen. A király most még haragosabb lett, mint előbb, S bezáratta őket a legcsunyább börtönbe, mely a föld alatt volt, a falak mindenfelől nedvesek, szóval egy oly helyiség, mely nem arra való, hogy benne élő lény lakjék. Hanem az éjszaka a börtön szobában is megjelent a fény s az öreg asszony is kiabálni kezdte a megszokott szavakat: ,nap leánya, nap leánya, királyné leszesz, ha Isten is úgy akarja.“ Az őr megint elment a királyhoz és elmondott neki mindent. A király ez alkalommal egészen elbámult és szabadon eresztette őket. Szabadon eresztették tehát őket. Mikor visz- szatértek. folytatták üzletüket tovább. Nem volt párjuk, aki úgy értette volna a kenyérsütést, mint ők. S mindjárt vissza tértek vevőik hozzájuk. Egyszer a királyné is ő náluk akart süt- tetni. Ez alkalommal Kormoska a királyi házba menvén, kérdezte tőle a királyné: — Kormoska, miért nem mosod meg a képedet ? — Felsége, igen finom bőröm van, eltalálná a viz rontani finomságát. — Kormoska, mért nem fósülködöl meg? — Felsége! igen finom hajam van, a fésű kitalálná tépni. — Kormoska, miért nem huzol czipőt? — Felsége, igen finom lábacskáim vannak, a czipő kisebesitenó őket. — Kormoska, miért hiv téged édes anyád nap leányának ? — Királyné leszek, ha Isten is úgy akarja. így mulatta vele magát a királyné és Kormoska a kenyérrel nevetve távozott a királyi házból. Ez a történet foglalkoztatta a szomszédokat minden este, s alig, hogy bevonultak a szobába a sütőók, becsukták az ajtót; a szomszédok közöl sokan oda lopóztak az ajtónyitáshoz, hogy meglássák mi történik benn, de soha sem láttak egyebet, a szokott fénynél. Azon törték a fejüket, mit mondjanak, hogy a bent lévők kinyissák az ajtót. — Sütőék ! tegyétek meg velünk azt a barátságot, hogy adjatok kölcsön egy szitát, mert a miénk elszakadt. Kormoska kinyitotta az ajtót és kiadta a szitát. — Hát ti mindnyájan sötétben vagytok ? — Alig, hogy Kormoska becsukta az ajtót, megint világod lett az egész szoba. — Oh ! Hogyan eltűnt! — Sütőók ! a barátság szentségére kérlek benneteket, adjatok kölcsön egy tűt, mert az enyim mind eltörött s egy munkát kell bevégeznem. Kormoska kinyitotta az ajtót s kiadta a tűt. — Micsoda! Megint sötétben vagytok P — Alig tétetett be az ajtó, már megint világos volt a szoba. — Oh ! hogy eltűnt! Ez -a dolog eljutott a királyfi fülébe is, ki már 17 éves volt. A királyfi igen gőgös, döly- fös vala. Mikor Kormoska megint elment kenyérért, fején a nagy sütő deszkával, hóna alatt a tekercsesei, a királyfi leköpte s elfordult tőle. Kormoska most sírva távozott haza. — Mi történt veled leányom ? — A királyfi leköpött. — Ez leányom az Isten akarata ! A szomszédok sugtak-bugtak egymás között. — ügy kellett a nap leányának! Egy másik napon, amint megint kenyórótt ment, a lépcsőn találkozott a királyfival s a fején levő deszka véletlenül megérintette a királyfi vállát, ki ezért felharagudott s meg- rugta Kormoskát úgy, hogy az a lépcsőkön légurult. A kenyerek és pogácsák mind tele ragadtak földdel és kimentek formájukból. Hogy lett volna bátorsága visszavinni a királynéhoz ? Haza ment tehát sirva. — Mi történt leányom? — A királyfi megrugott és minden tészta, ami a fejemen volt, a porba esett. — Ez leányom az Isten akarata — válaszolt az anya. A szomszédok szerfölött örültek. S mondogatták : úgy kell neki! A királyfi nehány év múlva elhatározta magát, hogy megházasodik s hírnököt küldött a spanyol királyhoz, hogy megkérje annak leányát. A követ azonban kissé későn érkezett, mert a spanyol király leánya az előtt való nap ment férjhez. Ez a hir elszomorította a királyfit. Most elküldte a hírnököt a frauería királyhoz, hogy kérné meg annak a leányát, de a követ ide is későn érkezett, mert a franczia király leánya éppen egy nappal az előtt ment férjhez. A királyfi megint elcsüggedt s haragudott a hírnökre, hogy soha sem ér rendes időbe oda, ahova küldik. Most a királyfi a török császárhoz küldött követet, hogy kérje meg annak a leányát, de a követ ide is későn érkezett meg, mert a török császár leánya már előtte való nap férjhez ment. A királyfi nem tudott nyugodni, folyton sirt. A király és kirátynó és valamennyi miniszter körülötte állottak. Csak a trónöröksnó hiányzott. Már csak as angol király leánya volt hátra í el kell küldeni ahhoz. A szegény követ ment, a mint mehetett éjjelnappal, tnig nem elért Angolorszoba. Es szörnyűség ! Az angol király leánya is az előtt való nap ment férjhez ! Képzeljük magunk előtt a királyfit. Egy reggel szórakozás végett vadászatra indult. Elboly- gott az erdőben, messze a szántóföldektől s egész nap nem találta meg az utat. Végre — úgy este felé — egy házat pillantott meg a fák között. Az ajtó nyitva volt. Benn a házban egy öreg ember volt, nagy fehér szakállal ; nagy tűzet gerjesztett s vacsorát készített. — Derék ember! Nem tudnád nekem az erdőből kivezető utat megmutatni ? — Ah ! csak hogy végre megértkeztél! Fttől az erős hangtól a királyfi vissza riadt. 1 — Jó ember! Én téged nem ismerlek. En | a királyfia vagyok! ! —- Királyfi vagy nem királyfi, itt a fejsze, | menj fát hasogatni! A királyfi féltében elment fát hasogatni. — Királyfi, vagy nem királyfi, menj a forrásra vízért. ; A királyfi félelmében felvette a korsót s el- i ment a forrásra vízért. — Királyfi vagy nem királyfi, szolgálj engem ki az asztalnál. Ijedtségében ezt is megtette. Végre midőn, az est elérkezett az öreg ember igy szólt ! — Vesd magad ide, ez a te helyed! A szegény királyfi lefeküdt arra a kis csomó szalmára, de nem tudott elaludni. Ez az öreg ember egy büvölő-bájoló s az erdő ura volt. Midőn hazulról el-elment, házát körülvette egy megvarázsolt hágóval és a ki- rárályfi ily módon foglya maradt. Ez alatt a király és királyné sírtak, fiuk vélt halála miatt s gyászt viseltek. Egy napon azonban, nem tudni, hogy hogynem, elérkezett a hir, hogy a királyfi a bűvész fogságában van. A király rögtön elküldte futáijait. — Minden gazdagsága a világnak övé lesz, ha a fiút kibocsájtja! — Sokkal gazdagabb vagyok nálánál. Erre a válaszra a király kétségbeesése még- jobban fokozódott. Erre ismét elküldte futárait. Szóltak a futárok: — Mit kíván ? mendaná meg. A király kész ereiből is fiáért kiontani a vért. — Egy kenyeret és egy a királyné által dagasztott és sütött pogácsát és a királyfi szabad leend. — Hiszen ez semmi sem ! A királyné megszitálta a lisztet, bedagasztotta és megsütötte a kenyeret és pogácsát. Hanem nem volt benne gyakorlott s igy a kenyér és pogácsa sületlenek maradtak. Midőn a varázsló meglátta, elfintorította az orrát. — Jó lesz a kutyának! Es mindkettőt oda dobta kutyájának, mely megette. A királyné most újból megszitálta a lisztet, és csinált másik kenyeret és pogácsát. Majd befűtötte a kemeuezót sajátkezűleg. De a kenyér és pogácsa ismét sűletlenül került ki a kemenczóből. Midőn a varázsló megnézte, igy szólt: — Jó lesz a kutyának! Es odadobta a kutyának A királyné többször megpróbálta, de az ő tésztája sohasem sikerült és ez idő alatt a szegény királyfi fogoly volt a varázslónál. A király korona-tanácsot hivott össze. — Szent Felség! — mondja az egyik miniszter — próbáljuk meg, hogy a varázsló csalhatatlan-e? A királyné megszitál.a a fisz-
