Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-08-29 / 38. szám
Megjelen minden szombaton. — Alapára: égsz évre frt; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr.— Hirdetések petltaora kr ; nyilttér petit-tere O kr.. 33 ke., kincstár illeték. —. A hírlap irodája : „Petöfl“-intózet Veszp im (városház-tér PápaYáros Veszprémvármegye ellen. (Második közlemény.) Mint lapunk múlt számában már jeleztük, mai czikkünk feladata megbírálni azon vádakat, melyek a „Pápai Közlöny“ augusztus 9-ki számában és újabban egyebütt is, Veszprémvármegye ellen emeltettek. Ilyen vád az, hogy Veszprém vármegye 1870-ben, a nyugoti vasút építése alkalmával, nem hatott oda, hogy a veszprém-szombathelyi s györ- szombathelyi vasutak csatlakozási pontja Pápa legyen, hanem tűrte, hogy a csatlakozás Kis-Czellben történjék. Ilyen, hogy a tervezett pápa-keszt- lielyi vasút irányában szűkkeblű volt és igy ennek létesíilését nem mozdította éld. És ilyen, hogy újabban is a várme- megyében tervezett helyi érdekű vasutak segélyezése kérdésének tárgyalásá alkalmával Pápa város érdekeire nem volt kellő figyelemmel, és hogy csakis fölebbezés utján sikerült a Pápaváros érdekében álló vasutakra nézve a méltányos segélyezést kieszközölni. Lássuk sorra. Az 1870-ik évben, a midőn a magyar nyugoti vasút épült, vasutaknak — mint az érdekeltek anyagi hozzájárulásával épült helyi érdekű vasutaknak — létesítése még nem volt gyakorlatban, a rendszer is ismeretlen volt. A vasutak épültek, mint üzleti vállalatok, azon irányban és azon vidékek érintésével, amely vidékeken a vállalkozók befektetendő tőkéjüknek jövedelmező voltát remélhették. így épült a nyugoti vasút is, a vármegye minden hozzájárulása nélkül s a vármegye közönsége nem is kívánta, hogy a két vasút csatlakozó pontja Pápa legyen ; két okból: Először erkölcsi okból; — mert nem volt szabad ennek megtörténnie a múltban és nem szabad megtörténnie a jövőben sem, hogy a vármegye egy nagy vidékének érdekei Pápa város érdekeiért feláldoztassanak akkor, midőn mindkét érdek czélszerüen és együttesen kielégíthető; nem volt szabad megtörténnie a vármegye hozzájárulásával és tán kezdeményezésére annak, hogy akkor, midőn Pápaváros a vasúti közlekedés előnyeiben ugyanekkor részesült, csak azért, hogy e két vasút csatlakozási pontja Pápa legyen, az egész devecseri járás a vasút előnyeitől megfosztassák, mert a devecseri járás lakosai ép úgy fiai s ép úgy adózó polgárai a megyének, mint Pápa város lakosai. Másodszor azon okból, mert ily irányú lépésének tisztán üzletemberekkel szemben megfelelő ellen szolgálat hiányában ép úgy nem lett volna eredménye, mint nem volt sikere az akkori intéző körök abbeli buzgalmának, hogy a központ részéről — állítólag Pápa kárára — dédelgetett Veszprém város vasúti állomás ne mai helyére, a várostól három kilométernyire, hanem ennek közelébe legyen elhelyezve. A pápa-devecser-keszthelyi vasút segélyezésére a vármegye közönsége annak idején törzsrészvényekben 60.000 forintot szavazott meg; a vonal hossza Veszprémvármegye területén 33 kilométer lett volna, és érintette volna vármegye 12 községét, részben olyanokat, amelyeknek jogos érdekei a győr-szombathelyi és veszprém-szombathelyi vonalakkal már kielégítve voltak. A segély összegének 60.000 írtban való megállapítása pedig nem a vármegyének egyoldalú gondolata, hanem az intéző körök és Kiás László, végrehajtó bir. alelnök közt lefolyt megbeszélés következménye volt. Adta tehát azt, amit tőle az érdekeltek kértek s igy nem áll a vád, hogy ezen vasút iránt a vármegye szűkkeblű volt sőt úgy vagyunk meggyőződve, hogy ha az érdeaeltek azt látták volna, mikép az esetre, ha Veszprémvármegye segélyét felemeli, a vasút kiépülhet, e nagynevű engedményesnek ily értelemben vármegyéhez intézendett kérelme komoly nehézségbe nem ütközött volna. Végre e vasúti kérdésekkel kapcsolatosan ázon vád is emeltetett Veszprémvármegye ellen, hogy a jelenleg tervezett helyi érdekli vasutak kérdésének tárgyalásánál Pápa város érdekeinek ismét háttérbe szorításával határozott és hogy érdekeinek méltatást Pápa város fellebbezés utján volt kény- leien kieszközölni. Nézzük, hogy áll a dolog. A győr-veszprémi és veszprém-dom- bovári helyi érdekű vasutak előmunkálati engedélyesei ismertetvén az általuk tervezett vonalak irányát, megnevezvén a községeket, a melyeket a vonalak érinteni fognak, megjelölvén létesítendő állomásokat és számszerűleg kifejezve a vonalak hosszát kilométerekben, a vármegye közönségéhez . indokolt és statistikai adatokra alapi- i tott emlékiratban segélyért, illetőleg I megfelelő összegű törzsrészvények jegy- I zéséért folyamodtak. Ezen kívül közvetlen tudomása volt a vármegye közönségének arról, hogy mindkét vonal lejtmérése megtörtént s az építési tervek készítése előhaladott állapotban van. így állott a kérdés, a midőn a vármegye közönsége 1891. évi október hó 6-ára rendes közgyűlésre egybe- híva lett. Közvetlenül a közgyűlés előtt, október hó 4-én érkezett a vármegyéhez Réthy Fereucz és társainak beadványa, melyben a vonal irányának és az érintendő Veazprémvármegyei községeknek közelebbi meghatározása nélkül, a nélkül, hogy a tervezett vonalak Vesz- prémvármegyei szakaszainak hossza megemlittetett volna, a vármegye közönségéhez azon kérelem intéztetett, hogy a folyamodók által tervezett pápacsornai, pápa-kisbér-bánhidai és pápa- zirczi helyi érdekű vasutakat törzsrész- vények jegy?ésével anyagi támogatásban részesítse. Élénk viták után, melyeknek vázolása nem lehet czélunk, de a melyekről annyit mégis megjegyezni vagyunk kénytelenek, hogy Pápaváros érdekeltségének czélja az volt, hogy a vármegye közönsége mondja ki, mikép a győr- veszprémi vonal kiépítését nem helyesli, arra segélyt nem ad, hanem kívánja, hogy Veszprémvárosnak Győrrel való összgköttetése Zirczen és onnét Pápán át történjék, tehát, hogy egyenes vonal helyett görbe vonal épüljön és hogy a vármegye tekintélyes alkotó elemet képező zirczi járás ismét vasút nélkül maradjon: e vármegye közönsége óriási szótöbbséggel, 131 szavazattal 60 szavazat ellen kimondotta, hogy a Veszprémb ől Zirczen át egyenesen Győrbe vezető vasút irányt helyesli s erre, valamint a veszprém- dombóvári vasútra törzsrészvényekben egyenkint 200.000 frt, tehát összesen 400.000 frt segélyt szavaz meg, — kimondotta, hogy Pápaváros érdekében, de a vármegye érdekében is a pápa-csornai, pápa-kisbér-bánhidai, pápa-ukki, pápa-veszprémi és veszprém- b.-füredi helyi érdekű vasutak kiépítését szintén óhajtja, és kimondotta, hvgy miután a györ-veszprémi és Veszprém dombóvári vonalakra megszavazott 400.000 frt segélyből ezeknek minden kilométerére mintegy 3300 frt segély esik, minden utóbb említett vonalakat — melyeknél a terepnehézségek nem oly nagyok általában, mint az egész Bakonyon átvezető veszprém- győrí vonalnál, a vármegye területén futó minden kilométer után 3000 frt segélyben fogja részesíteni. Hol van tehát azon pápai érdek, a melyet föl'.ebbezés utján, felsőbb hatóság parancsszavával kellett megvédeni? — Nézetünk szrint sehol. — Hanem ha sérteni szándékolt érdek védelmezéséről lehet szó, ezen védelemnél ismét Veszprémvármegye közönsége lelkesítette hagyományához képest férfiasán akkor, a midőn tekintélyes alkatrészének, a zirc:i járásnak érdekeit Pápaváros túlhajtott birvágyáuak áldozatul esni meg nem engedte. És a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 108/91 sz. a. kelt rendeletében — melylyel a vármegyének imént részletezett határozatát föl oldotta, nem találunk indokot, mely Pápaváros érdekeinek sérelmén alapulna, hanem a föloldás indoka az, hogy a „vármegye közönsége általánosságban vállalt nagymérvű kötelezettséget“ — és hogy a határozatban az alapot és jövedelmi forrást, amelyből a segély össz- szeget fedezni fogja nem jelölte meg. 1891. évi május hó 4-én tartott rendes közgyűlésében azután a vármegye közönsége, midőn már Réthey Ferencz és társai tervüket szintén részletesen körvonalazták, a segélyeket akkép állapította meg, hogy megszavazott a győr-veszprémi és veszprém- dombovári vonalak veszprémvármegyei szakaszaira egyenkint 200.000 forint, mindössze 400.000 frt, 120 kilomé! erre tehát átlag 3300 frt. A pápa-kisbér-bánhidai vonal vesz- prémmegyei szakaszára 175.000 irtot 53 kilométer után átlag 3300 frt. A pápa-csornai vonal veszprémme- gyei szakaszára 58.000 tehát 16 kilométer után átlag 3600 irtot. Esek szerint elvitázhatlan tény, hogy Pápa város fölvirágzásának akadályozója, haladásának ellenzője, Veszprémvármegye, azon helyi érdekű vasútra, a pápa csornai vasútra szavazott meg legnagyobb segélyt — kilomét er enkint 3600 frtot, a mely vasút kiépítése első sorban, sőt majdnem egyedül Pápavárosnak áll érdekében. Nem vádat, mást érdemelne Pápaváros részéről Veszprém vármegye áldozatkész közönsége. (Befejező közlemény a jövő hírlapban.) f ~ ' ' ........ ; A veszprémi tűztorony megtalált Emlékirata. Veszprém, aug. 29. Jeleztük annak idejében, mikor a városi tűztornyot, a hajdani török mecset minarett-tornyát, javítás czél- jából lebontották, hogy a keresztes korona alatti tetőgombban, erősen elzárt pléhdobozban teljes épségben egy Emlékiratot találtak a munkások, melyet aztán beszolgáltattak a város hatóságának. Ez emlékiratot Kovács Imre városi polgármester bemutatta a képviselőtestületnek s im mi is közöljük szószerinti A rendkívül érdekes Emlékirat 1814 évben akkor kelt, mikor az egész ország örömmámorban úszott Napóleonnak, a világhódító franczia császárnak, az egyesült európai hadak általi le- győzetése fölött. Az Emlékirat teljes szövege ez: örök emlékezetnek okáért. Ezen több századoktól fogva fenn álló s közönségesen csak vigyázó-to' rony névvel neveztetett torony, attól fogva, hol gömbölyüsége megszűnik, négyszögletes formája pedig kezdődik, a közbátorság, s a város díszére, kétharmad részben ugyan a városi polgári közönség, egy harmad részben pedig a nemesi közönség költségével, ezenkívül számosabb egyes-egyes városi lakosnak önként való adakozásával emeltetett ezen mostani fényes és pompás állapotjára, ezen folyatma való egyezer nyolczszáz tizennegyedik esztendőben. Úgymint: Dicsőségen uralkodó első Ferencz királyunk ő felsége országlásának azon szerencsés esztendejében, melybe a többi európai mal- kodó fejedelmek egyesitett akarattal és erővel, a Franczia nemzet telhetetlen hódoltatásainak vége lett, Páris a főváros magát megadta, a nemzet császárját Napóleont császári székétől megfosztotta, és az előbbeni uralkodó TARCZA. I Elég volt már! Hagyjuk abba! Elég volt a pártviszály! Kezdjünk tenni — csak felényit, Mit eddig beszélt a száj; Higjétek el, fölépítjük A rombadőlt templomot, Világ fogja látni tornyán Újra a szép csillagot. Gyémánt-csillag a szabadság, Egyetértés a torony, Vívja bár ezer pokol, de Meg nem dől az ostromon. Benn a templom népe békén Imádja majd Istenét, S fenn a csillagfény vakítja A kevély zsarnok szemét Vállhoz vállat minden ember, Képezzünk egy sorfalat--Sz étszórt kövek valánk eddig, Minmagunknak láb alatt! Eztán — bár hitetve intsen — Az ál-t vessük meg híven, Egy akarat lelkesítsen; S meg nem dönthet senki, nem! Vannak nemcsak külellenink, Kik hazánknak elestét Várják, lesik, mint hollók a Beteg oroszlán testét .... De itthon is annyi fia, Vesztén, buktán sóvárog, Bár fülig tátolt szájával Honszeretetről károg! Le a hamis prófétákkal! Ne higyj nép, ne higyj nekik, Tudd meg, hogy a nadályfélék A posványost szeretik ; Vigyázz, mert az álnok kalmár Csecsebecsét ád neked, Mint kis gyermeknek — cserébe Hogy elvegye kenyered! Szájvitézek ők csupán csak, Kik, ha a vész megjelen, Drága bőrük tulhordják az Operencziás tengeren ! . .. De te maradsz! könynycl, vérrel Öntözni szent földedet. Ne engedd, hogy e bitangok Bekössék a szemedet! . . . Szent a czél! Az, hogy a haza Boldog, dicső s nagy legyen. Minden ember hát a gátra, A munkában részt vegyen, Egy párt legyen egész ország, Egy lélek, egy akarat, Bel- s külellenén a nemzet Fényes diadalt arat!... Forgassátok a történet Ezer éves lapjait, Egyakarat, egyetértés Mire képes, megtanít. Látom Dobó s a hős Zrínyi Kis csapatját küzdeni, Százszor annyi ellen ellen Halált venni s küldeni!... Forgassátok a történet Ezer éves lapjait, Visszavonás, pártoskodás Mire képes, megtanít. Duna, Tisza, Sajó, Csele, Ti szóljatok helyettem És világos! Elég, elég! Nem mondok több helyet — nem !.... Omolj, omolj szemem könye! Véled megkeresztelem Egy szebb, dicsőbb létre újra Szülttendő nemzetem, Egy anyának gyermeke mind, Német, oláh, szerb és tót, Értsen egyet a magyarral, így megnyerünk minden jót. Bényei Gábor. A SZÁMÜZÖTT-HÖZ* Kitört a lelked fájó gondolatjel, Hogy össze törje fáradt testemet, S a vád súlyát is reám zúdíthatja, Hisz úgy sem érzem, fásult telkemet, Mint csolnakost a bőszült tenger árja, Kit puszta szirtitek ormaihoz csapott; Vet, hány a sors; de lelkem nyögve várja, Pihenni némán, mért hogy nem hagyott t Miért a czél t Ha kínos vádak súlya Emészti lelkem, s roncsolt szivemet, l A boldogságnak, örök fényes útja, Közöttünk igy, e földön nem lehet. Te száműzött ? És tőlem eltaszitva ? A vádak súlyát igy dobod reám ? Ki merhető, hogy lelked tiizét szítsa S magasb’ törjön, mint az oczeán; Ki mer hété f Vagy en szived sugallta ? S ha az; e vádat miként mondhatá ? A hitves szív mely oltárnál fogadta, Ajkadnak ezt, igy, nem sugalfhatá! Sorsunkba van, mit nem magunk kerestünk, De átka rajtunk, utón utjelen. Ez üldözi hőn összeforrott lelkünk, S üldözni fogja, véges végtelen ! Érzem! tudom! Mily kínos elszakítva Átélni ifjan ezt az életet, De nem vagyok-e én is eltaszitva, Hogy nem találok gyöngéd, lágy kezet f Te csak találsz, ha édes magzatiakon Szemed naponta elgyönyörködött! De én! megfosztva csőkuk ajkaimon .... Csak én vagyok e jóidon száműzött!! Tompa Kálmán. *) Tompa ur, színtársulatunk kiváló tagja s jeles ifjú költőnknek e szép költeményét egyidejűleg közié a „Keszthely“ f. évi 34. száma. A azerk.) Csillagos kék szárnyát kibontja az éj — és Az álomba ringó Balatonra hajlik; Ott pihen felette ábrándos szemével Mig csak nem hajnallik. A zizegő nádas titkait regéli, Meg-megrázza lánczát a gazdátlan sajka; Amint átkarolva hozzá simul egy-egy Fürtös hullám ajka. Elmerengő lelkem megoldja e lánczot, Evezőre kap, — és benne ülünk ketten: — Mint egykoron — én és kit úgy imádtam, A kit úgy szerettem. S ring a könnyű sajka... csillag hull az égen .. ■ Csalogánydal zendül árnyasberkü parton... Kéz a kézben reszket, édes csókba forrva — Ajk — a szomjas ajkon . . . Szív—a szivén dobban . szem — a szembe téved; Ittasulva lázas szerelemmel, kéjjel. . . Oh! bár ezt az álmát rideg ébredésem Sohse tépné széjjel! !l — Borulj rám örökre te tűr déri éj! hogy Többé ébredésnek hajnalát ne lássam: Mily édes lenne e suttogd habok közt Róla — álmodásom! Soos Lajos A Balaton körül. Előző hírlapunk hírrovatában jelezők, hogy Keszthely város képviselőtestülete megvásárolván az ottani gyönyörű balatoni sziget- fürdőt, ezt nagy költséggel nagyobbittatja. Mielőtt a nagyszabású vállalat megépítésébe fognának — igen helyesen, úgy határoztak, hogy egy bizottság utazza körül a Balaton összes nevesb fürdőit és tapasztalataik alapján, tegyenek véletnényes előterjesztést s javaslatot. E tanulmányutat a következő érdékes ■ czikkben vázolja a bizottság egyik jeles tagja, Hoffmann ur a „Keszthelyi Hírlap“ derék szerkesztője. Adjuk czikkét szó- szeriut; Keszthely város, mint a balatoni fürdő tulajdonosa, egy nagyobb bizottságot küldött ki testületének kebeléből azon mandátummal, hogy egy nagyobbszabásu fürdő építése és a jelenlegi fürdőháznak átalakítása iránt javaslatait terjeszsze a képviselőtestület elé. Ezen nagyobb bizottság egy albizottságra bízta a balatoni fürdők tanulmányozását, kik közül négyen a kedvező idő és a kettős ünnep által buzdítva, hirtelen elhatározás folytán rándultak ki f. hó 15-én a tanulmányútra. Szombit délután 4 órakor indult el a négy argonauta, ugyan nem hősök a régi hellén törzsből, és nem is azért, hogy Kolchisból az „arany-gyapjút“ hozzák meg, de a legtisztább szándékkal tapasztalatok gyűjtésére, olyanokra, melyek észszerűen alkalmazva, idővel meghozhatják kepves városunknak az „arany gyapjút.« Elindulásunkkor a kies Balaton vize tükörsima volt Tisztán, mint a csiszolt üvegben tükröződtek benne a parti fák, hegyek s hajónk rajzai. A nap, mely tisztán emelkedett a keszthelyi hegyek irányában, vakító sugaraival bearanyozá az ég eleven kék színé«. A partról — ünnep is lévén — nagy közönség nézte elindulását a gőzhajónak, melyről az utasok kendőlobogtatással intettek búcsút ismerőseiknek. A gyönyörű idő, a jó alkalmatosság, a gőzhajó-társulat karcsú és fürge, minden kényelemmel berendezett gőzöse, a szép és distingvált társaság, mely a gőzhajón összegyülekezett, egy élvezetes utazás összes kellékei együtt voltak. Es valóban az előzmények nem csaltak, az utazás a résztvevőkre felejthetetlen marad. A „Helka“ harmadszori csengetés és egy éles tülkölés után — mely bizony a gyen-
