Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-08-15 / 36. szám
Veszprém 1891. XI. évfolyam. 36. szám. Szombat, aug. 15. —— Megjeleli minden szombaton. — A lap ára : égsz évre í’rt; negyedévre 1 frt 50 kr(; egyes szám ára 15 kr. — Hirde esek petitsora kr ; nyilttér petit-tere 20 kr., 30 kr., kincstár illeték. — A hírlap irodája : „Petőfi“-intézet Voszpám (városház -tér A vármegye érdeklett iparosaihoz! Veszprém aug. 15. Hírlapunk más helyén közöljük a hadsereg részére szállítandó, bőrnemü czikkek, offert feltételeit. Olvassák azt el érdekelt iparosaink, aztán vegyék hasznát. Vegyék hasznát pedig okosan, mert különben rágyújthatnak ismét régi panaszaikra. A tulvállalkozás ép oly veszedelmes, mint a túlságos félénkség. Az egyik épágy szegénynye teszi a vállalkozót, mint a másik. S miután szövetkezeti utón is csak annyi munka-szállitást igényelhetnek, mintha egy esegy edül vállalkoznak : legjobb, ha „vállalati társulattá“ alakulnak s úgy teszik meg szállítási ajánlatukat. Ezt aztán tegyék megfontolva s a munkánál legyenek lelkiismeretesek. Mert hogy az eddigi szállítás nem volt megfelelő s hogy az ártalmára volt a magyar kisipar jó hírnevének : az kitetszik a keresk. miniszternek múlt heti leiratából, melyet az iparkamarákhoz intézett, hírlapunk irodájához is megküldött s melynek szomorú szövege, szóról-szóra, igv hangzik: A kereskedelmi és iparkamarának Győrött. Miként a kamara előtt ismeretes, a cs. és kir. közös hadügyminiszter ur a hadsereg bőrnemü szükségletének a hazai ipar részére fentartott. 600.000 frt értékű mennyiségéből 150.000 frt értékű mennyiség szállítását a kisipar érdekében hozzá intézett megkeresésemre a kisiparosok utján biztosította. A szállítások, befejeztetvén, azoknak eredménye kedvezőnek nem mondható. Ami ugyanis a lábbelik szállilását illeti, a nevezett minister úrtól vett értesitésitésem szerint 193 (ajánlat közt 83 hiányos lévén, csak UO-nek ajánlata volt elfogadható. Ezen 110 iparos közül is azonban 29 utólag lemondott a szállításról s igy tényleg csak 81 iparos szállított. Ezek 15088 pár bakancsot szállítottak, melyek közül csak 4742 pár találtatott kifogástalannak. Mindazonáltal a nevezett minister ur, tekintettel arra, hogy ezen mennyiség visszautasítása az illető kisiparosokat igen súlyosan sújtotta volna, s miután ez a szállítás a magyar kisiparosoknak első ilynemű vállalkozását képezte, elrendelte, hogy 148 pár teljesen használhatatlan bakancs leszámításával a fennmaradó 10198 pár is átvé- teleztessék. A szíj és nyerges czikkekre érke- j zett 20 ajánlat, melyekből 4 vissszautasittat- ván és 14 önkönt visszalépvén, a szállításban csak 2 magyar vállalkozó vett reszt. Midőn a szállításnak ezen kedvezőtlen eredményét tájékoztatásul a kamarának tudomására adom, értesítem egyúttal, hogy a nevezett minister urnák Ígéretét bírom arra nézve, hogy e kedvezőtlen eredmény daczára és azon reményben, hogy a magyar kisiparosok a szállítási feltételeknek jövőben inkább megfelelni igyekezni fognak, a kisiparosok részeltetése az 1892-ik évi szállításnál ismét meg fog kisértetni, s a szállítási feltételek olyként fognak kiegészíttetni, hogy ezentúl kisiparosoknak kisebb szövetkezetei is vállalhatnak szállítást. A fentebbieket oly czélból közlöm a kamarával, hogy azokra nézve az illető iparosokat alkalmas módon tájékoztatván, részéről is hasson oda, miszerint kisiparosaink a vállalt szállításokat pontosabban teljesítsék, minthogy a kisiparosok helyzetének javítására ezélzó legjobb akarat is hajótörést szenved, ha az illető iparosok ez irányban a várakozásnak nem felélnek meg. — Budapest, 1891. julius hó 29. Baross, s. k. Azt hisszük, hogy érdekelt iparosaink vanuak annyi tisztelettel B a- r o s s iránt, hogy megszívlelik e szomorú levelét. A legmagyarabb és legigazságosabb magyar miniszter e leirata bizonyára igaz tényeken alapul s arra int, hogy a magyar kisipar becsületét megkell óvdí jobban s az elveszett tisztességet helyre kell állítani. Vállalkozzanak tehát kisiparosaink e vállalatra. Lelkiismerettel, ambitióval. Es teljesítsék becsülettel. Mert az egész nemzetünk szégyene és erkölcsi kára volna az, ha az osztrák képviselőházban ismét azt jelentené a hadügyminiszter, hogy a magyar iparosok nem vállalkozóképesek s amit szállítanak is : az is rósz. Szövetkezzenek, társuljanak. Iparunk jó hírneve és saját műhelyeink érdekében ! A felirat. ) Be lett nyújtva Pápa városának kérvénye a képviselő-házhoz, melyet Bar- thalos István ügyvéd az első politizáló részről eltekintve szakszerűen megszerkesztett s melyben Pápa székhelyijei egy uj közigazgatási terület kérelmeztetik. A gúnyosan „Pápavármegyének nevezett érdekközönség megmozdult tehát és most már beállt a nyílt szakadás a megyei központ és Pápa között. Ezen ellentét nem az utóbb éreztetett keserű falatokra való feljajdulás, hanem komoly és megérlelődött felszólalása egy olyan városuak, és — bátran hozzámondhatjuk — megyei résznek, a mely jelentőség és az adófizetés nagyságára nézve a hatalmaskodó megyei székhely fölött fölénynyel bir. A czentralizáló szellem, *) A pápaiaknak Veszprémmegyéből való kiválása odiozus indokait tárgyalja „Pápai Közlöny“ laptársunk jelen ozikke, melyre még bővebben fogunk visszatérni. A szerk. mely, ha az eszközöket tekintbe vesz- szük, valóban kicsinyes, nevetséges és a mellett az elnyomatásra való czél- zatosságot nyilván eláruló, annyira átment a hatalmaskodó „Veszprém- megyé“-t istenitő megyei rendszerbe, hogy városunkat, mely földrajzi fekvésénél, lakosságának számánál és életrevalóságánál fogva nagyobb hivatással bir a mindentől elszigetelt Veszprém fölött, hatalmi féltékenykedésből i egészséges lélekzethez sem hagyják ; jntni, saját javára -zélzó igyekezetét ) megbénítják s minden kigondolható ! eszköz felhasználásával maradiságra kényszerítik. Városi képviselőtestületeink határozatait vagy jóváhagyatlanul hevertetik éveken át bizonyos fiókokban, vagy mint egy iskolásgyermeknek dolgozatát annyira megnyirbálják ott a díszes vármegyeházán, hogy mindenhez inkább hasonlít, csak az eredetihez nem. Pedig liigyjék el a megyei urak, hogy mi is megtudjuk oly alaposan bírálni saját ügyeinknek fontosságát, mint maga a vármegye. A lealacsonyító és negligáló eljáuások hosszú sorával találkozunk éveken keresztül s különösen az utóbbi időben lép előtérbe az erőnek erejével czentralizáló vármegyei féltékenység laterna magikájából az igazság fehér leplére vetett, határozottan körvonalazott képe a megtes- testesitett sarokba szorító politikának. — Pedig ne tartsanak tőle, ami városunk sokkal szerényebb, semhogy föléje akarná magát helyezni a megyének. Ha az annyiszor kigunyolt „Pápavármegye életre is kel, az nem a díszes vármegyei székházért, hanem igaz jogainkért vívott liarcz eredménye leend. Ezt a mozgalmat a kormánypártiságra való hivatkozással és presz- szióval nem lehet lehetetlenné tenni, mert ez is azon kérdések egyike, melyben nem a pártszinezet, hanem csak a dolgok igazságos megítélései dominálnak. Önerőnkre vagyunk utalva. A megyétől nem várhatuuk semmit. Lesz-e 1 eredménye a feliratnak vagy sem, az mindeddig nem tudható, de hogy 1 a viszony Veszprém és Pápa között megváltozott, az bizonyos. Felszínre j hozattak legalább azok a méltányosságnak megnem felelő retograd igye- j kezetek és prohibitiv igyekezetek, melyek ellenünk a megyeházán mindig J készletben tartattak. Vizsgáljuk csak meg a legutóbbi viselt dolgokat. Pápa rend. tan. város tisztikarának nyugdijszabályzatát Vesz- prémvármegye többször visszaküldötte és végleg elvetette azzal az indokolással, hogy a meglevő 14000 frt alap kevés, a polgárokat pedig nagyobb adóval terhelni nem akarja. Ez a „nagyobb adó“ 1/i0/0 községi pótlékot tett volna, ki, de ennek sem kellene igazság szerint ami polgárainkat terhelni, mert a megyei tisztikar nyug- dijszabályzatának megalkotásakor megszavazott 3/4%-ból V4% a városi tisztviselők nyugdijszabályZalának megalkotásakor visszaadatui igértetett. — Ha már most nyugdijszabályzatunk nincs, akkor az előbb-utóbb beavatkozó államhatalom elveszi azt a 14000 frtot is, melyet a város közönsége erre a czélra megfelelőnek jónak látott. S mig ilyen szépen gondot visel ránk a megyei hatalom, hogy filléreinkkel szép takarékosan bánjunk, addig Pápa városának járó katonabe- szállásolási járulékot utólagos helyeslő fejbólintás reményében nagylelkűig elajándékozza. Ezt visszavivni nem lehet és ezrekkel megkárosított polgáraink lehajtott fejjel tapasztalhatják, hogy milyen bőkezűek vagyunk mi. Persze a megyeházát félmillió költséggel felépítették 50 évig mi és unokáink nyögünk a teher alatt. A megye, a mindenható megye egy sem ingünk sem gallérunk vasútra megszavaz olyan hozzájárulást, melynek egy részét is sajnálja a mi köz- gazdasági érdekeinket előmozdító — pápa-keszthelyi vasúttól. A pápai takarékpénztárnál végbevitt konvertálás iránt való vármegyei jóakarat lépett érvénybe, mikor az alispán ur e végből rendkívüli közgyűlést nem akarta összehívni, jólehet, hogy őmaga rendelte el a műveletnek még e folyó évben való végrehajtását. Nem szólunk itt egyébb sérelemről, de majd annak idején tudjuk érvényesiteni azt az akcziót, mely a fölöttünk uralkodni nem hivatott vármegyei szellem által annyiszor ignoráltatott. Jogos kívánalmainknak legalább részben eleget fog tenni az a fórum, a hova a tények elbírálása végett fordultunk. Szó van róla, hogy Pápa székhelye leend a pápai és devecseri járásokon a Győrmegyéből idecsatolt tétlii, a k.-czelli és a sopronmegyei csornai járásnak, mely utóbbi az építendő vasút által különben is szorosabb kapcsolatba jön velünk. — Kárpótlásul kapná a felosztandó kis Mo- sonmegye két járását Győr és Sopron. — Ezek mindeddig még csak kombi- nácziók ugyan, de annyi tény, hogy a legkedvezőtlenőbb esetben is ez a jelszó: Inkább Győr, mint Veszprém! Vármegyénk közegészség ügye. az általános egészségi viszonyok julius hóban is oly kedvezők voltak, mint az előzőleg lefolyt hónapban. A betegedések gyéren fordultak elő, járvány nem uralgott s a halálozás sem volt nagyobb, mint júniusban. Az időjárásra nézve meg kell említenem, hogy az egész hónapon át nagyon változékony volt. A légmérséklet a hó első napjaiban a 35 C°-ot is megütötte, a hó legnagyobb részében azonban a hőmérő a mérsékelt fok körül ingadozott. Erős zivatarok és záporesök is gyakoriak voltak; a hőmérsók hirtelen változásai és a sűrű záporokkal járt erős viharok az aratással foglalkozó nép között több esetben gyomor- és bólhurutot okoztak, de azok minden komolyabb baj nélkül folytak le. Enyhébb fokú gyomor- és bélhurutok gyermekek között is fordultak, elő többnyire gyümölcsevés következtében. Ezen bajokon kívül más betegség, mint jóindulatú toroklob és szórványosan egy-egy váltóláz nem is észleltetett. A ragályos kórok közül Zirczen szórványosan a roncsoló toroklob 4 esetben merült fel. Ezek közül 1 meghalt, 3 betegen maradt. Óvintézkedés czéljából a betegek elkülönítettek ; a lakosságnak t.udtul adatott a ragályos betegség fellépése; a betegházak látogatása eltiltatott; úteza-biztosok állíttattak fel a betegedések ellenőrzése végett, s a betegek azonnal való bejelentése, úgyszintén a lakások kitisztogatása is elrendeltetett. Hántán a hökhurut mutatkozott szórványosan ; itt a gyermekekre való nagyobb felügyelet ajánltatott a családoknak, valamint a meghűléstől való óvakodás és a lakások beható tisztogatása. Szegényeknek a gyógyszerek megszerzése a községek történik. Hagymáz eset előfordult Mencshelyen l és Cseszneken is 1. A bét éven alóli gyermekek — tapasztalás szerint — nem igen gyógykezeltetnek ; betegedés esetében nagyobb részüknél nein vétetik orvosi segítség igénybe s többnyire csak halál esetében lesz megtudva, hogy a gyermek nem gyógykezeltetett. E tárgyban az 1876. évi LIV\ t.-cz. III. fejezet 19., 20. és 21-ik §§-ainak érvényesítése tekintetében szigorú intézkedésre vagyok bátor kérni a tek. közigazgatási bizottságot, különben a 7 éven alóli gyermekeknél a gyógyítás elmulasztása halálozás esetében a járási főszolgabírói hivatalnak bejelentetni. Kórházba küldetett 13 egyén különféle betegségek miatt. Elmebetegség miatt megvizsgáltatott Pápán 1, Láziban 1 ; a pápai az ottani tébolydában helyeztetett el, a Láziban levőnek pedig az országos tébolydába leendő elszállítása véleményeztetett; megfigyelés alatt áll 1. Az iskolák zárva és többnyire tisztogatás alatt vannak ; a cseszneki róm. kath. iskola rozzantsága miatt a múlt évben egy nedves, sötét, szűk szobában történt; kívánatos T ARC ZA. __ — 1891. augusztus 18-ára. — . . . „Írok, irok egy aranyos levelet . . .!“ Aranyos levelet, aranyhaju gyermeknek ; a lelkemet küldöm el hozzája, hogy csicseregje körül angyali mindensógét; felvértezem a figyelmes gyengédség, az epedo vágyakozás, a bűbájos szerelem minden fegyverével, hogy nyissa fel annak a galambsze- lid szivecskének drága kapuját s lopja be rajta képét annak, a kit egyetlen czél vezet e földi életben: megrabolni a menyország s e második paradicsomot lábaihoz rakni ennek az aranyhaju gyönyörű gyermeknek. Szállj tuba, szállj! vidd aranyos leveled . •. szállj rózsaszínű ágya szélére s ha álmodná még tündérek birodalmában keltezett álmát: fel ne keltsd! szállj inkább ablakára, bűzd össze a kék redőket, ne kandikálhasson be szemére a kiváncsi napsugár; — s mikor majd csak ketten lesztek odabenn aranyos tubáim, szállj vissza tornyos ágyára, j röpke lépteddel óvatoskodjál csipet vánkosára, oda egészen osókolni való füléhez és vedd elő a veled küldött léleknek minden kedveskedését, rébeszélö képességét, bűbájos ábráudjaiban elgondolt és átélt isteni boldogságát, suttogd ezeket fülébe, hogy bele- szövődjók szenderébe, álmába s kedvelje meg kis szive és vágyakozzék utánna az után is, mikor már a bobókás álom visszarepült oda, honnét jött, a töndérek mesés hazájába. Kezd el azon, hogy: messze innét, valahol arra délre, a sebes folyású viz partján épült faluban a nevét sóhajtja most valaki, neiét sóhajtja, vele foglalkozik, róla álmadoz, érte imádkozik e legdrágább reggelen : születésének és keresztnevének 17-ik hajnalán... beszéld csak el édes tuba-madár, a mint oly 1 sokszor láttad, hogy ott, a homályos szobában, a hűvös légben, melynek minden hullámzása az ő kedves nevét dalolja, karos székében hátradőlve, a légbe tekintő szemei előtt testet ölt magára az a nevével teli levegő . . . ! A chaisse-longe-on pihen, kis kezei ölébe nyugtatva; plastikus szép termete kellemesen hajlik a szék hinta-katához. lágy kék tekintete, azok alatt a szép ivezetü aranysárga szemöldökök alatt oly kedves, oly epesztő, mint egy szerelmi dal; piczi-puha- , piros ajaka oly nedves-fényes, mint egy , csepp carmin; valami pajzán eszme lebeg i angyali lelke előtt, mert szemeinek lágy ! tekintete, cseppentett piros ajakénak félig | kinyilta, a hamvas szép arezban levő idegeknek csipetnyi mozdulása a mosolygás születését jelzik. A szemközt álló tükörben meglátni, hogy túl puha párizsi bőrbe bujtatott csipet lábain, a hinta-szék bullám forma párnája alatt szürke-czicza lapul meg; fejének ideges mozgása, szemének kicsattanó fénye e,gy pillanatra se téveszti el a cbaisse- longe oldalán lelóggó szöszke bajfonatot; minden jel arra mutat, hogy az idő alatt, mennyi kell a gondolatnak az elrepiilósére, birtokába keríti azt a korbácsot, melynek egyetlen arany-száláért irtó háborút lettek volna képesek egymás ellen folytatni a lovagias közép-kor troubadourjai s a melylyel meg- korbácsoltatni magát legmagasabb kitüntetésnek vehetné a földnek legmagasabb dy- nastája. Most visszafojtja lélekzetét a cziccza, hátsó lábát kissé megfeszíti, ugrik ... de abban a pillanatban félre libben a drága fonat s a czicza üres kezekkel puffan a szoba szőnyegére. Kellemes kaczagás csendül ki a piros 1 ajkak közül, mint fuvola-futam s a bámuló, csalódott czicza azon veszi magát észre, hogy a legkedvesebb ölben, a legpuhább kacsók a legirigylésre méltóbban pofozzák bajezos pofácskaját. Mit lehetne adui ««kért a pofonokért...! annak a cziczáuak a helyzetéért...! És a hálátlan tuóg csak jól sem érzi magát! felemeli csikós lábacskáit s visszaüt arra a bársony kézre, de oly gyengén, oly finoman, hogy sarló alakú karmai a világért meg nem sértenék azt a pofozó kezecskét. Erre aztán azt nyeri büntetésül, hogy felkapja öléből a leányka s buksi fejét oda szorítja hamvas arczáboz, mely műtétre aztán belyeslőleg kunkorija hienaszin farkát az az atkozott szerencsés Czili-czicza. Gerle-turbókolás kaczagás hangzik a szobába be. Leteszi öléből a leányka cziczáját, megsimogatja sima-hátát s ott terem a kalitka mellett, melyben szök-repked láttára az a két csokoládé szinü madárka. Ki mondja azt, hogy az állatnak nincs szép-érzéke ? Mehetek én s mentünk is máiéi „rokkák“ többen kalitkájuk mellett, de nem szökdöstek, nem röpködtek jöttünkre; mig ő ha közeledik, a szép: örömében azt se tudja az az állat, hogy mit tegyen...?! De nem csoda; im, piros búzát csiptet piros ajka közé a lányka; kinyitja a kálit ajtaját . . . Ha az ananász-, vagy a kelet mesés gyümölcse garmada számra állana előttem s választhatná ez, vagy a piros búza között...; haldokolva az éhség miatt, egy megszabadító kéz étel után epedő ajkam folé hozná a kenyeret s lehetne módomban a kenyér s búza között választani.. .; de micsoda merész gondolatok ! minő őrjöngő képzelődés . . .! ? Lám az a kopott madár azt se kérdi szabad-e ? el sem gondolhatja, hogy őt irigylik : szépen kilép a kálit ajtajába s a lehető leglassubb tempóban szemezi ki azt a búzát, melynek ilyen kalásza, ilyen kláhája, mig a földón buza-szem terem, nem leend többé soha, soha. ♦ El-elnézem azt a tubákat etető galambot és nem tudom megmondani: mi faj úgy nékem . . . ? hogy láthatom, alig bírok örömömmel és — mégis úgy fáj valamim . . . ? szeretnék leroskadni előtte a porba, a földre, átölelni lábát, megcsókolni csak a nyomat is; vagy — karjaimba kapni és futni, szaladni vele kimerülésig, összeroskadásig . . .; nézem szép termetét, aranyos fejét, kedves gömbölyű arczát, lenviragszin szemeit és nem talaltak rajta semmit, mi ismeretlen volna előttem, a mit nem szeretnék rajta, a mit százszor és százszor meg ne néztem ■«olna . . . hogy a jó Isten nem más számára teremtette őt; gyermekkorába gyermekké lettem érte, játszottam vele, mint gyermek a gyermekkel valami ellenállhatatlan ösztönnél fogva; a serdülő leánykát körülbálványoztam azzal az elmondani nem tudó apró ezer féle gyengédséggel, melyet csak a szerelmeseknél látni, melyet csak uzok értenek meg . . . ; és ő megértette . . . ! Mily csókolni való volt, mikor kis kezét meghagyta fogni a 14 éves leányka ! soká, sokáig tartottam kezemben, melege melegített, vére átpezsdült az enyémbe . . . már akkor bomló szerelemmel szerettem ; pedig még bimbó volt, csak palanta, duzzadó, egészséges palánta . . . És mi lett a paláutából . . . ? ! Ha pedig nem szerettem volna is: őrülten kellene imádnom most; ma meg ? . . . nem tudnám „nem szeretni* egy világért, s menyországért, a mindenségért . . . ! Hisz elég rágondolnom, hogy örök szerelemnek Demostbenese legyek ; ha nevét leírva látom, tánczolnak előttem a betűk, reszket kezemben a papiros s én a kellemes érzés és szivet nyilaló kinos-édes fájdalom miatt szólani sem tudok ; ha felőle beszél| nek és mindenki ajakárról csak dicsérni hal- I lom, — nem is lehet ez máskép — őrjöngő | vágy fog el, hogy fussak végig az utczán, I az egész világon és kiabáljam ki a kiváncsi J embereknek, ide nézzetek én reám, én va- í gyök az, ki őtet leghívebben, legjobban, legigazabban szeretem . . . ! ha látom, ha mellette vagyok, ha vele beszélhetek . . . ? nem, nem tudom leírni, milyen vagyok akkor, mit érzek; se szó rá nincsen, se phan- tasia, mely elképzelje . .. Istenem ! Istenem . . . ! mi lesz belőlem akkor, ha majd azt mondhatom neki: „te enyém!“ . . .? Nem is tudom elképzelni úgy magamat. . .: pedig erre vágyom egyedül; . nem is tudom elhinni, hogy az lehetséges ! fogyen . . .! pedig ezért imádkozom mindig.. Eltemetnek engemet akkora, s csak hire marap fenn, hogy élt egykor egy ábrándos ifjú, aki annyira szerette egyetlen bálványát, hogy a mélységes nagy szerelem az ifjút elsorvasztotta, elégette . . . ; csak a hire marad fenn, mellről aratás alkalkalmával, — mikor a nóták születnek — valamely mélyen érző marokszedő lány fájdalmas romáu- ezot készít, a melyet aztán holdvilágos őszi estéken, kender tiprások alkalmával, vagy fonó házakban a csergő rokka mellett eldalol a szerető leányka a szerelmes ifjának, hogy példát vegyen róla s szeresse ő is így • • •! Szállj tuba ! szállj a kedveshez, édes vizű tenger partjára, homok-hegyek alá, szilek j árnyalta házba s a veled vitt lélek igaz- 1 mély szerelmét suttogd el annak a kis tubá- I nak • kékszemü, aranyos hajú, áldott jó lelkű, . . . Balaton-mellék legartartatlanabb, i legkedvesebb, legjobban szeretett s foggyö- j nyörüségesebb szöszke gyermekének ...! | Szállj tuba, szállj hozzá siró telkemmel, szerelmes szivemnek legszebb énekével . . . ! Batoay Kálmán.
