Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-07-18 / 32. szám
Veszprém 1891 Szombat, jalins 18 XI. évfolyam. 32. szám Megjclen minden szombaton. — A lap ára : égsz évre frt; negyedévre 1 frt 50 kr,j egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora kr ; nyilttór petit-tere 20 kr., 30 kr., kincstár illeték. — A hírlap irodája : „Petöfi“-intézet Veszpém (városház -tér Az első pihenő vasárnap mogy hatalmas embere, gr. Jankovich Lászlóval. De hát e hatalmas emberek sem menthették meg a hajókázást, mert ahhoz nagy forgalom kell, azt pedig a nagy közönség adja meg. Hiába csináltatjuk tehát a gősösö- ket, ha közönség nincs, mely azokat támogassa. Ez pedig jelenleg még kellő arány- bau sincs az Alsó-Balatonon — a vidéken ; sem áruforgalom. Nézzük csak a helyzetet. B.-Füred, Almádi, Kenese fürdők lefoglalván a „Baross“ gőzöst; a most épült két gőzös az Alsó-Balatonra van szánva Szántódtól, vagy legalább Bog- lár-Fiilöptől Keszthelyig. Nohát ezen partvidéken levő fürdőkben ma még nincs akkora fürdő-közönség, mely a gőzösöknek kellő jövedelmeket adna. Meg kell tehát csinálni. Hogyan? A fürdőhelyeken építkezni, beruházni, hogy a közönségnek elég helyet, kényelmet nyújtsunk. A viszonyokhoz mérten az árakat le kell szállítani, hogy Magyarországon, hol hála Isten, még megterem minden bőven, drágábban ne fizessük meg a fürdőket, mint külföldön, hova nagyrészben innét szállítják a fogyasztási czikkeket. Azonnal hozzá kellene kezdeni a parti birtokosoknak a befásitáshoz; bogy ez eredménynyel eszközölhető, mutatja a fonyódi gyönyörű fenyves s egyéb fásítások, hol már majd kész parkok vannak ! A múlt nyár hőségében éreztük, hogy mi a fürdővendégnek az árny ? a lélekzet és kenyér után az első ! Mindaddig, mig a partok mentén kényelmes szállásokat, jó étkezést, és elég árnyat nem talál a fürdővendég, addig állandóan a nyárra itt le nem köthetjük ; eljő, szállást is fogad, de amint a hőség beáll, azonnal megugrik, mert bent és kint egyformán izzad! Ha egy darab homoksivatagot cultiválunk, beültetünk, ráépítünk, soktöbb hasznát veszszük, mint most, midőn legfeljebb a barmok tiporják, a homokot pedig viszi a szél. Csak legyenek árnyas nagy sétalie- lyek, villák, elég kényelem, majd megkeres bennünket nemcsak a hazai, de a külföldi közönség is itt fog nyaralni, eljő májusban és hazamegy ősz- szel, mivelhogy szebb vidéket keveset fog találni Európában. Majd ha igy átalakítjuk a BalatonVeszprémben, a gazdasági egyesület titkári hivatalával közölni szíveskedjék. Az alkalmazott szölőszeti felügyelő minden díjazás nélkül áll a közönség rendelkezésére, működésében azonban első sorban az egyesület tagjait részelteti figyelemmel, az előbb jelzett községeken kívül terjedő működése alkalmával felmerülendő utazási költségek azonban az igénybe vevő által terítendők meg. Végül tisztelettel értesítjük a szőlőbirtokos közönséget, hogy a gazdasági egyesület Veszprémben fekvő telepén a phylloxera ellen való védekezéshez szénkéneg, az ehhez szükséges fecskendők s egyéb szerelvények elegendő mennyiségben raktáron vannak s folyton kaphatók, s az egyesület szőlő telepein öl jövőre már nemcsak az amerikai szőlők ismertebb s kedveltebb faj-vesszői, hanem kész ojtványok is nagyobb mennyiségben kaphatók lesznek. Veszprémben, 1891. évi junius hóban. A gazd. egyesület elnöksége. sei foglalkozni fog, meghívta a miniszter a két egyetem tanárait és a jogakadémiák kiválóbb férfiait. Az értekezlet első sorban tárgyalni ' fogja ama módokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a jogi szigorlat az állam- tudományival egyesi ttessék, vagyis : hogy a vizsgálati rendszer egységes legyen. Lesz-e az értekezletnek más tárgya j is, ma még nem tudjuk, de sajnáljuk, hogy a közoktatásügyi miniszter az egyetemi oktatás adminisztratív reformját kezdi csak meg, mig a tulajdon- képeni oktatás reformja késve késik. A külföldi egyetemek oktatása terén megindult egységes áramlat nem vonulhat el Magyarország közoktatásának épülete fölött. Az a száraz ridegség, a melyet a római jog tulszigoru tanítása az államélet minden izében előidézett, immár tünedezni kezd. A tudományos világ nagyobb súlyt helyez arra, hogy a jogászok érzelmi világát fejleszsze, a helyett, hogy számitó üzérekké nevelje őket. Igenis; a római jog megoldatása volt az eszköze annak, hog}7 az ifjakból a nemesebb ambitiót kiirtsák s rászorítsák a fanyar paragrafusokra, a helyett, hogy elvezették volna az ifjúságot a jogtudományok virágos mezejére, ahol a tudáson kivül megszerezhették volna az emberek és a társadalom életéhez való szeretetet. Mert mi volt eddig a jogi szakoktatás alapja? a római jog. Mi volt a jogi tudomány mértéke? a római jog. És bárhol, bármerre is megfordult az ember, mindenütt ott volt; parlamentben, törvényszékeknél, egyetemeken, a római jog, mindig csak a római jog. Minden ága a tudománynak a modern vívmányok szolgálatába szegődött, csak a jogi tudomány ne tudná levetkőzni a római jog ósdi köpenyét ?! Beszélünk haladásról, villamosságról, de a világért le nem térnénk a római jog adta elavult alapról. Nem rideg elitélése ez a római jog oktatásának. Nincs ember, aki azt mondaná, hogy most már dobjátok félre azt a mohos római jogot s ne tanítsátok. Nem, ezt senki mondani nem fogja. De a modern kor megköveteli, hogy az oktatási rendszer is modern legyen és modern embereket neveljen. Modern jogászokat csak a modern tudományok nevelhetnek. Szervezze hát a miniszter a jogi oktatást modern alapokra. Egy nyugalmazott táblabiró. A „Yeszprémmegyei gazdasági egyesület“ a szőlőbirtokosok érdekében. A „Veszprémmegyei gazdasági egyesület“ a philloxera ellen való védekezést állandó működési körébe már korábban felvéve, különös igyekezettél kíván lenni arra, hogy a phylloxera által tönkretett szolok minél előbb betelepítessenek, s azzal a szőlőkultura ismételve s minél előbb legalább is a múlt eredményességéhez képest felvirágozzék. A gazdasági egyesület e:en törekvésének lehető biztosítása végett nemcsak az összes védekezési módozatokban kíván a szőlőbirtokosok folytonos segítségére közreműködőül állani, hanem különös tekintettél az amerikai szőlőkkel való újabb betelepítések előmozdítására s azok kezelésének gyakorlati megismertetésére s megkedvéltetésére, egy oly állandó egyén alkalmazását találta szükségesnek, ki teljes idejét s tevékenységét a szőlőkultura fejlődésének szentelve, folyton a közönség szolgálatára a phylloxera éllen váló védekezésben s az amerikai szőlőkkel váló betelepítéseknél s azok kezelésének mikéntjénél útmutatásokkal szolgáljon s mind ezek elérhetésére a közönség állandó segélyére legyen. A gazdasági egyesület ezen elhatározása a földmivelésügyi m. kir. minizzter ur 6 nagyméltósága áltál hélyeséltetvén s elfogadtatván, engedelmével az egyesületnél egy szőlöszeti felügyelői állás rendszere- sittetelt, s egyúttal az egyesületnek a szőlőkultura fejlődésére irányuló tevékenységi köre a következő községek területére állapíttatott meg: Szt.-Kir.-Szabadja, Almádi, Vörös-Berény, Ősi, Vár-Palota, Papkessi, Litér, Fáész, Tóth- Vázsony, Veszprém, Vilonya, továbbá: Balaton-Füred, Arács, Alsó-Eörs, Felső-Eörs, Csopak, Palaznak, Balaton-Kövesd, Lovas, Nemes- és Nagy- Pécsél, Kis- és Nagy-Szöllős községek, Ezen községek területén fogja az egyesület a szőlőkultura fejlődésére irányuló tevékenységét leg főképen kiterjeszteni, mindazon által alkalmazott szakközegével együtt a vármegye területén bárhol is és kívánatra a szőlőbirtokos közönség rendelkezésére szolgálatára leend. Az egyesület szőlészeti felügyelője állását f. évi junius hó 1-ső napján már elfoglalta, mély időtől kezdődóíeg működését is megkezdette. Midőn a szőlőkultura fejlődésére a szőlőbirtokos közönség érdekében és szolgálatára ezen intézkedésünkről a t. gazda- és szőlőbirtokos közönséget tisztelettel értesítjük, felkérjük egyúttal, hogy minden, a phylloxera ellen váló védekezés alkalmazása iránti óhajait vagy megkereséseit Veszprém, juliua 17. Holnap lesz ebben az országban az az első munkátalan vasárnap, Minden dolog szünetelni fog, ipari- gyári munka egyaránt s a földmivesnek is tartózkodni kell minden munkától. Szivünkből kívánjuk e pihenő napot minden polgárnak. Isten is úgy rendelte, hogy minden hetedik nap pihenő legyen; de hát a lázas kenyérhajsza lassankint elfeledte az isteni kijelentést. Törvény kellett ahoz, hogy foga- I nat szereztessék Isten rendelésének ; | törvény zár be holnap minden boltot, műhelyt s az emberek ira szabadon kereshetik tel lelki nyugalmuk oltárát — az Isten házában. Más államok már régesrég belátták a vasárnapi munkaszünet szükségességét. Amerika és Anglia már 3 évtized előtt igtatták azt törvénybe, s pedig sokkal nagyobb szigorral, mint az nálunk holnap életbe lép. Ott a gyógytárakon, posta-távirda, vasút s hajózási irodákon kivül csak a bérszobás hotelek maradhatnak nyitva. Minden más iroda, bolt, korcsma vagy kávéház napkeltétől napnyugtáig zárva tartatik. Ünnepi rend és csend honol e napokon e két óriás állam minden városában, községében. A lelki s testi nyugalom napjai ott valóban a vasár- és ünnepnapok. Majdan úgy lesz ez később nálunk is. Amit a közvélemény, az egyes törvényhatóságok s mi, a sajtó munkásai régóta sürgettünk : a kormány törvénybe igtatta a — hetedik pihenő napot. Üdvözöljük ennek elsejét — holnap. Legyen az lelki és testi épülésére a hetekeD át gondba-munkába fáradt dolgos polgároknak s felkeresvén Isten házait: találjanak ott enyliet, uj sziv- erőt az újabb munkálkodásra s gondjaik elviselésére. Hat nap a kenyérkereseté — hetedik a pihenésé. Hat nap az embereké; hetedik az Istené. Szentelje meg az ő isteni áldása munkálkodásunkat, most — és mindörökké ! A jogi szakoktatás reformja. A közoktatásügyi miniszter a jogi szakoktatást reformálni, a tudori rangfokozat elnyerését korlátozni szándékozik. A tanácskozásra, amely e kérdés- . A Balaton uj gőzösei. (H. P.) A balatoni gőzhajózási társaság tehát beváltotta Ígéretét, 8 az Alsó-Balatonon is megnyílt a gőzhajó- közlekedés. Hogy pedig a partok mentén a gőzhajók biztonságban legyenek, kiköthessenek, a három birtokos vármegye szinte eleget tesz kötelezettségének, mert az utakat, a kikötőket javában építik s részben ki is építették. Hogy gyorsan, biztosan utazhassunk az Alsó-Balatonon is, tellát a legkényelmesebb feltételek: hogy gőzös és kikötő legyenek, teljesültek. Elismerésünket kell ezért kifejeznünk nemcsak a három megye kormányzó közegeinek, áldozó közönségének, de a gőzhajókat építő társaságnak is. Hanem most következik a második feltétel: hogyan fogjuk tentarthatni a gőzösöket, hogy úgy ne járjunk, mint ezelőtt fertály századdal, mikor megépítettük nagy bizalom- és lelkesedéssel a teherhordó hajókat a „Kisfaludy“ mellé, aztán nem lévén mit szállítani, rövid idő múlva kivontattuk azokat a szárazra; a „Kisfaludy“ gőzös maga is többször szárazon volt, de részvényei — elúsztak. Sokat tudnánk az akkor felfújt nagy lelkesedésről beszélni, ha élne boldogult Hertelendynk, kit admirálisnak neveztek el azért, mert hát élén is állt a gőzhajózásnak, aztán fele idejét a Balatonon töltötte, hogy életet adjon a fontos ügynek, SoSaivemben már más sincsen csak a bánat, Csak sírni tudnék, tettre képtelen. Egy dalt, egy víg dalt! Még csak ezt a vágyat Hagyá e lét, a sókból én nekem. Reménytelenné fosztott ki az élet S szeretteimnek sincs reménye már Oh ti megölt, munkába vesztett évek Jutalmatok csúf pusztulás, halál. Szeress! ne gondolj a világ szavával, Te csak szeress, óh! légy enyém örökre . . Lábadhoz omlók, mint a büszke pálma; Amely villámcsapás alatt törött le. Emelj magadhoz, ajkad rózsaszirmán Hadd leljen gyógyírt e megsebzett lélek... Hallgasd meg szívem lázas lüktetésű, Hisz általad, csupán csak benned élek. Szeress! előttünk egy boldog jövőnek Szent édene keblét kitárja majdan ; Hol a suttogó lombok csalogánya Szerelmünkről zeng, minden egyes dalban Hol, mint a pillangó a szűz virányon, Úgy röppennek felettünk át az évek... Uh! jer, kövess : ezüst habon a sajka Itt ring, melyen elérhetjük e révet. Szeress!., szeress ! jer reszkető karomba ; Ha kell megküzdőm egy világgal érted : Aki lelkemnek setét éjjeléről A csüggedés bus fellegét letépted... Aki szerelmed hajnalcsillagával A néma költőt dalra kelted ismét... Szeress ! Te, kit sírom rideg porában Imádni foglak ott is... akkor is még. Soós Lajos, Kiket magasba fölemelni hittem Lent látom őket nyomorultakat. Oh sors, már kezed nem segíthet itten, Ha ott hevernek lábaid alatt. szerű felleg burkolja be ős Tihany ormát, de már Alsó-Eörs házai tisztán kivehetők. Arra Zamárdi felé zöldes szinü a Balaton ; szél fodoritja ott zöldre a szőke felszint, de az bemegy Somogyba, hasztalan epednek utána a mozdulatlan vitorlások. A parton ott látja most is az ismerős fürdőbódét, a hársfaalee-t, valamint a vörösfedelü lakot is a parkban elvesző ut véginél s mintha hangot adna vissza szive dobogása, felcsendül a domb lejtőjén egy poros juhász bodzafa sípján az epedő szerelem. Ott csüggnek fejük felett a csingi-lingi virágok, ott donog a miliő méhe, mézet szedvén a sárga harangból, ott jár a balatoni fuvalom, édes az illattól, nehéz az ózontól, beszédes, mint mindenki ott a szép viz mellett, czilógatja, ölelgeti őket. — Ne menjetek tovább, itt lehefcek csak mellettetek; im az árnyék az árokparton, melyben csillog a csillagos arczél, bóllongat pillangós pipacs, mosolyog a kicsike szeme mássa: a csüküllő; üljetek le megpihenni, majd én beszélgetek helyettetek, úgy sem szólhat, kinek teli a szive ... ti csak fogjátok egymás kezét, csak tanulmányozza egyik- tek a kék eget s azon belül levő menyországot, a másik pedig pihentesse szép fejét azon a széles mellen, úgy is elég nehéz neki az a kender korona. Régen láttátok egymást? Mintha az örök szerelem számítaná az időt . . . Alig ismertek egymásra? Kell is a szívnek fotográfia . . . Ugy-e más arezot láttál tavaly? Jaj, egy év nagy idő! Meg- rezzentél ? Hisz az csak természetes, hogy az arez fehér, beesett, a kis kéz átlátszó, mint az -üveg, a naptól elzárt növény is halvány szinü : összeszorult szived azon a kis köhögésen ? hisz csak a boldogság fojtja to.rkát. Félsz? mitől? hisz tudhatod, hogy a virágnak rövid az élete, a virulásnak vége : hervadás . . . Megijedsz, mert a mit szemeid Csodát hiába tennél most, te végzet Ha életösztön, életvágy oda, Csak gyászosabbá lenne az enyészet Hogy későn, későn történt e csoda. annak 6-ik gymnasiumot végzett fia; csak közönséges eset az életből. Jó ismerősök, barátok, kik napról-napra látogatják egymást: gyermeki játékos barátság a csemeték között, hisz Istenem, nem is lehetne ez másként. Es ez a mindennapi körülmény, mely száz alakban ismétlődik az életben, a legtöbb helyen szerencsés befejezéssel, itt egy reményteljes élet átka lön. Figyeltem az életet s úgy találtam, hogy a boldogabb kezdetnek van legszerencsétlenebb vége. Napsugaras nyárral született madárfiók sírva vesz búcsút szülötte földétől késő ősz érkeztén; mosolygós, langyos, napsugaras nyári hajnalt zivataros est zár le és megjön a deli ifjúra a föld felé roskasztó öregség. És mi földi lények, kik annyira hatalma alatt állunk az előítéleteknek, még örvendünk a szerencsés kezdetnek. Hogy szövődik ezer édes ábráuá a legelső szerencsés lépés után, pedig ott kelLene hagynunk azt a sikerrel biztató helyet; futnunk, menekülnünk kellene onnét; a tragédiáknak mindenkor kívánatos szép az előjátéka. * Csak két éve, hogy az ifjú utolsó vizsgáját letette. Repeső szívvel, teli ezer édes ábránddal sietett a parochia hűvös szobájába, hol agg atyja a perczeket számlálta, a kocsizörgést figyelte, mely drága gyermekéit hozza. Hát még oda, túl a tölgyes erdőn, a platán árnyalta vörösfedelü házba, abba a kedves, ismerős körbe mily érzésekkel gondolt Múlt évben is ilyenkor jött haza; az a szöszke leányka még az angoloknál volt benn, csak hársfavirágzásra eresztették haza; de ma már nincs ott, a gyermekből hajadon lett, az intézeti öltönyt pótolja majd lassaa- lassan a hosszú ruha ... be jól is állhat neki. A domb tetején felcsillant előtte a bűbájos panoráma, melyhez halmié nincs a világon. Csendes a nagy viz, eft a néhány vitorlás, mely habjain lebeg, rAntha állana; lebelEgy dalt,egyvig dalt! Egyszer még hadd hallom! Egy dalt, egy vig dalt! Szomorú vagyok. Mi előtt el kell vesznem, meg kell hálnom Vig dal akkordján sírni akarók. PALÁGY1 LAJOS. Virágzik a hárs! Irta: Babay Kálmán. A hatalmas, gúla alakú törzsön, sötét- világoszöld levelek között csingi-lingi virágok; a sárgás-zöld szirmok ragadós porain millió méhe; az aranysugarakról langyos levegőben bóditó illat, a fa tövében selyem fü, rajta kék szoknyás szőke leányka s kipirult gyermek, amint az árokból szedett pipacs bimbók rejtett szirmait találgatják: sör-e, bor-e, pálinka-e, eczet-e ? Nem is oly régén volt, hogy ez történt. Boldog idő, aranyos napok, gyönyörű hársfavirágzás! Mennyi ábránd, mennyi életöröm volt a szivekben! Ma? Éppen úgy szórja illatát a hárs, éppen oly hűvös van a Balatonig vezető alee-ban, az árokparton atraczélok és búzavirágok kékjében ép úgy vörösük a pipacs, mint akkor; az égen most sincs felleg, a kaptárak lakói ma is ott dongnak a sárgás zöld szirmok közt, mint akkor, de . . . ott maradhat a pipacs lecsüggő bimbaja, nem kérdezi meg tartalma felől senki; a selyem fü hasztalan kínálja hűvös ölét, nem sző álmot a képzelet apró méhek dongásán; az illattal telített langyos levegő nem édes most, a széles ut árnyékos hűvösében botjára támaszkodó utas redős homlokán izzadt cseppek gyöngyöznek, sóhaj sóhajt ér ajkán; az a gyönyörű táj, az az édes, illatos verőfény, az a dongó raj a fesledező bimbók között nem örömet, fájdalmat, szivepesztő bánatot okoznak neki. Pedig ott van minden, minden, ami együtt volt akkor, csak az a kékszoknyás, árvalányhaju szőke gyermek nincs a selyem füvön . . . mind, mind elmaradhatna, csak ő lehetne ott most is . . . Az a magános alak oda tipeg a lelóggó ágakhoz, oly kíméletesen, oly vigyázva szaggatja le a fa fürtös virágát, mintha 5 érezné a seb sajgását, mit tépése okoz. Remegő ajkai szüntelen ismétlik: virágzik a hárs! Még szedi, még nem elég, pedig egy vékára valót szakgatott már. Miért tart úgy számot a hársfavirágásra, minek tépdesi le azt a temérdek thea-virá- got ? Mi készül majd belőle, orvosság, vagy . . . Igen, orvosság a beteg lélek számára: koszorú. v Regényes szép vörösfedelü urilak bokros- csalitos kert közepén; a kastély kapujától két soros hárs alatt a 10 pereznyire fekvő Balatonig ; barátságos család az úri lakban: férj, feleség 8 egy csipetnyi 7 esztendős leányka. A szomszéd faluban jólelkü öreg pap s Egy dalt, egy vig dalt! Kóny gyűl a szemembe Egy dalt, egy vig dalt! Szomorú vagyok. Életemnek pusztulását elfeledve, Vigadni ujjongni akarok. Pál ágy i Lajos legközebb megjelenő kötetéből. TÁBCZA.
