Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-07-25 / 33. szám
Veszprém 1891. XI. évfolyam. 33. szám. Szombat, Julius 25. Megjelen minden szombaton. — A lap ára : égsz évre frt ; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirde esek petitsora kr ; nyilttór petit-tere 20 kr., 30 kr., kincstár illetők. — A hírlap irodája : nI*etóii'*-intézet Voszpám (vá ros ház -tér Egy szegény, de nagy vidék öltött gyászt. Atyai gondosságu jótevője, testi lelki istápolója meghalt. Sárkány Miklós bakonybéli apát halálának bekövetkezése napok óta várható volt, de azért a hióbhirt bánatos részvéttel fogadta mindenki. Majd egy századot élt át, nemzedékeket látott felnőni és kihalni s nemcsak szivjósággal védte a gyámoltalanokat, tanácsokkal látta el a szegényeket és anyagilag segitette a szü- kölködőket, de politikailag is rokon- szenv és tisztelet maradandó érzeteivel vették körül, mint a márcziusi nehéz napok országgyűléseinek kiváló szónokát, a ki 1 adománya tapasztalatai és elokvenciájával az országgyűlést lelkesedéssel segitette hazafias határozatainak meghozásában. A közélet egy bokros érdemeket szerzett jelesét vesztettük el az elhunytban, kinek ravatalát ma a halál esettel mélyen lesújtott vidékbeli lakosság zokogva vette körül. Áldott az elhunyt főpap emléke legyen fölötte könnyű a föld. * * * Sárkány Miklós bakonybéli apát már régebben betegeskedett. Mint értesülünk, a múlt héten négvszer érte agyszélhűdés és a katasztrófa bekövetkezése rövid idő kérdése volt. Az apát ur hétfőn virradóra halt meg. • Haláláról a benczés-rend a következő gyászjelentést adta ki: A panonhalmi Szt.-Beuedek-rend bakonybéli társházának tagjai szomorodott szívvel jelentik szeretett apátjuk és reudtársuknak nagyságos és főtiszt, dr. Sárkány Miklós urnák arany- misés áldozár-, Sz.-Móricz és vértanúiról nevezett bakonybéli apát-, a Fe- rencz-József-rend lovagjának, bekebelezett hittudornak, a veszprémi püspökség és a pannonhalmi főapátság szentszéki tanácsosának, apátságának 46-ik életének 90-ik évében, a végszentségek ájtatos felvétele után f. hó 20-án éjjeli 1 órakor, agyérömleny következtében történt gyászos kimultát. Hült tetemei f. hó 22-én délelőtt 9 órakor engesztelő szentmise megtartásával a bakonybéli köztemetőben fognak eltakarittatni. Kelt Bakonybélbeu, 1891. julius 20. Az ö"ök világosság fé- nyeskedjék néki! * * * Az elhunyt apát tudvalevőleg kézi gyógyszertárral birt, melyből a vidék lakosságát évtizedek óta gyógyította. Persze díjtalanul, sőt az erőtlen betegeket még pénzzel is segitette, hogy erőt adó ételekhez is juthassanak. Emlékező tehetsége bámulatos volt s csak a múlt héten hagyta el. Tavaly is már súlyos beteg volt, de akkor az orvosi tudomány meghosz- szabbitotta életét. Ekkor történt, hogy inasa jelentette, hogy valamelyik közeli faluból egy ember orvosságot kér bajára. Mikor a beteg nevét és faluját az inas megmondta, az öreg ur mindjárt emlékezett, hogy ennek az embernek 1870. év június 2-án ugyanezen baja volt s a házi gyógyszertár harmadik sorában az utolsó az a szer, a mely meggyógyította. Az éppen ott volt Thury Sándor dr., az elhunyt háziorvosa, megvizsgálta a beteg embert és a megjelölt orvosságot és meggyőződött, hogy az apát ur egyikben sem csalódott. Emlékező tehetsége bámulására a vele társalgóknak mindig nyílt alkalmuk. A múlt héten a súlyos beteg tisztában volt azzal, hogy most már nincs segítség. Sorsában teljesen megnyugodott volna, csak az bántotta nagyon, hogy agyszélhüdésnek kellett érnie s hogy ennek folytán emlékező tehetsége cserben hagyta. Mindig ezzel tépelődött, ha eszméleténél volt. Egy ízben is ezt a csapást emlegette s homlokára ütve, felszólt: „Sárkány, Sárkány, ezt kellett neked megérned? Majd meg azt mondta környezetének. „Most már a halál az én egyedüli barátom.“ A családtagok és rendtagok felváltva őrizték a haldokló ágyát, aki egy heti gyötrődés után hétfőn hajnali 2 órakor kiszenvedett. Lévay Imre. Veszprém, julius 25. A tegnapi budapesti lapok szenzációt keltő hirt hoztak. Azt a hirt, hogy Lévay Imre, a budapesti kegyesrendi főgymnázium igazgatója s a „Veszprémi Közlöny* szerkesztője, megválasztatott a leköszönt Kalmár Endre helyébe a magyr országi kegyes tanitórend tartományi főnökévé. A kitüntetés, mely a rendben a legnagyobb — örömteli érdeklődést keltett városunkban, mert hisz 14 évet töltött itt, mint a helyi gymnázium igazgatója s szerkesztő s ő volt az, ki mosonyi Ruttnerral a helyi 6 osztályú gymnáziumot főgymnáziummá alapítani segélte. Lévay 1842-ben született s igy még csak 49 éves. S ez aránylag fiatal korban a legnagyobb rangra emelkedett rendében a legnagyobb rangra, mely ez országban lehetséges. Szívós karakter, ernyedetlen munkásság s folyton a kitűzött czélra való törekvés főjellemvonásai Lévaynak, ki alig pár év alatt Budapesten megalapította s nagy jövőre segélte a fővárosi „katholikus kö r“-t Az uj rendfőnök helyi számos tisztelője azonnal táviratok s levelekben fejezték ki üdvözletüket s részünkről csak a nagy közönség tolmácsai vagyunk, midőn a rendkívül kitüntetett férfiúnak legőszintébb szeréncse-kivá- natainkat fejezzük ki. Viselje méltóságát, szeretettől övezve, boldogan. •Yd multos annos! A keleti kertskedelmi tanfolyamról. A hazai kereskedő körök főleg hazánk földrajzi fekvése következtében kiválólag a keleti piaczokra lévén utalva, a kereskedelemnek rég érzett hiánya, hogy oly segédszemélyzettel, mely a keleti tartományok viszonyait és nyelveit ismeri, csak igen kis számban rendelkezik. Ezen hiányon segítendő, kereskedelemügyi miniszter ur megkeresésére s vele egyetértóleg a közoktatásügyi miniszter ur egy keleti kereskedelmi tanfolyam szervezését határozta el. E tanfolyam már a jövő évi szeptember hó elején fog a budapesti kereskedelmi akadémián megnyittatni. Mindazok, akik a tanfolyamban felvétetni kívánnak, megfelelő iskolai bizonyítványokkal felszerelt s a tanfolyam felügyelő-bizottságához czimzett kérvényeiket a budapesti kereskedelmi akademi igazgatóságához f. évi aug. hó 1-ig küldjék be. Tájékozásul közöljük a tanfolyam szervezetére vonatkozó fóbb adatokat a következőkben : A keleti kereskedelmi tanfolyam czélja a kereskedelmi pályára készülő egyéneknek alkalmat adni arra, hogy a kelet főbb nyelveivel, tivábbá kereskedelmi, néprajzi és egyébb viszonyaival mf‘^ismerkedjenek, s ez által egyrészt kibővítsék azt a kört, a melyben előmenetelöket kereshetik, másrészt pedig beléphessenek ama tényezők sorába, a melyeknek hivatásuk oda hatni, hogy kereskedelmi köreink figyelműket mindinkább kelet felé irányozzák. A keleti kereskedelmi tanfolyam két évre terjed és a budapesti kereskedelmi akadémián van elhelyezve. A tanév mindenkor szeptember 1-én kezdődik és a következő év juuius 30-án végződik. A tanfolyam liaiigatói rendesek és rendkívüliek. Rendes hallgatók azok, a kik a tan- ftfiyamra beiratkozva, magukat az előirt tantárgyak hallgatására és a col- legiumokban való részvételre kötelezik. Rendkivüli hallgatók azok, a kik ismereteik kibővítése czéljából egyes tantárgyakat kívánnak hallgatni. Rendes hallgatóknak a tanfolyam első évében azok vétetnek fel: a) a kik valamely kereskedelmi akadémián vagy középiskolán zárvizsgálatot tettek, vagy az általános középiskola végzése után az egy évi szaktanfolyamot végezték és minden tantárgyból legalább elégséges osztályzatot nyertek; b) a kik a kereskedelmi pályán vannak elfoglalva, a 18 éves kort elérték és felvételi vizsgálat utján tanúságot tesznek arról, hogy a kereskedelmi sz .ktárgyakban legalább azzal a jártassággal bírnak, mint azok, a kik a kereskedelmi középiskolai zárvizsgálatot elégséges eredménynyel tették le. A tanfolyam második évében, mint rendes hallgatók csak azok vehetők fel, a kik az első év minden tantárgyából megfeleltek. Rendkivüli hallgatóknak felvétetik mindenki, a ki a kereskedelmi szakmában van elfoglalva és az általa választandó tárgyak megértéséhez kellő előképzettséggel bir. A kereskedelmi tanfolyam tantárgyai a következők: Román nyelv, szerb, bolgár, török és uj-örö nyelv. E nyelvek xnindenikére az I. és II. évben heti 6—6 óra fordíttatik. Minden rendes hallgató köteles e nyelvek közül Lgalább kettőt (a szerb nyelvvel kapcsolatos bulgárt külön nyelvnek nem számítva) szabad választása szerint tanulni. A Kelet néprajzi és történeti ismertetése, az I. és II. évben heti 3—3 órában. Kereskedelmi földrajz, főtekintettel Magyarország és a szomszédos keleti tartományok kiviteli, beviteli és termelési viszonyaira. I. és II. év heti 2—2 óra. Vámügy és külkereskedelem kapcsolatban a jogismével és konzuli ügygyei 1. és II, év heti 2--2 órában. E tantárgy a következő tananyagot öleli fel: Bevezetés. A vámokról általában ; vámtarifa és a vámtarifáról szóló törvény; Kereskedelmi szerződések. Az osztrák-magyar monarchia vámügye. A keleti államok vámügye. Áruforgalmi statisztika. A keleti államok jogi és törvénykezési viszonyainak rövid áttekintése, a mennyiben azok a keleti kereskedelemmel összefüggésben vannak. Konzuli ügy. F .zlekedésügy I. és II. évben heti 2—2 órában. Franczia nyelv I. és II. év heti 2—2 órában. Társalgási és levelezési gyakorlatok. Tanulmányi kirándulások a keletre való kivitel szempontjából nevezetes ipari és kereskedelmi telepekre és a keletre. A tanfolyamnak azon hallgatói, a kik a tanfolyamot jeles eredménynyel végezték, a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur által a kereskedelmi múzeum kirendeltségeinél a jövőben is betöltendő állomásokra való alkalmazásnál és az általa alapitott kereskedelmi utazási ösztöndíjak adományozásánál is lehetőleg figyelembe fognak részesittetni. A tanfolyam rendes hallgatói előle- ges évnegyedes részletekben 40 frt — Kenese, jul. 24. — Ha tán koporsód kisérném sírodhoz, Nem fájna lelkem úgy miként ma (áj; Midőn elhagyva e hullámos partot, Ölére zár ismét a messze táj. Figyelj a sajkát csókdozó habokra; Melyek ringatva átöleltenek... Mind azt zokogja suttogó ajakkal: Isten veled! Kisérnélek — miként a fényt az árnyék — Utad nyomán, de nem lehet ma már: Hiába vágy a csillagos zenithez A szárnya tépett sebzett rabmadár; 0 nem repülhet... bár a szív ssakad meg A távozó után, kit nem feled... Repülj !... repülj üdvösségem galambja : Isten veled! Amerre szállsz nyilóvirág fakadjon, Daltól zendüljön a lombos berek. Ne erezd ezt a kint, amelyet érted —- Utánnad vágyva végig szenvedek... A pásztor órák édes titku kéje — Midőn váltamra hajtőd szép fejed — Lebegjen álmaidnak vánkosára: Isten veled! Soós Lajos. 1840 jul, 26-ika Balaton-Fiireden. Irta: Babay Kálmán. Történt 1840 jul. 26-án. Ott volt br. Wesselényi Miklós is. Egyébbiránt ő rendes vendég volt Füreden, 10—15 kópéja, melyeket pórázon vezetgetett utána egy vadász, megszokottá lett a fürdővendégek előtt. A nemes báró szenvedélyes vadász volt; eme szórakozásról még Füreden sem tett le, s ha a Bocsár fölötti erdőkben nem kóbor óhatott ártatlan fürjek és foglyok után, rövid, 7 deczi méteres egy kezű kettős fegy. vérével a sétányon, gyakrabban a mai Deák J Ferencz-parton lövöldözte röptében a fecské- i két, akkora gyakorlottsággal, hogy 10 közül I nem hibázott el egyet sem. Nagyban készültek az Anna-bálra, melyet érdekesebbé a Horváth-ház egyik nőtagjának névnapja is tön. Ez időkben —a kik emlé- I keznek rá, tudhatják — temérdek császári ! tiszt vendége volt Fürednek, a kiknek nagy része volt abban, hogy az Anna-bálok oly nevezetes hirre tettek szert országszerte. Az 1840-ik évi Anua-bál is remélhető volt, hogy méltán sorakozik fényes elődeinek nyomába. Azonban egy váratlan esemény közbelépett, mely keresztül húzta azok számítását, kik a mulatság sikeréhez vérmes reményeket fűztek. Es itt helyén valónak találom vázolni röviden, hogy milyen képe volt ötven év előtt Fürednek; hogy hazánk elsőrangú fürdőhelye, — mely már ez időkben úgyszólván gyülhelye volt az arisztokracziának — mily primitiv álapotban volt még a 40-es évek elején. A mai Deák Ferencz-sétány, az egyedüli esti szórakozási pont, abban az időben még | csak az álmok birodalmában létezett, a hatalmas Horváth-kert palánkjai s bozótjai, az „ártér*-en épült rongyos-piszkos istállók meg- közelithetetlenne tették a Balaton partját. A nagy és kis csapás, mely a vizre levezetett, bizonyos okoknál fogva járhatlau volt, s veszélyes is, a mi — ha meggondoljuk, hogy I a füredi nép kondáját s marha-falkáit delelni- I itatni itt hajtottak le óriási lárma és ostor- i pattogatások között a vizre — nagyon természetesnek tüDik föl. Az üdülni vágyó közönség sokszor kérelmezte a tulajdonos tihanyi Benczés-rend akkori apátja : Bresztienszky Bélánál ez ázsiai álltpotok megszüntetését, de semmi hatalom nem volt képes a füredi közönséget eme százados szokásáról lemondásra bírni. Utóbb a hírlapok is szellőztetni kezdték e dolgot, különösen a „Pesti Hírlap* 1842-ik évfolyamában Kossuth Lajos „Caleidoscop* álnév alatt maró gunynyal ostorozta a szégyenletes állapotokat, melynek meg is lett a kívánatos eredménye. Nemsokára a czikk megjelenése után négy deres által vont úri fogat vágtatott be Sa- vanyuvizre, melyből egy alacsony, fürge járású, himlőhelyes úri ember, az akkori perszonális : Szerencse István ő excelencziája szállott ki. Volt lótás-futás, pironkodás és mentegetődzés ; de utóvégre is a czél el lön érve; a gulyaménes nem nyeritezett, nem bömbölt többé ez időtől kezdve a Savanyu- vizen. A szerzet lassan-lassan parkiroztatta szép Balaton partját, s hogy végre 1864-ben teljesen kiépülhetett a mai Deák Ferencz-sétány, legnagyobb impulzust rá az 1853-ik évi árvíz adott, mely összerombolta nemcsak a régi fürdöházat, de a parton épült istálókat és piszkos mellékhelyiségeket is, melyeknek zsombékos melléke óriási erővel föltöltetett, csemetékkel beültettetek s igy megvettetett alapja a mai rendkívül kedves és szép balatonfüredi gyógyhelynek. Az osztrák tiszt urak, a hol és a mikor csak tehették, piszkolták az országot az érdemes szerzetet és a közönséget, hogy éppen samrni szép-érzékük sincs és nem tudnak áldozatot hozni a nevezetes fürdő számára, a mire a föntebbiek után bőven rá is szolgáltak. Azonban itt meg nem állva, neki rontottak a mágnás osztálynak is, hogy mért nem vetik magukat közbe, mért nem orvosoltatják meg az országgyűléssel a füredi élet- és vagyonbiztonságot. Különösen egy nyegle kapitány, — ha jól tudom Schenck báró, kiről egyébiránt, mint hírneves viveure-ről egész Európa beszélt s általános volt a füredi fürdőzök között ama hit, hogy a szabadelvű Wesselényi báró láb alól eltevéseért küldetett Füredre (talán Jókai Mór által a Kárpáti Zoltánban megörökített Dobronyi volt ?) utou-utfélen kifejezést adott megbotránkozásának s fönhangon gyalázta nemzetünket. Méltó társa volt neki N. gróf, ki még Schneck bárónál is tovább ment a gyalázűodásban. Barbároknak, csikósoknak, duhajkodó betyároknak nevezte a magyar népet, akiknek muLtságán azonban örömest részt vett s nagy kortyokban nyeldeste finom boraikat. Ezen a már említettem névnapon is nevezetes szerep várakozott a hires katonára, ő rendezte ugyan is Anna-nap estéjén a tűzijátékot a Balaton vizén. A nemzetiségünkre büszke s becsületükre féltékeny ifjú mágnások, hirt vévén a tiszt urak hősködéseiről, tanácskozást tarttottak a teendők fölött, melynek eredménye az lett, hogy a heves természetű Wesselényi báró kirontott a kávéházból s a sétányon sütkérező tiszt urakat kutyakorbácsával régigverte. Mint futó tűz, terjedt el ennek hire rövid pillanat alatt s a nagy közönség — gyanítván a dolgok végkifejlődését — sajnálni kezdé a nemzet bálványát, Wesselényi Miklóst. A nemes báró csak mosolygott ezen aggodalmakon, közbe-közbe nem a legválogatot- tabb czimekkel tisztelvén meg a száj hősöket. Óriási hangja felhatolt Falu-Füredre i s az ott lakó jámbor polgárok százával tódultak Savanyuvizre megtudakolni s tovább adni szájról-szájra az azt előidőzett hirt. Wesselényi kész volt sorban megvívni mindazokkal, kik magukat sértve érezték, ha í kell, egyfolytában valamennyivel, legálább — saját szavai szerint — megtisztítja a füredi levegőt a német pestistől Tudjuk a hagyományokból, hogy Wesselényi nem utolsó vívó volt, még is aggodalom fogta el az ifjakat eme párbaj-sorozatra kik ismerték a báró politikai szereplését és sokat vártak tőle az ez időkben az egész nemzetet lázba ejtett reform-törekvéseknél. Közbe akarták magukat az egyenetlen küzdelemnél vetni, de Wesselényi kijátszotta őket nemes törekvésükben, mert a hires Schencket legelső helyre tette s a bál előtti délután vívott meg vele egy szobában. Hogy mi történt odabenn és miként folyt le a párbaj, azt kevesen tudták, csak azt látták, hogy egy negyed óra mélva Wesselényi Miklós fütyörészve ment szállására, a rettegett vivőt pedig üsszekaszabolva, lepedőben szállították bérelt lakásába, honnét csak az ősz beálltával léphetett ki, hogy soha többé lábát Füredre be ne tegye. Ö utána következett volna N. gróf, de mivel adott szava kötelezte őt, hogy a hires névnapon jelen legyen s a tűzi játékot rendezze, a párbaj reggelre halasztatott. Itt csak annyit jegyezek még meg, hogy Wesselényi sértetlen maradt aznap, a másnapra következetteket pedig a közbejött esemény lehetetlenné tette. Bealkonyodott, gyönyörű szép csillagos nyári est borult Füredre, a Horváth-háznál egybegyült vendégsereg levonult a Balaton partjára, hogy gyönyörködjék az N. gróf által rendezendő tűzijátékban. A révészek — kormányon a szántódi révész pompás termetű fiával — elhelyezkedtek a nemzeti szintire festett „séta-hajón-*, a ládába berakták a rakétákat s úgy mentek a sik vizre. j Mikor egy-egy röppentyű felszállt a ma- ! gasba s sziporkázva, csillagokat szórva hullott alá a sötét vízbe, visszaragyogtatva tüzes képét a sima víztükrön: eme bűvös, lebilincselő látvány élénk felkiáltásokat csalt ki a parton elhelyezkedett vendégek ajkaiból. Azonban egy röppentyű megtagadta a szolgálatot, a helyett, hogy feelrepült. volna a magasba visszaesett a csónakba, bele egyenest a hajó ládájába, melyben a többi szerek elhelyezve voltak. | N. gróf nem veszítette él lélekjelenlétét s j lezárta a láda ajtaját, hogy a levegőt ez által elzárja a sistergő rakétától. De már későn volt; az ott fölhalmozott robbanó : anyag meggyűlt s egy pillanat alatt felrobbantotta a ládát 8 meggyujtóttá a séta-hajó kátránynyal és szurokkal beöntött belsejét. A borzalom és elszörnyüködés kiáltása tört föl egyszerre minden ajakon a váratlan fordulatra. N. gróf s a révész-legények vízbe ugráltak, a deli termetű kormányos pedig ösz- szeégett arczczal lebukott a hajó fenekére. A gróf úszás által megmenekedett, de a révész-legények mind egy szálig belefulad- tak a vízbe. A szántódi révész kormányos fia sebeiből felépült, de szép arcza eltorzultan, deli termete összeégve, sebhelyekkel boritoltan emlékeztették eme szomorú veget ért névnapra. Még harmadnap is ott láttak a vizen egy sovány, czingár termetű zsidó gyermeket úszkálni, a mint leste-várta, hogy egy-egy belefűlt halászt fölvessen a viz s üstökön ragadva, partra hurczolja a szerencsétlent. így végződött Balaton -Füreden az 1840-ik évi Anna-nap.
