Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)

1891-01-03 / 1. szám

Veszprém 1891 XI. évfolyam. 1. szám. Szombat* jan. 3. ftSHD Megjelen minden szombaiou. -- ■- lnp ilft- egész evre 6 fit í-----------------------------------------------------­ne gyedévre 1 frt 50 kr.; egyes szám ára 15 kr. Hirdetések petitsora 6 kr j nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr.. kincstár illeték.-A hirlap irodája : „Petőd“-intézet Vés P rém (varoshaz-ter. A tizedik évfolyam végén, Veszpíio, deqz. 27. Megrendült kezemben öisent a toll, mikor e sorok cziinét paprra veténo. Pedig ha izgalmas pályái túl csi- gázta is idegeimet, másn-szt a szív örökös láza eltompitotta tennem az érzékenységet. De az a gondolat, bgy immár tiz esztendeje tart ez a kizdelem, ez a láz, ez a szünetlen izgaliui, amit a szellem munkája prescribálelénk nap- ról-napra, hétről-hétre: ez a gondolat mégis megrázta lelkeinet. Mert ilyen küzdelmes tz esztendő­ből elég egy embernek g}’ esztendő az egész életre; bogy megismerje az élet árnyoldalait, a vissz;vonás ezer­nyi támadását, a sunyi enberek alat­tomosságát, a controllt-íéő fiatal mas- kodók titkos gyűlöletét s a tehetség­telen kollégák irigy rugazkodását. A mely hírlapnak ilyei kisérő sa- tellesei vannak 10 eszteidőn keresz­tül — annak nem sok indám órája ,lehetett. Még az igazságszdgáltatást is, akárhányszor, monopoliunba vették ellenünk s mig a ránkohasott parag­rafusokkal börtönbe külctek minket, addig a kormány konyháin főző kol­legáknak ugyan ilyen eakkek miatt a vállait veregették meg. Megvolt azonban az azilégtételünk, hogy mikor aztán a kornány és kö­zegei ismételve vétettek a nép .ellen — érdem szerint végig iuztunk raj- jfcuk, mig a konyha-publlcistikának az volt a kenyere, hogy: ,Hai'ga8S és szolgálj szépen !“ Nem most van azon a .or, hogy ju­biláns re mininisczencziákk 1 tekintsünk végig, a tiz év történetéi Majd rá- ÉEŰtxk arra. máskor. A liiiEp által el­ért eredményeket, a felébfedt közszel­lemet látja közönségünk slátja azt is, =1iogy annak szellemi előöiíe- a „Vesz prémi Független Hírlap“ - (rendületlen áll helyén; rogSlja s viszo­nozza az ellentámadásokat,. . kom­pod ó - s z ó n é 1 k ü ; f Mert nyíltság és függetlinség a mi ígyediili bástyánk és egyeüli fegyve­rünk. Nem aféle talmi-függetlenség pedig, a melyeu szépen elfér minden hi­vatalos és hívatlan stempli, s mely az uri-tökök közt járja a tetszik-nem- tetszik tojáskerülő kókler-tánczot. Nyíltan megmondjuk mindig min­denkinek, hogy igaza van-e, nincs-e ? Ha jót akar, melléje állunk jó fegy­veresnek. Ha rosszat akar, ellene for­dulunk s verjük — a mig kibirja. Hogy elvünk helyes, azt onnan tud­juk, hogy e vármegye s város nagyközön­sége igazat ad nekünk. Mert 10 év alatt oly nagymérvű s folyton foko­zódó támogatásban részesített, minő a vidéki hírlapirodalomban páratlan. Hírlapunk egy évtized óta minden megyénkbeli városban, községben s a határon túl mindenütt, hol e megye ügyei iránt érdeklődés van, napról- napra nagyobb s állandó olvasókört hódított meg. S ez onnan van, hogy kizárólag me­gyei és városi dolgainkkal foglalkozunk. A mi szorosan véve nem helyi érdekű, a lehetőségig mellőzzük s nem tömjük meg hasábjainkat budapesti irótár- saink gratis-czikkeivel, verseivel, ha­nem minden izében Veszprémmé- gyei érdekű lapot szerkesztünk — mert az a hivatásunk. így volt szerkesztve a lap 10 éven át; így lesz ezután is. Nekünk reklámra nincs szükségünk. Nem kérjük a támogatást senkitül. Ha megérdemeltük — megjön az kéret­lenül is. Mert a hivatását teljesítő hazafias sajtó támogatása ma már nem alamizsna. Az a hazafias nemzet viszo- nos méltánylata. Ebben bízunk meg. Ez a mi erősségünk. S evvel nyitjuk meg a lap tize n- e jg. y e d i k évfolyamát! Hazafias tisztelettel a „Veszprémi Független Hírlap“ szerk.-kiadó-hivatala nevében Kompolthy Tivadar. A lap előfizetési ára: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre . . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . x frt 50 kr. A jövő év munkája. Veszprém, jan. 1. Az újév küszöbén jól teszik a megye s a város intéző körei, ha bizonv os programmot tűznek maguk ele, melyet az év folyamán beváltandók lesznek. Mert sok függő kérdésünk vár meg­oldásra. S hogy azokat lelkiismere­tességgel megvalósítsák, ahoz mindenek felett előzetes megállapodás, rendszer szükséges. Nagy horderejű dolgok azok; sok munkát, nagy tapintatot s minéltöbb szakértelmet igénylők. lm itt első sorban a vármegye vas- utipolitikája. Ma, mikor 3 vasút van itt a kiépítés első lépcsején : még min­dig nincs e politikánkra nézve üszhang, a megyei lakosságban. Pápa vidéké például még mindig azt hiszi, hogy a győr-zircz-veszprémi vonal életérdekü­ket veszélyezteti. Nem feladatunk prejudikálni, hogy' kinek lesz itt igaza, de azt hisszük, számot kell vetnünk azzal, hogy Pápa vidéke ez irányban való aggá­lyai egyrészt eloszlatta ssanak, másrészt hogy vasúti érdekeik ezután a megye behatóbb figyelmében részesittessenek. Elvégre egy megye fiai ők velünk együtt, egy érdeket szolgálnak velünk együtt s életérdekük közös a miénkkel. Ha terlieinkben osztoznak — elő­nyüket is a méltánylat arányában ve­gyék ki. A miből az következik, hogy az általuk szükségesnek vélt uj pápa- vidéki vonal iránt a megye a Ugoda- adóbb participátiót biztosítsa. Ép úgy a Veszprém várost legközvet­lenebbül érdeklő balatonparti vasút ügyében is nagyobb tevékenységre s több tigybuzgalomra van szükség. Ha e vonal trasse-iráaya pl. nem a Bala- ton-végöblét, Fűzfőt érinti, úgy a nyári balatoni forgalmat 2 uj, életképes és biztosan fejlő fürdőről, Kenéséről s Balaton-Almádból elveszíti városunk. Pedig a pangó nyári forgalmat mi sem emelheti e városban más, mint a szomszéd-fürdők egy-két ezerre menő idegenforgalma. Ma pedig úgy áll a dolog, hogy a trasse e vonalra minden irányban el­hát azt tőle telhetöleg pártolnia is kell. Azt pedig más utón nem teheti, minthogy társulás utján legalább a napi kiadások gondjainak egyrészétól menti meg őket. Ezt egy szin pártoló-egyesület kivi­heti; meg is van hozzá a jóakarat: de hát valakinek lenni kellene, aki élére áU valabára a dolognak s az intéz­ményt életre hívja. A másik dolog az, hogy egy r a b- segélyzoegyl etet kell szervezni. Ha valahol, bál itt, ebben a várme­gyében vau erre nagy szükség. A ki­szabadult rab itt vajmi kevés munkát talál, a mi pangó iparú, pusztult szőllő-talaju vidékünkön, s aztán ter­mészetesen, mihamar visszaeső bű­nössé válik. Számos eset bizonyít e szomorú tény mellett s bizonyos, hogy ha itt ez egylet a kiszabadult rabot ruhá val, egy kis pénzzel, vagy előre szer­zett munkával megsegélné — e humá­nus segítséggel a bűn további útjáról sokakat visszatartanánk. Ezekre kívántuk felhívni megyebeli eleink s azok jobbjai ügyel inét. 11a — mint hisszük — igazat ad­nak sorainknak s az azokban foglalt emberies intentiónknak: akkor tegyék meg ez irányban az első kezdeményező felhívást. Úgy ismerjük népünket, hogy a felhí­vást, gyors foganat, s teljes mérvű támogatás kisérendi. ! így áldásos lesz — az u j év , m u n k á j a. Egy veszprémmegyei kiván­dorlóit sorsa, Amerikában. Hogy milyen rettentő sorsuk van a kivándorlóknak Amerikában, arról szo­morú bizonyságot tesz egy, a ,Buda­pesti Hirlap“-ban közlött levél, melyet egy megyénkbeli, Bakotiybél köz­ségből tavaly kivándorlóit szegény ember irt a múlt héten, Buda­pesten szolgáló nagyobbik leányához. Közöljük szóról-szóra e szivetrázó levelet — okulásául népünknek, mely kétségbeesésében még mindig Amerika aranyhegyeiről álmodik. A 2000. éYlin. A veszprémi kereskedő ifjak önk. éibetegaegélyző egyletében felolvasta Spitzer Józáf joghallgató 1890. decz. 20-án. , Ebéd után a 20. század irodájáról beszél­gettek. »Hogy áll a viszony a könyvek kiadásával ma ? Ki viseli a kiatás költségeit s minő jutalmat kap szerző?“ kérdé West. „A könyveket az állam nyomiája adja ki, kötségeit szerző saját hitele rozsára fedezi; azután a könyv példányai ejirueitás alá kerülnek; ha mutatkozik ha neh ez szerző hitele javára iratik s e jövödeleu nagyságá­nak arányában több-kevesebb ióog minden egyéb munkától felmentetik. Kiflnő szerzők egy munkájukkal egész életüké nézve fel lettek mentve s igy elég alkalmuSvan tovább ,dolgozni s tökéletesbbülni; úgy van ez a többi műveszszel, festővel, zenéssel is, kik jövedelmüket müveik lenyomatájól húzzák. Ami pedig a lapokat illeti, itt i kedvezőbb a viszony, mint a 19. századin; akkor többé-kevésbbé anyagi érdekek korlátozták a szerkesztőséget működésében; Via, ha e<ry bizonyos számú ember elveine megfelelő lapot óhajt, választ magának szerkesztőt munkatársakat és a lap költőit saját hiteléből fedezi, ugyszinte azon «szeget is, tíiélyet a lap szellemi munkásai <avéb mun­kával szereztek volna. T feste nmlattatóul adtak Westne.- egy szá- zadunlrbeli müvet, kedvelt irónknaV, Berrián- nak egy kötetét s önök nem fogbk csudál- kozm ha^ azt mondom, hogy | pirkadó hajnal meg a könyv mellett «álta őt annyira lebilincselte a 20. századbeli ivó ä 19. századbeli embert. Nem akarom önöket, szegény Llgatóim tovább is untatni annak elmondással mint világosította fel Leete dr. Westet boriink és ■arsadalmunk minden sarkalatos ebéről csak ovidén megemlítem, hogy elképzelő ent- msiasmusba esett West, ami egr8zerü és aegis nagyszerű eljárásunk felett iiz állami ivatalnokok választása körül, me]yäzerint a -^egyszerűbb munkásnak is’ nviL?áü az t egesz az elnökségig, csak légy*» benne iparkodás, ész és akarat; hogy mennyire emelkedett a közegészség ami rendszerünk mellett, bogy mig náluk 50, nálunk 70 év a közepes életkor; hogy mennyi hasznos s mulattató élvezet áll nyitva mindenki előtt, a ki azt keresi, pedig mindenki keresi, mert belátjuk, hogy ez oly szükséges, mint a kenyér. Egy séta alkalmával csodálkozva kérdezte West, hogy hová lett az a nagy fogház, mely az ö korában Bostonban volt. „Nincs fogházunk“ feleié Leete dr., mert nincsenek foglyaink ; és nem is lehet ezen csudálkozni. Kilenczven százaléka a 19. században léte­zett bűnöknek a vagyonban találta alapját. Csalás, lopás, sikkasztás, oklevél hamisítás, gyilkosság, hamis bukás, szédelgés, stb. stb. a vagyonra, vagyon utáni vágyra vezethető vissza. Mivel pedig most mindenki egyenlő vagyonnal bír, senkinek sincs többre szük­sége, mint a mennyije van. ezáltal túlnyomó része a bűnöknek megszűnt. A többi keve­sebb számú bűnt lelki vadságból, müvelet- lenségből követték ők el; ma mindnyá­junknak van annyi műveltsége, hogy pz indokból eredő bűnök ki vannak zárva. És ha mégis fordul elő valamely bűntény, úgy a bűnös két társa bíróvá neveztetik ki, egyik a védő, másik a vádló szerepével. A bűnösök ma rendesen beismerésben vannak, mert semmit sem gyűlöl korunk jobban a hazugságnál, másrészt meg ha valakire taga­dása daczára reá bizonyul a bűntett, kétsze­res büntetést kap. Ha a két biró az ügyet tisztába hozta, igy szavazattal döntenek, de csakis egyenlő szavazat esetén Ítélhető el valaki. így aztán nincs szükségünk az önök korá­ban létezett ügyvédekre, akik kezdettől fogva hamis irányba vezették az ügyeket, mert vagy fel akartak menteni egy bűnöst, vagy elitéltetni egy ártatlant. (Jaj, ha ezt hallaná a 19. század Dán élt Spitzerék jogász gyereke, de megverne érte!) Sőt nincs szükségünk az önöknél oly nagy szerepű jogi tudományokra sem, mert a vagyonon alapuló jogi proble- mák feleslegesek, a többi jogi tételt meg ma már minden polgár ismeri; az önök éleseszü jogászait csak bámulni tudjuk és sajnálni, hogy ily fölöslegesen fejtettek ki oly nagy szellemi erőt. Egyik napon lement West Edith kísére­tében azon földalatti helyiségbe, hol száza­dos álmát aludta; Edith félt, hogy vészes benyomást fognak e hely emlékei West lelkületére gyakorolni, de csalódott; annyira beleélte ez már magát uj helyzetébe, hogy nem ártott neki e környezet; csak egy kissé elgondolkozott régi életéről, szép menyasz- szonyáról s meghatva vette elő kebléről annak ott, a medaillonban őrzött képét, i melyet Edith idegennél kissé szokatlan hév­vel csókolt nipg; felmentek a zene-szobába s ott megkérdezte a ritka ember Editbet, vájjon nem álmodott-e akkor, mikor emlé­kezetes felébredésekor még kábultan hal­lani vélte, mint kérte atyját Edith: »Ne szólj neki róla, Ígérd meg ezt nekem.“ A zavar, melyet Edit haél e szavak elő­idéztek, meggyőzte Westet, hogy nagyon is jól hallott akkor, de feleletet nem kapott, sőt Ígéretet kellett adnia, hogy soha sem fog többé e tárgyról kérdezősködni; de azt megtehette, hogy sokat gondolkodott, mi lehet az az őt érdeklő titok, mely vele együtt átélt ebbe az uj világba? De mit tehetett, nem szabadott kérdezősködnie ! Másnap a nők társadalmi állásáról beszél­gettek ; megtudta West, hogy a nők, épugy kötelezve vannak a munkára, mint a férfiak, csakhogy rövidebb ideig tartó s könnyebb munkára, melyet a férfiaktól elkülönítve I végeznek és e kötelezettségük tart mindad- j dig, mig a nő anya nem lesz, amikor’is I átengedjük őt egészen gyermeke nevelésének. ! Természetes, hogy ily viszonyok közt a ) házasság is egész máskép köttetik; az 5 korában a legtöbb házasság vagyoni érdek körül mozgott, ma ez nincs. A szeretet, vagy ha jobban tetszik a sze­relem az egyedüli tényező, mely két lényt összefűz, nincs szegény vagy gazdag vőle­gény vagy menyasszonyjelölt. így aztán ter­mészetes, hogyha egy fiatal embernek egy leány tetszik, épúgy megkéri őt, mintha egy leánynak egy gavallér megtetszik ; a nők egyenjogúak a férfiakkal, tehát a házastárs megválasztásának joga is megilleti őket. Elkövetkezett a vasárnap s West meg­hallgatott egy remek egyházi beszédet, per- sze ismét otthon, telephon segélyével, a 19. I és 20. század összehasonlítása volt esetleg a | theuia s West hallotta elmondani azt, amit | oly erősen érzett ő maga, hallotta ecsetelni azon haladást, melyet a világ a legutóbbi század alatt tett, a mekkorát sokszor evez- | red alatt sem tapasztalhatunk. Természetesen nem jól esett neki e kép s i igy az első vasárnap uj életében rosszul j kezdődött. De hát borúra derű? Akárhogy | hányta-vetette is helyzetét, szobájába bezár­kózva, amit nem tagadhatott maga előtt: szerelmes volt Edithbe! Ő, a másfél száza­dos fiatalember a 18 éves gyönyörű Edithbe, aki ama emlekezetes reggel az őrületből mentette meg őt, aki uj élete rövid napjai­ban oly hűen, szeretetreméltóan gondosko­dott róla. A szoba levegője fojtó lett reá nézve, lement a kertbe s önkénytelenül ott találta magát földalatti rejtekhelyénél, múlt és jelen életének e kapcsának Mély gondolatai közt észre sem vette, hogy Edilh odulopódzott hozzá s szelíden kérdezősködött bánatának oka felől. A hallgatás megtört, a szív titka kipattant! „Vaknak kellene önnek lennie Edith, ha nem latta volna fájdalmam okát ama örült szerelemben, melylyel ön iránt viseltetem !“ Edith arcza tűzben égett, remegett, keble hullámzott a felindulástól! „Én meg azt hiszem, hogy inkább vak volt, mint én, West ur! volt a világos fele­let. „De nem, ön azt kérdezhetné, hogyan dobhattam magamat karjaiba ismeretségünk ily rövid napjai után ! Menjen, kérdezze meg anyámtól, ki vagyok én s talán nem fog elitélni ezért!* Leetenétől aztán furcsa dolgokat tudott ő meg. Az ő 19. századbeli arája a nala ki­ütött tűz és vélt halála után évekig gyászolta a szeretett jegyest, aztán férjhez ment más­hoz és fia született; ennek a fiúnak leáuya Leete drné, s igy West mostani jegyese a 19. századbeli jegyesének dédunokája; per­sze ezáltal mostani anyósa az ő volt meny­asszonyának unokája, mostani apósa pedig az ő jegyese fiának veje ; de ez nem változ­tat azon, hogy Edith és West a lehető leg­boldogabb par ne legyen. Ez volt az a titok, melyet a család West előtt, oly féltékenyen őrzött s melyet ők a 19. századbeli jegyes családi arczképe, meg a West mellén talált medaillonban levő arczkép ugyanazouosságából tudtak meg. „Egy kissé megkéstem ma a keltéssel, Uram*, hangzott West szolgájának szava „Tessék csak gyorsan felkelni és igya meg e pohár Scherrit! Hogy néz ki ön? Arcza egészen ki van kelve!“ West felkönyökölt ágyában és körülné­zett ; földalatti helyiségében volt, 1887-ben. Kezdett előtte világos lenni a dolog. A 20. század szép kora gyönyörű álom volt s nem más, kábultan felöltözött s kezébe vette a reggeli lapot. 1887. május 30-ról volt datálva. S ha ez nem győzte volna meg eléggé őt a valóságról, igy bizonyára megtette volna azt a lap tartalomjegyzéke: német-orosz háború; a hadügyminiszter uj hitelt kér, a munkások nyomora; felkelés • Belgiumban; a bérlők kiűzése Irlandból; félmilliós sik­kasztás ; a szén árának emelkedése; meg­vesztegetés ; egy nő meggyilkoltatása stb. stb. Oh, ezek nem azok a képek, melyekről ő álmodott! Hol van a közjóiét, hol a meg­elégedés, hol a nyugalom az osztályok békéje ?! Elment sétálni; a tegnap még oly ismerős Boston oly idegennek tűnt fel előtte ma; hogy egyesek selyemben, bársonyban járnak, mások meg rongyokban, hogy feltűnt az élet kemény harcza a járó-kelők arczain ! Nevetségesnek találta ezt az ezernyi ezer üzletet és bankházat; hisz ezek gyönyörű álmában mind, mind nem kellettek ! Sértette őt a sok reklám, mely a falakat, ajtókat, asphaltot elfödött; az a hajszolódás a kenyér után, melyben egyik ember a másik rovására akar élni, az a sok munkanélküli nyomorult, az a kelletlen sürgés-forgás. Meglátogatta jegyesét; vidám társaság volt ott együtt, annál komorabb volt ő megkérdezték tőle ennek okát s belőle kitör­tek érzelmei. „Én a Golgotkán voltam és láttam az emberiséget felfeszitve! Vagy nem halljátok az 0he»ek ezreinek sóhaját, kik lakomáitok morzsáival is beérnék, a rongyosok hadának panaszát, mely bársonytok helyett daróczot sem képes viselni! Hogyan fogtok az Ur színe előtt számot adni miiködéstekről, hogyan fogjátok e kor óriási hibáit mentegetni?! Es beszélt, sokat, beszélt a meggyőződés ékességével, de a társaság felfogása ellenére, az uralkodó eszmék arczulütésével! Egyesek bolondnak tartottak, mások őrjöngőnek; jegyesének apja meg leánya kezére méltat­lannak s szolgáival kidobatta; ő védekezett, küzködött s v«dte elvp’L készült — csuk épen ez az irány nin- h csen tervbe véve. Jő lesz itt résen k lenni — • mielőtt döntés válsága, n helyrehozhatlanul beállt. -U u Nagy megyei kérdésünket fimja ke- <■ pezni továbbá a dr. B e z e réa i által megpendített m e g y e i á r v a h á z I létesítésének ügye is. Ennek pénzalapja 1: ez év folyamán előreláthatólag rendbe j á jön s aztán beáll az intézet felállításé- | r nak ideje. Tapintat s szakértelem keilend ide, s hogy érdekeket ne sértsünk s a jogos 1 méltánylat szerint rendszeresittessék a { megyében ez az uj intézmény. 6 Yeszprémvárosnak magának sok lii- ^ bát s mulasztást keilend jóvá tenni. , i Első sorban tisztáznia kell helyzetet, kétes pereinek vagy egyezség, ! vagy gyors lebonyolittatás utján meg- j , szüntetésével. Meg kell oldaaia a rég I O j | vajúdó, stagnáló k a s z á r n y a ügy e t, , mert hanyatló forgalmunkra nézve ez intézmény nem lehet közönyös. E ‘ tekintetben nemcsak jogosult, de szük­séges, meghozni a lehető legnagyobb áldozatot is. Aztán szükséges lesz a rettentő ma- j gas adóteher dolgában is tenni | valamit Mert a városbeli iparosok elköl­tözése, az üzletek rohamos bukása szomorú bizonyíték arra, hogy a mes­terségesen a lehetetlenségig felcsigázott adóteher miatt itt tönkre kell menni iparnak, kereskedelemnek egyaránt. A városi hatóság saját szakbizottsága ut­ján vizsgálja meg az állapotokat s a polgárság érdekében tegyen meg addig is minden lehetőt — mig az uj adó- tárgyalások előtt, e város szomo.ru hely­zetét a kormány előtt fel leliet tárni. Társadalmi téren is két régóta ér­zett hiáoyt keilend pótolnunk. Az egyik kulturális, a másik humanitási czélt involvál. A szinpártoló-egyesület felállításának kérdése, a város elen- gedhetlen kötelessége. Amint egyrészt a város nem mondhatja azt, hogy ide sziutársulatot, amiatt, hogy kevés erre a pártoló közönség — nem ereszt be; másrészt nem zárkózhatik el azon köte­lezettség alól sem, hogy ha már hébe- korba színtársulat jó ide pár hétre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom